ÚTIKRITIKA.HU / London

London

Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Egészség | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

Aji fotója

Közlekedés

Régen, még mi magyarok is, ahogy mindenki más, a baloldalon róttuk az utakat. Ez azért alakult ki így, mert a kevésbé békés időkben az embereknek meg kellett védeniük magukat egy esetleges támadás estén és mivel jobb kézzel rántottak kardot az ellenséges szándékkal feléjük közeledőre, a kocsikkal inkább balra tartottak, hogy a másik oldal legyen szabad. Napóleon volt az, aki később változtatott ezen a renden, mivel ő maga balkezes volt. A jobb kormányos autókat minden nagyobb autógyár elkészíti. Egyetlen márka van, aminek ez a változata Londonban más nevet kapott, ez pedig az Opel, amit Angliában Vauxhallnak hívnak. Aki autóval érkezik Angliába, annak kezdetben biztosan furcsa lesz az átállás, de hamar meg lehet szokni. Talán könnyebben, mint azt, hogy a zebráról lelépve először jobbra nézünk, nem pedig balra! Utóbbira sok helyen felíratok is emlékeztetnek, hogy el ne felejtsük.

Ami szokatlan, hogy a forgalomban a gyalogosokat nem igazán érdekli, hogy épp piros a lámpa, viszont ahogy néztem erre az autósok is figyelnek, sőt, a rendőrt sem nagyon érdekli. (2024)

A metrótérképük olyan népszerű, hogy még pólókra és szuvenírekre is rányomtatják. A "tube" a városnak szinte a teljes Temzétől északra eső részét behálózza, csak a peremkerületekbe nem lehet eljutni vele. Dél-Londonban jóval ritkább a rendszer. Ezeket a területeket vonattal vagy busszal lehet elérni. A metró nagyon gyors, ám csúcsidőben rendkívül zsúfolt és gyakran nagyok a távolságok az aluljárókban, amíg átszállunk egyik vonalról a másikra.

10 érdekesség a londoni metróról

• Az 1860-as években, amikor az első metrószerelvények készültek, az emberek átlagmagassága kisebb volt. Részben ezért olyan kényelmetlen ma az utazás sokaknak.

• Legnagyobb valószínűséggel Waterloon vagy Oxford Circus állomásán találkozhatunk a síneken futkosó egerekkel.

• Bank állomásán található a legtöbb mozgólépcső, összesen 15 db, plusz 2 mozgójárda.

• Nyugat-Európa leghosszabb mozgólépcsője Angel állomáson található és 318 lépcsőfokot számlál.

• West Ham megállóból rendszeresen utaznak galambok metróval a belvárosba, hogy több élelmet szerezzenek be.

• A legrövidebb távolság két állomás között Leicester Square és Covent Garden között van, mindössze 257 méter. Ugyanezen szakasz a legnépszerűbb a turisták körében. Gyorsabban megtehetjük az utat gyalog, mint metróval.

• A felszín alá beköltözött szúnyogok mára teljesen külön fajt alkotnak a felszíni társaikkal szemben.

• A Jubilee vonal meghosszabbítása volt minden idők legdrágább vasúti építkezése. 330 millió dollárba került egy kilométernyi szakasz.

• Egy "Madeleine" nevű illatot vezettek be St James Park, Euston és Piccadilly Circus állomásokon 2001. március 23-án, hogy illatosabbá varázsolják az aluljárókat. Másnapra ki is vonták a forgalomból, mert sokan lettek rosszul

forrás

---

Van Londonban olyan metrócsomópont, ahol öt vonal találkozik, és az aluljárók hálózata talán kilométereken át kanyarog. Ez azonban egyáltalán nem unalmas, hiszen minden fordulónál más stílusú zenét játszanak az utcazenészek, mintha egy folyamatosan változó élő koncerten járnánk. Itt ez már nem egyszerű kéregetés, hanem igazi szolgáltatás: „Pay if you like it” – vagyis fizess, ha tetszik. Még a hajléktalanok is mások, mint otthon. Sokan profi hálózsákban alszanak, nem árad belőlük alkohol- vagy mosdatlanságszag, inkább szerencsétlen és szomorú arckifejezéssel ülnek, miközben halkan aprót kérnek. Ha nem adsz, még akkor is kapsz tőlük egy halk, udvarias „thank you”-t.

Annak, aki nem siet, - pláne városnézéshez - az emeletes buszokat ajánlom Londonban, mert fentről mindent jól láthatunk. A híres, hátul nyitott double deckerek már olyan régiek, hogy ki akarták vonni őket a forgalomból, de a város lakossága annyira ragaszkodott hozzájuk, hogy néhányat mégis megtartottak a turisták által sokat használt vonalakon, hiszen ők is szeretnék kipróbálni ezeket az ikonikus járműveket. A 13-as és 15-ös vonalon még elcsíphetjük őket. A sima buszokra csak az első ajtón lehet felszállni, a hátsón pedig le. Régen - amíg nem volt ennyi bevándorló, akik nem mindig követeik a brit hagyományokat - gyakran lehetett látni, hogy a megállóban szabályos sorban állnak az emberek, hogy ne tolakodva, hanem érkezési sorrendben tudjanak felszállni a megérkező járműre. A buszos hálózat térképe a metróéhoz hasonlóan jól átlátható, színes, regiszteres és minden megállóban ki van függesztve.

p.e.

London szerkezetét úgy kell elképzelnünk, mint egy félbevágott fatörzsön az évgyűrűket. E szerint osztják zónákra ezt a hatalmas területet. A belső kör, a központ, az 1-es zóna. Ahogy nő a kör sugara, úgy nőnek a számok is. A jegyeket itt nem vonalakra váltjuk, mint Magyarországon, hanem zónákra érvényesek és a metrónál ezen belül az átszállás is lehetséges. Minél több zónát szelünk át az utazás során, annál drágább a jegy is, melyet az állomásokon, illetve a buszmegállókban, felszállás előtt kell megvásárolni. (A megállókban automaták vannak.) Hasznos az érkezés napján kiváltani a Travel Cardot, melynek több változata is van (napi, heti, havi, éves) és korlátlan közlekedésre jogosít, busszal, metróval és a külvárosokba tartó vonatokkal.

London Pass

Igazán minden benne van, ait az egyszeri utazó elsőre meg akar nézni Londonban. Hop on hop off, kedvezményes belépők, stb.

• Aktuális információk és árak

Travelcard

• A kártya érvényességének kezdete a rápecsételt dátum (ezért ezt mindig ellenőrizzük, különösen, ha úgy rendeljük meg a Travelcard-ot)!
• Az érvényesség ideje alatt korlátlanul használható a helyi tömegközlekedési eszközökön (Underground, Buses, Trams, Docklands Light Rail, Over-ground Trains and National Rail Services) az 1-6 zónákon belül/között. Fontos, hogy ezekbe csak 2 repülőtér tartozik: Heathrow (összes terminál) és a London City Airport!
• 4-féle Travelcard létezik: 1-, 2-, 3- és 6 napos.
• Az 1 naposat hétfőtől péntekig csak 9:30 után lehet használni, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon egész nap, a következő reggel, 4:30-ig.
• A 2- és 3 naposra szintén a fenti a szabályok érvényesek és csak az egymást követő napokon használhatóak fel.
• A 6 napos az érvényesség teljes ideje alatt egész nap használható, a lejárat napját követő hajnali 4:30-ig.
• A 11 év alatti gyermekek egyes tömegközlekedési eszközökön (pl. metro, busz) ingyenesen utazhatnak, ha van velük egy felnőtt, aki érvényes Travelcarddal rendelkezik.
• A kártya használata: a buszokon csak fel kell mutatni, míg a metrónál a kapu melletti jegykezelő automatába kell bedugni, mintha sima jeggyel utaznánk.

Másik lehetőség az Oyster Card, egy chipes plasztik kártya, mely különböző értékben vásárolható és később újra feltölthető. A használata nem csak gyors és praktikus, de pénzt is spórol nekünk. Míg pl. egy buszjegy készpénzben fizetve 2.30 GBP-be kerül, addig Oyster Card-dal csak 1.35-be. A metrójegy az 1-es zónára 4.30, a kártyáról fizetve viszont csak 2 GBP.

A londoni tömegközlekedés talált tárgyak hivatala 1933 óta működik. Az átlagos talált tárgy állomány 200 ezer darab körüli. Ezeket taxikban, buszon, metrón hagyták. A legfurcsább talált tárgyak között voltak ilyesmik: mell implantátum, emberi koponya, ágy, két urna. A buszokon kívül a fekete taxik is a város jelképeivé váltak. Kb. 500 darab rója az utakat. A londoni taxisofőrök a legértelmesebb emberek közé tartoznak, hiszen nem elég, hogy meg kell jegyezniük a számtalan utca nevét és az útvonalakat ebben a megapolisban, de még egy komoly teszten, az úgynevezett "The Knowledge"-on is át kell jussanak, mielőtt megkapják az engedélyt. A vezetőt az utasoktól egy biztonsági üvegfal választja el. A hátsó ülésekkel szemben van egy lehajtható pad is, hogy többen beférjenek. A kocsik rendelhetők, de le is inthetőek.

p.e.

Autóbérlés esetén: Autóbérléshez a vezető nevére szóló, dombornyomott bankkártya elengedhetetlen! Ezen fogják zárolni a kaució összegét (általában több száz euró).

2025-ben London közlekedése továbbra is kiemelkedően jól szervezett, a metróhálózat szinte minden fontos helyszínt elér, és a megállók többsége valóban a látnivalók közelében található. A legtöbb nevezetesség továbbra is az 1–2-es zónában van, ezért a több napra érkező látogatóknak érdemes bérletet választani, amely zónák szerint érhető el különböző változatokban. A korábbi gyűjtőjegyet már rég felváltotta a Travelcard és az Oyster Card. Az Oyster Card egy feltölthető kártya, amellyel a legkedvezőbb jegyárak érhetők el; a maximális napi levonás 2025-ben 8,50 font az 1–2-es zónában, függetlenül attól, hányszor utazunk. Felszálláskor és kilépéskor mindig érvényesíteni kell, különben a rendszer a legmagasabb díjat vonja le. A kártya a buszokon is használható, és ha marad rajta pénz, a fel nem használt összeg, valamint az 5 fontos letéti díj visszaváltható.

A Travelcard metróra, buszra, villamosra és vonatra is érvényes. Napijegy önállóan is kapható, a heti, havi és éves változatokat viszont Oysterre kell feltölteni. Az Off-Peak Travelcard hétköznap csak 9:30 után érvényes, hétvégén és ünnepnapokon viszont egész nap használható, és kedvezőbb árú, mint a normál változat. Bár a metró gyorsaságban verhetetlen, érdemes legalább egyszer felülni egy piros emeletes buszra, és tenni egy kört a belvárosban – a látvány egészen más, mint a föld alatt utazva. A metró egyetlen igazi hátránya, hogy a város hangulatából semmit sem látunk, különösen a külsőbb kerületekben.

fotó by V. F.

"Ha nagyon akarnám, a jobb oldali közlekedést- szaknyelven: a rossz oldalon közlekedést- nevezhetném kaotikusnak, de csak egy vagy két napot vesz szerintem igénybe, hogy az agy ráálljon erre a rendszerre és aztán megy minden magától. Álomszerűnek nevezhetném azt a tényt, hogy a buszok folyamatosan jönnek, nem kell félórákat ácsorogni, bár azt is érdemes tudni, hogy csinálhat olyat a sofőr, hogy leszállít egy olyan megállóban, amit nem jelez végállomásnak a térkép. Velünk megtörtént, bepánikoltunk és elindultunk gyalog. Mint később kiderült, nem kellett volna, hiszen a következő busz továbbvitt volna...jaaa, és persze megspóroltunk volna 2 óra gyaloglást. Érdekes volt látni, hogy az autósok itt sem ismerik a sávokat, és mégis halad mindenki a saját tempójában.

Az első és legfontosabb szabály: mindig minden körülmények között először jobbra kell nézni! Ha ebbe hiba csúszik, sajnos nem lesz túl hosszú a városlátogatás, mert hamar autó elé lehet máskülönben "ugrani". Bár a városban talán a legutolsó kereszteződésben is fel van festve a left és right szócska, a gyengébbek kedvéért nyíllal kiegészítve, mégis az ember lányának igencsak jól meg kell gondolni, lemerészkedik e a járdáról. Ugyanis az udvariasság nemzete nem éppen arról híres, hogy megvárná, míg a száját tátó turista átandalog a túloldalra. Aztán szerintem elengedhetetlen egy térkép a belvárosról, illetve egy olyan útitárs, aki tud is térképet olvasni. Az 1-2-es zónába szóló buszbérlet nélkül meg nagyjából mozdulni sem lehet, viszont ezzel minden bejárható és teljesen felesleges a metróbérlet." (Emese)

---

"London: a közlekedés egyáltalán nem szuper: iszonyat drága, a metró nemcsak túlzsúfolt, de a "tube" szerelvények sokszor büdösek is (elektronikai okok miatt), és sok az elakadás, olykor napokra leáll egy vonal (beázás, jelzőhiba, stb.). A buszok lassúak, átlag 150 méterenként megálló, ahol lassú az utas-csere. Buszsáv kevés van, mivel a londoni utcák többnyire egysávosak (irányonként), így nem lehet előre haladni. Ami van buszsáv, az is csak reggel 7-10 és délután 4-7 között az, a többi időben vagy parkolni szabad, vagy bárki haladhat ott. Amint beértél a belvárosba sétálj, az sokkal gyorsabb!!! Különben is, ha turista vagy mit buszozol és főleg minek mész a föld alá???" (Dani)

---

2025-ben is igaz, hogy Londonban a buszozás egészen más élmény, mint a metrón utazás – feltéve persze, hogy nem sietünk, és sikerül helyet találni az emeleten, ahol állni nem szabad. Fönt általában 41 ülőhely van, a belmagasság kb. 185 cm, ami a magasabb utasoknak kényelmetlen lehet, de a legtöbben gond nélkül elférnek a szűk “folyosón”. Lent körülbelül 24 ülőhely és 26 állóhely található. A buszt a megállóban le kell inteni, különben nem biztos, hogy megáll, még akkor sem, ha van hely rajta. Előfordul, hogy a sofőr tele busz esetén továbbhajt, sőt ritkán ok nélkül is.

A legnagyobb vonzereje ezeknek az emeletes buszoknak a felső szint első sora: innen lenyűgöző panoráma nyílik London utcáira, és teljesen más élményt ad, mint a föld alatt zötyögni. Én magam is mindig szívesen ülök ide, akár egy kis városnéző körre is. Van viszont árnyoldala is: némelyik busz belül vagy kívül szinte fülsiketítően hangos, hol a motor hűtése, hol a szellőző zúgása miatt. Néha a sofőrök is hirtelen, erős fékezésekkel vagy indokolatlan manőverekkel borzolják az utasok idegeit. A lépcsőn közlekedni ezért mindig kapaszkodva érdemes, mert egy hirtelen kanyar vagy fékezés könnyen esést okozhat – láttam már ilyet, és azóta kétszer jobban figyelek.

Ha az emeleten állunk, a busz kanyarodásakor még erősebben érezni a kilengést, mivel a felső rész jobban oldalra mozdul. A buszoknak sokszor 40–50 megállójuk is van, és ezek Londonban jóval közelebb helyezkednek el egymáshoz, mint sok más városban – gyakran látni a következő megállót az előzőből. Felszállni az első ajtón kell, leszállni pedig a hátsón vagy középsőn; az Oyster-kártyát minden felszállásnál le kell érinteni, függetlenül attól, hogy van-e bérletünk. Ez az egyik apróság, amit elsőre sok látogató nem tud, és könnyű félreérteni.

---

Londonban a közösségi közlekedéshez többféle bérlet kapható: 1, 3 vagy 7 napos Travelcard, illetve Weekend Card, amely péntekre, szombatra és vasárnapra érvényes. Ezekből létezik csak 1–2 zónás változat, ami a belvárost fedi le – ez a legtöbb turistának bőven elég –, de van nagyobb zónákra is, természetesen magasabb áron. A metrón belépéskor a kapunál érinteni vagy behelyezni kell a kártyát, és csak akkor kell újra kijelentkezni, amikor végleg elhagyjuk a metróhálózatot, akár több átszállás után is. Travelcard esetén a kártyát be kell dugni a nyílásba, a gép visszaadja, majd nyílik a kapu. Oyster Cardnál elegendő odatartani az érzékelőhöz.

A buszokon csak felszálláskor kell érvényesíteni, leszálláskor nem, és itt a Travelcardot elég felmutatni a sofőrnek – de felszállni mindig az első ajtón kell. Ezzel a rendszerrel gyakorlatilag lehetetlen bliccelni, mivel a beléptetőkapuk és a buszsofőrök mellett minden állomáson jelen vannak a biztonságiak. Ez nemcsak az utazási fegyelem miatt fontos, hanem azért is, mert a hajléktalanok és a koldusok távol tartásában is szerepük van. Az ember óhatatlanul felteszi a kérdést: vajon miért nem lehetne hasonló rendszert bevezetni Budapesten?

---

Bár London szinte teljes területét sűrű metróhálózat – vagyis ahogy ott nevezik, a tube – fedi le, a rendszer korántsem hibátlan. A reggeli csúcsforgalomban és az esti hazatérési roham idején gyakran fordul elő, hogy a közlekedés lelassul vagy teljesen megbénul, a késések pedig ilyenkor mindennaposak. A híres piros emeletes buszok kétségtelenül hozzátartoznak a város hangulatához, de mivel szinte minden megállóban megállnak, sietős helyzetben aligha a legjobb választás rajtuk utazni.

---

A londoni metrón egyszerűen használható a pay-pass bankkártya, így nincs szükség Oyster-kártyára, és a visszaváltással sem kell bajlódni. Minden a megbeszéltek szerint zajlott, amit még otthon lefoglaltunk. A hop-on hop-off városnéző buszjegyhez pedig járt egy egyórás hajóút is, ami csak a helyszínen derült ki.

Az állomásokon belül szinte lehetetlen eltévedni, minden irány jól ki van táblázva. Minden kanyarnál jelzi a tábla, merre kell menni, a metróvonalak térképe pedig már a kapuk előtt látható, majd a kapukon belül, az elágazásoknál, a peronokon és magukban a szerelvényekben is ott van. Digitális kijelzők mutatják a következő vonatok érkezési idejét, és a vonalak saját színkódjai is segítenek a tájékozódásban – például a Circle line sárga, a Central line piros, és gyakran a fogódzkodók is a vonal színét viselik. Ha bizonytalan vagy, elég körbenézni, a színes jelzések azonnal útba igazítanak. A mozgólépcsőkön a jobb oldalon állnak azok, akik nem sietnek, a bal oldalon pedig lehet haladni, akár futni is. Aki ezt nem tartja be, arról rögtön tudni lehet, hogy friss látogató. A peronokon sárga vonal jelzi a veszélyes zónát, és minden érkező vagy induló szerelvény előtt felhangzik a londoni metró ikonikus figyelmeztetése: „Mind the Gap“.

A londoni metróhálózat alapvetően jól működik – amikor épp nincs sztrájk vagy műszaki hiba. A signal failure és hasonló problémák eleinte bosszantóak, de egy idő után az ember beletörődik, hogy ez hozzátartozik a mindennapokhoz. Amikor viszont minden rendben van, gyors és hatékony közlekedési mód. Sztrájk idején azonban kész rémálom, főleg ha valaki a külső zónákból próbál bejutni a belvárosba – ehhez tényleg erős idegek kellenek. A csúcsidő itt is kemény, ahogy minden nagyvárosban, de Londonban volt talán a legdurvább élményem ezen a téren: egyszerűen lehetetlen volt megmozdulni, a tömeg sodort magával, mintha csak egy emberfolyam része lettem volna.

---

Négy napot töltöttünk Londonban, és két különböző városrészben is megszálltunk. A tömegközlekedés rendkívül kiterjedt, így szinte bárhová el lehet jutni metróval, bár sokszor időigényes. Az Oyster cardot mindenkinek jó szívvel ajánlom: könnyű rá pénzt feltölteni, mindig mutatja az aktuális egyenleget, és ha épp elfogy a rajta lévő összeg, még egy útra felhasználható, hogy hazaérjünk. Ráadásul, ha egy nap sokat utazol, egy bizonyos költési plafon után már nem vonnak le több pénzt. A metrók kiválóan ki vannak táblázva, de figyelni kell, mert egy vonalnak több különböző végállomása is lehet azonos irányban, és könnyű rossz szerelvényre szállni. A metrón és buszon a bliccelés kizárt, a rendszer nagyon jól működik – jó lenne, ha Budapesten is hasonlóan működne.

Étkezés

Ellentétben a közvéleménnyel a brit ételek igenis finomak! Több száz utasom bizonyíthatja ezt, akikkel idegenvezetőként végigkóstoltattam mindent, amit csak lehetett. Vallom, hogy érdemes mindenhol kipróbálni a helyi specialitásokat, mert ez is hozzátartozik a kultúrához, ami alapján képet kaphatunk egy adott országról, nemzetről. De mit is esznek a britek, milyen a gasztronómiájuk, amit mi állítólag annyira nem szeretünk!?

Reggeli

A londoniak napot mindig egy kiadós reggelivel kezdik. A sietős hétköznapokon ez általában egy tányér gabonapehelyből áll, esetleg gyümölcsökkel dúsítva, illetve vajas-dzsemmes pirítósból. A legnépszerűbb náluk a marmalade, a híres narancslekvár, de az üzletek polcain megtalálhatjuk a legkülönfélébb gyümölcsökből készült ízeket is (citrom, banán, ananász, kiwi, stb). A ráérősebb reggeleken, vagy ha házon kívül esznek, kerül asztalra a full english breakfast (vagy all day breakfast), azaz a teljes angol reggeli, amely méltán rászolgált a nevére. Ehhez sütnek egy pár sausage-ot (amit én úgy szoktam jellemezni, hogy virsli és kolbász közti átmenet, talán a Debrecenihez hasonlítható), 1-2 szelet bacont (húsos angol szalonna), tükörtojást vagy rántottát tesznek mellé, majd kerül még a tányérra egy adag beaked bean (sült paradicsomos bab), sült paradicsom, néha sült gomba és dukál még hozzá 1-2 szelet vajas pirítós is. Mindezt narancslével és teával vagy kávéval öblítik le. Ez vacsoráig kitart. Sok étteremben egész nap lehet kapni, mert annyira laktató, hogy ebédre is kiváló.

Egyszer az életben mindenképp érdemes kipróbálni a klasszikus angol reggelit sült babbal, tojással, a hírhedt „sült vérrel” és a többi hozzávalóval együtt – pusztán az élmény kedvéért. De London reggelizőkínálata ennél jóval izgalmasabb. Személyes kedvenceim közé tartozik a No. 11 Pimlico Road Victoria közelében, a Nama Foods Notting Hillben, és ha valami igazán különlegesre vágyik az ember, akkor a Dishoom indiai villásreggelije kihagyhatatlan, amelynek már több városrészen is van étterme.

Az angol tea méltán világhírű, viszont vigyázni kell vele, mert nagyon erős! Egy jól kiáztatott filternél akár 3-4 presszókávénak is megfelelhet a benne lévő koffein dózis. Nem véletlenül isszák a britek tejjel, ugyanis az közömbösíti a koffein és a csersav egy részét. Ajánlott óvatosan kóstolgatni, mert komoly migrént okozhat. Amennyiben mi tesszük bele a filtert, amint szép színt kap, vegyük is ki, ám ha készen kapjuk, akkor inkább öntsünk bele tejet vagy tejszínt. Első látásra nem túl bizalomgerjesztő, ám nagyon finom! Különösen délután egy szelet süteményhez esik jól, amikor a barátok, családtagok egy kis desszert vagy pár falat szendvics mellett megbeszélik, hogy kinek milyen napja volt.

Kávé

A kávé talán az egyetlen, amire Angliával kapcsolatban határozottan kijelenthetjük, hogy nem jó! Olyan németes „lötyi” kávé. Mivel ők inkább teások, a kávét nem kifejezetten az élvezeti értékéért, inkább a koffeintartalmáért fogyasztják. Nem csoda, hogy a különböző amerikai kávézóláncok üzletei minden sarkon megtalálhatóak és óriási népszerűségnek örvendenek. Még az angolok is ezeket részesítik előnyben!

Ebéd

Mivel a reggeli kiadós, ezért Londonban az ebédből nem csinálnak nagy ügyet. Az élelmiszerüzletekben, rögtön a bejárat után, rengeteg finomságot lehet kapni, 1 adagban, becsomagolva; szendvicseket, friss salátákat, kis dobozba zárt gyümölcsöket, chipseket. Általában ezekből választanak valamit.

A belváros szívében, a Neal’s Yard nevű, különleges hangulatú kis belső udvarban található a Wild Food Café. Ez a színes, apró házikókkal körülölelt tér legegyszerűbben a Covent Garden metrómegállótól sétálva érhető el. Az udvarban több kávézó és hangulatos hely bújik meg, de számomra a Wild Food Café a favorit: itt szuper egészséges és egyben isteni finom ételeket kínálnak, ebédre pedig egyértelműen az egyik legjobb választás a városban.

Vacsora

Sajnos egyre többen a boltban készen kapható, mikrohullámú sütőben felmelegíthető ételeket részesítik előnyben. Szinte minden kapható fagyasztott vagy dobozos változatban. Ha mégis nekiállnak főzőcskézni, akkor általában, hús vagy hal kerül az asztalra zöld körettel és krumplival, finom pecsenyeszósszal (gravy) leöntve. Jellemzően szétfőzik a zöldségeket, és kevés fűszert használnak, így ezek a fogások a mi ízlésünkhöz képest picit talán íztelenek. Nagyon kedvelik az indiai konyhát, így sok curry-s ételt fogyasztanak.

Nekem kicsit csalódás volt, hogy London gasztronómiája nem mindenben váltotta be a reményeimet – aki nem szívesen kísérletezik új ízekkel, talán jobban jár, ha a jól ismert gyorséttermeknél marad. Ezek sem olcsók, de legalább nem érhet nagy meglepetés. Ha viszont hangulatos vacsorára vágyunk, érdemes a London Bridge környékén keresgélni. Mi véletlenül botlottunk rá egy eldugott, barátságos kis étteremsorra, amikor a Temze partján indultunk el a Tower felé. Itt kis sikátorszerű utcákban bújnak meg különböző nemzetek konyháit kínáló vendéglők, kiülős bárok és teraszok, sőt, még egy régi fahajóból kialakított éttermet is találtunk. Sok helyről gyönyörű a kilátás a folyóra, és nem véletlen, hogy a környékbeli irodaházak dolgozói is idejárnak ebédelni vagy vacsorázni. Ha már itt vagyunk, érdemes sötétedés után átruccanni a Canary Wharf negyedbe, ahol a kivilágított felhőkarcolók lenyűgöző látványt nyújtanak. És persze nem felejtem el a buli utáni klasszikust, a sült hagymás hot dogot sem. A fish&chips-et is szeretem, legyen szó a hagyományos verzióról vagy a modern, játékos formáról, amit egyszer az Electrolux Cube pop-up éttermében kóstoltam meg, egy fiatal, Michelin-csillagos bristoli séftestvérpár jóvoltából. A brit konyha tehát él és virul, csak érdemes nyitottan közelíteni hozzá – és nem árt, ha van nálunk egy kis só, biztos, ami biztos.

---

A londoni pubok – vagy ahogy hivatalosan nevezik őket, public house-ok – szinte mind kínálnak hamburgert és fish&chips-et, mintha ezek lennének az alapkövei az étlapnak. A steak night, a curry night és a bangers and mash ebédmenü mellett a hamburgeres fogások szinte mindenütt megtalálhatók. A városban megszámlálhatatlan hamburgeres hely akad, köztük olyanok is, amelyek kizárólag erre specializálódtak, mint a BYRON vagy a GBK (Gourmet Burger Kitchen). Mégis, ha igazán jó hamburgert akarok enni Londonban, a fesztiválok vagy a hétvégi piacok hangulatos standjainál keresem – ott valahogy mindig frissebb, szaftosabb és ízesebb, mint bármelyik étteremben.

---

A jó fish&chips titka három összetevő tökéletes találkozásában rejlik, ami együtt adja meg az igazi street food élményt. Először is a nagyon friss tőkehal: üde, tengerillatú, szinte teljesen szálkamentes filé, ami mindössze 4-5 perc sütés után hófehérré és omlóssá válik – még annak is öröm lehet, aki amúgy nem rajong a halért. Másodszor a tökéletesen elkészített sült burgonya, ami nem egyszerűen olajba dobott krumpli, hanem kétszeri, sőt olykor háromszori sütés eredménye, hogy kívül ropogjon, belül pedig krémesen puha maradjon. Végül a bunda: könnyű, roppanós, aranybarna, és ami a legfontosabb, nem szívja magába az olajat – ez adja meg az étel igazi koronáját.

---

A legfinomabb kolbászt szerintem a Portobello Road-on lehet megkóstolni, ahol igazán ízletes chorizót árulnak. Szívesen betérek a Joe and the Juice-ba is, ahol remek szendvicsek és friss, ízletes gyümölcslevek várják a vendéget. Jamie Oliver éttermei közül kipróbáltuk a Fifteent és a Barbecoát is – ez utóbbit különösen ajánlom, mert nemcsak a húsételek kiválóak, hanem a kilátás is egészen lenyűgöző.

---

A londoni McDonald’s-ban is kapható 99 pennys sajtburger és mini csirkés szendvics (chicken mayo), a dupla sajtburger pedig mindössze 1,49 fontba kerül. Kettőt megenni belőle még egy átlagos étvágyú férfinak is bőven elég a jóllakáshoz. A város egyébként tele van diszkont szupermarketekkel, ahol szinte a hazai árakhoz hasonlóan lehet élelmiszert és italokat vásárolni.

---

Ha Londonban nem élne jelentős kelet-európai, arab és ázsiai közösség, aligha lehetne igazán jó ételeket találni a városban. Saját, néhány évvel ezelőtti skóciai tapasztalataimhoz képest a brit konyha nem sokat fejlődött, így aki ízletes fogásokra vágyik, ma is inkább kínai, perzsa, indiai vagy akár magyar éttermekben találhatja meg a számítását.

---

A Bermondsey egy kissé elhanyagolt, de hangulatos részén, nem messze a Tower Bridge-től, a vasúti híd alatt bújik meg a Ropewalk. Pár éve, a hipszterláz csúcsán nyílt, mára azonban jóval kevesebb a hipszter és a turista, így nyugodtan bele lehet olvadni a helyi forgatagba, és igazi londoniként végigkóstolni a különleges fogásokat. A Maltby Street Market valójában csak egy szűk utca, mégis elképesztő gasztronómiai kavalkádot kínál: beef jerky, sütis jégkrém, gin bloody mary, sós karamellás brownie, német kolbászos hot dog, brazil sülthús, osztriga pezsgővel – mindez egymás mellett. Külön kedvenc a Little Bird Gin, amelyet a pin-up stílusú Miss Ginger fémjelez, és amelynek saját készítésű ginjeiből fantasztikus koktélokat kevernek. Életem legjobb Bloody Mary-jét itt ittam, reszelt tormával és zellerrel, de a pink grapefruitos gin is elsőrangú volt, elegáns kristálypohárban. Ha nincs éppen üres asztal – ami gyakran előfordul –, az italokat elvitelre is adják, csíkos pohárban és szívószállal. Szombaton 9 és 16 óra, vasárnap 11 és 16 óra között érdemes ellátogatni ide, legjobb már délelőtt érkezni.

---

A hagyományos brit konyhát talán jobb mellőzni – bár akadnak élvezhető pillanatai, igaz, nem túl gyakran –, viszont Londonban tényleg bárki találhat az ízlésének és a pénztárcájának megfelelő étkezési lehetőséget. A város tele van autentikus éttermekkel, legyen szó gyors vagy lassabb tempójú vendéglátásról, és bár a felső kategóriás helyek nem mindig férnek bele a költségkeretbe, bőven akadnak olyan kiváló opciók is, amelyek elérhető áron kínálnak emlékezetes ízeket.

Vásárlás

Mi az ország fizetőeszköze?

• A Font Sterling. (GBP. Angolul: Pound vagy quid) Váltópénze a penny (angolul: pence vagy p (ejtsd: pí)).
• Eurót sehol sem fogadnak el, így célszerű már itthon pénzt váltani!!!
• Fémpénzek: 1, 2, 5, 10, 20, 50 pennys, 1, 2 fontos érme
• Papírpénzek: 5, 10, 20, 50 font. Mindegyiken Erzsébet királynő képmása látható.
• A régi papírpénzeket (ha valakinek maradt egy előző utazásról), a kinti Nemzeti Bankok beváltják.
• Hazaindulás előtt érdemes az aprót elkölteni vagy papírpénzre cserélni, mert azt itthon csak kevés helyen váltják vissza forintra. (A skót papírpénz másként néz ki, de az értéke azonos.)

Elfogadják-e a bankkártyát?

Bankkártyát szinte mindenhol elfogadnak (fagyizókban, jegypénztáraknál, éttermekben), így érdemes azt használni. Az automatákból történő pénzfelvétnek külföldön igen magas a tranzakciós díja és a pénzváltással sem járunk mindig jól, így a legkedvezőbb megoldás, ha kártyával fizetünk. Londonban remekül lehet vásárolni! Míg a belépők, a közlekedés és a szórakozás igen költséges, addig az élelmiszerek és a ruházkodás nem kerülnek sokba, csak tudni kell, hova érdemes betérni. Gyakran vannak leárazások (sale), amikor az emberek már nyitás előtt hosszú sorokban várakoznak az üzletek előtt. Jellemzően nyár elején/végén, illetve karácsony után lehet ezekbe belefutni.

Aki más időszakban látogat Londonba, az Oxford Streeten sétálgatva ő is biztosan fog találni kedvére való üzletet. A Hyde Park felőli végén található a többszintes Primark, ahol potom pénzért lehet ruhákat, kiegészítőket, lakberendezési kellékeket vásárolni. A Sports World üzleteiben márkás pólókat, nadrágokat, cipőket vehetünk remek árakon. Legnagyobb boltjuk a Piccadilly Circuson álló Lillywhites. Aki teát szeretne haza hozni, annak hasznos információ, hogy a Whittard of Chelsea boltjaiban a hagyományos fajtákon kívül az ízesített, gyönyörű dobozokba csomagolt instant teákon át, a teázási kellékekig minden megtalálható. Kedves kis épülete van a Palace of Justice-szel szemben lévő Twinings tea boltnak is (216 Strand), melynek érdekessége, hogy a legrégebbi családi vállalkozás Londonban, mely a mai napig működik.

"A fő látnivalókon kívül érdemes elmenni Camden Town-ba, amit általában nem említenek az útikönyvek. Ez tulajdonképpen egy hippi negyed, aminek híres piaca vagy "bevásárló utcája” a Camden Market. Nem csak a vásárlás miatt érdemes idejönni, hanem a színes forgatagban való elmerülés miatt, vagy csak egy séta a Regents csatorna mellett nagy élményt nyújthat. Ez mellett pedig, eszméletlen micsoda boltok, ruhák, szerelések vannak… néha úgy érzi magát az ember mintha egy másik bolygóra csöppent volna. Vásárlás szempontjából kihagyhatatlan a Harrods, ha csak valami apróságot vagy nem is veszünk semmit, akkor is meg kell nézni. Csúcs választék, minőség és hát maga az áruház…nem semmi. Nem véletlenül emlegetik annyit a filmekben. Rengeteg bevásárló központ van, de szerintem hangulatosabb a belvárosban, Piccadilly és Oxford Street környékén vásárolgatni. London nem az olcsó városok közé tartozik, de meglepő módon lehet találni olcsóbb boltokat ezen a környéken és tényleg jó dolgokat "fillérekért” vásárolni." (Krisztina,)

---

"Csajos Program: a sokat jó áron-ra fogékonyaknak kötelező program a Soho-ban a Primark! Itt aztán minden megtalálható, ami egy valamire való ruhát halmozó női egyednek szükséges lehet és ami a legcsábítóbb benne, hogy fillérekért... mert ugye atlétából halvány-barack rózsaszín és cián-zöld még nincs, és a nyarat sem lehet csak minimum tízféle papuccsal végigcsinálni. Az idegenvezetős sárga esernyőknek itt van a legnagyobb szerepe: olyan tömeg hömpölyög a boltban, hogy akár örökre is elveszíthetik egymást a kedves vásárlók a ruhatenger vadregényes dzsungelében. FIGYELEM! Érdemes úgy pakolni a bőröndöt, hogy a súlyfeleslegre gondosan odafigyeljünk, mert a Primarkos jó fogások után igen sok pénzt bukhatunk a reptéren hazafelé az extra kilókon!!!" (Emese)

A Maltby Street Market a kissé elfeledett hangulatú Bermondsey negyedben található, a Tower Bridge közelében, közvetlenül a vasúti híd alatt húzódó Ropewalk utcában. Amikor megnyílt, még a hipszterláz csúcspontján jártunk, ma viszont már kevesebb a trendi fiatal és a turista, így igazi londoni hangulatban lehet kóstolgatni a különféle izgalmas fogásokat. Bár maga a piac csak egyetlen kis utcából áll, a kínálat meglepően sokszínű: beef jerky, sütemény-jégkrém kombók, gin bloody mary, sós karamellás brownie, német kolbászos hot dog, brazil sült húsok, osztriga pezsgővel – mindez egy helyen. A személyes kedvenc a Little Bird Gin, amely Miss Ginger, a pin-up stílusú hölgy figurájáról ismert, és saját készítésű ginjéből fantasztikus koktélokat kevernek. Itt ittam életem legjobb Bloody Maryjét reszelt tormával és friss zellerrel, de a pink grapefruitos gin is ugyanilyen emlékezetes volt, elegáns kristálypohárban tálalva. Ha épp nincs szabad asztal – ami gyakran előfordul –, az italokat elvitelre is kérhetjük, kedves, csíkos pohárban, hozzá illő szívószállal. A piacra érdemes délelőtt érkezni; szombaton 9–16, vasárnap 11–16 óra között tart nyitva.

---

A Leadenhall Market valamiért nem került be a turisták kötelező londoni listájára, pedig méltán versenyezhetne a felkapott Camden vagy Borough Market népszerűségével. Számomra érthetetlen, hiszen már maga az épület is lenyűgöző: díszes, viktoriánus stílusú csarnokaival és üvegtetejével órákig el tudnám nézegetni, annyira különleges és elegáns. A helyszín ráadásul filmes hírnevet is szerzett magának – a Harry Potter-rajongók felismerhetik benne a Foltozott üst fogadó bejáratát, amelyet a filmekben itt alakítottak ki.

---

A Borough Market London egyik legősibb piaca, gyökerei több mint ezer évre nyúlnak vissza. A ma látható épület az 1860-as években készült el, majd a 20. század elején bővítették, és ekkor kapta jellegzetes art deco stílusát. Ha valaki szeretne hazai párhuzamot, Budapest egyik legszebb példája erre a Madách téri épületegyüttes. A piac ma is kettős szerepet tölt be: a mindennapi vásárlók mellett a nagykereskedelmet is kiszolgálja. Engem mindig lenyűgöz egy piac kavargó világa – itt különösen a gombák roskadozó halmai, a frissen sült kenyerek és sütemények illata, valamint a ki tudja, milyen töltelékkel készült pie-ok végtelen választéka ragadott magával. Döbbenetes látvány, ahogyan a környék beépült az évtizedek során: az árusok fölött ma már több vasúti pálya is átível, mintha a piac a város lüktető vérkeringésének szívében dobogna.

---

Londonban hétvégenként annyi piac nyílik meg, hogy az embernek inkább azon kell gondolkodnia, hogyan kerülje el őket – már ha egyáltalán akarja. Nemcsak a híres, turisták által kedvelt vásárokat találjuk meg, hanem kisebb, hangulatos piacokat is: templomkertekben, a Temze partján, vagy épp egy váratlanul felbukkanó utcai sarkon. Vásárolni nem kötelező – bár nehéz ellenállni a kísértésnek –, már a nyüzsgés, a hangulat és az illatok kavalkádja miatt is érdemes időzni egy kicsit.

Ha egyetlen piacot kellene kiemelnem, az a Borough Market lenne, amely hosszú ideje London egyik legfontosabb élelmiszerpiaca. A választék olyan bőséges, hogy szinte igaz a mondás: amit itt nem találunk meg, az talán nem is létezik.

A környék önmagában is ismerős lehet, hiszen számos filmben felbukkant: a Bridget Jones naplója, egyes Harry Potter-epizódok és Guy Ritchie A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmjének néhány jelenetét is itt forgatták.

---

Brexit ide vagy oda, London továbbra is elképesztően drága város. Sosem számított olcsónak, de most kifejezetten az az érzésem volt, mintha a levegővételért is két fontot kellene fizetni. Az elmúlt években több, árban a felső kategóriába sorolt országban is jártam, de London még Svájcot, Costa Ricát és Panamát is lekörözte a kiadások tekintetében. Ha valaki nem kizárólag az ingyenes múzeumokban és parkokban szeretne időzni – amelyek szerencsére bőven akadnak, és önmagukban is elegendő élményt nyújtanak pár napra –, akkor bizony gyorsan gurulnak a fontok. A fizetős látnivalók esetében a gyerekeknek sem adnak számottevő kedvezményt.

Egy presszókávé átlagosan 2 font körül mozog, egy négytagú család számára a belépőjegyek 40 és 85 font között szóródnak. A London Eye negyvenperces élménye például családi szinten nagyjából 30 ezer forintnak megfelelő összegbe kerül. Ha több népszerű attrakciót is be szeretnénk járni, érdemes kombinált jegyeket vagy London Passt választani, és mindenképp online, előre foglalni – nemcsak a sorban állás elkerülése, hanem a biztos hely érdekében is. A tömeg ugyanis még a csillagászati árak ellenére is óriási.

Egy átlagos éttermi étkezés négy főre 70 fonttól akár 130 fontig is terjedhet, és az árak emelkedését nemcsak a turisták érzékelik, hanem a helyiek is gyakran szóvá teszik.

---

Szerintem Londonban egyszerűen kihagyhatatlan élmény felkeresni valamelyik igazán különleges piacot. Régen Camden és Brick Lane voltak a nagy kedvenceim – utóbbit a mai napig imádom –, de ugyanígy rajongok a Borough Market, a Portobello Road Market, a Spitalfields Market és a Columbia Road Flower Market nyüzsgő forgatagáért is. Mindegyik óriási, színes és egyedi hangulatú, igazi kincsesbánya turistáknak és helyieknek egyaránt.

Ezeken a helyeken nincs két egyforma nap: a kínálat mindig változik, folyamatosan új ízek, illatok, áruk és történetek bukkannak fel. Annyi minden történik körülötted, annyi ember és benyomás ér, hogy szinte túlcsordulnak az érzékek. Maga a piacra járás ingyenes, a pénzköltés pedig rajtad múlik – én sokszor csak a hangulatért megyek, legfeljebb veszek valami apróságot, vagy megállok kóstolgatni a kajapiacok kis standjainál. Ez az életérzés semmibe sem kerül, mégis London egyik legszebb ajándéka.

---

Szupermarketek – Ez önmagában talán nem hangzik külön programnak, de jól mutatja, hogy Londonban az étkezés nem feltétlenül kerül vagyonokba. Ha spórolni szeretnék, gyakran választok szupermarketes ebédet, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez bármiféle kompromisszum lenne. Az angol szupermarketek kínálata ugyanis – főleg a Marks & Spencerben és a Sainsbury’s-ben, de az olcsóbb Morrison’sban vagy a Tescóban is – meglepően magas minőségű. Minden megtalálható: mártogatós koktélrákok, gondosan összeállított saláták, friss smoothie-k, és persze az ikonikus háromszögszendvicsek.

Ha jó az idő, gyakran csapok mini pikniket valamelyik parkban, a szupermarketben beszerzett falatokkal. Ez nemcsak pénztárcabarát megoldás, hanem önmagában is élmény – a város zöldjeiben üldögélni, enni, figyelni az embereket, és egyszerűen csak élvezni Londont.

---

A piperkőcök paradicsomában.....
Amíg a divat-mániákusok Milánóba csődülnek lehetőleg a legfrissebb trendeket begyűjteni, addig a megrögzött piperkőcök leginkább Londonban találják meg kedvenc és kihagyhatatlan darabjaikat.
Illetve, akik talán még se olyan nagyon magasan hordják az orrukat, annak bőven megfelelő csak Bécsig robogni és ott körbenézni a piperkőcök paradicsomában, az Albertina Platzon, az Opera és a Hotel Sacher mögött a Jungmann&Neffe "szaküzletben.
Nem akármilyen hely ez, inkább nevezném szentélynek és ahol áhítattal, meg csendben kell körül nézni és sorra megtekinteni a legkülönfélébb árucsoportokat, amik a női , de még inkább a férfiúi piperkőcök legkülönösebb igényeit igyekeznek kielégíteni.
Már a helység patinája sem akármilyen. A céget 1866-ben alapították, és mára ez az egyetlen olyan egység Bécsben, ami életben maradt a legendás bécsi divatszalonok világából, ahol a világ elitjét szolgálták ki évtizedeken keresztül, Erzsébet királynétól kezdve a császári család előkelőségei, diplomaták, művészek végeláthatatlan sora fordult meg.
Wilhelm Suchmann 1866-ban aindíttota igényes divat szabóságát és a szükséges kellékeket árusító üzletét, majd 1880-ben költöztek jelenlegi, változatlanul igen előkelő helyükre és ezután nyerték el a császári udvar szállítói büszke címet. Noha az alapítók már nem élnek, a mai tulajdonosok változatlan nagy szeretettel és lelkesedéssel kínálják egészen egyedülálló, szemet gyönyörködtető színkavalkádban szinte fuldokló portékáikat, működtetik a legfinomabb angol textíliákat forgalmazó üzletet, és változatlanul fogadják a vendégeket az elegáns divatszabóságban. Az üzlet berendezése abszolút korabeli, igazi műemlék, olyannyira, hogy a fadíszítések és festések védelme érdekében nincs központi fűtés sem, hanem speciális kályhával fűtenek a hidegebb téli hónapokban.
És a kedves közönség manapság is ugyanolyan körülmények között válogathat a legfinomabb selyem sálak, nyakkendők, egyéb kiegészítők között, mint anno tehette akár Erzsébet királyné, ha a Sacherből átugrott néhány szép, új sálat venni...

Szórakozás

"Kihagyhatatlan szombat este elmerülni a belváros forgatagában. Mikor a fiatalok neki indulnak a szombat esti bulizásnak. Ők aztán tényleg nem ismernek határt, nem zavartatják magukat. Képesek áprilisban abszolút farsangi hangulatot idéző szerelésben neki indulni az éjszakának. Csak ámul rajtuk a turista. Turistáknak egyébként a bulizás kicsit nyűgös lehet, főleg annak aki nem elég kitartó. Rengeteszórakozóhely van, de mindegyik fullon tele van. Már az ajtó előtt ácsorgó soroktól elmegy az ember kedve..." (Krisztina)

---

"Tuti bulihelyek: a Bankben jókat lehet pörögni, ez a Tower Bridge mellett található, vagy Camden-ben van a Cuban nevű hely ahol latinos zenét játszanak és a hangulat is ehhez igazodik." (Emese)

---

Londoni sétáink egyik estéjén betértünk egy igazán különleges helyre, amely egyszerre működik étteremként, bárként, zártkörű klubként és kulturális események otthonaként. Ez a Sketch, a londoni elit egyik kedvelt találkozóhelye. Termei, éttermei és bárjai bármilyen rendezvényre kibérelhetők – legyen szó elegáns fogadásról, baráti összejövetelről vagy akár esküvői partiról. Itt valóban bármi megvalósítható, ha az ember pénztárcája bírja.

Az étterem Michelin-csillagos, így ha ebédelni, vacsorázni, vagy akár csak egy italra beülni szeretnénk, érdemes jó előre asztalt foglalni. Ugyanakkor a hely már önmagában is élmény: a terek, a design és a hangulat annyira egyedi, hogy még ha nem is fogyasztunk sokat, a látogatás akkor is emlékezetes marad. A Sketch önmagát a „Food, Art and Music” – azaz étel, művészet és zene – hármas egységeként határozza meg, és ez a koncepció minden részletében visszaköszön.

---

A pubok Angliában szinte a társasági élet központjai – sokan több időt töltenek itt, mint otthon. Történelmi hagyományaik és sajátos hangulatuk miatt a hagyományos pubok belső tere olyan, mintha egy barátságos nappaliba lépnénk be: szőnyegpadló, masszív fabútorok, régi képek a falakon, meleg, otthonos atmoszféra, ami egyszerre sugároz nyugalmat és büszkeséget. Az angol közösségi élet elképzelhetetlen lenne pubok nélkül. Sokan nem is az ital, hanem a társaság kedvéért térnek be. Hétvégente – vagy akár már csütörtökön, a „kis péntek” hangulatában – a pubok zsúfolásig telnek. A dohányzás tilalma miatt a társaság fele általában az ajtó előtt beszélget, a többiek bent várják a sörüket. A nagyvárosokban az ivás sokszor ipari méreteket ölt: a gyors lerészegedés nem ritka látvány.

A pubok jól tudják, mi csábítja a vendéget, ezért délután 4 és 7 óra között gyakran tartanak Happy Hour akciókat – féláras italokkal, „három az kettőért” ajánlatokkal, vagy akár hölgyeknek ingyenes fogyasztással. Az időzítés nem véletlen: munkából hazafelé sokan egyenesen betérnek, gyakran éhgyomorra, ami gyorsan megteszi a hatását. Így a naplementében botorkáló, jócskán spicces üzletemberek és üzletasszonyok látványa teljesen hétköznapi jelenség.

Az ital mellé az étkezés is fontos része a pubkultúrának. Bár a menü sokszor egyszerű, fűszerezésben visszafogott angol klasszikusokra épül, a legtöbb hely konyhája bőséges és laktató fogásokat kínál. Hétvégén a környék kis büféi igazi pénznyelőkké válnak: a klasszikus hamburger–sült krumpli kombót sárgás hődobozban viszik el a vendégek.

A csapolt sörök választéka általában lenyűgöző, a röviditalokból is széles kínálat várja a vendéget. Egy londoni este alatt könnyedén belekóstolhatunk világos, barna, házi és kevert sörökbe, valamint ciderbe – almás, körtés vagy akár epres ízben. A long drinkek listája szinte végtelen, és persze borokból sincs hiány. Az alkoholprobléma itt is valós gond, ezért minden palackon feltüntetik a napi ajánlott mennyiséget. Például a Teacher’s whiskey-ből 3–4 „egység” a javasolt felső határ, ami brit mértékkel számolva 25 ml-t jelent – vagyis a magyar „feles” felét.

És hogy ne tévedjünk el egy pubban, íme néhány hasznos kifejezés:

Can I have… – Kérhetnék…

Can I get… – Kaphatnék…

JDCoke – Jack Daniels kólával

Gin T – Gin & tonic

Shot – Rövidital

Soft drink – Üdítő

Bottle of Magners – Egy üveg Magners cider

Pint of Guinness – Egy pint Guinness

Cheers – Köszönöm / Egészségedre

Cheers mate – Köszi, haver

Good health – Egészségedre (régebbi kifejezés)

Gents / Ladies / Toilet / Restroom / Loo / Washroom – Mosdó

I’m fine – Már jól vagyok / Nem kérek többet

I am being served – Már rendeltem

Go easy on the booze – Óvatosan a piával

Egészség

Londonban az alapvető orvosi ellátás az Európai Egészségbiztosítási Kártya felmutatásával a külföldiek számára is ingyenes, de minden esetben érdemes még itthon, egy mindenre kiterjedő betegség-, baleset-, poggyászbiztosítást kötni! A brit egészségügy színvonala nagyon változó, de azért jónak mondható. Az orvosi ellátás nagyon drága és a bankkártyás biztosítás, illetve az európai betegbiztosítási kártya nem nyújt mindenre fedezetet! Mivel Londonban rengeteg ember él, ezért a várótermek is mindig zsúfoltak, így mindenhol, de elsősorban az ügyleteken akár több órás várakozási idővel kell számolni. Amennyiben van biztosításunk, baj esetén – természetesen, ha a körülmények engedik – mindig hívjuk fel a biztosítót. Ők segítenek abban, hogy hol van a legközelebbi kórház, rendelő, ahova fordulhatunk vagy küldenek segítséget.

Helyi segítséget a következő elérhetőségeken kaphatunk:

• NHS (The National Health Service): 0845 4647
• Mentők: 999
• Segélyhívó: 112

A gyógyszerekhez sokkal könnyebb hozzájutni, mint Magyarországon. A nagyobb élelmiszer áruházakban (pl. Tesco, Sainsbury’s) és a drogáriákban (pl. Boots) is vak külön gyógyszeres részleg, ahol recept nélkül kaphatóak a pirulák. Nagyon jó fájdalomcsillapítóik vannak, érdemes a pultnál segítséget kérni.

Közbiztonság

A brit titkosszolgálat, az MI6 a legjobbak közé tartozik az egész világon. Óramű pontosságú tervekkel rendelkeznek esetleges vészhelyzetek esetére és beépülvén a különböző szervezetekbe szinte minden támadást, veszélyt sikerül nekik még az akció előtt elhárítaniuk. Londonban a terrorfenyegetettség 4-es szintű, ami azt jelenti, hogy picivel magasabb, mint a többi európai országban, ezért utazáskor számítsunk arra, hogy a biztonsági ellenőrzések az átlagosnál több időt vehetnek igénybe. Nagyon hasznos információ! Ne vigyünk magunkkal bicskát, zsebkést, gázspray-t az útra, mert Nagy-Britanniában szigorúan büntetik, ha valaki az utcán ezeket magánál tartja. A spray-t már a határnál kiszűrhetik, a kést ugyan beengedik az országba, de - ha már mindenképpen ragaszkodunk hozzá, akkor - érdemes azt a szálláshelyen hagyni.

Jó tudni, hogy Londonban a legtöbb nevezetesség bejáratánál átvilágítják a táskákat és – hasonlóan – a repülőtérhez - semmilyen szúrós, hegyes, mások testi épségét veszélyeztető eszközt nem engednek át a kapukon (bicska, olló, éles körömreszelő, stb.). Ezeket ilyenkor elveszik, majd a kijáratnál visszaadják. Időt spórolunk vele és felesleges izgalmaktól kíméljük meg magunkat, ha eleve nem hordunk ilyesmit a táskánkban, amíg a szigetországban tartózkodunk. Sok helyre folyadékot sem lehet bevinni. Kerüljük a hátizsákokat is, mert nem szeretik őket! Van ahol csak levetetik, de pl. a Harrod’s áruházba be se engednek vele.

A körültekintő megelőzésnek és az állandó rendőri jelenlétnek köszönhetően London biztonságos városnak mondható, különösen a turisták számára. Hasznos, ha kerüljük a külső negyedeket (főleg Dél-Londonban) és az elhagyatottabb utcákat, aluljárókat, főleg sötétedés után. Vigyázzunk a táskánkra, fényképezőnkre, különösen a metrón és a központi részeken, ahol csak úgy hömpölyög a tömeg. Ezeken a helyeken érdemes a hátizsákot előre venni, a válltáskák cipzáras részét befelé fordítani, hogy ne tudjanak észrevétlenül belenyúlni, de nem kell nagyobb veszélytől tartani, mint Budapesten. Sőt!

8 éves idegenvezetői pályafutásom során számtalan csoportot vittem Londonba, de - egyetlen, kisebb értékű lopást leszámítva - nem volt semmilyen kellemetlen atrocitásban része egyetlen utasomnak sem és én is mindig teljes biztonságban éreztem magam a városban. Sokat számít, hogy minden be van kamerázva! Nem csak az utcák és az épületek, de még a tömegközlekedési eszközök 75%-a is fel van szerelve biztonsági kamerákkal.

Vigyázat . Tolvajok működnek ezzen a területen - Aji fotója

"Közbiztonság: én rosszat nem tudok mondani, a zsebtolvajokra azért nem árt odafigyelni. Illetve este a külvárosi részeken azért nem érzi magát az ember teljes biztonságban. Valószínű, hogy az is fokozza ezt a negatív érzetet, hogy elég sok náció él az országban." (Krisztina)

---

"Az egy hét alatt nem éreztük magunkat veszélyben, pedig volt, hogy éjszakai buszoztunk. Persze gyanús alakok akadtak, de olyanba bárhol bele lehet futni." (Emese)

---

"Közbiztonság: érdekes kérdés, de amikor turistaként voltam ott egy hétig, én sem láttam semmi visszataszítót, de a fél év alatt mialatt ott éltem 4 gyilkossági helyszínelést láttam a lakóhelyem 500 méteres körzetében, meg még kettőt kicsit távolabb. Ez azért nem semmi…" (Dani)

---

Magyar külképviselet

Londoni magyar nagykövetség

• Cím: 35 Eaton Place, SW1X 8BY, London
• Telefon: (00 44) (20) 7201-3440, fax: (00 44) (20) 7823-1348
• E-mail: mission.lon@mfa.gov.hu

Konzuli Hivatal

• Telefon: (00 44) (20) 7235 5218
• E-mail: consulate.lon@mfa.gov.hu

Egyéb hasznos tanácsok

Kell-e a konnektorba átalakító?

Igen! Az elektromos hálózat 240 Voltos és a konnektorok eltérnek az általunk megszokottól. 3-ágú a hálózati csatlakozó, így mindenhez, amit itthonról viszünk átalakító kell! Ezeket Magyarországon nagyobb műszaki/barkácsáruházakban, benzinkutakon, reptéren lehet beszerezni (elég drágán) vagy kint a Sports Direct/Sports World (Piccadilly Circuson Lillywhites) nevű üzlethálózat pénztáránál minimális összegért.

Szokás-e borravalót adni?

Igen. A szokásos mértéke, az itthonival megegyezően 10%.

Működni fog-e a mobiltelefon?

A magyar mobiltelefonok kint roaminggal használhatóak, de arról, hogy az adott előfizetéssel milyen feltételekkel/tarifákkal működnek, a mobilszolgáltatóknál kell érdeklődni. Van, hogy még itthon, külön aktiváltatni kell a roamingot!

• Az Egyesült Királyság előhívója: +44
• London körzetszáma: 20 (ezt követi a 8 jegyű telefonszám).
• Magyar mobilról vagy itthonról a következőképpen tárcsázzuk: 004420 12345678

Mennyi az időeltolódás?

1 óra! Érdekesség, hogy az egész világ a londoni Greenwich-hez igazítja az óráját, mivel itt van a kiindulási időzóna, melyhez képest meghatározzák a többit. A téli időszámítás alatt a londoni idő megegyezik a greenwichi középidővel (GMT=Greenwich Mean Time), nyáron viszont egy órával több (GMT +1 óra). Így Magyarországon télen GMT -1 óra van, míg a nyári időszámítás szerint GMT – 2.

Mértékegységek

Nagy-Britanniában az álatalunk megszokottól eltérő mértékegységeket használnak. A fontosabbak átváltása:

• 1 mérföld = 1,6 km
• 1 font = 454 gr
• 1 pint = 0.6 l
• 1 galon = 4,6 l

Ünnepnapok

A nagyobb üzletek üzletek és a turista attrakciók Londonban szinte állandóan nyitva vannak csak Karácsonykor zárnak be. Ennek ellenére érdemes korlátozott nyitva tartással, útlezárásokkal, fesztiválokkal, megmozdulásokkal és a szokásosnál is nagyobb tömeggel számolni ezeken a napokon.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek