ÚTIKRITIKA.HU / Uganda

2023. márciusában az ugandai parlament elfogadta az Anti-Homosexuality Act 2023 nevű törvényt, amely szigorú büntetéseket, köztük halálbüntetést is előír bizonyos homoszexuális cselekményekért. Yoweri Museveni elnök 2023. május 26-án aláírta a törvényt, amely 2023. május 30-án lépett hatályba.

2024 áprilisában Uganda alkotmánybírósága megsemmisítette a törvény bizonyos részeit, például azokat, amelyek büntették a helyiségek bérbeadását homoszexuális célokra, valamint a homoszexuális tevékenységek be nem jelentését. Azonban a törvény többi része, beleértve a szigorú büntetéseket, érvényben maradt.

Azóta az LMBTQ közösség elleni jogsértések száma jelentősen megnőtt Ugandában. 2024 júliusában emberi jogi aktivisták fellebbezést nyújtottak be a legfelsőbb bírósághoz, kérve a törvény teljes megsemmisítését, hivatkozva arra, hogy az sérti az emberi méltósághoz és a kínzásmentes élethez való jogot.

A nemzetközi közösség széles körben elítélte a törvényt. Az Egyesült Államok szankciókat vezetett be ugandai tisztviselők ellen, és a Világbank felfüggesztette az új hitelek nyújtását az országnak.

2024 őszén a törvény továbbra is érvényben van, és az LMBTQ közösség tagjai folyamatosan szembesülnek jogsértésekkel és diszkriminációval. A legfelsőbb bíróság döntésére várva a helyzet továbbra is feszült és bizonytalan.

2015-ben Ugandában a csöcselék egy meleg férfit támadott meg, és a beszámolók szerint gumiabroncsot helyeztek a nyakába, majd felgyújtották, ami a halálához vezetett.

Uganda dióhéjban

Vízumra szükség van. A kampalai repülőtéren vagy a szárazföldi határon is be lehet szerezni a vízumot, fejenként 50 USA dollárba kerül. Magyar állampolgároknak (is) a beutazásnál bizonyítani kell, hogy a tartózkodás idejére megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznek. A belépés napjától számított egy éven belül az útlevélnek érvényesnek kell lennie!!!
Kellő tájékozódás, körültekintés és óvatosság mellett Uganda turistás meglátogatása nem tekinthető veszélyesnek.
Kötelező a sárgalázoltás. Nagy butaság és felelőtlenség Ugandába utazni baleset- és egészségbiztosítás nélkül.
Nincs Ugandában magyar külképviselet, egy tiszteletbeli konzulon kívül.
Uganda kelet-afrikai ország, területe több mint két és félszer nagyobb, mint hazánké (241 ezer négyzetkilométer). Kampala a főváros, lényegében az ország egyetlen igazi városa. Lakosság: 45,9 millió (2024-es becslés).
Két természetvédelmi területe része az UNESCO világörökségének: a Bwindi nemzeti parkot és a Ruwenzori-hegység Nemzeti Parkot. A legnagyobb turistalátványosság persze a hegyi gorillák felkeresése.
A Winston Churchill által "Afrika gyöngyszemének" nevezett Uganda növény- és állatvilága csodálatosan változatos, és ez teszi nagyon vonzó turista céliránnyá. Azért a turista infrastruktúra távolról sem olyan fejlett, mint Kenyában, sőt Tanzániához képest is le vannak valamennyire maradva. Ez előny is meg hátrány is. Előny, mert hitelesebb az élmény, kisebb a kommersz turistás jelenség, hátrány, mert több lehet a kényelmetlenség, gyakoribb a szervezetlenség. Nagy előny a helyi népek barátságossága, hátrány a közutak rossz állapota.
A turisták többsége a gorilla szafari miatt jön, de érdekes Uganda a csimpánzok miatt, madárnézés szempontjából, a Rwenzori-hegység nemzeti parkjában szervezett túrák és a Nílus forrásvidékének felkeresése miatt.
Ugandában jól el lehet boldogulni az angol nyelvtudással, lévén egy volt brit gyarmat, ahol az iskolában megtanítják némi mértékben angolul a gyerekeket.
Bal oldali a közlekedés.
Havi nettó átlagfizetés: 46 ezer forint.
Leggyakoribb vezetéknév: Akello
Esős évszakok: márciustól májusig, valamint október és november.
Időzóna: GMT+3 óra.
Uganda brit gyarmati korszakában nem volt megengedett az európaiak letelepedése, ezért ma is kevés fehér ember él Ugandában. A fehérek (vagy más külföldiek) neve muzungu (többes szám: wazungu), és a látogatók hozzászokhatnak, hogy a gyerekek mindenütt az országban kiabálják ezt a szót. Nem számít sértő kifejezésnek (valami olyasmit jelent, mint „az, aki keres”), ezért mosolyogj és intsd vissza - ha tudod, csináld ezt újra és újra. Egyes esetekben egyszerűen ignoráld.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Afrikai viszonylatban meglepően kellemes ország, kifejezetten barátságos népséggel (ez nem Nigéria)
Étkezés, szállás, közlekedés nem drága
Szuper szafarizós és raftingos túrák választéka
Kellemes az éghajlat, nincs döglesztő hőség
Nincsenek turista tömegek
Gyönyörűek a hegyi tájak, a káprázatos zöld színek
Jók a sörök
Viszonylag tisztább, mint Kenya és az emberek udvariasabbak
A gorillás program életre szóló élmény, így a természetben még nagyobbnak, erőteljesebbnek éreztem őket, igen közel voltam egy párhoz
Nyugis, békés ország, pedig a múltja elég zűrös volt

Nem tetszett

A lényeges látnivalókat jelentő nemzeti parkok elképesztően drága belépőjegyei
Sok türelem kell az ő lassúságukhoz, lomhaságukhoz
Azért a vadvilág tekintetében nem nyújt annyit, mint Kenya,Tanzánia vagy Dél-Afrika
A kaja elég vacak, nincs benne semmi eredetiség (a brit gyarmatosítók persze nem hoztak ehhez fejlődést)
A latrinák kényelmetlensége, kinézete és szagvilága...
A gaz szúnyogok sokasága
Nincs tengerpartja
A veszélyes közlekedési viszonyok, a vad autóvezetők
A szálláshelyek rossz ár-érték aránya
A simlis árusok, és a zsebtolvajok miatti aggodalom

Vélemények

Megtapasztaltuk a reggeli csúcsot Kampalában. Huhh... Ha India káoszos akkor Uganda egy fokkal rosszabb. Hatalmas dugók és motorosok cikáznak az autók közti réseknél. Plusz rengeteg gyalogos.....és a mindent elnyomó kakofónia valamint a szagok olyan orgiája,hogy a tüdőm kérte a szabadságolását😆 Túljutva a városon, egyre fogyott a forgalom és egyre szegényesebb viskókat láttunk. Persze mindenhol rengeteg a gyerek és aki tud már mászni az kint az utcán játszik. Nagyon cukik amúgy 😊

xxx

Meglepően kedvesek az emberek. Mindenki szeretettel érdeklődött, hogy honnan jöttünk. Persze páran kéregettek de a többség nagyon barátságos volt velünk. Nyugodtan mentünk a kaotikus piacok közepébe is, semmi atrocitás nem ért minket...csak a szagló sejtjeinket😀 A 2 plusz ember a motoron mindennapos és ezek olcsó taxiként működnek.
Láttunk nagyon szegény körülményeket amik nagyon megindítóak.
A Murchinson Falss parkban 3 napos szafarin vettünk részt....nem olcsó. (Valucsavargo, 2024)

Ezeket ajánlom az Ugandába látogató turistáknak:

Szervezett szafari keretében megnézni a hegyi gorillákat vagy a Bwindi vagy a Kibale erdőségben (de vannak más helyek is).

Innen ered a Nílus, és érdemes arrafelé raftingolni akár egy- akár többnapos szervezett program keretében. Szükséges felszerelést biztosítanak a kampalai vagy Jinja-i utazási irodák. Kampalára is érdemes időt áldozni, mert afrikai mértékkel mérve problémamentesen bejárható, barátságos, alapvetően biztonságos város. Az Owino és Nakasero nevű piacok lenyűgözőek kaotikus, szagos jellegükkel együtt is. Élvezet szimplán bámulni az embereket, a forgatagot, és esetleg vásárolni valami érdekes tárgyat.

A vadvilág látványa, fényképezése szempontjából elég jó nemzeti park a Murchison Falls. vízesések, folyó, viszonylag elfogadható infrastruktúra, és ami a lényeg: elefántok, zsiráfok, vízilovak és sok más vadállat.

Érdekes élmény látni Afrika legnagyobb tavát, a Victoriát. Sok turista jön ide. Élmény nézni a halászokat. Lehet Jinjában vagy Entebbében bérelni hajót és időzni a tavon.

Kampala mellett városi élmény szempontjából érdemes időzni kicsit Jinja városban a Victoria-tó meglátogatásához kapcsolódva. Itt van a Nile Brewing nevű sörüzem is.

(Bara)

,, Kampalába vettek fel bennünket és kezdődött a szervezett 3 napos gorilla-trekking, amiből 2 nap utazás a Bwindi Nemzeti Parkba, egy nap a nemzeti park, ahol fel kell túrázni az élőhelyükhöz és egy órát lehet csak tölteni a gorillákkal, max. 7 méter távolságból lehetett őket szemlélni. Itt is kiváló volt a szállás, az ellátás, a koszt, a guide jó fej volt. (a.k., 2019)

Repülés és repülőjegyek

Budapestről isztambuli átszállással szóba jöhet a Turkish Airlines járata. Az Isztambul Kampala egy közvetlen járat.
A British Airways-nek Londonból van közvetlen járata minden második nap. Repülőjegy foglalás itt.
Az Emirates-szel is repülhetünk, Bécs-Dubai-Kampala útvonalon egy átszállással. A Qatar Airways Budapest-Doha-Uganda járata még egyszerűbb lehetőség.
Olcsó megoldás lehet az Egypt Air: Budapest-Kairó- Entebbe. Kairóból hetente három járat megy Ugandába.

Szállás

Jó hír az Ugandába látogatóknak, hogy gyors ütemben nő a hotelek és az úgynevezett lodge-ok (jellemzően bungalós jellegű szálláshelyek) választéka. Egyre több hotel épül, nyílik meg. Természetesen a beruházások alkalmazkodnak a turisták fő érdeklődéséhez, a nemzeti parkok meglátogatásának igényéhez. Az tény, hogy elsősorban luxus lodge-ok épülnek, azaz nem a hátizsákos utazók elszállásolását tartják fontosnak. Az olcsóbb lodge-ok ára kb. 75 euró/éjszaka, a középmezőnyben vannak a 110-140 eurós szállások, a nagyon menők 350 euróba kerülnek.

Egészség

Szigorúan be kell tartani azt, hogy csak üveges, boltban vásárolt vizet igyunk. Ugandában nagy probléma az AIDS. A felnőtt lakosság közel 7 százaléka fertőzött. Az utazás előtt tanácsos elmenni az Országos Epidemiológiai Központba, hogy tájékozódjunk a szükséges védőoltásokról és információkat szerezzünk az egyéb trópusi egészségügyi óvintézkedésekről.

1097 Budapest, Gyáli út 2-6. - Tel: 476-1100 - Honlap: www.oek.hu

Ugandában az egészségügyi ellátás színvonala Kampala kivételével rendkívül alacsony színvonalú. A fővároson kívül súlyos betegség vagy a baleset esetén légi mentőt szükséges igényelni. A főváros magánkórházai rendkívül magas díjak ellenében, de megfelelő szolgáltatást nyújtanak, ezért javasoljuk a mindenre kiterjedő biztosítás megkötését az utazás előtt. A sárgalázoltás kötelező az országban.

Közlekedés

A nagyobb városokon (Lira, Gulu, Kitgum, Pader, Arua) kívüli utazás kizárólag leinformált, tapasztalt helyi idegenvezetők kíséretében ajánlott. Sötétedés után az országúti közlekedés elkerülését javasoljuk egész Ugandában, kivéve az Entebbe reptér és a Kampala közötti úton. Gépkocsival való közlekedés esetén ajtók állandó lezárást és az ablakot felhúzását javasoljuk még nappal is. A távolsági buszok használatát nem javasoljuk, azokon gyakran kirabolják a turistákat. A buszok rossz minőségűek, a Nairobiba, Dar es Salaamba tartó járatok többször lerobbannak, az utasok így támadásnak lehetnek kitéve. Gyakoriak a balesetek, a közlekedési baleseti statisztikák nagy rosszak. A helyi lakosok a városok közötti közlekedésre nagyon rossz állapotú buszokat, kisbuszokat használnak.

Életveszélyes Uganda tavain, pl. a Viktória-tavon hajórn utazni. A hajók a túl sok utas miatt túlterheltek és nagyon balesetveszélyesek. 2018. novemberében a Viktória-tavon hamrincan meghaltak baleset következtében! Felboorult egy hajó.

Étkezés

Étkezés előtt mossunk alaposan kezet, főleg, hogy sok helyen az emberek kézzel esznek. Persze a fehér turistának többnyire biztosítanak evőeszközt (kést, kanalat). Országjárás közben az éhség csillapítására lehet ezt-azt venni mozgó árusoktól. Legbiztonságosabb olyasmit enni, amit frissen sütnek, pl chapati, grillezett húsok. Az étkezésben a jellemző tételek: rizs, krumpli, édesburgonya, kukoricapép vagy a matooke, ami főzőbanánból készült pép. A húsok többnyire: csirke, bárány, disznó, marha. Együnk sok friss gyümölcsöt, főleg banánt, ananászt, papayat. Mindenhol lehet venni olcsó üdítőitalokat. Alkohol van: sör, vodka, ilyen-olyan párlat. Ugandában pozitív gasztronómiai élményekre ne számítsunk.

Közbiztonság és kockázatok

Uganda az 1962-es függetlenné válása óta a modern afrikai történelem néhány legszörnyűbb atrocitásának helyszíne volt, különösen a kegyetlen diktátor, Idi Amin uralma alatt. Azonban 1987 óta folyamatos javulás figyelhető meg. Ma Uganda stabilnak tekinthető, miután 30 évnyi klasszikus „erős ember” irányítása alatt állt Yoweri Museveni vezetésével. Kampala a kelet-afrikai kereskedelem egyik fontos központjává vált.

A 2010-es években női turisták is áldozatául estek támadásoknak és szexuális zaklatásoknak, ezért javasolt, hogy soha ne sétáljanak egyedül éjszaka.

Az északi Murchison Falls Nemzeti Park és az Ajai Vadrezervátum felé való utazás biztonságos. A Tanzániából és Kenyából érkező túrázók rendszeresen áthaladnak Jinján.

Központi Kampala

Mint minden városi területen, Kampalában is előfordulhatnak problémák. Érdemes a turisták által látogatott területeken maradni, és az ésszerűen öltözködő látogatók, akik nem hordoznak feltűnő kamerákat, csillogó ékszereket vagy duzzadó táskákat, kevésbé vonják magukra a nem kívánt figyelmet. Néhány dzsihádista csoport fenyegette az országot a Amisom (ENSZ-erő a Szomáliában) elleni dzsihád tevékenysége miatt.

Bár az utcán járó nem fekete emberek kiemelkednek, és nyíltan megnézik őket, ez kényelmetlenséget okozhat azoknak, akik nem szoktak hozzá az afrikai utazásokhoz. A kelet-ázsiai megjelenésű egyéneket gyakran kínainak tartják, és gyakran „ni hao”-t vagy kínai nyelvi utánzatokat hallhatnak (pl. „Ching chong”). Bár ez potenciálisan sértő lehet a nyugati országokban nevelkedett ázsiaiak számára, nem feltétlenül szándékosan durva, és szinte soha nem jelent anti-ázsiai ellenségeskedést.

A kéregetés, ami előfordul, az egyik legudvariasabb és legkevésbé tolakodó, amit afrikai városokban találhatsz, és nem rosszabb, mint bárhol Nyugaton. Kisgyerekek sajnos zavaróvá válhatnak egyes vidéki helyeken, ahol turisták édességeket és pénzérméket osztogatnak, de ez még mindig elmarad attól a tömegtől, amit sok világvárosban tapasztalhatsz.

A Bwindi Impenetrable Forest Nemzeti Park gorilla követési régiójában történt késő 1990-es években történt incidens óta minden csoportot fegyveres kísérők kísérnek. A régióban látható biztonsági jelenlét van.

Néhány dzsihádista visszavágó tevékenységet folytatott Museveni elnök dzsihád ellenes politikái miatt.

Katonai rendőrség Kampalában- ervi fotója

Az éjszakai szórakozóhelyeken a turista viselkedjen visszafogottan, kerülje a konfliktusokhoz vezethető feltűnést, erősen italos állapotot. Ne fogadjunk el italt idegenektől, mert előfordul, hogy valami kábítószert raknak az itókába, hogy magatehetetlenné váljunk és ki lehessen rabolni minket. A sok hitelkártyás csalás miatt, érdemesebb készpénzben fizetni, még a hotelben is.

Ha utcai tüntetések, megmozdulások vannak, akkor ne keveredjünk a tömegbe, mert veszélyes. A terrorveszély Ugandában fennáll és ezt érzékelni lehet a biztonsági óvintézkedések intenzitásán is, főleg a repülőtéren, a hotelek bejáratainál és a bevásárlóközpontoknál, valamint a nemzetközi képviseleteknél.

Egyéb hasznos információk

1. 2. Ugandában van egy magyar gazdasági és kulturális központ, a HTCC (Hungarian Trade and Cultural Center). Irodájának címe:
Njuki Way 1068 Muyenga, Kampala, Uganda; E-mail: uganda@htcc.org.hu - ez nem egy diplomáciai képvselet!

Ugandában van egy magyar mintafarm.

Pénzváltás és vásárlás

Ugandában az ugandai schilling (UGX) a hivatalos fizetőeszköz.

1 forint (HUF) = 14,62 ugandai schilling
1 euró = 4541 ugandai schilling
1 amerikai dollár = 3687 ugandai schilling
(A linkekre kattintva láthatók a friss árfolyamok)

A nemzeti valuta a ugandai shilling, amelyet néha "USh" vagy "Shs" jelöléssel látnak el (ISO kód: UGX). Ezenkívül az ilyen jelöléseket is láthatod: 5,000/-. A bankjegyek címletei: 50,000, 20,000, 10,000, 5,000, 2,000 és 1,000 shilling. Az érme címletek: 500, 200, 100 és 50 shilling (10, 5 és 1 shilling érme létezik, de ritkán használják). Ne fogadj el 1987-es sorozatú bankjegyeket: ezek nem érvényesek, és nem lehet őket bankoknál beváltani.

Néhány nagyobb szálloda és étterem elfogad amerikai dollárt (USD) mint fizetési módot, és a szafari túrák és rafting aktivitások gyakran USD-ban vannak árazva. Ezeket az aktivitásokat ugandai shillingben is kifizetheted, de gyakran kedvezőtlen árfolyamot kínálnak. Emellett gyakran van egy plusz díj (általában körülbelül 5%) a hitelkártyák használata esetén. Ezért hasznos lehet USD-t hozni az ilyen tevékenységek fedezésére. Az egyértelmű hátrány, hogy nagy mennyiségű USD-t kell magaddal hoznod.

ATM-ek

Az ATM-ek az egész országban elfogadják a bankkártyákat és hitelkártyákat. A Mastercard és Visa kártyákat a legtöbb ATM elfogadja. A legjobb ATM-ek a DTB, Stanbic, Ecobank, Equity Bank, Kenya Commercial Bank, GT Bank, UBA, I&M Bank. Az ATM-ek különböző maximális készpénzfelvételeket engednek meg, USh 400,000-től 2,000,000-ig, bár az általános összeg USh 1,000,000. Sok ATM található Entebbe repülőtéren; mivel lehetetlen ugandai shillinget vásárolni Ugandán kívül és az ország szomszédos országainál, az ATM-ekből való készpénzfelvétel a legkényelmesebb lehetőség. Az ATM-készpénzfelvételi díjak 3,400 és 12,100 USh között változnak.

A DTB ATM-jei nem számítanak fel díjat külföldi Mastercard vagy Visa kártyák használata esetén Ugandában.

Az ATM-ek bezárhatnak pénzhiány vagy rendszerproblémák miatt. Kampalában ügyelj a zsebtolvajokra, akik követhetik a turistákat az ATM-ről ATM-re, amikor a kártyák nem működnek.

A hitelkártyák általában elfogadottak az üzletekben, általában a nagyobb szállodákban, légitársaságoknál, szupermarketekben és nagy bevásárlóközpontokban.

Az American Express, Union Pay, JCB, Diners Club, Maestro és Discover kártyák készpénzfelvételhez használhatók bármely Equity Bank ATM-nél, amelyekből sok van Ugandában.

Az utazási csekkek már nem használatosak, ezért ne hozd őket Ugandába.

Költségek

Az ételek és áruk olcsók. Szűkös költségvetéssel napi 75,000 USh-ból is kijöhetsz, park látogatások és egyéb drága tevékenységek nélkül.

Mindig alkudj meg minden vásárlásnál a városban, kivéve a nagyobb boltokban és bevásárlóközpontokban. Soha ne fizess a teljes árat, amikor helyi árusoktól vásárolsz. A szállodák drágák lehetnek, ezért ha diák vagy, érdemes lehet hostel után nézni Kampalában.

A legtöbb ember vízumot kell vásárolnia a repülőtéren érkezéskor; 2016 júliusában ez 50 USD-be került (egyszeri belépés 3 hónapra). A bankjegyeknek újabbnak kell lenniük, mint 2003. A legtöbben a 90 napos Kelet-afrikai vízumot választják 100 USD-ért, amely érvényes Ugandában, Kenyában és Ruandában.

A borravaló nem része az ugandai kultúrának, és nem elvárt, de nem jelenti azt, hogy ne lenne értékelve.

Vízum

Kenyába, Ugandába és Ruandába utazók igényelhetik a kelet-afrikai közös vízumot. Érkezéskor is felvehető, abban az esetben, ha először Kenyába érkezik az utas. A vízum díja 100 USD, vagy 80 EUR.
Előzetesen is meg lehet igényelni Bécsben, melynek díja 80 EUR. A vízum többszöri belépésre és 90 napra érvényes. Fontos, hogy az útlevél még legalább 6 hónapig érvényes legyen.

Előzetes vízumigénylés esetén az alábbiak szükségesek:

útlevél (legalább 6 hónapos érvényességgel)
1 db igazolványkép
1 db vízumkérőlap
repülőjegy
szállásfoglalás

Magyar külképviselet

Magyarország Nairobi (kenyai) Nagykövetségének van egy képviseleti irodája Kampalában.

Cím: Acacia Mall Business Centre, Plot No. 14-18, Cooper Road, off Acacia Avenue, Kampala

E-mail cím: jterenyi@mfa.gov.hu
Telefonszám munkaidőben: +256778776271 vagy +256782622229
Ideiglenes ügyvivő, irodavezető: dr. Terényi János

-----------------------------------
Van Kampalában egy tiszteletbeli konzul is: Gordon Wavamunno

Címe: Plot No. 22 Nakawa, Jinja Road; Kampala, Uganda
Telefon: (00)-(256)-(414) 505 662 - Közvetlen telefonszámok: +256 (414) 505　664/5/6 - Mobil: 256 752 757 777
E-mail: hungconsul@spearmotors.co.ug

----------------------------------------

Az Ugandai Köztársaságnak van Budapesten tiszteletbeli konzulja: Kovács Péter

Cím: 1051 Budapest, József nádor tér 9. - Telefon: 06 1 266-1289 - Fax: 266-1285 - E-mail: consulate@uganda.hu
Honlap: www.uganda.hu

Látnivalók

Gorilla program

Nem gyakori találkozási helyzet gorillákkal - videó (a 47. másodperctől érdekes)

---------------------------------------------------------

„Egy ritka, különleges állattal találkozni rendkívüli élmény. Azok, akik Ugandába utaznak, elsősorban a veszélyeztetett hegyi gorillák miatt teszik ezt. (Sokan csak ezért látogatnak ide.) Az azonban nem úgy működik, hogy az ember csak felkap egy hátizsákot, és nekivág a hegyeknek gorillákat keresni. Először is engedélyt kell szerezni a fővárosban, a nemzeti park igazgatóságánál (amit jó esetben az utazási iroda előre elintéz), méghozzá hónapokkal korábban, mivel mindössze négy gorillacsalád látogatható (ottjártamkor csak három). Ezután komoly összeget fizet ki az ember (akkoriban 250 dollárt!), majd a parkőrök vezetésével nekivág a hegynek és a dzsungelnek.
A nyomkeresők egy órával előre indulnak, mivel tökéletesen ismerik a terepet, és tudják, hol voltak előző nap a gorillák. A letaposott ágak, fészkek, ürülékek alapján próbálják megkeresni a folyamatosan vándorló családot. Mi közben csak haladunk felfelé. Amint megtalálják őket, rádión szólnak a túravezetőnek, merre kell mennünk. A magasban nincs kijelölt út, előkerül a bozótvágó kés, és árkon-bokron át törünk előre a fülledt, párás dzsungelben. Végül szólnak, hogy minden felesleges tárgyat tegyünk le; csak a kamerát vihetjük magunkkal. Néhány lépés után megpillantottuk életünk első hegyi gorilláját. Mindössze egy órát tölthettünk velük, mozdulatlanul állva. Nem lehetett jobbra-balra lépkedni jobb képért; azt látjuk, ami éppen elénk kerül. Ha nem történik semmi, akkor így jártunk. De szerencsére történt. A felnőttek ágakat és leveleket szaggattak, falatoztak, vakaróztak, a kölykök pedig játszadoztak. Látni lehetett, ahogy a bozótban mozgolódik a vezér, az ezüsthátú alfa-hím. Párzik, suttogta a kísérőnk.

Amikor már közeledett az időnk vége, az „utolsó fotók” felszólítást hallottuk. Ekkor az ezüsthátú hirtelen kiviharzott a bozótból, egyenesen felénk. Megijedni sem volt időnk, pedig okunk lett volna – egy kétmázsás hím, aki védi a családját, veszélyes is lehet. De ránk ügyet sem vetett, csak átrobogott egy másik bozótosba. Két méterre suhanhatott el mellettünk, és óriási szerencsémre sikerült róla egyetlen használható fotót készítenem. Nem mindennapi kiváltság ez, hiszen a világon alig több mint 700 hegyi gorilla él (fogságban nem tarthatók), és csupán Uganda és Ruanda területén látogathatók meg néhány csoportban.”

„Uganda délnyugati részén, egy varázslatos esőerdőben él a világ hegyi gorilla-populációjának fele. Jó hírként hallottuk a vadőröktől, hogy itt a gorillák száma növekszik, szépen szaporodnak. Ám ez a túra nem sétagalopp: kemény hegymászás vár a látogatókra, 2000 méteres tengerszint feletti magasságban, sűrű esőerdőben. A gorillacsalád megtalálása két órától akár négy óráig is eltarthat – mint a mi esetünkben. Ha végre rátalálunk, egy óránk van az állatok megfigyelésére. Szerencsénkre a hivatalosan előírt több méteres távolság, amit az állatok és a turisták között tartani kellene, sokszor egy-másfél méterre csökken, így igazán közelről figyelhettük őket. A gorillák – és a csimpánzok is – már hozzászoktak az emberi jelenléthez, ami évekig tartó, szigorúan szabályozott vadőri munkának köszönhető. Azok a családok, amelyeket meglátogathatunk, nem cirkuszi módon „szelídített” állatok; ez a közeledés hosszú, fáradságos és költséges munka eredménye.

Gorillales közben érdemes tudni, hogy az esőerdőben vadon élő majomcsaládok, bivalyok és erdei elefántok is élnek, akik cseppet sem respektálják a turistákat. Ezért a biztonságunk érdekében fegyveres vadőrök és felfegyverzett rendőrök is kísérnek minket. Valójában azonban az orvvadászok jelenthetik a legnagyobb veszélyt mind az állatokra, mind a látogatókra.”

„Hegyi gorillákkal három ország erdeiben találkozhatsz: Ugandában, Ruandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ruanda nemrég felemelte a belépőt 1500 dollárra fejenként, a Kongói DK-ban pedig olyan „demokratikus” a helyzet, hogy az ember nem biztos, hogy élve kijut – szóval marad Uganda a maga „barátságosabb” 800 dolláros parkbelépőivel.

A Bunyonyi-tóhoz vezető 8 kilométer még csak egy kis vörös poros földúton való gurulás, de a Bwindi Nemzeti Parkhoz már 26 kilométeres utazás szükséges. Mire odaérsz, valóban a világ végén érzed magad – amíg meg nem pillantod a nemzeti park közepén megbújó falut. Mivel minden gorillalátogató csoport csupán egy órát tölthet az állatokkal, a helyi lakosok közül sokan a fáradó turistáknak mutatják be az „autentikus törzsi” életet és üzemeltetik az ajándékboltokat.

A szállások kényelmesek, de természetesen meg is kérik az árukat. Mi egy öko hotelben laktunk, ahol esővizet használnak, és az áramot csak este hat után kapcsolják be. A hideg italokon kívül nem is hiányzott semmi más.

A túrák reggel kezdődnek, és ha valóban közelről szeretnéd látni a gorillákat, gyalogosan kell megközelítened őket. Mozgáskorlátozottakat és idősebbeket „gyaloghintón” is bevisznek, de aranyáron, illetve helikopteres nézelődésre is van lehetőség – de a legtöbb látogató inkább a dzsungelbe sétál és bízik benne, hogy a nyomkövetők gyorsan megtalálják a gorillákat.

Négyfős társaságunkból ketten szerencsések voltunk: nagyjából 40 perc alatt rábukkantunk egy tízfős, éppen táplálkozó, aktív gorillacsoportra. A másik két kolléga viszont órákig kapaszkodott a meredek lejtőkön, mire megtaláltak négy szinte alvó gorillát. Az egész túra jól van megszervezve: fegyveres őrök biztosítanak a vadorzók és az erdei elefántok ellen, és minden csoporttal megy egy-két ranger is. Ezek a srácok úgy szelik a meredek lejtőket, mintha séta lenne. Ugyanez nem mondható el a vendégekről – mi például kifejezetten olyan csoportot kértünk, akik nem riadnak vissza a hosszas gyaloglástól, de szeretnének minél több gorillát látni. Ennek ellenére összeraktak minket néhány 60 feletti ausztrállal, akik végül hősiesen teljesítették a túrát, és délután már együtt lazítottunk a „kantinban”.” (2024)

A Bwindi nemzeti parkba a belépő 500 USD/fő. + október már esős évszak, ha az eső miatt nem tudsz feljutni a hegyre az indulási pontig (csak vörös földes út vezetett fel eddig), vagy nem tudsz lemenni az erdőbe, akkor nem adják vissza az összeget.

A gorillákkal való találkozás csodálatos volt. Olyan vicces, hogy a mozdulataik, a fejvakarásuk, a tekintetük az emberére hasonlít. A kis gorillák úgy ölelgették és puszilgatták egymást, mint a kisgyerekek. Az anyagorilla meg úgy hordta a kicsinyét, mint egy koala. 😀 (A szállásadóm nagyon aranyos volt, amikor meséltem neki, hogy a koala a kedvenc állatom. Azt mondta, látott képet róluk, de még nem látta őket Ugandában.... (2024).

A hegyi gorillákkal való találkozás minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb élményünk volt. Ezek a lenyűgöző állatok mindössze két földrajzi régióban őshonosak: az ugandai Bwindi Nemzeti Parkban és a Virunga Rezervátumban. Ez utóbbi a Sabinyo-hegy 3645 méteres vulkáni lejtőin terül el, amely Uganda, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán helyezkedik el. Uganda tehát azon kevés országok egyike a világon, ahol a hegyi gorillák természetes környezetükben élnek, és ahol szervezett túrák keretében megfigyelhetjük őket.

A gorillatúrák szigorúan szabályozott keretek között zajlanak, hogy védjék az állatok élőhelyét és jólétét. Minden nap legfeljebb nyolc fő látogathat meg egy-egy gorillacsaládot, amely a vadonban éli mindennapjait. A családok aktuális helyzetét hajnalban induló nyomkereső csapatok térképezik fel, akik a gorillák nyomait követve rádión keresztül továbbítják az információkat. Ezek alapján a túravezető határozza meg az útvonalat, amely elvezet minket a gorillákhoz. Az út gyakran nehéz terepen, áthatolhatatlan dzsungelen keresztül vezet, és akár 6-8 órán át is tarthat. Ilyen túrákon nincsenek kijelölt ösvények, így a kaland valóban embert próbáló lehet.

Amikor végül elérjük a gorillák tartózkodási helyét, nagyjából egy órát tölthetünk a megfigyelésükkel, miközben 6-8 méteres távolságot tartunk, és maszkot viselünk. Ez utóbbi azért fontos, mert a gorillák genetikailag közel állnak az emberekhez, így érzékenyek lehetnek az általunk terjesztett betegségekre.

A gorillatúra engedélyének díja jelenleg 700 USD, ami jelentős összeg, de ez a pénz a természetvédelem és a nemzeti park fenntartásának alapvető forrása. Az ilyen bevételekből finanszírozzák az orvvadászat, az erdőirtás és az élőhelyek zsugorodása elleni küzdelmet, valamint a park működtetéséhez szükséges személyzetet és eszközöket. Ezek az erőfeszítések létfontosságúak a gorillák és élőhelyük megőrzése szempontjából. Utazóként a legjobb, amit tehetünk, hogy támogatjuk ezt a munkát a részvételünkkel, és cserébe életre szóló élményekkel gazdagodunk. (2024)

Kampala

1,3 milliós a lakossága.

,, A zöld vidék utá az utolsó napot a szinten zöld fővárosban, Kampalában töltöttük. Talán ennyire dús növényzetű fővárost én meg sehol nem láttam. Több dombra épült és még a belvárosa is tiszta zöld, a legközepén egy hatalmas, golfpályával megspékelt, parkkal.

A nemzeti múzeumukban meglepően őszinte és profi kiallitás foglalkozik az ország lakosságát még mindig 7-8 százalékban érintő AIDS-szel. Az 1962-ben függetlenné vált ország több középülete (a múzeum is) ebből az évtizedből való, így a Nemzeti Szinházuk vagy a Parlamentjük is. Az utóbbit csak szerettem volna kerítésen belülről lefotózni és az őrök kedvességének köszönhetően még az ülésterembe is bejutottunk.

Olvastam, hogy ez Kelet-Afrika, de az egész kontinens egyik legélhetőbb városa. A gyarmati múlt adta brit hagyomanyok és az elmúlt evek hatalmas fejlődése egy európai ízlést is kielégítő, izgalmas, élhető várossá tette Kampalát. (K. I.,"

Földrajz és időjárás

A trópusi klíma jellegét erősen befolyásolja, mégpedig kedvezően az, hogy Uganda nagyrészt a tengerszint felett ezer méter körüli magasságú fennsíkokon helyezkedik el. A szokásos trópusi meleget, avagy hőséget a magasság jelentősen enyhíti. Nincs túl meleg, de hideg sincs. A nappali hőmérséklet 25-30 között mozog, éjszaka 17 fok körül. A szélsőséges hőmérsékleti érték 10 fok hideg 35 fokos hőség. A csapadékosság jól eloszlik az év keresztmetszetében, mindazonáltal a december és február valamint a június és augusztus közötti időszak számít száraz évszaknak.

Jinja - Viktória-tó - t.m. fotója

Történelem

Uganda brit gyarmat volt és 1967-ben vált független köztársasággá. Idi Amin terror uralkodásának 1986-ban vetettek véget hatalomátvétellel. Ez új és jobb fejezetet nyitott Uganda modern kori történetében. Muszeveni elnök irányítása alatt Uganda politikai, mind gazdasági helyzete egyértelműen javult.

Rémkomédia ízesen megírva

Az emberi élet nyomai Ugandában legalább 50,000 évre nyúlnak vissza, és lehetséges, hogy akár 100,000 évre is, a területen talált kőeszközök alapján. Ezek az emberek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. 1,700 és 2,300 évvel ezelőtt a bantu nyelvet beszélő népek vándoroltak Közép- és Nyugat-Afrikából Uganda déli részeire. A tizennegyedik és tizenötödik században a Kitara Birodalom volt a korai formája a formális politikai szervezettségnek, amit a Bunyoro-Kitara királyság követett, majd később a Buganda és Ankole királyságok.

Az arab kereskedők az 1830-as években beljebb hatoltak az indiai óceáni partvidékről, és ők hozták be először az iszlámot az országba. Őket követték az 1860-as években brit felfedezők, akik a Nílus forrását keresték. A protestáns misszionáriusok 1877-ben érkeztek Ugandába, majd a katolikus misszionáriusok 1879-ben követték őket. Az Egyesült Királyság 1888-ban a Brit Kelet-Afrikai Társaság fennhatósága alá helyezte a területet, és 1894-től protektorátusként irányította. Ahogy több más terület és főnökség is integrálódott, az 1914-re kialakult végső protektorátus Uganda néven vált ismertté. 1900 és 1920 között egy alvó betegségjárvány több mint 250,000 ember életét követelte.

Uganda 1962-ben nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, az első választásokat 1961. március 1-jén tartották. Benedicto Kiwanuka a Demokratikus Párt színeiben lett az első főminiszter. Uganda a következő évben köztársasággá vált, megtartva a Brit Nemzetközösség tagságát. Az ezt követő években a központosított államot támogatók és a laza föderáció mellett érvelők, valamint a törzsi alapú helyi királyságok erős szerepét támogató csoportok versengtek. A politikai manőverezés csúcspontja 1966 februárjában volt, amikor Milton Obote miniszterelnök felfüggesztette az alkotmányt, és átvette az összes kormányzati hatalmat, eltávolítva az elnöki és alelnöki pozíciókat. 1967 szeptemberében egy új alkotmány kikiáltotta Ugandát köztársaságnak, még nagyobb hatalmat adott az elnöknek, és megszüntette a hagyományos királyságokat.

január 25-én Obote kormányát katonai puccsal távolította el Idi Amin Dada, a fegyveres erők parancsnoka. Amin „elnökké” nyilvánította magát, feloszlatta a parlamentet, és módosította az alkotmányt, hogy abszolút hatalmat adjon magának. Idi Amin nyolc évnyi uralma gazdasági hanyatlást, társadalmi széthullást és tömeges emberi jogi visszaéléseket eredményezett. Az Acholi és Langi etnikai csoportok különösen célpontjai voltak Amin politikai üldöztetésének, mivel támogatták Obotét, és nagy részesedéssel bírtak a hadseregben. Az etnikai indiai közösséget, amelyet gazdasági befolyása miatt régóta irigyeltek, szintén Amin célpontjává tette, és 1972-ben kiutasította őket Ugandából. 1978-ban az International Commission of Jurists becslése szerint több mint 100,000 ugandai ember halt meg Amin terroruralma alatt; egyes hatóságok ezt a számot akár 300,000-re is teszik.

1978 októberében a tanzániai fegyveres erők visszaverték Amin csapatait Tanzániába történő betörésük során. A tanzániai hadsereg, amelyet ugandai száműzöttek támogattak, háborút folytatott Amin csapataival és a neki segíteni küldött líbiai katonákkal. 1979. április 11-én Kampala eleste után Amin elmenekült megmaradt erejével. Ez Obote visszatérését eredményezte, aki 1985-ben ismételten el lett távolítva Tito Okello tábornok által. Okello hat hónapig uralkodott, majd a „bush háború” után, amelyet az akkor még nemzeti ellenállási hadsereg (NRA) vezetett Yoweri Museveni elnök irányítása alatt, valamint különféle lázadó csoportok, köztük Andrew Kayiira Szövetségi Demokratikus Mozgalma és John Nkwanga csoportja, eltávolították.

Museveni 1986 óta van hatalmon. Az 1990-es évek közepére és végére a Nyugat új afrikai vezetők generációjaként ünnepelte.

Manapság

Ugandában 2006 óta többpártrendszer van. A demokratikus viszonyok sokkal jobbak, mint az afrikai átlag. Uganda egyfajta mintaország a nyugati világ szemében.
A homoszexualitást Ugandában börtönnel büntetik.

A helyiekről

Afrikai viszonylatban az ugandaiak barátságos népeknek tekinthetők. Ugandában szokásos a többnejűség. Ugandában nagy tiszteletnek örvendenek az idős emberek, főleg a 60 év felettiek. Lévén az ugandai férfiak átlagosan 53 éves korukig élnek, egy hatvan év feletti valóságos csodának számít. Az idős embereket bölcseknek tekintik, és gyakran fordulnak hozzájuk tanácsért. Az ugandaiak nagyon családcentrikusak, sokat jelentenek nekik a vérségi kapcsolatok.

m.a. fotója

Ácsorgás Kampalában - fent a horogkereszt nem nácizás (ősi indiai szvasztika) - ervi fotója

Falusi gyerekek - Aji fotója

Turista etikett

A brit gyarmatosítás idején London nem bátorította igazán európaiak letelepedését Ugandába, így a helyiek számára a fehér ember még mindig különlegesség. A fehéreket muzungunak nevezik (többes száma wazungu). Gyakran előfordul, hogy helyi emberek, főleg gyerekek rákiabálják az európai turistára azt, hogy muzungu. Ezt nem kell sértésnek venni, ez csupán az érdeklődés, rácsodálkozás kifejezése, nincs benne bántó szándék. Választhatunk, hogy reagálunk rá köszönéssel, integetéssel, de hanyagolhatjuk is a reakciót, de ez ne legyen lenéző jellegű.
Az ugandaiak nem rokonszenveznek azokkal a turistákkal, akik kioktató hangnemben beszélnek velük.
Persze, kellemetlen, ha a szafari nem az előre jelzett forgatókönyv szerint halad. Legyünk azért toleránsak, ha kisebb időcsúszások történnek. Afrikában az idő tényezőhöz másképpen viszonyulnak. Szokták is mondani, hogy "mi afrikai időben élünk" (We are on Africa time).
Semmiképpen se reagáljunk dühvel, ordibálással a helyiek felé. Problémánk nem fog elintéződni, ha emelt hangon reklamálunk. Ilyen esetekben legfeljebb annyit érünk el, hogy az ugandai ember zavarba jön, és nem intéz el semmit a kedvünk szerint.
Ha helyi emberről fotót akarunk készíteni, mindig kérjünk ehhez előre engedélyt.
Ugandában a házaspárok, szerelmespárok nyílt színen nem csókolóznak, ölelkeznek. Elnézik, ha a külföldi turista ilyet tesz, de próbáljuk visszafogni magunkat e tekintetben, mert zavarba hozzuk a helyieket.

Olvasmányos linkek

"Szegénység: Igen, van. Afrika szegény kontinens. Uganda is. De itt a szegénység mást jelent. A közművek hiányát, az egészségügyi szolgáltatások hiányosságait, a készpénz hiányát, a saját lakások hiányát jelenti inkább. Nincs alultápláltság, éhínség sincs a rengeteg gyümölcs miatt, óriási teaültetvények az egészséges italt, a sok-sok kecske, a marha, a halak a tejet és a húst biztosítják.

Ami meglepett: Az emberek jól ápoltsága. "Eddi Murphy, Rwuanda jövendő királya, ahogy első lépésként egy fodrászatba lép be, ahol mindig teltház van" – és valóban. A fodrász a legfelkapottabb foglalkozás és elfoglaltság. A nők hajkoronái kéthetente fodrászhoz mennek és változatos színekben, formákban az utolsó divat szerint térnek vissza gazdáikkal az utcákra, a vályogházakba és sétáló árnyak formájában az utak mentére.

A ruházat: Piacaik egy kínai piac hangulatát idézik, kicsit rosszabb kivitelben. Ahol van hely, ott megáll az eladó és elindul a csere-kereskedelem, ami egyébként a kiskereskedelem módja itt. Miután készpénzük nincs, ez az árubeszerzés módja. Itt a hamisított márkás áruk, termékek ezreiből lehet (lehetne, ha ki mernénk szállni az autóból) választani. Így az emberek jól öltözöttek, csinosak még az út menti férfi "árnyak" is hófehér inget, zakót, nadrághoz övet, viselnek. A hölgyek ruházata színes, vidám.

A kommunikációs technika: A városban nem meglepő, de a pici kis vályog falvak között sétáló emberek kezében van mobil telefon. Az ország legkisebb falvában is van vétel, amit a sűrűn telepített adótornyok biztosítanak. A multik már bent vannak az országban!!! A vályog falvak több házában is ki van írva, hogy ott lehet telefont, tartozékot, kártyát venni. Ami megdöbbentett a következő felirat néha már téglaháznak is nevezhető kunyhókon, 5-6 falunként egy db biztosan. (2008)" forrás

"A következő nap áttettük székhelyünket a Bunyonyi-tó mellől Entebbe mellé, és erre rá is ment az egész nap. A megtett út kilométerben ugyan nem volt rettenetesen sok, de a kátyúk, az elviselhetetlen mennyiségű por és a gyakori elterelések miatt lassan haladtunk. Technikai szüneteket iktattunk be az út mentén megállva, fiúk jobbra, lányok balra, ki-ki a neki tetsző helyen. A természetben higiénikusabb, mint a benzinkutaknál, és így legalább nem kell egy busznyi embernek sorba állni. Akik először vannak ilyen úton, kicsit fintorognak az elején, de aztán megszokják.

Az egyetlen izgalmas momentum az egyenlítő átlépése volt - ezt az ember tíz országban teheti meg, melyből hat Afrikában található. Bár nekem Ecuadorból már van "egyik lábam északon, másik lábam délen" fotóm, azért az itteni eseményt is megörökítettük. Egy fickó kis bemutatót tartott nekünk a legendás Coriolis-erőről, amely a földi mozgásokat az északi földgömbön mindig jobbra, a déli földgömbön balra téríti el. Ennek legismertebb gyakorlati példája, hogy ha az északi földrészen húzzuk le a vécét, akkor a víz az óramutató irányával megegyezően zúdul le, míg délen pont fordítva.

Az utazás során megálltunk pár percre egy termeszhangyavárnál, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat. A helyi vezetőtől megtudtuk, hogy a környékbeli terhes nők időnként esznek egy picit a várból (amely egyébként hangyaürülékből épül), mivel nagyon magas a vastartalma. Entebbe környékén a fő attrakció a Victoria-tavon elterülő Ngamba-sziget, illetve az itt működő csimpánzrezervátum. Kis buszozás a tópartra, majd másfél órás hajókázás a szigetig, és már meg is érkeztünk. Igaz, az eső szakadt, de ez az egyenlítő mellett korántsem meglepő.

Jinjában szálltunk meg, az ország adrenalin központjában. A legnépszerűbbnek számító rafting mellett számtalan izgalmas lehetőség akad, mint például bungee jumping, speedboat vagy quad bike. Nem volt kérdés, hogy én a raftingra nevezek be. Nálam a magyar utazóknál szokásos osztrák és szlovén raftingolások kimaradtak, életemben először az ötös nehézségi fokú Zambezi-folyón próbáltam ki ezt a sportot, ahol rögtön az első zúgón átfordult a hajó, így a lehető leghamarabb átestem a tűzkeresztségen.

Egy csodálatosan szép, barátságos országot ismertünk meg, ahol kitörő örömmel fogadják az utazókat. Két évtizede békés, így már kiépült az alapvető turista-infrastruktúra, de még nem kapták fel, így sehol nincs tömeg. Ha valaki egy festményszerűen szép országot szeretne meglátogatni, a szomszédos Kenyára és Tanzániára jellemző turistahordák nélkül, akkor irány Uganda. (2013)" forrás

"Hihetetlenül változatos a táj. A kelet-afrikai szavannáktól a nyugat-afrikai buja esőerdőkig és ezek átmeneti tájegységei mind megtalálhatók itt: vulkáni hegyek, teraszos hegygerincek, fennsíkok, krátertavak, vízesések. Az egyik órában még a sárgás növényzetű, akácfákkal benőtt szavannán autózunk, a következő órákat pedig trópusi esőerdők mentén, a zöld smaragd színeiben pompázó növényzet között tesszük meg. Erdősége 4,9 millió hektáron terül el, ami az ország kb. egynegyede. Itt ered a Nílus, bár ebben vitáznak Ruandával, hiszen ők is maguknak tudják a folyó forrását.

Uganda egyik legnagyobb védett területe a Murchison Nemzeti Park: Az Albert-tó és a Fehér-Nílus határolja több mint 5700 négyzetkilométeres területét. Itt több órás hajókirándulás alatt fotózhattuk a parti élővilágot: bivalycsordák, elefántcsaládok a parton és a vízben lubickolva, antilopok, a hatalmas nílusi krokodil és vízilovak sokasága nyűgözi le az embert. Nem beszélve a szivárvány minden színében pompázó madarakról, melyeknek több mint 400 faja él ezen a vidéken, többek között a szürke koronás daru, mely az ország nemzeti madara. A park munkatársa hihetetlen figyelemmel volt az utasok felé, nem mulasztott el egyetlen jó helyzetet sem, hogy a legtökéletesebb pillanatot kapjuk lencsevégre. Az afrikai öt nagyvadból néggyel már ebben a parkban találkozhattunk, még a tökéletes álcával bíró leopárddal is. Szintén itt él a Murchison-zsiráf, melynek jellegzetessége, hogy kb. 40 cm-rel magasabb az egyéb zsiráffajoknál. És nem csak egy-egy látható, csoportosan kószálnak az akáciák között.

A táj lélegzetelállító, legnagyobb attrakciója a Murchison-vízesés, a fotószafarikon kívül az extrém horgászat kedvelői is szívesen látogatnak ide. Következő állomásunk a Kibale Nemzeti Park volt, mely nagyjából 2000 csimpánz otthona. Körülbelül 2,5 órás gyaloglás után találkozhattunk a csodás állatokkal, akik sok figyelemre nem méltattak, mivel a gyümölcsérés szezonjában leginkább a fákat látogatták előszeretettel. Ez a túra nem volt különösebben fárasztó, a terep könnyű, a dzsungel kitaposott ösvényei jól járhatók voltak. A hihetetlen élmények folytatásaként örömmel fotóztuk a csimpánzokat, és ismét csak elámultunk azon, milyen jó látvány, amikor az állatok szabadon élnek.

A parkok sorában a Queen Elisabeth Nemzeti Park talán a leghíresebb. Az Edward- és György-tavak között épült a Kazinga-csatorna, a hatalmas vizekben rengeteg víziló nyüzsög, melyek akár a lodge-ok területére is bemerészkednek. Nem kell meglepődni, ha a vízparti lodge-ban figyelmeztetnek az esti sétáknál, hogy akár elefánttal vagy leopárddal is szembe találkozhat a kedves turista. Részünkről egy hatalmas fekete vaddisznó és egy leopárd jutott meglepetésül. Kicsit kimozdulva a természet csodáiból betekinthettünk az ugandai mindennapokba is. Turistaprogramként megnéztünk egy sólepárlót és annak munkálatait. Sajnos ez nem volt vidám hely, itt szembesültünk egy kis ugandai valósággal, ahogy azt az itt lakók megélik. A sófeldogozás során kiáramló kénes vegyületek között több órát eltöltő férfiak és nők (utóbbiak hátukon kisgyerekkel) életre szóló egészségkárosodást szenvednek. De nincs más megélhetési lehetőség.

Szociális háló nem létezik, a lakosság 70%-a munkanélküli, az iskolázottság aránya szintén alacsony. Úton-útfélen sok iskolába botlottunk, leginkább alapítványok által működtetve. A sok kisgyerek az utak mentén sietett az órákra, szép, tiszta egyenruhákban. Aztán beérve a falvakba, láttuk azokat az apróságokat is, akik koszos, rongyos ruhákban ténferegtek. Nyílván az ő családjuk sem ruhát, sem iskolát nem tud finanszírozni. A szegénység ellenére nagy pozitívum, hogy sehol sem akadtunk kéregetőkbe, erőszakosan nyomuló árusokba. Az emberek általában kedvesek voltak velünk, mosolygósak, vagy ügyet sem vetettek ránk. Természetesen a falvakban megbámulták a nadrágba öltözött turistákat, mint nőket. A kisebb településeken még élénken élnek a hagyományok, a nők sora nem a legvidámabb, és öltözékük nem lehet férfias. Még Kampalában sem zavartak minket semmivel sem. Pedig nagyon kevés turistába botlottunk, alig-alig láttunk hozzánk hasonló bámészkodókat. Részben az esős évszak közeledett, így a turistaszezon véget ért, másrészről Uganda még nem tömeges úti cél – a mi nagy szerencsénkre.

Utunk ezen részéről nem lehet eleget áradozni, olyan csodálatos, megható élmény volt. Az egész ugandai utazás alatt érezhettük, hogy részvételünkkel mi is hozzájárulunk olyan becses értékek megőrzéséhez, melyek a Föld igazi kincsei, részei. A helyi iroda Ruandával egybekötött gorillafigyelést is szervez, és az igazi kalandvágyók, elkötelezett főemlősimádók elutaznak Kongóba is, ahol a síkvidéki gorillákat lehet megfigyelni. Ez utóbbi még nagyon veszélyes úti cél, így ha Kongó nem is, de egy újabb ugandai gorillales összekötve Ruandával biztosan szerepel útiterveink között. Útitársaim – hármasban voltunk – közül Zsuzsi mama a maga 75 évével becsülettel végigjárta a nehéz terepet, de visszaútban már nem bírta a kimerítő gyaloglást. Ekkor érkezett érte az ugandai helikopter: a közeli faluból férfiak csapata felrohant a hegyre, és háncsból készített, kényelmes hordágyon lehozták a fáradt utazót. Ez a kissé költséges lejövetel nagy vidámságot keltett a falusiaknál, és végül is mi is jót szórakoztunk. Végezetül a Lake Mburo Nemzeti parkban madarat figyeltünk és szerencsénkre láttunk is egy különleges külsejű "shoebill" madarat. A mocsaras vidéket papirusznád és vízililiomok díszítik és csónakban ülve nagyon hangulatos a program.

Az ugandai vadvilág részben a pár évtizede még zajló polgárháború alatt nagyon megsérült, ezért sok helyre újra betelepítették az őshonos fajokat. Ez a folyamat még ma is zajlik, például a világszerte veszélyeztetett orrszarvúk egyelőre csak rezervátumban élnek. Elegendő anyagiak hiányában sajnos állatorvos kevés helyen van a parkokban, de szerencsére nemzetközi orvosok és kutatók rendszeresen járják az országot. A pénzt hozó turizmust segíti az UWA (Ugandan Wildlife Authority) vadőr- és idegenvezető-képzése is. A helyi szakembereknek rendszeresen kell vizsgázniuk különböző tárgyakból. A mi idegenvezetőnk érkezésünk előtt kapott elismerő oklevelet a tanfolyamról, amiben többek között a biztonságos autóvezetés, az udvarias kommunikáció is szerepelt. Szervezőirodánk a szafariprogramokon kívül (Uganda és Ruanda) kávéültetvény-programot is kínál, ahol az organikus kávétermesztést és -készítést lehet megismerni. Ennek szerencsére mi is részesei lettünk, ajándékba kaptunk utunk végén nem csupán egy élvezetes bemutatót az ültetvényen, de egy nagy pakk csodás ugandai organikus kávét is.

A biztonságról: Mint már említettem, nem volt semmilyen kellemetlen tapasztalatunk. Természetesen ehhez hozzájárul, hogy állandóan velünk volt a helyi idegenvezető, aki nagy odafigyeléssel mutatta be országát. Belekóstoltunk a tradicionális ételekbe egy helyi étteremben. A lodge-ok kiválóan felszereltek, tiszták és kényelmesek voltak. Helyi irodánk egy holland tulajdonban lévő lodge-hálózatot használ, így laktunk a Nílus partján, dzsungel közepén, hegy tetején, finom ételeket ettünk és türelmesen vártuk az igen lassú kiszolgálást. Végül is, ha az ember szabadságon van, minek a rohanás? Uganda sajnos bővelkedik betegséghordozókban is, ezért az oltások és a malária elleni védekezés mindenképpen ajánlott, a sárgalázoltás pedig kötelező. (2016)" forrás

"Uganda fővárosából, Kampalából az ország északi régiójába, Kotidóba 12 órás buszút vezet. Két hónapja vagyok már Afrikában, hogy törzsekről, kultúrákról, állatvédelemről írjak, és mindenről, ami különleges vagy érdekes. Éppen Kotido felé zötykölődöm a poros úton, hogy meglátogassam Uganda egyik legkülönösebb népét, a karamojongokat, akik nemcsak a harcos férfiakról, de a nem mindennapi tetoválást viselő lányaikról is híresek.

Kibámulok a megrepedezett ablakon, északra tartva egyre kevesebb a kiépített település, ráadásul elhagyva az utolsó várost, Sorotit, turistával sehol nem találkozom, csupán szedett-vedett falvak terülnek el mindenfelé. Lassan teljesen besötétedik, és mivel a házakba legtöbb helyen nincs bevezetve a villany, közvilágításról ne is beszéljünk, így tökéletes sötétségben érkezem meg az alig 20 ezer főt számláló kisvárosba, ahol helyi vezetőm, Lokwamer Narino, a törzs egyik tiszteletben álló tagja már vár rám.

Másnap reggel korán indulunk, hogy átsétáljunk a várostól jó egyórányi gyalogútra lévő, hat nádfedeles házikóból álló portára, ahol a karamojong törzs egyik nyolctagú családja él. Egy szamarakat terelő lány a hátára kötött csecsemőjével már messziről gyanúsan méreget minket, végül felénk bólint: legyetek üdvözölve.

A makulátlanul tiszta udvaron apró, kör alakú, földből készült kunyhók állnak, amelyek fedelét nem rögzítik, így az egész olyan hatást kelt, mintha valami játékos manó egy csúcsos szalmakalapot húzott volna a tetejükbe. Ha jön egy nagyobb szélvihar, minden gond nélkül lesepri vagy félrebillenti a tetőket. A kunyhó lakóit láthatóan ez egyáltalán nem zavarja, sebtében készítenek a házra az előre összegyűjtött és halomba rakott gallyakból, zsinegből és szalmából egy újabb kalapot. Négy évvel ezelőtt nemcsak az lett volna elképzelhetetlen, hogy hívás nélkül besétáljunk ide vagy akármelyik karamojong településre, de az is, hogy Kotido utcáin úgy menjünk végig, hogy nem támadnak meg minket fegyveresek. (2016)" forrás

Valucsavargó fotója

2023. szeptemberben töltöttünk el 2 hetet Ugandában, erről hoztam most egy beszámolót nektek. Egy szafaris terepjáróval és egy helyi túravezetővel utaztuk körbe az országot, melynek során összesen 2.285 km-t tettünk meg, bejártunk 5 nemzeti parkot és egy világörökségi helyszínt. Megismerkedtünk a klasszikus szavannai élővilággal, volt szerencsénk látni szabadon, a természetes élőhelyükön az ikonikus Big Five tagjait és sok más állatot. Sétáltunk együtt zsiráfokkal, menekültünk erdei elefántok elől a trópusi esőerdőben, táncra perdültünk zene nélkül néhány hangyacsípés következtében, kukkoltunk páviánokat, és hallgattuk hiénák vonyítását az éjszaka közepén a sátrunkban. Hajókáztunk a Níluson, megcsodáltuk a Murchison-vízesést, kenuztunk a Mutanda-tavon, lapos kavicsokkal kacsáztunk a Viktória-tó partján, átléptünk az Egyenlítőn. A körutazás legfőbb attrakcióit pedig az emberszabásúakkal való találkozások, a csimpánztúra és a gorillales jelentették, melyek életünk legszebb élményei lettek.

A körutunk egyes állomáshelyei:
Entebbe – Viktória-tó, Egyenlítő
Ziwa Rhino Sanctuary – gyalogos szafari orrszarvúkkal
Murchison Falls Nemzeti Park – hajózás a Níluson, Murchison-vízesés, szafarizás a nemzeti parkban
Kibale Nemzeti Park – csimpánzles, helyi falu meglátogatása
Queen Elizabeth Nemzeti Park – szafarizás a nemzeti park különböző részein, csónaktúra a Kazinga-csatornán
Bwindi Nemzeti Park (UNESCO világörökségi hely) – a körutazás fő attrakciója és életünk egyik legszebb élménye: gorillatúra
Mutanda-tó – kenuzás a tavon, séta, pihenés
Mburo Nemzeti Park – szafarizás, séta zsiráfokkal, gyalogtúra a mocsárban

Sokat tanakodtunk a szervezésen, hiszen általában önállóan, bérelt autóval szeretünk bejárni egy-egy országot, viszont most jártunk először az igazi Fekete-Afrikában, ami sok szempontból ingoványos terep, ezért életünkben először úgy döntöttünk, hogy az utazás teljes időtartamára, vagyis 2 hétre felfogadunk egy helyi túravezetőt és egyben sofőrt, aki mindvégig velünk volt, és intézte a felmerülő dolgokat. Megvoltak az elképzeléseink, hogy mi mindent szeretnénk látni Ugandában, majd a Safaribookings nevű gyűjtőoldalon keresgélve, egy helyi cég kínálatában (Ngoni Safaris) találtunk egy olyan túrát, amely tökéletesen lefedte az elképzeléseinket, így felvettük a kapcsolatot közvetlenül a helyi szervezővel, s némi egyeztetés után lefoglaltuk a túrát.

Az egyetlen dolog, ami sokáig visszatartott, az az anyagi oldal volt, hiszen egy afrikai szafaritúra ára igen borsos. A teljes, 2 hetes, privát túra ára 3.500 USD volt fejenként, amiben benne volt a 700 dolláros gorillaengedély, a 200 dolláros csimpánzengedély, végig gyönyörű szállások - mindenhol önálló bungalók és szafarisátrak, teljes és kifogástalan ellátás, privát túravezető, útiköltség, üzemanyag, látnivalók, belépők, behajtási engedélyek a nemzeti parkokba, teljes körű ügyintézés, reptéri transzfer.

Mi magunk a nemzetközi repjegyet és a vízumot intéztük külön és önállóan, ezeken kívül gyakorlatilag semmire nem volt gondunk, és a borravalók meg néhány szuvenír kivételével semmire sem kellett költenünk. Eleinte nagyon szkeptikusak voltunk, hogy vajon mit fogunk kapni a pénzünkért, és hogy érdemes-e befizetni egy ilyen komplett túrára, hiszen úgy gondoltuk, ennyi pénzből már el tudunk utazni máshová hosszabb időre saját szervezésben, s így is tettünk az előző években. Most viszont valóra váltottuk ezt az álmunkat is, és őszintén mondhatom, hogy teljes mértékében megérte így utazni, maximálisan elégedettek voltunk mindennel.

Életünk egyik legnagyobb álma vált valóra ezzel az utazással, és nagyon élveztük minden pillanatát. Ha valaki egy kicsit is szereti a természetet és az állatokat, illetve szerepel a bakancslistáján egy afrikai szafari, akkor Ugandát csak ajánlani tudom jó szívvel, hiszen elképesztő, hogy mennyi csodát tartogat ez a viszonylag kicsi ország. (rmi)

xxx

Mi 2023. novemberben csináltunk egy nagyon hasonló kört, azzal a különbséggel, hogy csak 10 napunk volt, és mi a főemlős látogatásos parkokat kihagytuk (mert egyszerűen nem érdekeltek), azonban mi vezető nélkül saját magunk vezettük a 2 tetősátorral rendelkező terepjárónkat, így a szállásügyben többször improvizáltunk. Tény, hogy így jóval alacsonyabb büdzséből úsztuk meg, hiszen kempingeztünk és utcán ettünk, vagy magunknak sütöttünk főztünk a kempingekben, de Uganda valóban csodálatos és biztonságos ország, kedves, segítőkész emberekkel. (emem)