ÚTIKRITIKA.HU / Sri Lanka

Az egyénileg szervezett ország látogatás esetén a legkényelmesebb megoldás a helyi sofőr által vezetett autó bérlése. Határozottan követelni kell az elején, hogy a sofőr óvatosan, lassan vezessen, ne bravúroskodjon, és az autóban legyen biztonsági öv. A tapasztalatlanabb utazók válasszák inkább a szervezett utakat. Ezeken nem kell izgulni az idegen világ bonyolultsága miatt. A magyar nyelvű idegenvezető magyarázatai nyilván sokkal könnyebben követhető. A szervezett utak ajánlatait külön fejezetben tárgyaljuk. Nehéz tanácsot adni arra, hogy mi sűríthető be egy adott időtartamú Sri Lanka-i tartózkodásba, hiszen ez egyértelműen függ az egyéni igényektől, elvárásoktól, érdeklődéstől. Annyit tehetünk, hogy a látnivalók listáján előre vesszük azokat a látnivalókat, programokat, amiket nem szabad/illik kihagyni.

„Sokszor nem akarták megérteni (vagy egyszerűen nem fogadták el) a helyiek, hogy ha valami nem kell nekünk, akkor az tényleg nem kell. Ha nem volt szükségünk valamire, akkor próbálták olcsóbban adni. Például egy halárus nő, aki friss, nyers, felvágott halat kínált nekünk. Mondtuk neki, hogy már nem szeretnénk több halat enni, és a barátnőm még fintorgott is, hogy már a gondolatától is rosszul van. Erre a nő próbálkozott, hogy engedjen az árból. Hát, hogyan mondjuk még ezt érthetőbben?
Az utazásunk során sok tuktuk-sofőrrel találkoztunk, és ők is nehezen értették meg, hogy nem akarunk sehova menni. A srác mondja, hogy 100 rupeeért elvisz ide meg oda, én meg mondom neki, hogy nem kell. Erre ő, hogy akkor 50 rupee. Apró pénz ugyan, nem mintha számítana, de tényleg nem akartunk sehova menni. Egy idő után már nagyon idegesítővé váltak. Már csak makacsságból sem akartam üzletelni. Nem szeretem, amikor más mondja meg, mire van szükségem. De ott szinte mindenki valamilyen utazási ügynök, aki kitalál valami látványosságot, ami szerintük biztosan érdekelni fog, de én nem szeretem az utcán való alkudozást. Fárasztó volt, hogy mindig mindenkivel beszélgetni és alkudozni kellett, főleg, hogy én olyan típus vagyok, aki ritkán vesz bármit is, ha nem élelmiszer, és akkor is csak alapos kutatás után, hogy mi lenne a legjobb vásár. Ezzel szemben, amikor az utcán megállítanak, és el akarnak adni valamit, amit soha nem akartam megvenni, az már teljesen kimerít. De biztos működik sok turistánál ez a fajta marketing, különben nem csinálnák. Csak már eléggé elegem lett, hogy mi lehet a baj az arcommal, hogy mindenki könnyű célnak lát.

Nagyon aljas módszernek tartom, amikor valaki segíteni próbál, vagy útbaigazítást ad (általában kéretlenül), aztán kiderül, hogy valójában üzletember, aki éppen próbálja eladni a terítőjét, ékszereit, tuk-tukját vagy csónakját.

A tengerparton is folyt a turistavadászat. Volt, hogy csak kettesben akartunk sétálni a parton, és akkor odasegődött mellénk egy srác, így hármasban sétáltunk. Kiderült, hogy neki van egy kis bárja, csónakja és tuk-tukja... „Már akkor tudtam, amikor rámköszöntél."

Egy másik srác például próbált egy gyűrűt eladni 10 dollárért, két perc múlva már 15-ért.

És persze rengeteg kendő- és kagylóárus is volt. Összeszedik a legszebb darabokat a parton, és próbálják eladni.

De a tuk-tukosoktól már teljesen kész voltam. Megáll az egyik, kérdi, kell-e tuk-tuk, mondjuk nem kell, és továbbmegy. Pár másodperc múlva megáll a következő, aztán a következő, és így tovább. Még akkor is, amikor már béreltünk tuk-tukot, és épp a hotel előtt szállnánk be, akkor is hátulról halljuk: „Kell tuk-tuk?""

Ellara maximum egy napot áldozz (Little Adam's Peak, 9 Arch Bridge). A „világ legjobb vonatútja” szinten hanyagolható, ha csak nem akarsz nyomorogni nyugat-európai vloggerekkel és helyi arcokkal 7 órán keresztül, overhyped. Elefántlesre az Eco Park a legajánlatosabb, szakadozó eső ellenére kb. 30 elefántot láttunk, természetes környezetükben. Az Elephant Orphanage eléggé megosztó, de az biztos, hogy ha szabadon is vannak tartva, eléggé korlátozott helyre vannak beszorítva a turisták lenyűgözésére. (2025)

Túrázáskor hozzánk csapódó vezető

Ismerőseimmel elindultunk a hegyvidéki kisváros, Ella körül a környéket gyalogosan felfedezni. Hozzánk csapódott egy helyi gazda, aki éppen az egyik földön dolgozott, amikor arra jártunk. Angolul nagyon keveset tudott, de annyit megértettünk, hogy elkísérne minket a vízeséshez, ahová mi is igyekeztünk. Számomra az elején világos volt, hogy mire megy ki a játék, a munkát biztosan nem hagyná csak úgy ott néhány külföldi önzetlen megsegítése miatt. És valóban, nem is erről volt szó. Még az elején próbáltuk neki elmagyarázni, hogy megvagyunk vezető nélkül is, de nem tágított. A gyalogút végén természetesen kérte a fizetségét (20 amerikai dollárt, ami a helyi viszonyok között sok). Próbáltuk elmagyarázni neki, hogy mi nem kértük a segítségét és ezt ki is fejeztük már találkozásunkkor, ezért soknak érezzük a 20 dollárt, sőt, nem is fizetnénk, ha van olyan opció. Ha legalább beszélgetni tudtunk volna, és valami pluszt hozzátesz az úthoz, akkor még lehet, hogy ki is fizetjük. Eltévedni sem nagyon lehet (ráadásul hébe-hóba bele lehet futni valakibe, aki irányt tud mutatni), így vezető abszolút nem szükséges a környéken, ezért valóban lehúzásnak éreztük a követelését. Sehogy sem lehetett viszont lerázni, ezért aprópénzeinkből összedobtunk neki kb. 12 dollárt, amit hümmögve, de elfogadott és elviharzott. (2017)" forrás

,, Sajnos azt a hatalmas tanulságot kellett levonnom, hogy teljesen alulterveztem és emiatt eléggé elbasztam a sri lankai trip-et. Egyrészt az ország kicsinek tűnik, de csak kicsit kisebb, mint Magyarország, viszont sokkal-sokkal több látnivalót tartogat. A 12 nap alatt bejártam az ország déli féltekét. Csomó látnivalót kihagytam időhiány miatt. Folyton motoron ültem, úgy mozogtam, mint valami idióta Japán turista csoport: láttam, pipa, láttam, pipa...

Nagyon jó volt, de ha legközelebb erre járok, minimum egy hónapos utat fogok tervezni, hogy pihenni is legyen időm, mert ez egy ámokfutás volt kétkeréken. (2018)" forrás

,, Beiktattunk olyan helyeket is ahol turisták azért nem annyira járnak. Próbáltuk nagyjából időrendben végigjárni őket, kezdve Anuradhapurával, amiből sajnos már szinte semmi nem maradt. Kb. mint Aquincum, szinte csak az épületek alapjai. Na meg persze a hatalmas dagobák, amik azért igen látványosak.

Polonnaruwában már több minden látható, ami érthető is, úgy ezer évvel kellett csak kevesebbet kibírnia. Sigiriya viszont igazán lenyűgöző és valóban egyedi, az összes közül egyértelműen ez tetszett a legjobban, ez valóban olyasmi amit mindenkinek látnia kell. Szép és érdekes tehát mindez, azonban egy Angkorhoz, Borobudurhoz vagy Prambananhoz nem fogható, ha valaki azokat már látta, azért van egy kis hiányérzete. (2018)" forrás

,, Polonnaruwa vagy Anuradhapura?m mindkettő hely telis-tele van látnivalóval és érdekességgel, de stílusában eltérő a 2 ősi város. A fiúk Polonnaruwára, én Anuradhapurára szavaztam, a "melyik tetszett jobban?" kérdésre válaszolva. Bár körutazásunk miatt logikusan következett egyik település a másik után, visszagondolva sokkhatásként érte a csapatot a tömény információáradat. Szívem szerint egyiket sem hagynám ki, de semmiképpen sem egymás után; legalább egy napot közbe iktatva, amikor nincsenek templomok, Buddhák és ősi romok." forrás

Sigiriya

Kötelező program Sigiriya (oroszlán torok), egy síkvidékről drámaian kiemelkedő, hatalmas sziklaerőd meglátogatása és főleg megmászása. Az 5. században egy király alakított ki magának fényűző fellegvárat a 185 méter magas szikla bizony nehezen megközelíthető tetején, mert félt mostohafivére bosszújától. A szóban forgó király ugyanis a hatalom megszerzése érdekében megölte apjukat.

A program valójában nem a palota látványáról szól, mert abból csak kevéske rom maradt meg. A lényeg a sziklatetőre fellépcsőzés erőnléti kihívása és főleg méltányos jutalomként a fentről nyíló csodás panoráma élvezete. A topon az ember körülnézve végtelen erdőséget lát, amelynek közepéből az egyik irányban egy vakítóan fehér, hatalmas Buddha szobor emelkedik ki parádés, misztikus hangulatú látványt nyújtva.

Azzal magyarázzák a Sigiriya nevet, hogy maga a szikla frontoldala oroszlánfej formájára volt kifaragva és mintegy a torkán keresztül lehetett bejutni az erődítménybe, mármint azoknak, akiket szívesen láttak. Az oroszlán kobakja volt hivatott ijesztő hatást tenni az említett fivérre.

Manapság nincs ijesztő hatás, és óriási a látogatottsága a helynek. A szigetország lakóinak a körében is kiemelkedően népszerű. Népes családok, külföldi turistacsoportok jönnek, s tolonganak a keskeny lépcsős utakon.

„Nem volt túl jó ötlet a Sigiriya meglátogatását hétvégi napra időzíteni. Számtalan belföldi turista mászott ugyanabban az időben a lépcsőkön, ami jelentősen lassította, bonyolította és nehezítette a felfelé jutást. A februári forróságban, a tűző nap alatt izzadva körülbelül egy órát tartott a mászás. Előzetesen sokkal nehezebbre számítottam, de amikor láttam, hogy kisgyerekes helyi családok is papucsban vágnak neki a dolognak, kicsit enyhült a félelmem. Egyáltalán nem veszélyes a felmászás, a lépcsők és ösvények jól kiépítettek, inkább a tömeg és a párás levegő okozták a problémát. Fent viszont nagyon jó volt megpihenni és gyönyörködni a kilátásban. A lefelé menet már sokkal könnyebb volt. Végül is volt egy kis előnye a hétvégi látogatásnak, mert érdekes volt megfigyelni a hazai turistákat. Az egész élmény így egy jó kis szórakozást is jelentett."

A csúcsra jutásnak van egy-két pihenő platformja. Az egyiken 5. századi csodás, szépen helyreállított freskók láthatók. A Sigiriya-i asszonyokat ábrázoló sziklafestmények az UNESCO kulturális világörökségének listáján szerepelnek.

A Sigiriya, vagyis az Oroszlánszikla megmászása nehéz, de nagyon hálás élmény volt. Közben teljesen elfelejtettem, hogy amúgy nem is vagyok nagy hegymászó. A hatalmas vörös szikla, ami a gyönyörű zöld mező közepén magasodik, már önmagában is lenyűgöző látvány, de az igazán különlegessé az teszi, hogy egy egész erődítményrendszert építettek köré. A szikla körül mesterséges tavakat, buja kerteket alakítottak ki, a sziklafalon pedig meredek lépcsők, függőkertek és teraszok kaptak helyet. Félúton érdemes megpihenni egy barlangban, ahol élénk színű falfestmények is találhatók. Útközben többször is hálát adtam a felhős időnek, mert ha mindezt tűző napsütésben kellett volna megtenni, biztosan sokkal nehezebb lett volna."

,, Tele volt a hely önjelölt idegenvezetőkkel, akiket ugyancsak alig lehetett levakarni. Egyszerűen csak mellénk szegődtek, és elkezdték sorolni, hogy mi micsoda meg milyen régi. Szívesen bemutatják nekünk az egész helyet, akkor is, ha nem kérjük. A helyi szokás szerint a fizetséget utólag követelik, nincs semmiféle előzetes megállapodás. A sofőrünk szerencsére már előre figyelmeztetett, hogy ha idegenvezetők jönnek, mondjuk meg nekik, hogy nincs szükségünk rájuk. Végül is túl sok hasznos információval nem rendelkeznek, úgy vettem észre.

Visszafele menet még azért megállított egy öreg csóka, hogy útba igazítson, merthogy rossz felé megyünk, nem ott van a parkoló. Ellenkeztünk is, meg el is bizonytalanodtunk az irányt illetően kissé. Végül elvezetett egy másik parkolóba, úgyhogy mehettünk vissza végül. Egy dollárt adtam neki, de ő kettőt követelt, úgyhogy elküldtem hidegebb éghajlatra. (60-70 éves emberke lehetett, magyarázta, hogy hát neki ott a kisgyerek "little baby", akit etetnie kell. Már vissza se kérdeztem, hogy ez most komoly-e, valamit mondania kellett ugye. (2015)" forrás

,, Pinnawalaból Sigiriya mentünk, közel 3 óra buszút. A távolság nem sok, de az utak rosszak, sok helyen még vöröses homok, nincs lebetonozva. A szállásunk a Sigiriya Village 4* volt. Régi hotel, sorházas jellegű, standard szobában voltunk, kissé lelakott, a fürdő a gyenge pontja. 3*-nak felel meg. A környezet nagyon szép, a szabadban majmok, gekkók ( van akinek a szobájában is) Az ételválaszték hatalmas, de hideg. Lion Rock 5 percre van és a hotel medencéjéből látszik.

Mánap megmásztuk a Lion rock-ot. Belépő USD 30/fő A belépőjegyet meg kell őrizni, mert 2 alkalommal is lepecsételik az út során. Felmenni kb. 1.5 óráig tart, óriási élmény, fantasztikus látvány. Csúszós lépcsők, masszív cipőben ajánlott a mászás. Reggel 7-kor nyit, érdemes korán menni, mert rettentő nagy a hőség. Mosdó, frissítő csak a bejáratnál van. Az út elején segítőkész emberek ajánlják, hogy segítenek felmenni. Fent derül csak ki, hogy mindezt mennyiért, de általában olyan 40-50 EUR." (H. Andrea, 2016)

Petra éppen élményboldog

,, Sigiriya egy látványos bazalt monolit a dzsungel közepén, ami egyben újabb lehetőség, hogy kivegyenek néhány rúpiát szerencsétlen turisták zsebéből. Egész pontosan 9000,- forintnyit. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a helyieknek 100,- azaz száz forint ugyanez. Nincs bajom azzal, hogy sri lankaiaknak kedvezményes a beugró, talán csak az arányok érthetetlenek. Minden esetre élnek is a kedvező ár adta lehetőséggel és osztálykirándulások hada lepi el a meredek lépcsőket, amik a hegytetőre visznek. Néhol percekre lecövekelünk a szűk keresztmetszet miatt és mert valaki az elején óriás mókust látott és feltétlenül meg akarja vele osztani a tízóraiját.
Van néhány vállalkozó szellemű, ámde rendes munkára rest helyi erő, aki kifigyeli, hogy ki szedi nehezebben a lépcsőket és készségesen segít a haladásban némi ellenszolgáltatás fejében. Ez a segítség abból áll, hogy fogja a könyöködet és taszigál felfelé. Még az elején el kell hessegetni őket, mert ha már feljöttek veled egy szintet, nincs kedvük visszamenni üres kézzel.
A sziklafal felénél egy rozsdamentes acél csigalépcsőn külön kitérőt lehet tenni a barlangrajzokhoz. (Visszafelé már egy ótvaros, rozsdás lépcsővel kell beérned.) Természetesen nem lehet fotózni a falra pingált csináltatott-cicis néniket. Könyörgöm, itt meg miért nem? A sziklahasadékba besüt a nap, fújja a szél, veri az eső a freskót, kinek fáj, ha kattintok egyet a telefonommal? Tudom, felmegyek a netre és annyi képet töltök le, amennyit nem szégyellek, de mégis csak van az emberben valami kényszer, hogyha már elutazott valahova, kivárta a pillanatot, stb., akkor ne csak ott álljon tátott szájjal, hanem megörökítse saját magának. Lehet, hogy nincs igazam és inkább földbe gyökerezett áhítattal kellene megélnem a pillanatot, de akkor se tiltsák meg azt, amiből senkinek semmilyen kára nem keletkezik.
Aztán van itt még egy tükörfalnak nevezett nyitott folyosószerűség. Azt most engedjük el, hogy mitől tükör, amikor a régesrég rákent tojásfehérje csillogásából ma már semmi sem maradt, viszont meg kell említenem azt a csodás PR fogást, hogy a telefirkált falat őr védi, hogy ne kerüljenek rá újabb kínai vagy bármilyen ákombákomok. „Brit tudósok” ugyanis felfedezték, hogy a sok „szeretlek Radzsiv” véset között van néhány ezeréves is, amiből nagyon sokat lehet megismerni a korábbi népek kultúrájából.
Ekkorra már kezd fáradni a látogató, pedig a fele még hátra van. A hegy derekán találjuk a látványos, hatalmas, faragott, oroszlánlábakat, ami között újabb lépcső általi megpróbáltatások várnak ránk, de itt már tériszonnyal kombinálva. Állítólag valaha volt egy faragott óriás oroszlán is, de ebben sokan kételkednek, (köztük én is) mert semmi erre utaló nyom nincs. Fent aztán csodás látkép tárul elénk, a táj gyönyörű. A várrom, amit egy korábbi paranoiás király emeltetett már nem annyira látványos, de mindenképp megéri felkapaszkodni. Az, aki lent marad a mancsoknál, hasonló tájban gyönyörködhet, csak számolnia kell egy esetleges méhtámadással. Erről már korábban is láttam tájékoztató táblákat, amiken felirat figyelmeztetett, hogy a sri lankai vérméhek nem szeretik a hangoskodókat, de ezt csak egy ügyes trükknek gondoltam, hogy tompítsák a rengeteg turista pofázásából gerjedő hangcunamit. Bár lehet valami a dologban, mert még egy menekülő helyet is kiépítettek, ahol egy egészségügyi ládát is találunk, ha mégis szarrá csíptek volna a kis dögök. " forrás

Polonnaruwa

Kötelező látnivaló Polonnaruwa, egy romváros, amely Sri lanka fővárosa volt a 11.-13. század között. Itt van egy néhai királyi palota és sok-sok hajdani kiszolgáló épület, imahely romos maradványa hatalmas területen elszórva. A romváros is része az UNESCO kulturális világörökségének. Századokon át dzsungel mélyén volt elsüllyedve a város, mígnem egy brit tiszt 1820-ban felfedezte. Nem is annyira a romos épületek belseje érdekes, hanem a monumentális város múltidézése. Ha jó az idegenvezető, azaz nem túl sok adattal dobálódzik, hanem inkább az érdekfeszítő történeteket, legendákat meséli, akkor kevésbé fárad el fizikailag és a figyelem tekintetében a látogató, hisz töménytelen mennyiségű a látnivaló. Három-négy órásra is duzzadhat a program, mert a sok turistacsoport szinte sorba áll egy-egy épületbelsőbe való bejutáshoz. A csoportos japán turisták itt is elszántan lefényképeznek minden kődarabot. Az árnyékos gyalogutakon jól esik a sétálgatás, sok külföldi turista okosan kerékpáron járja be a nagy terepet. A majmok itt-ott szabadon rohangálnak, és figyelni kell rájuk, mert elég neveletlenek és szeszélyesek.

"Polonnaruwa szép, szép hely, rengeteg látnivalóval, de a sok húúú és hááá mellett sem tudnak akkora izgalomba hozni a romok. Mindenesetre örülök, hogy nem az Ancient Cities bejárására szántuk az egész vakációnkat. Maga a táj gyönyörű, dombok és erdők, az egyik szentély mellett egy kis tavacska lótuszvirágokkal, mindenfelé leguánok grasszálnak (még közlekedési tábla is figyelmeztet rá.).

Az is tetszik, hogy én hiába érzem mindezeket a romokat egyszerűen ősrégi romoknak, ezek továbbra is szent helynek számítanak: a helyiek ugyanúgy odajárulnak a fekvő Buddha szobrához és virágokat szórnak elé, mint 800 évvel ezelőtt, és ugyanúgy le kell vennem a cipőmet és a baseball sapkámat minden szentély előtt, mint Kandy-ben a nagy buddhista komplexumban- egyszóval nem egyszerűen romok ezek, bejárja őket egyfajta vallási áhitat (és ilyen szempontból, picit nyugisabb tempóban való nézelődés nem ártott volna). A másik dolog, amely bejárja - és előre is bocsánat, nem akarok tiszteletlennek tűnni, de hát hozzátartozik a sztorihoz... - az közel sem ennyire átszellemült. A Sri Lankai fűszerek megteszik a hatásukat és a csapatunk összes tagjára mindig a zárt szentélyekben jön rá a legnagyobb szélgörcs... sírva röhögünk egy-egy gázosabb pillanatban amit tovább fokoznak a "Buddhának tilos hátat mutatni" táblák. (2011)" forrás

"Tegnap előtt Pollunnaruwa romjait néztük meg, ami egykor Sri Lanka fővárosa volt. Reggel indultunk Dambullából, felhős időben, de amikor odaértünk már esegetett. Először megnéztük a múzeumot, és bár csak kb. negyed órát voltunk bent, mire kijöttünk annyira zuhogott, hogy a kb. 50 méterre lévő minibuszunkhoz sem tudtunk elmenni.

Lassan alábbhagyott az eső, úgyhogy kicsit tovább mentünk a busszal az első épületcsoporthoz (Pollunaruwa elég nagy területen helyezkedik el, sétálva nagyon fárasztó lenne bejárni, így a legtöbben vagy a bérelt sofőrjükkel, vagy biciklivel járják be). Mire odaértünk, természetesen megint rákezdett, és mivel 10 perc után sem lett jobb, mit volt mit tenni, esőkabát fel, nadrág feltűr, és uzsgyi, romnézés! Elég nehéz volt bűvészkedni, hogy tudják azért képeket csinálni, de a gépem se ázzon be. Mindez megnehezítve az elég rámenős árusokkal, akik úgy gondolták, hogy éppen zuhogó esőben szeretnék szobrocskákat venni :-)

Szerencsére ezek után mire a második helyre értünk, már csak kicsit esett, az meg meg sem kottyant már. Persze addigra a cipőm csurom vizes lett, úgyhogy lecseréltem a papucsomra, úgyis itt minden templomba lépés előtt le kell venni. Ott tapicskoltunk a vizes földön, olyan retkes lett a lábam, hogy csak na! (2013)" forrás

,, Passikudahból mentünk Polonnaruwába, kb. 2 óra. Belépő 25 USD, látnivalói szétszórva, régi palota, buddha, sztúpa, stb. Kb. 2.5 órát töltöttünk ott. Az egyes látnivalók között biciklivel mentük, nagy élmény!!! Klasszikus bringák, jött velünk egy helyi, hozta a pumpát és csavarhúzó készletet, hátha szükséges lesz rá. Délben voltunk ott, elviselhetetlen a meleg a közel 90%-os páratartalommal. Vállat, térdet fedni kell a templomokba való belépéskor, fejfedőt, cipőt le kell venni. A homok forró, zokni kell! A mosdó kritikán aluli, a pihenő helyek szemetesek. Az árusok erőszakosak." (H. A., 2016)

Elter Karesz fotója

,, Aki Polonnaruwában jár, feltétlenül keresse fel a Jaga éttermet, mert a választék bőséges, ízletes, és a kiszolgálás tökéletes. A kis étterem környezete is hangulatos, eltereli az éhes vendég figyelmét a várakozásról: rizsföldek, veteményeskert és egy kis csatorna, benne szalagos varánuszokkal.

Itt ettünk először curd-ot is, Sri Lanka egyik tradicionális ételét, amely a tej bakteriális erjesztésével készül. Hagyományosan a felforrt, majd langyosra hűlt tejhez szárított chilit adnak, a chili ugyanis az erjedést megindító laktobacilusokban gazdag. A curd készülhet tehén-, bivaly- vagy kecsketejből, íze egy krémes és gazdag joghurtra emlékeztet. Kókuszos palacsintával és vadméhek mézével leöntve mennyei csemege! (2019)" forrás

Dambulla

Hozzávetőleg kétezer éves sziklatemplomról van szó, amely öt barlangrészből áll. Egyikük 15 méter magas és focipálya méretű. A hatalmas gránittömbök belsejében lenyűgöző csodák láthatók.

"Nekünk Dambulla jobban bejött, mint Polonnaruwa, pedig jóval kevésbé monumentális. Biztos azért is, mert a nagy hőségben kellemesebb egy olyan látványosság, ahol sziklaárkádok vannak, meg hűs barlangok. Az is jó volt, hogy nem volt túl sok turista, és így idilli volt a légkör. A freskók, a Buddha szobrok, a hely szellemétől megilletődött hazai turisták nagyon tetszettek." (UK, 2012)

Az időszámítás előtt több mint száz évvel egy szingaléz király az India felől gyakran támadó tamil portyázó csapatok elől ezekbe a nagy barlangokba menekült vissza. A 14 éven át tartó bujkálás közben keletkeztek a buddhista hitélet látványos bizonyítékai. A barlangok előteréből csodálatos a panoráma, amelyben már, nagy távolból benne van Sigiriya is. A látnivalók dombmagaslaton vannak, de a fellépcsőzés nem túl fáradtságos. A lépcsők mentén árusok azért kínálgatnak innivalókat, erőnlétet növelő rágcsálnivalókat, gyümölcsszeleteket. A majmok nem véletlenül lófrálnak a látogatók közelében, számítanak az odavetett étekmaradványokra.

,, A városkába érve egy hatalmas aranyozott Buddhát fényképezhetünk le, de csak óvatosan, mert itt allergiásak arra, ha valaki együtt pózol a mester szobrával. Egy szelfi már komoly bűncselekménynek számít. Na de nem ez a fő durranás Dambullában, hanem egy barlang, ami valaha kolostor volt, ma egy szoborraktár. Ez a mániájuk az ázsiaiaknak. Kína, Laosz után már a harmadik olyan barlangban járok, ahol különböző méretű és fazonú Buddha szobrokat halmoznak fel nagy számban. Vezetőnktől hallottam azt a fontos információt, hogyha a fekvő Buddha, (amiből itt több méretes szobor is fellelhető) lábfejei egy vonalban vannak, akkor a holttestet ábrázolta a művész. Ha viszont el van csúszva kicsit, akkor csak relaxál az öreg. De lehet, hogy fordítva? Basszus, elfelejtettem! Itt már a kapuban levetetik a lábbeliket, úgyhogy a tűzforró makadám úton komoly feladat, hogy égési sérülések nélkül eljussunk az árnyékos szakaszig. A jó hír, hogy pár éve ingyenesen látogatható a hely, igaz akkoriban emelték a többszörösére a többi látnivaló belépőjegyének árát. " forrás

Elter Karesz fotói

Kandy

A Felföldön (Hill country) található Kandy, az ország talán legkellemesebb városa. Sok turista, ha kihagyja a főváros meglátogatását, itt élheti ki a városi sétálgatás iránti vágyát, a sok vidéki programot követően. Itt még a monumentális világkultúra olyan dicső műintézménye is fellelhető, mint a KFC! A városmag nem túl nagy, a néhány érdekesebb, mozgalmasabb utcát komótosan be lehet járni. A belvárosban van egy-két cukrászda is, ahol mennyei friss gyümölcsleveket lehet inni. Sok a lepukkant bolt (hamisított márkákkal), de van egy-két kifejezetten gusztusos ajándékbolt, tehát lehet hódolni a vásárlás szenvedélyének.

"Pazar papucsok, szandálok, saruk, mindenfajta nyári cipő olcsón kapható, ami a szem-lábnak ingere. Az egyetlen probléma a méret. A magyarországi, átlagosnak mondható 38-as méret ott minimum 42-es, ha egyáltalán kapható. Tehát kedves leányok, asszonyok, extra kicsi lábmérettel hajtsatok rá és vegyetek csodás lábbeliket fillérekért, helyettem is!" (UK, 2012)

A csoportos turistákat sokszor beterelik valami ékszerboltba (gyémántok), hátha valaki vesz valamit és akkor, az idegenvezető hozzájut valami jutalékhoz. Kandy fő turista látványossága a Buddha fogát ereklyeként őrző templom. Ez inkább zarándokhely, és itt nagy többségben vannak a buddhista hívők. A fogat csak nagyon ritka alkalmakkal lehet látni, így a turista számára inkább a templom cizelláltsága és a zarándok tömegek alkotta varázslatos légkör jelenti az élményt. Egyébként a környéken több templom is van, ahol ki van állítva Buddha foga, de ez azért van, hogy megtévesszék azokat, akik az igazi fogat el szeretnék lopni. Ez ám a turpisság!

s.i. fotója

Ha valakinek van hozzá türelme, megnézhet egy folklór műsort, amelyben dominálnak a vallási táncok, tele mondanivalóval, tanulságokkal. A turista ebből azért elég keveset ért meg igazán. A férfi előadók tűzön való futással próbálják elképeszteni a látogatókat. A fűtött hangulat garantált, ha másért nem, hát a légkondicionálás hiánya miatt. Az átlagosan egyórás programnak vannak fénypontjai, amik miatt megéri időt és pénzt áldozni erre is.

Kandy: Tuktukos kalandok és a szálláskeresés
Miután kijöttem a kandy-i vasútállomásról, tuktukosok hada vette körül. Hogy legyen némi viszonyítási alapom, felírtam egy címet, de ők értetlenül bámultak a papíromra, és elindultak vele. Én meg utánuk. Az egyik nem is hallott róla, a másik az alatta lévő címet kezdte elemezni, a harmadik azt mondta, hogy nem is itt van, a negyedik pedig egyszerűen nem vállalta el. Már két helyre is beültettek, de mindkettőből kiszálltam, mert láttam rajtuk a bizonytalanságot. Végül az egyik tuktukos tanácsára elindultam a buszmegálló felé, hátha ott több információval tudnak segíteni. Séta közben, váratlanul leintettem egy tuktukost, és abban a pillanatban, amikor megállt, 3-4 fiú jelent meg körülöttem, és elkezdtek beszélni az én taxisomhoz. Először azt hittem, hogy át akarnak verni, és azt beszélik, hogy engem lehúznak. Erélyesen rászóltam, hogy „STOP! Most én beszélek!” és elküldtem őket. Kiderült, hogy az volt a problémájuk, hogy ez az ő területük volt, és nem értették, hogy hogyan merem elvenni tőlük a kuncsaftot. A taxisom végül egy másik „bandához” vitt, ahol tovább próbálták értelmezni a címemet, ekkor egy kedves öreg néni is csatlakozott hozzánk. Végül ő telefonált a szállodába, hogy megerősítse a helyet. De persze, nem oda vitt, ahova kellett volna. Szerencsére egy kedves férfi segített, felhívta a szállást, és ő is megerősítette, hogy jó helyen vagyok. Végül is, minden kalandnak megvan az ára, igaz?
Fűszerkert (Spice Garden)
A fűszerkert számomra az egyik legborzasztóbb helyi látványosság volt. Meg kell nézni, mert Sri Lanka egyik híres nevezetessége, amit elvileg nem lehet kihagyni. Már az első pillanatban, ahogy megismertem az idegenvezetőt, éreztem, hogy nem fogom ezt felesleges kiadások nélkül megúszni. Bemutatták a különböző növényeket, elmagyarázták, hogy mire jók, majd a végén jött egy masszázs, ami egyébként nem volt rossz, de nagyon rövid.
Aztán elvezettek minket a boltba, ahol az árak egyszerűen elképesztőek voltak. „Ja, de hát ez mind természetes, és sokkal jobb, mint az a sok olcsó kacat, amit máshol árulnak” – próbálták magyarázni. Hát, elhiszem, de engem nem érdekel, hogy mennyire „természetes” a dolog, nem szeretnék több száz dollárt szőrtelenítő, vagy fejfájáscsökkentő kenőcsökre költeni. Vettünk valami olcsóbb kenőcsöt, aztán távoztunk, bár azért próbáltak minket meggyőzni, hogy ez is meg az is szükséges lenne. Hát, szerintem én jobban tudom, mire van szükségem.

Ékszermúzeum (Gem Museum)
Felkészültem, hogy drágább lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen árakra számíthatok. Már gyanús volt, hogy amikor beléptem, az ajtót nyitották nekem, és az első, amit észrevettem, az a kis múzeum volt, ami ásványokkal és drágakövekkel volt tele. Az idegenvezető bemutatta a drágakövek bányászatát egy videón keresztül, majd beültettek minket egy szobába, ahol elkezdték hozni a gyűrűket és fülbevalókat. Az árak pedig elképesztőek voltak: 400–500 dollár, a legolcsóbb talán 160 dollár volt, de az még csak nem is volt szép. Végül a barátnőm nem akart semmit, így szerencsére ingyen megúsztuk.

,, Kandy Szent Fog Temploma: Reggel 5.30, 9.30 és 18.30 van a szertartás. Kb. 1 óra, nagyon szigorúan nézik az öltözetet, jóval térd alá érjen a ruha és nem lehet átlátszó. Kendőbérlés 200LKR. Zokni javasolt!!! Bent a személyzet barátságtalan, nincs idő nézelődni, erőszakosan terelnek, hogy haladjon a sor." (H. A.)

Dalada Maligawa - a Szent fog temploma - Elter Karesz fotói

,, A fő attrakció errefelé a buddhisták nagy zarándokhelye a Fogtemplom. Itt őrzik ugyanis Buddha szemfogát. Legalább is a mende-monda szerint, merthogy meg nem lehet nézni csak a ládikát, amiben tárolják. Azt is csak néhány pillanatra, mert a tömeget hajtják előre, hogy mindenki megnézhesse az aranyozott ereklyét, aki vette a fáradságot, hogy idezarándokoljon és befizette a 3000 forintos belépőt. Persze csak külföldieknek ennyi, helyi lakósok ennek töredékéért bejuthatnak. A bejáratnál le kell adni lábbelinket, mert ezen a szent helyen még a kertben sem lehet cipőben császkálni. A díszes szentélyben ér a sokk, hogy annyi itt az ember, mint szardínia az északi tengerben. Szerzetesek és szerzetesnék, buddhisták és kíváncsiskodók a világ minden tájáról. Mindegy, ezért jöttünk, álljunk be! Egy fél óra csoszogás után, a kisablak közelében derül ki, hogy fotózni nem lehet. Sebaj, majd elménkben raktározzuk el a fenséges látványt. Csakhogy a kisablakhoz érve, csak annyit tudtam memorizálni, hogy két szerzetes ül bent egy kis helyiségben, aminek a végében egy arany színű mini sztupa van, és már lökdöstek is tovább, hogy más is akarja látni.
A templomkertben aztán kerestük egy csendes helyet, ahol Zsuzsától, a helyi idegenvezetőnktől sok mindent megtudtunk a fog történetéről, amiből annyit sikerült megjegyeznem, hogy egy bráhmin hercegnő a kontyába rejtve csempészte be a szigetre." forrás

,, Be kell vallanom, a kihalt Negombo után sokként ért a Kandyban hömpölygő ember és jármű tömeg.Siettek, lökdösődtek, tülköltek, kiabáltak ráadásul rettenet büdös volt, kipufogó elegyedett izzadtság szagával… ez nem segítette a tuk-tukos csávó ügyét, aki az állomásról kikecmeregve egyből célba vett minket. Sajnos rövid egyezkedést követően nem tudtunk megegyezni egy mindkettőnk számára elfogadható árban, így ő elesett egy fuvartól, mi pedig a tűző napon talpaltunk a hátizsákkal felfelé a szálláshoz.

Itt tenném hozzá, európai szemmel nagyon veszélyesnek tűnik a közlekedés. Nincsen járda, a gyalogosok az út szélen csámborognak, és amikor úgy érzik, hogy helyzet adódott az átkelésre, megindulnak határozott léptekkel cikázva az autók, motorok és tuk-tukok tengerében és szépen átevickélnek a túloldalra. A járműveknek eszük ágában sincs megállni, kikerülik őket, vagy nagy duzzogva lelassítanak. Persze a forgalomnak megvan a maga logikája, és az az, hogy mindenki a maga tempójában kiszámítható vonalon közlekedik. Ha a másik tudja, merre akarsz menni, mehetsz, de ha megtorpansz, véged. (2019)" forrás

Teaültetvények

Nuwara Elia hegyvidéki város bázisáról járható be az ország legszebb teaültetvényes vidéke. A táj vitathatatlanul megragadó, teljesen különleges képvilágot nyújtó. Izgalmasak a teaültetvények domborzatilag, és ami a legcsodásabb, az a zöld színek. Tényleg érdekfeszítőek a ceyloni tea termesztésének története, a britek, különböző külföldi vállalkozók szerepe. A turistáknak érdekes programokat szerveznek, amelyek során elmagyarázzák a teakészítés folyamatait, a tea ivásának rituáléját. Fent a helyekben ráadásul nincs hőség, kellemesen szellős az idő és határozottan frissebb, párától mentes a levegő.

Bizarr itt a trópuson a brit vidéki kúriák miliőjét látni, és idilli a teaszedők munkájának a látványa. Nekik, a gürcölőknek biztos nem annyira nagy mulatság ez az egész, de hát ezzel keresik a családjuk számára a betevő falatot. Ügyet sem vetnek a turistára, aki sétálgatni kezd az ültetvény bokorsorai közötti ösvényen. A turisták azért is jól érzik magukat, mert kellemesen hűvös, tavaszias az időjárás. A völgyekre ereszkedő köd is olyan angolos. Maga a város nem nagy szám, de érdemes pár órát sétálgatni a helyiek között, nézegetni az élelmiszerboltok kínálatát. Kis Angliának nevezik a térséget, de a városban a brit koloniális épületek annyira nem látványosak.

,, Geragama tea factory / Gerigama
Érdekes program, kivisznek az ültetvényre, szedhettünk mi is teát. Majd utána a gyárban is látogatást tettünk, hagyományos módon készítik itt a teát. A gépek közel 100 évesek! Utána lehet vásárolni. Természetesen jóval drágább, mintha bárhol máshol vennénk! Filteres dobozos 700 LKR-től indul, klasszikus teák 1500 LKR körül." (H. A., 2016)

„A Blue Field Tea Factory egy működő, ötszintes teaüzem, ahol egy kísérő segítségével végigvezetnek minket a teagyártás folyamatán. Jegyzeteltem is a gyártási lépéseket, mert érdekelt, de most nem fárasztom az olvasót a részletekkel – a lényeg, hogy a zöld tea előállítása annyiban tér el a fekete teától, hogy kihagyják a fermentálás fázist. Ez lényegében annyit jelent, hogy nem engedik oxidálódni a szárított tealeveleket, ami egy pár órás folyamatot jelentene.
Most üzenem a tea rajongóinak, hogy a minőség nem attól függ, hogy mekkorák a levelek. Ez valójában teljesen szubjektív. A legerősebb fekete teát például a finom por alakú levelekből lehet elkészíteni, amit korábban a legrosszabb teának hittem. Minél nagyobb levelű a tea, annál világosabb a főzete, ahogy azt a kedves tamil hölgy elmagyarázta, aki nagyon szépen beszélt angolul. Na igen, végül is ezért ő az idegenvezető. Miután szétválogatták a teát, nemzetközi jelöléssel látják el, így aki ért a rövidítésekhez, az bárhol a világon tudni fogja, hogy mit takar a BOPF jelölés, vagy hogy az OP típusú tea világosabb főzetet ad. Ezzel a tudással felvértezve már mehetünk is a boltba, ahol kedvünkre válogathatunk a különféle ízesített teák között, amiket díszes dobozokban is megvehetünk ajándéknak, de egyszerű papírzacskóban is, ha az ár számít. Amúgy itt nem voltak olyan elképesztő árak, mint a fűszerkertben, így bőven bevásároltunk.

Nem bírom megállni, hogy ne említsem meg a kínai turistákat… Van itt egy kellemes teázó, ahol ingyenes kóstolót is adnak, mielőtt az üzletben vásárolnánk. Nagyon jól esett volna nyugodtan eliszogatni egy csészét, de a sok rohangáló, idegesítő turista mindent elfoglalt, és persze bent cigiztek is a teázóban, miközben nekünk próbálták elmagyarázni a tea titkait.”

,, Sokkolt minket a sok turista, az, hogy mindenhol barok es ettermek vannak, uvolt a zene mindenfelol es hompolyognek az emberek az utcan. Hova lett minden, amit megszoktunk es megszerettunk eddig? A jo kis helyi kajaldak, a kedves helyek, akik ha te ramosolyogsz, o azon nyomban visszamosolyog? Hol vannak a gyerekek, akik orommel probalnak szoba elegyedni veled a minimalis angoltudasuk ellenere? Sehol… ezek helyett kb kaptunk egy olyan valamit, mint Thaifoldnek Phuket, csak miniben. Egyaltalan nem is tetszett." forrás

Anuradhapura

Ez volt Sri Lanka első fővárosa időszámításunk előtt a 4. században. Turbulens története van ennek a városnak is, és alkonya a Dél-Indiából átjövő tamilok szüntelen támadásai miatt következett be. A virágzó város évszázadok hosszú során elenyészett, elfelejtetté vált. A 20. század elején kezdték angolok a trópusi vegetáció által beborított romokat feltárni. Ma Anuradhapura jelentős zarándokhely. Itt mutogatják a világ legrégibb fáját, azaz annak bujtványát. A zarándoklás azonban nem az állítólag 2400 éves fának szól, hanem annak a legendának, hogy Buddha e bó nevű fa árnyékában jutott el a megvilágosodáshoz. A zarándokhelyet rendkívüli becsben tartják a buddhisták és ezért itt a turistáknak az öltözködési szabályok betartását még szigorúbban kell kezelni. A látnivalók között vannak kolostorok, dagobák (sztúpák), paloták, mesterséges medencék maradványai. Festői az egész környezet.

Pinnawala elefánt-árvaház

Az elefántokkal kapcsolatos programok többnyire nagyon népszerűek a turisták körében. A csoportos utazásokból nem is marad ki az elefánt árvaházas program Kandy közelében. Itt élnek azok az elefántok, akik a polgárháború idején megsebesültek, vagy árván maradtak. Kiselőadást lehet hallgatni a szegény állatok magasztos megóvásáról, lehet banánnal etetni, tejjel itatni őket. Van meghatódás a vak elefánt sztorija kapcsán. A legérdekesebb része a programnak az, amikor, az elefántokat leviszik a folyóhoz fürödni. Fotózáshoz, videózáshoz ez a csúcspont. A fotózásért, videózásért külön kell fizetni, azaz működik rendesen a bevétel maximalizálás. Kell a pénz az állatok gondozásához (is). Vannak utazók, akik viszolyognak általában az állatkertektől és állatok fogságban tartásától. Az ilyenek ki is hagyják az árvaház meglátogatását. Sok látogató azt állítja, hogy az árvaházban az elefántokkal a gondozók nagyon szépen, lelkiismeretesen bánnak, és az állatok - úgy tűnik - jól érzik magukat. Vannak leláncolt elefántok is, de – állítólag – ezt az állatok érdekében teszik.

,, Az út Colombo-Pinnawala kb. 2.5 óra. Elsőre kicsit koszos városkép. Pinnawala Elephant Orphange belépő: kb USD 16/fő. Ha etetni szeretnénk 1000 rúpia. Az ebédünk az elefántfarm melletti hotelben volt, fel kell készülni, hogy kosz van, minden ételen legyek, nem takarnak le semmit." (H. A., 2016)

„Tudtátok, hogy Sri Lankán körülbelül hatezer elefánt él, és ezek közül mintegy 5800 szabadon? Nem vagyok biztos benne, hogy a Pinnawala Elefánt Árvaház lakóit hova sorolják, de tény, hogy ott is él néhány tucat, akiket a turistáknak mutogatnak. Van egy sztori is arról, hogy ezek a szegény állatok a sanyargatás elől kerültek ide, de a lényeg az, hogy a belépő fejenként 5000 forint körül mozog, és ezért megtekinthetjük őket, ahogy a falun keresztül ballagnak a folyóhoz, ahol tűzoltóslaggal fürdetik őket. Ha minden szögből lefotózod az összes elefántot, és még a visszaúton vásárolsz egy kis szuvenírt, akkor sem tart tovább az egész program fél óránál."

Elter Karesz fotója

Egyebek

Colombo

A főváros, Colombo meglátogatására nem érdemes sok időt szánni. A templomoktól eltekintve az építmények nem túl érdekesek, az életképek, az illatok és szagok meg inkább azok számára jelenthet izgalmat, akik nem voltak korábban Európán kívüli szegény országokban.

s.i. fotója

"Városrészeit tekintve Pettah a város nyüzsgő szíve. Olyan mint egy méhkas, hiszen itt hajnaltól napnyugtáig tart az alkudozás, nincs olyan termék, ami ne lenne kapható a bazárban. Pettahtól teljesen eltérő képet mutat a Fort városrész, amely régen a holland és a portugál gyarmatosítók központja volt, ezt jól tükrözi néhány gyarmati stílusú épület is. A Fort mára a bankárok és a kereskedők székhelyévé vált. Itt található Sri Lanka saját ikertornya és jó pár luxusszálloda is. A Galle Face Green számít Colombo játszóterének. Hétvégeken illetve amint lemegy a nap a terület megtelik kite-osokkal, krikettezőkkel, piknikezőkkel, kirándulókkal és szerelmespárokkal." forrás

"Sokan egyszerűen kihagyják a főváros meglátogatását. Ha Sri Lankára kevesebb, mint 7-8 nap jut, akkor ez mindenképpen okos döntés. Colombo szerintem túl zajos, elég koszos, poros, gondozatlan és hát magas irodaházakat lehet látni máshol is. Az egyetlen érdekes hely a Spa Ceylon nevű wellness központ volt a jó masszázs és főleg a patinás, régi épülete miatt." (UK, 2012)

"A szafari jellegű programokat nyugodtan kihagyhatják azok, akik Kenyában vagy máshol Afrikában már láttak ilyesmit." (UK, 2017)

,, Kandalama - fűszerkert kb. 1 órás program, rövid séta a fűszerek között, majd átvált a program termékbemutatóvá, és felajánlják az ingyenes masszázst, majd várják a borravalót. Olyan 200-300 LKR amit elvárnak. A boltjuk nagyon drága.
Matale (Matali) – batik műhely. Érdekes, családi üzemeltetés. Itt is a vásárlásra mennek rá.
Botanikus kert 1500 LKR a belépő. Hatalmas területen fekszik, helyiek itt piknikeznek, emiatt kicsit szemetes. Gyönyörű, érdemes fél napot szánni rá, nekünk alig 1 óránk volt. " (H. A., 2016)

„Őszintén szólva, kellemesen csalódtam Colombo látványában, miközben áthaladtunk az ébredező városon. Lehet, hogy a Berlitz útikalauza is közrejátszott ebben, mivel az konkrétan lehúzza a fővárost, és azt írja, hogy szinte semmi érdekes nincs ott. Így valami elég lepukkadt helyet vártam, ehelyett viszont az úton sorakoztak a legmenőbb autószalonok, a felhőkarcolók pedig szinte versenyeztek, hogy melyik tud magasabbra nyúlni. Ami igazán megdöbbentett, az volt, hogy az emberek vasárnap hajnalban joggingoltak, a karjukra erősített telefonjukkal."

,, Sri Lanka egyik legfontosabb tanulsága, hogy hiába nagy egy város, még lehet borzalmasan unalmas. Ez kifejezetten igaz Colombóra, a fővárosra, ami ugyan olyan, mintha kissé másnaposan, az időeltolódástól kótyagosan tuktukoznánk a monszunban, de azért ez legfeljebb másfél-két napig tart ki, utána érdemes továbbállni. Sajnos a nemzetközi repülőtér Colombóban van, ezért ide érkezünk, és jó eséllyel innen is távozunk, ezért legalább két napot meg fogunk itt szállni. Alternatív megoldásként ott van Negombo, Colombo Pestszentimréje, ami közel van a reptérhez, nem mellesleg az első, használható tengerpart a főváros közelében, tele túlzóan resortnak hívott partmenti szállodákkal. (2018) " forrás

Az UNESCO kulturális világörökségének részei Sri Lankán:

Anuradhapura Szent Városa
Polonnaruva ősi városa
Sigiriya ősi városa
Kandy Szent Városa
Galle óvárosa és erődítményei
Dambulla Arany Temploma

Az UNESCO természeti világörökségének része:

Sinharaja Erdő Természetvédelmi Terület

Olvasmányos linkek

Reggel Kandyből Matale-ba buszoztunk, hogy megnézzük a sziklatemplomot. Belépő 300 rúpia. A hegyen lévő Buddhahoz fel is lehet sétálni.
Matale jobban tetszett,mint Kandy,itt békén hagytak minket, nem úgy mint Kandy ben,ahol öt métert nem tudsz sétálni úgy,hogy ne szóljanak hozzád,mert vmit mindig el akarnak adni,legyen az tuk tuk, túra,Kandy tánc vagy a fogtemplom.
Matale és vidéke a fűszer paradicsom. Lehet fűszer kerteket nézni,sajnos, szombaton és vasárnap itt zárva volt. Vissza vonatoztunk Kandy be.

Vasárnap elhagytuk Kandyt,busszal Dambullába jöttünk, itt is egy sziklatemplom található egy hatalmas arany buddhával. A templomba ingyenesen be lehet menni, a szikla tetején található templomba belépőt kell venni,ami 2000 rúpia fejenként,helyieknek ingyenes.
A templom környéke tele van majmokkal, nagyon aranyosak.

Dambullában maradtunk éjszakára, sikerült egy nagyon tiszta szobát találni, a tulajdonos nagyon kedves és segítőkész! A tisztaság nem jellemző a szobákra, Kandy szobáira pedig kifejezetten nem jellemző, koszosak és legfőképpen penészesek(igaz,mi nem a luxust keressük,mert akkor nem tudnánk ilyen hosszú ideig az országban maradni)

Hétfőn busszal átmentünk Sigiriyába, nagyon aranyos kis falu, vendégházak tömkelege van itt,nagyon szépek és rendezettek.Az árak a turistákra vannak szabva(pl.egy helyi étkezdében egy rizs-curry 200 rúpia, itt 1000 rupia-csak hogy lássátok a különbséget)

Sigiriya oroszlán szikla belépő külföldieknek 30 USD,helyieknek 100 rúpia! Ezért mi a mellette lévő sziklát másztuk meg, belépő 1000 rúpia,helyieknek ingyenes. A szikla tetejéről (Pidurangala) csodálatos kilátás nyílik az oroszlán sziklára!

Mivel este lekéstük az utolsó buszt és csak kevés készpénz volt nálunk, egy tuk tukos felvett minket,aki úgyis Dambullába tartott és elhozott minket haza🙏🙏🙏(előtte épp egy francia párt vitt el Sigiriyaba)
Sigiriya élővilága csodálatos, a majmok körülötted szaladgálnak, vannak fekete arcú és piros arcú majmok, mi a fekete arcúakat kedveljük jobban!😄 (cs. v. 2023)

„Túl éltük a folyamatos duda-hangzást, a túlzsúfolt, cikázó buszokat, és az önjelölt idegenvezetők, ügynökök, valamint mindenféle szolgáltatást ajánló helyiek szinte állandó, de jóindulatú, mégis gyakran zavaró megszólításait. Nehéz úgy öt percet tölteni az utcán, hogy ne kérdezzék meg tőled legalább egyszer, például hogy „masszázs, madam” vagy „tuk-tuk, sir” – és persze mindig ott van az „it's the best time for” kezdetű ajánlások sora.

Sri Lankán a nap bármely szakában a lehető legjobb idő van a teknősfarmok, drágakőbányák, gyógynövénykertek, teaültetvények látogatására, bálnalesre, csónaktúrákra, és szinte minden más kirándulási lehetőségre, amelyek sokszor inkább pénzkereseti célokat szolgálnak a helyiek számára, mintsem valódi élményt a turistáknak. Itt a turistákra próbálnak mindent ráerőltetni, hogy a polgárháború és a szökőár sújtotta országban egy kis bevételt szerezzenek. A gyomrunk nem érezte meg a kókusz-, ananász-, mangó-, banán- és egyéb friss dzsúszokat, söröket, és a helyi ételt, a curry and rice-t is örömmel fogyasztottuk, amit minden sarkon elérhettünk, akárcsak a palacsintához hasonló, zöldségekkel, hússal, hallal vagy gyümölccsel töltött roti."

"Utazás szempontból négy részre darabolható a csepp alakú sziget. Mi északról haladtunk dél felé, a legészakabbik csücsökkel, a tamil kultúra bölcsőjével indítottunk. Itt romba dőlt épületeket, elkerített aknamezőket és egy bizakodó hindu-keresztény vegyes kultúrát találtunk. Ettől délre, a központi hegyektől északra a történelmi háromszög a következő egység. Itt helyezkednek el a korabeli fővárosok romjai (Anuradhapura, Polonnaruwa), gigantikus sztupákkal, lenyűgöző barlang templomokkal, több száz éves vallásos falfestményekkel (Dambulla barlang) és egy jókora bazalt szikla heggyel, melyen anno egy palota együttes helyezkedett el (Sigriya). Egy kedves dambullai családnál laktunk 4-5 napot, néhol motorral, bringával vagy éppen a család tuk-tuk háromkerekűjével jártuk be a környező látványosságokat. A belépő jegyeken néhol meglepődtünk, szerintem egy kicsit túl vannak árazva, de sikerült mindenhova bejutnunk... Találkoztunk egy német lánnyal, aki valószínűleg elhamarkodottan ment feleségül egy helyi sri lankai sráchoz, így újdonsült családja a roppant unalmas háziasszony szerepet próbálja ráerőltetni." forrás

„A napot az UNESCO világörökség részét képező Fog Templomban kezdtük. A sofőrünknek köszönhetően tökéletes időpontban érkeztünk, éppen szertartás zajlott, így a helyiek virágokkal és egyéb felajánlásokkal érkeztek, és hosszú sorokban várakoztak, hogy tisztelegjenek a különböző szentélyeknél. A legnépszerűbb szentély természetesen az, ahol a Buddha fogát őrzik (vagy ahogy egyesek mondják, talán nem éppen azt). Akik nem hoztak magukkal felajánlást, azok a templom kapujában árusoknál vásárolhattak kis lótuszvirág csokrokat. Talán különleges alkalom is volt, mert rengeteg nagyon kisbabát hoztak, biztosan azért, hogy Buddha áldásában részesüljenek.
A templom maga lenyűgöző, tele faragásokkal, és rengeteg Buddha-szoborral – fekve, ülve, kobra mellett és anélkül. Az egész komplexum egy csodálatos zöld parkban helyezkedik el, és a park területén kisebb hindu templomok is találhatók, amelyeket meg is néztünk. Egy másik templomot is felkerestünk, amely a város közepén, a nyüzsgő forgalom közepén található. Itt már nem úsztuk meg adományozás nélkül, mivel a szerzetes (akinek a templom buddhista is) először áldást adott nekünk, aztán barátságosan, de határozottan kérte a pénzt. Mivel az áldás közben többször is fejbecsapott egy legyezővel, nem mertünk elmenni anélkül, hogy ne tettünk volna egy kisebb adományt. Egyébként, miután ezt megadtuk, minden jól alakult: a sofőrünk szállásával sem volt több probléma, és a Sigiriya szikla mászásán is tökéletes időnk volt, de erről majd később.

A templom után bevásároltunk néhány harapnivalót és vizet, majd a botanikus kertbe indultunk piknikezni. Ez a park egy hatalmas zöld oázis Kandy közepén, tele érdekes növényekkel és néhány különleges állattal. Találtunk olyan pálmafákat, amelyeknek gyümölcsei 10-15 kilósak is lehetnek, és volt olyan fa is, amely tele volt félméteres denevérekkel (szerencsére nagyon magasan, így nem zavartak minket). Természetesen a Kandy környéki majmok sem hiányoztak. A botanikus kert kiváló helyszín esküvői fotózásokra is, hiszen legalább öt esküvői menetet láttunk, ha nem többet.

A park után egy szórakoztató sri lankai táncestet néztünk meg. A sofőrünk ezúttal is jó helyet választott, mivel az előadás a helyi Vöröskereszt épületében zajlott, így a bevétel egy része jótékony célokra került. A táncosok szórakoztatóak és ügyesek voltak, bár egyszerre nem mindig volt meg a teljes összhang. Valószínűleg amatőrök voltak, mert egyesével valóban lenyűgöző mozdulatokat mutattak be, de a csoportra jellemző összhang még nem volt tökéletes. Ez azonban nem rontott a szórakozásunkon! A helyi tánc egyébként hasonlít a thaiföldi táncokra, de vegyítve van egy kis indiai hatással is. Az előadás végén még szaltózás, tűznyelés és tűzön járás is szerepelt."

„Az utunk első szakaszában végig lefelé haladtunk, jobb oldalunkon a magas hegyek, bal oldalon pedig a síkság terült el. A táj lenyűgöző volt. Ahogy leértünk a síkságra, az út már nem volt olyan izgalmas, de sokkal hamarabb értünk a partra, mint vártuk. Rövid időn belül már a szállodában voltunk. Zs. kicsit csalódott volt, mert a szállás a város szélén helyezkedett el, és nem az a pálmafás tengerpart, amit az útikönyvben ígértek. Bár a szálloda közvetlenül a tengerparton volt, a vasútvonal is pár méterre húzódott a part mentén, és pont a szállodák előtt vezetett el. A part maga nem volt csúnya, de nem is különösebben vonzó: átlagos, sárga homok, kékes-szürke tenger, kisebb hullámokkal. Sajnos a város közelsége miatt több műanyag zacskót találtunk a vízben, mint halat, ami kicsit elrontotta az élményt. Ettől függetlenül élveztük a tengert.
Amikor megérkeztünk a szállodához, meglepetésként ért minket, hogy a sofőrünk elbúcsúzott. Az utazási iroda úgy döntött, hogy a tengerparton már nem lesz szükségünk autóra, mivel úgysem megyünk sehova. Ezt rendben lett volna, ha előre tudjuk. Így azonban egy újabb vita alakult ki a bérlésről, mivel az iroda által felszámolt díj elég magas volt ahhoz, hogy minden napra legyen autónk. Jól jött volna, mert így könnyen eljuthattunk volna egy szebb partszakaszra, de végül itt maradtunk a szállodában. Két napig gyakorlatilag csak pihentünk a parton, ami jól esett.

Egy reggel segítettünk a helyi halászoknak kihúzni a hálót. A munka igencsak kemény volt, főleg figyelembe véve, hogy az a pár centis hal, ami a hálóba akadt, nem volt valami nagy fogás. Nem tudom, hogyan osztoztak a zsákmányon, de valószínűleg nem volt több, mint egy kiló hal fejenként. Azt sem tudom, hogyan tudták kihúzni a hálót, amikor igazán jó volt a fogás, biztos a sekély vízben kezdték el kiszedni a halakat."

,, Az elmaradhatatlan ázsiai táncszínház. Jó sok náció betömörül egy fülledt színházterembe, ahol aztán népviseletbe öltözött menyecskék és ifjoncok mozgását figyelhetjük meg, hogy még véletlenül sem sikerülnek egyszerre a betanult figurák. Nem akarok igazságtalan lenni a végére egész jól felpörgött a műsor, voltak akrobatikus elemek és a dobosok is megmutatták mit tudnak. Az est fénypontja a parázson járás volt, amit egy vastálcán előre felizzított faszénen adott elő két vállalkozó szellemű táncos fiú a nagyérdemű hüledezése közepette." forrás

,, Úgy kétezer méter magasságban találunk egy Nuwara nevű kisvárost, amit még a brit gyarmatosítók alapítottak, akik ide menekültek a sri lankai nyári hőség elől. Meg tudom érteni. A kellemes klímán kívül, van itt egy méretes csónakázó-tó, körbe hegyekkel, romantikus látvány. Némelyik épület még emlékeztet az angol építészeti stílusra, de azért túl sokat ne várjunk, nem egy Canterbury." forrás