ÚTIKRITIKA.HU / Csád

Csád

Csád dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Vízum | Szállás | Egészség | Étkezés | Vásárlás és pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | N'djamena | Zakuma nemzeti park | Csád-tó | Ennedi | Tibesti | Egyéb látnivalók | Földrajz és időjárás | Történelem | Manapság | A csádiakról | Turista etikett | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

Ennedi régió - Ohotin Viktor fotója

A honi olvasók Csád iránt felbuggyanó érdeklődése nyilvánvalóan összefügg azokkal a magyar médiában közölt hírekkel, hogy kormányzatunk mintegy 200 fős katonai missziót indít ebbe a közép-afrikai országba. Hivatalosan a szándék az, hogy katonai védelmet kapjanak a humanitárius és fejlesztési tevékenységet végző magyar szakemberek.

A Csádban az utóbbi években járt kalandor lelkületű magyar és külföldi barátaink tapasztalataiból kiindulva nem gondoljuk hogy katonáink kint meggyőződésesen fogják énekelni a ,,Tömény romantika, imádlak Afrika! " strófát.  A lányok bozótba csábítása sem sanszos egy olyan országban, ahol a hitetlenek itteni bujálkodását bizonyosan ellenző, muszlim terroristák is bújkálhatnak a susnyásban (ez utóbbi szó éppenséggel katonai szleng).

Amúgy párducok, oroszlánok, makákók előfordulnak Csádban, de gorillák nem, mert azok az esőerdőkben érzik otthonosan magukat. (Csádban nincsenek esőerdők.) Szavannák viszont vannak, így majomkenyérfákkal, kókuszdióval esetleg találkozhatnak katonáink, bambusznáddal kevésbé. Puputevéből van rengeteg, hiszen jól megélnek a Csád közel felét kitevő sivatagos és félsivatagos területeken. 

2025 update: A magyar katonák (négyszázan?) még nincsenek ott, de - a honvédelmi miniszter közlése szerint - készen állnak. 

A misszió amúgy 2025 végéig tart, és a katonák kiképzési, tanácsadói és támogatói szerepet töltenek be a csádi hadsereg mellett. Egyes nyugat-európai szakértők megkérdőjelezik a misszió hatékonyságát, mivel Csád nem számít elsődleges kiindulópontnak az Európába irányuló migrációban. Emellett felmerültek olyan vélemények is, hogy a magyar jelenlét mögött geopolitikai szándékok húzódhatnak meg, például a francia befolyás csökkenésének kihasználása és esetleges együttműködés Oroszországgal. (2025 áprilisában Oroszország katonai jelenléte Csádban közvetett, de növekvő befolyással bír, különösen a Száhel-övezetben betöltött szerepe révén. Bár közvetlen orosz csapatok jelenlétéről Csád területén nincs hivatalos megerősítés, Moszkva stratégiai lépései és regionális kapcsolatai révén fokozatosan erősíti befolyását az országban.​)

Csád dióhéjban

angolul: Chad, franciául: Tchad

• Csád egy közép-afrikai ország, amelynek északon Líbia, keleten Szudán, délen a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun, nyugaton Nigéria és Niger a szomszédja. Csádnak nincs tengerpartja.
• Csád - ha úgy vesszük - az afrikai kontinens szíve táján helyezkedik el. Nem vet jó fényt az országra, hogy e ,,betájolás" alapján, Csád szerencsétlen sorsára utalva néha ,,Afrika halott szívének" nevezik.  Nagyon szegény ország, és magas az irástudatlanok aránya. Kb. minden harmadik gyermek alultáplált,
• 1 284 000 km² nagyságú, tehát hatalmas ország 21 millió  lakossal (2025-ös becslés),  fővárosa: N'djamena (francia kiejtés: endzsáminá).
• Csádban jelenleg közel egymillió menekült él. A térség több országában olyan életveszélyes polgárháborús (főleg Szudánban) és szociális körülmények vannak, hogy tömegek menekülnek át Csádba, no, nem azért, hogy ebben az ugyancsak nyomorult országba éljenek, hanem részben, - hasonlóan sok csádihoz - Nigeren át, vagy közvetlenül Líbiába jussanak, onnan pedig embercsempészek révén megpróbáljanak Olaszországba eljutni. A menekültek nagyobb hányadának (sok százezer, a szudáni polgárháború elől átjövőknek) azonban egyáltalán nincs pénze erre a kalandra, így ott rekednek Csádban.  
• Kameruntól eltekintve Csád összes szomszédja zűrös ország. Ezek közül ugyan NIgériában demokrácia van, de éppen a Csáddal határos északkeleti részén terrorizálják a lakosságot a Boko Haram ,,haramiái".     
• Csádnak a Közép-afrikai Köztársasággal, Líbiával és Szudánnal határos területei veszélyesek a potenciális terrorcselekmények miatt. A Tibest-hegyek területein kiterjedt, meghatározatlan terepen rejtőző aknaföldek okoznak veszélyt. Az országban jelen van a határon átmozgó nigériai terrorista csoport, a Boko Haram, és az Iszlám Állam. A főváros, N'Djamena elfogadható közbiztonságú.
• Legalább a két fő turista nevezetesség, a Zakouma nemzeti park és az Ennedi sivatag eléggé biztonságos (2024)
• Magyar állampolgároknak kell vízum Csádba.
• A volt francia gyarmat Csádban a francia és az arab a hivatalos nyelvek. Csak a lakosság kb. 12% beszéli az irodalmi arab nyelvet, 40-60% az arab egy helyi dialektusát képes használni, azt is főleg a kereskedelemben. Sokan Csádot arab országnak tekintik, de tévesen. Kb. 120 száz őshonos nyelvet is beszélnek az országban.
• A lakosság kb. 55% muszlim, 23% katolikus, 18% protestáns. Sokan, főleg a falvakban, az említett vallásokkal párhuzamosan a természeti, öshonos hitvilágnak is hódolnak.  
• Leggyakoribb vezetéknév: Mahamat
• Átlagos havi bér (2024-ben): kb 300 euró-nak megfelelő helyi pénz (Na de, ez csak az állásban lévő szerencsésekre vonatkozó adat. A lakosság kb. 43 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, kb. havi 60 eurónak megfelelő CFA-frankból tengődik.)
• 2025: Az eddig itt állomásozó amerikai katonák távoztak a csádi kormányzat ösztönzésére. A francia katonák is. Így is mennek oda a magyar katonák?

Fő látnivalók:

• Az UNESCO természeti világörökségének a része az Ounianga-tavak

Érdekességek:

Csád területén található a Szahara sivatag déli része, amely a világ legnagyobb forró homokos sivatagja.

A Borkou tartományban található a világ legnagyobb kőtömbje, az Ennedi-hegység, amelynek különleges kőoszlopai az UNESCO Világörökségi Listáján szerepelnek.

A csádi konyha jellegzetes ételei közé tartozik a "törölköző", ami egyfajta péksütemény húsos töltelékkel.

Csádban az élelmiszerárak magasak, és a lakosság jelentős része nem képes megengedni magának a teljes étkezést naponta, különösen a szegényebb vidéki területeken.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A piacok nagyon egzotikusak
2. A Tibesti sivatag holdbéli jellege
3. Nagyon egyedi jellege van afrikai viszonytatban
4. A főváros nem muzulmán negyedében felszabadultan inni a szuper helyi sört
5. Nagyon karakteresek a kézműves szuvenírek
6. A Csádi-tó (na azt láttuk is) titokzatos, izgalmas látvány (a csádiak bálványozzák)
7. Az utazás igazi értelme és legbombasztikusabb élménye az Enedi sivatag a lélegzetelállító geológiai formációkkal
8. Az általam meglátogatott (nem kevés) afrikai országok átlagát nézve Csád az utazási program kivitelezése szempontjából nem is volt annyira vészesen macerás (pl, a hatóságok általi zaklatások tekintetében).

Nem tetszett

1. Az éttermekben, a boltokban, a hotelekben a szolgáltatók egyáltalán nem kedvesek, nem szívélyesek, nem mosolyognak; a rendőrök, vámosok rettenetesen fapofák
2. Az országban nincs igazán ütős turisztikai látnivaló
3. A közutak vacak állapotúak
4. A hotelekből kicsi a választék
5. A levegőben van mindig a politikai feszültség
6. A taxisokkal roppant állhatatosan kell alkudozni
7. Csak a főváros igazán biztonságos
8. A szudáni menekültek tízezreinek balsorsa
9. A N'Djamena-i halpiacon a szárított halak orrfacsaró bűze

Vélemények

Csádban rövid ideig jártam, de ezen keresztül is képet kaptam arról, milyen egy valódi afrikai ország. Fárasztó, nehéz, kimerítő, és igen, korrupt, de egyben érdekes is – bár már alig vártam, hogy továbbálljak.

Nemrég találtam egy cikket, amely szerint Csád a világ 5. legveszélyesebb országa, de ezt én egyáltalán nem tapasztaltam hátizsákos utazóként. Sőt, a bűnözés szempontjából meglepően biztonságosnak éreztem. Más kérdés a politikai helyzet, hiszen ha nekünk is négy olyan, konfliktusokkal terhelt ország lenne a szomszédunkban, mint nekik, talán jobban megértenénk, milyen ez az állapot. (2024)

---

Utazásunkat Csád fővárosában, N’Djamena-ban kezdtük, ami egy tipikus afrikai város, látszólag kaotikus és érdektelen, ám valójában a kapuk mögött, a rozsdás rácsok, leomló falak és rendezetlen udvarok között rejlik a város valódi élete. A városi piacok bádogtetői és instabil standjai nyüzsögnek mindenhol, barakkok, modern házak és néhány, a fejlődés jelképét hordozó épület között.

N’Djamena volt a csádi utazásunk egyetlen olyan helye, ahol a zuhanyozás lehetőségét még nem kellett privilégiumnak érezni. 

A fővárosból Moussouró felé indultunk, majd Faya Largeau irányába haladtunk, egy tipikusan száhelvidéki tájon keresztül, amely a trópusi déli és a szaharai északi rész közötti átmeneti zóna. Itt kezdtünk megismerkedni a Csádot lakó számtalan etnikai csoport egyszerű, a nélkülözést sajátos módokon elviselő életmódjával.

Ez az ország régóta a karavánutak és népcsoportok kereszteződésének helye. A lakosok többsége nomád vagy nomád eredetű, akik ott telepedtek le, ahol egy kút, egy kereskedelmi útvonal vagy egy kiszáradt folyómeder biztosít életet embereknek és állataiknak.

Egykor itt folyt a Bahr el Ghazal hatalmas folyóága, amely összekötötte Csád kulturális területeit, a keresztény/animista délt és a muszlim északot. Ma már csak a kiszáradt meder maradt, amely észak felé vezet minket, valamint a régióban élő gazellák és a félnomád klánok gyakori falvai és táborai tanúskodtak a múltról.

Ha Vergiliust idéznénk, azt mondhatnánk, hogy egy metaforikus Purgatóriumon haladunk át, mielőtt elérnénk a Paradicsomot. Az első napok egy szükséges átmenetet jelentenek a Paradicsom felé, amikor mindannyiunknak egyfajta meditációs transzba kell esnie, megszabadulva minden megszokott mértékünktől, szokásunktól és kényelmünktől. Ez az átmenet elengedhetetlen ahhoz, hogy készen álljunk a világon egyedülálló szenzoros robbanás befogadására, az utolsó földi Édenkertben.

Így telnek a napok egyre inkább elmosódó tér-idő dimenzióban, ahol az egyetlen valós és kézzelfogható részlet, ami néha kimozdít minket fél-meditatív kábulatunkból, egy-egy gumi felfújása, a 4x4-esek motorzaja, megállás egy kútnál, ahol több száz, turbánok mögött megbúvó tekintet figyel minket, vagy egy-egy lopott mosoly a Peulh és Kareda pásztoroktól. Végül megérkezünk Oum Chalouba-ba (Kalait régi neve), ahol az üzemanyagtöltés egy "vissza a jövőbe" élménnyé válik.

Az ötödik napon találkozunk először az emberiség eredetével. Megérkeztünk a Terkei-hegység rejtett sziklaüregei közé. A barlangok és természetes menedékek egy szabadtéri múzeum kiállítótermei, amelyek felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat őriznek, az ősi civilizációk tanúbizonyságait, amelyek a történelem hajnalán léteztek, amikor a Szahara még egy hatalmas, termékeny völgy volt, tele élettel. A finom szépségű festmények és metszetek – elegánsan stilizált vadállatok, hatalmas legelésző szarvasmarhák, aránytalan fejű antropomorf alakok (törzsi maszkok?), zsiráfok és lovasok – az emberi történelem bizonyítékai. Ugyanakkor a földtani és morfológiai bizonyítékok azt mutatják, hogy valaha ez a terület egy földi Édenkert volt, ma pedig a bolygó egyik legkevésbé ismert, leírhatatlan és csodálatos vidéke.

Megérkeztünk az Ennedibe, egy szürreális tájba, ahol idő és az elemek által formált homokkőóriások uralkodnak. Ősi tasszili képződmények élnek itt túlvilági formákban, amelyek mintha a fizika törvényeit kérdőjeleznék meg: tornyok, gombák, szél által faragott kőtemplomok, a semmiben lebegő természetes ívek.

Apró, jelentéktelen szereplőknek érezzük magunkat az élet és a természet nagy rejtélyében.

A hetedik napon az Archei guelta teljes pompájában tárul elénk, a természet egy rejtett ékköve az Ennedi-hegység szívében. Ez talán az egész utazás egyik legmeghatóbb, legzavaróbb és legelragadóbb látványa. A természet csodája, amely az idők során megőrizte magát, túlélve az eróziót és az éghajlatváltozásokat a földtörténeti korszakok alatt. Ésszerű erőfeszítést kell tennünk, hogy megértsük: még mindig ezen a földön vagyunk!

(A „guelta” egy természetes vízgyűjtőmedence, amely a sivatagokban vagy száraz területeken található.)

Minden irreális. Egy hatalmas homokkőfal zárja közre ezt a rendkívül értékes, ritka és ismeretlen vízforrást a Szaharában. A látvány olyan intenzív örömet okoz, hogy minden mást elfelejtünk. Hirtelen már nem számít, hogy napok óta nem fürödtünk, elfelejtjük a szelet és a homokot, a fáradtságot és a kényelmetlenséget, amit a világ végére tett utazás jelent. Meghatározatlan ideig bámulunk tátott szájjal, mígnem a dromedárok reggeli itatásának váratlan és harsogó hangja visszahoz minket a valóságba, és elkezdődik a látvány második része.

Több száz dromedár özönlik a gueltába, boldogan összegyűlve az életet adó vízforrás körül. Hangjuk visszhangzik a homokkőfalakon, bejárva a kanyon minden sarkát, de nem zavaró, sőt, szinte hipnotikus dallam. Nem törődve a Szaharában fennmaradt utolsó nílusi krokodilok jelenlétével, a dromedárok elégedetten isznak. Úgy tűnik, ők is tisztelik ezeket a krokodilokat. Néhány Gaeda és Bideyat nomád pásztor kíséri őket, és a mi jelenlétünk sem zavarja őket: egyikük még egy dromedár hátán bohóckodik, hogy magára vonja a fényképezőgép figyelmét. Én azonban feladom a képek készítését. Elteszem a fényképezőgépemet, hiszen ilyen látvány előtt az nem tudná visszaadni azt az érzést, amit átélek.

De mint ahogy Vergiliusnál is, nekünk is szembe kellett néznünk a Pokollal. Szerencsére ez egy rövid, de intenzív és ellentmondásos találkozás volt. A nyolcadik napon érkezett el, és arra emlékeztetett bennünket, hogy az igazi poklot csak az ember képes megteremteni.

A POKOL:

A Fada oázis kapujában vagyunk, amely a régió fővárosa, és egy háborús gépekből álló temető előzi meg érkezésünket. Tankok, rakétavetők, rakéták és töltényhüvelyek hevernek már félig a homokba temetve és erodálva, az 1980-as évekből származó maradványokként, amikor Kadhafi líbiai csapatai megpróbálták megszállni az országot, háborút indítva, amelyből Csád győztesen került ki – nem anélkül, hogy ne kellett volna kompromisszumot kötnie egykori gyarmattartójával, Franciaországgal. A látvány hátborzongató és szürreális. Még inkább megborzongunk, amikor megtudjuk, hogy a környéken mindenütt a harcokba küldött katonák csontvázai vannak eltemetve, amelyek időnként, a szél hatására, újra előkerülnek a homokból. Minden helytelennek tűnik, ahogyan minden háború is az.

Úgy döntünk, csak addig maradunk, amíg felébresztjük lelkiismeretünket, majd visszatérünk a Paradicsomba. Az utazás ezen részében a mi paradicsomunk homokból és szélből áll, hirtelen felbukkanó csúcsokból és ívekből az aranyhomokból, a harmattan által söpört mélyedésekből, és sóstavakból, amelyeket pálmaligetek és barkán dűnék vesznek körül.

(Mik azok a barkán dűnék? Amelyek a szél irányával megegyező irányba mozognak, és a szél erejének hatására formálódnak.)

(2022)

Repülés és repülőjegy

Legegyszerűbb és nagyszerűbb isztambuli átszállással repülni N'Djamenába a Turkish Airlines járatával.

Budapestről N'Djamena-ba (Csád fővárosa) történő utazás Isztambulon keresztül általában 10 és 20 óra közötti időt vesz igénybe, beleértve az átszállási időt is. Az Isztambul és N'Djamena közötti közvetlen repülőjáratok repülési ideje körülbelül 5 óra. A

Vízum

2025 elején az európai uniós állampolgárok számára Csádba történő utazáshoz továbbra is előzetesen beszerzett vízum szükséges. Az ország nem kínál e-vízumot vagy érkezéskor igényelhető vízumot (visa on arrival) az EU-tagállamok polgárainak. Ezért az utazást megelőzően a legközelebbi csádi nagykövetségen vagy konzulátuson kell vízumot igényelni.

Csád berlini nagykövetségétől lehet beszerezni a csádi vízumot. 100 eurót van képük elkérni a vízumért.
Az útlevélnek a tervezett belépéstől számított hat hónapig érvényesnek kell lennie.

A vízum igényléséhez be kell nyújtani:

Az igénylőlapot két példányban (fénymásolat is elfogadható), Érvényes útlevelet, 2 útlevélképet,
100 euró díjat (csekkel a Csádi Köztársaság Nagykövetsége számára címezve, vagy készpénzben fizetve),
Meghívólevelet egy turisztikai ügynökségtől, üzleti partnertől, szervezettől (NGO, ENSZ vagy más), családtagtól, ismerőstől, baráttól, valamint a Csádban való szállás igazolását,
Címzett és ajánlott küldeményként feladott borítékot, vagy további 5 eurót Németországból érkező kérelmezők esetén, illetve 10 eurót más országokból érkezők számára a visszaküldött útlevélhez. Nem fogadnak el nemzetközi válaszborítékokat.

Az elbírálási idő legalább 1-2 hét.

Beutazáshoz az alábbiak szükségesek:

Útlevél vízummal, Sárgaláz elleni védőoltás igazolása.

Továbbá a hatóságok ellenőrizhetik a visszautazásra szóló repülőjegy meglétét vagy a megfelelő anyagi fedezetet az ország elhagyására.

Amennyiben gépjárművel történik a beutazás, a következők szükségesek:

Jogosítvány,
Gépjármű forgalmi engedélye,
Nemzetközi biztosítási kártya,
Az autó vezetéséhez szükséges engedély, amelyet a csádi határátkelőhelyeken a vámhatóságok állítanak ki.

Szállás

Szállásválasztás Csádban: A luxustól a sivatagi sátrakig

N'Djamena szívében a Radisson Blu és a Hilton International jelenti a nyugati színvonalú luxust, ahol légkondicionált szobák, medencék és nemzetközi konyhát kínáló éttermek várják a diplomatákat és üzletembereket, bár ezek éjszakánként 200 dollár feletti áron elérhetők. A fővárosban számos közepes kategóriájú szálloda is található, mint a Hotel du Chari vagy a Novotel, amelyek tiszta szobákat és elfogadható szolgáltatásokat nyújtanak jóval barátságosabb áron, miközben még mindig rendelkeznek olyan alapvető kényelmi szolgáltatásokkal, mint a folyamatos áramellátás és a meleg víz. A helyi kisebb panziók, vagy ahogy itt nevezik, "auberge"-ek jelentik a legautentikusabb és legolcsóbb szálláslehetőséget a fővárosban, bár itt már kompromisszumokat kell kötni a kényelmet illetően.

Vidéken a szálláslehetőségek drámaian beszűkülnek: a másodlagos városokban, mint Abéché vagy Moundou, általában csak egy-két alapszintű hotel áll rendelkezésre, ahol a légkondicionáló luxuscikknek számít, és a generátorok csak napi néhány órában biztosítják az áramellátást. A nemzeti parkokban, mint a Zakouma, speciális, szafaristílusú táborhelyek várják a látogatókat, ahol a vászontetős, félig állandó sátrak biztosítják az alapvető kényelmet, miközben a természet közelségét is megtapasztalhatjuk. A Tibesti vagy Ennedi régióba induló expedíciók során a nomád stílusú kempingezés jelenti az egyetlen lehetőséget, ahol a szervezők biztosítják a sátrakat és a matracokat, de a komfortot illetően minimális elvárásokkal érdemes indulni.

Különleges élmény volt a Csád-tó partján található halászfaluban töltött éjszaka, ahol egy helyi család otthonában szálltam meg "házi vendéglátás" keretében, így betekintést nyertem a valódi csádi életmódba. A foglalás és előre tervezés elengedhetetlen Csádban, különösen a főszezonban (november-február), amikor a kevés jó minőségű szállás gyorsan betelik a nemzetközi segélyszervezetek munkatársaival és az üzleti utazókkal. A szállodák többsége nem rendelkezik online foglalási rendszerrel, így a legjobb megoldás egy helyi utazási irodán keresztül intézni a foglalásokat vagy közvetlenül emailben vagy telefonon kommunikálni a szálláshelyekkel.

Az előre fizetés gyakori elvárás, különösen a kisebb szálláshelyek esetében, és érdemes tisztázni, hogy pontosan mi tartozik bele az árba, mert sok helyen az áram használata vagy a meleg víz felár ellenében vehető igénybe. A szállások kiválasztásánál kulcsfontosságú szempont a biztonság: érdemes olyan helyeket választani, ahol 24 órás portaszolgálat és lehetőleg őrzött parkoló is rendelkezésre áll. Utolsó csádi éjszakámat egy különleges sivatagi táborban töltöttem a Djourab-sivatag szélén, ahol a nomád tuaregek építettek hagyományos sátrakat a turistáknak, és ahol a csillagos ég alatt hallgathattam a sivatagi történeteket, messze minden civilizációtól – ez az autentikus élmény egyedül megérte az utazás minden kényelmetlenségét.

Egészség

Az első szabály, amit minden Csádba utazónak érdemes betartania: soha ne igyon csapvizet, ehelyett mindig palackozott vizet fogyasszon, még fogmosáshoz is ezt használja. A szállodámban az első este hosszasan magyarázták, hogy a jégkockákat is kerüljem az italokban, hacsak nem vagyok biztos benne, hogy tisztított vízből készültek. A trópusi forróságban a rendszeres folyadékpótlás létfontosságú, a napi 3-4 liter víz elfogyasztása szinte kötelező, különösen ha az ember a Szahara peremén túrázik.

A malária valós veszély Csádban, ezért az utazás előtt két héttel elkezdtem szedni a maláriaellenes gyógyszereket, és folyamatosan használtam a magas DEET-tartalmú szúnyogriasztót, különösen napnyugta után. A szállásokon a szúnyogháló használata nem luxus, hanem alapvető óvintézkedés, ahogy a hosszú ujjú ruházat viselése is az esti órákban. Az utazási gyógyszerkészletemben helyet kapott hasmenés elleni gyógyszer, széles spektrumú antibiotikum, fájdalomcsillapító és lázcsillapító, amelyek mind hasznosnak bizonyultak a távoli területeken.

A közegészségügyi infrastruktúra hiánya szembeötlő: N'Djaménán kívül az orvosi ellátás rendkívül korlátozott, a vidéki klinikákon gyakran az alapvető gyógyszerek és felszerelések is hiányoznak. A fővárosban található Centre Hospitalier Universitaire jelentette az egyetlen modern egészségügyi intézményt, ahol komolyabb probléma esetén ellátást kaphattam volna. Az utazási biztosításom tartalmazott sürgősségi evakuálást is, ami ebben a régióban nem túlzott óvatosság, hanem alapvető elővigyázatosság.

A közterületi mosdók használata igazi kalandnak bizonyult: a legtöbb helyen ezek egyszerű latrinák voltak, toalettpapír nélkül, így mindig tartottam magamnál papírzsebkendőt és kézfertőtlenítőt. Az étkezések előtti kézmosás rutinja életbevágóan fontossá vált, különösen a piaci ételkóstolásoknál. A nyers gyümölcsök és zöldségek elfogyasztását illetően a helyi vezetőnk tanácsa egyszerű volt: "Hámozd meg, főzd meg, vagy felejtsd el!" - ezt az elvet követve elkerültem az utazók rettegett ellenségét, a "Montezuma bosszúját".

A hőgutaszerű tünetek megelőzése érdekében a déli órákban igyekeztem árnyékos helyen tartózkodni, és mindig viseltem széles karimájú kalapot és napszemüveget. A helyi higiéniai szokások megismerése különleges kulturális tapasztalat volt: a mosakodás rituáléját a vízhiányos területeken is komolyan veszik, különösen az imaidőszakok előtt. Utolsó tanácsom minden Csádba utazónak: legyen felkészülve a váratlanra, alkalmazkodjon a helyi körülményekhez, de soha ne kockáztassa egészségét - a megfelelő elővigyázatosság mellett az ország csodái biztonságban felfedezhetők!

Ingyenes AIDS-tesztet propagáló tábla - L. L. fotója

Közlekedés

Csád közlekedési viszonyai általában nehézségeket okoznak a turisták számára. Az ország nagy része sivatagos, és a közlekedési infrastruktúra nem fejlett. Az utak rendszerint rossz állapotban vannak, és gyakran homokosak vagy sárosak, különösen az esős évszakban. Ezért a közlekedési eszközök kiválasztása nagyon fontos, és általában a helyiek által használt járműveket kell választani.

    Autó: Az autó bérlése lehetővé teszi a látogatók számára, hogy függetlenül utazzanak, és felfedezzék az ország szépségeit. Azonban az autók bérlése drága lehet, és a kormányzati szabályozások is korlátozóak lehetnek.

    Taxik: A taxik kényelmesek és elérhetőek, de általában drágábbak, mint a tömegközlekedési eszközök. Azonban a taxik nagyon jól ismerik az utakat, és képesek a látogatóknak ajánlásokat adni a látványosságokról és az éttermekről.

    Buszok: A buszok a legolcsóbb közlekedési lehetőség Csádban, de a járatok ritkák, és a járművek nem mindig rendelkeznek megfelelő karbantartással. A buszok általában zsúfoltak és kényelmetlenek, és gyakran csak az ország legnagyobb városaiban elérhetők.

    Motorkerékpár: A motorkerékpárok kényelmes és olcsó módja a közlekedésnek Csádban, de a hőmérsékleti viszonyok és az útviszonyok miatt nem ajánlott a kezdő motorosok számára.

Kijelölt út - Ohotin Viktor fotója

Itt, egy falu szélén  a szomszédos Libiából csempészett gázolaj került ,, okosban"a dzsipbe. Feleannyiba került, mint a csádi fővárosban - Igaz, ennek az üzemanyagnak a minősége eléggé szar volt, aminek a benzinszivattyú látta a kárát. - Ohotin Viktor fotója

Nincs Csádban vasúti közlekedés.

Tömegközlekedés - r.v. fotója

Étkezés

Csád konyhája gazdag és változatos, és számos hagyományos ételeket és italokat kínál. Az országban sok étterem és kávézó található, amelyek különféle ínyencségeket kínálnak. Az alábbiakban felsorolunk néhányat a legismertebb és legnépszerűbb ételekről és italokról, amelyeket a turisták megtalálnak Csádban.

    Couscous: Ez a hagyományos étele Csád konyhájának egyik legismertebb étele. A couscous-t általában marhahússal, baromfival vagy bárányhússal, zöldségekkel és fűszerekkel fűszerezik.

    Dornan: Ez egy zöldséges leves, amelynek alapanyagai általában a helyi zöldségek, mint a padlizsán, a cékla, a zeller, a répa és a paradicsom.

    Mafé: Ez egy mártásban sült hús, amely földimogyoróvaj, paradicsom és hagyma felhasználásával készül.

    Harira: Ez a leves vöröslencsével, paradicsommal és zöldségekkel készül.

    Fűszeres teák: A csádi konyha híres a fűszeres teákról is, amelyeket a helyi fűszerekkel és gyógynövényekkel ízesítenek.

    Bissap: Ez a helyi gyümölcslé, amelyet a hibiszkusz virágából készítenek, és általában cukorral és lime-lal ízesítenek.

    Pálinka: Az alkoholos italok közül a legnépszerűbb a helyi pálinka, amelyet általában gyümölcsökből vagy gabonából készítenek.

Látványkonyha - Viktor fotója

Pénzváltás

Pénzváltás Csádban: Navigálás a CFA frank világában

Amikor először érkeztem Csádba, az N'Djamena-i repülőtéren szembesültem a pénzváltás első kihívásával, ahol a hivatalos bankpult előtt hosszú sor kígyózott, míg körülötte nem hivatalos pénzváltók suttogtak jobb árfolyamot ígérve. A hivatalos fizetőeszköz a közép-afrikai CFA frank, amelyet hat közép-afrikai ország használ, és értéke az euróhoz van rögzítve, ami némi stabilitást biztosít ebben a gazdaságilag változékony régióban. A repülőtéri bank biztonságos, de kevésbé kedvező árfolyamot kínált, ezért inkább úgy döntöttem, csak kisebb összeget váltok itt, és a szállodában érdeklődöm tovább.

A szállodai recepciós, látva tanácstalanságomat, elmagyarázta a pénzváltás íratlan szabályait: a nagyobb szállodák és bankok biztonságosak, de gyengébb árfolyamot kínálnak, míg az utcai pénzváltóknál jobb árfolyamot kaphatunk, de nagyobb a csalás kockázata. A belvárosban található Banque de Développement du Tchad kínálta a legmegbízhatóbb bankfióki szolgáltatást, ahol ugyan hosszabb várakozás után, de probléma nélkül válthattam eurót CFA frankra, miközben minden tranzakcióról hivatalos bizonylatot kaptam. Az ATM-ek használata Csádban még mindig kihívást jelent: a legtöbb nemzetközi kártyát elfogadják a főváros nagyobb bankjainál, de a készülékek gyakran üresek vagy műszaki problémákkal küzdenek.

A Grand Marché közelében található pénzváltósor, amit helyileg "avenue des changeurs"-nek neveznek, nyüzsgő helyszíne az informális pénzváltásnak, ahol a kereskedők kis asztaloknál ülve kötegekben tartják a különböző valutákat. Ibrahim, a szállodai sofőr ajánlására egy megbízható pénzváltót kerestem fel, aki nemcsak jobb árfolyamot adott, mint a bank, de dollárra és euróra is váltott, amit a visszautazásnál hasznosnak tartottam. A vidéki városokban, mint Abéché vagy Moundou, még korlátozottabbak a pénzváltási lehetőségek, ezért érdemes a fővárosban elegendő készpénzt váltani az utazás teljes időtartamára.

Érdekes kulturális tapasztalat volt megfigyelni, ahogy a pénzváltók ujjaik villámgyors mozgásával számolják a bankjegyeket, és különleges jelekkel kommunikálnak egymással az aktuális árfolyamokról. A csádi emberek többsége még mindig készpénzalapú gazdaságban él, a bankkártyás fizetés szinte csak a luxusszállodákban és néhány modernebb étteremben elérhető. Indulás előtti napon felfedeztem, hogy a reptéri duty-free üzletekben euróval és dollárral is lehet fizetni, sőt, kedvezőbb áron juthatunk helyi kézműves termékekhez, mint a városi piacokon – ez jó tipp azoknak, akik elfelejtettek szuvenírt vásárolni az utazás során.

Utolsó csádi napomon maradt némi CFA frankom, amit a szálloda recepcióján próbáltam visszaváltani, de meglepetésemre azt tanácsolták, hogy tartsam meg a következő közép-afrikai utazásomra, mivel ugyanezt a valutát használják a szomszédos Kamerunban, a Közép-afrikai Köztársaságban és más környező országokban is. A pénzváltás Csádban, minden kihívása ellenére, betekintést nyújtott a helyi gazdasági viszonyokba és a helyiek életébe, ahol az emberek közötti bizalom és a személyes kapcsolatok még mindig fontosabbak, mint a formális banki rendszerek.

Pénzváltás

• Csádban a hivatalos fizetőeszköz a közép-afrikai frank, avagy a CFA (XAF).
• 1 magyar forint = 1,82 CFA
• 1 euró = 656 CFA
• (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

Vásárlás

A csádi piacok felfedezése igazi kaland, ahol minden érzékszerv új élményekkel gazdagodik, különösen N'Djamena híres Grand Marché-ján, ahol a keskeny sikátorokban szorosan egymás mellett sorakoznak a színes standok. Az első alkalommal, amikor beléptem a nagy piacra, szinte megszédültem a fűszerek intenzív illatától, a hangos alkudozástól és a minden irányból áramló, vibráló színek kavalkádjától. A helyi textilkereskedők büszkén mutatták a hagyományos csádi pamutszöveteket és a környező országokból származó élénk színű anyagokat, amelyekből a helyi szabók pillanatok alatt káprázatos ruhákat varázsolnak.

A piaci látogatás legizgalmasabb része az alkudozás rituáléja, amely nem egyszerűen árengedmény kiharcolása, hanem társadalmi interakció és szórakozás is egyben, ahol a kezdeti ár általában háromszorosa annak, amit végül fizetnünk kell. Az ékszerkészítők standjain lenyűgöző ezüst és réz karkötők, nyakláncok sorakoztak, amelyek a tuareg és más nomád népek hagyományos mintáit ötvözik modern dizájnnal. A bőráruk különösen híresek Csádban: a kézzel készített tevebőr táskák, szandálok és övek nemcsak gyönyörűek, de rendkívül tartósak is, és a helyi mesteremberek büszkén magyarázták el a bőrkikészítés ősi technikáit.

A kézműves termékek piaca, amely a város szélén található, valódi kincsesbánya: fafaragványok, fonott kosarak és különleges hangszerek, amelyek mind a csádi kulturális örökség részei és tökéletes emléktárgyak. Az élelmiszerpiacon a friss datolyától kezdve a színes fűszerhalmokon át a különleges sivatagi gyógynövényekig minden megtalálható, miközben a helyi asszonyok a földön ülve kínálták házi készítésű szószaikat és marinált ételeiket. A modern bevásárlás élményét a főváros újabb negyedeiben található kisebb bevásárlóközpontok nyújtják, ahol légkondicionált környezetben, fix árakon vásárolhatunk importált termékeket, bár ezek jóval drágábbak és kevésbé autentikusak.

Különleges élmény volt ellátogatni a folyóparti halászfalu kis piacára, ahol kora reggel a frissen fogott halakat árulták, és ahol a turisták alig fordulnak meg, így az árak is jóval barátságosabbak voltak. Az utolsó vásárlási napomon egy idős kereskedő, látva érdeklődésemet a helyi kultúra iránt, megmutatta féltve őrzött régiséggyűjteményét, köztük ősi pénzérméket és rituális tárgyakat, amelyeket csak különleges alkalmakkor vesz elő a hátsó raktárból. Mielőtt elhagytam Csádot, egy utolsó látogatást tettem a kedvenc fűszerárusomhoz, aki búcsúajándékként egy kis zsák különleges csádi chiliport adott, hogy otthon is felidézhessem ennek a lenyűgöző országnak az ízeit és illatait, ahol a vásárlás nem csupán tranzakció, hanem egy komplex kulturális élmény.

Tevehúsra specilaizálódótt hentes - bébé fotója

Szórakozás

A csádi éjszaka akkor kezd igazán életre kelni, amikor a nappali forróság enyhülni kezd, és a csillagok elkezdenek felragyogni az afrikai égbolton. N'Djamena belvárosában a Le Carnivore nevű klubban találtam magam, ahol helyi zenészek játszottak szudáni és szaharai dallamokat, miközben a fiatalok modern és hagyományos táncokat vegyítve mozogtak a zene ritmusára. A főváros folyóparti részen található Le Méridien hotel tetőteraszán elegáns közönség kortyolgatta koktéljait, miközben az élő zenekar francia sanzonokat és nyugat-afrikai slágereket játszott a csillagos ég alatt.

Különleges élmény volt részt venni egy gerewol ünnepségen, ahol a fulani férfiak színes festéssel díszített arccal, fehér fogaikat kivillantva versengtek a nők figyelméért ebben a hagyományos szépségversenyben. A csádi teázók, vagy ahogy helyileg nevezik, "gahwák" a társadalmi élet központjai, ahol a férfiak kis csoportokban ülve kortyolgatják az erős, mentás teát, miközben az élet nagy kérdéseiről vitatkoznak, vagy egyszerűen csak hallgatják a rádióból szóló arab és francia nyelvű zenéket. 

A Szahara szélén található turisztikai táborokban az este fénypontja a tábortűz körüli összejövetel, ahol helyi zenészek dobolnak és énekelnek, miközben a nomád törzsek történeteit mesélik a csillagos égbolt alatt.
N'Djamena új városrészében modern mozikomplexum nyílt, ahol főként francia és amerikai filmeket vetítenek, de egyre több nyugat-afrikai produkció is műsorra kerül. A fiatalabb generáció számára a városban található internétkávézók jelentik a szórakozás egyik formáját, ahol órákon át chatelnek barátaikkal és böngészik a közösségi médiát. A hagyományos csádi esküvők igazi kulturális élményt nyújtanak a látogatóknak: színpompás ruhák, dobokkal kísért énekek és bonyolult táncok kápráztatják el a vendégeket, miközben a lakoma során különleges helyi ételeket szolgálnak fel.

Az éjszakai halászat a Csád-tavon nemcsak megélhetési forma, hanem különleges élmény is lehet a turisták számára: a halászok fáklyafénynél dolgoznak, miközben hagyományos énekekkel kísérik munkájukat az éjszakai vízen. Utolsó estémen a helyi sarki kiskocsmában kötöttem ki, ahol megtanultam, hogy a csádiak számára a legfontosabb szórakozás maga a társaság: az együtt töltött idő, a nevetés és a történetek megosztása, ami minden technológiai fejlődés ellenére is az élet igazi örömforrása maradt ebben a vendégszerető országban.

Közbiztonság

Csád biztonsági helyzete továbbra is rendkívül instabil. 2025 januárjában fegyveres csoport támadta meg az elnöki palotát N'Djamenában, ami 19 halálos áldozatot követelt. Bár a támadást visszaverték, az incidens rávilágít az országban fennálló biztonsági kockázatokra. ​

A csádi kormányzat továbbra is küzd lázadó- és terroristacsoportokkal, ami jelentős biztonsági kihívásokat jelent. ​

A közbiztonság szempontjából a legkevésbé veszélyes területek a főváros, N'Djamena, valamint Bonro városa és közvetlen környéke. Azonban még ezekben a városokban sem kockázatmentes a nyilvános helyeken, éttermekben való tartózkodás. ​

Tekintettel a magas szintű bűnözésre, dzsihadista tevékenységre, terrorizmusra, polgári zavargásokra és az emberrablás kockázatára, erősen ajánlott elkerülni a csádi utazásokat, hacsak nem feltétlenül szükséges. Különösen kerülendők a nemzetközi határoktól számított 30 kilométeren belüli területek, valamint Mao-tól nyugatra, a Kanem régióban, Lac, Tibesti, Ennedi, Borkou (kivéve Faya Largeau városát), Sila, Wadi Fira és Ouaddaï (kivéve Abéché városát) régiók. ​

Összességében, a jelenlegi biztonsági helyzet miatt erősen megfontolandó a csádi utazás, és csak a legszükségesebb esetekben javasolt.​

Magyar külképviselet

Csádban nincs magyar nagykövetség, konzuli hivatal és tiszteletbeli konzul. Felügyelő külképviselet Egyiptomban, Kairó városában van.

Egyéb hasznos információk

A helyiek az amúgy nagyon értékes vízért nem kértek pénzt a sivatagban autozó turistától - Ohotin Viktor fotója 

N'Djamena

Kiejtés: ön dzsáména

Azonnal megcsapott a város különleges energiája, ahol a modern Afrika találkozik az ősi hagyományokkal a Chari és Logone folyók összefolyásánál. A forró levegő megtelt fűszeres illatokkal, hangos tülköléssel és a közeli Grande Marché zsongásával, ahol a kereskedők hangos kiáltásokkal csalogatták a vevőket színes portékáikhoz. Szállodám erkélyéről lenyűgöző kilátás nyílt a széles Chari folyóra, amelynek túlpartján már Kamerun terül el, és ahol az esti órákban halászok kis csónakjai ringatóztak a vöröslő naplementében.

A város szívében található Nemzeti Múzeumban megismerkedtem Csád gazdag történelmével és a különböző etnikai csoportok kulturális örökségével, miközben a múzeum kertjében hagyományos hangszereken játszó zenészek teremtettek autentikus hangulatot. A Place de la Nation hatalmas terén álló elnöki palota és a monumentális Csád Függetlenségi Emlékműve a modern állam büszkeségét hivatott kifejezni, kontrasztban a környező negyedek szerény agyagházaival. Az Avenue Charles de Gaulle elegáns éttermei és kávézói a francia gyarmati múlt mementóiként sorakoznak, ahol helyi üzletemberek és diplomaták kortyolgatják erős kávéjukat, miközben fontos üzleti ügyeket intéznek.

A város legnagyobb mecsetje körül, pénteki ima idején, megkapó volt látni, ahogy a hívők színes ruhákban érkeznek imádkozni, majd az ima végeztével az élet újra felpezsdül az utcákon. Különleges élmény volt a Déli Piac, ahol a környező falvakból érkező nők árulják friss termékeiket, gyümölcsöket, zöldségeket és a híres csádi szárított halat, miközben kisgyermekek szaladgálnak vidáman a standok között. A folyóparti Le Carnivore étteremben megkóstoltam az autentikus csádi konyha remekeit: a halból készült "Band" nevű ragut, a "Daraba" nevű okrás húsos egytálételt és a "La Bouillie" nevű köleskását tejjel és mézzel.

Az esti séta a város új negyedében, ahol modern banképületek és bevásárlóközpontok emelkednek, élesen szembeállította a hagyományos és modern Csád ellentétét. Utolsó estémen a város szélén található kis jazzklubban helyi zenészek játszottak, sajátos módon ötvözve az afrikai ritmusokat a nyugati dzsessz elemeivel, miközben a háttérben a Chari folyó vize csillogott a holdfényben, emlékeztetve arra, hogy N'Djamena, minden modernizációs törekvése ellenére, örökre összefonódik a folyókkal, amelyek életet adnak ennek a szaharai nagyvárosnak.

Zakuma nemzeti park

Ahogy a kisrepülőnk leereszkedett a Zakouma Nemzeti Park felett, lélegzetelállító látvány tárult elém: hatalmas elefántcsordák vonultak a szavannán, mintha apró szürke pontok mozognának a végtelen zöld tengeren. Az első hajnali szafarinkon a felkelő nap arany fényében oroszláncsaládot pillantottunk meg, amint éppen egy frissen elejtett antilopot fogyasztottak, miközben a hiénák türelmetlenül köröztek körülöttük, várva a lakomából rájuk eső részt. A park ranger-e, Mahamat, aki már több mint húsz éve védi a területet, büszkén mutatta meg a Zakouma igazi kincsét: az utolsó közép-afrikai elefántpopulációt, amely a kegyetlen orvvadászat ellenére is túlélte az elmúlt évtizedeket.
A déli hőségben a park központi vizes élőhelyén több száz kafferbivaly gyülekezett, miközben vörös színű antilopok, gazellák és zsiráfok legelésztek a háttérben, tökéletes szavannai képeslapot formázva. Különösen lenyűgöző volt a park madárvilága: darumadarak, íbiszek és marabuk ezrei emelkedtek a levegőbe egyszerre, amikor egy kóbor gepárd túl közel merészkedett a vízparthoz. Az éjszakákat a park egyszerű, de kényelmes táborhelyén töltöttük, ahol vacsora után gyakran hallottuk az oroszlánok távoli üvöltését és a hiénák hátborzongató nevetését.
Egy teljes napot töltöttünk a Rigueik-mocsárnál, ahol olyan sűrűségben láttunk vízimadarakat, hogy a víz szinte eltűnt a sok flamingó, pelikán és kócsag között. A helyi védett területek vezetőjétől megtudtuk, hogy a Zakouma igazi sikertörténet az afrikai természetvédelemben: míg a kontinens legtöbb parkjában csökken a nagyvadak száma, itt az elmúlt évtizedben sikerült megfordítani ezt a trendet. Az utolsó safari utunkon különleges szerencsében volt részünk: egy ritka fekete rinocéroszt figyelhettünk meg, amint lassan poroszkált az akáciafák árnyékában, nem is sejtve, hogy a faj egyik utolsó képviselőjét tisztelhetjük benne.
Ahogy elhagytuk a Zakouma Nemzeti Parkot, szívem nehéz volt a búcsútól, de tele reménnyel is: ha egy konfliktuszónában lévő ország képes ilyen sikeresen megvédeni természeti kincseit, akkor talán még nincs minden veszve Afrika veszélyeztetett vadvilága számára.

Csád-tó

A végtelen sivatagi táj hirtelen átadja helyét ennek a hatalmas vízfelületnek. Már napkelte előtt csónakba szálltunk helyi halászokkal, hogy megfigyelhessük, ahogy az ébredező tó felszínét rózsaszín és narancs fényekkel festi meg a felkelő nap. A tó változékony természete azonnal szembetűnő: ami tegnap még szárazföld volt, ma már víz alatt lehet, és ami ma víz alatt van, holnap már zöldellő sziget lehet.

A helyi halászok papirusz csónakjai kecsesen siklottak a sekély vízen, miközben bemutatták hagyományos halászati módszereiket, amelyeket már évszázadok óta változatlanul alkalmaznak. A tó partján élő népek – kanuri, buduma és kanembu törzsek – hihetetlen alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot, ahogy életmódjukat a folyton változó vízszinthez igazítják. Elképesztő volt látni a tó gazdag madárvilágát: pelikánok, flamingók és kormoránok ezrei tarkították a vizet és a levegőt, miközben a parton kócsagok vadásztak a sekély vízben.

A szigeteken tett kirándulásaink során megismerkedtünk a helyiek különleges, úszó szigetekre épített otthonaival, amelyek követik a víz mozgását. Este a tábortűz mellett ülve hallgattuk a helyi legendákat a tó szellemeiről és a víz alatti világról, miközben a távolban vízilovak hangos fújtatása törte meg az éjszaka csendjét. A Csád-tó tragédiája azonban letagadhatatlan: az egykor Afrika hatodik legnagyobb tavaként ismert vízfelület az elmúlt évtizedekben drámaian zsugorodott, ami komoly ökológiai és humanitárius válságot okozott a régióban.

Helyi kísérőnk, Ibrahim, elmagyarázta, hogyan próbálják megőrizni a tó biodiverzitását és hogyan alkalmazkodnak a klímaváltozás okozta kihívásokhoz. A tóparti piacokon színes forgatag fogadott: szárított halak, kézműves termékek és egzotikus fűszerek illata keveredett a levegőben, miközben a különböző népcsoportok saját nyelvükön alkudoztak. Az utolsó napon, naplemente idején egy magaslati pontról figyeltem, ahogy a tó felszíne ezüstösen csillog a lenyugvó nap fényében, és elgondolkodtam azon, hogy ez a lenyűgöző, de törékeny ökoszisztéma vajon képes lesz-e túlélni az előtte álló kihívásokat.

Ennedi

Már messziről lenyűgözött az Ennedi-fennsík monumentális homokkő formációinak sziluettje a felkelő nap fényében. Az első napon a "Természet Kapuja" nevű híres sziklaríven át vezetett utunk, miközben a szél különös zenét játszott a sziklák között. A fennsík szívében megbúvó Guelta d'Archei oázis smaragdzöld vize valóságos csoda a sivatag közepén, ahol még tevék és ritka vadon élő állatok is oltják szomjukat.
Helyi tuareg vezetőnk, Ahmed, büszkén mutatta meg a több ezer éves sziklarajzokat, amelyeken zsiráfok, elefántok és emberalakok mesélik el a Szahara egykor zöldellő múltját. Az éjszakákat a csillagok millióival díszített égbolt alatt töltöttük, távol minden fényszennyezéstől, ahol a Tejút olyan közelinek tűnt, hogy szinte megérinthető volt. Napközben a sziklalabírintusokban barangoltunk, ahol minden kanyar után új, lélegzetelállító látvány tárult elénk: hatalmas sziklagombák, természetes hidak és boltívek sorozata.
A helyi nomád közösséggel töltött idő alatt megtanultam, hogyan lehet felismerni az ehető sivatagi növényeket és hogyan lehet vizet találni a legszárazabb területeken is. Az ősrégi homokkő falakba vájt barlangokban olyan festményeket találtunk, amelyek bizonyítják, hogy ez a ma kietlennek tűnő vidék egykor virágzó civilizációnak adott otthont. Az Ennedi-fennsík titokzatos szél faragta sziklatornyai között bolyongva az ember úgy érzi, mintha egy másik bolygóra tévedt volna, olyan hihetetlenül egyedi ez a táj.
Utolsó napon, amikor a lenyugvó nap vörösre festette a hatalmas sziklafalakat, csendben ültem egy magaslaton, és tudtam, hogy az Ennedi-fennsík nem csupán egy úti cél volt, hanem egy spirituális élmény is. Az Ennedi különleges energiájával feltöltődve térek haza, de szívem egy része örökre itt marad a sivatag és a kövek időtlen csendjében.

Tibesti

Amikor először megpillantottam a Tibesti-hegység sötét sziluettjét a hajnali párában, azonnal tudtam, hogy életem egyik legkülönlegesebb kalandja vár rám. A Szahara közepén emelkedő vulkanikus masszívum, melynek legmagasabb pontja az Emi Koussi, már az első napon olyan természeti látványosságokkal kápráztatott el, amiket korábban el sem tudtam képzelni. A helyi tubu törzsből származó vezetőnk, Moussa, aki a hegység minden szegletét ismeri, türelemmel vezetett minket a sziklás ösvényeken, miközben ősei történeteit mesélte.
A második napon elértük a Trou au Natron kalderát, ezt a gigantikus vulkáni krátert, melynek fehér nátrium-sós feneke élesen kontrasztot alkot a fekete vulkáni sziklákkal. Az éjszakákat kis sátrakban töltöttük, miközben a csillagok olyan fényesen ragyogtak a tiszta sivatagi égbolton, hogy szinte olvasni lehetett a fényüknél. Napközben a hőmérséklet könyörtelenül magas volt, de amint a nap lehanyatlott, megtapasztaltuk a sivatag fagyos éjszakáit, ami miatt több réteg ruhát kellett magunkra ölteni.
A Tibesti rejtett forró forrásainál töltött fürdőzés felért egy természetes spa élménnyel, a meleg, ásványi anyagokban gazdag víz felfrissítette fáradt izmainkat. A helyi nomád pásztoroktól tanultuk, hogyan lehet túlélni ebben a zord környezetben, és megkóstolhattuk a különleges tevetejes teájukat, amit apró üvegpoharakban szolgáltak fel. A Yi Yerra szurdokban tett túránk során olyan ősi sziklarajzokat fedeztünk fel, melyek bizonyítják, hogy ez a ma szinte lakatlan vidék egykor gazdag vadászterület volt, tele élettel.
Az Emi Koussi megmászásának utolsó szakasza fizikailag megterhelő volt, de amikor elértük a 3445 méteres csúcsot, a látvány minden fáradtságot megért. A hegység lábánál elterülő homokdűnék úgy hullámzottak a messzeségben, mint egy megdermedt aranyszínű tenger. Amikor végül elbúcsúztunk a Tibesti titokzatos világától, éreztem, hogy ez a hely örökre megváltoztatta a perspektívámat arról, mit jelent a valódi vadon és a természet nyers, érintetlen szépsége.

Egyéb látnivalók

Földrajz és időjárás

2016-ban az UNESCO világörökségének helyszínévé nevezték ki a kanyonok és völgyek szabdalta csádi Ennedi-fennsíkot, amit a víz és a szél formált lélegzetelállító látványossággá. A legnagyobb kanyonokban található vízkészlet nélkülözhetetlen szerephez jut a fennsík ökoszisztémájának fenntartásában. A kanyonok és a barlangok sziklarajzai a kulturális örökség rendkívül fontos emlékei a Szaharában.

Emil Koussi közelében dűnék és sziklák - m.g. fotója

Pic Toussidé - m.g. fotója

A Szahara legmagasabb pontja, az Emil Koussi csúcsa felé haladva - m.g. fotója

Homokkő hegyek - m.g. fotója

k.v. fotója

b. a. fotója

Történelem

Csád 1960-ban vált függetlenné Franciaországtól. Ez sok békét és előnyt nem hozott a szegény csádi népnek. Függővé váltak: a katonai puccsoktól, a szomszédok beavatkozásaitól (Líbia), az iszlamista terrorizmustól, a véres belső hatalmi harcoktól.

Több mint 2000 éve a csádi medencét földműves, letelepedett népek lakták. Ezek közül a legkorábbiak a legendás Sao voltak, akik műtárgyakból és szóbeli történelemből ismertek. A Sao a Kanem Birodalom áldozatául esett, amely az első és leghosszabb ideig fennálló birodalom volt, amely a Csád szaharai övezetében alakult ki az 1. évezred végére. A Kanem és utódai hatalma a térségen áthaladó transzszaharai kereskedelmi útvonalak ellenőrzésén alapult. A 19. század végéig két muszlim királyság jelent meg a régióban, köztük a Bagirmi Szultanátus és a Wadai Birodalom.

A francia gyarmati terjeszkedés 1900-ban létrehozta a Territoire Militaire des Pays et Protectorats du Tchad területet. 1920-ra Franciaország teljes ellenőrzést szerzett a gyarmat felett, és beolvasztotta azt a Francia Egyenlítői Afrikába. A franciák elsősorban képzetlen munkaerő és nyers pamut forrásaként tekintettek a gyarmatra. A csádi gyarmati közigazgatás kritikusan alul volt létszámozva, és a francia közszolgálat maradékára kellett támaszkodnia.

Tizenötezer csádi katona harcolt Szabad Franciaországért a második világháború alatt, és a háború befejezése után Franciaország tengerentúli terület státuszt adott Csádnak, és lakói jogot kaptak arra, hogy képviselőket válasszanak mind a francia nemzetgyűlésbe, mind a csádi gyűlésbe. Csád 1960. augusztus 11-én függetlenséget kapott, François Tombalbaye lett az első elnöke. Két évvel később Tombalbaye betiltotta az ellenzéki pártokat és egypártrendszert hozott létre. 1965-ben a muszlimok polgárháborút kezdtek. Tombalbayét 1975-ben megdöntötték és megölték, de a felkelés folytatódott. 1979-ben a lázadó frakciók elfoglalták a fővárost, és az egész ország központi hatalma összeomlott. Csád szétesése Franciaország pozíciójának összeomlását okozta az országban, és egy polgárháborút, amelybe a líbiaiak is (sikertelenül) beavatkoztak.

1990-ben végül visszaállt a béke látszata. A kormány végül kidolgozott egy demokratikus alkotmányt, és hibás elnökválasztásokat tartottak 1996-ban és 2001-ben. 1998-ban lázadás tört ki Csád északi részén, amely időnként fellángol a kormány és a lázadók közötti számos békemegállapodás ellenére. 2005-ben új lázadó csoportok jelentek meg Nyugat-Szudánban, és szondázó támadásokat hajtottak végre Kelet-Csádba. 2005-ben Idriss Deby elnök népszavazást nyert az alkotmányos mandátumkorlátok eltörléséről. 2008-ban egy puccskísérlet megrázta a fővárost. 2013-ban újabb puccskísérlet történt. Deby 2021 áprilisában meghalt, az ország nemzetgyűlését és kormányát feloszlatták, és az ország vezetését egy átmeneti katonai tanács vette át.

Bár az ország gazdag természeti erőforrásokban, a széles körű korrupció és a politikai instabilitás miatt csak a lakosság egy kis része részesül a gazdagságból. A 2000-es évek óta az olaj lett az ország legnagyobb iparága, még a hagyományos pamutipart is meghaladva. Úgy tartják, hogy az országban található az egyik legnagyobb olajkészlet a világon.

Manapság

Csád lakosságának legalább 80 százaléka nyomorog.

2025. március:

Csád manapság nem az a hely, ahová csak úgy elugrik az ember egy laza hátizsákos kalandra. Az ország politikai helyzete 2025 elején továbbra is kaotikus, a kormány ingatag lábakon áll, és mindenki azon tűnődik, mikor robban ki a következő fegyveres konfliktus. Az utcákon persze nem mindig látni ezt, de a háttérben folyamatos a feszültség, és az emberek többsége hozzá van szokva ahhoz, hogy az egyik nap béke van, a másik nap pedig könnygázt szagolnak a piacon.

A gazdaság nincs éppen fénykorában, bár Csád hatalmas olajkészletekkel rendelkezik, a bevételek alig jutnak el az átlagemberekhez. A korrupció mélyen átszövi az állami intézményeket, és sokak szerint az olajpénzek nagy része olyan helyeken landol, ahol nem igazán a közjót szolgálják. Az élelmiszerárak az egekben, az emberek küzdenek a napi betevőért, miközben a politikai elit fényűző villákban él és páncélozott terepjárókkal közlekedik.

A társadalom kettészakadt: van egy szűk felső réteg, amely még mindig viszonylag kényelmes életet él, és egy hatalmas tömeg, amely napról napra küzd a túlélésért. A fiatalok közül sokan külföldre vágynak, hiszen az országban alig van munkalehetőség, és az oktatás helyzete is siralmas. A legtöbben próbálnak alkalmazkodni, ügyeskedni, és keresni valamilyen módot arra, hogy ne maradjanak teljesen lemaradva.

Politikai fronton az elmúlt hónapok eseményei nem sok jót ígérnek. Az ellenzék gyenge, megfélemlített, és bár időnként fel-fellángol egy-egy tüntetés, ezek gyorsan elhalnak, mert a hatóságok nem finomkodnak. A hadsereg hatalma stabil, de sokan attól tartanak, hogy előbb-utóbb egy újabb puccs borít mindent a feje tetejére. A régióban több lázadócsoport is aktív, és bár néha úgy tűnik, hogy a kormány uralja a helyzetet, ez inkább csak egy törékeny illúzió.

A határ menti területek különösen veszélyesek, hiszen az ország északi és keleti részein fegyveres csoportok mozgolódnak, és az emberrablás sem ritka jelenség. A helyiek hozzászoktak a katonai ellenőrzőpontokhoz és a bizonytalansághoz, de egy külföldi számára ez az egész inkább egy rossz akciófilm forgatókönyvének tűnhet.

Összességében Csád ma egy olyan hely, ahol minden kiszámíthatatlan. Ha valaki mégis ide téved, annak erős idegekre és komoly helyismeretre lesz szüksége, mert ez az ország még mindig a világ egyik legkeményebb terepe.

k.v. fotója

2024-ben a csádi kormány továbbra is fenntartja a 2015-ben bevezetett tilalmat, amely megtiltja a burka és más, az arcot teljesen eltakaró öltözetek viselését. Ezt a döntést eredetileg biztonsági okokból hozták meg, miután N'Djamena fővárosában öngyilkos merényletek történtek. A tilalom célja a közbiztonság növelése és a terrorista cselekmények megelőzése. A csádi hatóságok rendszeresen ellenőrzik a tilalom betartását, és szigorúan fellépnek a szabályszegőkkel szemben. A vallási vezetők is támogatják a kormány intézkedéseit, és arra ösztönzik a híveket, hogy tartsák be a rendelkezéseket a közösség biztonsága érdekében.

A csádiakról

Egy átlagos csádi édesanyának hat gyermeke van.

A falvakban szokásos, hogy az újdonsült férj három évet dolgozik az apósának, sőt az anyósának kunyhót épít. 

A falvak lakói, főleg a nők és a gyerekek, nagyon ritkán utaznak a telepüésükön kívüli helyekre. Legfeljebb maimum 15 kilométeres távolságba jutnak el, azt is gyalog. A járműveken utazás az átlag falusinak túlságsan költséges.

n.d. fotója

A galabeya régen volt kimosva... - r. v. fotója

k.v. fotója

Turista etikett

1. Az egyik legfontosabb szabály, hogy soha, de soha ne fényképezzünk le helyi embert az előzetes jóváhagyása nélkül! Ez főleg a fővárosra érvényes szabály. N'Djamenában életveszélyes ezt a szabályt megszegni. Egy fehér nőt szabályosan hátba szúrtak, amiért egy fővárosi piacon engedély kérése nélkül lefényképezett kofákat. Vidéken a fotózást jobban engedik, de ott is legyünk óvatosak.
2. Középületeket a legszigorúbban tilos fotózni!
3. Az utcákon nem szabad fedetlen vállakkal és lábakkal járkálni. A férfiaknak sem ajánlott rövid nadrágban kimenni az utcára. A helyiek szemében ez olyan, mintha alsógatyában mászkálna az illető. A férfiak felvehetnek rövid ujjú pólót, a nőknél a T-shirt nem elfogadott.
4. Magyarul átkozódás ott: 3,14 Csád!

További beszámolók

A megérkezésem napján a forró N'Djamena-i levegő szinte mellbe vágott, amikor leszálltam a repülőgépről. Második napon már korán reggel útnak indultam a Zakouma Nemzeti Parkba, ahol elképesztő elefántcsordákkal és oroszlánokkal találkoztam. A harmadik napom a Tiszi-hegységben telt, ahol a lenyűgöző sziklaalakzatok között túráztam, és a helyi tuaregektől tanultam a sivatagi életről.
Negyedik nap a Csád-tó partján hajóztam, ahol a hatalmas víziló családok és a színes madárvilág teljesen elvarázsolt. Az ötödik napra már igazi barátságot kötöttem helyi kísérőmmel, Ibrahimmal, aki megmutatta N'Djamena rejtett kincseinek számító piacait és az autentikus helyi konyhát. Hatodik nap hajnalban keltünk, hogy megmásszuk az Emi Koussi vulkánt, Csád legmagasabb pontját, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a Szahara homokdűnéire.
A hetedik napot az ősi sziklarajzok felfedezésével töltöttem az Ennedi-fennsíkon, ahol több ezer éves művészeti alkotások mesélnek a régió gazdag történelméről. Utolsó napon, miközben a reptér felé tartottam, tudtam, hogy Csád vad szépsége és az itt élő emberek vendégszeretete örökre megváltoztatta a világlátásomat. (Aji, 2023)

A sivatagi utazás folyamán a kevés árnyék lehetőséggel élni kell - Viktor fotója

Fotóegyveleg

k.v. fotója

Aji fotói

N'Djamena közelében található Gauí egyedülálló faluja, amely egy helyi törzs tulajdonában van. A benne lévő összes ház agyagból készült, és eredeti megjelenésű. A központi helyet a 100 éve épült uralkodói palota (a képen a palota) foglalja el.  g.sz. fotója

g. sz. fotója

Vissza az elejére

Kommentek