.
s.i. fotója
Régen Ceylon volt az ország neve. A ceyloni tea elnevezés fogalommá vált az egész világon. 1972-ben a már független ország kormánya meg akart szabadulni a brit gyarmatosítók által használt névtől, az amúgy még régebben a portugálok által bevezetett Ceylontól. A helyi népek által mindig is használt, szanszkrit eredetű Lanka szó elé biggyesztették a Sri tiszteletet kifejező szót. Így együtt a Sri Lanka valami olyasmit jelent, mint: "tündöklő ország". A dél-ázsiai szigetország 7200 kilométer távolságban van hazánktól. 65 610 négyzetkilométer, azaz hazánk területének a 70 százalékát kell elképzelni. Sri Lanka alakját szokták egy könnycsepphez hasonlítani. A sziget északi része alig 50 kilométer távolságban van India délkeleti partjától.
Sri Lanka domborzata roppant változatos és ebből is adódik vitathatatlan természeti szépsége. A sziget középső részén magas földek vannak, nagy részén sík vidékek és külön világot jelentenek persze a tengerpartjai. A legmagasabb hegye meghaladja a 2500 métert, de a turisták számára jelentősebb látnivalók jellemzően nincsenek 500 méternél magasabban. Meglepi az utazókat, hogy a tavaknak a nagy részét emberek alkották. A tavakat persze nem a turisták gyönyörködtetésére építették, hanem a földművelés életfontosságú céljaiból. Negombo nyaralóhelynél jópofa látványosságok a hollandok által épített csatornarendszerek. Sri Lankán rengeteg egzotikus állatot láthat a turista. Ezek között van sok, emberre veszélyes ragadozó, hüllő. Tényleges veszélynek azonban a turista egyáltalán nincs kitéve, mert jellemzően nem mozog e tekintetben kockázatos helyeken. A szervezett dzsungeltúrákon a tapasztalt helyi kísérők pontosan tudják, hogy miként kell megóvni a turistát.
Nagy népsűrűségű ország, hiszen 20 millióan lakják hazánknál lényegesen kisebb területen. A fővárosnak, Colombonak 2,3 millió lakosa, a turisták által csaknem kötelezően látogatott Kandy-nek 1,4 millió lakosa van. A lakosság két domináns népcsoportja a szingaléz (74 százalék) és a tamil (18 százalék). A hivatalos nyelv a szingaléz és a tamil is, és széles körben használt/ismert az angol. A szingalézek többnyire buddhisták, a tamilok vallása jellemzően a hinduizmus. Negombo nyaralóhely vidékén nagyon sok szingaléz katolikus hitű.
"Sofőrünk érdekes kiselőadást tartott nekünk a buddhizmusról. Elmagyarázta, hogy a buddhizmus nem vallás, hanem inkább világnézet. Már-már hittérítői buzgalommal bizonygatta nekünk, hogy mennyire intelligens ez a világnézet. Valóságos kozmológiai összefüggéseket tárt fel nekünk. Egész érdekes volt, de a romváros utcáján gyalogolva, a letaglózó melegben nem volt könnyű követni a gondolatmenetét. Pedig amúgy a thaiföldi utazásaink következményeként mi a buddhizmussal kifejezetten rokonszenvezünk."
Rendkívül figyelemreméltó adat, hogy a lakosság 92 százaléka írástudó! A szomszédos hatalmas Indiában ez a mutató 74 százalék.
Fontos! Magyarországhoz képest az időeltolódást a mi téli időszámításunk tartamára 4 és fél óra, nyárinál 3 és fél óra.
,, Sri Lanka érdekes időzónába esik. Nagyon kevés ország van, amelyik nem egész órával tér el az alapidőtől. Akkor szokott ilyen előfordulni, ha az ország nagy, és területe épp két időzónába esik, vagy ha kisebb sziget a zónahatáron. Sri Lankán kívül még Új-Fundland, Pitcairn szigetek, Marqueses szigetek, Irán, India, Ausztrália középső része használ például fél órás időzónát.
Szóval Sri Lankán 5 és fél óra az időeltolódás GMT-hez képest. A nyári időszámítás miatt ez most 4 és fél óra. Budapesthez képest csak 3 és fél.
Ezt kicsit furcsa megszokni, ha az ember sokat kommunikál más időzónákkal. A másik félnek főleg. Eleinte, mikor időpontot egyeztettem Európával reggeli vagy esti csetelésre, és mondtam, hogy akkor nálam most negyed 6 van, mostantól 3 óra múlva érek rá, mindig kijavítottak, hogy nem negyed, háromnegyed. Aztán mindenki megszokta." forrás
A globális felmelegedés miatt Sri Lankára vonatkozóan sem lehet kiindulni a korábban szokásos éghajlati jellemzőkből. Az alább leírtakra sem mernénk garanciát vállalni! Az európai turisták nagy része a tél elöl menekülve december és március között látogat ide. A meleget, a napsugarakat garantáltan megkapja, tehát az éghajlat vonatkozásában a nagy csalódás kizárva. A magyar utazók is jellemzően a sziget délnyugati partján lévő szállodákban nyaral és azokon a tájakon egész évben többnyire 27-29 fok körüli a meleg, azaz szuper.
Azonban májustól júliusig itt a dél-nyugati partokon számítani kell a monszun esőzéseire. Január és március között a víz elég nyugodt, nincsenek vad hullámok. Július közepétől szeptemberig is jót lehet nyaralni, ráadásul némileg olcsóbbak olyankor Európából a repülőjegy árak és a szállodaszobák árai is kedvezőbbek. Sri Lanka domborzati viszonyai miatt az éghajlat adott helyzetét az évszakokon túlmenően erőteljesen meghatározza az is, hogy a sziget melyik részén jár éppen az utazó.
A turista természetesen tart attól, hogy utazásának programjait esőzések veszélyeztetik. A nyugati és déli part nyaralóhelyein, valamint a hegyvidéken (Hill Country) decembertől márciusig van a legnagyobb esély száraz éghajlatra.
A turisták által látogatott, úgynevezett Kulturális Háromszögben (Cultural Triangle) és a keleti parton április és szeptember között jellemző a száraz klíma. A Cultural Triangle ősi városaiban a kevés árnyékos menedéket kínáló romok és sziklák terepén június és szeptember között a túl nagy hőség fárasztóvá teszi a nevezetességek élvezetét. Ugyanebben az időszakban viszont a nyugati parton kellemes tengeri szellők nyújtanak enyhülést.
Szeptember végétől november végéig a ciklonok heves esőzéseket hoznak a sziget jelentős területein. Október és január között is hat a monszun, de főleg az ország északkeleti részén, ahová kevesebb turista látogat. A monszun sem teszi tönkre a turistáskodást, csak számolni kell azzal, hogy pillanatok alatt beindulhat durván a felhőszakadás. Gyakran gyorsan jön és pár óra alatt el is megy, nem teszi tönkre egy egész napot. Augusztusban és szeptemberben jó és elég száraz az idő, bár északon és keleten nagy a forróság. A tengerszint felett kétezer kilométerre a hegyes tájakon mindig kellemesen hűvös az idő. A teaültetvények meglátogatásakor, Nuwara Eliya térségében az európai turista - jellemzően – örülhet amikor rövid időre tavaszias közegbe kerül a trópusból. A 15 foknak még örülni is lehet, ha a turista egy-két nappal korábban Polonnaruwa ősi város romjai között mászkált kókadtan a kíméletlen hőségben.
Fél millió évvel ezelőtt is feltehetően lakott volt már a sziget. Az időszámítás előtti 6. század táján Indiából telepedtek át népek, a szingalézek ősei. Buddha neve is kötődik a szigethez, mert állítólag hite kiválasztott országának minősítette. A szingalézek manapság is felsőbbrendűségük forrásának tekintik ezt a mítoszt. Az időszámítás előtti 5. századtól számolják a sri lankai civilizáció kezdetét. Az időszámítás előtti 3. századtól a szigeten a buddhizmus állami vallássá vált. Ugyanebben a században jelentek meg itt a tamilok Dél-Indiából érkezve, és rögtön a sziget északi részét lakták be. Ma is itt él a tamilok többsége.
A 11. és 13. században alapítják meg indiaiak fővárosként a turisták által ma annyira látogatott Polonnaruwát. A települést váltakozva uralták indiaiak és szingalézek. Akkor és aztán évszázadokig ismétlődtek harcok a szingalézek és tamilok között, tehát a közelmúlt polgárháborújának régi történelmi gyökerei vannak. A 16. század legelején jelennek meg a portugálok, akik tüstént birtokba is vették a szigetet. A 17. században holland gyarmatosítók is megjelentek és az akkori főváros, Kandy királyával összeszövetkezve átvették a sziget kis részének az irányítását. A britek bizonyultak az legambiciózusabb gyarmatosítóknak, mert ők a 19.század elején már a sziget egészét birtokba vették. Egészen az ország függetlenné válásáig, 1948-ig a britek uralkodtak.
Az akkor még Ceylonnak nevezett országot nagyon ismertté tette, hogy Sirimavo Bandaranaike asszony személyében a világon elsőként női miniszterelnöke lett az országnak 1960-ban. Akkortájt a világpolitikában nagy jelentőségű volt az úgynevezett el nem kötelezettek mozgalma, és a hatalmas tekintélyű asszony jelentős szerepet játszott a Szovjetunió vezette kommunista tömb és az USA által irányított tőkésállamok közötti erőtérben való egyensúlyozásban. Az amúgy szingaléz Bandaranaike asszony háromszor is volt kormányfő és második kormányzása idején cserélte fel az ország nevét Ceylonról Sri Lankára.
A többségi szingalézek és a kisebbségi tamilok közötti ellentétek mögött a az évszázados gyűlölködés mellett a brit gyarmatosítás politikája is meghúzódott. A britek a teaültetvényekre nagy számban telepítettek be Indiából tamilokat azon a címen, hogy jobb (értsd könnyebben kizsákmányolható) munkások, mint a szingalézek. Aztán a britek az adminisztráció, az erőszakgépezet területeire is inkább tamilokat raktak.
Nem csoda, hogy a függetlenséget követően a szingalézek és a tamilok közötti konfliktusok kiéleződtek. A többségi szingalézek lelkesen támogatták a tamilok háttérbe szorítását, diszkriminálását, mire a tamilok az ország északi részén a függetlenség jelszavával radikalizálódtak. 1983-ban a hadsereg egységei megtorló akciókat indítottak a tamilok ellen, ami néhány ezer ember halálával és sokkal több ember emigrációjával járt. A tamilok gerillaháborút kezdtek a szingalézekből álló hivatalos hadsereg ellen. Rengetegen haltak meg a háborúban. India hiába próbált közvetíteni, békefenntartó erőket küldeni. A szerencsétlen sorsú sziget déli részén meg szélsőséges kommunista szervezet vívott – úgymond – kulturális forradalmat a kapitalista rendszer ellen. Több ezer hivatalnokot, katonát gyilkoltak meg, mire a hadsereg vagy 30 ezer kommunista lázadót semmisített meg. Furcsa módon 1990 és 2002 között a polgárháború dacára Sri Lankán gazdasági fejlődés is bekövetkezett. Szabadkereskedelmi övezetek létrehozásával csábítottak a szigetre befektetőket. 2002-ben norvég békeközvetítők révén a szingaléz-tamil háborúskodás tűzszünettel véget ért. Tulajdonképpen mindmáig tűzszüneti állapot van. 2005-ben 2006-ban kisebb összetűzések ugyan fellángoltak, de nem a korábbi háborús méretekben. Döbbenetes, hogy az ellenségeskedéseket azt sem csendesítette el, hogy 2004 decemberében elképesztő emberi és anyagi veszteség érte Sri Lankát a cunami következtében.
Sok magyar turista szegénynek nevezi Sri Lankát. Közhelyesen szólva, minden viszonylagos, hiszen az európai országokkal való összehasonlítás értelmetlen. Sri Lanka jómódú ország a fekete-afrikai államok nagy többségéhez képest. Az ázsiai országokkal való hasonlításnak van értelme. A szomszédos, kontinens méretű India Sri Lankához képest gigantikus gazdasági hatalom, de az átlagos életszínvonal tekintetében a szigetország némileg jobban áll. Thaiföldön, Malajziában magasabb az életszínvonal, Vietnam és Kambodzsa a létfeltételeket illetően sokkal szegényebb, Indonézia némileg szegényebb ország.
Sri Lankán a szegénység inkább vidéken, a falvakban jelentkezik, és bizony a lakosság 80 százaléka ott él. Ez a vidéki szegénység feltűnő kontrasztban van azzal, hogy ugyanakkor az ország több mutatót tekintve közel áll a fejlett országok világához, úgy is, mint: várható élettartam, írástudás. A lakosság 40 százaléka havi 12 ezer forintnak megfelelő összegből él. A városlakók jelentős hányadának életszínvonala magasabb.
Az ország a cunami szörnyű csapásából nehezen, de kijött, és az utóbbi években Sri Lanka gyors gazdasági növekedést produkált, akár 6 százalék körülit is. A jelenlegi kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzet Sri Lanka fejlődését is lelassította. Mostanság ott is megszorítanak, és ott is az IMF a mumus. Emelték a cigik, az alkohol, az üzemanyag árakat és leértékelték a helyi pénzt. Sri Lanka demokratikus politikai berendezkedésű ország, ahol jó ideje két nagy párt vetélkedik egymással - hű de meglepő! – sok sportszerűtlen eszközzel. Hivatalosan, kampányszerűen próbálják betemetni a szingalézek és tamilok közötti mély lelki árkokat. Sokan kételkednek abban, hogy ezek a felülről jövő igyekezetek eredményesekké válhatnak.
2024-ben Sri Lanka vidéki területein még mindig találkozhatunk olyan szingaléz lakosokkal, akik saját, nem túl hízelgő nézőpontjukból szemlélik a tamil kisebbséget. Vidéki sofőrünk például részletes „történelmi” kiselőadást tartott arról, hogyan tették szerinte tönkre a tamilok az országot, és hogy genetikai alapon hordoznak „rossz” tulajdonságokat, mint például a becstelenség vagy a hálátlanság. Szerinte a brit gyarmati időkben a tamilokat kizsákmányolták, míg a függetlenség utáni szingaléz vezetés megpróbálta támogatni őket – persze szerinte minden hiába, mivel „hálátlanok maradtak”.
Az ilyen nézőpont ma is jellemző néhány szingaléz vidéki lakos körében, annak ellenére, hogy az ország az elmúlt években jelentős előrelépést tett a nemzetiségek közötti megbékélés és az egyenlőség felé. A történelmi feszültségek még mindig jelen vannak, különösen az idősebb generációban, de a kormány többek között oktatási programokkal igyekszik csökkenteni a két közösség közötti előítéleteket.
,, A szingaléz többség nem annyira dolgos, mint a kisebbségben élő tamilok, viszont tele vannak önbizalommal és meg vannak róla győződve, hogy mindent jobban tudnak. Gond nélkül elvállalnak egy tolmács állást úgy, hogy két szót ismernek az adott nyelven, vagy fennhangon mesélik, milyen vállalkozásba vágnak holnaptól, miközben egy vasuk sincs megvalósítani azt. Hőbörögnek viszont minden kormányzati intézkedésen. Nemrégiben az ÁFA-t meg akarták emelni 13-ról 15%-ra. Brutális nem? Erre kivonultak a szingalézek az utcára és olyan palávert vertek, hogy a nagyfőnök azonnal visszavonta az intézkedést. De akkor is elégedetlenkedtek, amikor a hatósági árakat csökkentették, hogy miért csak ennyivel? Csak halkan jegyzem meg, ez a mentalitás fényévekre van a buddhizmus által hirdetett elfogadó életmódtól. (poén)
Sokat meséltek még a korrupt helyi hatóságokról, (Nahát, ilyen van?) vagy az emberek megbízhatatlanságáról, ami sírba viheti a vállalkozásukat." (2017") forrás
Mindenképpen kiemelném, hogy bárhová megyünk, legyünk nyitottak, találékonyak, és fogadjuk el, hogy a világ másik részén mások a szokások, de ez nem mindig rossz. Ha valami nem tetszett, jeleztük, és azonnal a probléma elhárításán dolgoztak, sűrű elnézést kérve.
- júliusban még javában voltak áramkimaradások, napi 2 alkalommal, és a szigeten olajhiány is volt, szóval hiába a generátor, ha nem tudott működni. Ezt mi annyiban éreztük, hogy délelőtt 1 órára és kora este 1 órára elment az áram, de jó magyar módjára megoldottuk es jól éreztük magunkat, ekkor is.
Ha utazást terveztek Ázsiába, egész nyugodtan kalkuláljátok bele Sri Lankát is, gyerekkel is, mert azon túl, hogy rengeteg látnivaló van, a helyiek nagyon kedvesek, vendég,-és gyermekszeretőek, és most már végre Magyarország is átsorolta beutazásra alkalmas kategóriába. (2022)Varga Gábor fotója
Persze a turista önző és szereti élvezni azt, hogy a helyiek csaknem mindig és mindenhol aranyosan viselkednek vele. Szereti ha ismeretlenek udvariasan ráköszönnek. Nincs olyan arányú felső középosztálya, mint Indiának, de nincs is Sri Lankán olyan jellegű mély nyomor, mint néhány indiai nagyváros szegénynegyedében. Amúgy Sri Lankán is van sok nyomortelep, de nem feltétlenül ott vannak, ahol a turisták megfordulnak. A turista a felületes tapasztalatok alapján az feltételezheti, hogy Sri Lankán az emberek nagy többsége szerény, küzdelmes, de elviselhető életet él. De a helyi nép nyájassága, kedvessége, életigenlése miatt - Indiával ellentétben - Sri Lankán ritkábban lát a nyomorban élők arcán reménytelen levertséget, bágyadtságot, szomorú erőtlenséget.
"Negomboban a szállodánktól néhány perc gyalogtávolságra egy halászfalu részét láthattuk. A viskók állapota arról tanúskodott, hogy a halászatból nem könnyű megélni, főleg a növekvő árak mellett (és nem a hal felvásárlási ára növekszik). Itt is azt tapasztaltuk, hogy a helyiek szegényesen élnek, de egyáltalán nem öltözködnek rongyosan, és bizonyosan nem éheznek."
A turista maga irányában többnyire őszinte kedvességet, érdeklődést tapasztal. Az biztos, hogy többet mosolyognak ott, mint nálunk, pedig rosszabbul megy a soruk. Bár az utcai forgalomban, a tömegben lökdösődnek, azért a legtöbb helyzetben udvariasak, szelídek. Több magyar turista is kihangsúlyozta, hogy a szingalézek nagyon tiszták, ápoltak, és hogy a párás, meleg hőmérséklet ellenére nincs kellemetlen testszaguk.
"Furcsaság, az, ahogy a külföldiekhez viszonyulnak. Ez még valószínűleg a gyarmatosítás idejéből ragadt rajtuk, amikor a gazdag angol nemesek telepedtek le Ceylon szigetén (igen, ez volt Ceylon - erről majd később írok), és kilóra megvették a helyi lakosságot. Az itteni életszínvonalhoz képest elképesztő különbséget tártak fel a szingaléz őslakosok előtt, akik ebből legtartósabban annyit jegyeztek meg, hogy a fehérek kifogyhatatlan pénztartalékokkal rendelkeznek. Az angolok mellett a holland teakereskedők szolgáltatták a másik példát, ami szintén azt a benyomást keltette a szingalézekben, hogy a fehérek baromi gazdagok (és arrogánsak). A fehér szót itt nem minősítésként és nem rasszista értelemben használom, csak nem írhatok európait sem, mert csomó amerikai és egyéb ember is él itt külföldiként. A gyarmatosító meg elavult szó. Akinek nincs jobb dolga, mint ezen fennakadni, az nyugodtan írhat jobb javaslatot és majd lehet, hogy megfogadom :)
Napjainkban sok szingaléz áll napi kapcsolatban ide települt külföldiekkel, akik még mindig a magasabb életszínvonalat képviselik, hiszen egy rakodómunkás ritkán engedheti meg magának - legyen bármely nemzetiségű, - hogy teljes háztartást tartson fenn a trópusokon, illetve az év felében itt nyaraljon. A karcsúbb pénztárcájú turisták még csak most kezdik felfedezni Sri Lankát, mint úticélt. Szumma szummárum, a szingalézek szemében a fehér bőr egyet jelent a gazdagsággal. Saját kultúrájuk szerint pedig a gazdagok segítik a szegényeket, tehát a gazdag fehér dolga az, hogy anyagilag támogassa a helyieket. Egyébként is mindenki mindent megoszt a másikkal, nem ragaszkodnak annyira elvetemülten a magántulajdonhoz, mint a nyugati civilizációban nevelkedett emberek. Akinek több van, az többet fizet, akinek nincs annyi, az majd kap valakitől. Egy jómódú szingaléz nem vásárol olcsó boltban, viszont közúti balesetben tőle várják a résztvevők kárának megtérítését, még akkor is, ha nem ő volt a baleset okozója.
A galád fehérek persze nem így gondolkodnak. Nálunk az az elv, hogy mindenki dolgozzon meg azért, amije van (vagy lopja össze, de ez egy másik témakör), és amink van, arra vigyázzunk. Csak azért, mert valaki szegény, nem osztogatjuk el neki az éves fizetésünk felét. Csúnya önző szokás :-) Ehhez a hozzáálláshoz a szingalézek úgy alkalmazkodtak, hogy külön áron adnak mindent a külföldieknek. Külön étlap van az éttermekben, külön árak a piacokon. Más ázsiai országokban is próbálják lehúzni az embert, de ott nem ennyire hivatalos. Ott csak a balekokat húzzák le, itt viszont a legnagyobb szeretettel és tisztelettel számláznak ki ötször annyit. Az ember nem is igazán tud haragudni rájuk. " forrás
Friss házasok - Elter Karesz fotója
,, Koldusok is voltak szép számmal. Volt hogy megálltunk az út szélén, kiszállunk, még szét se volt időm nézni, egy öregasszony már ott állt mögöttem a markát tartva.
Egy másik alkalommal az étteremben ültünk, ittuk a reggeli kávét, mire valaki hangosan "Uram, uram" Kinézek az ajtón, egy vak ember meg egy asszony tartja a markát odakint. Adtam nekik egy kis aprópénzt, bár nagyon úgy éreztem, hogy a világfájdalom az arcukon erősen túl van játszva. (Ja és még a vak koldus is beszél angolul Sri Lankán) Láttam még őket később, ahogy szólítgatják le a turistákat. Valahogy az ő módszerük nagyon idegesített. A képmutatás, meg az hogy reggeli közben kihívnak az étteremből. Pofátlanság uraim.Szívesebben adok azoknak, akik nem nyomulnak. Többen úgy csinálják, hogy nem szólongatnak le, hanem elkezdenek énekelni.
Ami nagyon nem tetszett bennük, hogy amint adtam nekik valamit, köszönés nélkül továbbálltak, többet már tudomást se vettek rólam. Lehet hogy ez náluk normális viselkedésforma, de én örülnék, ha legalább egy "minenjót" mondana vagy legalább bólintana, hogy "kösz öcsém". (2015)" forrás
,, Sri Lankán ugyan még a tuktuk sofőrök is beszélnek valamelyest angolul, hiszen tanítják az alapokat már az elemi iskolában is, de szerencsére azért annyira nem jó a nyelvtudásuk, hogy elsüssenek egy egyszerűségében is roppant idegesítő Hungary-hungry szóviccet. Vannak, akik nem is tudják, hogy hol van Magyarország.
Aztán vannak azok, akik már hallottak Magyarországról, főleg hoteltulajdonosok, vagy idősebb pincérek, és száguldásban megbölcsült tuktuk-sofőrök. Ők mindig két dolgot említenek, és mindig ebben a sorrendben: Nokia és Puskás. (2018)" forrás
,, Az emberek kedvesek, mosolyognak, közvetlenek és segítőkészek. A mosoly, köszönés nálunk kiemelt szempont, Kína után minden ilyen gesztus hatalmas élmény. (2019)" forrás
Érdekes szobor a fővárosban (a Telekommunikációs Központ mellett) - s.i. fotója
t.k. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.