ÚTIKRITIKA.HU / Fehéroroszország

Fehéroroszország

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A fehéroroszokról | Turista etikett | Gasztronomia

.

.

A ház tetejére az orosz "БЕССМЕРТИЕ" szó van felírva, ami magyarul "Halhatatlanság-ot" jelent. Ez a szó gyakran kapcsolódik szovjet háborús emlékművekhez vagy történelmi kontextusban a hősök emlékének megőrzéséhez, különösen a második világháborúval összefüggésben. K.-T. Gyuri fotója

.

Földrajz

A hivatalos nyelvek: a belarusz és az orosz. A két nyelv ábécéje között néhány betű kivételével nincs különbség, viszont a szókincs van annyira eltérő, ami jogossá teszi azt, hogy két külön nyelvről beszéljünk. A kiejtésben van a legtöbb különbség a két nyelv között.

A szovjet időkben nem szabadott önálló belarusz nyelvről beszélni, csak 1990 óta hangsúlyozzák a belarusz nyelv létét és nagyon védik önálló jellegét. Kb. annyira érti egymást az orosz és a belarusz, mint ahogy a cseh a szlovákot és viszont. Egyesek szerint a belarusz jobban hasonlít az oroszhoz, mint az ukrán. A többség szerint viszont a belarusz és az ukrán között kisebb a különbség. A belarusz nyelvben vannak bőven jelei a lengyelekkel való történelmi együttélésnek. A belaruszok kb. háromnegyedét értik a lengyel beszélt nyelvnek.

Valójában a Fehéroroszországban élők a hétköznapokban oroszul beszélnek, és akkor beszélnek belaruszul, amikor erre külön erőfeszítést tesznek. Ilyenkor az oroszok sok mindent nem értenek abból, amit mondanak. Állítólag az igazi, irodalmi belarusz nyelvet csak a nagyvárosi, főleg minszki értelmiségi réteg egy része beszéli erősen hazafias érzületből.

Időjárás

Május és szeptember között 15-22 között mozog a hőmérséklet, azaz nincs nagy nyári hőség.

Történelem

Korai történelem

A mai belaruszok ősei szláv és balti törzsek voltak, akik a mai Fehéroroszország területén éltek. Az első történelmi forrásokban említett belarusz város Polack volt, és a Polacki Fejedelemség teremtette meg a legkorábbi belarusz irodalmat, építészetet és művészetet.

A Litván Nagyfejedelemség

Fehéroroszországot nem érte a mongol invázió, amely súlyosan érintette a többi keleti szláv népet. Ehelyett a 13. században a Litván Nagyfejedelemség kezdett kialakulni a mai Fehéroroszország nyugati részén, első fővárosa Navahrudak volt. A fejedelemség uralkodói Polack, Viciebsk, Szmolenszk és más területeket vonzottak magukhoz, hogy együtt védekezzenek a krími tatárok, mongolok és a német lovagrend ellen. A Lengyel Királyság lett a legfőbb szövetségesük.

1323-ban Vilnius lett a főváros. A korabeli belaruszok és ukránok által beszélt rutén nyelv volt a Litván Nagyfejedelemség hivatalos nyelve, egészen a 17–18. századi lengyel kulturális és politikai befolyás előtérbe kerüléséig. Sok irodalmi mű készült rutén nyelven, valamint a Litván Nagyfejedelemség Statútuma is, amely a kor egyik legjelentősebb jogi szövege volt. A fejedelemség sokszínű, vallásilag toleráns társadalmat képviselt, és menedéket nyújtott üldözötteknek, például orosz Óhívőknek. A háborúk során elfogott tatárok is itt telepedhettek le, és szent szövegeket fordítottak rutén nyelvre arab írással, így megőrizve a korabeli beszélt rutén jellegzetességeit, amelyek a mai belarusz nyelv fő elemeit is tükrözik.

A Moszkvai Nagyfejedelemség, Oroszország elődje, a 15. századtól a legnagyobb fenyegetést jelentette a Litván Nagyfejedelemségre, ami közelebb hozta a Lengyel Királysághoz. Ez a Lublini Unióval csúcsosodott ki, amely létrehozta a Lengyel–Litván Nemzetközösséget. A 17. század különösen pusztító volt Belarusz számára; az 1654–1667-es háború alatt a lakosság több mint fele meghalt, elhurcolták őket Oroszországba vagy Perzsiába (Irán). A háború demográfiai, gazdasági és kulturális katasztrófát okozott, amely örökre megváltoztatta a területet és lakóit. A Lengyel–Litván Nemzetközösség végül az orosz, porosz és osztrák birodalmak között oszlott fel a 18. század végén.

Orosz Birodalom

1795-ben a mai Fehéroroszország területe az Orosz Birodalom része lett. A birodalom kevésbé volt toleráns, mint a Litván Nagyfejedelemség. Az állam a belaruszok és az ukránok orosz nemzetbe integrálását támogatta. Először a zsidókat korlátozták lakóhelyük megválasztásában, és kétszer annyi adót kellett fizetniük, mint a keresztényeknek. Az 1864-es felkelés után a belaruszok nem tölthettek be magas rangú állami pozíciókat.

A 19. század végére a parasztok háromnegyede belaruszul beszélt és belarusznak vallotta magát, míg a városi lakosság kevesebb mint 15%-a beszélt belaruszul, ami a lengyel és orosz asszimiláció hatására történt. Az akkori városi lakosság több mint fele zsidó volt.

Első függetlenség és Szovjetunió

Az első világháború és az 1917-es forradalom után az orosz politikai pártok elutasították Belarusz függetlenségét. Ez 1918-ban változott meg, amikor a németek megszállták a terület egy részét, és belarusz szervezetek kikiáltották a Belarusz Népköztársaságot, amit csak néhány kormány ismert el. Ezután az orosz bolsevikok engedélyezték a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság létrehozását, amely a Szovjetunió és az ENSZ alapító tagja lett. Belarusz 1991-ben vált független köztársasággá.

A szovjet időszak alatt Belarusz sokat fejlődött gazdaságilag, de a belarusz identitás részben elnyomásra került. A belarusz nyelvű felsőoktatást nem engedélyezték. A sztálini terror alatt több százezer belaruszt gyilkoltak meg vagy küldtek Szibériába.

Második világháború

Belarusz számára a második világháború 1939-ben kezdődött, amikor a náci Németország és a Szovjetunió lerohanta Lengyelországot. A háború alatt Belarusz súlyosan érintett terület volt: az ország lakosságának mintegy 30%-a meghalt, több mint 200 koncentrációs táborban. A háború utáni népesség csak 1971-re érte el a háború előtti szintet.

Függetlenség

július 27-én a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság parlamentje kinyilvánította az ország szuverenitását, majd 1991 decemberében Belarusz, Ukrajna és Oroszország vezetői hivatalosan is feloszlatták a Szovjetuniót. Azóta a belarusz kormány Oroszország szoros szövetségeseként viselkedik, miközben igyekszik megőrizni és erősíteni önállóságát.

Érdekesség: John F. Kennedy állítólagos gyilkosa Lee Harvey Oswald az 1963-as merénylet előtt néhány évig (1959-1962) Minszkben élt és ottani lányt (Marina) vett el feleségül. A Szovjetunió összeomlása után végzett kutatások szerint a KGB Minszkben erősen figyelte az amerikai fiatalembert, de nincs nyoma annak, hogy beszervezte volna és ezzel bármiféleképpen kapcsolódott volna a Kennedy elleni merénylethez. Oswald intenzíven csajozott Minszkben, egy ottani barátja szerint a nagymellű, vékony, gátlásoktól mentesebb csajokra bukott, a sportosak például nem érdekelték.

Manapság

• A havi fizetések 25-45 ezer forintnak megfelelő keretben mozognak.
• Az áram a magyar viszonyokhoz képest olcsó, de a helyiek számára drágaság van. A sokféle állami szubvenció segít valamennyit.
• Fehéroroszország jelenleg az egyetlen európai ország, ahol a halálbüntetés intézménye még érvényben van.

A belorusz vezetés számára rendkívül fontos a szociális stabilitás megőrzése, mivel ez biztosítja a Lukasenko-rendszer erős hazai támogatottságát. Fehéroroszországban megmaradtak a szovjet korszak számos szociális vívmányai: ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás, és a receptre felírt gyógyszerek többsége is térítésmentes, a nyugdíjak pedig jelentősen magasabbak, mint más posztszovjet országokban. A hivatalos irányelv az, hogy ezt a szociális biztonságot minden áron meg kell őrizni, vagy legalábbis elkerülni annak jelentős csökkentését. Ennek része az is, hogy a kormány igyekszik a lakosságot megóvni a növekvő gázárak negatív hatásaitól.

---

Ne tévesszen meg minket, ha a fővárosban angolul jól beszélő diákok és értelmiségiek kritikusan nyilatkoznak az elnökről – ők nem képviselik az egész belarusz társadalom véleményét. A belarusz rendszer nem olyan, ahol az emberek félnek ellenzéki véleményt megfogalmazni; a szólásszabadság létezik bizonyos határokon belül. Több jel is arra utal, hogy a lakosság többsége bizonyos mértékben elfogadja az elnök hazafias, kommunista alapú retorikáját. Sokakat egyáltalán nem érdekelnek a szabadságjogok vagy a demokrácia, és elégedetten élnek egy olyan országban, ahol az állam – és különösen az elnök – egyfajta paternalista módon gondoskodik az ügyekről, ezáltal csökkentve az egyéni felelősségvállalás szükségét. Tény, hogy Belaruszban az életszínvonal tekintetében nincsenek olyan hatalmas társadalmi különbségek, mint más országokban.

---

Sokan talán úgy gondolják, hogy a belaruszok nem utazhatnak külföldre, de ez nem teljesen igaz. Az állam 25 éves kor felett három évre korlátozza az útlevelek kiadását, így 28 éves korig nem mindenki utazhat szabadon. Ezt azzal indokolják, hogy a fiatalok gyakran az egyetem után gondolkodnak emigrációban, ezért próbálják megelőzni az elvándorlást. Különös megközelítés.

Bresztben beszélgettem egy helyi történelemtanárral, aki a helyzetükről osztotta meg gondolatait. Nyugati szemmel hajlamosak vagyunk kritikusnak látni Lukasenko rendszerét, de érdekes volt helyi szemszögből is hallani. Ő úgy jellemezte a helyzetet, hogy „se nem rossz, se nem jó”. Azt mondta, hogy sokan kedvelik az elnököt, és nincs problémájuk vele (legalábbis nyíltan nem mondanának mást).

A rendszer előnyeiről és hátrányairól is beszélt: Hátránynak tekinti, hogy korlátozva van a szabad mozgás, és még mindig egyfajta „rendőr államban” élnek, ahol mindenkit megfigyelnek. Az előny azonban, hogy gazdasági stabilitás van, nincs krízis, ami szerintük sok mindent felülír. Valóban, egy ilyen érvre nehéz volt mit mondani.

A belaruszok maguk nem tartják diktatúrának a rendszert. Beszélgetőtársam szerint a „diktatúra” kifejezést a nyugat találta ki, hogy Lukasenko ellen érveljen. Bár 1994 óta ő vezeti az országot, és többször módosították az alkotmányt, hogy lehetővé tegyék az újraválasztását, az ország államformája hivatalosan elnöki köztársaság. Az elnök támogatottságát részben a szociális biztonság fenntartásával és a szovjet szociális vívmányok megőrzésével érte el. Bár a nyugat szerint ez autoriter rendszer, helyi szinten sokan úgy érzik, hogy stabilitást nyújt, és ezért újra meg újra megválasztják.

Az ENSZ Belaruszt zárt, irányított társadalomként jellemzi, amely nagyon közel áll az autoritárius berendezkedéshez. Lukasenko az országot rendeletekkel kormányozza, és nem fogad el alkotmányos korlátokat; a rendszer számos emberi jogi jogsértést eredményezett. Fehéroroszország továbbra sem ratifikálta a kínzásokról szóló nemzetközi egyezményt, és a halálbüntetés is érvényben van az országban.

Összességében szerencsére nem nagyon találkoztam a diktatúra jeleivel (ezzel nem azt mondom, hogy nem létezik, csak azt, hogy egy egyszeri látogató nem igazán érzékeli). Az volt a benyomásom, hogy Belarusz egyfajta „Oroszország kicsiben.” Mintha egy átmenet lenne Oroszország és Lengyelország között – nemcsak földrajzilag, hanem kulturálisan is.

A fehéroroszokról

A belaruszok többsége keresztény, azon belül zömében keleti ortodox vagy római katolikus.

A világon az egy főre eső alkoholfogyasztásban az ország az élenjárók között van.

A leggyakoribb belarusz vezetéknév: Ivanov.

Híres emberek, akik mai Fehéroroszország területén születtek, vagy szülei onnan valók:

• Marc Chagall festőművész (1887, Vityebszk - 1985, Franciaország)
• Victoria Azarenka, a világ egyik legjobb teniszezőnője volt (most már csak a 98.)
• Alexander Hleb focista világsztár (játszott az Arsenalban és a Barcelonában is, most a nevelő klubja, a BATE Boriszov játékosa)

• Marija Sarapova (mindkét szülője onnan való)

• Kirk Douglas (zsidó szülei ott születtek)
• Guillaume Appolinaire költő (lengyel nemzetiségű mamája révén)
• Yitchak Samir izraeli politikus (1915-ben egy zsidó faluban született az orosz birodalomban, a mai Belarusz területén)
• Olga Korbut olimpiai bajnok tornász (4 aranyérem az 1972-es és 1976-os olimpián)
• Andrej Gromiko néhai szovjet külügyminiszter (1909-1989)

Turista etikett

A helyiekkel való magánbeszélgetésekben ne kezdeményezzük a belarusz politikai helyzet megvitatását. Kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk magunkat és főleg a fehérorosz beszélgetőpartnerünket. Van, aki szerint a bérekről, a munkakörülményekről sem tanácsos érdeklődni.

A belaruszok általában hagyományőrzőbbek, mint a nyugat-európaiak.

Bár Belarusz történelmileg és kulturálisan szorosan kötődik Oroszországhoz, a belaruszok nem oroszok; sajátos etnikai csoportot alkotnak. Hasonlóképpen, a belarusz nyelv nem orosz dialektus.

A nőkkel hagyományosan lovagiasan bánnak. Női utazóknak nem kell meglepődniük vagy zavarba jönniük, ha belarusz férfi barátaik rendezik a számlát az étteremben, kinyitják nekik az ajtót, vagy segítenek a tárgyak cipelésében. Férfi utazóknak érdemes tudniuk, hogy a belarusz nők ezeket az apróságokat elvárják.

A belaruszok nyilvánosan visszafogottan és nyugodtan kommunikálnak. Érdemes követni ezt a stílust, hogy ne tűnjünk ki kellemetlenül.

Ahogy sok más volt szovjet országban, a mosoly itt is csak barátoknak és közeli hozzátartozóknak szól. Ez miatt a külföldiek hidegnek vagy barátságtalannak érezhetik őket, de meg kell érteni, hogy idegenekre való mosolygást inkább gúnyos vagy nem őszinte viselkedésként értékelik. Ha valaki ismeretlenre mosolyog, az akár azt a benyomást keltheti, hogy csúfolja őket, vagy valami nincs rendben a megjelenésükkel.

A belaruszok általában zárkózottak, és időbe telik, míg megnyílnak mások felé. Ne lepődjünk meg, ha eleinte rövid, tömör válaszokat kapunk, ez nem az érdeklődés hiányát jelzi. Ahogy fokozatosan elnyerjük bizalmukat, egyre barátságosabbá válnak.

Kerüljük a belarusz politikai helyzetről vagy Lukasenkóról (az ország elnökéről) szóló éles kritikákat. Ezek a témák gyakran kényelmetlenek a helyiek számára, és nem alkalmasak nyilvános beszélgetésre.

Mivel Belaruszban viszonylag ritkák a turisták, ha afrikai, latin-amerikai vagy ázsiai származású vagy, kíváncsi tekintetekkel találkozhatsz, de ez nem jelent ellenségességet.

A második világháború témája különös óvatosságot igényel. A háború nagy tragédia volt a szovjetek és különösen a belaruszok számára, szinte minden családban van legalább egy áldozat a 25–30 millió halott között. Fontos, hogy tisztelettel közelítsünk ehhez a témához. A belaruszok a zsidók után magukat tartják a leginkább érintett nemzetnek.

Ha nyugati országból származol, légy óvatos a hivatalos belarusz zászló használatával belarusz ismerőseid előtt. A nyugati belarusz diaszpóra nagy része elutasítja a hivatalos nemzeti zászlót, mert az orosz uralom jelképének tartja, és ezt nagyon sértőnek találhatják. Ehelyett általában a régi nemzeti zászlót használják Belarusz jelképeként. Másrészt a régi nemzeti zászló a kormány támogatóinak körében vitatott, mert a második világháború alatt belarusz náci kollaboránsok is használták.

Gasztronómia

A fehérorosz gasztronómia a hagyományos kelet-európai és szláv ízek keveréke, amely a környező kultúrák hatásait is tükrözi.
Az ország konyhája híres a kiadós, egyszerű alapanyagokból készült ételeiről.
Az egyik legismertebb alapanyag a burgonya, amelyet „második kenyérnek” is neveznek, mert szinte minden ételben megtalálható.
A legismertebb burgonyás étel a draniki, ami reszelt burgonyából készült vastag palacsinta, amelyet tejföllel fogyasztanak.
A burgonyából különféle ételek készülnek, például krumpli babka, burgonyás pite és gombás burgonyás saláta.
A húsételek szintén fontosak, különösen a sertéshús és a sózott sertészsír.
A sertészsírt gyakran hagymával és fokhagymával ízesítve fogyasztják.
A Pyachysta nevű hagyományos fogás ünnepi ételek egyike, amely sült vagy párolt sertéshúsból készül.
A halételek között a folyami halak, mint a compó és a csuka a legnépszerűbbek.
A belarusz ételek ízvilága enyhe, a leggyakrabban használt fűszerek a hagyma, a fokhagyma, a kömény, a bors és a kapor.
A levesek is kiemelkedő szerepet játszanak a fehérorosz konyhában, mint például a „boršč” és a „kalduny”.
A káposztát gyakran használják levesekben és salátákban is, mert jól illik a burgonyás ételekhez.
A belaruszok nagy hangsúlyt fektetnek a tejtermékekre, különösen a tejfölre és a túróra.
A tejfölt szinte minden fogáshoz kínálják, és gyakran kerül a burgonyás vagy húsos ételekre.
A zacirka nevű fogás különleges, kis tésztadarabkákat tartalmaz, amelyeket tejjel öntenek le.
Az országban a savanyított és sózott zöldségek, például a savanyú káposzta és az uborka is kedveltek.
A vadon termő gombák és bogyók szintén gyakoriak az ételekben, különösen az erdős területeken.
A desszertek között a „syrok” – túrós desszert csokoládéba mártva – igen népszerű.
A belarusz gasztronómiában a kenyér, különösen a rozskenyér, alapvető élelmiszer.
A rozsból készült kenyér enyhén savanykás ízű, és gyakran vajjal vagy sózott sertészsírral kínálják.
Az italok között a „kvasz”, egy enyhén erjesztett rozskenyérből készült ital hagyományos és frissítő választás.
A fehérorosz gasztronómia egyszerű, mégis ízletes fogásokból áll, amelyek a természetes, helyi alapanyagokat és az évszakok változásait tükrözik.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek