ÚTIKRITIKA.HU / Üzbegisztán

Az üzbegisztáni közegészségügy színvonala változó. A városokban jó, vidéken igen eltérő. Utasbiztosítás megléte javasolt.
Külön felhívjuk a figyelmet a piacokon, standokon vásárolt élelmiszerek tisztaságának problémájára: a szárított gyümölcsök konzerválása sok esetben kéntartalmú vegyszerrel történik, így ezek fogyasztás előtt alapos mosást igényelnek. Az ország területén gyakoriak az áramkimaradások, így a hűtést igénylő élelmiszerek fogyasztása nem ajánlott.
Az Üzbegisztánba látogatók járványveszélynek nincsenek kitéve. Időről-időre jelennek meg azonban híradások hepatitisz fertőzésekről, ezért védőoltás felvétele ajánlott. Javasoljuk, hogy utazás előtt konzultáljanak kezelőorvosukkal.
A vezetékes vizet kizárólag tisztálkodásra tanácsos használni, inni inkább palackozott vizet ajánlatos.
Mindig legyen nálunk papírzsebkendő, vagy/és nedves törlőkendő. Vannak fizetős wc-k, 2-5000 som/főig, de ez sokszor csak a pottyantás lehetőségét jelenti két tappancson, a tisztaságot nem.
A járdák mellet sok-sok helyen öregasszony csapdák vannak, nyitott csatonák. Kéretik figyelni.

"Bukharában a taposós budival nem a taposás volt a probléma, hanem a szaga. A pokol sokadik bugyráé. És az előtte üldögélő leányka ebben üldögélve mobilozott hosszasan. (Kriszta)

„Dél körül megálltunk egy kis útszéli falatozóban, hogy magunkhoz vegyünk valamit – a birkahúsból készült saslik nyers hagymával egész jól csúszott. Majd jött a végzetes hiba: kíváncsiságból bekukkantottunk a konyhába. Hát, mit mondjak, egy HACCP-ellenőr legfeljebb a haját tépné. Az étkezést fél deci 50%-os pálinkával kezdtük és zártuk, de így is kihívás volt egyben tartani a rendszert.

Amúgy a „WC” elnevezés itt félrevezető: a „víz” hiányzott, és csak a jó ízlés szab határt annak, hogy ecseteljem, milyen élmény volt végigszenvedni a taposós budi megpróbáltatásait, míg megszabadultam a feleslegtől.

A vendéglátó nagyon kedves volt, még teát is készített nekem, én meg sajnos elkövettem azt a hibát, hogy meg is kóstoltam, és én mint rutinos 56 országot bejárt utazó, tudhattam volna, hogy idegen országban nem iszunk csapvizet, főleg nem távoli országban, aminek az lett a vége, hogy a következő 24 órában kiadó hasmenéssel kellett megküzdenem. Így a városlátogatás mellett, még egy gyógyszertárat is fel kellett keresnem, ahol pechemre egy 60 körüli asszonyság ült, aki persze csak oroszul beszélt, így fordító segítségével el kellett magyaráznom neki, milyen gyógyszerre lenne szükségem és milyen panaszom van. Szerencsére fél nappal később a panaszom elmúlt, miután kaptam valamilyen gyógyszert, amit nem ismerek. Szóval rutin ide vagy oda, figyeljünk oda, távoli országban ne teázgassunk, vagy ha igen az csak ásványvízből készült tea legyen. (2023)

.

Ebben a mozlim országban nem gond alkoholos italt venni, bár vodkát csak nagyon kevés helyen. A COVID-érában jó üzleti fogás volt a vírusellenes hatással kecsegtetni . G. E. fotója (2021)

Közlekedés

Az ország méreteiből adódóan jelentős a belföldi, illetve az Oroszországból, vagy Oroszországba tartó vasúti, valamint a légi-közlekedés. A gépjármű közlekedési morál és biztonság jelentősen eltér az otthon (Európában) megszokottól. Az Üzbegisztánba gépkocsival látogatók saját érdekükben legyenek figyelemmel a helyi közlekedési „szokásokra". Gépjárművezetés esetén az alkohol fogyasztása nem megengedett. A hideg idő beköszöntével számítani kell az utak jegesedésére.

Felületes benyomásaink alapján Üzbegisztán kedvenc autómárkája a Chevrolet, leánykori nevén Daewoo. Láthatnk néhány matuzsálemi korú Volgát a szovjet időkbő. Maradt elég sok Lada, de a Chevrolet mindent visz. Kevés az igazi luxusautó, párat, ha látni belőlük.

Vonatozás

Ajánlott a vonat használata, de előzetes foglalással működik csak.

Vidéken még mindig bicikliznek sokan, Bukharában ez jól látható. Este kicsit nyomasztó, ahogy a semmiből felbukkanak a bicajozó helyi idősebb pasik, ugyanis a bicikliken soha nincs lámpa. Betöltetlen piaci rés. Bérelhető bicikli nincs, roller már hamarabb.

Nagyon jó az üzbég vonatközlekedés. Vannak japán típusú szupergyors vonataik is, amik 300 km-t 2 óra alatt tesznek meg. Emellett létezik egy lassabb ülős vonat és egy még lassabb hálókocsis vonat is. Bukharából visszafele csak erre tudtam jegyet venni. Furcsállottam, hogy délután miért van hálókocsi, de kiderült, hogy ez a vonat átszeli keresztben az egész országot 1500 km megtételével! Egyébként a vonatok, a pályaudvarok, de összességében az egész ország nagyon tiszta. (l.l., 2023)

2024: Vonatjegyet az Uzbekistan Rialways alkalmazásában, amit le lehet tötleni Apple Store-ból vagy Play áruázból. Egyszerű, könnyen használható, magyar bankkártyával működik. PDF-ben küldik a jegyet. Annyira kell odafigyelni, hogy a járatok 40 nappal utazás előtt nyílnak csak meg, tehát előbb nem lehet foglalni. Nem is érdemes, csak a menetrendet nézgeteni.

K. Kriszta fotója

Meglepő módon az üzbég vasúton a vonatszemélyzet csak felszálláskor ellenőrzi a jegyeket, utazás közben már nem jegyvizsgálóként, hanem inkább felszolgálóként, segítőként tevékenykedik. Minden az utasok kényelmének fokozásáról szól: a személyzet nyugodt, mosolygós, nem kapkod, mégis minden feladatuk gördülékenyen el van látva, és az utasok elégedetten utaznak. Mindenki jegyén feltüntetik a kocsi- és ülőhelyszámot, így mindenki a kijelölt helyére ül – ha mégis tévedne valaki, a jogos tulajdonos kedvesen, de határozottan visszakérheti helyét. Jegyvásárláskor a helyfoglalás is kötelezően megtörténik.
Az állomási mosdók pedig? Meglepően tiszták és kulturáltak.

A Szamarkand felé száguldó vonat? Na, nem valami régi gőzös rozoga vagonokkal! Épp ellenkezőleg. Ez a spanyol gyártmányú ultramodern szerelvény a japán sinkanszeneket idézi, és simán felszökik a 240 km/h sebességre. Alig érezni a tempót, egy kijelző mutatja csak, hogy milyen gyorsan robogunk. De a sebesség nem akadályozhat meg abban, hogy felkeressük a büfékocsit – hiszen a folyadék utánpótlás itt is alap. Ahogy a vagonok közötti üvegajtó fotocellával nyílik előttünk, hamarosan az „utasellátónál” találjuk magunkat, ahol nem kis meglepetéssel fogad a sok márkás whiskysüveg látványa. Na, mondom, ide egy sört, mert a hidratálás elengedhetetlen. A srác már nyitja is a pívót – a csehek jól rákaptak a piacra –, és közli az árat. Most, Üzbegisztánban az infláció gyorsabban pörög, mint ez a vonat, akkoriban 1 euró 4000 szomot ért, de lehet, mire ezt olvasod, már több. Csakhogy nagyobb címleteket nem nyomtatnak, így Tesco szatyorral cipeled a pénzt egy sörre. De mindent összevetve: 300 forintért kaptam egy jéghideg sört! Hogy megbizonyosodjak, nem tévedett-e, gyorsan kértem még egy kört.

A Taskenti főpályaudvar - R. Gyuri fotója

„Az utak egész tűrhető állapotban vannak, és az autósok rendszerint nagy ívben kikerültek minket – néha még egy barátságos dudaszó és mosolygós integetés is járt hozzá. Itt tényleg ráérősen, nyugodtan vezet mindenki. Akadtak olyanok is, akik megálltak egy „Otkuda?” felkiáltással, érdeklődve, honnan érkeztünk és merre tartunk, hogy tetszik Üzbegisztán. Néha még egy kis dinnyét vagy kefirt is kaptunk frissítőként az út során.

Ami az autókat illeti, a szovjet érából megmaradt Ladák és Volgák mellett szinte kizárólag Chevrolet és Daewoo típusokkal találkoztunk.

Ultragyors vasútjuk - s.t. fotója

„Épp megjegyeztem, hogy az üzbég utak valamivel jobbak, mint déli szomszédjuknál, amikor hirtelen véget ért a sima szakasz, és valami förtelmes, kátyúkkal teli utolsó 30 kilométer következett. Annyi volt a lyuk az aszfalton, hogy az autók inkább a padkát választották – ott gyorsabban lehetett haladni. Ezen a vidéken már nem a sivatagot látni, mert az Amu-darja vizével jókora területeket locsolnak fel. A növények nagy része gyapot, ami a szovjet időkből maradt ránk, hiszen az elvtársaknak szükségük volt saját gyapotra, és ezt a vidéket tartották a legalkalmasabbnak a termesztésre. Igaz, emiatt kiszáradt az Aral-tó, de sebaj – úgysem oda jártak nyaralni.”

Üzbegisztán fejlődése kézzelfogható, bár a tempó továbbra sem szédítő. A városból kifelé haladva az autópálya hamar átadja helyét a megszokott valóságnak: kátyúk között kanyargunk, óvatosan kerülgetve az idő próbáját ki nem álló aszfaltot. Utunk a Kizil-Kum sivatagon át vezet egészen Bukharáig. A kezdeti szakaszon még gyapotföldek sora kíséri utunkat – ezek máig az ország egyik gazdasági alappillérét jelentik –, majd, ahogy egyre távolodunk az Amu-darja folyásától, szinte véget nem érő kavicsos síkság tárul elénk.

Figyelemre méltó jelenség, hogy a városból kivezető utakon hosszú autósorok torlódnak a benzinkutaknál. Úgy tűnik, ez nem ritka eset: több töltőállomásnál sorompós rendszer próbálja szabályozni a forgalmat. Az autópark képe sem az, amit egy modernizálódó országban elsőre várnánk. Míg a régió más részein Toyota-modellek uralják az utakat, itt leginkább megfáradt Daewoo Matizok és más hasonló korú járművek kelnek versenyre az idővel.

Különösen szembeötlő, hogy milyen sokan közlekednek földgázzal. Noha a buszok és teherautók gázüzeme máshol sem szokatlan, Üzbegisztánban személyautók tetején is gyakran látni nagy nyomású gázpalackokat. Elsőre kissé szürreális látvány, mégis praktikus megoldás ebben az országban, ahol a földgáz könnyebben elérhető, mint a benzin.

Néhány nap alatt jártuk be Taskentet, Szamarkandot és Buharát. Persze ez az idő csak ízelítőre elég, egy-egy város sokkal többet érdemelne, de úgy éreztük, a legfontosabb hangulatokat így is sikerült elcsípnünk. A városok közötti utazást többnyire taxival oldottuk meg – ezt az idegenvezetőnk szervezte le gördülékenyen. Eredetileg tervben volt, hogy a Taskent–Szamarkand távot a híres gyorsvonattal tesszük meg, de végül ez az út is autóval zajlott le.
Egyetlen kivétel akadt: a Buhara–Taskent szakaszra éjszakai vonatra váltottunk. Az út egy részben felújított, régi szovjet gyártmányú szerelvényen zajlott. El lehetett viselni – az ágyak elfogadhatóak, a hőmérséklet elviselhető –, de azért nem ez lesz az a közlekedési forma, amit szívesen újra választanék.

A beszállás azonban még a vonatozásnál is érdekesebb élmény volt. Már a pályaudvarra lépve útlevél-ellenőrzés és kézi motozás fogadott, majd röntgengépen küldték át a csomagokat. Ezután újabb iratellenőrzés, egy pecsét a jegyre, majd még egy utolsó kontroll a peronon, ahol minden kocsinál külön kalauz várta az utasokat. A rendszer kicsit túlbiztosított, de a hatóságok komolyan veszik a dolgot.

Metró-felügyelő Taskentben - s.t. fotója

Közlekedési ,,kultúra" - K. Kriszta fotója

Étkezés

Nagyobb városokban nagyobb a választék is. Ha megtaláltuk az ízlésünknek megfelelőt, csak bátran. De ne keressünk olasz éttermet, halas specialitásokat, stb. Nagyon-nagyon jó török éttermeket találhatunk, talán az itteni választék legjobbjai. Turistás helyen jellemzően sütnek csirkét is, népi, helyi étkezdékben kevésbé. Ahol turistás a hely, ott mindenhol kötelező szervízdíjat számolnak fel. 10-15% közötti összeg, általában az étlapon külön jelzik.

Az üzbég ételek zseniálisan finomak, bár vegánoknak/vegetáriánusoknak nem ajánlom, mert nehéz dolguk lesz, a zöldség gyakorlatilag drágább, mint a hús, viszont a bárányból készült ételek kihagyhatatlanok (húsfalóknak).
Hihetetlenül sok és nagyon finom teát isznak, de nem ám a filtereset, hanem isteni szálas teákat, amiket filléreket lehet venni a piacon.

„Bukhara: A piac rögtön ott van mellette, jóval nagyobb, mint a khivai, és javarészt fedett. Van egy külön csarnoka a lepényeseknek, amiből már tényleg elegem van, mert itt mindenhez ezt adják – reggelire a szállodában, vacsorához az étteremben. Mindegyik ugyanolyan: kiszáradt, másnapos pizza, feltétek nélkül. A hentesek részlege nem olyan durva, mint Afrikában, de itt is akadnak érdekességek. És ott vannak még a magárusok, ezernyi szárított vagy pirított magfélével, aminek nagy része import. Ennyi szotyizó embert utoljára talán a Fradi-Újpest meccsen láttam, mint ahányan itt rágcsálják a napraforgót.”

Mit érdemes enni? Közép-Ázsiában szinte mindenhol találkozunk a plovval, amit afféle közös „nemzeti ételként” tartanak számon. Bevallom őszintén, engem nem igazán nyűgözött le – így aki hozzám hasonlóan válogatósabb, annak inkább a csirkés kebabot ajánlom. Bár még ott sem mindig garantált a tökéletesen átsült hús, a többi fogás pedig gyakran úszik az olajban vagy zsírban.
A lóhús itt mindennapos eledel, és bár alapvetően sovány, ha plov részeként tálalják, az már korántsem mondható diétásnak – bőven meglocsolják zsírral.

Az általános gasztronómiai kínálat nem túl változatos: jellemzően rizs, lóhús és más zsíros húsok alkotják a főételeket (sertéshúst természetesen nem fogyasztanak).

Viszont az előételek és a friss kenyerek kifejezetten jók, ízletesek. A higiéniai viszonyok talán valamivel jobbak, mint például Indiában vagy Délkelet-Ázsia bizonyos részein, de nem árt elővigyázatosnak lenni – egy korty pálinka, vodka vagy whisky sokat segíthet a „fertőtlenítésben”.

Az ételek zseniálisan finomak, bár vegánoknak/vegetáriánusoknak nem ajánlom, mert nehéz dolguk lesz, a zöldség gyakorlatilag drágább, mint a hús, viszont a bárányból készült ételek kihagyhatatlanok.
Nagyon finom teáik vannak, de nem ám a filteres, hanem isteni szálas teák, amiket fillérekért lehet venni a piacon. (2022)

Az ételek zseniálisan finomak, bár vegánoknak/vegetáriánusoknak nem ajánlom, mert nehéz dolguk lesz, a zöldség gyakorlatilag drágább, mint a hús, viszont a bárányból készült ételek kihagyhatatlanok.
Nagyon finom teáik vannak, de nem ám a filteres, hanem isteni szálas teák, amiket fillérekért lehet venni a piacon. (h. i., 2023)

Az üzbég konyha egyszerű, de finom – legismertebb fogásai az illatos fűszerezésű és aszalt gyümölcsökkel kevert rizsre halmozott bárányhús, a plov, illetve a hússal töltött, vajas tésztájú sós sütemény, a szomsza –, az árak pedig nagyon barátiak, egy kiadós kétszemélyes vacsora nem nagyon tud 200 000 szomnál (5700 forintnál) többe kerülni. (2021) forrás

Qatlama (vagy gözleme?) lepény, zöldfűszeres, spenótos, sajtkrémes töltelékű, serpenyőben sült fogás. A fekete tálkában savanyított zöldségek (reszelt sárgarépa) - M. Zs fotója

Vásárlás

Bukharában a szállásunk ablakával szemben egy apró éjjel-nappali bolt világított a sötét utcában. A kíváncsiság természetesen győzött, így le is mentünk felfedezni a kínálatot. Nem mondanám, hogy központosított állami italkereskedelem működik, de azért érezhető némi rend a rendszerben: a szeszes italokat külön helyiségben árusítják, külön pénztárnál, és a fiatalkorúaknak oda belépni szigorúan tilos. A meglepetés azonban nem ez volt, hanem az árak – pontosabban az, hogy mennyire alacsonyak. Egy fél literes üveg vodkát nagyjából ötszáz forintnyi összegért vásároltunk, ami még akkor is megmosolyogtató, ha az embernek netán a nagyapja valaha pálinkafőző gépet barkácsolt egy öreg kuktából.

Mielőtt bárki félreértené, nem vitt el minket a lendület: az üveg végül az utazás végéig kitartott. Inkább volt relikvia, mint napi program. Az italbolt hangulata is megér egy külön bekezdést – furcsa keveréke volt a posztszovjet maradványoknak és a modern kontrollnak, és a mögötte álló eladó egyaránt emlékeztetett egy éjjeliőrre és egy gyóntatópapra. Volt ebben az egyszerű esti vásárlásban valami sajátosan üzbég, valami, amit nem lehet sem katalogizálni, sem hazavinni.

Marhalábszár - p. a. fotója

Hagyományos üzbég satyek, a tubeteika -K. Kriszta fotója

Jól ellátott boltok - K. Kriszta fotója

Pénzváltás

Fizetőeszköz: az üzbég szom (UZS)

Az aktuális kurzus láthatjuk a fenntiekre rákattintva.

Eurót, vagy dollárt vigyünk. Furcsa módon nem kérik az útlevelet a váltáshoz. A másik furcsaság az volt, hogy a szamarkandi reptéren teljesen normális árfolyamon váltottak hajnali háromkor.

aji

A váltási árfolyam az egyes váltóhelyeken különböző, ezért nagyobb összeg átváltása esetén célszerű több helyen is tájékozódni. A bankok, illetve a repülőtéri váltóhelyek lényegesen rosszabb árfolyamon számolnak, mint a kisebb pénzváltók. A nagyobb címletű pénzt jobban váltják, USD-t csak az újat (ún. „nagyfejű dollárt”) fogadják el. A kötött devizagazdálkodás miatt konvertálási problémák állnak fenn: a szom visszaváltása komoly problémákba ütközik.

2017 óta a hatóságok jobb hivatalos árfolyamokkal és az ellenőrzések szigorításával szisztematikusan töri le a fekete piaci pénzváltást. Közben jelentősen igazították az árfolyamot a feketepiaci árfolyamokhoz, hogy ne érje meg feketén váltani.

"Mi vittünk dollárt készpénzben, apró címletekben, jó döntés volt. Mindenhol lehet váltani, szinte mindig nyitva vannak. Taxi, belépők, víz, ilyenekre költöttünk belőle. Az éttermeket, szállodákat kártyával rendeztük. Wise visa volt a nyerő, mindig a dolláros egyenleget terhelte, hiába írtam alá somban. Kérte a pin kódot, de hibátlanul működött végig. (Kr 2023)"

Készpénzhez jutás ATM-ből…
Aztán jött a hajnal és azon gondolkoztam, hogy némi nemű helyi készpénzre lenne szükségem. Eurót vittem magammal (vész esetére), amiből valamennyit a reptéren szerettem volna átváltani SZUM-ra, de sajnos addigra a pénzváltó zárva volt, így másképp kellett megoldanom a pénz kérdést. Láttam, hogy a bejárati ajtó mellett van egy Kapitalbank-os ATM, és volt rajta VISA és MasterCard logó is, így úgy döntöttem, hogy kipróbálom, veszek fel belőle pénzt. Mivel az OTP-s kártyámat nem akartam, hogy benyelje (ha valami nem oké), illetve a Revolutot sem akartam benyeletni vele, így aztán a Curve Mastercardommal próbálkoztam, ami mögé bármit be lehet tenni, az már kártya elfogadás szempontjából már nem releváns. Ha elfogadja a Curve kártyát, akkor gyakorlatilag nyert ügyem van. Úgy is lett. Betettem a Mastercard-os Curve-öt az automatába, ami mögött a Revolut VISA kártyám volt és nagyon jól működött. Az automata felajánlotta, hogy a felveendő 560.000 SUM (kb. 19.000 Ft) felvételére 2.500 SUM (84 Ft) tranzakciós díjat számol fel és megkérdezte, hogy elfogadom-e. Igent nyomtam, jött a pénz, és még a kártyámat is visszakaptam. (sz.z., 2022)

Sok országban, ahol a nemzeti valuta értéke alacsony, a mindennapi gyakorlatban „levágják” a nullákat, hogy egyszerűbb legyen a számolás és a kommunikáció. Üzbegisztánban viszont a helyzet kicsit árnyaltabb.
💵 Hétköznapi használatban Üzbegisztánban:

A som teljes értékét használják: az emberek, boltosok, éttermi számlák, piaci árak mind a teljes összeget írják ki és mondják ki, azaz nem vágnak le nullákat a mindennapi beszédben.

Például: ha valami 10000 somba kerül, akkor azt tízezernek mondják, nem „10”-nek.

A számlákon, árcédulákon, ATM-eken, étlapokon, piacon is teljes összeg szerepel.

Ez igaz a beszélt nyelvre is, tehát ha például kérdezel egy árustól, hogy mennyibe kerül valami, akkor azt fogja mondani: „yigirma ming som” (20000 som), nem azt, hogy „húsz”.

💬 Miért nem rövidítenek?

Valószínűleg azért, mert a som még mindig „viszonylag új” valutának számít (a függetlenség után vezették be), és a névértékekhez hozzászoktak, nincsen annyira felfújva, mint például régen a török líra vagy a régi olasz líra volt.

Emellett az új bankjegyek (pl. 20000, 50000, 100000 som) már elég nagy értékűek ahhoz, hogy ne kelljen túl sok nullával bajlódni apróbb vásárlásoknál sem.

💡 Praktikus tipp:

Mivel az 1 EUR kb. 14760 som, érdemes fejben számolni: 10 000 som kb. 0,7 euró, tehát ha valami pl. 50 000 somba kerül, az körülbelül 3,5 EUR.

Ha piacon alkudozol, vagy helyiekkel beszélsz, fontos, hogy mindig pontosan értsd, hány nulláról van szó, mert nincs leegyszerűsített rendszerük.

(2025)

Közbiztonság

A biztonsági helyzet a külföldiek által is látogatott helyeken kielégítő. Turistaszezonban megnőnek a lopások. Javasoljuk, hogy a szállodát (tartózkodási helyet) elhagyva lehetőség szerint az okmányok/dokumentumok másolatait, az aznap elköltendő készpénzt, illetve csak a feltétlenül szükséges személyes holmikat (mobiltelefon, fényképezőgép) vigyék magukkal, és figyeljenek értékeikre az áruházakban, éttermekben.

Előfordul, hogy őrizetbe vett/letartóztatott személyek esetében az üzbég hatóságok nem tájékoztatják a külföldi állampolgárt a konzuli védelemhez való jogáról, és a nagykövetségeket, főkonzulátusokat sem értesítetik a konzuli egyezményben meghatározott határidőn belül az eljárás megindításáról. Ilyen esetekben lehetőség szerint közvetlenül vegyék fel a kapcsolatot a Moszkvai Magyar Nagykövetség konzuljaival. A konzuli ügyelet ott folyamatosan működik.

Néhány nap alatt jártuk be Taskentet, Szamarkandot és Buharát. Persze ez az idő csak arra volt elegendő, hogy megkapjuk az első benyomásokat, a részletek felfedezésére ennyi nyilván nem elég. Mégis, úgy éreztük, sikerült megérinteni azt a különös időtlen réteget, ami ezeket a városokat átszövi. A városok között főként taxival utaztunk, ezeket az utakat az idegenvezetőnk gond nélkül leszervezte. Eredetileg tervben volt, hogy a Taskent és Szamarkand közötti távot a híres Afrosiyob gyorsvonattal tesszük meg, de végül ez is egy hosszú, de kényelmes autózás lett.
Egyetlen kivétel a Buhara–Taskent útvonal volt, amelyet éjszakai vonattal tettünk meg. A vonat egy részben felújított, szovjet eredetű szerelvény volt: kopott, de működőképes, a matracok vékonyak, de aludni azért lehetett. Nem volt rossz élmény, de aligha lesz a kedvenc utazási módszerem. A beszállás rituáléja viszont emlékezetes maradt: útlevél-ellenőrzés, kézi motozás, röntgenes csomagvizsgálat, újabb igazoltatás, pecsételés a jegyen, végül még egy utolsó kontroll minden kocsi ajtajában.

Ami elsőre feltűnt, az a rendőrök száma: gyakorlatilag minden sarkon látni egyenruhást. A hivatalos magyarázat szerint ez a turisták és a helyiek biztonságát szolgálja, és valóban – a jelenlét inkább megnyugtató, mint nyomasztó. Más közép-ázsiai országokkal összevetve, például Tádzsikisztánnal, itt kevésbé tűntek fenyegetőnek az egyenruhások. Inkább figyelnek, mint zaklatnak. Az utazót nem vegzálják, de tudatják vele, hogy látják.

Aji fotója

Biztonsági mizériák, avagy így lehet csak belépni…
Ez egy olyan ország, ahol a vasútállomásra bemenni is csak a biztonsági szolgálat szkennerén keresztül és a csomag átvilágítása után lehet, és csakis érvényes menetjeggyel. Vagy a pénztáron keresztül, miután megvetted a menetjegyet. Ez Taskentben is és Szamarkandban is így működött. De ez nem baj, legalább vigyáznak az emberek épségére. Az egyik tiszt megnézte az útlevelemet, sosem látott ott magyart, a másik pedig a telefonomon lévő jegyet nézte meg. De aztán nem kötöttek bele semmibe sem, átengedtek, mosolyogtak, és jó utat kívántak. Aztán ellenőrző bódéból ki, állomásépületbe be, még volt bő 4 órám a Szamarkandi vonat indulásáig. Annyira hideg volt odakint, hogy az épület 2 ipari klímája se bírta az épületet felfűteni 2-3 foknál melegebbre,szóval pár óra didergés következett, de szerencsére nem fáztam meg. A reggel közeledtével egyre több lett az utas, gondolom ők is segítettek a testhőjükkel melegíteni a várót (plusz gondolom az éjszakjai extrém fagy is enyhült), a végére már egész jó meleg lett a váróterem. Persze a vonaton jó meleg volt. (sz.z., 2022)

A Fergána-völgy látogatása, bár érdekes lehet, 2024-ben továbbra is biztonsági okokból nem ajánlott. A térségben feszültségek állnak fenn az üzbég és tádzsik lakosság között, amelyek 2005-ben véres összecsapásokba torkolltak. Ugyancsak nem tanácsos Termez városába látogatni, mivel az Afganisztán határán fekszik, és a biztonsági helyzet ott is bizonytalan.

Sokszor előfordulhat, hogy taxisok, árusok vagy akár járókelők felajánlják, hogy eurót vagy dollárt váltanak helyi valutára kedvezőbb árfolyamon, mint a hivatalos váltóhelyeken. Bár ez széles körben elterjedt és nagyrészt megtűrt gyakorlat, jogilag továbbra is büntethető. Emiatt mindig fennáll a kockázat, hogy problémába ütközik az ember a rendőrséggel, ezért óvatosság ajánlott a feketepiaci valutaváltás során.

A személyes biztonság tekintetében az ország nagyon biztonságos. Még a nem turistás negyedekben is barátságosan viszonyulnak a látogatókhoz. A turisták ellenőrzése a múltban gyakoribb volt, de 2024-ben már jelentősen csökkent. Csak a metró- és vasútállomások bejáratánál vannak alapvető ellenőrzések, amelyek diszkrétek és általában megértőek a turistákkal szemben.

Biztonsági okokból a turistáknak kötelező regisztrációt kell kapniuk a szálláshelyeken, amelyet ellenőrzés esetén fel kell tudni mutatni (bár ez ritka), és a regisztrációkat meg kell őrizni az utazás végéig.

Ezenkívül szigorúan tilos fotózni az ellenőrző pontokat, a metró- és vasútállomásokat, mivel ez rendőri igazoltatást eredményezhet.

Egy fontos megjegyzés a helyi lakosokról, akik felajánlják, hogy körbevezetnek: Gyakran előfordul, hogy fiatal üzbégek (többnyire férfiak), akik beszélnek angolul, megpróbálnak külföldiekkel találkozni a helyi hotelekben, és tolmács- vagy idegenvezetői szolgáltatásokat ajánlanak. Ez rendszerint nappal és nyilvánosan, kisebb, de jobb hotelekben vagy azok közelében történik. Az ilyen élmények gyakran mindkét fél számára kedvezőek lehetnek: a helyiek gyakran szeretnék javítani angol vagy francia nyelvtudásukat (esetenként más nyelvekét, de általában angolt), és némi dollárt vagy eurót keresni. Ha egy ápolt megjelenésű ember ilyen szolgáltatásokat kínál, és érdekel a lehetőség, kérdezd meg a hátteréről, hogy mit ajánl és mennyit kér érte (általában 10 és 25 dollár között egy napra, a szolgáltatások és az együtt töltött idő alapján).

A legtöbb megbízható ajánlat olyan fiataloktól származik, akik nyugati csereprogramokon vettek részt, vagy a Taskenti Világdiplomáciai és Nyelvi Egyetemen tanultak. Ha mindent rendben találsz, a nyelvtudásuk megfelelő, lelkesek és udvariasak (de nem tolakodóak), érdemes megfontolni a lehetőséget. Fel kell ajánlaniuk, hogy múzeumokat, történelmi helyszíneket, kávézókat, bazárokat mutatnak meg, illetve kulturális tanácsokat adnak és segítenek az eligazodásban. Fontos, hogy megkérdezzék, mit szeretnél látni vagy csinálni. Gyakran jól sikerülnek az ilyen együttműködések.

Azonban, ha éjszakai életet (vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat) ajánlanak, semmiképp ne fogadd el az ajánlatot.

Magyar külképviselet

Taskentben (a nagykövetségen kívül) van magyar konzuli hivatal:

Cím: Bogiravon str. 63 65, 100057 Tashkent
E-mail cím: mission.tas@mfa.gov.hu
Telefonszám: +998712307182

Konzul: Dr. Kianek Richárd

Egyéb hasznos információk

1. Nincs szükség konnektor adapterre.

2.. Mobilinternet kapcsolat, ami szükséges…

Nagyon szükséges, könnyen beszerezhető. Eddig jó.

A vásárláshoz ragaszkodnak az útlevélhez, fénymásolják a fényképes és a szemközti oldalt és a beléptető pecsétet is. Nagyon jópfa, hogy hatalmas divatja van a konténeres/kisbuszos árusoknak. Egy teljes iroda van a kisbusz hátuljában, fullos kiszolgálással.

Maga az internet nem a legerősebb, jön és megy, teljesen váratlanul. Ez már annyira nem kellemes. Ami viszont kifejezetten kellemetlen, hogy a helyi netes csomagok a hotspotot nem mindig engedik, azaz a saját netet nem lehet megosztani azokkal, akikkel együtt utazunk.

Sok turistás helyen random feltűnik egy-egy wifi tábla. Itt sokszor fürtökben lógnak a külföldiek és olvassák az otthoni híreket, stb, mert ezeken a wifis pontokon meglepően jó a net.

"A netes csevegő alkalmazásokat kevésbé akadályozzák, mint pl. Dubaiban. A face time remekül működött telefonként, a messenger csak üzenetet tudott küldeni. Tudom, hogy ez egyéni beállításoktól, vpntől is függ, így nem állítgattam semmit. Használtam azt, ami működött. Legyen többfajta lehetőség a telefonodon, egyik majd működik, nincs általános szabály. (vagy nem jöttem rá) Annak, aki dolgozni szeretne, teams és társaik, feltétlenül egyeztetnie kell utazás előtt a rendszergazdájával. Ilyenbe is belefutottam, sikerült megoldani, de plusz 15 perc volt és nem ment laptopról...(Kr2023)"

Rákérdeztem a hotspotra, az eladó bőszen bólogatott. Persze, van hotspot. Ucell volt, azt írta a telefon, hogy kontaktáljam a szolgáltatót. Hm. Kr

Csomagfelvétel után irány SIM-kártyát venni (az éjszaka kellős közepén), hogy legyen azonnal internet kapcsolat a telefonon - nem másért, mint a Google Térkép és a kommunikációs szoftverek használata miatt (Messenger, WhatsApp, Viber, internet telefon, satöbbi).
Néhányan azt mondanák, hogy "minek internet azonnal?!", de szükséged van rá útvonal tervezésre, vagy ha épp foglalni akarsz egy menetjegyet, esetleg hívni egy taxit, akkor ma már ott is nagyon fontos, elengedhetetlen a mobilinternet kapcsolat. Szerencsére a legtöbb reptéren, így itt is lehetett helyben venni, és sikerült helyben beaktiválni is. Sajnos picit drága volt, mert 9 USD-t fizettem, de szükségem volt rá és nem ismertem a helyi viszonyokat, nem tudtam, hogy minek mennyi az ára, és mivel feltétlenül szükségem volt az éjszaka kellős közepén az internet kapcsolatra (a Térkép miatt) és nem tűnt irreálisan drágának a SIM-kártya (a benne foglalt csomaggal együtt), így kifizettem. A csomag 8 GB internetet és korlátlan beszélgetést tartalmazott országon belül. Napokkal később láttam ugyanennél a szolgáltatónál (Beeline UZ) egy jóval olcsóbb csomagot, amiben ugyanennyi adatmennyiség (8 GB) volt + korlátlan beszélgetés országon belül (https://beeline.uz/ru/products/tariffs/hammasi-zor-3.html) amit viszont a reptéren nem értékesítettek, de hát… legalább volt reményem az útvonal tervezésre és bármire, ami internetet igényel.
Ez a csomag 40.000 SUM-ba került volna, ami 1355 Ft. (Tehát a reptéri csomag árának kb az ⅓ -ába). (sz.z., 2022)

3.. Hölgyeknek nagyon praktikus, ha visznek magukkal egy nagyobb sálat. Mecsetekben elvárás, hogy a hajuk/karjuk/lábuk el legyen takarva. Aki ezt elfelejti, venni fog. Nem gond, van választék bőven.