ÚTIKRITIKA.HU / Berat

Berat egy aranyos városka tele ottomán műemléképületekkel, az Osumi folyó két partján, amit a nevezetes Gorica-híd köt össze. Egy nagy vár néz le a városra és a völgyre. Berat az UNESCO kulturális világörökségének egyik helyszíne, az ,,Ezer ablakos városnak" is nevezik.

Berat nem tengerparti település, magas hegyek között fekszik, és három részre osztható: újváros, óváros a folyó két partján – keresztény és muzulmán negyeddel –, valamint a vár, amely a mai napig lakott része a településnek.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Séta a Gorica negyed keskeny, macskaköves utcácskáin

2. Útbaigazítási kéréseinknél a helyiek segítőkészsége

3. Hallani, hogy a városkában nincsenek jelentős felekezeti viszályok

Minaret és a háttérben egy ortodox templom - o. b. fotója

Nem tetszett

1. Egyes utcák - sajnos- szemetesek, még a várnegyedben is, ami elszomorító (plus itt-ott pisiszag)

2. Sajnos, az óvárostól nem messze a városképbe nem illlő épületek is magasodnak. Hamarosan elkészül az ötcsillagos szálloda, mely a washingtoni Capitoliumra hajaz... (Ízlésficam)

3. Olvastuk, hogy a várba fel vezető út meredek, de az így elképzelthez képest is olyanabb volt

Odafent - sz. sz. fotója

Vélemények

A város gyönyörű, sőt festői. Az oszmán építészetre emlékeztető régi épületek, fehérre meszelt sok ablakos aranyos házikók, a vár, minaretek, mecsetek, templomok, az albán hegyek csoda szép látványa minden irányban és az aranyos folyócska, ami kettészeli. Messziről csoda jó képeket lehet csinálni. Közelről jópofa az óváros tekergő utcáin eltévedni. A vár környék teljesen üres, nyugodt, remek kilátással. Tényleg ott a helye a világörökségi listán.

Ez a város egy csoda! Érdemes felkapaszkodni a várba (jó 25 p séta), ahonnan csodás a kilátás. Az egymásra épült fehér házak esti fényben még szebbek voltak. (2024)

Berat városa négy fő részre oszlik: a Mangalem városrészre, a fölötte magasodó várnegyedre, a folyó túlpartján fekvő Gorica negyedre, valamint a modernebb városrészre, amely a környék iparának fejlődésével alakult ki. Érdekesség, hogy mindegyik városrész lakott – még a vár is, ahol ma is élnek helyiek.
A város alapos bejárásához egyetlen nap aligha elegendő. Aki szereti a műemlékeket, a régi templomok különleges hangulatát, annak érdemes legalább két napot rászánnia, hiszen Berat maga egy hatalmas, nyitott múzeum, ahol a muszlim (oszmán) és a keresztény (bizánci) múlt sajátos keveréke fogadja a látogatót. Az ország lakossága többségében ma muzulmán vallású, de jelen van a katolikus és az ortodox egyház is, és a felekezetek békésen élnek egymás mellett. A török uralom előtt (1388) az albánok többsége katolikus volt.

A kommunista diktatúra évtizedei jelentősen visszaszorították a vallásgyakorlást, így a mindennapokban nem érzékelhető a mély vallásosság. Természetes az alkoholfogyasztás, a szórakozóhelyek látogatása, a sertéshús fogyasztása, valamint az emberek öltözködése és viselkedése teljesen európai jellegű.

Berat belvárosában, a folyóparti sétálóutcán számtalan étterem és cukrászda működik. Mi is itt ebédeltünk, udvarias kiszolgálás mellett, bár a tempó korántsem volt sietős – ami egyébként jól illeszkedik a helyiek ráérős, nyugodt életmódjához.

Beratot az útikönyvek gyakran az „ezerablakos városként” emlegetik – nem véletlenül. A Mangalem és a Gorica negyed fehérre meszelt, sokablakos házai, mint megannyi egymás mellé simuló gyöngyszem, az Osumi folyó völgyére tekintenek le.

Ez Albánia egyik legrégebbi és legszebb városa, amelyet még a kommunista időszakban is „múzeumvárosként” tartottak számon. Ennek köszönhetően az óváros megmenekült a korszak uniformizáló várostervezésétől, és megőrizte eredeti báját.

A domboldalakra felkúszó, ezerablakos házsorok látképe mára Albánia egyik legismertebb szimbólumává vált, amely a várost különleges helyszínné teszi minden látogató számára.

r. gy. fotója

Egyik legjobb állapotban fennmaradt oszmán (török) város a Balkánon. Messziről olyan mintha egymásra épültek volna a házak.

Berat ősi, történelmi város, már a bronzkorban lakták a környékét, az illírek egyik fő települése volt az ókorban, de alapítását Krisztus előtt 314-re teszik, amikor Kasszandrosz makedón király elfoglalta a várost. Utána jött a római, majd a bizánci korszak, és többek között majd 500 évig török uralom alatt is volt.

Óvárosa a világörökség része. Hegyek ölelte völgyben, az Osum folyó két partján fekszik. Fellegvára a 13. században épült, minket fel is vitt idáig a busz. A várnegyed lakott, több étterem is van itt, és nem utolsó sorban mintegy 30 görögkeleti templomából 10 máig fennmaradt; köztük 13. ,14. századi ortodox templomok.

A vár alatt található a Mangalem negyed, melynek jellegzetes épületeiről kapta az "1000 ablakos város" nevet Berat.

A folyó túlpartja is hasonló építésű: zegzugos utcák, fehér házak uralta domb; ez a Gorica. Végül is mi itt találtunk a számtalan közül egy nagyon rokonszenves éttermet, a régebbi híd lábánál. Nem is csalódtunk a berati steak-ben. Ráadásul nagyon olcsó volt: sült zöldséges tállal együtt mindössze 600 lekbe került, ketten jól laktunk belőle.

Sajnos, az óvárostól nem messze a városképbe nem illlő épületek is magasodnak. Hamarosan elkészül az ötcsillagos szálloda, mely a washingtoni Capitoliumra hajaz...

Még valami: a várnegyed nagyon csúszós, és onnan leereszkedni sem egyszerű, így ajánlatos túracipőt magunkkal vinni. (2023)

Albánia legszebb és leghangulatosabb városa az UNESCO világörökség részét képező Berat, amelynek jellegzetességét az ablakos kőházak adják, amik egymásra épültek a domboldalban és emiatt úgy néz ki, mintha egy épületet alkotnának rengeteg ablakkal.
Középkorban fontos kereskedelmi útvonal volt, amely kiállta az idő próbáját, például az Enver Hoxha alatt indított “panelprogram” ide nem ért el, megtartva ezzel egyedi városképét.
Leszámítva a mecseteket leginkább egy olasz történelmi kisvárosra emlékeztet a macskaköves utcácskákkal.
A berati vár a 13. században még a városhatárt képezte, de mára már teljesen körbe épült.
🤔 Érdekesség, hogy a vár területen a mai napig élnek emberek, ott sétálva úgy érezheted mintha megállt volna az idő, a lehető legjobb értelemben. A helyiek roppant kedvesek és vendégszeretőek. Mi itt ismerkedtünk meg egy nénivel, aki a saját házába is meghívott minket majd kávé és süti kíséretében megbeszéltük az élet nagy dolgait, ő albánul mesélt, mi pedig magyarul bőszen bólogattunk.
👉 Ha a várban jársz ajánljuk, hogy keresd fel:
▪️a Blakhernai Szűz Máris templomot
▪️a Szentháromság templomot
▪️a Vörös és Fehér mecseteket
▪️Kilátó pontot a várban egy hatalmas albán zászlóval
▪️Panoráma éttermet
▪️Helyi kézműves termékeket (fügelekvár)
▪️Vendégszerető embereket

❓Tudtad, hogy a környék híres a fügéjéről?

Tetszett:

A Kala negyedben egy idős asszony meghívott tradicionális byrek készítésre.
A fellegvár bástyájáról néztem a holdfényes Osumi folyót.
A Szent Miklós templomban egy szerzetes mutatta az ősi ikonokat.
Az Etnográfiai Múzeumban részt vettem egy albán népzenei esten.
A Gorica híd mellett egy halász frissen fogott pisztrángot sütött.
A Lead Mosque udvarán egy imám mesélt a város oszmán történetéről.

Nem tetszett:

A Mangalem negyed több műemléke zárva volt felújítás miatt.
Az óvárosban erőszakosan kértek pénzt fotózásért.
A vár parkolójában csaló őrök próbáltak átverni.
A piacon agresszívan húztak be a boltokba.
A folyóparton sok volt a szemét.
A főtéren túl hangosak voltak az éttermek.

Odajutás

Tiranából Beratba eljuthatunk bussza, taxival vagy bérautóval.

Busz

500 lek (kb. 1900 HUF) a buszjegy. E viszonylatban a buszok 20-30 ercenként közlekednek reggel 5:40 és délután fél hat között. A Dél és Észak (South and North Bus Terminal) jelzésű tiranai buszpályaudvarról indulnak a buszok.

Busszal a Tirana-Berat távolság kb. 2 óra 30 perces utazást jelent.

Durresből Beratba a tábla szerint óránként visz busz. Másfél óra várakozás után visszajöttünk a hotelbe.
Tudom neki tele busz éri meg. Kiírt indulásra megtelt a busz sőt pörgött a csomag biznisz is.
Tudom hogy összeférhetetlen és türelmetlen vagyok de még félórát kibírtam többet nem.
Érdekes a helyiek birka mód ültek a helyükön. Csak én jártam a sofőr nyakára, mindig 10 perc volt a válasz. (2024)

Taxi egy útra kb. 65-80 euró.

Bérautó egy napra kb. 25 euró plsz kb. 30 euró üzemanyagköltség.

Szállásválasztás

Ajánlott hotelek:

Hotel Belgrad Mangalem (egy gyönyörűen felújított, tradicionális berati ház)

Helyi közlekedés

Ha autóval érkezünk a városba, akkor célserű leparkolni a várdomb alján az óvárosban, ugyanis nagyon meredek, és csúszós út vezet fel a várba.

A helyi taxik nem használnak taxiórát, szóval előre meg kell alkudni a viteldíjban.

Nincs tömegközlekedési busz, ami felisz a vár tetejéhez.

A központ és a vár környéke abszolút biztonságos. Este sokkal többen voltak a várban (is), mint napközben. Autós felmenetelt javaslok a felső parkolóig, mert ha végig akarjátok barangolni a várat, az se kevés gyaloglást jelent, ne a felkaptatáson menjen el az összes energiátok. (Kb. 2 óra) Berat hangulatilag este teljesen más arcát mutatja, mint napközben. Az üzletek 21 ó-ig voltak nyitva. (2021)

Nagyon meredek és megerőltető gyalogosan a várba feljutni, viszont csodás időutazás ott lenni.....de, van rá lehetőség, hogy majdnem a főkapuhoz lehessen menni autóval is. Van kialakított parkoló....buszok is szoktak odáig elmenni.

Étkezés

A Mangalem negyedben van a legnagyobb választék éttermekből és kávézókból.

Beratban a legtöbb vendéglő családi vállakozás és jellemzően organikus alapanyagokból főznek. Házias koszt.

Két ajánlott vendéglő:

Antigoni étterem - csodás a kilátás a folyóra és a Mangalem negyedre

Lili házias konyhája - olyan minha egy háznál vendégségben lennél - csak vacsorázni lehet, 18:00-tól

A berat-i konyha különleges helyet foglal el Albánia gasztronómiájában. A város környéke híres olíva- és szőlőtermesztéséről, így az itt készült ételek gyakran kísérik helyi borokkal. A hagyományos fogások között szerepel a bárány, a kecske, a pulyka, valamint különféle pácolt és savanyított ételek. Kiemelkedő specialitás a töltött pulyka helyi borral, az aszalt szilvával készült hús, a fóliában sült csirke rizzsel, a diós steak, a grillezett bárány, valamint a rizzsel töltött paprika és szőlőlevél.
Az édességek közül talán a legérdekesebb a mazsolás kabuni, egy hagyományos berat-i desszert. Elkészítéséhez vajon párolt rizst és meleg vízbe áztatott mazsolát főznek birkanyakból készült levesben – régebben kizárólag herélt kos nyakából készítették. Ezt követően cukorral, fahéjjal és őrölt szegfűszeggel ízesítik, majd hidegen tálalják.

d. g. fotója

r. gy. fotója

Vásárlás

Az óváros legmagasabb pontján két kedves idős hölgy fogadja a betérőket, náluk üdítőt és sört is lehet kapni. Az árak valamivel magasabbak – nagyjából másfélszer-kétszerese a bolti árnak –, de a hangulat és a panoráma bőven kárpótol. Mi három üdítőért és egy kis üveg sörért 2025-ben körülbelül 700 leket (kb. 2600 forintot) fizettünk. Érdemes itt megpihenni, mert a teraszról lenyűgöző kilátás nyílik az egész városra és a környező tájra.

,,Butik" - d. g. fotója

Egyéb praktikus információk

1. Berat meglátogatására az ideális időzítés az április és június valamint a szeptember és az október.

2. Beratban a központi turista információs iroda a főtéren van, aminek az a neve, hogy Teodor Muzaka

Nyitvatartás: 9:00-tól 19:30-ig hétfőtől vasárnapig júniustól és szeptember végéig, más hónapokban 16:00-ig vannak csak nyitva.

3. Beratban a közbiztonság tökéletes.

Várnegyed

(helyi neve: Kalaja Berat)

A Berat nevű vár vagy erődítmény, amely egy háromszög alakú sziklás hegyre épült, 1440 méteres kerületű, 24 torony és két kapu található benne. Ősi alapjaival a 6., 13., 15. és 19. században többször átépítették és ma nem csak az egyik legnagyobb lakott vár, hanem egy olyan kőarchívum is, amely különböző korú stílusokat kínál: Illyria, római-bizánci, albán és török.

Itt található az 1797-ben épült, Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt ortodox templom, amely jelenleg az Onufri Nemzeti Ikonográfiai Múzeumnak ad otthont.

A vár helyén már az i. e. 4. században is állt egy illír erődítmény, amely a goricai várával együtt alkotott védelmi egységet. Gyalogosan meredek kaptatón lehet feljutni a várhoz, de rövidebb úton is fel lehet érni, igaz, ezek az ösvények még meredekebbek. A berati citadella különlegessége, hogy ma is lakott: az ódon falak között sétálva apró műhelyekre, kézműves boltokra bukkanhatunk. Mi például egy csipkekészítő néni műhelyébe tértünk be, és megcsodáltuk a gondos kézimunkával készült, gyönyörű csipkéket.

Gyalog indultunk fel a várhoz, ami elég meredek kaptatót jelentett. Bár teljesen száraz idő volt, az út így is meglepően csúszott, én például az Ipanema szandálomban igencsak megszenvedtem – sportcipőben állítólag valamivel könnyebb a helyzet. Kitáblázás nincs túl sok, de nem nehéz rátalálni a felvezető útra: egy viszonylag széles út kanyarog felfelé, és ha netán letérünk róla, akkor is hangulatos, szűk utcákon barangolhatunk.
A vár maga is megőrizte ezt a barátságos, szűk utcácskás hangulatot. A házak jellegzetes stílusúak: fehér falak, sötétbarna fa keretezéssel. A belső várban több látnivaló is található, például a 13–14. század fordulóján épült Szentháromság-templom, valamint Albánia két legrégebbi mecsetének – a Vörös és a Fehér mecsetnek – a romjai. A Vörös mecset minaretje körülbelül három méteres magasságig maradt meg. Sajnos egyik épületbe sem lehet belépni, és a belső tereket szemét borítja, ami kicsit szomorú látvány.

sz. sz. fotója

A vár maga inkább egy rom, de a zegzugos utcácskák hangulata felejthetetlen .A vár falai között vannak házak, ahol még ma is élnek emberek. Itt is megtapasztaltuk az albán emberek vendégszeretetét, amihez nagyon könnyen hozzászoktunk.

Volt egy bácsika a mosoly nyelvén beszéltünk vele, behívott minket az udvarára ahol egy mozaikképet mutatott egy régi ház falán ami csak onnan volt látható ha nem hív be soha nem láttuk volna meg.
Ezek a gesztusok nagyon nagyon nyitott, szeretetteljes embereket takarnak.

A vár romja itt is rejteget egy múzeumot, ami egy csodálatos templom, a maga ódon falai között csodákat láttunk.
Innen az ezer ablak városrészt kerestük fel, ahol szakadó esőben készült néhány fotó, megpróbáltuk bejárni az szűk kis utcákat, de az eső elmosta a lelkesedésünket és néhány sikátor után jöhetett a jól megérdemelt ebéd. (2022)

Mangalem városrész

A vár (erődítmény) alatti Mangalem városrész lakói döntően mozlimok.

A Mangalem-negyed a vár alatti városrész, amelyről Berat az „ezerablakos” nevet kapta. A sok fehérre meszelt, sokablakos épület különleges hangulatot áraszt, főleg délután, amikor a nap erősen megvilágítja a házakat. Amikor megkérdeztük a helyi idegenvezetőt, nem melegszenek-e túl nyáron ezek az épületek, elmondta, hogy ilyenkor a lakók a hátsó, hűvös szobákba költöznek, télen viszont jól jön a napsütés melege.
A negyedben erősebb a muszlim hatás, hiszen itt élt a város muszlim lakossága, ezért itt találhatók a ma is működő mecsetek. Az Ólom-mecset nevét a minaret tetejét borító ólomrétegről kapta, a Király-mecset Albánia egyik legrégebbi imahelye, míg az Agglegények-mecsete a korabeli, nőtlen férfiakból álló kereskedői fegyveres őrségről kapta a nevét. Ez utóbbi elnevezés a török „bekar” szóból ered, amely elsősorban agglegényt jelent, és innen származik a magyar „betyár” szó is.

r. i. fotója

Gorica negyed

A folyó túlsó partján lévő Gorica városrész lakói zömében ortodox keresztények.

A Gorica egyik kis utcájából felfedeztük, hogy túraútvonal vezet a fölé magasodó dombra, ezért megkérdeztük a szállásadóinkat, hová is tart pontosan. Amikor azonban magyarázni kezdtük, hogy a „hegyre” szeretnénk felmenni, értetlenül néztek ránk, míg végül jött a felismerés: „Ja, a dombra!”. Való igaz – a tengerszint felett 118 méteren élőként mi már „hegynek” neveztük azt a pár száz méteres magaslatot, ami albán mércével inkább csak kisebb dombocskának számít.
A rekkenő hőségben ez a néhány száz méternyi emelkedő is bőven elég kihívásnak bizonyult. A keskeny ösvényen, tücsökciripelés kíséretében kapaszkodtunk egyre feljebb, míg végül a tetőn elértük az egykori illír erődítés romjait. Itt leültünk a szikla peremére, és onnan néztük, ahogy alattunk elterül a valóban ezerablakos város: a fehér házsorok és a barnásvörös tetők látványa felejthetetlen panorámát nyújtott.

A Gorica-híd Berat egyik kulturális és építészeti műemléke és egyik szimbóluma. Körülbelül 1780-ban Ahmet Kurt Pasha építtette, a felső rész fából készült, a hídelemek pedig kőből épültek. 1922-ben újjáépítették, 129,3 m hosszú, 5,3 m széles, 10 méterrel a folyó fölé emelkedik, és 7 db íve 9 és 16,7 m közötti.

A Gorica városrészbe több hídon keresztül is át lehet jutni, közülük a legismertebb a Gorica-híd. Eredetileg fából épült, később azonban kőből újjáépítették. A hídhoz egy sötét legenda is fűződik: a történet szerint a lábánál egy üregben egy fiatal lányt éheztettek halálra, hogy elűzzék azokat a szellemeket, amelyek a hidat védték.
Gorica szintén szűk, kanyargós utcákból áll, ám itt egykor főként az ortodox lakosság élt, így templomai is ortodoxok. Kiemelkedik közülük a Szent Szpiridon-székesegyház és a Szent Tamás-templom. A városrészben sorakozó éttermek teraszairól gyönyörű kilátás nyílik a várra és a Mangalem-negyedre, így nemcsak a történelem, hanem a panoráma kedvelőinek is vonzó célpont. (

b. k. fotója

A modern városrész

(Újváros)

Más látnivalók

Szentháromság templom (Kisha Shen Triadha) (Holy Trinity Church)

sz. o. fotója

Közeli látnivalók

1. Az alig 10 kilométerre fekvő, i. e. 588-ban alapított Apollonia római város maradványait bemutató múzeumegyüttese.

Érdekességek

1. Beratot azért nevezik "Ezer Ablakos Városnak", mert az óvárosában a hagyományos házak díszes és gazdagon faragott ablakokkal vannak pompáznak. Ezek az ablakok sokszínű üveglapokkal és fából készült keretekkel vannak díszítve gyönyörű mintákkal, aprólékosan kidolgozott részletekkel.

A sok ablak funkcionális szerepet is játszik, mivel segít a házak hűtésében a forró nyári hónapokban, miközben az áramló levegőt is átengedi.

2. A város fölötti hegyre a kommunizmus alatt egy hatalmas ENVER feliratot raktak ki kőből, Enver Hoxha kommunista diktátor keresztnevét. A kommunizmus bukása után fiatalok kicsit átalakították a betűk sorrendjét, és ma az angol NEVER (soha) szó látható, melynek jelentése: soha többet diktatúra, soha többet kommunizmus. forrás

További beszámolók

A legenda szerint Berat városának születése két óriás, Tomorr és Shpirag tragikus történetéhez kötődik. Mindketten beleszerettek egy gyönyörű berat-i lányba, ám a szerelem vetélytársakká tette őket. Tomorr éles kardjával addig sújtotta ellenfelét, míg az halálos sebet kapott, Shpirag viszont hatalmas kövekkel dobálta Tomorrt, míg végül mindketten belehaltak a küzdelembe. Haláluk után heggyé változtak: a 2416 méteres Tomorr-hegység Albánia második legmagasabb hegyeként, a 1228 méteres Shpirag pedig szelídebb vonulataival őrzi emléküket.

A lány bánatában annyit sírt, hogy könnyeiből született az Osum-folyó, amely ma kettészeli a várost. Szíve pedig kővé vált, és ebből teremtődött a berat-i vár, amely ma is uralja a település látképét.

Berát Dél-Közép-Albániában, az Osum folyó partján fekszik. Albánia egyik legrégebbi városa, és jelenleg is mintegy 45 ezer lakossal a nyolcadik legnépesebb az országban. 2008 óta az UNESCO Világörökség része, és ez teljesen érthető. Az oszmán kori építészetre emlékeztető fehérre meszelt, sokablakos házak, a festői vár, a minaretek, a templomok és mecsetek, valamint a minden irányban elterülő gyönyörű albán hegyek igazán különleges hangulatot kölcsönöznek a városnak. Messziről nézve Berát maga a tökéletes képeslap, és az óváros szűk, kanyargós utcáin sétálva is megvan a hely bája.

Ugyanakkor a város valósága már nem ennyire idilli. Az Osum folyó – amely akár a város ékköve is lehetne – szürke és barnás, tele szeméttel. A helyiek, ahogyan azt vendéglátóink is elmondták, gyakran ide hordják a hulladékot. Még a várfalakról is szemetet dobálnak le, és az erdők, fák, utcák mindenütt tele vannak nejlonzacskókkal, palackokkal és más hulladékkal. Ez a szemétprobléma, amely senkit sem látszik zavarni, szívszorító. Az UNESCO címmel járó presztízs ellenére a városban senki sem tesz lépéseket a helyzet javítására.

Berát nemcsak a szemetelés miatt tűnik időben megállt helynek. Az utcák életveszélyesek a rengeteg kátyú és gödör miatt, az ezeréves buszok lerobbant állapotban közlekednek, és a modern 21. század jelei szinte teljesen hiányoznak. A városkép részét képezik a szép történelmi épületek mellett a régi kommunista házak, amelyek sok helyen romosak.

A város lakóira is rányomja a bélyegét ez az állapot. Az emberek többnyire fekete vagy szürke ruhát viselnek, és az arcuk komor. Bár kedvesen segítenek, útbaigazítanak, mégis érezni egyfajta ridegséget és szomorúságot. A gyerekek néha mosolyognak, de ez inkább kivétel. A férfiak arckifejezései gyakran merevek és kemények, mintha az idő, amely a várost megállította, az emberekre is rányomta volna a bélyegét.

Mindez együtt teszi Berátot egyszerre gyönyörűvé és megrázóvá. A történelmi jelentősége és az építészeti szépsége miatt mindenképpen érdemes meglátogatni, de a tapasztalt reménytelenség sokkoló. Az itt élő emberek számára ez nem csak egy turisztikai látványosság – ez az ő mindennapi életük, a 21. századuk.

Az albán mondás szerint „Berúgott, mint az albán szamár”, de ez az állapot nemcsak az alkoholmámorra, hanem a reményvesztettségre is utalhatna. Az ilyen helyek láttán talán jobban megbecsüljük a saját helyzetünket, miközben emlékeztet minket arra, hogy a történelem, az építészet és az emberi tapasztalatok mindig tanulságosak. Berát látogatása után egy dolog biztos: Európa ezen része is megérdemli a figyelmet – és talán a segítséget is.