ÚTIKRITIKA.HU / Dzsibuti

Ettől a kat-tól be lehet kattanni (gyógynövény enyhe narkotikus hatással) - Kb. ezer forintnak megfelelő helyi pénzért árul a nőci egy csokrot - o. j. fotója

Dzsibuti dióhéjban

Dzsibuti kelet-afrikai ország, északon a Vörös-tengerrel és Eritreával, délen Etiópiával, nyugaton Szomáliiával határos. A térséget, amelynek része, Afrika szarvának is nevezik.

23 200 négyzetkilométer területen kb. 1 millióan (2023-as becslés). Dzsibuti fővárosának is Dzsibuti (Djibouti) a neve (dzsibúti). Jóllehet az ország lakói etnikailag nem arabok, azért az arab országok közé sorolják. De nem szokás közel-keleti országnak tekinteni.

Dzsibutiban a francia és az arab a hivatalos nyelv. (1967-ig francia gyarmat volt.) Érdekes módon azonban a hétköznapi kommunikációban legelterjedtebb nyelv egy harmadik, a szomáli, aminek nincs írásbelisége, és nem is tanítják az iskolákban. A szomáli nyelvnek csupán annyi köze van az arabhoz, hogy kb. 20 százalékban arab jövevényszavakat tartalmaz.

A lakosság 94 százaléka mozlim (muzulmán). A két legnagyobb etnikai csport: a szomáli (60%) és az áfárok (35%). A lakosság kb. egynegyede borzasztó nyomorúságban él.

Az ország államformája a köztársaság. Fő jellemzői: elképesztő korrupció és tragikomikus bürokrácia. Az ország sivatagos földjei mezőgazdasára alkalmatlanok, így a gazdaság kb. 80 százaléka a szolgáltatási szektorból él, azaz tengődik. A szolgáltatások jelentős hányada arra épül, hogy az országot a stratégialilag fontos katonai és világkereskedelmi elhelyezkedése miatt sok külföldi (nem turista) frekventálja.

Állomásoznak itt támaszpontokon német, spanyol, olasz, USA, brit, francia, kínai és szaudi katonák is! Bár mozlim ország, az alkolhol fogyasztás, a kocsmák léte legális, a katonáknak csupán arra kell ügyelni, hogy a közterületeken ne viselkedjenek részegesen, mert azt a hatóságok büntetik, mármint ha a vétkező elfelejt csúszópénzt adni.

A környező térségben tevékenykedő kalózhajók és a terrorista aktivitás miatt is olyan jelentős a küföldi katonai jelenlét. Dzsibutiban történetesen nincs jelen a Wagner-csoport.

Dzsibutiban a közbiztonság afrikai viszonylatban egyáltalán nem rossz. A bünözők tartanak a külföldi katonáktól, a helyiektől nincs mit lopni, turisták nincsenek.

A parlamenti demokráciát de facto egy párt uralja, igaz mentesítve Dzsibutit a katonai puccsoktól, és polgárháborúktól. Már ez maga is egyfajta vívmány Afrikában.

2011. június 19-én Dzsibuti városában a repülőtéren 48 Celsius-fokot mértek. Az emberek ott sülve-főve együtt voltak.

Dzsibuti turisztikai meglátogatását elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnek magas páratartalomban gyötrődni, és akiknek mennyei örömet okoz a testük körül tömegesen rajzó legyek folytonos elhessegetése. A Dzsibutit meglátogató turistát gyakran a kat nevű narkotikus szertől enyhén betépett taxisok szállítják, szerencsés esetben balesetmentesen.

"Piszok, homok, szegénység, drágaság, érdekes látnivalók hiánya. Csak az utazzon oda, akinek ott munkával kapcsolatos dolga van, vagy az ország kipipálását annyira fontosnak tartja." (Lajos, 2017)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A Menelik téren a koloniális épületek
A főváros központjában meglepően sok a szórakozóhely (club)
Eredményesen lehet alkudozni a bolti kereskedőkkel
A fővárostól másfél órás autóútra a kavicsos Arta Beach, ahol jól lehet sznorkelezni
A sivatagi oázisok
Meglepően sok a jó étterem, talán a francia és amerikai katonák vásárlóereje miatt

Nem tetszett

A kevés turistára nagyon erőszakosan nyomuló zugkereskedők
A rengeteg silány hamisított világmárka lehervasztó látványa
Nyáron kibírhatatlan a hőség
Általában a helyiek kellemetlenek, gorombák
Minden a helyi drog, azaz a kat körül zajlik
Koszos, sáros piacok
Ha elfogadhatót akar enni a turista, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia (az árak a külföldi katonák jelentős zsoldjához vannak igazítva)
A hajdan szép, koloniális villák borzasztóan lepusztult állapota

Vélemények

Mint mindenhol Afrikában, itt is többnyire a nők dolga a cipekedés - o. j. fotója

Na jó, itt a pasi tol egy talicskát, igaz üreset... - o. j. fotója

Vízum

EU-állampolgárok jogosultak e-vízum igénylésére Dzsibuti területére történő beutazáshoz. Az e-vízumot az interneten keresztül lehet igényelni a Dzsibuti E-vízum weboldalán keresztül, és az igénylési folyamat egyszerű és gyors. Az e-vízumot általában 3 munkanapon belül kiadják, és az utazók megkapják e-mailben.

Az e-vízum igényléséhez az utazóknak az útlevélük adatait, valamint a Dzsibuti területére történő beutazás célját és időtartamát kell megadniuk. Az e-vízum díja változó, és a tartózkodás időtartamától függ.

Érdemes ellenőrizni az aktuális vízumkövetelményeket és az e-vízum lehetőségét a Dzsibuti külképviseletén vagy a hivatalos honlapjukon, mivel ezek változhatnak az idő múlásával.

A Dzsibuti E-vízum weboldala az alábbi linken érhető el: https://www.evisa.gouv.dj/

Ezen a weboldalon az utazók online módon igényelhetik Dzsibuti belépési vízumát, és nyomon követhetik az igénylés státuszát is. Az oldalon található útmutató és kérdőív segítséget nyújt az igénylés folyamatában, valamint az oldalról elérhető az ügyfélszolgálat, amely további információkkal és segítséggel szolgálhat.

Rövid távú turisztikai vízum (legfeljebb 90 nap): 53 USD

Repülés és repülőjegy

Dzsibuti nemzetközi repülőtere, a Dzsibuti-Ambouli Nemzetközi Repülőtér számos nemzetközi légitársasággal áll kapcsolatban, és a legtöbb nagyvárosból elérhető közvetlen járatokkal vagy átszállással.

A Dzsibuti-Ambouli Nemzetközi Repülőtérrel közvetlenül nem áll kapcsolatban Budapestről, ezért átszállással lehet eljutni Dzsibutiba. A leggyakoribb átszálló repülőterek a Közel-Keleten és Afrikában találhatók, például Addisz-Abebában (Etiópia), Dohában (Katar), Isztambulban (Törökország) vagy Dubai-ban (Egyesült Arab Emírségek).

A légitársaságok közül a Turkish Airlines, az Emirates, az Ethiopian Airlines és a Qatar Airways kínál repülőjáratokat Budapestről Dzsibuti felé, általában egy vagy több átszállással.

A repülőjegy árak változóak lehetnek, és az időjárási körülmények és a szezon is befolyásolhatja az árakat. Az utazási idő általában legalább 10 óra, attól függően, hogy melyik légitársaságot és átszálló helyszínt választja az utazó. Ajánlott a repülőjegyek előre foglalása, hogy megfelelő árat és ülést lehessen találni az utazásra.

A nemzetközi repülőterük - n.s. fotója

Szállás

    Szállodák: Dzsibuti városában számos szálloda található, amelyek között van luxus- és középkategóriás szálloda is. A legtöbb szálloda biztosítja az alapvető kényelmi szolgáltatásokat, mint például ingyenes Wi-Fi, légkondicionáló és éttermek.

    Panziók: Dzsibuti városában és az ország más részein számos panzió és vendégház található. Ezek általában egyszerűbb szálláshelyek, de általában kedvezőbb áron kínálnak szállást, mint a szállodák.

    Kempingek: A kempingek ideálisak azoknak a turistáknak, akik szeretnek közelebb lenni a természethez, és függetlenül szeretnének utazni. Dzsibuti és az ország más részein több kempinghelyet is találhatunk.

    Airbnb: Airbnb szállások is elérhetőek Dzsibuti városában és az ország más részein. Ezek lehetővé teszik, hogy a turisták a helyi emberekkel éljenek együtt, és közelebbi élményt szerezzenek a dzsibuti kultúrához.

Fontos megjegyezni, hogy Dzsibuti szálláslehetőségeinek minősége és ára nagymértékben változhat. Az árak általában magasabbak lehetnek, mint a környező országokban, különösen a luxus szállodákban. Azonban a közép- és alsó kategóriájú szállodák, panziók és kempingek árai általában kedvezőbbek, és elérhetőek az átlagos utazási költségvetéshez.

Közbiztonság

Dzsibutiban magas a terrorfenyegetettség szintje, mivel az ország részt vesz a szomszédos Szomália stabilizálására irányuló Afrikai Unió-vezetésű békefenntartó misszióban (AMISOM), amelyre válaszul az al-Shabaab terrorszervezet merényletek végrehajtását helyezte kilátásba a kelet-afrikai országban. A külföldiek által gyakran látogatott helyek (hotelek, éttermek, bárok, bevásárló központok) lehetnek a célpontok.

Dzsibutiban mindennaposak a zsebtolvajlások. Sötétedés után a fővárosban is kerüljék a kíséret nélküli gyalogos közlekedést. Emellett naplemente után lehetőleg tartózkodjanak a városközponton kívüli vezetéstől, mivel az utak rosszul megvilágítottak, nem megfelelően karbantartottak, emellett élő állatok is előfordulhatnak.

Az ország északi (Obock és Tadjoura, illetve déli Ali Sabeih) körzetei taposóaknával szennyezett területek.

o. j. fotója

Közlekedés

    Taxi: A taxi az egyik leggyakoribb közlekedési mód Dzsibutiban, és szinte mindenhol megtalálhatóak. Az árak változóak lehetnek, és ajánlott az árakat előre megbeszélni a sofőrrel, mielőtt beszállnának a taxiba.

    Autóbérlés: Az autóbérlés lehetővé teszi a turisták számára, hogy függetlenül közlekedjenek és felfedezzék Dzsibuti városát és a környező területeket. Az autóbérlés árai változóak lehetnek, és a legtöbb autókölcsönző szolgáltatás megtalálható a repülőtéren és a városközpontban.

    Tuk-tuk: A tuk-tukok vagy motorkerékpáros riksák népszerűek Dzsibutiban, és olcsóbbak, mint a taxi. Azonban figyelmeztetni kell, hogy a tuk-tukok nem mindig rendelkeznek biztonsági övekkel, és nem biztonságosak a hosszabb utakhoz.

    Busz: Dzsibuti városában és az ország más részein számos buszjárat közlekedik, de a menetrendek és az útvonalak változhatnak. A buszjáratokat általában a helyi lakosság használja, így a turisták számára nem feltétlenül a legmegfelelőbb választás.

    Kerékpár: Kerékpár bérlése lehetővé teszi a turisták számára, hogy saját tempójukban fedezzék fel a várost és a környező területeket. Azonban figyelmeztetni kell, hogy Dzsibuti meglehetősen forró és párás, ezért a kerékpáros túrák megtervezésekor ajánlott az időjárási körülmények figyelembe vétele.

Buszközlekedés - s.v. fotója

Naplemente után a taxitarifák 50 százalékkal megnövekednek.

Taxik - o. j. fotója

Bevállalós európai utazóknak való iránytaxik - o. j. fotója

Étkezés

    Hagyományos ételek: A hagyományos dzsibuti ételek közé tartozik a skoudehkaris, ami egy kacsás rizses étel, a fah-fah, ami egy húsgombócos leves, valamint a sabayah, ami egy húsos töltött lepény. Ezeket az ételeket általában helyi éttermekben lehet megkóstolni.

    Tengeri ételek: Dzsibuti a Vörös-tenger partján fekszik, így a tengeri ételek nagyon népszerűek. A friss halak, rákok és garnélák különösen finomak és elérhetőek az éttermekben.

    Utcai ételek: Dzsibutiban számos utcai élelmiszer-árus található, ahol a turisták olcsón és gyorsan hozzájuthatnak az ízletes falatkákhoz. A legnépszerűbbek közé tartozik a fűszeres csirkés wrap, a sült banán és a kávé.

    Éttermek: Dzsibuti városában számos étterem található, amelyek között van kínai, indiai, libanoni és egyéb nemzetközi ételeket is kínálnak. Az éttermek általában székekkel és asztalokkal rendelkeznek, és az árak megfizethetőek.

    Kávézók: A kávézók a dzsibuti kultúra fontos részét képezik, és ideálisak arra, hogy kipihenjük magunkat és felfrissüljünk a városnézés közben. Az italok közé tartozik a hagyományos arab kávé, a tea és a gyümölcslevek.

Vásárlás

    Trópusi gyümölcsök: Dzsibuti földrajzi elhelyezkedéséből adódóan számos trópusi gyümölcs található az országban, és azokat a turisták egyszerűen megvásárolhatják a helyi piacokon vagy boltokban. Az ananász, a banán, a papaya és a gránátalma népszerű választás lehet.

    Fűszerek: Dzsibuti hagyományosan gazdag fűszerekben, és számos olyan fűszer található, amelyek csak Dzsibutiban teremnek. Például a száraz fűszerek közül a zahtar és a baharat, míg az olajok közül a menta és az argánolaj a legnépszerűbbek.

    Kézműves termékek: Dzsibuti különleges kézműves termékeket kínál, mint például a kézzel készített ékszerek, kosarak, bőráruk, szőttesek és kerámiák. Ezek a termékek a helyi kultúra és hagyományok inspirálta mintákkal és dizájnokkal rendelkeznek.

    Kávé: A kávézás szerves részét képezi a dzsibuti kultúrának, és az országban számos finom arab kávé készül. A kávé magjait és kávészűrőt is vásárolhat a turisták, hogy otthon élvezhessék az ízletes dzsibuti kávét.

    Ruhák és kendők: A hagyományos dzsibuti ruházatok, mint például a sarong, az abaya vagy a jelbab, különleges ajándékok lehetnek, amelyeket a turisták magukkal vihetnek. Az országban gyönyörű kendőket és sálat is készítenek, amelyek szintén népszerű ajándékok lehetnek.

Az ajándékok általában elérhetőek a helyi piacokon és boltokban, és általában megfizethetőek. Érdemes azonban kikérni az eladó tanácsát, hogy melyik ajándék lesz a legmegfelelőbb a helyi kultúra és hagyományok tiszteletben tartása mellett.

Ruhabolt - Földvári András fotója

Egészség

A helyi Köjál nem talált kivetnivalót a piacon kínált húscafatok és a kofa lábfeje közötti közelség higiéniai kockázataiban.

Magyar külképviselet

Van tiszteletbeli magyar konzul Dzsibutiban: Said Omar Moussa

Cím: Som Holdings LLC, Rue D’Athens B.P. 2537

Telefon: +253 21 33 50 00 vagy 21 35 63 61 (vezetékes)
77 81 06 24 (mobil)

E-mail: said.moussa@somholdings.com

A felügyelő külképviselet Kenyában, Nairobi városában található.

Egyéb hasznos információk

Dzsibuti frank (DJF) a hivatalos fizető eszköz.
1 euró = 216 DJF

Ftóműhely és internet kávézó - j.m. fotója

Látnivalók

A főváros

,, Nagyon sok a külföldi (főleg francia és amerikai katonák, akik itt állomásoznak), így az emberekből kiveszett a kedvesség, inkább a pénz után rohannak. Ezért is, meg az ország alakja miatt is Dzsibutit sokan Afrika segglyukának is nevezik.

Valóban, nem egy kellemes város, meg drága is, meg mocskos is. Ennek ellenére nekem pont itt voltak a legpozitívabb tapasztalataim, mint pl. hogy az éttermes fiú teljesen ingyen eljött velem szállást keresni, a boltban kifizette valaki helyettem a vizet, mikor nem volt helyi pénzem, s a kártya sem működött, a stoppolásért nem kértek pénzt, behívtak aludni, meghívtak kajára, stb. Valószínű azért tapasztaltam ezt, mert egy ebédet és egy internetezést leszámítva kerültem mindenfajta szolgáltatás igénybevételét, és a turistaipart, és van egy viszonylag jómódú társadalmi réteg.

Egyébként az átlagember ugyanolyan bodegákban él, mint a szomszédos országokban. Dzsibutit Afrika Dubaj-ának is hívják. Tény, hogy jól helyezkedik, tudja hogy kell pénzt csinálni. A negyed magyarországnyi ország abból él, hogy itt állomásozik a francia idegenlégió, ráadásul az amerikaiak is építhettek itt bázist, no meg persze az óriási kikötőből. A GDP 90%-a szolgáltatásból származik. Gyakorlatilag ma is francia gyarmat. (2010)" forrás

Földrajz

A Dzsibutiban található Assal-tó az Antarktiszt leszámítva a Föld legsósabb tava. Még a híres Holt-tengernél is magasabb e tó sótartalma. Az Assal-tó egyébként Afrikában a tengerszinthez képest a legalacsonyabban fekvő pont.

Időjárás

Június és augusztus között, amikor a khamsin nevű forró sivatagi szél uralkodik, nagyon forró és száraz a klíma. Október és április között hűvösebb a klíma, alkalmanként még üdvös eső is van.

Történelem

Dzsibuti szomáli és afar törzsei Afrikában az elsők között voltak az iszlámra való áttérésben.

Francia gyarmat volt. Dzsibuti 1977-ben vált függetlenné.

Manapság

Dzsibuti élelmiszerellátása zömében importból származik, ugyanis a nagyon száraz klíma és a kíméletlen hőség miatt a mezőgazdasági termelés igencsak korlátozott.

Dzsibutiban a munkanélküliségi arány: 50 százalék!

"Nagyon pici országról beszélünk, nem túl sok lakossal, mégis Ismail Omar Guelleh országában elég komoly szegénységgel kell megküzdenie az embereknek. Előfordul, hogy éhínség is felüti a fejét, a HIV/AIDS vírusával történő harc is alig finanszírozott – ez pedig elég súlyos kontrasztot támaszt azzal a ténnyel, hogy csak a franciák évente 30 millió eurót adnak a kis afrikai országnak az itt fenntartott támaszpontjukért cserébe, és ugyanígy vannak ezzel a japánok és az amerikaiak is. Csak hát, ahogy arra jogvédő csoportok és ellenzékiek is rámutattak, a pénz jelentős része kis körutazás után ismeretlen bankszámlákon tűnik el, így nem csoda, hogy az embereknek alapvető megélhetési gondokkal kell megküzdeniük. " forrás

,, A térség többi országához képest Dzsibuti nem annyira fejletlen. Eritrea, Etiópia és Szomália gazdasága jóval gyengébb. Dzsibuti a szomszédaihoz képest meglehetősen stabilnak számít. Egy rendkívül fontos stratégiai útvonal mellett fekszik: a Báb el-Mandeb szoros a Vörös-tengert kapcsolja össze az Indiai-óceánnal, a perzsa-öbölbeli nyersolajat itt szállítják Európába a tankerek.

Kína nagyon aktívan ténykedik Dzsibutiban. Stratégiai bázist építettek ki afrikai terjeszkedésük egyfajta kapujaként. Az országban rejlő lehetőségeket persze már mások is felfedezték, meglehetősen gyorsan. A most épülő kínai bázis csupán 13 kilométerre van Camp Lemonnier-től, vagyis az Egyesült Államok afrikai parancsnokságának (USAFRICOM) egyik támaszpontjától, amelyet elsősorban terroristaellenes műveletek indítására használnak. Hasonlóan a japán haditengerészet kalózkodás elleni expedíciós kontingense is itt állomásozik. De Dzsibuti Olaszországgal és Franciaországgal is szerződéses viszonyban áll, így ezek az országok is állomásoztatnak katonákat az országban.

2012-től a kínaiak egyre több pénzt fektettek be: új kikötőt, két repülőteret építettek, majd egy vasút következett, ami Etiópia és Dzsibuti fővárosát köti össze, de számos más infrastrukturális projekten is dolgoznak most az országban. A The Diplomat elemzője szerint így a növekvő jelenlét valójában egy kísérlet a kínaiak részéről, melynek során arra kíváncsiak, hogyan tudnak tartósan jelen lenni egy olyan országban, ahol a helyi lakosság örömmel fogadja őket.

Dzsibutiban kétségtelenül lelkesednek a kínai befektetésekért, amiket sokszor egyenesen mentőkötélnek tekintenek, ami kihúzhatja az országot a mostani helyzetből, ami korántsem ad okot az elégedettségre. Az UNICEF adatai szerint az ország lakosságának 40 százaléka létminimum alatt él, több mint 60 százalékos a munkanélküliségi ráta, sőt minden negyedik embert veszélyeztet az éhínség.

A rengeteg kínai befektetés azonban korántsem nyerte el mindenki tetszését. Ők azzal érvelnek, hogy ha Dzsibuti hagyja, hogy Kína főszerepet játsszon a katonai, tengerészeti, légi közlekedési, közúti és vasúti ágazataiban, az egy szerencsejátéknak is tekinthető, hiszen így az ország kvázi-függőségbe kerülhet Pekingtől. (2016)" forrás

n.l. fotója

Földvári András fotója

Ez egy szolgáltatás: írógépen készítenek hivatalos beadványokat az analfabéták számára - o. j. fotója

A helyiekről

Dzsibuti lakossága etnikaialg két nagy csoportra oszlik: a szomáliai isszák és az afarok. A lakosság kisebb része: arabok, etiópok és európaiak.

Dzsibutiban nagyon elterjedt a kat rágcsálása. A kat egyfajta gyógynövény, ami gyengébb narkotikus hatást vált ki.

"A katrágás szenvedélyének hódolók a leveleket a bagóhoz hasonlóan fogyasztják: a megrágott anyagot hörcsög módjára a szájukban tartva forgatják a pépes zöld labdacsot és várják, hogy a hatóanyag felszívódjon a nyálkahártyán át. A kat fogyasztásának ez a legelterjedtebb módja, mert a hatóanyag hamar lebomlik, és a levelek legfeljebb 48 óráig fogyaszthatóak. A rágás során az arcuk egyik felében gyűjtik össze a jól megrágott, és nyálban pépesített leveleket, így egyre jobban felduzzad az arcuk egyik fele, mintha a foguk lenne begyulladva. Mivel a rágás sokszor órákig is eltart, így megtanultak kat rágás közben is beszélni. A kívánt hatás csak viszonylag nagy mennyiségű (napi 100-200 gramm) friss cserje elfogyasztása után jelentkezik." forrás

Földvári András fotója

Rőt szakállú (szerintem festett) - o. j. fotója

Turista etikett

Dzsibuti mozlim (muzulmán) ország, azaz a turistáknak ügyelni kell arra, hogy ne legyenek túlságosan lengén öltözve, nyilván ez elsősorban a nőkre vonatkozik. De a helyiek azt sem nézik jó szemmel, ha a turista férfik a városban rövidnadrágban járkálnak.
Tilos bizonyos középületek fényképezése, amelynek megsértése a fényképezőgép/videokamera elkobzását és őrizetbevételt is magával vonhat. Előzetesen mindig tájékozódjon a fényképezés lehetőségéről.

Olvasmányos linkek

"Az utcára kilépve irtózatos meleg csapott meg, no meg az afrikai hangoskodás. Turistáknak még a nyomát sem láttam a város e központi részén. A turista irodába belépve furcsa látvány fogadott. A légkondicionálás nélküli, 40-50 négyzetméteres terem falait itt-ott újságból kivágott és rajzszöggel rögzített képek díszítették. Dzsibuti turista nevezetességeinek sajátos reklámképein a Sydney-i Operaház, a londoni Big Ben és a párizsi Eiffel-torony volt látható. Felvetődött bennem, hogy ez valójában egy utazási iroda. Valójában semmiféle irodai működésnek nem volt nyoma. A terem végében hatalmas pult húzódott végig, amelynek tetején helybéliek aludtak. Amikor közelebb mentem és a pult mögé néztem, kiderült, hogy ott is néhány alvó ember helyezkedett el. A felriadt emberek angolul nem tudtak, de előkerítettek valahonnan egy pomádés hajú ficsúrt, akivel végre érdemben meg lehetett beszélni egy kirándulás lehetőségét a Sós Tóhoz (Lac Asalle), valami szomáliai kitérővel. Próbáltam alternatív ajánlatokat keresni, de kiderült, hogy a városban nincs idelátogató turistáknak való utazási iroda. Az is kiderült a további tájékozódásom folyamán, hogy a nem szervezett formában, csoporttal érkező turistának nem ajánlatos helyi sofőr nélkül autót bérelni az útviszonyok és a kocsik műszaki állapota miatt.

A főváros központjában álló házak a 20. század legeleje táján épülhettek. Állapotuk alapján joggal feltételeztem, hogy az óta semmiféle felújításban nem volt részük. Mindenütt a pusztulás és enyészet nézett rám a homlokzatokról. Némi fantáziával el tudtam képzelni, hogy a városközpont a fénykorában akár elég pofás is lehetett. A földön az aszfaltnak sok helyen látszott a nyoma. Szokványos utcai üzleteket nem igazán lehetett látni. Déli 12 és délután 4 között az elviselhetetlen hőség miatt alig van ember az utcán. A világ sok forró éghajlatú országában jártam már, de városi közegben kevés helyen érzékeltem ilyen nyomasztó meleget. Az itteni legmelegebb évszakban érkeztem ide, s így aztán nem meglepő, hogy turistával nem találkoztam. A kinti 52 fok brutalitását a fehér ember egyáltalán nem képes elviselni. (2009)" forrás (vista.hu)

"Ddzsibuti? Gondolom mindenkinek a kikötő, katonai bázisok, francia légiós történetek, és Rejtő Jenő könyveinek a hangulata merül fel első hallásra. S nem állnak messze a valóságtól. Az ország fő bevételi forrása ebből az első kettőből adódik, a többi pedig a fantáziánkra van bízva. Egyébként ezen kívül a negyed Magyarországnyi területű ország pedig halott. Katonai bázisok mellett haladunk el, mert itt van francia, amerikai és meglepő módon japán haditámaszpont. Ez utóbbit nem gondoltam volna! Viszont az emberek nyugisak, nem nyüzsögnek körülöttem, és még stoppolni is tudtam a belvárosig, segítőkészek – szóval jó bevezetés. Az első impresszióim Dzsibutiról, hogy az ország egy nagy-nagy szemét- és roncstelep. Mindenhol - ahol ember előfordul - halmozódik a szemét, vagy a szél aggatja tele a kerítéseket, bokrokat nejlon zacskóval;

Avagy Djibouti ville, ha politikailag korrekt akarok lenni. A félmillió lelket számláló kisváros – a főváros – adja a lakosság 70 százalékát. Nem sok fantáziára vall, hogy az ország és a főváros egy nevet visel, de hát az ország gyakorlatilag ennyi. A főváros hangulata mediterrán, legalábbis az európai negyed, pár francia koloniális épület a belvárosban, néhány kiülős kávézó, és gyakorlatilag ennyi a romantika. Turizmus szintén nulla, a turista információban még angolul sem tudnak. Franciás arrogancia. De volt légkondi, mert a formára adni kell. Kérdeztem, hogy milyen múzeumok vannak? Nincsenek – válaszolta... Hmmm!

Színes belváros, az emberek az utcán ücsörögnek, van pár turista bolt is, hébe-hóba egy-egy külföldi is. Nem sok, mert drága ország, ahogy az a francia gyarmatokkal lenni szokott, valahogy ez a túlárazott aspektusa megmaradt mindenhol a volt érdekeltségekben. A városban lerobbant Peugeot taxik, és szakadt mikrobuszok képezik a tömegközlekedés gerincét, habár pár km-en belül a kikötőtől a piacig, követségektől a szállodáig minden megtalálható. Egyébként üres utcák a rekkenő hőségben – de ugye tengerszinten vagyunk. A jó dolog viszont az, hogy fúj a szellő, enyhíti a hőgutát. Hatalmas villák a tengerparti részen, és tiltott tengerpart; az USA követség miatt lezárták a fél városrészt, mert nekik a tengerparti villa a követség. Miért nem a katonai bázison nyitnak követséget, ha ennyire félnek?

Az úgynevezett Afrikai negyedben pedig pléhviskókban laknak a belváros szomszédságában. Juice árusok, csocsó, fonnyadt gyümölcsök, roncsautók, roncs életek – koldusok – roncs ételek színes kavalkádja; mecsetek bőséggel, mozgóárusok minden elképzelhető kacattal, használt ruha árusok az aszfalton – igen, van aszfaltút majdnem mindenhol. 150 méterrel a tengerszint alatt elterülő pár négyzetkilométeres tó az ország fő turista attrakciója. Annak pedig nagyon jó, főleg, hogy nem belépődíjas, ami ritka ezen a kontinensen, főleg ha az országban semmi más természeti és kulturális attrakció sincsen.

A tó lenyűgöző látvány. Mélykék tó, kb. 5 km átmérőjű, a szélén sókirakódások, gyönyörű öblök, a sós part vakítóan fényes a fehér sós, kiszáradt tófenék miatt. S nyugalom, csak árusok kínálják a sókirakódásos koponyákat és különböző ásványokat a parton. Később megérkezik egy japán, majd egy amerikai katonai társaság, és legvégül egy francia légiós leszerelő brigád – ők a kizárólagos turista variációk. Ők visznek tovább, így láthatom a többi érdekességet is; fekete kövek, füstölő repedések, 'láva tube', azaz láva alagutak, melyekben lehet sétálni, mert a láva kemény kérge alkotja az alagutat, a puha tufát pedig kimosták az évezredek. Forróság, így elmegyünk a közeli tengerpartra is, ahol vulkáni kúpok nőttek ki a tengerből, erős kontrasztot adva a mélykék víznek. Kellemes, tiszta a víz, úszkálok, pár napi port leáztatva magamról. Pár bungaló és egy étteremszerűség szolgálja a nem létező turizmust. " forrás