.
s.i. fotója
Régen Ceylon volt az ország neve. A ceyloni tea elnevezés fogalommá vált az egész világon. 1972-ben a már független ország kormánya meg akart szabadulni a brit gyarmatosítók által használt névtől, az amúgy még régebben a portugálok által bevezetett Ceylontól. A helyi népek által mindig is használt, szanszkrit eredetű Lanka szó elé biggyesztették a Sri tiszteletet kifejező szót. Így együtt a Sri Lanka valami olyasmit jelent, mint: "tündöklő ország". A dél-ázsiai szigetország 7200 kilométer távolságban van hazánktól. 65 610 négyzetkilométer, azaz hazánk területének a 70 százalékát kell elképzelni. Sri Lanka alakját szokták egy könnycsepphez hasonlítani. A sziget északi része alig 50 kilométer távolságban van India délkeleti partjától.
Sri Lanka domborzata roppant változatos és ebből is adódik vitathatatlan természeti szépsége. A sziget középső részén magas földek vannak, nagy részén sík vidékek és külön világot jelentenek persze a tengerpartjai. A legmagasabb hegye meghaladja a 2500 métert, de a turisták számára jelentősebb látnivalók jellemzően nincsenek 500 méternél magasabban. Meglepi az utazókat, hogy a tavaknak a nagy részét emberek alkották. A tavakat persze nem a turisták gyönyörködtetésére építették, hanem a földművelés életfontosságú céljaiból. Negombo nyaralóhelynél jópofa látványosságok a hollandok által épített csatornarendszerek. Sri Lankán rengeteg egzotikus állatot láthat a turista. Ezek között van sok, emberre veszélyes ragadozó, hüllő. Tényleges veszélynek azonban a turista egyáltalán nincs kitéve, mert jellemzően nem mozog e tekintetben kockázatos helyeken. A szervezett dzsungeltúrákon a tapasztalt helyi kísérők pontosan tudják, hogy miként kell megóvni a turistát.
Nagy népsűrűségű ország, hiszen 20 millióan lakják hazánknál lényegesen kisebb területen. A fővárosnak, Colombonak 2,3 millió lakosa, a turisták által csaknem kötelezően látogatott Kandy-nek 1,4 millió lakosa van. A lakosság két domináns népcsoportja a szingaléz (74 százalék) és a tamil (18 százalék). A hivatalos nyelv a szingaléz és a tamil is, és széles körben használt/ismert az angol. A szingalézek többnyire buddhisták, a tamilok vallása jellemzően a hinduizmus. Negombo nyaralóhely vidékén nagyon sok szingaléz katolikus hitű.
"Sofőrünk érdekes kiselőadást tartott nekünk a buddhizmusról. Elmagyarázta, hogy a buddhizmus nem vallás, hanem inkább világnézet. Már-már hittérítői buzgalommal bizonygatta nekünk, hogy mennyire intelligens ez a világnézet. Valóságos kozmológiai összefüggéseket tárt fel nekünk. Egész érdekes volt, de a romváros utcáján gyalogolva, a letaglózó melegben nem volt könnyű követni a gondolatmenetét. Pedig amúgy a thaiföldi utazásaink következményeként mi a buddhizmussal kifejezetten rokonszenvezünk."
Rendkívül figyelemreméltó adat, hogy a lakosság 92 százaléka írástudó! A szomszédos hatalmas Indiában ez a mutató 74 százalék.
Fontos! Magyarországhoz képest az időeltolódást a mi téli időszámításunk tartamára 4 és fél óra, nyárinál 3 és fél óra.
,, Sri Lanka érdekes időzónába esik. Nagyon kevés ország van, amelyik nem egész órával tér el az alapidőtől. Akkor szokott ilyen előfordulni, ha az ország nagy, és területe épp két időzónába esik, vagy ha kisebb sziget a zónahatáron. Sri Lankán kívül még Új-Fundland, Pitcairn szigetek, Marqueses szigetek, Irán, India, Ausztrália középső része használ például fél órás időzónát.
Szóval Sri Lankán 5 és fél óra az időeltolódás GMT-hez képest. A nyári időszámítás miatt ez most 4 és fél óra. Budapesthez képest csak 3 és fél.
Ezt kicsit furcsa megszokni, ha az ember sokat kommunikál más időzónákkal. A másik félnek főleg. Eleinte, mikor időpontot egyeztettem Európával reggeli vagy esti csetelésre, és mondtam, hogy akkor nálam most negyed 6 van, mostantól 3 óra múlva érek rá, mindig kijavítottak, hogy nem negyed, háromnegyed. Aztán mindenki megszokta." forrás
A globális felmelegedés miatt Sri Lankára vonatkozóan sem lehet kiindulni a korábban szokásos éghajlati jellemzőkből. Az alább leírtakra sem mernénk garanciát vállalni! Az európai turisták nagy része a tél elöl menekülve december és március között látogat ide. A meleget, a napsugarakat garantáltan megkapja, tehát az éghajlat vonatkozásában a nagy csalódás kizárva. A magyar utazók is jellemzően a sziget délnyugati partján lévő szállodákban nyaral és azokon a tájakon egész évben többnyire 27-29 fok körüli a meleg, azaz szuper.
Azonban májustól júliusig itt a dél-nyugati partokon számítani kell a monszun esőzéseire. Január és március között a víz elég nyugodt, nincsenek vad hullámok. Július közepétől szeptemberig is jót lehet nyaralni, ráadásul némileg olcsóbbak olyankor Európából a repülőjegy árak és a szállodaszobák árai is kedvezőbbek. Sri Lanka domborzati viszonyai miatt az éghajlat adott helyzetét az évszakokon túlmenően erőteljesen meghatározza az is, hogy a sziget melyik részén jár éppen az utazó.
A turista természetesen tart attól, hogy utazásának programjait esőzések veszélyeztetik. A nyugati és déli part nyaralóhelyein, valamint a hegyvidéken (Hill Country) decembertől márciusig van a legnagyobb esély száraz éghajlatra.
A turisták által látogatott, úgynevezett Kulturális Háromszögben (Cultural Triangle) és a keleti parton április és szeptember között jellemző a száraz klíma. A Cultural Triangle ősi városaiban a kevés árnyékos menedéket kínáló romok és sziklák terepén június és szeptember között a túl nagy hőség fárasztóvá teszi a nevezetességek élvezetét. Ugyanebben az időszakban viszont a nyugati parton kellemes tengeri szellők nyújtanak enyhülést.
Szeptember végétől november végéig a ciklonok heves esőzéseket hoznak a sziget jelentős területein. Október és január között is hat a monszun, de főleg az ország északkeleti részén, ahová kevesebb turista látogat. A monszun sem teszi tönkre a turistáskodást, csak számolni kell azzal, hogy pillanatok alatt beindulhat durván a felhőszakadás. Gyakran gyorsan jön és pár óra alatt el is megy, nem teszi tönkre egy egész napot. Augusztusban és szeptemberben jó és elég száraz az idő, bár északon és keleten nagy a forróság. A tengerszint felett kétezer kilométerre a hegyes tájakon mindig kellemesen hűvös az idő. A teaültetvények meglátogatásakor, Nuwara Eliya térségében az európai turista - jellemzően – örülhet amikor rövid időre tavaszias közegbe kerül a trópusból. A 15 foknak még örülni is lehet, ha a turista egy-két nappal korábban Polonnaruwa ősi város romjai között mászkált kókadtan a kíméletlen hőségben.
Fél millió évvel ezelőtt is feltehetően lakott volt már a sziget. Az időszámítás előtti 6. század táján Indiából telepedtek át népek, a szingalézek ősei. Buddha neve is kötődik a szigethez, mert állítólag hite kiválasztott országának minősítette. A szingalézek manapság is felsőbbrendűségük forrásának tekintik ezt a mítoszt. Az időszámítás előtti 5. századtól számolják a sri lankai civilizáció kezdetét. Az időszámítás előtti 3. századtól a szigeten a buddhizmus állami vallássá vált. Ugyanebben a században jelentek meg itt a tamilok Dél-Indiából érkezve, és rögtön a sziget északi részét lakták be. Ma is itt él a tamilok többsége.
A 11. és 13. században alapítják meg indiaiak fővárosként a turisták által ma annyira látogatott Polonnaruwát. A települést váltakozva uralták indiaiak és szingalézek. Akkor és aztán évszázadokig ismétlődtek harcok a szingalézek és tamilok között, tehát a közelmúlt polgárháborújának régi történelmi gyökerei vannak. A 16. század legelején jelennek meg a portugálok, akik tüstént birtokba is vették a szigetet. A 17. században holland gyarmatosítók is megjelentek és az akkori főváros, Kandy királyával összeszövetkezve átvették a sziget kis részének az irányítását. A britek bizonyultak az legambiciózusabb gyarmatosítóknak, mert ők a 19.század elején már a sziget egészét birtokba vették. Egészen az ország függetlenné válásáig, 1948-ig a britek uralkodtak.
Az akkor még Ceylonnak nevezett országot nagyon ismertté tette, hogy Sirimavo Bandaranaike asszony személyében a világon elsőként női miniszterelnöke lett az országnak 1960-ban. Akkortájt a világpolitikában nagy jelentőségű volt az úgynevezett el nem kötelezettek mozgalma, és a hatalmas tekintélyű asszony jelentős szerepet játszott a Szovjetunió vezette kommunista tömb és az USA által irányított tőkésállamok közötti erőtérben való egyensúlyozásban. Az amúgy szingaléz Bandaranaike asszony háromszor is volt kormányfő és második kormányzása idején cserélte fel az ország nevét Ceylonról Sri Lankára.
A többségi szingalézek és a kisebbségi tamilok közötti ellentétek mögött a az évszázados gyűlölködés mellett a brit gyarmatosítás politikája is meghúzódott. A britek a teaültetvényekre nagy számban telepítettek be Indiából tamilokat azon a címen, hogy jobb (értsd könnyebben kizsákmányolható) munkások, mint a szingalézek. Aztán a britek az adminisztráció, az erőszakgépezet területeire is inkább tamilokat raktak.
Nem csoda, hogy a függetlenséget követően a szingalézek és a tamilok közötti konfliktusok kiéleződtek. A többségi szingalézek lelkesen támogatták a tamilok háttérbe szorítását, diszkriminálását, mire a tamilok az ország északi részén a függetlenség jelszavával radikalizálódtak. 1983-ban a hadsereg egységei megtorló akciókat indítottak a tamilok ellen, ami néhány ezer ember halálával és sokkal több ember emigrációjával járt. A tamilok gerillaháborút kezdtek a szingalézekből álló hivatalos hadsereg ellen. Rengetegen haltak meg a háborúban. India hiába próbált közvetíteni, békefenntartó erőket küldeni. A szerencsétlen sorsú sziget déli részén meg szélsőséges kommunista szervezet vívott – úgymond – kulturális forradalmat a kapitalista rendszer ellen. Több ezer hivatalnokot, katonát gyilkoltak meg, mire a hadsereg vagy 30 ezer kommunista lázadót semmisített meg. Furcsa módon 1990 és 2002 között a polgárháború dacára Sri Lankán gazdasági fejlődés is bekövetkezett. Szabadkereskedelmi övezetek létrehozásával csábítottak a szigetre befektetőket. 2002-ben norvég békeközvetítők révén a szingaléz-tamil háborúskodás tűzszünettel véget ért. Tulajdonképpen mindmáig tűzszüneti állapot van. 2005-ben 2006-ban kisebb összetűzések ugyan fellángoltak, de nem a korábbi háborús méretekben. Döbbenetes, hogy az ellenségeskedéseket azt sem csendesítette el, hogy 2004 decemberében elképesztő emberi és anyagi veszteség érte Sri Lankát a cunami következtében.
Sok magyar turista szegénynek nevezi Sri Lankát. Közhelyesen szólva, minden viszonylagos, hiszen az európai országokkal való összehasonlítás értelmetlen. Sri Lanka jómódú ország a fekete-afrikai államok nagy többségéhez képest. Az ázsiai országokkal való hasonlításnak van értelme. A szomszédos, kontinens méretű India Sri Lankához képest gigantikus gazdasági hatalom, de az átlagos életszínvonal tekintetében a szigetország némileg jobban áll. Thaiföldön, Malajziában magasabb az életszínvonal, Vietnam és Kambodzsa a létfeltételeket illetően sokkal szegényebb, Indonézia némileg szegényebb ország.
Sri Lankán a szegénység inkább vidéken, a falvakban jelentkezik, és bizony a lakosság 80 százaléka ott él. Ez a vidéki szegénység feltűnő kontrasztban van azzal, hogy ugyanakkor az ország több mutatót tekintve közel áll a fejlett országok világához, úgy is, mint: várható élettartam, írástudás. A lakosság 40 százaléka havi 12 ezer forintnak megfelelő összegből él. A városlakók jelentős hányadának életszínvonala magasabb.
Az ország a cunami szörnyű csapásából nehezen, de kijött, és az utóbbi években Sri Lanka gyors gazdasági növekedést produkált, akár 6 százalék körülit is. A jelenlegi kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzet Sri Lanka fejlődését is lelassította. Mostanság ott is megszorítanak, és ott is az IMF a mumus. Emelték a cigik, az alkohol, az üzemanyag árakat és leértékelték a helyi pénzt. Sri Lanka demokratikus politikai berendezkedésű ország, ahol jó ideje két nagy párt vetélkedik egymással - hű de meglepő! – sok sportszerűtlen eszközzel. Hivatalosan, kampányszerűen próbálják betemetni a szingalézek és tamilok közötti mély lelki árkokat. Sokan kételkednek abban, hogy ezek a felülről jövő igyekezetek eredményesekké válhatnak.
2024-ben Sri Lanka vidéki területein még mindig találkozhatunk olyan szingaléz lakosokkal, akik saját, nem túl hízelgő nézőpontjukból szemlélik a tamil kisebbséget. Vidéki sofőrünk például részletes „történelmi” kiselőadást tartott arról, hogyan tették szerinte tönkre a tamilok az országot, és hogy genetikai alapon hordoznak „rossz” tulajdonságokat, mint például a becstelenség vagy a hálátlanság. Szerinte a brit gyarmati időkben a tamilokat kizsákmányolták, míg a függetlenség utáni szingaléz vezetés megpróbálta támogatni őket – persze szerinte minden hiába, mivel „hálátlanok maradtak”.
Az ilyen nézőpont ma is jellemző néhány szingaléz vidéki lakos körében, annak ellenére, hogy az ország az elmúlt években jelentős előrelépést tett a nemzetiségek közötti megbékélés és az egyenlőség felé. A történelmi feszültségek még mindig jelen vannak, különösen az idősebb generációban, de a kormány többek között oktatási programokkal igyekszik csökkenteni a két közösség közötti előítéleteket.
Sri Lankán 2025-ben is erősen érződik a kulturális és társadalmi különbség a szingaléz többség és a tamil kisebbség között – legalábbis a helyiek elbeszélései szerint. Sokan úgy látják, hogy míg a tamil közösség dolgosabb, céltudatosabb és kitartóbb, addig a szingaléz lakosság inkább laza, önbizalommal teli, és határozott elképzelése van arról, hogyan is kellene működnie a világnak – még akkor is, ha a megvalósításhoz épp semmilyen eszköz nincs a kezükben.
Nem ritka, hogy valaki gondolkodás nélkül elvállal tolmácsolást úgy, hogy az adott idegen nyelvből talán két kifejezést ismer. Vagy lelkesen meséli, hogy másnaptól saját vállalkozásba kezd – miközben nyilvánvalóan még az indulótőkét sem sikerült előteremteni. A lelkesedés határtalan, a realitásérzék viszont olykor távoli vendég.
Ha kormányzati intézkedés születik – például az áfakulcs emelése 13-ról 15%-ra –, szinte azonnal kitör a felháborodás. Tüntetések, hangos utcai tiltakozások következnek, a politikai vezetés pedig sokszor meghátrál, mint legutóbb is, amikor a kormány villámgyorsan visszavonta az emelést. De akkor is morgolódnak, ha valamit csökkentenek – például a hatósági árakat. Miért csak ennyivel? Miért nem többel?
Az ember önkéntelenül is felteszi a kérdést: vajon ez a mindent kritizáló, heves temperamentum hogyan fér meg azzal a híres buddhista eszmével, amely a békét, a türelmet és az elfogadást hirdeti? (Költői kérdés.)
A beszélgetések során sok szó esett még a helyi közigazgatás működéséről – vagy inkább annak hiányosságairól. A korrupció, a kapcsolatrendszer fontossága, valamint az ígéretek és vállalások be nem tartása gyakori témák voltak. Egyesek szerint ezek a tényezők önmagukban képesek tönkretenni bármilyen frissen induló vállalkozást. De a remény – és a nagyszabású tervek – mindig élnek.
Mindenképpen kiemelném, hogy bárhová megyünk, legyünk nyitottak, találékonyak, és fogadjuk el, hogy a világ másik részén mások a szokások, de ez nem mindig rossz. Ha valami nem tetszett, jeleztük, és azonnal a probléma elhárításán dolgoztak, sűrű elnézést kérve.
- júliusban még javában voltak áramkimaradások, napi 2 alkalommal, és a szigeten olajhiány is volt, szóval hiába a generátor, ha nem tudott működni. Ezt mi annyiban éreztük, hogy délelőtt 1 órára és kora este 1 órára elment az áram, de jó magyar módjára megoldottuk es jól éreztük magunkat, ekkor is.
Ha utazást terveztek Ázsiába, egész nyugodtan kalkuláljátok bele Sri Lankát is, gyerekkel is, mert azon túl, hogy rengeteg látnivaló van, a helyiek nagyon kedvesek, vendég,-és gyermekszeretőek, és most már végre Magyarország is átsorolta beutazásra alkalmas kategóriába. (2022)
Varga Gábor fotója
Persze a turista önző és szereti élvezni azt, hogy a helyiek csaknem mindig és mindenhol aranyosan viselkednek vele. Szereti ha ismeretlenek udvariasan ráköszönnek. Nincs olyan arányú felső középosztálya, mint Indiának, de nincs is Sri Lankán olyan jellegű mély nyomor, mint néhány indiai nagyváros szegénynegyedében. Amúgy Sri Lankán is van sok nyomortelep, de nem feltétlenül ott vannak, ahol a turisták megfordulnak. A turista a felületes tapasztalatok alapján az feltételezheti, hogy Sri Lankán az emberek nagy többsége szerény, küzdelmes, de elviselhető életet él. De a helyi nép nyájassága, kedvessége, életigenlése miatt - Indiával ellentétben - Sri Lankán ritkábban lát a nyomorban élők arcán reménytelen levertséget, bágyadtságot, szomorú erőtlenséget.
"Negomboban a szállodánktól néhány perc gyalogtávolságra egy halászfalu részét láthattuk. A viskók állapota arról tanúskodott, hogy a halászatból nem könnyű megélni, főleg a növekvő árak mellett (és nem a hal felvásárlási ára növekszik). Itt is azt tapasztaltuk, hogy a helyiek szegényesen élnek, de egyáltalán nem öltözködnek rongyosan, és bizonyosan nem éheznek."
A turista maga irányában többnyire őszinte kedvességet, érdeklődést tapasztal. Az biztos, hogy többet mosolyognak ott, mint nálunk, pedig rosszabbul megy a soruk. Bár az utcai forgalomban, a tömegben lökdösődnek, azért a legtöbb helyzetben udvariasak, szelídek. Több magyar turista is kihangsúlyozta, hogy a szingalézek nagyon tiszták, ápoltak, és hogy a párás, meleg hőmérséklet ellenére nincs kellemetlen testszaguk.
Történelmi reflexek és a „gazdag fehér” szerepe Sri LankánVan valami különös abban, ahogyan a helyiek – főként a szingalézek – viszonyulnak a külföldiekhez. Ennek gyökerei valószínűleg még a gyarmati időkig nyúlnak vissza, amikor brit nemesek és holland teakereskedők telepedtek le a szigeten – akkor még Ceylon néven –, és olyan szintű életszínvonalat demonstráltak, amely a helyiek számára elképzelhetetlennek tűnt. A különbség nemcsak látványos, de hosszú távú benyomást is hagyott: a külföldi – különösen a világos bőrű – ember gazdag. Nagyon gazdag.
Ezt a képet csak megerősítette a modern kor, hiszen a mai napig sok külföldi él Sri Lankán, akik láthatóan magasabb életszínvonalon élnek, mint az átlagos helyiek. Egy európai vagy amerikai, aki fél évet a trópusokon tölt egy bérelt házban, nem tűnik átlagos nyaralónak – különösen, ha közben még alkalmazottakat is foglalkoztat. Eközben a szerényebb költségvetésből utazók, hátizsákos turisták még csak most kezdenek nagyobb számban felfedezni Sri Lankát mint megfizethető úti célt.
A helyi szemlélet szerint – amely nem a nyugati individualizmusra, hanem közösségi értékekre épül – a gazdagok kötelesek segíteni a szegényeket. Ez náluk természetes: amit az embernek van, azt megosztja másokkal. Nem tapadnak olyan görcsösen a magántulajdonhoz, mint a nyugati társadalmakban szocializálódott emberek. Ha valakinek több jut, az többet is vállal – legyen szó akár egy vásárlásról, akár egy közúti baleset költségeiről. Nem számít, ki volt a hibás: a vagyonosabb fizet.
A nyugati mentalitás persze másról szól. Nálunk az a felfogás él, hogy mindenki dolgozzon meg azért, amije van – és amit megszerzett, az az övé. Osztozni nem tilos, de nem is magától értetődő. Ez a két világkép néha egészen különös helyzeteket szül. Sri Lankán például bevett gyakorlat, hogy a külföldieknek külön árak érvényesek: külön étlap az éttermekben, más árazás a piacokon – sokszor akár többszörös szorzóval. És ez itt nem átverés, hanem rendszer. Mindezt persze kedves mosollyal, barátságos hangnemben adják elő, így az ember nem is igazán tud haragudni.
Más ázsiai országokban is próbálják „megszondázni” a turistát, de ott inkább az ügyetlenségen múlik, hogy kinek mennyiért adnak valamit. Sri Lankán ez sokkal tudatosabb – és sokkal kulturáltabban csomagolt. A szeretet és a „tisztelet” itt néha egész pontosan mérhető: mondjuk ötszörös árrésben. És az ember, ha őszinte magához, néha még mosolyog is rajta.
Friss házasok - Elter Karesz fotója
A koldusok árnyékában – tapasztalatok Sri LankárólSri Lankán 2025-ben is jelen vannak a koldusok – nem feltétlenül tömegesen, de szép számmal lehet velük találkozni. Volt olyan alkalom, amikor megálltunk az út szélén, épp csak kiszálltunk az autóból, még körülnézni sem volt időm, máris ott állt mögöttem egy idős asszony, hangtalanul, de határozott mozdulattal nyújtott kézzel.
Egy másik reggelen épp egy tengerparti étteremben kávéztunk, amikor valaki kintről hangosan kiabálni kezdett: „Uram! Uram!” Kinéztem, és egy vak férfi állt ott egy asszonnyal – mindketten a markukat tartották. Adtam nekik egy kevés aprót, bár bevallom, az arcukon viselt világfájdalom inkább tűnt szerepnek, mint őszinte szenvedésnek. (Zárójelben: még a vak koldus is beszélt angolul – Sri Lankán ez egyébként nem ritkaság.)
Nem sokkal később újra láttam őket, ahogy turistákat szólítgatnak le. Valami zavart bennük. Talán az, hogy már a reggelim közben kizökkentettek, vagy inkább az a fajta erőszakos jelenlét, ami egyszerűen kellemetlenül hat. Egyfajta érzelmi zsarolásnak éreztem, amitől feszélyezve voltam – főleg, hogy egy köszönömöt se kaptam.
Sokkal szívesebben adok azoknak, akik nem követelőzőek. Voltak, akik énekeltek, vagy egyszerűen csak ott ültek csendesen – ők valahogy sokkal őszintébbnek hatottak. Amit viszont nehezen tudtam megszokni, az az, hogy miután adtam valamit, a legtöbbjük köszönés nélkül ment tovább. Nem számítok hálahimnuszra, de legalább egy biccentés, egy „thank you” vagy egy félmosoly jól esne. Lehet, hogy náluk ez nem szokás – de nekem hiányzott. Egy pillanatnyi emberi visszajelzés.
(Az egyébként meglepő, hogy Sri Lankán még a vak koldusok és a legtöbb tuk-tuk sofőr is beszél valamennyire angolul – ha nem is tökéletesen, de bőven elég jól ahhoz, hogy eligazítsanak vagy alkudozzanak.)
Sri Lankán 2025-ben is meglepően sokan beszélnek valamennyire angolul – még a tuk-tuk sofőrök is. Nem csoda, hiszen az angol nyelv alapjait már az általános iskolákban elkezdik tanítani. A turistákkal napi szinten kapcsolatban lévő helyiek pedig – ha nem is hibátlanul – elboldogulnak a legszükségesebb szavakkal.Szerencsére a nyelvtudásuk többnyire még nem jutott el arra a szintre, hogy elsüssék a világ egyik legelcsépeltebb, mégis legidegesítőbb szóviccét: „Hungary? Are you hungry?” Ezért külön hálás voltam.
Akadnak persze olyanok is, akik őszintén nem tudják, hol van Magyarország – ők inkább csak találgatnak, hogy az valahol Németország mellett lehet-e. De vannak mások, akik már hallottak rólunk, főként azok, akik turizmusban dolgoznak: szállodatulajdonosok, tapasztaltabb pincérek, vagy a fél életüket a forgalomban töltött, bölccsé lassult tuk-tuk-sofőrök.
És amikor felismerik a magyar szót, mindig ugyanaz a reakció jön – szinte menetrendszerűen, ebben a sorrendben: „Ah, Nokia! And... Puskás!” A Nokia a hátlapján olvasható „Made in Hungary” miatt, Puskás pedig a foci iránti globális rajongás örök díszvendégeként él a kollektív emlékezetükben.
Apró, kedves emlékek ezek – különösen akkor, amikor az ember arra számít, hogy senki nem tud semmit a szülőhazájáról.
Sri Lanka 2025-ben is az egyik legbarátságosabb hely, ahol valaha jártunk. Az emberek kedvesek, közvetlenek, segítőkészek – és ami a legszebb: szinte mindig mosolyognak. Ez nem udvariasságból jön, hanem természetes gesztusként, ahogy náluk szokás.
A köszönés és a mosoly itt nem udvariassági protokoll, hanem a mindennapok része. Kína után, ahol az ilyesmi ritkaságszámba megy, minden apró figyelmesség, egy szemkontaktussal kísért „hello” vagy puszta biccentés is őszintén jól esett. Ezek az apró emberi gesztusok nem kerülnek semmibe – mégis hatalmas élményt adnak. Sri Lankán ezt újra és újra megtapasztaltuk.
Érdekes szobor a fővárosban (a Telekommunikációs Központ mellett) - s.i. fotója
t.k. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.