ÚTIKRITIKA.HU / Albánia 2024-ben - kemény kritika

Albánia 2024-ben - kemény kritika

Attila kemény kritikája a 2024-es Albániáról

Ne utazzon senki Albániába, mert amit eme honlapon leírtak, annak már csak egy töredéke igaz.

Ksamilban voltunk, (Dél-Albánia). Az árak drágábbak, mint bármely nyugat-európai országban. Zsebmetsző vállalkozások mindenfelé.

Ingyenes tengerpart alig akad, legfeljebb az életveszélyes részeken, ahol hatalmas betontömbök, a betontömbökből betonvasak, zárt szelvények állnak ki. Plazhi i Manastirit (kolostor strand) is már privát. A fehér homokos tengerpart úgy igaz, hogy ők hordták oda a fehér „homokot” (apró kavics, szaknyelven=éles homok) teherautókkal.

Az albánok kedvesek...ennyi minden pozitívum. Kosz, piszok mindenfelé, kivéve a horror árú strandokon. Kapzsiság, lehúzás dögivel.

Megkérdeztünk egy Németországban élő albánt, azt mondta a Covid óta mentek föl így az árak. Ő is csak egy hetet tud maradni a 3 hét szabadságából, utána inkább átmegy Görögországba.

Ha így folytatják kb. 5 év és nem lesz turista a tengerpartokon.

A szállás előfordulhat, hogy olcsó, de minden más horror.

Mielőtt kijönnétek ide, olvassatok tengerparti strandokról értékeléseket (Google, Tripadvisor), mi sajnos ezt csak itt tettük meg! Helyette magyar weboldalakat olvastunk. És nézzétek meg hányan írják, hogy soha többé nem jönnek ide. Keressetek a pénzeteknek megfelelőbb helyet!

A kis helyi élelmiszerboltokban (igazi albán helyi bolt, nem turizmusra szakosodott ksamili) fogalmad sincs, hogy mi mennyibe kerül, mert az árak az esetek többségében nincsenek feltüntetve, ezért mikor megkérded angolul, hogy mennyibe kerül csak a szerencsén múlik, hogy nem egy külföldi turistára szabott – jóval magasabb - árat mondanak be, már ha persze értik az angolt. (Bent a fő lehúzóközpontban mindenki folyékonyan beszél angolul.)

Livadhjában Ksamil melletti kis faluban felfedeztük, hogy olcsóbbak az árak, mint más Ksamilon kívüli területeken (ez kiesik a turisták által látogatott helyekről), betérve az egyik boltba a tulajdonos meghallotta hogy magyarok vagyunk és rögtön elkezdett dicsekedni azzal, hogy van egy hotele Ksamilban (GL Hotel, névjegykártyát kaptunk) és hogy épp egy magyar turistabusz szállt meg ott nemrég, és elkezdte mutogatni az embereket (mintha az arcokról egyértelmű lenne, hogy magyarokról van szó, és próbálta megmutatni a busz rendszámát, hogy lássuk, hogy tényleg magyar, ezzel mintegy beférkőzni a bizalmunkba.) Ekkor én már sejtettem, áremelési vonzata lesz az egésznek és megkérdeztem mennyibe kerül a 7 dl. Scander bég konyak, illetve 1 kg görögdinnye. A konyak 300 lekkel (1200,-Ft) volt drágább, a dinnye kilónként 15 lekkel (60,-Ft-al) került többe, mint a mellette lévő boltban. Bemondta a Ksamil-i árakat. Természetesen otthagytuk és az átellenben lévő boltban vásároltunk, de ott se mindenről tudjuk, hogy normál albán áron kaptuk-e. Egyébként a zöldség-gyümölcs volt az egyedüli, ami megfizethető volt még Ksamilban is.

Megálltunk kieső részen egy igazi albán kávézó melletti útszélen. Kávézó területe kb. 16nm. Megkérdeztem a tulajt mennyibe kerül egy kávé: azt mondta 50 lek (200,-Ft) Mondtam kérek kettőt, megkérdezte tejet öntsön-e bele (kb. 1 cl), mondtam igen. Odaadtam egy kettőszázast, mire mondta thank you. Mondom álljon már meg a menet azt mondta 50 lek, mire ő, hát de a tej még…. Látta az arcomon, hogy nagyon nem tetszik ezért nagy kínnal még visszaadott egy fém 50 (lek)-est. Természetesen nem lett volna drága a 100 lek sem, de az elv nagyon nem tetszett.
Egy rúd szalámi (fél kg) 4000,-Ft körüli áron, baromfi párizsi 500 g 300 lek (1200,-Ft) trappistához hasonló sajtokat 8000,-Ft körüli árkon lehetett volna vásárolnunk, amit természetesen nem tettünk, helyette Görögországban vettünk 7 euróért/kilogramm sajtot. Ksamilban 1 kg vegyes virágméz 5400,-Ft volt.

Az apartmanban, ahol megszálltunk nem volt ritka, hogy elment az áram egymás után többször is, természetesen egy olyan helyen, ahol épp vacsorázni készülsz és elektromos tűzhelyed van, ez nem épp jól jön. Volt úgy, hogy egy adag sült krumpli fél óra alatt sült ki, hogy a közben kimaradt légkondicionálás hiányáról már ne is beszéljek. Arra, hogy központi vagy helyi problémáról volt-e szó, nem sikerült rájönnünk. De mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert beszéltem Partium-i magyarokkal, akiknek egyik nap a hűtőjük romlott el, másnap meg a klímájuk, 40 fokban ez sem az igazi, főleg ilyen élelmiszerárak mellett. Az internet is elment párszor és a Google fordító segítségével albánra sikerült lefordítanom a problémát, amit aztán gyors áramtalanítással a házigazda megoldott. A házi nénike a sok nyakukra járásért cserébe adott nekünk néhány nagy méretű fa paradicsomot és egy frissen leszakított mini kígyóuborkát. De sajnos ez sem feledtette az utolsó napi kilökésünket a szállásról. (Már reggel 8-kor odarakta a felmosó és takarítószettet a bejáratunk elé, 9-kor a tiszta törölközőket, csakhogy vegyük a lapot már: takarodni kéne. Sajnos mi későn kelők voltunk, vagyunk, és valószínűleg leszünk is, de még így is meghazudtolva saját magunkat 11 helyett 10 órakor elhúztuk a csíkot.)

2 féle vodafonos SIM-kártyát lehetett vásárolni 3000, illetve 3500 lekért (12 000;14 000,-Ft) mindegyik 21 napig érvényes. Az egyik 40 Gb adattal és már nem emlékszem hány perc albániai ingyenes telefonhívással, a másik 100 GB adattal és korlátlan országon belüli hívással bírt. Ezt mindenképp meg kell venni, mivel unión kívül vagyunk és 0,1 mb adat a telefonunkra 10,-Ft. (Kivéve, ha vásároltunk itthon unión kívüli adatmennyiséget.) De például nekünk szükségünk volt még utazásunk során szerb SIM-kártyára is kb. 2500,-Ft-ért. Az albán SIM-kártyát viszont a legfontosabb helyeken pl. élelmiszerboltokban nem lehet használni, mert az üzletben nincs térerő. Itt lett volna a legnagyobb szükség a Google fordítóra, hogy megtalálja az ember például a tejfölt.

Apropó tejföl, írják itt korábban, hogy micsoda szenzációs tejfölük van az albánoknak…hát mi ilyet nem találtunk, se a boltokban, se az étteremben, pedig vagy 6 félét megkóstoltunk köztük a birka tejéből készültet is, az egyiknek frissföl íze, a másiknak joghurt és frissföl keverék íze, a harmadiknak nem tudom leírni milyen íze volt, de egyáltalán nem volt jó. Macedóniában hazafelé jövet vásárolt tejfölünk (Kisela Pavlaka 20 %) ugyanolyan ízű volt, mint az egyik albán „minőséginek mondott” tejfölé, szóval arrafelé más a tejföl íze, pedig szerintem a recept ugyanaz, megaltatom a tejet és leszedem a fölét. Annyira más nem lehetne, persze ha mesterségesen állítják elő, akkor igen. Azonban mindez akkor is szubjektív.

Turista centrumon kívüli helyen mentünk el étterembe, ott nagy adag ételeket kaptunk, nem is bírtuk megenni, de lehetett kérni csomagolást. Kecskehúst nem sikerült ennünk, azt mondta a pincér nehéz beszerezni, meg előre kell szólni telefonon. Maradtunk a grillezett báránynál, ami rágós volt, de ez megint csak helyi szokás lehet, mert Korfun a souvlakiban is rágós volt a sertés.

Narancs!!! Életemben nem ettem még olyan friss narancsot, mint amit egy itteni gazda árult 100 lek-ért (400,-Ft/kilogram) Kicsit sárgább volt, de nem savanyúbb, sőt mézédes és amit még narancsba sohasem tapasztaltam: ropogós. Nyilván ez utóbbi a frissességnek volt köszönhető. Ez itthon akkor lesz, ha mi is termelünk majd narancsot. 😊 Egész albán nyaralásunk alatt ez volt a legpozitívabb élményem.

Utolsó előtti nap elhatároztuk, hogy vacsorára kipróbáljuk a grillcsirkéjüket, az biztosan puhább lesz, mint a bárány. Nem messze tőlünk készítették faparázson. Hazafelé jövet érdeklődtünk az árak felől. 1kg csirke 10 euró, egy kilogramm bárány 26 euró, mondhatnám úgy is, hogy a csirke 1000 lek, a bárány 2600 lek. Volt, amikor úgy fizettem dinnyéért, hogy lekkel és euróval vegyesen, sőt az étteremben is keverve fizettem, nem jelentett problémát. 1 euró= 100 lek
Próbáljuk ki a csirkét az biztosan nem lesz rágós. Hazamentem, pénzt vettem magamhoz, visszatérek a helyszínre, mondom kérek egy grillcsirkét. Az eladó leveszi a nyársról, majd viszi be a boltba. Én megyek utána, mégis csak látni szeretném, amikor leméri, mert olyan fél kiló és 1 kg közé saccoltam a tömegét, mondom lehet kérek még egyet, mert olyan picikék ezek a csirkék. Hát láss csodát a csirke ára darabra változott… Nem mérték le, hanem mondták, hogy one chicken 10 euró, nem egy kiló. Gondolkodtam rajta, hogy akkor kérjek egy bárányt 26 euróért? Az valószínűleg kilóra lett volna, de utolsó este volt és már annyira belefáradtam a velük való hadakozásba, hogy hagytam a fenébe az egészet. A csirke, amit hazavittem, mivel nem volt mérlegünk a konyhában (meg más se nagyon), így csak megsaccolni tudom 70-80dkg lehetett. Ez volt 4000,-Ft.

De még utolsó nap is emlékeztetőt kaptunk az albán huncutságból. Délelőtt 11-kor megálltunk Livandhjában venni két görögdinnyét. Ott, ahol már 3-szor vettünk dinnyét és sok minden mást is, konkrétan csíkos görögdinnyét 20 lek/kilogramm árért most az asszony helyett a férj volt a boltban. Feltettem egy 13 és egy 10 kilogrammos dinnyét a pultra és mondtam, hogy ezeket kérjük. S láss csodát a dinnye ára a háborús inflációnak, vagy valami másnak köszönhetően felszökött 35 lek-re, hiába mondtuk neki, hogy de hát már többször vásároltunk itt 20 lekért/kg, ő kötötte az ebet a karóhoz és mondta, hogy ez 35 lek. Nekünk meg már mivel igyekeztünk az albán-görög határra nem volt kedvünk másik boltba menni, így kifizettük a kilónkénti 35-lek-et, illetve az egyik dinnyét otthagytuk.

Mindenképp meg kell jegyezni, hogy a hétköznapi emberek mennyire figyelmesek, humánusak. Egyszer a Google bevitt bennünket egy albán mezőgazdasági területre este tíz körül és egy gazda jött épp haza a traktorával a földekről. Látta, hogy bénázunk a sötétben, ezért mikor észlelt bennünket megállt és nem folytatta hazafelé az útját. Majd mikor észleltük, hogy megáll megfordultunk és utána iramodtunk, addig nem indult el, amíg a közelébe nem értünk, ekkor kivezetett bennünket a jó útra. Ott megállt és odajött hozzánk majd elmagyarázta albánul 3-szor egymás után, hogy merre kell mennünk úti célunk irányába, ami annyit tett, hogy a következő lehetőségnél balra, majd a körforgalomnál jobbra és a hegyen át. Ezt értettük meg belőle, merthogy kézzel lábbal mutogatott, hogy segítsen nekünk.

Amikor a telefonkártyát vásároltuk az eladó elkérte a telefonunkat, kivette belőle a SIM-tartót, behelyezte a kártyát, egy sms-el elindította az aktivizálást, majd közölte, ha 5-10 percen belül nem történik meg regisztrálása, akkor jöjjünk vissza hozzá és keressük, mert garancia van rá.

A szupermarketekben a pénztárnál olyan reklámszatyrokat adnak, ami nálunk - tapasztalásom szerint - a 70-es, 80- as években volt kapható, vagyis elnyűhetetlen, eszméletlen erős anyagból készült, szinte öröklétű műanyag szatyrokat.

A rendőrségen, - merthogy berepedt az autóm szélvédője és a nagykövetségen azt tanácsolták, hogy vetessek fel jegyzőkönyvet a biztosítónak - mikor beültünk a jegyzőkönyvet felvetetni, az egyik rendőr egy idő után bezárta a bódé ajtaját, hogy a légkondi hatását még jobban lehessen érezni, ugyanis ők úgy használták az őrsöt és a kondit, hogy nyitva volt az ajtó.

A rendőrautók már nem Dáciák, hanem Fordok. Az, hogy mindenkinek Mercedes-e van sem igaz, legalábbis erre a területre nem. Volt itt minden, Audi, BMW, Toyota, Hyundai , Kia, FIAT, Peugeot, Renault, Dacia, Porsche, Lamborghini…Egy dolog volt felesleges minden autóban az pedig nem más, mint az irányjelző. Mint ahogy vannak országok a világban, ahol nincs fűtés az autóban (eleve úgy gyártják) úgy itt lehetne olyan, hogy nincs irányjelző, mert teljesen fölösleges, úgyse használják.
Rossz nyelvek szerint a nagyon drága autókkal jön este a maffia és beszedi a védelmi pénzt a kereskedőktől…

Girokastel városában, ami nem tengerparton van, találtunk olyan szupermarketet, ahol az árak 90%- fel volt tüntetve.

Temetkezési szokások:

A Ksamil-i temetőt megnézve az alábbi szokásokat tapasztaltuk. Nagyon sokat invesztálnak a síremlékekbe. Nem ritka, hogy egy-egy sírt nyeregtetővel fednek be. Illetve fényes korlátokkal húznak körül. A félhold és a kereszt vegyesen egymás mellett megtalálható. Gyakran helyeznek bontatlan dobozos söröket (Elbar a legnépszerűbb) a sírokra, friss narancsot és egyéb más a halott még életbeli kedvenc dolgait. Kivétel nélkül minden egyes síron – többségében - színes fotó látható, ami az elhalálozáshoz legközelebbi időpontban készülhetett, olyan állapotban, amikor az illető még jól érezte magát.

Összességében véve nagy csalódás volt számunkra Albánia. Tisztában voltunk vele, hogy a Balkánra megyünk, de azt nem gondoltuk, hogy a nyugatinál is magasabb árakkal fogunk találkozni egy keleti, önmagát persze nyugatinál is nyugatibb színvonalúnak képzelő ember alkotta helyen. Hibás ebben a médiafelületeken megjelenő hamis tartalom is. Rengeteg olyan videóval lehet találkozni a különböző platformokon, ahol Ksamilt a Maldív-szigetekhez hasonlítják. Leírják, hogy Sarandában egy hajót lehet kibérelni 25 euróért 10.00-17.00-ig, elhazudva azt a tényt, hogy ez az ár személyenkénti ár, nem a hajó ára arra a napra.

Reklámvideón azt hazudják, hogy egy motorcsónak 160 euró egy napra, aztán kint szembesülsz vele, hogy az valójában az óradíja egy jetskinek. Szóval az ilyen csúsztatásoknak köszönhetően hideg zuhanyként hatott ránk az első 2 nap. Utána persze próbáltuk megoldani a nyaralásunkat, ha már a szállás ki lett fizetve és azt hiszem jól meg is oldottuk egy kis Görögországgal keverve, ott legalább tényleg homokos volt a part (na nem fehér ott sem, de tényleg homok nem pedig odahordott apró kavics)

Görögországgal más probléma van, de mivel ez az útikritika Albániáról szól, ezért róla érintőlegesen csak annyit, hogy nagyon lerí – legalábbis a frekventáltabb helyeken – a görögök arcáról, hogy már tele a hócipőjük a turistákkal, viszont a pénzünkre szükségük van. Szerintem számukra az lenne az ideális, hogy aki nem görög csak virtuálisan utazzon oda, viszont fizikálisan fizessen. Tehát megtervezed hová mész, hol szeretnél megszállni, melyik benzinkútnál fogsz tankolni és oda utalsz a bakszámlára pénzt, viszont soha nem utazol, csakis fejben. Na ezzel szerintem meg lennének a görögök elégedve. Albániában viszont még nem unják a turistákat, őket a turisták fogják megunni előbb vagy utóbb, ha sürgősen nem változtatnak a lehúzó természetükön.

Viszont csak megemlítem még itt, hogy hazafelé jövet ivóvíz ügyben az autópályáról letérve egy görög Lidl-ben olyan görögdinnyék voltak, mint amilyenek még Albániában sem. (Zöld kocsány, mindegyiknél kopogtatásra csengő hang, érett külső szín). Nem véletlenül: a név kötelez. Magyarországon, nemcsak a Lidl-nél, de bármelyik multinacionális cégnél ez elképzelhetetlen…

Köszönöm mindenkinek, hogy a tapasztalataimat végigolvasta.

Kommentek