ÚTIKRITIKA.HU / Dzsibuti

Ettől a kat-tól be lehet kattanni (gyógynövény enyhe narkotikus hatással) - Kb. ezer forintnak megfelelő helyi pénzért árul a nőci egy csokrot - O. J. fotója

Dzsibuti dióhéjban

Dzsibuti kelet-afrikai ország, északon a Vörös-tengerrel és Eritreával, délen Etiópiával, nyugaton Szomáliiával határos. A térséget, amelynek része, Afrika szarvának is nevezik.

23 200 négyzetkilométer területen kb. 1,1 millióan (2024-es becslés) élnek. Dzsibuti fővárosának is Dzsibuti (Djibouti) a neve (dzsibúti). Jóllehet az ország lakói etnikailag nem arabok, azért az arab országok közé sorolják (tagja az Arab Ligának). De nem szokás közel-keleti országnak tekinteni.

Dzsibutiban a francia és az arab a hivatalos nyelv. (1967-ig francia gyarmat volt.) Érdekes módon azonban a hétköznapi kommunikációban legelterjedtebb nyelv egy harmadik, a szomáli, aminek nincs írásbelisége, és nem is tanítják az iskolákban. A szomáli nyelvnek csupán annyi köze van az arabhoz, hogy kb. 20 százalékban arab jövevényszavakat tartalmaz.

A lakosság 94 százaléka mozlim (muzulmán). A két legnagyobb etnikai csport: a szomáli (60%) és az áfárok (35%). A lakosság kb. egynegyede borzasztó nyomorúságban él.

Az ország államformája a köztársaság. Fő jellemzői: elképesztő korrupció és tragikomikus bürokrácia. Az ország sivatagos földjei mezőgazdasára alkalmatlanok, így a gazdaság kb. 80 százaléka a szolgáltatási szektorból él, azaz tengődik. A szolgáltatások jelentős hányada arra épül, hogy az országot a stratégialilag fontos katonai és világkereskedelmi elhelyezkedése miatt sok külföldi (nem turista) frekventálja.

Állomásoznak itt támaszpontokon német, spanyol, olasz, USA, brit, francia, kínai és szaudi katonák is! Bár mozlim ország, az alkolhol fogyasztás, a kocsmák léte legális, a katonáknak csupán arra kell ügyelni, hogy a közterületeken ne viselkedjenek részegesen, mert azt a hatóságok büntetik, mármint ha a vétkező elfelejt csúszópénzt adni.

A környező térségben tevékenykedő kalózhajók és a terrorista aktivitás miatt is olyan jelentős a küföldi katonai jelenlét. Dzsibutiban történetesen nincs jelen a Wagner-csoport.

Dzsibutiban a közbiztonság afrikai viszonylatban egyáltalán nem rossz. A bünözők tartanak a külföldi katonáktól, a helyiektől nincs mit lopni, turisták nincsenek.

A parlamenti demokráciát de facto egy párt uralja, igaz mentesítve Dzsibutit a katonai puccsoktól, és polgárháborúktól. Már ez maga is egyfajta vívmány Afrikában.

2011. június 19-én Dzsibuti városában a repülőtéren 48 Celsius-fokot mértek. Az emberek ott sülve-főve együtt voltak.

Dzsibuti turisztikai meglátogatását elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnek magas páratartalomban gyötrődni, és akiknek mennyei örömet okoz a testük körül tömegesen rajzó legyek folytonos elhessegetése. A Dzsibutit meglátogató turistát gyakran a kat nevű narkotikus szertől enyhén betépett taxisok szállítják, szerencsés esetben balesetmentesen.

"Piszok, homok, szegénység, drágaság, érdekes látnivalók hiánya. Csak az utazzon oda, akinek ott munkával kapcsolatos dolga van, vagy az ország kipipálását annyira fontosnak tartja." (Lajos,)

A fiam poénkodott. Mondott egy országot, én meg belementem. Azóta is verem a fejem a falba.... Mindegy, elindultunk.

xxx

Egy pillanatig nem éreztük magunkat veszélyben. Az emberek többsége barátságos volt és a negatív kritika inkább a kormány tagjait illette.

A hatalmas kosz ellenére több alkalommal is takarították az utakat vagy épp a Menelik teret.

A fényképezést nem veszik jó néven a hatóság emberei, szerencsére nekünk volt olyan taxisunk aki elvitte a telefonom a piac közepébe és ő csinált vele pár képet.

A vízumról pár szó. Elvileg a reptéren is felvehető amit a szállodánk és még egy másik egyén is megerősített valamint régebbi külföldi blogon is olvastam. De csak elvileg... Ugyanis az e-visa nem működik több böngészőt is használva és több nyelven is, a fizetésnél megáll. Egy közvetítőn keresztül 2 nap alatt megjött 150 USD -ért. És bizony a reptéren elkérték. Nem volt olyan pult ahol a VOA ki lett volna írva. Csak 3 útlevélellenőrzés és 2 olyan ahol a nők mehetnek be. Ezért ha valaki oda utazna akkor inkább előre vegye meg borsos áron a vízumot, így elkerülheti az idegeskedést és biztosra mehet.

(Valucsavargo, 2024)

Valusek László fotói (Valucsavargo FB, 2024)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A Menelik téren a koloniális épületek
A főváros központjában meglepően sok a szórakozóhely (club)
Eredményesen lehet alkudozni a bolti kereskedőkkel
A fővárostól másfél órás autóútra a kavicsos Arta Beach, ahol jól lehet sznorkelezni
A sivatagi oázisok
Meglepően sok a jó étterem, talán a francia és amerikai katonák vásárlóereje miatt

Nem tetszett

A kevés turistára nagyon erőszakosan nyomuló zugkereskedők
A rengeteg silány hamisított világmárka lehervasztó látványa
Nyáron kibírhatatlan a hőség
Általában a helyiek kellemetlenek, gorombák
Minden a helyi drog, azaz a kat körül zajlik
Koszos, sáros piacok
Ha elfogadhatót akar enni a turista, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia (az árak a külföldi katonák jelentős zsoldjához vannak igazítva)
A hajdan szép, koloniális villák borzasztóan lepusztult állapota

Vélemények

,, Itt igazi sztárok vagyunk.😁 Az emberek lépten-nyomon köszöngetnek, jönnek egy kézfogásra. A taxis messziről megismert, és odafutott hozzánk egy ökölpacsira.

Tegnap beinvitáltak egy bárba és mondtam, hogy majd három óra múlva este benézünk. Mikor meglátott az ipse rögtön megölelt és szorongatta a mancsom. Itt egy etióp sört ittunk...hmm nem is volt rossz....pláne muszlim országban. Végre tudtam egy vasutaspólós kávés képet is csinálni. 😂☕️

Később megvacsoráztunk egy helyi kifőzdében. Nagyon ránk fért, és finom, laktató volt. Persze, itt is mi voltunk a látványosság. Még ajándék rágót is kaptunk. Szerencsére nem használtat🤣🤣🤣

Reggel összetörve ébredtem. Hiába, ezt a légkört nehezen szokja a szervezetem. A fiam is ugyanilyen kripli😁

Mai program a strandolás. Tegnapi taxisunk megismert, és már jött is felénk. Mi meg mentünk vele, rábízva a döntést. Egész jó helyre vitt, és megbeszéltem vele, hogy két óra múlva jöjjön értünk. A víz isteni volt, a 15 méter út a homokban pokoli. Ha a gravitáció engedte volna, mindkét lábamat egyszerre kapom fel a forró homokról. Sajnos a talpamról leégettem a bőrt....😀

Nem sokan voltak a vízben de rögtön jöttek 6-7 olyan 9-10 év forma kölykök. Szinte Istennek hihettek minket, ahogy a tűző homokon átmentünk, és ragyogtunk a fehérségünkkel.😂 Ötletes úszógumit találták maguknak. Két PET palackot kötöttek a nadrágjukhoz....🤔 Majd két 6-7 év körüli kislány is jött, akik fröcskölve játszottak velünk. Az egyikről megkérdezték, hogy a lányom-e? Csokibarna kis csaj...🤣🤣🤣🤣

Hazaérve számot vetettünk a fiammal, és mindketten csúnyán leégtünk. Én meg megfáztam a klímától, ezért fáj a torkom is....ebből táppénz lesz otthon.🤐

xxx

Ma megtörtént amiért idejöttünk: kirándulni mentünk. A sofőrünk vagy fél órát késett, de f@sza gyerek volt.
Olyan 35 és 65 év közti, mert ezeknél nehezebb megmondani a kort mint a NASA-nak kilőni egy rakétát.

Elsőként felszerelkezett kávéval. Olyan helyre vitt be a kocsival......hmm nem tudom megfogalmazni. Itt nem hiszem, hogy volt COVID, mert a vírus rögtön menekülőre fogta volna azzal a címszóval, hogy itt nem rúg labdába.🤣

A létminimum alatt élés itt majdnem gazdagság. Akkora a nyomor, hogy két percig visszatartottam a lélegzetem, és a legyeket hessegettem, hogy ne kelljen rájuk néznem. De melegen üdvözöltek mire én is mertem levegőt venni....nem kellett volna.

Az esti vacsora rögtön felkiáltott. :Húha, jelenésem van🤮 Van sokféle oltásom, de szerintem az ebolától a pestisig mindent elkaphattam...😅

Majd mentünk a főúton néha meg-megállva. Amit láttam azt, még én is nehezen hiszem el. Roncsautók, konténerek, fekete emberek sétálnak valahonnan (de honnan?) valahova (de hová?) Olyan tákolmányokban laknak, hogy nálunk a lelakott cigány putri is kastély hozzájuk képest. Majdnem megkérdeztem milyen filmet néztél tegnap este?😂 A villany az már luxus itt....

Egy gyönyörű kanyon után kávéztunk. A hepatitis-oltásom örömében majd kibújt a bőréből. 😀 Majd tovább egy vulkán mentén a tengerparton autóztunk. Több szemetet láttam útközben mint amennyi Magyarország éves teljesítménye.

A végcél: Tadjoura a régi főváros. Most egy álmos, koszos kisváros erősen betépett egyedekkel. Qrv@ra bejött.😁 Majd visszafelé mentünk az Assal-tóhoz. Megálltunk egy kólára egy olyan helyen ahol át kellett lépnem pár kábult egyénen. Piszkosul élveztem, mert mindenki tök barátságos, és integetnek, köszöngetnek.👋 A tó Afrika legmélyebb helye, és sósabb mint a Holt-tenger.

A hőguta kerülgetett, de hősiesen kitartottam, így mikor végre hazaértünk, akkor ütöttem csak ki magam😃

xxx

Djibouti avagy Dzsibuti egy igazi afrikai ország. A francia gyarmati uralom nyomai lépten-nyomon még látható. Sajnos a hatalmas szegénység és munkanélküliség a kosz a rengeteg kéregető a kat rágása és a korrupció teljesen tönkreteszi az országot.

Brutális árak vannak mert több ország is állomásoztat itt katonákat a stratégiai elhelyezkedés miatt, és bizony az ő zsoldjukhoz vannak az árcímkék alakítva. Valamint szinte mindenből behozatalra szorulnak. A kikötő meg az egyetlen kapcsolata Etiópiának amiért borsos bérleti díjat fizetnek de a bevételt csak pár ember élvezheti.

Lenne potenciál az országban, mert vannak nagyon szép helyei, de ehhez rengeteget kéne tenni a vezetésnek. És a helyiektől tudom, hogy szinte semmit nem tesznek..... A felsorolt okok és az információ gyakorlatilag teljes hiánya miatt turista csak elvétve jár ebbe a többet érdemlő országba.

(Valusek László, Valucsavargo FB, 2024)

Mint mindenhol Afrikában, itt is többnyire a nők dolga a cipekedés - o. j. fotója

Na jó, itt a pasi tol egy talicskát, igaz üreset... - o. j. fotója

Vízum

EU-állampolgárok jogosultak e-vízum igénylésére Dzsibuti területére történő beutazáshoz. Az e-vízumot az interneten keresztül lehet igényelni a Dzsibuti E-vízum weboldalán keresztül, és az igénylési folyamat egyszerű és gyors. Az e-vízumot általában 3 munkanapon belül kiadják, és az utazók megkapják e-mailben.

Az e-vízum igényléséhez az utazóknak az útlevélük adatait, valamint a Dzsibuti területére történő beutazás célját és időtartamát kell megadniuk. Az e-vízum díja változó, és a tartózkodás időtartamától függ.

Érdemes ellenőrizni az aktuális vízumkövetelményeket és az e-vízum lehetőségét a Dzsibuti külképviseletén vagy a hivatalos honlapjukon, mivel ezek változhatnak az idő múlásával.

A Dzsibuti E-vízum weboldala az alábbi linken érhető el: https://www.evisa.gouv.dj/

Ezen a weboldalon az utazók online módon igényelhetik Dzsibuti belépési vízumát, és nyomon követhetik az igénylés státuszát is. Az oldalon található útmutató és kérdőív segítséget nyújt az igénylés folyamatában, valamint az oldalról elérhető az ügyfélszolgálat, amely további információkkal és segítséggel szolgálhat.

Rövid távú turisztikai vízum (legfeljebb 90 nap): 53 USD

Repülés és repülőjegy

Dzsibuti nemzetközi repülőtere, a Dzsibuti-Ambouli Nemzetközi Repülőtér számos nemzetközi légitársasággal áll kapcsolatban, és a legtöbb nagyvárosból elérhető közvetlen járatokkal vagy átszállással.

A Dzsibuti-Ambouli Nemzetközi Repülőtérrel közvetlenül nem áll kapcsolatban Budapestről, ezért átszállással lehet eljutni Dzsibutiba. A leggyakoribb átszálló repülőterek a Közel-Keleten és Afrikában találhatók, például Addisz-Abebában (Etiópia), Dohában (Katar), Isztambulban (Törökország) vagy Dubai-ban (Egyesült Arab Emírségek).

A légitársaságok közül a Turkish Airlines, az Emirates, az Ethiopian Airlines és a Qatar Airways kínál repülőjáratokat Budapestről Dzsibuti felé, általában egy vagy több átszállással.

A repülőjegy árak változóak lehetnek, és az időjárási körülmények és a szezon is befolyásolhatja az árakat. Az utazási idő általában legalább 10 óra, attól függően, hogy melyik légitársaságot és átszálló helyszínt választja az utazó. Ajánlott a repülőjegyek előre foglalása, hogy megfelelő árat és ülést lehessen találni az utazásra.

A nemzetközi repülőterük - n.s. fotója

Utolsó nap még keresgéltünk a városban valami szuvenír után. Szinte semmi nincs.... Egy helyet találtunk, ahol gagyi afrikai cuccokat árulnak és képeslapokat. Mintha visszautaztunk volna az időben.

20 Dollárért maradhattunk a szállodában 16 óráig. Majd az ismerős taxissal a reptérre vitettük magunkat. Kicsi a reptér és alig van valami. A kiléptetésnél megint elkérték a belépési vízumot majd lefényképeztek minket mielőtt megkaptuk a pecsétet. Majd alig 3 lépés után újra útlevélellenőrzés.....de minek?

A Dutty Free is picike és van egy bár valamint mindössze két beszálló kapu. Ennyi az egész😀 Talán ha 40-en voltunk és itt már találkoztunk pár turistával. A beszállásnál viszont szembesültünk azzal, hogy tele a gép. Csak miattunk szálltak le Szomáliából Dohába tartva. (Valusek László, Valucsavargo FB, 2024)

Szállás

    Szállodák: Dzsibuti városában számos szálloda található, amelyek között van luxus- és középkategóriás szálloda is. A legtöbb szálloda biztosítja az alapvető kényelmi szolgáltatásokat, mint például ingyenes Wi-Fi, légkondicionáló és éttermek.

    Panziók: Dzsibuti városában és az ország más részein számos panzió és vendégház található. Ezek általában egyszerűbb szálláshelyek, de általában kedvezőbb áron kínálnak szállást, mint a szállodák.

    Kempingek: A kempingek ideálisak azoknak a turistáknak, akik szeretnek közelebb lenni a természethez, és függetlenül szeretnének utazni. Dzsibuti és az ország más részein több kempinghelyet is találhatunk.

    Airbnb: Airbnb szállások is elérhetőek Dzsibuti városában és az ország más részein. Ezek lehetővé teszik, hogy a turisták a helyi emberekkel éljenek együtt, és közelebbi élményt szerezzenek a dzsibuti kultúrához.

Fontos megjegyezni, hogy Dzsibuti szálláslehetőségeinek minősége és ára nagymértékben változhat. Az árak általában magasabbak lehetnek, mint a környező országokban, különösen a luxus szállodákban. Azonban a közép- és alsó kategóriájú szállodák, panziók és kempingek árai általában kedvezőbbek, és elérhetőek az átlagos utazási költségvetéshez.

Elkezdem a mai napot. Reggeli....hmm. Szinte üres a svédasztal. Kivertem a hisztit, erre hozták kenyeret, omlettet, meg mást. Jól be is kajáltunk. Csak ketten vagyunk a szállodában....(László)

Közbiztonság

Dzsibutiban magas a terrorfenyegetettség szintje, mivel az ország részt vesz a szomszédos Szomália stabilizálására irányuló Afrikai Unió-vezetésű békefenntartó misszióban (AMISOM), amelyre válaszul az al-Shabaab terrorszervezet merényletek végrehajtását helyezte kilátásba a kelet-afrikai országban. A külföldiek által gyakran látogatott helyek (hotelek, éttermek, bárok, bevásárló központok) lehetnek a célpontok.

Dzsibutiban mindennaposak a zsebtolvajlások. Sötétedés után a fővárosban is kerüljék a kíséret nélküli gyalogos közlekedést. Emellett naplemente után lehetőleg tartózkodjanak a városközponton kívüli vezetéstől, mivel az utak rosszul megvilágítottak, nem megfelelően karbantartottak, emellett élő állatok is előfordulhatnak.

Az ország északi (Obock és Tadjoura, illetve déli Ali Sabeih) körzetei taposóaknával szennyezett területek.

o. j. fotója

Közlekedés

Taxi: A taxi az egyik leggyakoribb közlekedési mód Dzsibutiban, és szinte mindenhol megtalálhatóak. Az árak változóak lehetnek, és ajánlott az árakat előre megbeszélni a sofőrrel, mielőtt beszállnának a taxiba.

Kerestem egy taxit ,jól kiválasztva a sofőrt és az autót. Ugyanis az első úgy be volt tépve, hogy beszélni is alig tudott, és közben rágta a katot, ami egy helyi kábítószer. No igen, óvatos vagyok nagyon 😄

Egy jó fej taxissal városnézésre mentünk. A főtéren viszont nem mertem fotózni, ezért őt kértem meg rá. Én addig próbáltam elhajtani a kéregetőket....

--------------------------------------------------

    Autóbérlés: Az autóbérlés lehetővé teszi a turisták számára, hogy függetlenül közlekedjenek és felfedezzék Dzsibuti városát és a környező területeket. Az autóbérlés árai változóak lehetnek, és a legtöbb autókölcsönző szolgáltatás megtalálható a repülőtéren és a városközpontban.

    Tuk-tuk: A tuk-tukok vagy motorkerékpáros riksák népszerűek Dzsibutiban, és olcsóbbak, mint a taxi. Azonban figyelmeztetni kell, hogy a tuk-tukok nem mindig rendelkeznek biztonsági övekkel, és nem biztonságosak a hosszabb utakhoz.

    Busz: Dzsibuti városában és az ország más részein számos buszjárat közlekedik, de a menetrendek és az útvonalak változhatnak. A buszjáratokat általában a helyi lakosság használja, így a turisták számára nem feltétlenül a legmegfelelőbb választás.

    Kerékpár: Kerékpár bérlése lehetővé teszi a turisták számára, hogy saját tempójukban fedezzék fel a várost és a környező területeket. Azonban figyelmeztetni kell, hogy Dzsibuti meglehetősen forró és párás, ezért a kerékpáros túrák megtervezésekor ajánlott az időjárási körülmények figyelembe vétele.

Buszközlekedés - s.v. fotója

Naplemente után a taxitarifák 50 százalékkal megnövekednek.

Fradis taxik - o. j. fotója

Bevállalós európai utazóknak való iránytaxik - o. j. fotója

Van a fővárosnak egész decens negyede is - Valusek László fotója

Étkezés

A hagyományos dzsibuti ételek közé tartozik a skoudehkaris, ami egy kacsás rizses étel, a fah-fah, ami egy húsgombócos leves, valamint a sabayah, ami egy húsos töltött lepény. Ezeket az ételeket általában helyi éttermekben lehet megkóstolni.

Dzsibuti a Vörös-tenger partján fekszik, így a tengeri ételek nagyon népszerűek. A friss halak, rákok és garnélák különösen finomak és elérhetőek az éttermekben.

Dzsibutiban csomó utcai élelmiszerárus található, ahol a turisták olcsón és gyorsan hozzájuthatnak az ízletes falatkákhoz. A legnépszerűbbek közé tartozik a fűszeres csirkés wrap, a sült banán és a kávé.

A fővárosban sokétterem található, amelyek között van kínai, indiai, libanoni és egyéb nemzetközi ételeket is kínálnak. Az éttermek általában székekkel és asztalokkal rendelkeznek, és az árak megfizethetőek.
A kávézók a dzsibuti kultúra fontos részét képezik, és ideálisak arra, hogy kipihenjük magunkat és felfrissüljünk a városnézés közben. Az italok közé tartozik a hagyományos arab kávé, a tea és a gyümölcslevek.

Vásárlás

    Trópusi gyümölcsök: Dzsibuti földrajzi elhelyezkedéséből adódóan számos trópusi gyümölcs található az országban, és azokat a turisták egyszerűen megvásárolhatják a helyi piacokon vagy boltokban. Az ananász, a banán, a papaya és a gránátalma népszerű választás lehet.

    Fűszerek: Dzsibuti hagyományosan gazdag fűszerekben, és számos olyan fűszer található, amelyek csak Dzsibutiban teremnek. Például a száraz fűszerek közül a zahtar és a baharat, míg az olajok közül a menta és az argánolaj a legnépszerűbbek.

    Kézműves termékek: Dzsibuti különleges kézműves termékeket kínál, mint például a kézzel készített ékszerek, kosarak, bőráruk, szőttesek és kerámiák. Ezek a termékek a helyi kultúra és hagyományok inspirálta mintákkal és dizájnokkal rendelkeznek.

    Kávé: A kávézás szerves részét képezi a dzsibuti kultúrának, és az országban számos finom arab kávé készül. A kávé magjait és kávészűrőt is vásárolhat a turisták, hogy otthon élvezhessék az ízletes dzsibuti kávét.

    Ruhák és kendők: A hagyományos dzsibuti ruházatok, mint például a sarong, az abaya vagy a jelbab, különleges ajándékok lehetnek, amelyeket a turisták magukkal vihetnek. Az országban gyönyörű kendőket és sálat is készítenek, amelyek szintén népszerű ajándékok lehetnek.

Az ajándékok általában elérhetőek a helyi piacokon és boltokban, és általában megfizethetőek. Érdemes azonban kikérni az eladó tanácsát, hogy melyik ajándék lesz a legmegfelelőbb a helyi kultúra és hagyományok tiszteletben tartása mellett.

Elmentünk cigit venni, én csak röhögtem. 2 doboz plusz egy ajándék az ugye 3. Ez itt matematikailag 300 Frank-szor 3 egyenlő ezerrel 🤣 A visszajárón is le akartak csípni egy százast de erre már elvesztettem a toleranciám, és nem adtam baksist. A magyar ,,kapd be"-t meg úgy se értették..... (László, 2024)

Ruhabolt - Földvári András fotója

Egészség

Az egészségbiztosítás mindenképpen javasolt. Az orvosok és kórházak azonnali készpénzfizetést kérhetnek bármilyen orvosi kezelésért.

A sárgaláz elleni oltási igazolás kötelező az egy évesnél idősebb látogatók számára, akik fertőzött területekről érkeznek. A kolera szintén komoly kockázatot jelent, és elengedhetetlenek az óvintézkedések. A legfrissebb tanácsokat érdemes kikérni, mielőtt eldöntenénk, hogy ezek az óvintézkedések tartalmazzák-e az oltást, mivel az orvosi vélemények megoszlanak a hatékonyságáról. A tífusz elleni védőoltás általában ajánlott.

A malária kockázata, elsősorban a falciparum formában, egész évben fennáll. Chloroquine-rezisztencia előfordult már. Mefloquin, doxycycline vagy atovaquone/proguanil szedése ajánlott.

A felnőttek körében a HIV/AIDS előfordulási aránya meghaladja a 3%-ot, azaz minden 33 felnőttből 1 fertőzött. Védd magad.

A csapvíz nem biztonságos fogyasztásra, kivéve, ha felforralták vagy más módon fertőtlenítették.

,,A helyi Köjál nem talál kivetnivalót a piacon kínált húscafatok és a kofa lábfeje közötti közelség higiéniai kockázataiban."

Magyar külképviselet

Van tiszteletbeli magyar konzul Dzsibutiban: Said Omar Moussa

Cím: Som Holdings LLC, Rue D’Athens B.P. 2537

Telefon: +253 21 33 50 00 vagy 21 35 63 61 (vezetékes) - 77 81 06 24 (mobil)

E-mail: said.moussa@somholdings.com

Egyéb hasznos információk

Dzsibuti frank (DJF) a hivatalos fizető eszköz.
1 euró = 216 DJF

Fotóműhely és internet kávézó - j.m. fotója

Látnivalók

Djibouti City, a főváros

Lakosság (2024-ben): 623,900, tehát az ország lakosságának közel a fele itt él.

Megérkeztünk Dzsibutiba🇩🇯. A bejutás könnyen ment, és taxit is hamar találtunk. A szálloda olyan, amilyet foglaltam, szóval minden simán ment 😀

Viszont hatalmas a szegénység és rengeteg a koldus. Fényképezésért börtön jár, erre a taxisunk és a recepciós is felhívta a figyelmet.

Elmentünk vásárolni. Rengetegen fekszenek a járdán, sokan kéregetnek, de annál több a barátságos ember is. Sokan kérdik honnan jöttünk, és próbálnak beszélni velünk. Hihetetlen világ...🤔

Este még elmegyünk majd vacsorázni. Szerintem nem messze, mert lehet verseny lesz a vége a wc-ig😄

A fiamnak nagyon bejön ahely, és én is jól érzem magam. Szerencsére elkerül kultúrsokk. Holnap nem tervezek semmi extrát, de holnapután kirándulunk. Autóbérlésről alkudozni egy korrupt emberrel nagyon mulatságos volt. 🤣(Valusek László, Valucsavargo FB, 2024)

László fotói

Dzsibutiban rengeteg külföldi él és dolgozik, főleg francia és amerikai katonák, akik itt állomásoznak – emiatt az emberek sokszor inkább a pénz iránt érdeklődnek, mint a vendégszeretet iránt. Ennek és az ország sajátos fekvésének köszönhetően gyakran nevezik Dzsibutit ,, Afrika segglyukának".
A város valóban nem tartozik a legvonzóbbak közé: drága, meglehetősen piszkos és nem igazán kellemes hely, de itt voltak a legpozitívabb tapasztalataim is. Például egy éttermi alkalmazott segített szállást találni teljesen ingyen, egy boltos fizette ki helyettem a vizet, amikor nem volt nálam készpénz, és a kártyám sem működött, valamint a helyiek ingyen elvittek autóval, sőt, még vendégül is láttak. Valószínűleg azért találkoztam ilyen kedvességgel, mert kerültem a nagyobb turistahelyeket és szolgáltatásokat, így a mindennapi életben mozgó emberekkel találkoztam.

Az átlagember Dzsibutiban ugyanolyan szerény körülmények között él, mint a szomszédos országokban. Ugyanakkor Dzsibutit „Afrika Dubajának” is nevezik, hiszen stratégiailag kiváló helyen fekszik, és sikeresen kihasználja ezt gazdasági előnyökre. Az ország területe Magyarország negyedének felel meg, és nagy része abból él, hogy itt állomásozik a francia idegenlégió, valamint amerikai bázis is működik, továbbá az óriási kikötő is jelentős bevételi forrás. A GDP közel 90%-a a szolgáltatási szektorból származik, és Dzsibuti a mai napig erőteljesen kapcsolódik Franciaországhoz, szinte úgy működik, mintha egykori gyarmat lenne.

Tadjoura

Az ország egyik legrégebbi városa, és az azonos nevű öbölben helyezkedik el.

,,Tadjoura nagyon kiesik szinte mindenki számára. Holott régen főváros volt..." (V. László)

,, A közbiztonság egész jó. Rengeteg a rendőr." - Valusek László fotói

Földrajz

A Dzsibutiban található Assal-tó az Antarktiszt leszámítva a Föld legsósabb tava. Még a híres Holt-tengernél is magasabb e tó sótartalma. Az Assal-tó egyébként Afrikában a tengerszinthez képest a legalacsonyabban fekvő pont.

Nemzeti lobogó - v.f.

Időjárás

Június és augusztus között, amikor a khamsin nevű forró sivatagi szél uralkodik, nagyon forró és száraz a klíma. Október és április között hűvösebb a klíma, alkalmanként még üdvös eső is van.

Történelem

Dzsibuti történelme meglehetősen színes, és sokkal izgalmasabb, mint azt egy apró, forró sivatagi ország esetében gondolnánk. A helyszín már az ókor óta fontos volt, hiszen itt találkoztak az egyiptomiak, görögök és rómaiak kereskedelmi útvonalai, és a Vörös-tenger partvidékén elterülve összekötötte Afrikát és Arábiát. Az ókorban ezt a térséget „Az illatszerek földjének” hívták, mert innen származott a tömjén és a mirha, amik nélkül az ókori vallási szertartások elképzelhetetlenek voltak. Az iszlám megjelenése a 7. században új irányba vitte a régiót, és hamarosan fontos iszlám központtá vált, mivel a muszlimok számára ez volt az egyik kapu Arábiába.

A 19. századra azonban Dzsibuti lassan kezdett felkúszni a világ térképére, amikor a franciák megérkeztek, és rájöttek, milyen jól jönne nekik egy stratégiai bázis a Vörös-tenger partján, hogy ellenőrizzék a tengeri kereskedelmi útvonalakat. Így született meg a francia kolónia, és 1888-ra Dzsibuti város lett a központja. Franciaország a Szuezi-csatorna megnyitásával megerősítette pozícióját, mivel Dzsibuti ideális helyszínnek bizonyult a csatorna közelsége miatt. Az ország emiatt még jobban bekerült a nemzetközi figyelembe, hiszen a Vörös-tenger egyik legnagyobb kikötője lett, ahol kereskedők, katonák és diplomaták találkoztak.

Dzsibuti 1977-ben lett független, amikor végre megszabadult a francia gyarmati uralomtól, de azóta is szoros kapcsolatot ápol Franciaországgal, ami nem meglepő, hiszen Dzsibuti francia katonai bázisa a mai napig az egyik legnagyobb francia bázis külföldön. Az amerikaiak és más nemzetek is felismerték Dzsibuti stratégiai helyzetét, ezért ma több katonai bázis található az országban, ami jelentős bevételi forrást biztosít. Dzsibuti a stabilitása és a nemzetközi bázisok miatt sokszor - bár nevetségesen hangzik . "Afrika Dubajaként" is emlegetik, bár a legtöbb lakos egyszerű körülmények között él.

Manapság

Mivel a gazdasága főként a szolgáltatási szektorra és a kikötői bevételekre épül, Dzsibuti a nemzetközi kereskedelem szempontjából továbbra is fontos szereplő. A helyi kultúrában pedig jól megfér egymás mellett a francia és az arab hatás, ami az ország ételeiben, nyelvében és életmódjában is tükröződik.

Dzsibuti élelmiszerellátása zömében importból származik, ugyanis a nagyon száraz klíma és a kíméletlen hőség miatt a mezőgazdasági termelés igencsak korlátozott.

Dzsibutiban a munkanélküliségi arány: 50 százalék!

Dzsibuti apró ország kevés lakossal, ám ennek ellenére Ismail Omar Guelleh vezetése alatt komoly szegénységgel küzdenek az emberek. Időnként éhínség is felüti a fejét, és a HIV/AIDS elleni küzdelem is alig kap finanszírozást – mindez szembetűnő ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy csupán a franciák évente 30 millió eurót fizetnek azért, hogy fenntarthassák itt katonai bázisukat. Ezen felül a japánok és az amerikaiak is hasonló összegeket áldoznak támaszpontjaikra.

Azonban, ahogy arra jogvédő szervezetek és az ellenzék is rámutat, ezek a források gyakran homályos utat bejárva "eltűnnek" ismeretlen bankszámlákon, így az állampolgárok változatlanul alapvető megélhetési nehézségekkel szembesülnek. A pénz hiánya az infrastruktúra és az egészségügy terén is megmutatkozik, miközben az ország látszólagos stabilitását a külföldi bázisok bevétele biztosítja.

Dzsibuti a térség többi országához képest fejlettebb, különösen ha Szomália, Eritrea és Etiópia gazdaságával hasonlítjuk össze, amelyek jóval gyengébbek. Az ország viszonylag stabilnak számít, elsősorban stratégiai elhelyezkedése miatt: a Báb el-Mandeb-szoros közvetlen összeköttetést biztosít a Vörös-tenger és az Indiai-óceán között, így a perzsa-öbölbeli nyersolaj szállítása Európába ezen a csatornán keresztül történik.

Az utóbbi években Kína különösen aktívan van jelen Dzsibutiban, jelentős stratégiai bázist építve itt ki, amely egyfajta kapuként szolgál afrikai terjeszkedésükhöz. Ez a bázis mindössze 13 kilométerre található Camp Lemonnier-től, az Egyesült Államok afrikai parancsnokságának egyik fontos központjától, amelyet elsősorban terrorellenes műveletekhez használnak. A japán haditengerészet szintén állomásoztat itt kalózkodás elleni csapataival, és Dzsibuti további szerződéses kapcsolatokat ápol Olaszországgal és Franciaországgal, amelyek szintén katonai bázisokat tartanak fenn az országban.

2012 óta a kínai befektetések látványosan növekedtek: új kikötőt és két repülőteret építettek, valamint egy vasútvonalat, amely Etiópia és Dzsibuti fővárosát köti össze, továbbá számos más infrastrukturális projekt is folyamatban van. A kínaiak növekvő jelenléte egyes elemzők szerint nem pusztán gazdasági befektetés, hanem egy kísérlet arra, hogy tartósan befolyást szerezzenek a régióban, különösen egy olyan országban, ahol a helyiek többnyire pozitívan fogadják őket.

A dzsibutiak örömmel látják a kínai tőkét, sokan úgy tekintenek rá, mint az ország gazdasági fejlődésének egyik mentőövére. Azonban a problémák továbbra is súlyosak: az UNICEF szerint a lakosság 40%-a él létminimum alatt, a munkanélküliségi ráta meghaladja a 60%-ot, és minden negyedik ember éhínséggel néz szembe.

Nem mindenki üdvözli azonban a kínai jelenlétet. A kritikusok szerint Dzsibuti komoly kockázatot vállal azzal, hogy katonai, tengeri, légi, közúti és vasúti infrastruktúráját is kínai kézre bízza, hiszen ez hosszú távon függőséget alakíthat ki Peking felé, ami az ország szuverenitását is veszélyeztetheti.

n.l. fotója

Földvári András fotója

Ez egy szolgáltatás: írógépen készítenek hivatalos beadványokat az analfabéták számára - o. j. fotója

A helyiekről

Dzsibuti lakossága etnikaialg két nagy csoportra oszlik: a szomáliai isszák és az afarok. A lakosság kisebb része: arabok, etiópok és európaiak.

Dzsibutiban nagyon elterjedt a kat rágcsálása. A kat egyfajta gyógynövény, ami gyengébb narkotikus hatást vált ki.

"A katrágás szenvedélyének hódolók a leveleket a bagóhoz hasonlóan fogyasztják: a megrágott anyagot hörcsög módjára a szájukban tartva forgatják a pépes zöld labdacsot és várják, hogy a hatóanyag felszívódjon a nyálkahártyán át. A kat fogyasztásának ez a legelterjedtebb módja, mert a hatóanyag hamar lebomlik, és a levelek legfeljebb 48 óráig fogyaszthatóak. A rágás során az arcuk egyik felében gyűjtik össze a jól megrágott, és nyálban pépesített leveleket, így egyre jobban felduzzad az arcuk egyik fele, mintha a foguk lenne begyulladva. Mivel a rágás sokszor órákig is eltart, így megtanultak kat rágás közben is beszélni. A kívánt hatás csak viszonylag nagy mennyiségű (napi 100-200 gramm) friss cserje elfogyasztása után jelentkezik." forrás

Földvári András fotója

Dzsibutiban a szakáll festése hennával különösen elterjedt az idősebb mozlim férfiak körében. A szakáll ilyen színezése Mohamed próféta hagyományait (szunnáját) is követheti, mivel egyes hagyományok szerint ő is használt hennát a szakállára.- O. J. fotója

Turista etikett

Dzsibuti mozlim (muzulmán) ország, azaz a turistáknak ügyelni kell arra, hogy ne legyenek túlságosan lengén öltözve, nyilván ez elsősorban a nőkre vonatkozik. De a helyiek azt sem nézik jó szemmel, ha a turista férfik a városban rövidnadrágban járkálnak.
Tilos bizonyos középületek fényképezése, amelynek megsértése a fényképezőgép/videokamera elkobzását és őrizetbevételt is magával vonhat. Előzetesen mindig tájékozódjon a fényképezés lehetőségéről.

További beszámolók

"Az utcára kilépve irtózatos meleg csapott meg, no meg az afrikai hangoskodás. Turistáknak még a nyomát sem láttam a város e központi részén. A turista irodába belépve furcsa látvány fogadott. A légkondicionálás nélküli, 40-50 négyzetméteres terem falait itt-ott újságból kivágott és rajzszöggel rögzített képek díszítették. Dzsibuti turista nevezetességeinek sajátos reklámképein a Sydney-i Operaház, a londoni Big Ben és a párizsi Eiffel-torony volt látható. Felvetődött bennem, hogy ez valójában egy utazási iroda. Valójában semmiféle irodai működésnek nem volt nyoma. A terem végében hatalmas pult húzódott végig, amelynek tetején helybéliek aludtak. Amikor közelebb mentem és a pult mögé néztem, kiderült, hogy ott is néhány alvó ember helyezkedett el. A felriadt emberek angolul nem tudtak, de előkerítettek valahonnan egy pomádés hajú ficsúrt, akivel végre érdemben meg lehetett beszélni egy kirándulás lehetőségét a Sós Tóhoz (Lac Asalle), valami szomáliai kitérővel. Próbáltam alternatív ajánlatokat keresni, de kiderült, hogy a városban nincs idelátogató turistáknak való utazási iroda. Az is kiderült a további tájékozódásom folyamán, hogy a nem szervezett formában, csoporttal érkező turistának nem ajánlatos helyi sofőr nélkül autót bérelni az útviszonyok és a kocsik műszaki állapota miatt.

A főváros központjában álló házak a 20. század legeleje táján épülhettek. Állapotuk alapján joggal feltételeztem, hogy az óta semmiféle felújításban nem volt részük. Mindenütt a pusztulás és enyészet nézett rám a homlokzatokról. Némi fantáziával el tudtam képzelni, hogy a városközpont a fénykorában akár elég pofás is lehetett. A földön az aszfaltnak sok helyen látszott a nyoma. Szokványos utcai üzleteket nem igazán lehetett látni. Déli 12 és délután 4 között az elviselhetetlen hőség miatt alig van ember az utcán. A világ sok forró éghajlatú országában jártam már, de városi közegben kevés helyen érzékeltem ilyen nyomasztó meleget. Az itteni legmelegebb évszakban érkeztem ide, s így aztán nem meglepő, hogy turistával nem találkoztam. A kinti 52 fok brutalitását a fehér ember egyáltalán nem képes elviselni. (A. Péter, azaz Picek)

"Ddzsibuti? Gondolom mindenkinek a kikötő, katonai bázisok, francia légiós történetek, és Rejtő Jenő könyveinek a hangulata merül fel első hallásra. S nem állnak messze a valóságtól. Az ország fő bevételi forrása ebből az első kettőből adódik, a többi pedig a fantáziánkra van bízva. Egyébként ezen kívül a negyed Magyarországnyi területű ország pedig halott. Katonai bázisok mellett haladunk el, mert itt van francia, amerikai és meglepő módon japán haditámaszpont. Ez utóbbit nem gondoltam volna! Viszont az emberek nyugisak, nem nyüzsögnek körülöttem, és még stoppolni is tudtam a belvárosig, segítőkészek – szóval jó bevezetés. Az első impresszióim Dzsibutiról, hogy az ország egy nagy-nagy szemét- és roncstelep. Mindenhol - ahol ember előfordul - halmozódik a szemét, vagy a szél aggatja tele a kerítéseket, bokrokat nejlon zacskóval;

Avagy Djibouti ville, ha politikailag korrekt akarok lenni. A félmillió lelket számláló kisváros – a főváros – adja a lakosság 70 százalékát. Nem sok fantáziára vall, hogy az ország és a főváros egy nevet visel, de hát az ország gyakorlatilag ennyi. A főváros hangulata mediterrán, legalábbis az európai negyed, pár francia koloniális épület a belvárosban, néhány kiülős kávézó, és gyakorlatilag ennyi a romantika. Turizmus szintén nulla, a turista információban még angolul sem tudnak. Franciás arrogancia. De volt légkondi, mert a formára adni kell. Kérdeztem, hogy milyen múzeumok vannak? Nincsenek – válaszolta... Hmmm!

Színes belváros, az emberek az utcán ücsörögnek, van pár turista bolt is, hébe-hóba egy-egy külföldi is. Nem sok, mert drága ország, ahogy az a francia gyarmatokkal lenni szokott, valahogy ez a túlárazott aspektusa megmaradt mindenhol a volt érdekeltségekben. A városban lerobbant Peugeot taxik, és szakadt mikrobuszok képezik a tömegközlekedés gerincét, habár pár km-en belül a kikötőtől a piacig, követségektől a szállodáig minden megtalálható. Egyébként üres utcák a rekkenő hőségben – de ugye tengerszinten vagyunk. A jó dolog viszont az, hogy fúj a szellő, enyhíti a hőgutát. Hatalmas villák a tengerparti részen, és tiltott tengerpart; az USA követség miatt lezárták a fél városrészt, mert nekik a tengerparti villa a követség. Miért nem a katonai bázison nyitnak követséget, ha ennyire félnek?

Az úgynevezett Afrikai negyedben pedig pléhviskókban laknak a belváros szomszédságában. Juice árusok, csocsó, fonnyadt gyümölcsök, roncsautók, roncs életek – koldusok – roncs ételek színes kavalkádja; mecsetek bőséggel, mozgóárusok minden elképzelhető kacattal, használt ruha árusok az aszfalton – igen, van aszfaltút majdnem mindenhol. 150 méterrel a tengerszint alatt elterülő pár négyzetkilométeres tó az ország fő turista attrakciója. Annak pedig nagyon jó, főleg, hogy nem belépődíjas, ami ritka ezen a kontinensen, főleg ha az országban semmi más természeti és kulturális attrakció sincsen.

A tó lenyűgöző látvány. Mélykék tó, kb. 5 km átmérőjű, a szélén sókirakódások, gyönyörű öblök, a sós part vakítóan fényes a fehér sós, kiszáradt tófenék miatt. S nyugalom, csak árusok kínálják a sókirakódásos koponyákat és különböző ásványokat a parton. Később megérkezik egy japán, majd egy amerikai katonai társaság, és legvégül egy francia légiós leszerelő brigád – ők a kizárólagos turista variációk. Ők visznek tovább, így láthatom a többi érdekességet is; fekete kövek, füstölő repedések, 'láva tube', azaz láva alagutak, melyekben lehet sétálni, mert a láva kemény kérge alkotja az alagutat, a puha tufát pedig kimosták az évezredek. Forróság, így elmegyünk a közeli tengerpartra is, ahol vulkáni kúpok nőttek ki a tengerből, erős kontrasztot adva a mélykék víznek. Kellemes, tiszta a víz, úszkálok, pár napi port leáztatva magamról. Pár bungaló és egy étteremszerűség szolgálja a nem létező turizmust. "