.
Secondo Lido Beach - Viktor barátunk, a vagány világjáró az ország közbiztonsági helyzetével arányos védettséget kapott a strandolásához - Ohotin fotója
Szomália 2025-ben is a világ egyik legveszélyesebb országai közé tartozik, és turistaként való látogatása továbbra sem ajánlott. Az ország nagy részén súlyos biztonsági kockázatok állnak fenn: az al-Shabaab nevű iszlamista terrorszervezet továbbra is aktív, különösen a déli és középső régiókban. Gyakoriak a merényletek, fegyveres összecsapások, célzott emberrablások és improvizált robbanószerkezetekkel (IED) elkövetett támadások.
A főváros, Mogadishu sem jelent biztonságos kivételt. Bár egyes negyedekben fokozott a katonai jelenlét, az erőszakos cselekmények ott is bármikor előfordulhatnak. A külföldiek különösen célpontnak számítanak, így fegyveres kíséret nélküli mozgás számukra szinte lehetetlen – sőt, életveszélyes lehet.
A közlekedés és a szálláshelyek biztonsága sem garantált. Az infrastruktúra hiányos, az egészségügyi ellátás rendkívül korlátozott, és vészhelyzet esetén a helyi hatóságok csak korlátozott segítséget tudnak nyújtani. A közlekedési útvonalakat gyakran lezárják vagy ellenőrzik fegyveres erők, és az utazásokhoz különleges engedélyek szükségesek.
A nemzetközi utazási tanácsadók és kormányzati külügyminisztériumok (így például a magyar Konzuli Szolgálat, a brit FCO vagy az amerikai State Department) egyöntetűen és határozottan figyelmeztetnek arra, hogy turisztikai céllal semmiképpen ne utazzon senki Szomáliába.
Szemétség ilyen fotót feltenni? - s. k. fotója
Szomáliában továbbra is indokoltak a külföldiek biztonságát szolgáló rendszerek és védelmi megoldások, hiszen az ország instabilitása még 2024-ben is komoly kihívásokat jelent. Ugyanakkor egyes megfigyelők szerint a veszélyesség hangsúlyozása mögött üzleti érdekek is állhatnak, mivel a védelmi szolgáltatások jelentős bevételeket generálnak. Ezek a szolgáltatások különösen a külföldi szakemberek és üzleti célú látogatók félelmeinek csökkentésére alapoznak. A közköltségen fenntartott védelmi erők számára a külföldi látogatók védelme rengeteg helyi munkahelyet biztosít, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Érdekes módon a világ számos turisták által sűrűn látogatott országában történik annyi incidens, mint Szomáliában, mégsem övezi őket ekkora figyelem. Szomália esetében azonban a média által közvetített veszélyérzet gyakran erősebb, mint a valós kockázat. Fontos lenne, hogy a biztonságot szolgáló erőfeszítések mellett a stabilitás hosszú távú megteremtésére is nagyobb hangsúly kerüljön. 2024-ben a helyzet árnyalt megértése segíthet abban, hogy a Szomáliába érkező külföldiek kevésbé érezzék magukat kizárólag fenyegetettségben. (2024)
2024: Úgy terveztem, hogy elutazom Mogadishuba, talán a világ legveszélyesebb városába, amely az Al-Shabaab, az Al-Kaida egyik ágának melegágya. Ezt szem előtt tartva elkezdtem felvenni a kapcsolatot különböző emberekkel az utazásaim világában, akik valamilyen biztonságot tudnának nyújtani. Végül két „ügynököt” választottam ki, akik vízumot tudtak volna intézni Szomáliába, fegyveres őröket biztosítottak volna, egy őrzött szállást, valamint néhány „túrát” Mogadishuban és környékén, körülbelül négy napra, elfogadható árért.
Mielőtt véglegesítettem volna a döntést, megkerestem az utolsó kapcsolatomat, Rob-ot (köszi, haver), aki jártas volt háborús övezetekben, és valójában járt is Mogadishuban (ahol terroristák megtámadták és kis híján életét vesztette, ami nem túl jó). Beszéltem vele a két ügynökről, és ő egyértelműen közölte velem, hogy Mogadishuban, Szomáliában az ügynökök ár alapján történő kiválasztása egyenlő az ostobasággal és az öngyilkossággal.
Továbbá, Rob azt mondta, hogy Mogadishuban kizárólag egyetlen embert bízna meg, és az árnak semmi jelentősége, ez az ember Bashir volt (bashiirph@hotmail.com), egy fiatal vállalkozó és a mogadishui Peace Hotel alapítója, amely a város legbiztonságosabb szálláskomplexuma. Rob tájékozottabb volt nálam, ezért megfogadtam a tanácsát, és mindent Bashirral szerveztem meg. Bashirrel fantasztikus volt együtt dolgozni, és helyes döntés volt őt választani.
Mogadishuban leszállni furcsa élmény volt. A repülőtér meglepően modern és elegáns a törökök segítségének köszönhetően, de egy csillogó repülőtér sem tudja elfedni a valóságot. Miután a kísérőm segített átlépni a határon, beültem egy 200 000 dolláros páncélozott terepjáróba, amelyben két szomáliai AK47-esekkel, az idegenvezetőm és további négy őr volt hátul. Ellenőrzőpontot ellenőrzőpont követett, a biztonság rendkívül szigorú volt, de szerencsére a Peace Hotel az úgynevezett „biztonsági zónában” található (mennyire ironikus) a repülőtér közelében, így nem kellett áthaladni a repülőtér és a város legveszélyesebb szakaszán.
A területet gyakran célba veszik a terroristák, mivel tudják, hogy diplomaták, politikusok, újságírók, segélyszervezeti munkások és mások is gyakran járnak a repülőtér és a város között, így ez egy kiemelt támadási pont. Ma szerencsére sikerült ezt elkerülnöm. Amikor körülbelül nyolc órája elhagytam az isztambuli repülőteret, már hallottam híreket egy mogadishui támadásról, ami miatt aggódtam a biztonságom miatt, de attól is tartottam, hogy a járatomat törlik. Szerencsére ez nem történt meg. Így amikor megérkeztem, azonnal kérdeztem, mi történt a városban zajló támadás kapcsán.
Kiderült, hogy az Al-Shabaab egyik másik, biztosnak hitt szálláskomplexumot támadott meg, épp azt, amely a kapcsolatfelvételeim között szerepelt – elképesztő. Az Al-Shabaab információt szerzett arról, hogy kormányzati tisztviselők tartózkodnak ott, ezért egy öngyilkos merénylő autó felrobbantotta a védőfalat, majd egy másik öngyilkos merénylő autó a belső biztonsági falat is lerombolta. Az Al-Shabaab ezután betört a komplexumba, azonnal megölve mindenkit, akit megláttak, miközben a kormánytisztviselőkre vadásztak. Hét ember halt meg. A füstöt még az égen is látni lehetett, talán csak öt kilométerre onnan, ahol én voltam. Ez aggasztó kezdete volt az utazásomnak.
Másnap beültünk a terepjáróba: négy őr hátul, egy elöl, a sofőr, én és a barátom, Scott, aki az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy csatlakozik. Előttünk egy másik terepjáró haladt a kíséretünk részeként, ez még nagyobb volt, és nyolc teljesen felfegyverzett őr utazott benne. Olyan volt, mint egy jelenet a Rambo-filmekből, és őszintén szólva nem tudtam eldönteni, hogy ez a látványos védelem biztonságérzetet adott-e, vagy épp ellenkezőleg, még bizonytalanabbá tett. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy ezzel csak magunkra vonjuk a figyelmet, de ezek az emberek jobban értettek a helyzethez, így elindultunk.
A következő két napban igazán lenyűgöző élményeket szereztem. A halpiac, egy megálló fagylaltért, a "Béke Park" – szinte meggyőztem magam, hogy talán nem is olyan veszélyes a hely. Bár az eléggé nyugtalanító volt, hogy csak akkor léphettem be a halpiacra, amikor az AK-val felfegyverzett kísérőim már biztosították az összes kijáratot, és folyamatosan a fülhallgatóikon keresztül kommunikáltak. Miután eltöltöttem egy kis időt a piacon, valami mégis furcsának tűnt. Azok a mosolyok, amelyeket Kelet-Afrika más országaiban megszoktam, itt gyanakvó pillantásokra cserélődtek, amelyek kíváncsiság helyett bizalmatlanságot, feszültséget sugároztak a melegség helyett.
A következő két nap azonban sokkal pozitívabb volt. Bashir valóban igazi vállalkozó, és tervei között szerepel egy tengerparti üdülőhely létrehozása, ezért megnéztük az erre szánt területét, és úsztunk egyet az óceánban a Gezira strand térségében. Mogadishut hátrahagyva, a homokban sétálva teljesen más világba csöppentünk, mint az előző napokban. Azonban amikor a horizontot figyelve látod, ahogy az őreink a távolban mozgó, ismeretlen autókat keresik, folyamatos emlékeztetőt kapsz arról, hogy a veszély soha nincs messze.
Szomália (évente körülbelül 500 turista látogató)
Politikai káosz, polgárháború, katonai puccsok és muszlim szélsőségesek – ez tölti be Szomália hétköznapjait. Mogadishuban van egy hivatalos kormány, de valójában hatalma korlátozott. Szomáliföld az egyetlen viszonylag működő régió, de utazni sem teljesen biztonságos. Nyilvánvalóan senki sem megy Szomáliába pontosan ezekért az okokból. Az országot csak üzleti utazók, kutatók és más emberek keresik fel, akiknek oda kell menniük. (2022)
Etiópia felől is jönnek át Szomáliába vakmerő utazók.
TukTuk-ok sokasága Mogadishuban - s. k. fotója
Ilyen tenger gyümölcsei bőségtálat csak a külföldiek vagy a gazdag helyiek kapnak - s.k. fotója
Ezek a vastag bankókötegek nem sokat érnek - s.k. fotója
2024: Az elektronikus fizetési rendszerek és a mobilpénz (mint például a Hormuud Telecom által működtetett EVC Plus) egyre népszerűbbek a városokban, mivel ezek a szolgáltatások kényelmesebb és biztonságosabb alternatívát nyújtanak a hagyományos készpénzes tranzakciókkal szemben. Ennek ellenére a vidéki területeken még mindig jellemző a készpénzes fizetés.
Halpiac - s.k. fotója
2024: Szomália rendkívül veszélyes ország, bármilyen utazást kockázatosnak tartanak, és bár a közelmúltban történt némi javulás, továbbra is a világ legveszélyesebb országai közé tartozik. Ugyanakkor a tengerpart viszonylag biztonságosnak mondható. Lopások és rablások turisták ellen gyakran előfordulnak, de az utóbbi években mindez csökkenő tendenciát mutat.
A fegyveres milíciák által elkövetett bűncselekmények száma az egész országban magas. Gyilkosságok, fegyveres rablások, és az emberrablások a legjellemzőbbek. A klánok közti erőszakos összetűzések rendszeresek.
A nyugati állampolgárok ellen elkövetett terrorcselekményekre nagy esély van az egész országban, beleértve Szomáliföldet is. Az Al Shabaab terrorista csoport, és más, a szomáliai kormánnyal szembenálló csoportok továbbra is folyamatos támadásokat hajtanak végre Mogadishuban és környékén. A terrorista csoportok szemében Szomáliában a nyugatiak és a segélyszervezetekben dolgozók kiemelt célpontnak számítanak.
A vakmerő világutazó tengerparti sétája fegyveres kísérettel - Ohotin Viktor fotója
A Szomália területén található vizeken, valamint a Szomáliával határos nemzetközi vizeken gyakoriak és folyamatosak a hajók elleni kalóztámadások és fegyveres rablások. A kalózok modern motorcsónakjaikkal akár a szárazföldtől 200 tengeri mérföldön túl is megtámadják a tengerjárókat. Nem javasoljuk az utazást olyan útvonalon, amely Szomália tengerparti szakaszán (Ádeni-öböl, valamint Szomália keleti partszakasza) keresztülvezet.
Nincs semmilyen magyar külképviselet Szomáliában és más konzuli érdekvédelemmel foglalkozó EU-képviselet sincs, ezért az oda utazóknak a konzuli segítség nyújtása nem megoldott. Felügyelő képviselet Nairobiban, Kenyában van.
Lakosság (2025-ben): 2,8 millió
2025-ben Mogadishu továbbra is mutatja a polgárháborúból való kilábalás jeleit, és az elmúlt évtizedben látott fejlődés folytatódik. A szomáli diaszpórából érkező pénzáramlás tovább erősíti a gazdaságot, a nemzetközi repülőjáratok – köztük több járat Dubajból és Törökországból – tele vannak, és a szomáli schilling továbbra is stabil. Az ingatlanpiac élénkül, az árak folyamatosan emelkednek, és a városban új építkezések zajlanak. A közpiacok továbbra is pezsegnek, széles áruválasztékkal, beleértve importált termékeket, például olasz tésztát és tejport az Öböl-országokból. A Hamarweyne piacon az aranykereskedők – többségük nő – tevékenysége szintén fellendülőben van.
Mogadishu utcáin még mindig a fiatalok dominálnak; a lakosság kétharmada 25 év alatti. Az olyan ikonikus helyek, mint a Maka al-Mukarram sugárút, egyre inkább a város újjáéledését tükrözik, új és felújított épületekkel, amelyek között a rózsaszín különösen népszerű szín maradt.
A város egykor veszélyesnek tartott strandjai, például a híres Lido strand, ma már a közösségi élet központjai. Pénteki ima után a strand tele van emberekkel, akik úsznak, sétálnak és élvezik a tengerpartot. A nők továbbra is tetőtől talpig beöltözve fürdenek, ami teljesen megszokott látvány a helyi kultúrában. A fiatalok, akik korábban fegyverekkel jártak, ma úszni tanulnak, ami a béke egyértelmű jele.
Mogadishu strandjainak elképesztő szépsége adott, és békeidőben jelentős turisztikai potenciállal bírnának. A kulturális turizmus szempontjából azonban Szomália továbbra is kevésbé vonzó, mint szomszédja, Etiópia, amely több történelmi és kulturális látnivalót kínál. Azonban Mogadishu ébredése és fejlődése reményt ad egy stabilabb jövőre, ami talán a turizmust is erősítheti a következő évtizedben.
Mogadishu óvárosa, más néven Hamar Weyne, igazi időutazás, ahol a múlt és a jelen összeér. A keskeny sikátorok és régi, omladozó házak között sétálva az ember könnyen elmerül a város egykori arab, perzsa és afrikai kultúrájának keverékében. A piacok zaja, az aranykereskedők forgataga és a fűszerek illata különleges hangulatot ad az utcáknak. Érdemes megállni egy pillanatra, és megfigyelni a mesteremberek munkáját, akik tradicionális kézműves tárgyakat készítenek, vagy éppen helyi finomságokat árulnak.
A Hamar Weyne mecset, amely a város egyik legrégebbi épülete, a szomáli iszlám hagyományok megőrzője, és a környék szívében található. A környező épületeken még mindig felfedezhetők az olasz gyarmati múlt nyomai, az omladozó homlokzatok pedig különös szépséggel idézik a történelem rétegeit. A kikötő közelében állva gyönyörű kilátás nyílik az Indiai-óceánra, ahol a régi fa hajók, a "dhow"-k, még mindig használatban vannak. Mogadishu óvárosa tele van meglepetésekkel – egyszerre nyers, autentikus és nosztalgikus, tökéletes azoknak, akik a város lelkét keresik.
s. k. fotója
Mogadishu katedrálisa, a Cathédrale de Mogadiscio, egykor Kelet-Afrika egyik legnagyobb és legimpozánsabb katolikus temploma volt. Az 1928-ban olasz gyarmati időkben épült neogótikus stílusú épület mára romos állapotban van, de még mindig őrzi egykori szépségének nyomait. Az omladozó falak és a hiányos tetőszerkezet a város történelmi viharait tükrözik, ugyanakkor különleges atmoszférát teremtenek. A helyiek körében vegyes érzelmeket kelt, hiszen egyesek az olasz gyarmati múlt jelképeként tekintenek rá, mások viszont történelmi és kulturális emlékként tisztelik.
A katedrális belső tere mára teljesen kiürült, de a boltívek és a megmaradt szobrok még mindig lenyűgöző látványt nyújtanak. Az épület jelenleg nem funkcionál vallási célokra, viszont turisták és helyi lakosok egyaránt látogatják, hogy megcsodálják. Mogadishu katedrálisa egyedi példája annak, hogyan él együtt egy város múltja és jelene, és hogyan válhat a történelem része egy viharos korszak emléke.
Berbera
Berbera, Szomáliföld egyik legérdekesebb városa, igazi kincs azok számára, akik szeretnek letérni a megszokott turistaútvonalakról. A város különleges atmoszféráját az egykori gyarmati épületek, a forgalmas kikötő, és a végtelen homokos strandok keveréke adja. Sétálva a városban, az omladozó homlokzatú, arab és oszmán hatásokat idéző épületek egyszerre mesélnek a régi dicsőségről és az idő múlásáról. A központban érdemes meglátogatni a helyi piacot, ahol a fűszerek illata, a halászok friss fogása, és a kézműves áruk kavalkádja fogad.
Berbera strandjai páratlanok: a tenger türkizkék, a homok aranyszínű, és szinte teljesen érintetlen. Ha szeretsz búvárkodni, akkor a Vörös-tenger közelsége miatt egyedülálló élővilágot fedezhetsz fel a part menti korallzátonyokon. A város kikötője, amely már az ókor óta fontos kereskedelmi központ, ma is nyüzsög, és bepillantást enged a helyi élet mindennapjaiba.
Az esti séta a városban különleges élmény, amikor a piac elcsendesedik, és a mecsetekből hallatszó imák töltenek be mindent. Az ételek is megérnek egy próbát: a tenger gyümölcsei, a friss kenyerek és a helyi fűszerek harmóniája felejthetetlenné teszik a vacsorát. Érdekes látni, hogyan él együtt a város múltja és jelene, és mennyire meghatározza mindennapjait a tenger közelsége. Berbera nem egy "hagyományos" turistacélpont, de pont emiatt különleges. Egy hely, ahol az autentikus élményekre vágyók igazi gyöngyszemet találhatnak.
Szomália csapadékban szegény ország, ahol az éves átlaghőmérséklet nagyjából 27 °C körül mozog. A hetvenes évektől kezdve a klímaváltozás egyre súlyosabb problémákat okoz, ennek következtében a kontinens folyói és tavai fokozatosan apadni kezdtek. Ez részben a csapadék hiányának és megváltozott eloszlásának, részben pedig a mezőgazdaság egyre növekvő vízigényének tudható be, amely a kontinens vízforrásainak mintegy 80 százalékát használja fel.
A helyzet különösen nehéz a többségében nomád életmódot folytató lakosság számára. A több helyen már három éve tartó szárazság elpusztította a növényzet jelentős részét, ami ellehetetlenítette az állattartást. Sokakat arra kényszerített, hogy eladják megmaradt jószágaikat, a megnövekedett kínálat azonban drasztikusan leszorította a haszonállatok eladási árát – egyes források szerint akár 90 százalékkal is.
Szomáliában négy évszak van. Januárban kezdődik a nagyon forró és száraz Jilal. Márciusban kezdődik az esős évszak, ami júniusig tart. Porfelleggel és száraz monszunszelekkel nyit a Hagaa augusztusban. Szeptemberben kezdődik egy második esős időszak, a dayr, ami egészen decemberig eltart.
A portugálok voltak az első európai felfedezők, akik eljutottak a mai Szomália területére. A mai Szomália déli része, Mogadisu központtal képezte az olasz Szomáliföldet. A sokkal kisebb északi részen, az etióp határ mentén a britek rendezkedtek be, hargeisa központtal. A britek 1960-ban kivonultak protektorátusukból, Brit Szomáliából, így engedve, hogy ez a terület az Olasz Szomálifölddel egyesülve létrejöjjön egy új ország, nemzet, Szomália. 1969-ben egy Mohamed Sziad Barre nevű senkiházi (a fotón a napszemüveges) puccsal hatalmába kerítette az országot, és attól fogva véres diktatúrát élt át az ország. Ez a Sziad Barre marxista dumákat lökött azért, hogy a szovjetek, és még inkább a kínai kommunista vezetés katonai és gazdasági támogatását élvezve megőrizhesse hatalmát.
A Barre-rezsim 1991-ben ért véget (fellázadtak ellene), de ettől még Szomália sorsa nem javult, sőt romlott, oly annyira, hogy a területi egysége is megroppant. Az ország északi részének klánjai ugyanis kikiáltották Szomáliföldet, amit azonban a világ egyetlen országa sem ismer el. 1996-ig polgárháború tombolt az országban. Tény, hogy miközben a törvénytelen Szomáliföldön stabil a helyzet, és jó a közbiztonság, Szomália maradék részén az állapotok veszélyesek.
Az elmúlt évek szélsőséges időjárása 2025-re tovább súlyosbította a szomáliai lakosság megélhetési lehetőségeit, sokak számára teljesen megszűntek a hagyományos bevételi források. A városok piacain első pillantásra nem érzékelhető a krízis mélysége – az árusítás továbbra is zajlik, a mindennapi élet látszólag folytatódik. A valóság azonban kiábrándító: az élelmiszerárak drámai módon megugrottak. Egyes alapvető termékek, például a rizs, ma már többszázszoros áron kaphatók a néhány hónappal ezelőtti szintekhez képest. Bár az árukínálat nem szűnt meg teljesen, a vásárlás lehetősége az átlagos szomáliai számára elérhetetlenné vált – az önálló élelmisze-rbeszerzés sokaknak ma már csak álom.
Az országban a vallásszabadságot elnyomják. A törvények szerint az iszlám hit elhagyása (aposztázia) halálbüntetéssel sújtható. A múltban üldözték a katolikusokat, és templomaikat is lerombolták.
Mivel egy iszlám államról van szó, be kell tartani az ezzel a vallással kapcsolatos előírásokat: szemérmes öltözködés ajánlott, a ramadán idején kerülni kell a nyilvános étkezést, valamint tilos az alkoholfogyasztás, és így tovább.
A nők fényképezése tiszteletlenségnek számít.
A homoszexualitást halállal büntetik. A homoszexualitással vádolt személyek gyakran szembesülnek önbíráskodással is, beleértve a közösség általi megtorlást vagy akár becsületgyilkosságokat. Ezek az esetek gyakran rejtve maradnak, mivel az áldozatok és családjaik félnek a további megtorlástól.
Mozlim lányok - s.v. fotója
Ami különösen figyelemre méltó, hogy Szomália a súlyos belső instabilitás ellenére is lassú, de érzékelhető fejlődést mutat – sőt, bizonyos tekintetben gyorsabban halad előre, mint akkoriban, amikor még központi kormánya volt. Több tanulmány is rámutatott arra, hogy a térség más, működőképes kormányzattal rendelkező államaival összevetve Szomália decentralizált, helyi közösségekre épülő rendszere meglepően rugalmas és életképes. Egyes elemzések szerint a túlzottan központosított államhatalom gyakran inkább akadályozza a fejlődést – főként akkor, ha a politikai elit elsősorban saját érdekeit érvényesíti, nem pedig a lakosságét.A jogi és társadalmi konfliktusokat ma is többnyire a hagyományos klánrendszer keretei között kezelik. Ha bűncselekmény történik, a sértett és az elkövető családjának vagy klánjának vezetői leülnek, és közösen döntenek a jóvátétel módjáról – például hány tehenet kell fizetni egy haláleset miatt. Ha nem születik megegyezés, egy független klán idősebb tagjai lépnek közbe döntőbíróként. A klánhoz való tartozás egyébként nem merev rendszer: az egyének szabadon beléphetnek vagy kiléphetnek belőle, de komolyabb gazdasági tevékenységhez elengedhetetlen valamelyik klán támogatása.
Meglepő, de fontos adat, hogy ebben az állam nélküli, anarchikus rendszerben az egy főre jutó gyilkosságok száma alacsonyabb, mint sok fejlettebbnek tartott országban – például Oroszországban, az Egyesült Államokban vagy épp Csehországban. Tehát a központi állam hiánya önmagában nem vezet káoszhoz. Az erőszakos összecsapások zöme jellemzően akkor tör ki, amikor valamelyik fegyveres csoport – általában külföldi támogatással – megpróbálja az egész ország felett megszerezni az irányítást. Legutóbb például Etiópia katonai beavatkozása keltett ilyen feszültségeket.
2024: Általánosságban véve erősen ellenjavallt odautazni, hacsak nincs az embernek nagyon erős helyi kapcsolati hálója – ez nem azt jelenti, hogy van ott egy barátja meg a családja, kivéve, ha az a család komoly szereplő az üzleti vagy politikai életben.
A biztonsági helyzet viszont nagyban függ a tartózkodási helytől.
Hargeisában például sokkal biztonságosabb a légkör. Ott találkoztam néhány német hátizsákos turistával is, akik minden probléma nélkül megúszták. Nekem is lehetőségem volt munka után focizni, eljárni éttermekbe bizonyos negyedekben.
Kismayóban már nagyon szigorú biztonsági protokollokat kellett követnünk: legfeljebb 30 percet lehetett eltölteni bármilyen biztonsági zónán kívüli helyszínen, amikor éppen nem voltunk úton. Ez azt jelentette, hogy amint megérkeztünk valahová, elindult az óra, és 30 percen belül el kellett hagyni a területet. Tilos volt zsúfolt helyeken – például piacokon – gyalogolni. Gránáttámadás-gyakorlatok, golyóálló mellény és sisak utazás közben, valamint több, felváltva használt jármű – ezek mind részei voltak a többrétegű biztonsági stratégiának. Egyéni utazóként ezt szinte lehetetlen lenne megvalósítani.
Mogadishuban még a reptéren belüli ENSZ-biztonsági zónát sem hagyhattuk el. Akivel találkoznom kellett, annak oda kellett jönnie a reptéri konferenciatermekbe, és biztonsági ellenőrzésen kellett átmennie. Rendkívül veszélyes hely.
Dolgoztam már sok más bizonytalan biztonsági helyzetű országban – például Mianmarban, Szíriában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban – de Szomália, az al-Shabaab ereje miatt, egészen más szint.
Pedig gyönyörű ország, élénk magánszektorral és hihetetlenül kitartó lakossággal. Nagyra becsülöm a szomáli kultúrát és zenét.
De ha valaki egy kis ízelítőt szeretne Szomáliából, ugyanakkor biztonságosabb környezetben, akkor inkább a kenyai Lamu szigetét ajánlanám – ott megtalálható a szomáli hangulat és a gyönyörű szuahéli építészet is, aminek nagy része Szomáliában a polgárháború során elpusztult. (2024)
Korániskola, ahol lényegében csak egy tantárgy van - s.k. fotója
Mivel sok az írástudatlan, így a szolgáltatók ábrákkal jelzik, hogy mivel foglalkoznak. - s.k. fotója
Az egyik leghíresebb szomáli: az 1955-ben Mogadishuban született Iman (arab jelentése: hit) volt topmodell, David Bowie világhírű angol énekes és színész gyönyörű felesége. Sajnos ma már az özvegye (a fotó régebbi...).
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.