ÚTIKRITIKA.HU / Szenegál

Szenegál

Szenegál dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Vízum és vám | Repülés | Szállás | Egészség | Közlekedés | Vásárlás és pénzváltás | Közbiztonság és kellemetlenségek | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Látnivalók | Strandolás | Földrajz | Történelem | Manapság | A helyiekről | Turista etikett | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Touba - Nagy mecset - j.m. fotója

.

Szenegál dióhéjban

• Szenegál nyugat-afrikai ország, Atlanti-óceáni partvonallal. A volt francia gyarmat északon Mauritániával, nyugaton Malival, délen Bissau-Guineával és Guineával határos. Szenegál területébe ékelődik (enkláve) Gambia. Szenegál 196 722 négyzetkilométer területű, 17,6 milliós lakosságú (2023-as becslés). A francia a hivatalos nyelv. A lakosság 94 százaléka mozlim.
• Szenegál fővárosa Dakar 4961 kilométerre van Budapesttől. A kb. 2,5 milliós lakosságú Dakarnak van nemzetközi repülőtere. A második legnagyobb város: Saint-Louis.
• Szenegálba a magyar turisták vízummentesen utazhatnak be, sőt, a reptéri illeték eltörlése miatt a repülőjegyek is olcsóbbak lettek.
• Szenegálban tropikus a klíma. Télen 25 fok körüli az átlaghőmérséklet, a levegő száraz. Nyáron 30 fok körüli a hőmérséklet és párás a levegő. Az esős hónapok: július közepe és október közepe között. A tavasz a legkellemesebb az utazásra, mert olyankor Szenegálban nincs túl nagy hőség és nem túl fülledt a levegő.
• A Szenegálba utazó magyarok számára nincs kötelezően előírt védőoltás. Nagyon tanácsos azonban a Nemzetközi Oltóközpontnál (www.oek.hu) tájékozódni, hogy melyek az ajánlott oltások, gyógyszerek: pl. diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, tífusz, meningitisz, sárgaláz, veszettség, hepatitis A és B elleni vakcina, vagy a malária elleni tabletták.
• Szenegál afrikai viszonylatban jó közbiztonságú ország! Tengerparti üdülőhelyein sok ezer francia szokott télen nyaralni, élvezve a meleget és a viszonylag elfogadható turista infrastruktúrát.
• Időeltolódás: a magyar időhöz képest mínusz 2 óra.
• Jó, hogy Szenegálban kombinálni lehet a strandolást a helyi népi kultúra és a természet felfedezésével.
• A havi átlagos nettó fizetés (2022-ben): kb. 157 ezer forintnak megfelelő helyi pénz
• Leggyakoribb vezetéknév: Ndiaye

A fő nevezetességek és látnivalók az UNESCO világörökségének részei Szenegálban:

• Gorée szigete (kulturális)
• Niokolo-Koba Nemzeti Park (természeti)
• Djoudj Nemzeti Madárrezervátum (természeti)
• Saint Louis szigete (kulturális)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A Lac Rose, azaz a rózsaszínű tó (eltekintve a tolakodó árusoktól)
2. A legtöbb nyugat-afrikai országhoz képest egész civilizált ország
3. A dakari piacok, pl. a Kermel és a Soumdioune
4. Komppal átmenni a hajdani rabszolga-kereskedelem központjába, az autómentes, karibi jellegű Gorée szigetre
5. A Pointe des Almadies strand
6. A libanoni éttermekben legalább jókat lehetett enni
7. Meglepően segítőkészek az emberek és aranyosak ahogy kíváncsiskodnak velünk kapcsolatban, bámulni a helyiek temperamentumos, élettel teli viselkedését (hatalmasakat tudnak nevetni, és igen hangosak)
8. Nézni a halászok partra érkezését váró tömeget
9. Kipihenni Dakar stresszességét a turistás Saly-ban
10. Imádom a baobab fákat

Nem tetszett

1. Az Európából importált élelmiszerek baromi drágák
2. Ha a roppant erőszakos utcai csencselőket le akartuk rázni, akkor gyakran rasszistának mondtak el minket
3. Az ajándéktárgyak választéka meglepően egysíkú, majdnem mindenhol majdnem mindig ugyanazok a faszobrok, ékszerek
4. A halpiacokon a szárított halak elviselhetetlen bűze
5. A nyomor látványa (pedig Szenegál nem tartozik Nyugat-Afrikában a szegény országok közé)
6. Az európai ember számára használhatatlan a tömegközlekedés a járművek vacak állapota és a tömegnyomor miatt
7. A dakari taxisok nagyon tájékozatlanok a saját városukat illetően, vagy csak ezt tettetik
8. Dakarban a közlekedési káosz a csúcsforgalomban
9. Salyban a tengervíz túl vad volt a nyugis fürdőzéshez
10. Az esős évszakban az ország déli része nehezen megközelíthető.

Vélemények

,, Szenegál: a legderűsebb emberek, akikkel valaha találkoztam. Hihetetlen volt látni, hogy az európai szemmel nézve roppant nehéz körülmények között élő szenegáliak mennyire őszintén jókedélyűek.

Az Atlanti-óceán partján fekvő Dakar belvárosi épületei, a hangulatos kávézói magukon őrzik a francia gyarmati időket. Van ennek a nyugat-afrikai országnak valami varázsa: itt nem rohan senki, nem érezhető a stressz, és odafigyelnek egymásra az emberek. (2016)" forrás

---

,, Megszerettük Szenegált. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy volt, amikor a püffedt kecskehullát látva menekültünk el a tengerpartról, ezt pedig egy olyan városból írjuk, amit az útikönyv is a hónaljhoz hasonlított, nem érdemtelenül.

Szenegál ugyanis egyébként szuper: könnyen utazható, biztonságosabb és stabilabb a környező országoknál, sok a látnivaló, van élettel teli nagyváros és elhagyatott hangulatú szavannás rész. Vannak turisták, de sehol sem annyi, hogy idegesítő legyen. Finomak az ételek, olcsó a görögdinnye, több helyi sörük is van, a kana nevű likőrt pedig mindenkinek szívből ajánljuk, akinek a vodka túl ízetlen, a pálinka pedig túl erős. Jó nézni, hogy milyen stílusosan és csinosan öltöznek a nők.

Dakarban vannak a belvárosban gyarmati korból megmaradt épületek, de ez nem látványosság, inkább csak háttér a hangulathoz, a boltokhoz, éttermekhez és utcai árusokhoz. Lüktető és változatos nagyváros, ahol a katolikus katedrálistól két sarokra több utcát elfoglalva és elzárva, szorosan egymás mellett imádkoznak a férfiak, ha a közeli mecsetbe már nem férnek be. (Dakar városszerkezetének legviccesebb része amúgy a két domb, amit úgy hívnak, hogy tőgyek. A nagyobbikon épült meg 2010-re az Afrikai Reneszánsz emlékműve: Afrika legnagyobb szobrát észak-koreaiak építették népköztársasági stílusban, kivéve, hogy dolgozó nő helyett miniszoknyás csajjal, amin egy picit kiakadtak a helyiek.)

Nekünk azonban Dakar elsősorban beszerzési hely volt. Sajnos hiába kerestünk túrabakancsot a piacon, a cipőboltban, a sportboltban és a legnagyobb bevásárlóközpontban (kb. 20 bolt, péntek délután alig egy tucat vásárló), az Auchan szupermarketban feltankolhattunk alkoholból és európai élelmiszerekből (nagy élmény ám úgy vásárolni, hogy ki vannak írva az árak), és itt szereztük meg a Burkina Faso-i, kameruni és ghánai vízumot is. Dakarban bármilyen közlekedési mód nagyon lassú, de aki élménnyé akarja tenni az utazás legunalmasabb részét is, annak ajánljuk, hogy a TATA buszokon álljon meg a kalauzfülke mellett és vegyen részt a rácson keresztül a busz mélyéről érkező apró továbbításában, mondja be a hallani vélt célállomást, majd adja tovább a jegyet a kedves utasnak.

Szenegál minden valószínűség szerint legszebb települése Fadiouth. A falu – mint a korábbi posztból kiderült, hogy Szenegál leglátogatottabb helyeihez hasonlóan – szigetre épült (így csak gyalogos közlekedés van), ez a sziget viszont több méter magasan kagylóhéjjal van borítva.

A falu relatíve tiszta, és ezen nem változtat az sem, hogy – Szenegálban ritkán látott módon, a falu keresztény többségére tekintettel – apálykor a sziget körül disznók zabálnak a sárban és malackák rohangálnak. A sziget közepén kör alaprajzú katolikus templom van, aminek a tetején éjszaka világító kereszt a közeli halászok számára világítótoronyként funkcionál.

Az az igazság, hogy a nyelvi képességeink alapvetően lekorlátozzák szocializációs lehetőségeinket. A szenegáliak nem tudnak angolul, mi meg ahhoz nem tudunk elég jól franciául, hogy a mindennapi apróságokon túli dolgokról beszélgetni tudjunk. Míg a felnőttek túl elfoglaltak és türelmetlenek ahhoz, hogy hosszan magyarázzanak, addig a gyerekek érdeklődők, türelmesek, és gyakran jobban beszélik a franciát az idősebbeknél.

Igaz, a kommunikáció így sem könnyű. Sokszor csak szótlanul bámulnak, máskor pedig kitartóan nyaggatnak bonbonért és pénzért (Maliban 40 gyerek lényegében felkente Csabát az autóra, amikor elővette A Labdát).  (2017)" forrás

Vízum és vám

Jön!

Repülés és repülőjegy

Air France párizsi átszállással (csak a bőröndök ne vesszenek el a párizsi repülőtéren...) 

Szállás

Egészség

Ha a turista az ország szárazabb vidékeire látogat (pl. Saint Louis és Ferlo) naponta több liter vizet tanácsos inni. Ha nem iszunk elég vizet, akkor még Dakarban is fennáll a dehidratáció veszélye a forróbb hónapokban.

Oltás

mi beolttattuk magunkat sárgaláz ellen és kiváltottuk a ’’Malaront’’ a malária megelõzése miatt. A ’’Malaronnak’’ nagyon durva mellékhatásai vannak amik 10-bõl 1 embernél jelentkeznek, de nekünk szerencsére semmi bajunk nem volt tõle.

A sárgaláz elleni oltásról az igazolást Gambiában nem kérték, viszont a határátkelésnél Szenegálba kérik. (Ha nincs igazolásod, akkor a szenegáli határon 10-20€ kenõpénz fejében gond nélkül átengednek 😂)

Érdemes Tetanuszos oltást is kérned, és veszettség ellen nincs Gambiában oltás.

Malaron helyett mi az Atovaquon/Proguanilhydrochlorid Stada 250mg/100mg tabit váltottuk ki mert ennek 40 euró/ doboz ára van, a Malaront 60euró/ doboz áron adják, de a hatóanyag azonos. (2020) forrás

---

Szenegálban nem regisztráltak ebolás beteget. Azért mindenképpen tájékozódjunk a neten odautazást megelőzően.
A védőoltásokról érdeklődjön a Nemzetközi Oltóközpontnál. Szenegál esetében nincs kötelező védőoltás, malária megelőzésére gyógyszer szedése javasolt, bár a fertőzöttség mértéke alacsony.

A dakari ellátás színvonala fényévekre van egy-egy vidéki városétól, bár nagy az erőfeszítés, hogy ezen mindenhol javítsanak. (forrás)

Közlekedés

"A közlekedés az otthonihoz képest kaotikus. A taxik nagy része elég megviselt állapotban van, így sokszor az ablakot le- vagy felhúzni sem lehet, sőt, néha az is kérdéses, hogy a taxiajtó nem esik-e le menet közben. Taxióra nincs, a taxissal előre kell megállapodni az árban és ez akár hosszas alkudozást is jelenthet. Itt a ’touba-ár’-ral, a külföldiek számára adott lényegesen magasabb árral kell számolni, de nyilván könnyebb, ha egy idő után megismeri az ember az árakat. Ugyanez az alkudozás jellemzi a piaci vásárlást is. (2014)" forrás

Távolsági busz - j.m. fotója

,, A nagyvárosok közötti úthálózat lassú tempóban, de folyamatosan fejlődik, becsléseim szerint ennek mintegy fele elfogadható minőségű. A régen épült utaknál azonban nem ritka, hogy akár 100km-en keresztül biztonságosan mintegy 20-30km/h átlagsebességgel lehet haladni. Az ország egyik feléből a másikba való eljutás akár 10-12 órát is igénybe vehet.

A nagyvárosi úthálózat egy része aszfaltozott, a kisebb utcák tulnyomó többsége azonban még föld-(homok)út.
Hiába a jó út itt-ott, a borzalmas műszaki állapotú járművek és a fegyelmezetlen sofőrök miatt így is rengeteg a baleset. " forrás

Komp - o. j. fotója

Étkezés

Az utcai kifözdék étkeinek fogasztása kockázatos a higiéniai állapotok miatt. A nagyvárosok éttermeiben nemzetközi étkekekt lehet enni.

Vásárlás és pénzváltás

Szórakozás

Zenészek a strandon egy turistás nyaralóhelyen - r.j. fotója

Ünneplő ruhákban a lányok egy kisvárosban - r.j. fotója

Közbiztonság és kellemetlenségek

Az általános közbiztonság jó, sötétedés után is lehet biztonságosan taxizni, közlekedni, sétálni.

Dakar központjában, több strandon előfordulhatnak zsebtolvajlások és lopások egyaránt. Az oda látogató turisták az értékeket (pl. nyaklánc) ne látható helyen hordják, a táskák, retikülök használatát pedig lehetőség szerint kerüljék. Az általános közbiztonság jó, sötétedés után is lehet biztonságosan taxizni, közlekedni, sétálni.

Ami a terrorveszélyt illeti, a szenegáli biztonsági szolgálat megerősített erőkkel figyeli és védi a külföldi turisták épségét.

"Dakarban a belvárosban sétálva kevésbé érzi magát biztonságban az ember, mint a külső területeken. Szinte minden sarkon koldusok, gyerekek kéregetnek, és gyakran árusoknak álcázó zsebesek próbálják meg a táskát, pénztárcát kivenni az ember kezéből. Sokszor látni 4-5 éves apróságokat reggel hétkor az utcán koldulni, illetve a nagyobb pékségekbe nem lehet bejutni anélkül, hogy néhány gyerek ne állna az ajtó előtt. Ők a pénzt általában a vallási tanítónak, a marabu-nak adják le, így ezt elkerülendő a legtöbben ételt adnak nekik. Néhány alapítvány megpróbálja az utcagyerekek szüleit felkutatni, de sokszor ez nagyon nehéz, mert sokan közülük nem szenegáliak, hanem a környező országokból kerülnek ide. Sajnos az iskolalátogatás itt nem kötelező. Így, ha a szülők nem küldik iskolába a gyereket, akkor semmi esélye nincs a tanulásra. (2014)" forrás

---

,, A közbiztonság jó, az emberek alapvetően békések, nem jellemző az atrocitás. Bárki nyugodtan utazgathat kedvére helyi segítő nélkül. A helyi segítő azonban a kommunikáció, a helyismeret és a kulturális különbségek okozta kellemetlenségek miatt előnyös lehet. (Egy megbízható kísérő segít elkerülni vagy feloldani a félreértéseket, tudni fogja mit hol érdemes megvenni, mi érte a reális ár stb, illetve az ember kevésbé lesz célpontja a kellemetlenkedő árusoknak, koldusoknak, haszonlesőknek.)

A helyiek kedvesek és vendégszeretőek a turistákkal, ugyanakkor a legtöbben haszonlesők, a fehér ember számukra egy gazdag nagybácsi, akit megpróbálnak túlszámlázni (jellemzően a piacokon), vagy akármilyen módon, de hasznot húzni a jelenlétéből. Az erőszak egyáltalán nem jellemző, az óvatlan turista azonban bizonyos kerületekben könnyen a zsebtolvajlás áldozatává válhat.

(Sok idős férfi és nő látogat Szenegálba a szerelem reményében, ahol gyakran huszonéves helyi lányokkal/fiúkkal alakítanak ki kapcsolatot.)" forrás

Magyar külképviselet

DAKAR - TISZTELETBELI KONZULÁTUS

• Cím: Immeuble EPI Bld du Sud x rue des Ecrivains BP 8473 Dakar-Yoff - Senegal

• Telefon: +221-338-691-919, +221-776-326-195 (ügyelet) - Fax: +221-338-254-288

• E-mail: cmdhongrie_sn@hotmail.com - Tiszteletbeli konzul: Yves Marliére (régóta ott élő francia ember, nem tud magyarul)
  

Egyéb hasznos információk

1. Szenegálban utazási irodát nyitott egy magyar vállalkozó hölgy, Afrikai-szakértő: Szilasi Ildikó Hermina, aki egyénre szabott vagy csoportos túrákkal, szakértői idegenvezetéssel, exkluzív programokkal várja a magyar utazókat.
   

Látnivalók

Dakar

"Dakar 2.5 milliós város, de Budapesttel ellentétben nem igazán nevezhető nagyvárosnak. A francia gyarmati időkből megmaradt, 3-4 emeletes házakkal, éttermekkel tarkított kisebb belvárosi rész mellett Dakar nagyobb részén többnyire befejezetlen lapos tetős házak állnak. A hulladékgazdálkodás nem megoldott, így európai szemmel sokkoló a köbméterekben álló szemét, az ott legelő kecskék látványa, de gyakori, hogy két-három éves gyerekek játszanak a szemétdomb tetején. A fogyasztói társadalom alig-alig van jelen; mindössze egy – félig befejezett – bevásárlóközpont van és egyetlen nemzetközi étteremlánc sincs jelen. Ugyanakkor nagyon jó francia éttermek, kávézók, fagyizók és pékségek vannak. (2014)" forrás

Fővárosi aranyifjú  - n. k. fotója

,, Dakar lepukkant volt, koszos és kissé ijesztő. Az ablakon kinézve is egyértelműen látszott, hogy túl sok ember bolyong céltalanul az utcákon. Gyanítottuk, hogy hamarosan lesz céljuk, mégpedig mi hárman, és bizony nem tévedtünk. Amint kiléptünk a vendégház ajtaján, hirtelen két lábon járó pénzeszsákok lettünk...jött utánunk mindenki. Árusok, koldusok, önjelölt idegenvezetők, ügyesen kitalált történetekkel pénzt kicsalni próbálók. Akkor még nem tudtuk, hogy két héten keresztül állandóan szórakoztatnak majd bennünket. Teljesen mindegy, mit mondunk, lehetetlen megszabadulni tőlük. Ha beülünk egy étterembe vagy bárba, képesek órákat várni ránk az utcán. Ajánlanak emléktárgyakat, ruhákat, ékszereket, kirándulásokat, taxit, lányokat, füvet, akármit... Vagy nem is fárasztják magukat, csak egyszerűen pénzt kérnek.

A határozott, ám udvarias „Köszönöm, nem” (angolul, franciául, wolof nyelven, akárhogy) nem működik. Röviden egy tipikus társalgás:

Ő: Helló, testvér. Honnan jöttél? Először vagy itt? Mit dolgozol? Jól vagy?
Mi: Helló, Magyarországról. Igen, nagyon szép itt. Örülünk a találkozásnak, de most csak sétálgatunk.
Ő: Nem gond, sétálok veletek. Nem akarok semmit, rendes srác vagyok. Szenegál klassz ország. Csak barátkozni akarok, ok? Nincs probléma, testvér.
Aztán jön a lényeg: „Tudok egy jó…”, „Ma született a gyerekem, eljössz bulizni?” „Az a hotel/bár/étterem zárva, de van ez a másik hely…”, „Elviszlek a törzsfőnökhöz, hogy megáldjon", stb. Bármi is a történet, a végén tuti, hogy a turista párszáz frankkal szegényebb lesz.
Jól belegondolva még csak panaszkodni sem akarok. Értékelem a próbálkozást, végülis simán kirabolhatnának vagy fenyegetőzhetnének. Ehelyett a legkülönbözőbb meséket találják ki és legalább öt nyelven el is mondják. Miután soha nem akartunk bunkók lenni, minden egyes beszélgetést szépen végigcsináltunk. Olyan volt, mint valami vallási szertartás. Egy idő után pontosan tudtuk, hogyan zajlik majd minden társalgás. Egyszer próbáltuk eljátszani, hogy nem értünk semmilyen nyelven, akkor a srác odavágta franciául, hogy nem akarjuk érteni őt...Tudott valamit...:)" forrás

Strandolás

Cap Skirring - r.j. fotója

Popenguine strand (plage)

Földrajz

"Nyáron nem ritka a 41-42 fok, amihez 80-90%-os páratartalom is jár, azonban Dakar az óceán partján fekszik, így ez valamennyire elviselhetővé teszi a meleget, de ezt csak D-re hagyatkozva mondom, aki a többnyire sivatagos Mauritániát és Malit megjárva általában ódákat zeng Dakar kedvező fekvéséről és éghajlatáról, jónak mondható közbiztonságáról és széles zöldség- és gyümölcsválasztékáról. A téli időszakban, december-február között kellemes 20 fok körüli hőmérséklet van. Az esernyő csak funkciót váltva napernyőként alkalmazható, mivel a szeptember-októberi esős időszakot leszámítva minimális a csapadékmennyiség. Az esős időszak elnevezést számomra rejtély fedi, mert tavaly kétszer esett eső ebben az időszakban – bár ez nyilván magasabb, mint a száraz időszak esős napjainak száma, ami egész pontosan nulla volt. (2014)" forrás

Történelem

A mai Szenegál területén a 9. századtól folyt az iszlamizáció. Akkortájt fejlődtek ki a nyugat-afrikai Száhel-övezetben a középkor nagy királyságai. Ezek közé tartozott Takrur, ami a mai Szenegál területén az első királyság volt. Szóval volt ott történelem, értékes civilizáció a gyarmatosítás előtt. 

1444-ben érkezett az első portugál hajó arra partra, ami a mai Szenegál része. A portugálokat elsősorban az érdekelte, hogy arabok részvételével bekapcsolódjanak az aranykereskedelembe. Azonban a 17. századtól a portugál kereskedelmi hálózatot a franciák és a britek kitúrták a térségből. A franciák Saint Louisnél és a Gorée-szigeten támaszpontokat építettek ki rabszolgáknak épült börtönökkel. Innen rakták hajókra az Amerikába szánt rabszolgákat. Tény, hogy az európaiak érkezése előtt is volt a térségben rabszolgakereskedelem, de nagyüzemi dimenziót az ilyen a gyarmatosítók révén ért el. A rabszolgákra vadászok egész nagy területeket néptelenítettek el. 

A legnagyobb szenegáli népcsoport a wolof a 15. és a 19. század között több királyságot is létrehoztak. A gyarmatosítás idején a wolofok magukévá tették az európai típusú iskolarendszert, de ugyanakkor megőrizték saját kultúrájukat is.

A mai Szenegál teljes területe 1891-ben került francia gyarmati ellenőrzés alá. A királyságokból kantonokat alakítottak ki és a francia iskolai rendszert vezették be. A franciák asszimilációs politikát folytattak, csaknem mindenre ráerőltették a francia modelleket. 

Szenegál 1960-ban vált függetlenné. Sok más függetlenné vált afrikai országhoz képest szerencséjük volt, mert az első elnökük, Léopold Sédar Senghor kiváló, és mérsékelt politikusnak bizonyult, pedig eredetileg költő akart lenni. Senghor megpróbálta a helyi afrikai hagyományokat és a nyugati civilizációt harmonikusan összeilleszteni. Nem volt korrupt és nem zsarnokoskodott. Ezzel nagyon jól járt Szenegál. 

Manapság

"Az időjárás, a nehezen művelhető, leginkább mogyoró és gyapottermelésre alkalmas földterület és a szárazság miatt a legtöbb zöldséget, gyümölcsöt Marokkóból, Dél-Afrikából importálják, így azok nagyon drágák – főleg annak fényében, hogy a munkanélküliség jelenleg 54%. Egy kiló uborka kb. 450 Ft, az alma kb. 650 Ft, de a helyi gyümölcsöket, a grapefruitot, a mangót sem lehet 300 Ft-nál olcsóbban megkapni. A benzin 450 Ft körül van literenként. A magas benzinár miatt a buszok nem közlekedtek napokig és a helyzetből előnyt kovácsoló egyik taxist megkövezték.

Ez alatt az időszak alatt a szinte mindennapossá váló tüntetések nyomait, köveket, meggyújtott gumikat, szemetet, kiégett buszokat lehetett sok helyen látni, de a készenléti rendőrség is folyamatosan jelen volt a nagyobb csomópontoknál. Az általános társadalmi elégedetlenség oka a magas árak, a munkanélküliség, a korrupció mellett az volt, hogy a korábbi 85 éves elnök, Abdoulaye Wade-nek, aki 2000 óta, második és egyben utolsónak számító mandátumát töltötte volna be, de egy gyors alkotmánymódosítással a lakosság teljes felháborodására mégis indulhatott a február 26-i választásokon. A szenegáliak nagyon büszkék arra, hogy demokratikus országban élnek – ellentétben sok más polgárháború sújtotta nyugat-afrikai országgal.

A Franciaországtól 1960-ban megszerzett függetlenné válásuk óta sikerült a politikai változásokat demokratikus úton véghezvinni – és szerencsére így történt ez az idei választásokon is. Szenegál többségében muzulmán ország – ellentétben például a nyugat-afrikai térség egykor legfejlettebb országával, Elefántcsontparttal, ahol az ország a déli keresztény és az északi muzulmán részre osztódik erős belső ellentétekkel vagy a több, mint 250 etnikai csoport közötti súlyos konfliktusok sújtotta Nigéria. Helyi kollégáim szeretik magukat azzal is megkülönböztetni a környező nemzetektől, hogy az itt élők kerülik az agressziót, a vérontást. A vudu-jelenségek, varázslatok a mai napig jelen vannak. A választásokhoz kapcsolódóan előfordult állatok áldozása, de idén sajnos emberi áldozatokat is szedett ez a szokás; mozgássérült koldust öltek meg, mert szerintük ez védi meg őket az ártó szellemektől. (2014)" forrás

,, Van egységes nemzettudat. A szenegáliak, függetlenül az etnikai hovatartozásuktól, nagyon büszkék a vendégszeretetükre (teranga), és a földrészen ritkaságnak számító, több mint fél évszázada tartó békéjükre. Ennek megfelelően a népcsoportok között semmilyen feszültég sincs, teljes békességben élnek együtt. A vidéki lakosság területenként etnikailag még eléggé homogén, a városokban azonban teljes keveredés figyelhető meg. Családalapításkor, a munkában, a barátok kiválasztásában stb. az etnikai hovatartozás teljesen lényegtelen.

A népcsoportok szokásai gyökereiben eltérőek (viselet, törzsi szokások, rituálék, ünnepek, esetleg kasztok), amelyek mára a több száz éves iszlám (helyenként keresztény) kultúra és értékrend , az egységes nemzettudat, az oktatás és a keveredés miatt a mindennapi életben elhalványultak (öltözet alapján például nem lehet megmondani a törzsi hovatartozást). A szokások azonban a nem mindennapi események tekintetében megmaradtak (ünnepek, rendezvények). A pulaar-oknál például falun a mai napig a szülők döntése alapján házasítják ki a lánygyermeket, amely akár 13 éves kora előtt is megtörténhet úgy, hogy a döntés akár már kisgyermek-korában megszületett.

Annak ellenére, hogy a teljes egészében francia jogra épülő, ám az iszlám kultúra által helyenként felülírt (pl: örökléskor a lánygyermek fele hagyatékra jogosult, mint fiútestvére), demokratikus berendezkedés teljes szabadságot ad a nőknek (aktív-passzív szavazati jog, fiatalkorúak védelme, 18 év alatti partnerrel elkövetett szexuális kapcsolatot létesítők súlyos büntetése stb), a gyakorlatban (leginkább az elmaradottabb térségekben) a jog képtelen vagy csak nagyon lassan képes a diszkriminatív gyakorlatot kiszorítani.

Falun rendszeresen látok 14-16 év közötti állapotos kislányokat, ugyanilyen korú feleségeket. A nők szerepe vidéken egyértelműen másodlagos: kiszolgálják urukat, nevelik a gyerekeket, mosnak-főznek, rendben tartják az udvart és a háziállatokat. Ha szükséges, hordják a vizet. Dakarban és a fejlettebb területeken sem a teljes partneri viszony a jellemző, viszont már jobban hasonlít egy szabad párkapcsolatra.

Alapvetően az idősekhez való viszony a tiszteleten alapul, talán a serere-ek egy kicsit liberálisabb és individuálisabb beállítottságúak ebben. Jellemzően nagyon fontos az idősek (szülők, nagyszülők, falu bölcseinek) véleménye, a fiatalok sokszor vetik alá magukat az idősek övékével ellentétes akaratának. Ez a fejlettebb területeken a modernizációval egyre inkább eltűnőben van, kezd hasonlítani arra, ami a fejlett világban van. " forrás

---

,, Az infrastruktúra kifejezetten rossz, afrikai viszonylatban, úgy gondolom, elfogadható. Hatalmas különbség van Dakar, a nagyvárosok és a vidéki területek között. A fővárosban az ivóvízrendszer teljesen kiépített, számos kerületben a szennyvíz hálózati elvezetése is megoldott.

Áramszolgáltatás szintén mindenütt van, a minősége ellenben hagy kívánnivalót maga után, rendszeresek a több órás áramkimaradások, néhány esetben akár napokig sincs áram.

A vidéki területek jóval elmaradottabbak, a falusi települések kétharmadában egyáltalán nincs elektromos áram, ahova pedig a hálózat elér, a szolgáltatás gyakran akadozik. Az ívóvíz kérdése országszerte szinte teljesen megoldott, köszönhetően számos nemzetközi együttműködésnek, támogatásoknak, és a kormányprogramnak. Néhány települést leszámítva a lakosság mindenhol hozzájut ívóvízhez, igaz, ezt a legtöbb esetben a falu főterén elhelyezett néhány csappal, a nagyon apró tanyák esetében pedig a szomszéd faluból lovaskocsis szállítással oldják meg. (2016)" forrás

---

Dakar mellett új nemzetközi repülőtér épült, és egy új várost is felhúztak a főváros tőszomszédságában, és regionális vasúti hálózat épült, melyen expresszvonatok közlekednek. (2019)

A helyiekről

"A nők nagyon szépek és rendkívül stílusosan öltözködnek. Világos, erős színekből készült ruhákat viselnek, és még soha nem láttam olyan nőt, akinek a kiegészítője ne illett volna a ruhájához. Általában 4-6 gyereket szülnek és 1-2 éves korig a gyerekeket a hátukon viszik. A muzulmánoknak négy, a tradicionális férfiaknak bármennyi felesége lehet, de nyilván anyagi forrásuk határt szab. A feleségek általában nem élnek együtt, hanem külön háztartásban, így a férfi látogatja őket. Az is szembetűnő, hogy mennyire sokan sportolnak még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy csak néhány edzőterem van és azok horribilis áron kínálják szolgáltatásaikat; már reggel hatkor lehet látni, hogy futnak, az utcán felüléseket végeznek – többnyire férfiak. Van egy tengerparti rész, ahol kisebb tömeg van szinte mindennap, és ezt Izompartnak nevezik, de több helyen is a tengerpartra kihelyezett súlyzókkal edzenek. Ami viszont a legérdekesebb, hogy a fenti – európai szemmel nézve – nehézségek ellenére is szinte mindenki őszintén jó kedélyű és valóban derűs. (2014)" forrás

r.j. fotója

,, Valahol a természetükből adódóan alapvetően elfogadóak. Úgy látom, hogy többé-kevésbé elégedettek az életükkel. Mindenkinek van mit enni, akinek esetleg nem lenne, azzal megosztja az, akinek van elég (a szolidaritás a vallásból és a kultúrából adódóan is nagyon erős). Az idő mindig jó, nyugalom és béke van.

Amikor fehér emberrel találkoznak, eszükbe jut, hogy milyen jó lenne eljutni a fejlettebb világba, amiről viszont egyáltalán nem tudnak semmit azon felűl, hogy azt hiszik, aranyból van a kerítés." forrás

j.m. fotója

o. j. fotója

Turista etikett

1. Miként sok délkelet-ázsiai országban, úgy Szenegálban is tisztátalannak tekintik a bal kezet, szóval bal kezünkkel ne érintsük az ottani embereket (beleértve a gyerekeket).

2. Hosszasan ne meredjenek szemeink a helyi beszélgető partnerünk arcába, mert ez ott kellemetlen érzést válthat ki. Kerüljük azt, hgy bárkit integetéssel hívjunk magunkhoz közelebb. Ezt sértőnek vehetik.

3. Szenegálban sok a mozlim (90%), így tiszteletben illik tartani a hitükkel kapcsolatos hétköznapi szabályokat. Bon jour helyett inkább köszönjünk szálem álejkummal.

4. Szenegálban az emberek közötti verbális érintkezésben a mi kultúránkhoz képest jóval nagyobb jelentősége van az egymás üdvözlésének, az ehhez kapcsolódó udvariassági formáknak. Náluk udvariatlanság rögtön rátérni a tárgyra.

5. Nem illik náluk az, hogy idősebb embereknek vagy nem ismerősnek keresetlen szavakkal címezzünk kritikát. Udvarias megfogalmazásokba burkolják a keményebb mondanivalót.    

(Szenegálban a szúfizmus irányzatához tartozó különböző muszlim csoportok dominálnak, amelyek az iszlám pacifista és mérsékelt ágához tartoznak, így Szenegálban a térdig érő ruházat is megengedett, szeszes italt éttermekben, turisztikai helyszíneken árusítanak.)

„Tekintettel a helyi lakosság majomkenyérfához való áhítatos hozzáállására, hogy elkerüljük a károkozást ezekben a fákban, ne mászunk rájuk, és ne tépjük le a levelét, gyümölcsét.” forrás

---

Szenegálban TILOS az utcán kamerázni! Mi ezt úgy tudtuk meg, hogy Mustafa a párom kamerájával kamerázott a nyitott tetejű jeepből, amit az őrs előtt kint álló rendőrök megláttak. Leintették az autót. Elvették a kamerát és a párom útlevelét (aki egyébként semmit nem tett, csak a kamera tulajdonosa).

Azzal fenyegették, hogy széttépik az útlevelet és elviszik Dakarba a követségre, mert megmondta a Mustafa, hogy korrupt rendõröknek nem fizetünk. Bő negyedórás dulakodás és ordibálás, illetve egy kis baleset után kijött az őrs vezetője, aki “rendet” rakott. Visszakaptuk az útlevelet és a kamerát is, de a videót le kellett törölni róla.

Mi korábban jó véleménnyel voltunk Szenegálról, de ez a korrupt incidens villámcsapásként ért minket, és úgy döntöttünk, hogy köszönjük mi abba az országba be NEM tesszük a lábunkat. 🤮 (2020) forrás

Olvasmányos linkek

,, Dakar: Ez a világ legkoszosabb, legszennyezettebb, legporosabb és legbüdösebb helye ahol valaha jártam. Az egyik francia vitorlázónak panaszkodtam, hogy nem szivesen vagyok egyedül az utcán. Nem félek, de zavar, hogy nem illek a képbe. Akaratom ellenére, de bizonyára feltűnően bámulom a sok szokatlan dolgot. A brutális szegénységet, az utca mocskában játszó gyerekeket, a viskó tövében az utcán nyílt tüzön ételt főző asszonyokat. A mindenféle műhely sötétjében születő vagy újjászülető dolgokat. A hatalmas ellentétet. A rengeteg drága autót és motort és a halálból visszahozott régi francia vagy japán autókat, robogókat. A gyönyörű helyi viseletbe öltözött szép nőket és sármos férfiakat és a kézi kocsit toló vagy robogón port nyelő feketébbnél is feketébb embereket. Nem akarok bámulni, irritálni, fehérségemmel, ruházatommal kitűnni. Egyszerűen kiváncsi vagyok mindenre. Megérteni a lehetelen körülmények ellenére is működő világukat.

Dakar egy nagy kikötőváros – a taxis szerint – hat millió lakossal. Afrika egyik kapuja. A múltban sok rabszolga hajó indult innen keresztül az Atlantin. Most is virágzik az ember csepészet. Szenegálban landolnak az Európának szánt drog szállítmányok Dél-Amerikából. Teherautó konvolyok viszik a kikötőből Afrika belsejébe a rizst és más segély szállítmányokat. Ha egy autó Európában már javíthatatlan roncs, itt kezd új életet, és húzza még nagyon sok évig. Itt elmegy akárhogy. A helyi mesterek erre szakosodtak. Mindent a végtelenségig képesek üzemben tartani. Vicces látni prémium terepjárókat romként, lógó karosszéria elemekkel, vastag por alatt. Hát itt végzi a sok Mecedes és BMW. Már alig felismerhetők, de még gurulnak.

Az ország északi része sivatag. A déli viszont esőerdő, száz kilométereken át hajózható folyók hatolnak a szárazföld belsejébe. A legtöbb afrikai országgal szemben itt jó a közbiztonság, nincsenek belháborúk és a 95%-ban muszlim ország ellenére az idegen szívesen látott vendég. Büszkék arra, hogy ők a “jó” mohamedánok – ahogy Badu a segítőm is mondta. Ha nem fúj ez a szokatlan északnyugati szél ami ide hozott, sosem ismerem meg mindezt. Messze elkerültem volna.

Maradnék is meg nem is. Taszít a szenny. Vonz az ismeretlen, a megfejtendő ellentmondás, az idegen életforma, a kaland és a vele járó veszély, a tetten érhető Rejtői világ romantikája. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

A Nescafe értékesítési modelljétől némi eltérés - r.j. fotója 

90 éves, a (helyi) királyi családból való hölgy - j.m. fotója

o. j. fotója

Vissza az elejére

Kommentek