ÚTIKRITIKA.HU / Afrika

,, Oszlassunk el először is gyorsan egy közhiedelmet. Mégpedig, hogy Afrika tele van vadállatokkal. Pedig dehogyis van. A kevés és gyakran szinte megközelíthetetlen nemzeti parkok és vadvédelmi területek kivételével szinte sehol nem él semmi. Majmok ugrálnak a fákon, mint Ázsiában? Ugyan már...Zsiráfok meg elefántok járkálnak csak úgy szabadon? Dehogyis. Nemzeti parkokon kívül szinte sehol. Gazellák rohangálnak az útmenti szavannásban? Én még sosem láttam. Csak védett területeken belül. Aki csimpánzt akar látni pl.- vadon -, annak eldugott zugokba kell elvergődnie, ahol vezetővel és vadőrökkel, némi kp. megfizetése után van csak esélye - ami korántsem száz százalékos - hogy csimpánzokat lásson. És akkor is 15 méter magasban, lombok takarásában. Ugrálnak körülöttünk a földön? Soha..." forrás

Elter Karesz fotója

Történelem

"Afrika a latin terra africa kifejezésből kapta a nevét. Az ókori rómaiak hívták így a kontinens északi partvidékén létesített provinciát. Az africa a napfényes szóból eredhet, de lehetséges eredete lehet a görög phriké szó is, amely azt jelenti, nem hideg. Egy másik elmélet szerint az itt élők után kapta nevét, őket aferoknak hívták. De lehet, hogy a föníciai afar, por névből ered. A lényeg, hogy a rómaiak miatt hívjuk Afrikának a kontinenst." forrás

Manapság

Az egy főre jutó nemzeti össztermék tekintetében ez a leggazdagabb afrikai országok rangsora (nem feltétlenül jelent jelzést az életszínvonalról):

Nigéria
Egyiptom
Dél-afrikai Köztársaság

Afrika legszegényebb országai az egy főre jutó nemzeti össztermék alapján:

Malawi - 226 USD
Burundi - 267 USD
Közép-afrikai Köztársaság - 333 USD

2022: A turisták által legkevésbé látogatott afrikai országok:

1. Egyenlítői-Guinea - évente 6 ezer turista

2. São Tomé & Principe - 10 ezer

3. Comore-szigetek - 21 ezer

4. Mauritánia - 29 ezer

5. Bissau-Guinea 30 ezer

,, Afrikában az életszínvonal, életminőség ég és föld mindenféle tekintetében. Némelyik fővárosban manapság már lehet európai értelemben vett életet élni (bérelt összkomfortos lakás, garázs autóval, kulturális lehetőségek, jó iskolák, viszonylagos biztonság), míg sok helyütt vidéken olyan nagy a szegénység, hogy az embereknek a rajtuk lévő rongyos ruhán kívül semmijük sincs, életük sincs, csak léteznek, írni-olvasni nem tudnak, magas a gyermekhalandóság, semmi értéke az életnek, nincs jogbiztonság.
Némelyik ország fővárosában is, például a marokkói Rabatban, amelyik leginkább egy hatalmas virágos kertre hasonlít, amelyben emberek is laknak, el tudnám képzelni az életem, de a kongói Kinshasa-ban vagy az etióp Addis-Ababa-ban semmiképp sem, ahol nagy mint nap súlyos érzelmi válságot kellene átélnem a lakók nyomorúsága és a lehetetlen életkörülmények miatt." forrás

,, Manapság az afrikai gazdaságok felpörgését az újgyarmatosítás, a kínai nyomulás biztosítja. Az, hogy mindenhol mobiltelefon tornyok, stadionok, utak, hidak épülnek, az nem a feketék érdeme, hanem a a kínai kolonizáció jele.
100 év múlva lehet majd ezen sírni, hogy a gonosz kínaiak odacsinálták a vasutat, hidakat, utakat, amivel eladósították szegény afrikaiakat. Ugyanis Kína se ingyen adja az infrastruktúrát.
A másik forrás, amiből gazdagodik Afrika, az a nemzetközi humanitárius segélyek. Kiapadhatatlan forrás, amit úgy nyúlnak le, ahogy akarnak.
Ha pedig túlnépesednek, akkor irány Európa... Németországban mindig lesznek olyan ostobák, akil tárt karokkal és refugeeswelcome transparensekkel várják a feketéket, arabokat, mohamedánokat.

Én örülnék legjobban, ha végre belépne Afrika a 21. századba és lecsökkenne a születésszámuk, nőne ott a jólét. (retkeslaci, 2018)

A helyiekről

"Felelősségtudat hiánya. Gyereket simán ott hagynak másra, minden előzetes értesítés nélkül pár napra. Értesítéssel pár évre is. A fehér ember a kutyájáról is jobban gondoskodik, esetleg odakészít vizet és kaját.
Afrikában azt gondolják (tényleg rossz ez a szó), azt hiszik, hogy a gyereknevelés el van intézve azzal, ha nem felejtett el enni és inni adni porontyának. A gyerekek meghalnak az unalomtól, mert semmi játékuk sincsen, hiszen sok pénzbe kerül. Természetesen a szülőknek fodrászra, mobilra, taxira akadhat pénz. Eszükbe sem jut, hogy maguk készítsenek játékot. Kivétel falun a pet palackból készült autócska. Mondhatnánk hogy önző társadalom, melyben mindenki magára gondol, de igazából hagyományosan ez nem így van. Itt a tesóm gyereke az enyém is, a nője… hm, nem tudom, ezt nem kötik az orromra.

A Nő. – az Afrikában nem más, mint vagina. Bocsánat, nem: vagina és cseléd. Ja, és verni is lehet, és nem is szégyen. Még soha nem élvezték a szexet, de a gyerek jön. Kettő, három. Idejük van. Ha addig együtt maradnak. Alig van olyan család, ahol van papa is a gyerek mellé, hamar eltűnnek a pasik. Nincs semmi felelősségtudat. Semmi. Viszont a hímnek (elnézést, hogy így jellemzem őket), mindenképpen van több nője. Itt persze tovább él a tradíció! Attól nagy ember valaki, hogy sok felesége van. Igaz, ma már nem felesége, mert azt már nem tudja megfizetni, mert ugye az pénzbe kerül, s itt inkább látszanak pénzesnek, de nem azok. De egy éjszakára azért futja. Meg italra és pár szép szóra, amíg tele van vérrel.

Mivel a feleség teher, no meg fizetni is kell érte, így már inkább csak szeretőik vannak, s az ugye nem számít, ha utána megszül pár gyereket, mert nem érdekli. Lényeg, hogy még egy rovátka lehet a listán, míg esetleg a nő dögrováson. Mert hogy mennyi szenvedést hagy maga mögött, azt leszarja. Mit eszik majd az a szerencsétlen kölök, nem számít, mert addigra már éppen másfelé vadászik. Vagy ugyebár másét vadássza. A nő meg úgyis arra fordul ahonnan remény van egy kis figyelemre, létbiztonságra, pénzre. Persze aztán rádöbben, hogy újra csak megdugták, s ha pechje van, jön egy (még egy) csemete és esetleg a vész: az Aids. S mire eszmél, már a pasi tűnt is tova, gyereke is a nyakán, s járhat orvoshoz is. No de miből? No de a nő is szívbaj nélkül árvaházba teszi, jobb esetben nagyira ruházza a kölköt, mert valószínűleg ilyen előzmények után nem is érzi a sajátjának. S így a 11 milliós Zimbabwének van 600 ezer árvaházi lakója! Közülük minden harmadik HIV-pozitív. Fényes jövő. (2014)" forrás

Ma gyerekek ismét segítettek tolni a biciklit, ugyanis a kempinghez vezető út tiszta homok.
Egy idősebb fiú odajött hozzám, és el akarta venni a bukósisakomban fekvő kólásüveget. Mondtam, hogy nem szabad a másét elvenni! Kérdi, "mit tudsz adni nekem akkor?" Azt feleltem, "Egy jó tanácsot. Ne koldulj pénzért, csak azért mert muzungu (azaz fehér) vagyok."
Az a baj, hogy ha odaadtam volna neki az üveget, tíz másik gyerek rohamozott volna meg, hogy mi van még nálam. Az, hogy sok fehér télapót játszik, és kiosztja az ajándékokat, csak arra tanítja meg a gyerekeket, hogy a pénzért vagy más ajándékért semmit nem kell tenned, a fehér ember majd úgyis megold mindent helyetted. Ez a fiú pedig még a biciklit sem segített tolni. (Malawi, 2024)

,, Összességében kijelenthetem, hogy a valamelyik nagy világvallást gyakorló hithű afrikai ember végtelenül barátságos, segítőkész, emberséges. Sokszor bibliai értelemben véve felebarátként fogadtak, láttak vendégül, gyógyítottak. Ha megkérdezték, elmondtam, hogy én alapvetően hitehagyott református vagyok, de ez senkit sem befolyásolt, nem éreztem, hogy emiatt bármiféle hátrány érne.

Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy az afrikai tudatlan, babonás ember viszont sokszor bizony „középkori” aggyal él. A legtöbb szegény afrikai országban a testi erőszak megnyilvánulása ma is mindennapos. A halál sokkal inkább az élet része, mint nálunk Európában. A legszegényebb régiókban a lopás nagyobb bűn a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságnál, az önbíráskodás, öntörvénykezés sok helyütt természetes. Etiópiában egy buszon tolvajt fogtak, és mire két férfi utas lecipelte az első rendőrposzthoz, az utasok már félig agyon is verték. Etiópiában és Mauritániában bizony nekem is sokszor erőszakot, nyers erőt kellett alkalmaznom érdekérvényesítéshez.

A hagyomány, a tradíció Afrika-szerte sokkal fontosabb, mint nálunk, a gyökereik sokkal erősebbek. Ennek eklatáns példája az amerikai kontinensre hurcolt hajdani afrikai rabszolgák évszázadokkal később is színes „hazai” kulturális élete." forrás

,, Még az ötórás dugó előtt visszabuszoztam a tengerpartra, ahol éppen egy afrikai esküvőbe csöppentem. Miután itt kimulattuk magunkat, éjszaka elmentünk egy hamisítatlan reggae partira is, ahol néhány koktél legurítása után egész éjjel táncoltunk a tengerparton. Itt kellett rájönnöm két dologra az afrikai nőkkel kapcsolatban:

Az egyik az, hogy úgy senki sem képes rázni a fenekét, mint ők, ha zenét hallanak. A másik felfedezést pedig egy lassúzás alkalmával tettem úgy hajnali kettő környékén. Utólag már kínosan hangzik, de csak itt jöttem rá arra, hogy minden afrikai, akinek nem pár centis, csigás, göndör haja volt, az valójában parókát viselt. Vagyis a táncoló nők körülbelül 95%-a! Hiszen kit érdekel a genetika, Afrikában is a hosszú, egyenes haj számít menőnek! (2018, Ghana)" forrás

Bushmanok előadják magukat a turistáknak - Elter fotója

Turista etikett

Csuktak le Tunéziában, Mauritániában, Kongóban, Szudánban és Etiópiában. Többnyire fényképezés miatt. forrás

,, Fényképezés

Afrika szerte a legkülönbözőbb reakciókra számíthatunk, ha a helyieket szeretnénk lefényképezni. A maszáj és egyéb kirakatfalvakban a pénztárcánk szab határt képeink mennyiségének.

Szomáliföldön az utcán járva szinte mindenkit lefényképezhettem, gyakran a helyiek kértek, hogy örökítsem meg őket. A szomszédos Dzsibutiban egy köztéri szobor lefényképezése után üldözőbe vett egy túlbuzgó biztonsági őr.

Nyugat-Afrikában kimondottan nyitottak voltak a helyiek a fotózásra. Észak-afrikai országokban szintén rugalmasak.

A kellemetlenségek elkerülése végett mindig kérdezzük meg potenciális alanyunkat: ha elutasító választ kapunk, próbáljunk meg valaki mást lefényképezni a környezetében, gyakran az illető mégis belemegy a fotózásba, ha azt látja, hogy mások engedik. (2015)" forrás

,, Afrikában használják a kézfogás jól ismert formáját is, de emellett vagy tízféle másikat is. Nagy mosoly kíséretében pacsiznak, ragadják meg a másik csuklóját, vagy rázogatják érthetetlenül hosszan a másik kezét. Botswanában még tovább bonyolódik a helyzet: a jobb kezet ki kell nyújtani, a balt ennek könyöke alá helyezni, és jöhet a kezek óvatos összeérintése.

Kenyában a maszáj törzs tagjai egész táncszertartást kerekítenek az új ismerős tiszteletére, melynek során igyekeznek minél magasabbra ugrani. Ugyanitt egyébként a köpködés is egyfajta üdvözlésnek számít, sőt a tisztelet és az áldás jelképe. Üdvözlésnél és búcsúzásnál is használják, néha a földre köpnek, néha a tenyerükbe, mielőtt kezet ráznának. forrás