ÚTIKRITIKA.HU / Mianmar (Burma)

A hazánkétól eltérő higiéniás előírások miatt kerülendő minden sebészeti beavatkozást igénylő kezelés, ellenkező esetben Hepatitis és AIDS fertőzés veszélyével lehet számolni.

Ajánlott a szúnyogriasztók használata és az általános higiéniai szabályok fokozott betartása. A dengue-láz, malária és egyéb trópusi betegségek egyaránt előfordulnak Mianmarban. A WHO 2010-es adatai szerint a 15 év feletti lakosság 0,6 százaléka HIV-pozitív. A madárinfluenza szintén jelen van az országban.

Mint Ázsiában általában, Mianmarban is célszerű az alapvető higiéniás elővigyázatosság és körültekintés. A csapvíz, valamint az ismeretlen eredetű jégkockák fogyasztását kerülni kell. A fővárosban és nagyobb városokban a palackozott víz és üdítőital-ellátás jól megoldott, vagy fogyasszunk forralt vizet. A palackok zárókupakjának eredetiségét érdemes ellenőrizni, italunkba ne kérjünk jeget.

Rangunban és Mandalayban rutin orvosi vizsgálatokat el lehet végeztetni, de máshol nem garantálható a megfelelő szakképzettségű orvosi háttér. A hazánkétól eltérő higiéniás előírások miatt kerülendő minden sebészeti beavatkozást igénylő kezelés (pl. szájsebészeti műtét), ellenkező esetben Hepatitis és AIDS fertőzés veszélyével lehet számolni. Általában bármilyen orvosi beavatkozást megelőzően készpénzben ki kell fizetni a kezelés árát. Vagy kössön utasbiztosítást indulás előtt.
Utazás előtt javasoljuk, hogy konzultáljon háziorvosával, védőoltások ügyében pedig időben vegye fel a kapcsolatot az Országos Epidemiológiai Központtal (Tel: 06-1-476 1364).

"Védőoltások: Nem feltétlenül kapja el az ember a betegségeket, de inkább a probléma megelőzése érdekében érdemes beoltatni magunkat:

Diftéria és Tetanusz (ez általában egyben van)

Hepatitisz A és B (megtalálható egyben és külön is)

Malária (ez tabletta, amit minden héten szedni kell, kezdve két héttel az indulás előtt)

Tífusz (sajnos beszerezhetetlen, még az oltóközpontokban sincs)

Ezek az oltások beszerezhetőek patikából is, bár nem mindegyik, ezért inkább ajánlatos oltóközpontba elmenni és ott több mint valószínű, hogy megkapható minden. (2013)" forrás

,, Sajnos Mandalaybe menet engem is utolért a legtöbb utazót érintő ételmérgezés, de szerencsére engem már a szálláson kapott el a rosszullét. Mandalayből nem sokat láttam, de az emberek kedvessége itt is jelen volt. A hostelban dolgozók nem hagytak csak úgy szenvedni. Hoztak nekem innivalót, és többször ellenőrizték, hogy élek-e még. Ráadásul extra pénzt sem számoltak föl, amiért nem tudtam időben elhagyni a szállást. (2016)" forrás

Mit vigyünk?

Tekintettel arra, hogy Mianmarban a trópusi éghajlat dominál, a legpraktikusabb viselet a vékony pamutruha.
A hűvös évszakban, és a hegyvidéki területeken pulóver vagy dzseki ajánlott.

Közlekedés

Vezetni csak érvényes burmai jogosítvánnyal lehet, amelyről további tájékoztatás itt található: www.myanmarrtad.com/?q=en/article/79. A magyar vagy nemzetközi jogosítványt nem fogadják el.

Közút: A közúti közlekedés – különösen az esős évszakban (májustól-októberig) – igen veszélyes lehet. Fontos tudni, hogy a helyi törvények értelmében minden esetben a gyalogost gázoló gépjármű vezetője a felelős. A legtöbb gépjármű katasztrofális műszaki állapotban van. További kockázati tényező, hogy a jobboldali közlekedés ellenére a legtöbb gépkocsi jobbkormányos (használt japán gépjármű).

Vasút: A vasúti járműpark állapota erősen leromlott, gyakoriak a halálos vonatbalesetek.

Folyami és tengeri közlekedés: A vízi közlekedési eszközök műszaki állapota meg sem közelíti a nemzetközi normákat, gyakoriak a súlyos kompbalesetek, és a mentőalakulatok lehetőségei is erősen korlátozottak.

Légi közlekedés: Az országon belüli utazások tervezésekor célszerű figyelembe venni, hogy a helyi járatok indulási időpontjai gyakran előzetes bejelentés nélkül változnak.

A repülőtérről célszerű kizárólag hivatalos taxival bemenni a városba, ennek viteldíja rendszerint 8–12 ezer Kyat körül mozog, attól függően, hogy a Shwedagon pagoda környéke vagy a távolabbi alsó városrész a célpont. Természetesen a hivatalos sofőrök is magánvállalkozók. Az érkezési csarnokban egyértelmű táblák mutatják, hol találhatók a taxik, érdemes egyenesen odamenni, és figyelmen kívül hagyni az épületben ólálkodó alkalmi fuvarosokat, akik sokszor 15 dollár körüli összeget (kb. 22–23 ezer Kyat) kérnek ugyanazért az útért. Yangonban egyébként rengeteg taxi járja az utakat — szinte minden negyedik-ötödik autó taxi —, de taxióra nincs, ezért indulás előtt mindig célszerű megegyezni a sofőrrel a viteldíjban. Általában 2–4 ezer Kyat elegendő egy átlagos belvárosi fuvarra.

Közút:

A közúti közlekedés - különösen az esős évszakban (májustól-októberig) - igen veszélyessé tud válni. Fontos tudni, hogy a helyi törvények értelmében minden esetben a gyalogost gázoló gépjármű vezetője a felelős. A legtöbb gépjármű (gépkocsik , taxik, buszok) katasztrofális műszaki állapotban van. További kockázati tényező, hogy a kötelező jobboldali vezetés ellenére a legtöbb gépkocsi jobb kormányos. Vezetni csak érvényes burmai jogosítvánnyal lehet. A magyar vagy nemzetközi jogosítványt nem fogadják el.

Csak lépkedsz a poros, járdának alig nevezhető forgalmas hajnali utcán, miközben kerülgeted a hosszú sorokban, hangtalanul vonuló szerzeteseket, akik épp a napi adományukat gyűjtik össze. Időnként elzötyög melletted egy roskadásig megpakolt platós teherautó, tele utasokkal: emberek lógnak az oldalán, a hátulján, sőt még a tetőre dobált csomagokon és zsákokon is akad valaki, aki félálomban szunyókál. Itt a tömegközlekedéshez se jegy, se számla nem kell, megállók sincsenek, a le- és felszállás szinte menet közben történik. Nesze neked modern telekocsi vagy applikációra épülő fuvarmegosztás! Ha valahol még akad egy talpalatnyi hely, a kalauz vagy „fuvarszervező” hangosan lekiabál, esetleg ráfütyül minden járókelőre, aki útba esik.

A nagyjából Franciaország méretű ország főbb látnivalói gyakran tekintélyes távolságokra találhatók egymástól. Sokáig nem volt különösebb törekvés arra, hogy az infrastruktúrát érdemben fejlesszék, így aki útnak indult, többnyire hosszú, fárasztó vonatutakra vagy egész éjszakás buszozásra készült. Az utóbbi időben azonban számos beruházás könnyíti meg az utazást: új autópálya köti össze Mandalay-t és Yangon-t, egyre több légitársaság kínál közvetlen belföldi és nemzetközi járatokat, így például Thaiföldről is egyszerűen megközelíthető Yangon, Mandalay vagy éppen Naypyidaw. Az egyik legfrissebb újítás a Golden Rockhoz vezető felvonó, amely sokak zarándokútját rövidíti le — ezt a szent helyet korábban kizárólag teherautók platóján, zsúfolt sorokban utazva lehetett elérni. Az autóbérlés viszont továbbra sem engedélyezett, ami a helyi közlekedési szabályokat ismerve talán nem is baj: ha gyalogos és autós baleset történik, minden esetben a sofőrt terheli a felelősség.

Yangonban legszívesebben motorral róttam volna az utcákat, de valami rejtélyes okból a városban tilos motorbiciklivel közlekedni — ami egy ázsiai nagyvárosban elég meghökkentő döntés volt. A szóbeszéd szerint egyszer egy motoros nekihajtott egy tábornok autójának, és ez elég indoknak bizonyult ahhoz, hogy a motorokat száműzzék az utakról. Azóta is érvényben van ez a tilalom, hiába tört utat magának a demokrácia minden más téren. Így aztán mindenki kénytelen biciklire pattanni vagy autót vezetni. Mianmarban egyébként eleinte kissé kaotikusnak tűnik a közlekedés, mert jobb kormányos autókat használnak, mégis a jobb oldalon haladnak — mintha egy brit és nem brit rendszer furcsa elegye lenne az egész. Egy motor mindenesetre jó szolgálatot tett, amikor Amarapura felé indultunk, hogy megnézzük a világ leghosszabb fahídját az Irrawaddy folyón: ez a híd 1300 méter hosszú, bár a száraz évszak közepén alig csordogált alatta víz.

Volt bennünk némi izgalom, vajon hogyan jutunk be Mandalayba vörös szájú sofőrünkkel, de végül kiderült, hogy igazán ügyes vezető. Igaz, ez nem is volt nagy kihívás: az új autópályán a város felé haladva se dugó, se ideges dudálás, se villogó, tolakodó autósok nem keserítették meg az utat — legfeljebb néhány, az autópályán áttekerő biciklist vagy egy marhacsordát kellett kikerülni. Az sem számít, melyik oldalon van a kormány, hiszen a legtöbb jármű itt kiszolgált japán jobb kormányos, miközben az országban a forgalom a jobb oldalon halad — ami nem egyszer szül furcsa és mulatságos közlekedési helyzeteket.

Busszal:

Vasút:

A vasúti járműpark állapota erősen leromlott. Gyakoriak a halálos balesetek, bár ezeket nem mindig tárják a nyilvánosság elé.

Ordinary class (2. osztály)

2. osztály belül

Íme: az első osztály

Az alvós - Varga Gábor fotója

v.j.

Folyami és tengeri közlekedés:

A vízi közlekedési eszközök műszaki állapota meg sem közelíti a nemzetközi normákat, és a mentőalakulatok lehetőségei is erősen korlátozottak.

Légi közlekedés:

Az 1998 óta bekövetkezett számos légi katasztrófa hatására a Rangunban székelő legtöbb külföldi nagykövetség kifejezetten tiltja dolgozóinak, hogy a Mianmar Légitársaság (Myanmar Airways) járataival utazzanak. Ez a légitársaság kizárólag az országon belül üzemeltet járatokat. A nemzetközi járatokat üzemeltető Myanmar International Airlines-ra ez a tilalom nem vonatkozik! Az országon belüli utazások tervezésekor célszerű figyelembe venni, hogy a helyi járatok indulási időpontjai gyakran előzetes bejelentés nélkül változnak.

Valóságos bátorságpróba átkelni az út egyik oldaláról a másikra: az autók szinte centiméterekre suhannak egymástól, a sorok összefolynak, a gyalogosokat pedig senki sem veszi figyelembe — még a zebrán sem. A helyiek egyik kedvenc rágcsálnivalója a bétel, amit vezetés közben is előszeretettel fogyasztanak. A vöröses-barna lé, amit rágás után kiköpnek, gyakran repül ki az ablakon, de előfordul, hogy valaki megáll, ajtót nyit, kiköp, majd továbbindul. Ha egy forgalmas kereszteződésnél rendőrök terelik a kocsikat, akkor általában nem egy, hanem egy kisebb csapat vigyáz a rendre — főleg, ha nagyobb torlódás vagy útépítés lassítja a haladást. A buszokra mindig felfér még valaki, bármennyire is lógnak már az utasok az ajtón vagy a hátsó kapaszkodón — ez teljesen hétköznapi látvány. Legyen szó keskeny utcáról vagy széles főútról, az autósok minden apró résbe bepréselődnek, így újabb sávok születnek pillanatok alatt: egy út szélessége itt bármikor tágítható, ha épp van kinek. Biciklisek mindenhol felbukkannak — egyes bicikliket egy, másokat két-három ember használ egyszerre. Nem ritka, hogy valaki a mozgó bicikli csomagtartójára pattan fel a forgalom közepén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Az autók a kijelölt sávokban és a spontán alakult „kiterjesztett” sávokban araszolnak előre, miközben minden megmaradt helyet kitöltenek a biciklik. Nem mindenki marad az út szélén; sokan inkább a sávok között lavíroznak, gyakran irányjelzés és körülnézés nélkül. Mindez kész káosznak tűnik, mégis megdöbbentő, hogy a sofőrök egyáltalán nem idegesek: dudálni is inkább figyelmeztetésképp szoktak, nem dühből.

Étkezés

Burmában az étkezési kultúrát erősen befolyásolja a vele határos országok - Thaiföld, Kína, India és Banglades konyhája. A burmai konyhában keverednek is ezek a behatások, hol előnyös, hol hátrányos formában. Az erős fűszerezés elsősorban Indiából jön. Ha a turista étterembe megy, akkor nehezen tud célirányosan megismerkedni a burmai specialitásokkal. Az étlapokon ugyanis főleg kínai étkeket kínálnak. A nagyobb városokban a turisták miatt már vannak japán és európai étkeket kínáló éttermek is. Burmában napközben inkább 10 és 12 között étkeznek az emberek majd 17-18 órától kezdve vacsoráznak valamikor. Nem árt tudni, hogy sok étterem este 7-8 között már bezár!

Thaifölddel ellentétben Burmában a turisták többsége nem annyira vállalkozik az utcai kifőzdéknél étkezni. Nem annyira vonzó a helyszín, és a körülmények. Az egyszerű helyi ember a rizst szósszal vegyítve kis labdácskákká gyúrja és puszta kézzel nyomja be a szájába. A rizs Burmában is az abszolút domináns elem az étkezésben. A levesekben a fő ételekben is elkerülhetetlen a rizs. Az indiai hatás erősen tapasztalható a sok curry-s étel révén. Ha a turista hajlandó azt (és ott) enni enni, amit a helyiek akkor biztos keveset kell költenie. Az utcai standokon a legolcsóbb enni, de be kell érni a kényelmetlen kis ülőalkalmatosságokkal. A tipikus kis helyi vendéglőkben 400-800 forintnak megfelelő összegért jól lehet lakni. A nemzetközi hotelekben is meg lehet ebédelni kb. 15 dolcsiért.

Természetesen itt is akadnak olyan ételek, amelyek az óvatosabb utazóknak igazi bátorságpróbát jelentenek, főleg a félreesőbb negyedek kifőzdéiben. Ugyanakkor bőven találni olyan fogásokat is, amelyek egy európai számára sem számítanak túl egzotikusnak, sőt, sok helyen még ma is jól felismerhető az angol gyarmati múlt gasztronómiai lenyomata.

Az európai szemnek talán kissé lepukkantnak tűnő helyi éttermekben már nagyjából ezer forintnak megfelelő összegért igazi különlegességeket lehet ebédelni. Azokban a vendéglőkben, ahol kifejezetten a külföldieket igyekeznek megnyerni, gyakran forró vízbe állítva hozzák ki az evőeszközöket, hogy a gyanakvó vendég is megnyugodjon a higiénia felől.

Mianmar jelenlegi nehézségei nem igazán kedveznek a kulináris kalandozásoknak, de a helyzet azért korántsem reménytelen. Ott, ahol a gyömbér, a csili és a halszósz szinte magától nő, mindig akad valami jó falat. Pedig ebben az országban, ahol minden második bokor citromfűvel vagy csilivel van tele, a zöldségek és gyümölcsök bősége mellett bőven lehetne sokkal merészebben is főzni. Ehhez képest a mianmari konyha meglepően visszafogottan bánik a fűszerekkel, és az ország természeti kincseinek csak töredékét használja fel. Persze érezhető rajta a kínai, thai és indiai hatás is, de mindhárom mintha kissé leegyszerűsítve kerülne a helyiek tányérjára. A helyi konyha egyik alapja a curry — ismerős lehet Indiából vagy akár a brit hagyományokból is —, ami tulajdonképpen egy fűszeres ragu. Ehhez leggyakrabban rizs jár, ami valójában a főfogás, de nagyon kedvelt az indiai eredetű csapáti is, akár sima, akár töltött változatban. A mianmari curry állagra hasonlít az indiai vagy thai változathoz, de kevésbé csípős, és hiányoznak belőle a régióban megszokott összetevők, mint a kókusztej, kaffir lime levél vagy a citromfű — viszont bőséggel kerül bele fokhagyma, néha gyömbér is. A ragu leggyakrabban krumplival, okrával, tökkel vagy padlizsánnal készül, a turisták kedvéért pedig néha egy kis hús is kerül bele.
Az egyébként elképesztően sokszínű ország ízvilágában meglepően kevés a különbség: szinte mindenhol ugyanaz a jellegzetes, erőteljes halszósz illata határozza meg a fogásokat. A számos, más szokásaikban különböző etnikum konyhája is szinte egyformán készít ételeket: a thai határ közelében kissé thaiosabban, a kínaihoz közelebb kissé kínaiasabban, de a különbségek tényleg csak árnyalatnyiak. Mianmar azonban két szempontból igazi paradicsom azoknak, akik szeretnek enni: egyrészt talán sehol máshol a világon nem lehet ilyen olcsón ennyire jó homárt, tarisznyarákot, tintahalat és mindenféle tengeri finomságot kapni. A tengerparton egy adag tigrisrák két akkora példányból állt, hogy kilógtak a tányérról — nevetni kellett rajta, ha az ember eszébe jutott, hogy Budapesten milyen apró jószágokra írják rá, hogy „tiger prawn”. Két ilyen óriás kevesebb mint három dollárba került összesen. A tengeri herkentyűknek megvan az a szerencsés tulajdonsága, hogy kevés fűszerrel is kiválóak, így a visszafogottabb mianmari konyha is jól boldogul velük. A legemlékezetesebb fogás a Ngapali Beachen minden nap frissen gőzölt tarisznyarák volt, amit csupán fokhagymával, gyömbérrel és egy kis zöld csilivel töltöttek meg a páncél alatt. Másrészt Mianmar gyümölcsei önmagukban is páratlan élményt nyújtanak: nemcsak a trópusi különlegességek, hanem az ország változatos domborzatának köszönhetően a nálunk megszokott fajták is bőséggel teremnek.

A sok barangolástól rendesen megéheztünk, de szerencsére a szállodában ajánlottak egy remek helyet, így már az első este belevetettük magunkat a burmai street food világába. Rögtön kipróbáltuk a hagyományos mohingát és a shan stílusú tésztalevest is. A rendelés eleinte kicsit döcögött, mert percekig próbálkoztunk udvarias kézfeltartással meg halk integetéssel — amit itt senki sem vesz észre, vagy inkább szándékosan figyelmen kívül hagy. Ehelyett bizony cuppogni kell, ha azt akarja az ember, hogy kiszolgálják. Két-három jó hangos cuppogós puszi a pincér felé, és már hozza is a következő adag rizst. Elsőre furcsának és kissé illetlennek tűnt ez a módszer, de végül bevált: jóllakottan, elégedetten indultunk vissza a szállásra.

Pénzváltás és vásárlás

A hitelkártyákat és utazási csekkeket kevés helyen fogadják el. A bankautomaták száma ugyan folyamatosan nő az országban, a lefedettség azonban még korántsem nevezhető elfogadhatónak, ezért javasoljuk, hogy az utazó hozzon magával megfelelő mennyiségű USD készpénzt a tartózkodás költségeinek fedezésére A hamis dollártól tartva előfordulhat, hogy a helyi váltók nem fogadják el az AB és a CB-vel kezdődő sorszámozású amerikai bankjegyeket. Nem fogadják el továbbá a gyűrött, szakadt bankjegyeket, vagy amelyikre korábban ráírtak.

A repülőtereken, bankban és a váltóhelyeken 1 USD-ért kb. 2100 kyatot kapunk. Mint Thaiföldön, itt is valamivel többet adnak, ha 50 vagy 100 dolláros bankót váltunk.

Érdekes! 90-es címlet

Az biztos, hogy itt szeretik a dollárt — és valljuk be, én is inkább azt választanám a helyükben a helyi „monopoli pénz” helyett, amit csatnak ejtenek. Jó hír viszont, hogy már nem kell az egész utazásra szánt dollárkészletet aggodalmasan, gyűrődés mentesen rejtegetni: a fontosabb helyeken és gyakran már a szállodákban is vannak ATM-ek, Visa kártyával szinte mindenhol lehet készpénzt felvenni, a Mastercard pedig a többi helyzetre ott van.
A feketepiaci pénzváltás központilag tiltott, és turistaként amúgy sem éri meg bajlódni vele, úgyhogy ezt nyugodtan el lehet felejteni.

Arra viszont senki ne számítson, hogy éttermekben vagy kisebb szolgáltatásokért majd gond nélkül lehet kártyával fizetni — készpénzre továbbra is szükség lesz!

Ma már a bankok is tisztességes árfolyamon váltják a csatot (kyatot), de a dollárt még mindig alaposan átvizsgálják, mielőtt elfogadnák. Éppen ezért, aki Mianmar felé veszi az irányt, annak érdemes csak hibátlan, szinte vadonatúj, gyűrődésmentes bankjegyekkel készülni az útra.

A pénzváltónál gyorsan kiderült, hogy minél nagyobb címletű dollárral érkezik az ember, annál kedvezőbb árfolyamot kap a helyi pénzre, a kyatra. Mivel nálam csak tíz- és húszdollárosok voltak, nem tudtam a legjobb árfolyamon váltani. Egyik tízdollárosomat például visszautasították, mert félbe volt hajtva, és a közepén ott virított a hajtásnyom. Érdemes tehát tényleg makulátlan, sértetlen, friss bankjegyekkel készülni. Pénzváltás után nem árt rögtön átszámolni a kapott összeget, mert például Olivér kevesebbet kapott ugyanott, ahol én pár órával korábban váltottam. Bankautomatákból nincs hiány, viszont minden készpénzfelvétel után nagyjából 5 dollárnak megfelelő díjat vonnak le.

Vettünk magunknak egy-egy longyit, ami tulajdonképpen egy színes, végtelenített lepedőféle, nagyjából 100x200 centis, amit férfiak és nők egyaránt nadrág helyett viselnek, egyszerűen maguk köré tekerve. A különbség csupán annyi, hogy a férfiak elöl, a nők pedig hátul csomózzák meg. A negyvenfokos hőségben igazán kényelmes és jól szellőzik, szóval remek viselet — csak még gyakorolnunk kell, hogy mutatósan meg tudjuk kötni.

Közbiztonság

Biztonsági szempontból leginkább kockázatos területek, országrészek

Az Indiával, Kínával, Laosszal és Thaifölddel határos területek - ideértve a Chin államot, a Sagaing Területet, illetve a Mon, Kayin, Kayah, Kachin és Shan államokat (Shan államban Inle Lake turista célpont kivételével) - az Utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdésének hatálya alá tartozó, „utazásra nem javasolt” térségek közé tartoznak. Az ország egyéb területei a „fokozott biztonsági kockázatot rejtő” további országok és térségek kategóriájába tartoznak.

Terrorizmus, terrorista cselekmények

Az etnikai konfliktusokkal küzdő Mianmar egész területén előfordulhatnak terrorista merényletek. Az elmúlt évek célpontjai között találni kereskedelmi létesítményt, turisztikai látványosságot és tömegközlekedési eszközt is. Csak 2012-ben fél tucat robbantásos merénylet történt. A terrorcselekmények ugyan egyszer sem irányultak külföldiek ellen, mégis találni külföldi állampolgárokat az áldozatok között. Javasoljuk, hogy a nyilvános helyeken legyenek különösen körültekintőek.

Bűnözés

A helyi bűnözésről nem állnak rendelkezésre pontos statisztikai adatok, egyes beszámolók szerint azonban a gazdasági helyzet általános romlásával párhuzamosan egyre gyakoribbak a külföldiek ellen elkövetett gazdasági indíttatású bűncselekmények (rablás, lopás, betörés). Célszerű a vagyontárgyakra különösen odafigyelni.　 Kisebb számban előfordulnak külföldiek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények is.

Utazási korlátozások

A Rangun, Mandalay, Bago és az Irrawaddy régiók korlátozás nélkül látogathatók. A felsoroltakon kívül az ország egyéb részeinek felkereséséhez központi hatósági engedélyre van szükség a turizmusért felelős minisztériumtól. (Lásd: www.myanmartourism.org, Tel: +95 67 406129.)

Magyar külképviselet

A Mianmari Unió Köztársaságában magyar naygkövetség nincs, de van egy tiszteletbeli konzul, Ms. Tint Tint Lwin személyében.

Telefonszáma: (00-95) 9 510 2104 vagy 9 863 2277
Fax: 1 655 228
E-mail: honoraryconsulate.MM@tinttintmyanmar.com vagy Myanmar.business2009@gmail.com

Magyarország Mianmarba is akkreditált nagykövetsége Bangkokban (Thaiföld) található, ezért a Mianmarba utazóknak a konzuli segítség nyújtása komoly nehézségekbe ütközik, és hosszabb időt vehet igénybe. Javasoljuk, hogy utazásuk előtt töltsék ki a konzuli védelemről szóló adatlapot, melyet a Konzuli Tájékoztatás honlapjáról tölthetnek le. A magyar állampolgárok konzuli érdekvédelmét egy kétoldalú megállapodás alapján jelenleg a Németországi Szövetségi Köztársaság ranguni nagykövetsége látja el.

Cím: Embassy of the Federal Republic of Germany, 9 Bogyoke Aung San Museum Road, Bahan Township, 11201 Yangon / Union of Myanmar
Konzuli kerület: A Mianmari Unió Köztársaság teljes területe
Telefon: +95-1-548951, 548952, 548953
Fax: +95-1-548899
E-mail: info@rangun.diplo.de
Vészhelyzeti ügyeleti telefonszám:
- +95-9-5023209 (német/angol)
- +95-9-5023208 (burmai/angol)

A külföldi missziók képviselői csak a mianmari kormány által kiadott előzetes engedély birtokában hagyhatják el Rangunt, ami komolyan megnehezíti a konzuli segítségnyújtást. Az ország vezetése a kormányhivatalokat Rangunból Naypyidaw-ba költöztette, így az érdemi ügyintézés a régi fővárosban meglehetősen nehézkes. Felhívjuk a Mianmarba látogató magyar állampolgárok figyelmét, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok értelmében bajba kerülésük esetén a német mellett bármelyik más EU tagállam külképviseletének segítségét is igénybe vehetik, ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott tagállam állampolgára.

Egyéb hasznos információk

Nemzetközi GSM roaming szolgáltatás nem működik Mianmarban. Külföldre telefonálni igen nehézkes és rendkívül költséges. Az internet hozzáférést a hatóságok korlátozzák, a legtöbb webalapú e-mail szolgáltató oldala nem elérhető.

Az ország áramellátásában ma is akadnak kisebb-nagyobb kimaradások, de turistaként ebből szinte semmit sem lehet érzékelni. A közép- és felső kategóriás szállodákban teljesen megszokott a saját generátor, ami áramhiány esetén észrevétlenül biztosítja a zavartalan működést a vendégek számára.

Már rég elmúltak azok az idők, amikor a Mianmarba érkező turisták órákig keresgéltek egy internetkávézót, csak hogy végre hazaküldhessenek egy-két emailt vagy jelezhessék, hogy minden rendben velük.

Jelenleg három szolgáltató kínál 4G-s mobilinternetet (Ooredoo, Telenor, MPT), és ezekkel még egy rövidebb hegyi túrán is folyamatos a kapcsolat — a SIM-kártya beszerzése pedig egyszerű és gyors.

A középkategóriás és drágább szállodákban természetesen elérhető wifi is, így aki pihenés közben sem szeretne elszakadni a világtól, annak sem lesz gondja.

És egy kis megnyugtatás: Facebook, Twitter, Gmail és a többi jól ismert platform mind gond nélkül használható — mi is ezeken tartjuk a kapcsolatot mianmari barátainkkal.

Az Instagram- és Facebook-rajongók is megnyugodhatnak: sem a téma hiánya, sem a hálózat sebessége vagy minősége nem hátráltatja őket abban, hogy a legjobb, leglátványosabb, legmeglepőbb fotóikat azonnal posztolják.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A vízum igénylésekor mindössze egy szállás adatát kell megadni — természetesen senki sem marad végig ugyanabban a hotelben, vagy legalábbis ez nem jellemző. Teljesen elég, ha az első szálláshelyet tüntetjük fel.
A másik pont, ahol biztosan nyilvántartanak minket, az a repülés, de ez mindenhol így van. Érdekesség, hogy indulás előtt a szállodák gyakran elkérik a repülőjegyet, hogy egyeztessék a reptérrel, nem változott-e a járat időpontja — ami egyébként elég gyakori itt.

Fotóegyveleg

Varga Gábor fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM