ÚTIKRITIKA.HU / Uganda

2023. március 22: Kedden elfogadták Ugandában azt a javaslatot, amelynek értelmében halálbüntetés járhat a homoszexualitásért: a keményvonalas melegellenes törvényt két képviselő híján mindenki megszavazta a parlamentben. Az afrikai országban eddig életfogytiglani börtönnel büntették a homoszexualitást.

A törvény nemcsak az azonos neműek közötti szexet, hanem a homoszexuális tevékenységek támogatását és finanszírozását is büntetheti. Most Yoweri Museveni köztársasági elnöknél pattog a labda, aki megvétózhatja vagy aláírhatja a törvényt; de egy közelmúltbeli beszédéből úgy tűnik, támogatni fogja a javaslatot.

Uganda dióhéjban

Vízumra szükség van. A kampalai repülőtéren vagy a szárazföldi határon is be lehet szerezni a vízumot, fejenként 50 USA dollárba kerül. Magyar állampolgároknak (is) a beutazásnál bizonyítani kell, hogy a tartózkodás idejére megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznek. A belépés napjától számított egy éven belül az útlevélnek érvényesnek kell lennie!!!
Kellő tájékozódás, körültekintés és óvatosság mellett Uganda turistás meglátogatása nem tekinthető veszélyesnek.
Kötelező a sárgalázoltás. Nagy butaság és felelőtlenség Ugandába utazni baleset- és egészségbiztosítás nélkül.
Nincs Ugandában magyar külképviselet, egy tiszteletbeli konzulon kívül.
Uganda kelet-afrikai ország, területe több mint két és félszer nagyobb, mint hazánké (241 ezer négyzetkilométer). Kampala a főváros, lényegében az ország egyetlen igazi városa. Lakosság: 49 millió (2023-as becslés).
Két természetvédelmi területe része az UNESCO világörökségének: a Bwindi nemzeti parkot és a Ruwenzori-hegység Nemzeti Parkot. A legnagyobb turistalátványosság persze a hegyi gorillák felkeresése.
A Winston Churchill által "Afrika gyöngyszemének" nevezett Uganda növény- és állatvilága csodálatosan változatos, és ez teszi nagyon vonzó turista céliránnyá. Azért a turista infrastruktúra távolról sem olyan fejlett, mint Kenyában, sőt Tanzániához képest is le vannak valamennyire maradva. Ez előny is meg hátrány is. Előny, mert hitelesebb az élmény, kisebb a kommersz turistás jelenség, hátrány, mert több lehet a kényelmetlenség, gyakoribb a szervezetlenség. Nagy előny a helyi népek barátságossága, hátrány a közutak rossz állapota.
A turisták többsége a gorilla szafari miatt jön, de érdekes Uganda a csimpánzok miatt, madárnézés szempontjából, a Rwenzori-hegység nemzeti parkjában szervezett túrák és a Nílus forrásvidékének felkeresése miatt.
Ugandában jól el lehet boldogulni az angol nyelvtudással, lévén egy volt brit gyarmat, ahol az iskolában megtanítják némi mértékben angolul a gyerekeket.
Baloldali a közlekedés.
Havi nettó átlagfizetés: 46 ezer forint.
Leggyakoribb vezetéknév: Akello
Esős évszakok: márciustól májusig, valamint október és november.
Időzóna: GMT+3 óra.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Afrikai viszonylatban meglepően kellemes ország, kifejezetten barátságos népséggel (ez nem Nigéria)
Étkezés, szállás, közlekedés nem drága
Szuper szafarizós és raftingos túrák választéka
Kellemes az éghajlat, nincs döglesztő hőség
Nincsenek turista tömegek
Gyönyörűek a hegyi tájak, a káprázatos zöld színek
Jók a sörök
Viszonylag tisztább, mint Kenya és az emberek udvariasabbak
A gorillás program életre szóló élmény, így a természetben még nagyobbnak, erőteljesebbnek éreztem őket, igen közel voltam egy párhoz
Nyugis, békés ország, pedig a múltja elég zűrös volt

Nem tetszett

A lényeges látnivalókat jelentő nemzeti parkok elképesztően drága belépőjegyei
Sok türelem kell az ő lassúságukhoz, lomhaságukhoz
Azért a vadvilág tekintetében nem nyújt annyit, mint Kenya,Tanzánia vagy Dél-Afrika
A kaja elég vacak, nincs benne semmi eredetiség (a brit gyarmatosítók persze nem hoztak ehhez fejlődést)
A latrinák kényelmetlensége, kinézete és szagvilága...
A gaz szúnyogok sokasága
Nincs tengerpartja
A veszélyes közlekedési viszonyok, a vad autóvezetők
A szálláshelyek rossz ár-érték aránya
A simlis árusok, és a zsebtolvajok miatti aggodalom

Vélemények

Ezeket ajánlom az Ugandába látogató turistáknak:

Szervezett szafari keretében megnézni a hegyi gorillákat vagy a Bwindi vagy a Kibale erdőségben (de vannak más helyek is).

Innen ered a Nílus, és érdemes arrafelé raftingolni akár egy- akár többnapos szervezett program keretében. Szükséges felszerelést biztosítanak a kampalai vagy Jinja-i utazási irodák. Kampalára is érdemes időt áldozni, mert afrikai mértékkel mérve problémamentesen bejárható, barátságos, alapvetően biztonságos város. Az Owino és Nakasero nevű piacok lenyűgözőek kaotikus, szagos jellegükkel együtt is. Élvezet szimplán bámulni az embereket, a forgatagot, és esetleg vásárolni valami érdekes tárgyat.

A vadvilág látványa, fényképezése szempontjából elég jó nemzeti park a Murchison Falls. vízesések, folyó, viszonylag elfogadható infrastruktúra, és ami a lényeg: elefántok, zsiráfok, vízilovak és sok más vadállat.

Érdekes élmény látni Afrika legnagyobb tavát, a Victoriát. Sok turista jön ide. Élmény nézni a halászokat. Lehet Jinjában vagy Entebbében bérelni hajót és időzni a tavon.

Kampala mellett városi élmény szempontjából érdemes időzni kicsit Jinja városban a Victoria-tó meglátogatásához kapcsolódva. Itt van a Nile Brewing nevű sörüzem is.

(Bara, 2014)

,, Kampalába vettek fel bennünket és kezdődött a szervezett 3 napos gorilla-trekking, amiből 2 nap utazás a Bwindi Nemzeti Parkba, egy nap a nemzeti park, ahol fel kell túrázni az élőhelyükhöz és egy órát lehet csak tölteni a gorillákkal, max. 7 méter távolságból lehetett őket szemlélni. Itt is kiváló volt a szállás, az ellátás, a koszt, a guide jó fej volt. (a.k., 2019)

Repülés és repülőjegyek

Budapestről isztambuli átszállással szóba jöhet a Turkish Airlines járata. Az Isztambul Kampala egy közvetlen járat.
A British Airways-nek Londonból van közvetlen járata minden második nap. Repülőjegy foglalás itt.
Az Emirates-szel is repülhetünk, Bécs-Dubai-Kampala útvonalon egy átszállással. A Qatar Airways Budapest-Doha-Uganda járata még egyszerűbb lehetőség.
Olcsó megoldás lehet az Egypt Air: Budapest-Kairó- Entebbe. Kairóból hetente három járat megy Ugandába.

Szállás

2019: Jó hír az Ugandába látogatóknak, hogy gyors ütemben nő a hotelek és az úgynevezett lodge-ok (jellemzően bungalós jellegű szálláshelyek) választéka. Egyre több hotel épül, nyílik meg. Természetesen a beruházások alkalmazkodnak a turisták fő érdeklődéséhez, a nemzeti parkok meglátogatásának igényéhez. Az tény, hogy elsősorban luxus lodge-ok épülnek, azaz nem a hátizsákos utazók elszállásolását tartják fontosnak. Az olcsóbb lodge-ok ára kb. 75 euró/éjszaka, a középmezőnyben vannak a 110-140 eurós szállások, a nagyon menők 350 euróba kerülnek.

Egészség

Szigorúan be kell tartani azt, hogy csak üveges, boltban vásárolt vizet igyunk. Ugandában nagy probléma az AIDS. A felnőtt lakosság közel 7 százaléka fertőzött. Az utazás előtt tanácsos elmenni az Országos Epidemiológiai Központba, hogy tájékozódjunk a szükséges védőoltásokról és információkat szerezzünk az egyéb trópusi egészségügyi óvintézkedésekről.

1097 Budapest, Gyáli út 2-6. - Tel: 476-1100 - Honlap: www.oek.hu

Ugandában az egészségügyi ellátás színvonala Kampala kivételével rendkívül alacsony színvonalú. A fővároson kívül súlyos betegség vagy a baleset esetén légi mentőt szükséges igényelni. A főváros magánkórházai rendkívül magas díjak ellenében, de megfelelő szolgáltatást nyújtanak, ezért javasoljuk a mindenre kiterjedő biztosítás megkötését az utazás előtt. A sárgalázoltás kötelező az országban.

Közlekedés

A nagyobb városokon (Lira, Gulu, Kitgum, Pader, Arua) kívüli utazás kizárólag leinformált, tapasztalt helyi idegenvezetők kíséretében ajánlott. Sötétedés után az országúti közlekedés elkerülését javasoljuk egész Ugandában, kivéve az Entebbe reptér és a Kampala közötti úton. Gépkocsival való közlekedés esetén ajtók állandó lezárást és az ablakot felhúzását javasoljuk még nappal is. A távolsági buszok használatát nem javasoljuk, azokon gyakran kirabolják a turistákat. A buszok rossz minőségűek, a Nairobiba, Dar es Salaamba tartó járatok többször lerobbannak, az utasok így támadásnak lehetnek kitéve. Gyakoriak a balesetek, a közlekedési baleseti statisztikák nagy rosszak. A helyi lakosok a városok közötti közlekedésre nagyon rossz állapotú buszokat, kisbuszokat használnak.

Életveszélyes Uganda tavain, pl. a Viktória-tavon hajórn utazni. A hajók a túl sok utas miatt túlterheltek és nagyon balesetveszélyesek. 2018. novemberében a Viktória-tavon hamrincan meghaltak baleset következtében! Felboorult egy hajó.

Étkezés

Étkezés előtt mossunk alaposan kezet, főleg, hogy sok helyen az emberek kézzel esznek. Persze a fehér turistának többnyire biztosítanak evőeszközt (kést, kanalat). Országjárás közben az éhség csillapítására lehet ezt-azt venni mozgó árusoktól. Legbiztonságosabb olyasmit enni, amit frissen sütnek, pl chapati, grillezett húsok. Az étkezésben a jellemző tételek: rizs, krumpli, édesburgonya, kukoricapép vagy a matooke, ami főzőbanánból készült pép. A húsok többnyire: csirke, bárány, disznó, marha. Együnk sok friss gyümölcsöt, főleg banánt, ananászt, papayat. Mindenhol lehet venni olcsó üdítőitalokat. Alkohol van: sör, vodka, ilyen-olyan párlat. Ugandában pozitív gasztronómiai élményekre ne számítsunk.

Közbiztonság és kockázatok

Ugandában a turisták által jellemzően frekventált területeken a közbiztonság nem rossz. Tájékozódni kell azonban alaposan, hogy melyek az ország veszélyes, kockázatos vidékei. A magyar külügyminisztérium Észak-Ugandát, azaz a Kongóval és a Dél-Szudánnal határos területeket egyáltalán nem ajánlja látogatásra. A túloldalon dúló villongások, háborúk hatásai áthúzódnak Uganda területére is. Habár jelenleg stabilnak mondható a helyzet, óvatosságra intik a nyugati régióba utazókat is, hiszen rendszeresek voltak az összecsapások a lázadók és a rendvédelmi erők között ebben a régióban. Az Albert-tavon való hajós közlekedés nem a közbiztonság, hanem a hajók rossz állapota miatt veszélyes. (Gyakran történnek hajóbalesetek.)

Kerülni kell az éjszakai közlekedést az országutakon, eltekintve a biztonságosnak mondható utat az Entebbe-i nemzetközi repülőtér és a főváros, Kampala között. A közlekedési állapotok nem biztonságosak, de a rablás veszélye is fennáll a sötét, kivilágítatlan utakon. Előfordul, hogy kirabolják a turistákat szállító autókat, buszokat. Kockázatot jelent önmagában az is, hogy a távolsági buszok rossz állapotban vannak. A közlekedési állapotok kifejezetten rosszak

Kampalában, a fővárosban napközben a turista biztonságban érezheti magát, ha kellően visszafogott abban a tekintetben, hogy mit hord önmagán. Drága holmik, órák, ékszerek maradjanak itthon. A kizsebelés gyakori, ezért ne legyen nálunk túl sok készpénz és lehetőleg az útlevelet hagyjuk a hotelben. Itthon csináljunk másolatot az útlevél lényeges oldalairól és azt tartsuk magunknál.

Katonai rendőrség Kampalában- ervi fotója

Az éjszakai szórakozóhelyeken a turista viselkedjen visszafogottan, kerülje a konfliktusokhoz vezethető feltűnést, erősen italos állapotot. Ne fogadjunk el italt idegenektől, mert előfordul, hogy valami kábítószert raknak az itókába, hogy magatehetetlenné váljunk és ki lehessen rabolni minket. A sok hitelkártyás csalás miatt, érdemesebb készpénzben fizetni, még a hotelben is.

Ha utcai tüntetések, megmozdulások vannak, akkor ne keveredjünk a tömegbe, mert veszélyes. A terrorveszély Ugandában fennáll és ezt érzékelni lehet a biztonsági óvintézkedések intenzitásán is, főleg a repülőtéren, a hotelek bejáratainál és a bevásárlóközpontoknál, valamint a nemzetközi képviseleteknél.

Egyéb hasznos információk

1. 2. Ugandában van egy magyar gazdasági és kulturális központ, a HTCC (Hungarian Trade and Cultural Center). Irodájának címe:
Njuki Way 1068 Muyenga, Kampala, Uganda; E-mail: uganda@htcc.org.hu - ez nem egy diplomáciai képvselet!

Ugandában van egy magyar mintafarm.

Pénzváltás és vásárlás

Ugandában az ugandai schilling (UGX) a hivatalos fizetőeszköz.

1 forint (HUF) = 14,62 ugandai schilling
1 euró = 4541 ugandai schilling
1 amerikai dollár = 3687 ugandai schilling
(A linkekre kattintva láthatók a friss árfolyamok)

Vízum

Kenyába, Ugandába és Ruandába utazók igényelhetik a kelet-afrikai közös vízumot. Érkezéskor is felvehető, abban az esetben, ha először Kenyába érkezik az utas. A vízum díja 100 USD, vagy 80 EUR.
Előzetesen is meg lehet igényelni Bécsben, melynek díja 80 EUR. A vízum többszöri belépésre és 90 napra érvényes. Fontos, hogy az útlevél még legalább 6 hónapig érvényes legyen.

Előzetes vízumigénylés esetén az alábbiak szükségesek:

útlevél (legalább 6 hónapos érvényességgel)
1 db igazolványkép
1 db vízumkérőlap
repülőjegy
szállásfoglalás

Magyar külképviselet

Magyarország Nairobi (kenyai) Nagykövetségének van egy képviseleti irodája Kampalában.

Cím: Acacia Mall Business Centre, Plot No. 14-18, Cooper Road, off Acacia Avenue, Kampala

E-mail cím: jterenyi@mfa.gov.hu
Telefonszám munkaidőben: +256778776271 vagy +256782622229
Ideiglenes ügyvivő, irodavezető: dr. Terényi János

-----------------------------------
Van Kampalában egy tiszteletbeli konzul is: Gordon Wavamunno

Címe: Plot No. 22 Nakawa, Jinja Road; Kampala, Uganda
Telefon: (00)-(256)-(414) 505 662 - Közvetlen telefonszámok: +256 (414) 505　664/5/6 - Mobil: 256 752 757 777
E-mail: hungconsul@spearmotors.co.ug

----------------------------------------

Az Ugandai Köztársaságnak van Budapesten tiszteletbeli konzulja: Kovács Péter

Cím: 1051 Budapest, József nádor tér 9. - Telefon: 06 1 266-1289 - Fax: 266-1285 - E-mail: consulate@uganda.hu
Honlap: www.uganda.hu

Látnivalók

Gorilla program

Nem gyakori találkozási helyzet gorillákkal - videó (a 47. másodperctől érdekes)

---------------------------------------------------------

"Ritka, különleges állatot látni rendkívüli élmény. Aki Ugandába utazik, elsősorban a híres, veszélyeztetett fajnak számító hegyi gorillákra kíváncsi. (Sőt legtöbben csak azért mennek oda.) Az nem úgy van ám, hogy az arra járó turista csak úgy nekivág a hegyoldalnak és fölkeresi a gorillákat. Először is engedélyt kell kérni a fővárosban a nemzeti parkok igazgatóságánál (jó esetben ezt az utat szervező iroda megteszi), méghozzá jó előre, hónapokkal, ugyanis csupán négy (ottjártamkor még csak három) gorillacsalád látogatható. Aztán az ember kifizet egy csomó pénzt (akkoriban 250 dollárt!), és a parkfelügyelők segedelmével nekiindul a hegynek és a dzsungelnek.

Egy órával korábban fölmegy a terepet tökéletesen ismerő két nyomkereső, akik tudják, hol tartózkodott előző nap a gorillacsapat, és a letaposott, lerágott ágak, éjszakára készített fészkek, ürülékek alapján elindul, hogy megkeresse a naponta odébb vándorló családot. Mi meg közben csak megyünk felfelé. Ha megtalálták őket, rádión szólnak a túravezetőnek és instruálják, merre kell menni. Odafönn aztán nincs ösvény, előkerül a bozótvágó kés és árkon-bokron át caplatunk a kegyetlenül párás, fülledt dzsungelben. Egyszer csak szólnak, hogy tegyünk le mindent, csupán a kameráinkat vihetjük tovább. Alig néhány lépés után megpillantottuk életünk első hegyi gorilláját. Egyetlen órát tölthettünk a helyszínen, egy helyben állva. Elő nem fordulhat, hogy valaki jobbra-balra-előre lépkedjen egy-egy jobb képbeállítás kedvéért; azt látjuk, fotózzuk, ami éppen adódik. Ha semmi sem történik, akkor ennyi. De azért szerencsére történik. A felnőttek ágakat, leveleket szaggatnak, és folyamatosan esznek, vakaróznak, a kölykök birkóznak, játszanak. Látjuk, hogy a bozótosban mocorog a család vezére, az ezüstös hátúnak nevezett alfa-hím. Párzik, suttogja kísérőnk.

Már időnk vége felé járunk, lassan elhangzik az "utolsó fotók" felszólítás, amikor az ezüstös hátú egyszer csak kiront a bozótból, egyenesen felénk. Megijedni sem volt időnk, okunk pedig éppenséggel lett volna. Egy kétmázsás, a családját védő hím veszélyes is lehet. Ám ügyet sem vetett ránk, berontott egy másik bozótba. Mindenesetre úgy két méterrel tőlünk húzott el és óriási szerencsém volt, hogy legalább egyetlen használható fotót tudtam róla készíteni. Nem mindennapi kiváltság ez, higgyék el, az egész világon csupán 700-egynéhány hegyi gorilla él (fogságban nem tartható), Uganda, Ruanda, valamint Kongó területén, de csak az előbbi két országban látogatható néhány csoportjuk." (forrás: nemethgeza11.blog.hu 2013)

"Uganda délnyugati részén, egy misztikus esőerdőben él a világ hegyigorilla-populációjának a fele. A jó hír, amit a vadőröktől megtudtunk, hogy itt a gorillák szépen szaporodnak, nő az állomány. Akárhogy is, ez a túra nem kíméli az embert. Kifejezett hegymászás 2000 méteres tengerszint feletti magasságon, esőerdőben, minimum kettő, de akár – mint a mi esetünkben is – négy órába is telhet, mire rátalálunk a gorillacsaládra. Ezután egy óránk van, hogy figyeljük őket. Szerencsére a több méteres hivatalos távolság, amit az állatok és a turisták között tartani kellene, a valóságban egy-másfél méterre is lecsökkenhet, ami életre szóló élmény volt. A gorillák, csakúgy, mint a megfigyelhető csimpánzok már megszokták ezt a helyzetet. Az utóbbinál két, a gorilláknál ennél is több évbe kerül, mire a vadőrök hozzászoktatják őket az ember jelenlétéhez, ami persze szigorú szabályokhoz kötött. A látogatható állatcsaládok nem cirkuszi szelídített majmok, hanem nehéz és sok energiát, pénzt felemésztő munka után eltűrik az ember közelségét. A gorillales alatt azért tudni illik, hogy az őserdőben élnek vad majomcsaládok, bivalyok és erdei elefántok is, melyek egyáltalán nem respektálják a turistákat. Ezért a biztonságunk érdekében a fegyveres vadőrökön kívül felfegyverzett rendőrök is kísértek bennünket. De valószínűleg a legnagyobb veszedelmet az orvvadászok jelentik a látogatókra is. (2016)" forrás

,, Hegyi gorillát 3 ország erdeiben találhatsz: Uganda, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság. Ruanda éppen mostanában emelte fejenként 1500$-ra a nemzeti park beugrót, a Kongói DK meg annyira demokratikus, hogy semmi nem garantálja, hogy kijössz élve, úgyhogy csak Uganda marad, a maga 600$-os parkbelépőivel.
Míg a Bunyonyi tóhoz csak 8 km kéjutazás várt vörös, poros földúton, a Bwindi Nemzeti Parkba már 26. Tényleg a világ végén érzed magad, míg meg nem látod a falut a nemzeti park kellős közepén. Mivel a gorillákkal minden csoportot csak egy órát engednek eltölteni, valószínűleg ezeknek az embereknek a dolga, hogy előadják a délutánra már adott esetben unatkozó turistáknak az autentikus törzset és hogy üzemeltessék az ajándékboltokat.

A szállások viszont kifejezetten kellemesek, mondanom sem kell, meg is kérik az árukat. Mi egy olyan öko hotelben voltunk, ahol esővizet használnak és este hatig be sem kapcsolják az áramot. A hideg italokon kívül semmire nem is hiányzik addig.

A túrák reggel indulnak, a gorillákat kizárólag gyalog lehet megközelíteni, ha testközelből akarsz velük találkozni. Mozgáskorlátozottakat és időseket ugyan arany áron bevisznek "gyaloghintón" is, meg van lehetőség helikopteres nézelődésre, de 99% szépen besétál a dzsungelbe és reménykedik, hogy a trekkerek jó munkát végeztek és hamar meglesz a gorilla család.

Négy fős társaságunkból kettőnknek nagy szerencsénk volt, olyan 40 perc alatt meglett egy tíz fős, javában táplálkozó és elég aktív kompánia. A másik két kolléga órákat gyalogolt a meredek lejtőkön, mire megtaláltak négy szinte alvó gorillát. Egyébként az egész történet jól ki van találva és általában jól is van szervezve. Fegyveres őrök kísérnek a vadorzók és az erdei elefántok miatt, illetve megy minden csoporttal egy-két ranger is. Ezek az emberek úgy szaladgálnak a lejtőkön, hogy egy szaporább lélegzetet nem kell venniük. Ugyanez a vendégekről egyáltalán nem mondható el. Mi azt kértük, rakjanak egy olyan csoportba, akiknek mindegy mennyit kell menniük, de a lehető legtöbb gorillát lássák. Erre összeraktak minket néhány 60+ éves ausztrállal. Akik aztán hősiesen letolták a menetelést és délután már együtt haverkodtunk a "kantinban". (2017)" forrás

Kampala

1,3 milliós a lakossága.

,, A zöld vidék utá az utolsó napot a szinten zöld fővárosban, Kampalában töltöttük. Talán ennyire dús növényzetű fővárost én meg sehol nem láttam. Több dombra épült és még a belvárosa is tiszta zöld, a legközepén egy hatalmas, golfpályával megspékelt, parkkal.

A nemzeti múzeumukban meglepően őszinte és profi kiallitás foglalkozik az ország lakosságát még mindig 7-8 százalékban érintő AIDS-szel. Az 1962-ben függetlenné vált ország több középülete (a múzeum is) ebből az évtizedből való, így a Nemzeti Szinházuk vagy a Parlamentjük is. Az utóbbit csak szerettem volna kerítésen belülről lefotózni és az őrök kedvességének köszönhetően még az ülésterembe is bejutottunk.

Olvastam, hogy ez Kelet-Afrika, de az egész kontinens egyik legélhetőbb városa. A gyarmati múlt adta brit hagyomanyok és az elmúlt evek hatalmas fejlődése egy európai ízlést is kielégítő, izgalmas, élhető várossá tette Kampalát. (K. I., 2018)"

Földrajz és időjárás

A trópusi klíma jellegét erősen befolyásolja, mégpedig kedvezően az, hogy Uganda nagyrészt a tengerszint felett ezer méter körüli magasságú fennsíkokon helyezkedik el. A szokásos trópusi meleget, avagy hőséget a magasság jelentősen enyhíti. Nincs túl meleg, de hideg sincs. A nappali hőmérséklet 25-30 között mozog, éjszaka 17 fok körül. A szélsőséges hőmérsékleti érték 10 fok hideg 35 fokos hőség. A csapadékosság jól eloszlik az év keresztmetszetében, mindazonáltal a december és február valamint a június és augusztus közötti időszak számít száraz évszaknak.

Jinja - Viktória-tó - t.m. fotója

Történelem

Uganda brit gyarmat volt és 1967-ben vált független köztársasággá. Idi Amin terror uralkodásának 1986-ban vetettek véget hatalomátvétellel. Ez új és jobb fejezetet nyitott Uganda modern kori történetében. Muszeveni elnök irányítása alatt Uganda politikai, mind gazdasági helyzete egyértelműen javult.

Rémkomédia ízesen megírva

Manapság

Ugandában 2006 óta többpártrendszer van. A demokratikus viszonyok sokkal jobbak, mint az afrikai átlag. Uganda egyfajta mintaország a nyugati világ szemében.
A homoszexualitást Ugandában börtönnel büntetik.

A helyiekről

Afrikai viszonylatban az ugandaiak barátságos népeknek tekinthetők. Ugandában szokásos a többnejűség. Ugandában nagy tiszteletnek örvendenek az idős emberek, főleg a 60 év felettiek. Lévén az ugandai férfiak átlagosan 53 éves korukig élnek, egy hatvan év feletti valóságos csodának számít. Az idős embereket bölcseknek tekintik, és gyakran fordulnak hozzájuk tanácsért. Az ugandaiak nagyon családcentrikusak, sokat jelentenek nekik a vérségi kapcsolatok.

m.a. fotója

Ácsorgás Kampalában - fent a horogkereszt nem nácizás (ősi indiai szvasztika) - ervi fotója

Falusi gyerekek - Aji fotója

Turista etikett

A brit gyarmatosítás idején London nem bátorította igazán európaiak letelepedését Ugandába, így a helyiek számára a fehér ember még mindig különlegesség. A fehéreket muzungunak nevezik (többes száma wazungu). Gyakran előfordul, hogy helyi emberek, főleg gyerekek rákiabálják az európai turistára azt, hogy muzungu. Ezt nem kell sértésnek venni, ez csupán az érdeklődés, rácsodálkozás kifejezése, nincs benne bántó szándék. Választhatunk, hogy reagálunk rá köszönéssel, integetéssel, de hanyagolhatjuk is a reakciót, de ez ne legyen lenéző jellegű.
Az ugandaiak nem rokonszenveznek azokkal a turistákkal, akik kioktató hangnemben beszélnek velük.
Persze, kellemetlen, ha a szafari nem az előre jelzett forgatókönyv szerint halad. Legyünk azért toleránsak, ha kisebb időcsúszások történnek. Afrikában az idő tényezőhöz másképpen viszonyulnak. Szokták is mondani, hogy "mi afrikai időben élünk" (We are on Africa time).
Semmiképpen se reagáljunk dühvel, ordibálással a helyiek felé. Problémánk nem fog elintéződni, ha emelt hangon reklamálunk. Ilyen esetekben legfeljebb annyit érünk el, hogy az ugandai ember zavarba jön, és nem intéz el semmit a kedvünk szerint.
Ha helyi emberről fotót akarunk készíteni, mindig kérjünk ehhez előre engedélyt.
Ugandában a házaspárok, szerelmespárok nyílt színen nem csókolóznak, ölelkeznek. Elnézik, ha a külföldi turista ilyet tesz, de próbáljuk visszafogni magunkat e tekintetben, mert zavarba hozzuk a helyieket.

Olvasmányos linkek

"Szegénység: Igen, van. Afrika szegény kontinens. Uganda is. De itt a szegénység mást jelent. A közművek hiányát, az egészségügyi szolgáltatások hiányosságait, a készpénz hiányát, a saját lakások hiányát jelenti inkább. Nincs alultápláltság, éhínség sincs a rengeteg gyümölcs miatt, óriási teaültetvények az egészséges italt, a sok-sok kecske, a marha, a halak a tejet és a húst biztosítják.

Ami meglepett: Az emberek jól ápoltsága. "Eddi Murphy, Rwuanda jövendő királya, ahogy első lépésként egy fodrászatba lép be, ahol mindig teltház van" – és valóban. A fodrász a legfelkapottabb foglalkozás és elfoglaltság. A nők hajkoronái kéthetente fodrászhoz mennek és változatos színekben, formákban az utolsó divat szerint térnek vissza gazdáikkal az utcákra, a vályogházakba és sétáló árnyak formájában az utak mentére.

A ruházat: Piacaik egy kínai piac hangulatát idézik, kicsit rosszabb kivitelben. Ahol van hely, ott megáll az eladó és elindul a csere-kereskedelem, ami egyébként a kiskereskedelem módja itt. Miután készpénzük nincs, ez az árubeszerzés módja. Itt a hamisított márkás áruk, termékek ezreiből lehet (lehetne, ha ki mernénk szállni az autóból) választani. Így az emberek jól öltözöttek, csinosak még az út menti férfi "árnyak" is hófehér inget, zakót, nadrághoz övet, viselnek. A hölgyek ruházata színes, vidám.

A kommunikációs technika: A városban nem meglepő, de a pici kis vályog falvak között sétáló emberek kezében van mobil telefon. Az ország legkisebb falvában is van vétel, amit a sűrűn telepített adótornyok biztosítanak. A multik már bent vannak az országban!!! A vályog falvak több házában is ki van írva, hogy ott lehet telefont, tartozékot, kártyát venni. Ami megdöbbentett a következő felirat néha már téglaháznak is nevezhető kunyhókon, 5-6 falunként egy db biztosan. (2008)" forrás

"A következő nap áttettük székhelyünket a Bunyonyi-tó mellől Entebbe mellé, és erre rá is ment az egész nap. A megtett út kilométerben ugyan nem volt rettenetesen sok, de a kátyúk, az elviselhetetlen mennyiségű por és a gyakori elterelések miatt lassan haladtunk. Technikai szüneteket iktattunk be az út mentén megállva, fiúk jobbra, lányok balra, ki-ki a neki tetsző helyen. A természetben higiénikusabb, mint a benzinkutaknál, és így legalább nem kell egy busznyi embernek sorba állni. Akik először vannak ilyen úton, kicsit fintorognak az elején, de aztán megszokják.

Az egyetlen izgalmas momentum az egyenlítő átlépése volt - ezt az ember tíz országban teheti meg, melyből hat Afrikában található. Bár nekem Ecuadorból már van "egyik lábam északon, másik lábam délen" fotóm, azért az itteni eseményt is megörökítettük. Egy fickó kis bemutatót tartott nekünk a legendás Coriolis-erőről, amely a földi mozgásokat az északi földgömbön mindig jobbra, a déli földgömbön balra téríti el. Ennek legismertebb gyakorlati példája, hogy ha az északi földrészen húzzuk le a vécét, akkor a víz az óramutató irányával megegyezően zúdul le, míg délen pont fordítva.

Az utazás során megálltunk pár percre egy termeszhangyavárnál, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat. A helyi vezetőtől megtudtuk, hogy a környékbeli terhes nők időnként esznek egy picit a várból (amely egyébként hangyaürülékből épül), mivel nagyon magas a vastartalma. Entebbe környékén a fő attrakció a Victoria-tavon elterülő Ngamba-sziget, illetve az itt működő csimpánzrezervátum. Kis buszozás a tópartra, majd másfél órás hajókázás a szigetig, és már meg is érkeztünk. Igaz, az eső szakadt, de ez az egyenlítő mellett korántsem meglepő.

Jinjában szálltunk meg, az ország adrenalin központjában. A legnépszerűbbnek számító rafting mellett számtalan izgalmas lehetőség akad, mint például bungee jumping, speedboat vagy quad bike. Nem volt kérdés, hogy én a raftingra nevezek be. Nálam a magyar utazóknál szokásos osztrák és szlovén raftingolások kimaradtak, életemben először az ötös nehézségi fokú Zambezi-folyón próbáltam ki ezt a sportot, ahol rögtön az első zúgón átfordult a hajó, így a lehető leghamarabb átestem a tűzkeresztségen.

Egy csodálatosan szép, barátságos országot ismertünk meg, ahol kitörő örömmel fogadják az utazókat. Két évtizede békés, így már kiépült az alapvető turista-infrastruktúra, de még nem kapták fel, így sehol nincs tömeg. Ha valaki egy festményszerűen szép országot szeretne meglátogatni, a szomszédos Kenyára és Tanzániára jellemző turistahordák nélkül, akkor irány Uganda. (2013)" forrás

"Hihetetlenül változatos a táj. A kelet-afrikai szavannáktól a nyugat-afrikai buja esőerdőkig és ezek átmeneti tájegységei mind megtalálhatók itt: vulkáni hegyek, teraszos hegygerincek, fennsíkok, krátertavak, vízesések. Az egyik órában még a sárgás növényzetű, akácfákkal benőtt szavannán autózunk, a következő órákat pedig trópusi esőerdők mentén, a zöld smaragd színeiben pompázó növényzet között tesszük meg. Erdősége 4,9 millió hektáron terül el, ami az ország kb. egynegyede. Itt ered a Nílus, bár ebben vitáznak Ruandával, hiszen ők is maguknak tudják a folyó forrását.

Uganda egyik legnagyobb védett területe a Murchison Nemzeti Park: Az Albert-tó és a Fehér-Nílus határolja több mint 5700 négyzetkilométeres területét. Itt több órás hajókirándulás alatt fotózhattuk a parti élővilágot: bivalycsordák, elefántcsaládok a parton és a vízben lubickolva, antilopok, a hatalmas nílusi krokodil és vízilovak sokasága nyűgözi le az embert. Nem beszélve a szivárvány minden színében pompázó madarakról, melyeknek több mint 400 faja él ezen a vidéken, többek között a szürke koronás daru, mely az ország nemzeti madara. A park munkatársa hihetetlen figyelemmel volt az utasok felé, nem mulasztott el egyetlen jó helyzetet sem, hogy a legtökéletesebb pillanatot kapjuk lencsevégre. Az afrikai öt nagyvadból néggyel már ebben a parkban találkozhattunk, még a tökéletes álcával bíró leopárddal is. Szintén itt él a Murchison-zsiráf, melynek jellegzetessége, hogy kb. 40 cm-rel magasabb az egyéb zsiráffajoknál. És nem csak egy-egy látható, csoportosan kószálnak az akáciák között.

A táj lélegzetelállító, legnagyobb attrakciója a Murchison-vízesés, a fotószafarikon kívül az extrém horgászat kedvelői is szívesen látogatnak ide. Következő állomásunk a Kibale Nemzeti Park volt, mely nagyjából 2000 csimpánz otthona. Körülbelül 2,5 órás gyaloglás után találkozhattunk a csodás állatokkal, akik sok figyelemre nem méltattak, mivel a gyümölcsérés szezonjában leginkább a fákat látogatták előszeretettel. Ez a túra nem volt különösebben fárasztó, a terep könnyű, a dzsungel kitaposott ösvényei jól járhatók voltak. A hihetetlen élmények folytatásaként örömmel fotóztuk a csimpánzokat, és ismét csak elámultunk azon, milyen jó látvány, amikor az állatok szabadon élnek.

A parkok sorában a Queen Elisabeth Nemzeti Park talán a leghíresebb. Az Edward- és György-tavak között épült a Kazinga-csatorna, a hatalmas vizekben rengeteg víziló nyüzsög, melyek akár a lodge-ok területére is bemerészkednek. Nem kell meglepődni, ha a vízparti lodge-ban figyelmeztetnek az esti sétáknál, hogy akár elefánttal vagy leopárddal is szembe találkozhat a kedves turista. Részünkről egy hatalmas fekete vaddisznó és egy leopárd jutott meglepetésül. Kicsit kimozdulva a természet csodáiból betekinthettünk az ugandai mindennapokba is. Turistaprogramként megnéztünk egy sólepárlót és annak munkálatait. Sajnos ez nem volt vidám hely, itt szembesültünk egy kis ugandai valósággal, ahogy azt az itt lakók megélik. A sófeldogozás során kiáramló kénes vegyületek között több órát eltöltő férfiak és nők (utóbbiak hátukon kisgyerekkel) életre szóló egészségkárosodást szenvednek. De nincs más megélhetési lehetőség.

Szociális háló nem létezik, a lakosság 70%-a munkanélküli, az iskolázottság aránya szintén alacsony. Úton-útfélen sok iskolába botlottunk, leginkább alapítványok által működtetve. A sok kisgyerek az utak mentén sietett az órákra, szép, tiszta egyenruhákban. Aztán beérve a falvakba, láttuk azokat az apróságokat is, akik koszos, rongyos ruhákban ténferegtek. Nyílván az ő családjuk sem ruhát, sem iskolát nem tud finanszírozni. A szegénység ellenére nagy pozitívum, hogy sehol sem akadtunk kéregetőkbe, erőszakosan nyomuló árusokba. Az emberek általában kedvesek voltak velünk, mosolygósak, vagy ügyet sem vetettek ránk. Természetesen a falvakban megbámulták a nadrágba öltözött turistákat, mint nőket. A kisebb településeken még élénken élnek a hagyományok, a nők sora nem a legvidámabb, és öltözékük nem lehet férfias. Még Kampalában sem zavartak minket semmivel sem. Pedig nagyon kevés turistába botlottunk, alig-alig láttunk hozzánk hasonló bámészkodókat. Részben az esős évszak közeledett, így a turistaszezon véget ért, másrészről Uganda még nem tömeges úti cél – a mi nagy szerencsénkre.

Utunk ezen részéről nem lehet eleget áradozni, olyan csodálatos, megható élmény volt. Az egész ugandai utazás alatt érezhettük, hogy részvételünkkel mi is hozzájárulunk olyan becses értékek megőrzéséhez, melyek a Föld igazi kincsei, részei. A helyi iroda Ruandával egybekötött gorillafigyelést is szervez, és az igazi kalandvágyók, elkötelezett főemlősimádók elutaznak Kongóba is, ahol a síkvidéki gorillákat lehet megfigyelni. Ez utóbbi még nagyon veszélyes úti cél, így ha Kongó nem is, de egy újabb ugandai gorillales összekötve Ruandával biztosan szerepel útiterveink között. Útitársaim – hármasban voltunk – közül Zsuzsi mama a maga 75 évével becsülettel végigjárta a nehéz terepet, de visszaútban már nem bírta a kimerítő gyaloglást. Ekkor érkezett érte az ugandai helikopter: a közeli faluból férfiak csapata felrohant a hegyre, és háncsból készített, kényelmes hordágyon lehozták a fáradt utazót. Ez a kissé költséges lejövetel nagy vidámságot keltett a falusiaknál, és végül is mi is jót szórakoztunk. Végezetül a Lake Mburo Nemzeti parkban madarat figyeltünk és szerencsénkre láttunk is egy különleges külsejű "shoebill" madarat. A mocsaras vidéket papirusznád és vízililiomok díszítik és csónakban ülve nagyon hangulatos a program.

Az ugandai vadvilág részben a pár évtizede még zajló polgárháború alatt nagyon megsérült, ezért sok helyre újra betelepítették az őshonos fajokat. Ez a folyamat még ma is zajlik, például a világszerte veszélyeztetett orrszarvúk egyelőre csak rezervátumban élnek. Elegendő anyagiak hiányában sajnos állatorvos kevés helyen van a parkokban, de szerencsére nemzetközi orvosok és kutatók rendszeresen járják az országot. A pénzt hozó turizmust segíti az UWA (Ugandan Wildlife Authority) vadőr- és idegenvezető-képzése is. A helyi szakembereknek rendszeresen kell vizsgázniuk különböző tárgyakból. A mi idegenvezetőnk érkezésünk előtt kapott elismerő oklevelet a tanfolyamról, amiben többek között a biztonságos autóvezetés, az udvarias kommunikáció is szerepelt. Szervezőirodánk a szafariprogramokon kívül (Uganda és Ruanda) kávéültetvény-programot is kínál, ahol az organikus kávétermesztést és -készítést lehet megismerni. Ennek szerencsére mi is részesei lettünk, ajándékba kaptunk utunk végén nem csupán egy élvezetes bemutatót az ültetvényen, de egy nagy pakk csodás ugandai organikus kávét is.

A biztonságról: Mint már említettem, nem volt semmilyen kellemetlen tapasztalatunk. Természetesen ehhez hozzájárul, hogy állandóan velünk volt a helyi idegenvezető, aki nagy odafigyeléssel mutatta be országát. Belekóstoltunk a tradicionális ételekbe egy helyi étteremben. A lodge-ok kiválóan felszereltek, tiszták és kényelmesek voltak. Helyi irodánk egy holland tulajdonban lévő lodge-hálózatot használ, így laktunk a Nílus partján, dzsungel közepén, hegy tetején, finom ételeket ettünk és türelmesen vártuk az igen lassú kiszolgálást. Végül is, ha az ember szabadságon van, minek a rohanás? Uganda sajnos bővelkedik betegséghordozókban is, ezért az oltások és a malária elleni védekezés mindenképpen ajánlott, a sárgalázoltás pedig kötelező. (2016)" forrás

"Uganda fővárosából, Kampalából az ország északi régiójába, Kotidóba 12 órás buszút vezet. Két hónapja vagyok már Afrikában, hogy törzsekről, kultúrákról, állatvédelemről írjak, és mindenről, ami különleges vagy érdekes. Éppen Kotido felé zötykölődöm a poros úton, hogy meglátogassam Uganda egyik legkülönösebb népét, a karamojongokat, akik nemcsak a harcos férfiakról, de a nem mindennapi tetoválást viselő lányaikról is híresek.

Kibámulok a megrepedezett ablakon, északra tartva egyre kevesebb a kiépített település, ráadásul elhagyva az utolsó várost, Sorotit, turistával sehol nem találkozom, csupán szedett-vedett falvak terülnek el mindenfelé. Lassan teljesen besötétedik, és mivel a házakba legtöbb helyen nincs bevezetve a villany, közvilágításról ne is beszéljünk, így tökéletes sötétségben érkezem meg az alig 20 ezer főt számláló kisvárosba, ahol helyi vezetőm, Lokwamer Narino, a törzs egyik tiszteletben álló tagja már vár rám.

Másnap reggel korán indulunk, hogy átsétáljunk a várostól jó egyórányi gyalogútra lévő, hat nádfedeles házikóból álló portára, ahol a karamojong törzs egyik nyolctagú családja él. Egy szamarakat terelő lány a hátára kötött csecsemőjével már messziről gyanúsan méreget minket, végül felénk bólint: legyetek üdvözölve.

A makulátlanul tiszta udvaron apró, kör alakú, földből készült kunyhók állnak, amelyek fedelét nem rögzítik, így az egész olyan hatást kelt, mintha valami játékos manó egy csúcsos szalmakalapot húzott volna a tetejükbe. Ha jön egy nagyobb szélvihar, minden gond nélkül lesepri vagy félrebillenti a tetőket. A kunyhó lakóit láthatóan ez egyáltalán nem zavarja, sebtében készítenek a házra az előre összegyűjtött és halomba rakott gallyakból, zsinegből és szalmából egy újabb kalapot. Négy évvel ezelőtt nemcsak az lett volna elképzelhetetlen, hogy hívás nélkül besétáljunk ide vagy akármelyik karamojong településre, de az is, hogy Kotido utcáin úgy menjünk végig, hogy nem támadnak meg minket fegyveresek. (2016)" forrás