ÚTIKRITIKA.HU / Mianmar (Burma)

Mianmar roppant gazdag és változatos domborzati viszonylatokban. A sivatagon kívül minden domborzati jelleg megtalálható, az északi, hóval fedett hegyektől kezdve a déli területek trópusi erdőiig.
Mianmarban több mint 135 etnikum él, de közülük lélekszámban messze kiemelkedik a barma etnikum. A lakosság 68 százaléka barma.

"A világ legbuddhistább országaként is emlegetett Burmát a katonai kormányzás 1989-ben nevezte át Mianmari Államszövetségre. Állítólag diszkriminatívnak tartották, hogy az elnevezés az országnak csupán egyik népére, nevezetesen a burmaira utal. Az ellenzék és a vele szimpatizáló külföldi országok azonban tüntetőleg továbbra is a Burma megnevezést használják. A gyarmati múlttal való szakításként a kormányzat számos földrajzi nevet burmaisított, mert túlságosan angolos formában ragadtak meg a köztudatban, így az utazó ne lepődjön meg, ha ugyanazt a helyszínt az egyik könyvben ilyen, a másikban pedig olyan formában találja meg. (2014)" forrás

A fehér csillag az országban élő valamennyi nép egységét hivatott szuggerálni - hát a jelenkor szerint sikertelenül (rohingyák üldözése)

Rézuszmajom (Macaca mulatta) - Elter Karcsi fotója

Időjárás és éghajlat

Jön!

Történelem

Mianmar mai területeit jóval időszámítás előtt kezdték benépesíteni közeli területekről átvándorló népek. A 9. században intenzív népmozgás indult ide Dél-Kínából. Évszázadok teltek el a már helyben lakó népek és az újonnan idevándorló etnikumok közötti háborúkkal. A háborúk dacára a vesztesek és a győztesek vegyítették egymás kultúráját, hitvilágát. Fejlett kultúrák jöttek létre, pl. komoly öntözési rendszerekkel. A 14. és 15. század táján terjedt el Burmában a buddhizmus. A 16. század elején a portugál hódítók ezt a területet is le akarták igázni, és közben a buddhizmus építményeit sem kímélték. Mindazonáltal a helyi uralkodóknak sikerült a mai Burma egyre nagyobb területén központosított államrendszert építeni, igaz a helyi kiskirályokkal való folytonos küzdelmekkel tarkítva. A burmai birodalom a 17. században érte el legnagyobb kiterjedését. A burmai partokra egyre több európai hajó érkezett és ,,kóstolgatták" a területet. A franciák még helyi erőkkel is összefogtak, hogy a burmai partok felől Kína felé próbáljanak előrehatolni. A burmaiak ugyanakkor thai területek megtámadásával, elfoglalásával is kísérleteztek.

A 19. század közepe táján elkerülhetetlenné vált, hogy a terjeszkedésekre vágyó burmai erők konfliktusba kerüljenek a szomszédos India brit gyarmatosítóival. A britek a visszavágások eredményeképpen elfoglalták Burma északi részét és így a 19. század végéhez közeledve a burmai királyság szétesett. A briteket Burma elsősorban gazdasági okokból érdekelte. A hegyi népek leigázásával nem foglalatoskodtak, azoknak messzemenő autonómiát biztosítottak. A britek Burma központi területein némi fejlődést generáltak. Állítólag a brit uralom idején Burma volt Délkelet-Ázsia legfejlettebb területe! De a helyi népeknek nem ízlett az idegen uralom és lázadások történtek egymás után. A 20. században a burmai buddhisták az önrendelkezési küzdelmükben még Mahátma Gandhi példáját is a szemük előtt tartották. Azért a békés engedetlenségi módszerek mellett kemény gerillaháborúkba is merültek a britek ellen.

1937-ben a britek Burmát egységes gyarmatukká nyilvánították. A függetlenségi küzdelmet ez még jobban felizzította. A felkelők még az amúgy általuk gyűlölt japánokkal is együttműködtek a britek ellenében. Aztán a 2. világháborúban a Burmát megtámadó japánok brutálisan elnyomták. A függetlenségi harcosok rádöbbentek, hogy a japánok nem megfelelő szövetségesek és inkább az amerikaiak oldalára álltak át. 1945-ben Burma megszabadult a japánoktól. De a brit gyarmatosítóktól is sikerült megszabadulni, azaz 1948-ban létrejött a független Burmai Unió. Ezt nem élte meg a függetlenségi küzdelem élharcosa, Aung San, mert merénylet áldozatává vált.

Az új burmai kormányzat némi autonómiát adott a hegyi törzseknek, de azok máig tartó bizalmatlansággal viszonyulnak a központi kormányzatok iránt. A független Burmában amúgy évtizedeken keresztül gyengének bizonyult a politikai hatalom, főleg az ország tényleges egységének fenntartásában. Már a hatvanas évek elején átvették a hatalmat a hadsereg vezetői a politikai elittől. A hetvenes évek közepétől aztán Burma tartósan katonai diktatúrává süllyedt le. Az ország politikailag és gazdaságilag egyre jobban elszigetelődött a nemzetközi térben. Burma a világ egyik legszegényebb, legnyomorultabb országává vált. Reményt keltő volt, hogy a nemzetközi nyomásra létrejött 1989-es választásokon a nemzeti hős Aung San lánya, Aung San Suu Kyi és pártja győzedelmeskedett. A burmai hadsereg azonban nem tűrte el hatalma visszaszorításának kockázatát és megsemmisítette a választások eredményét. Aung San Suu Kyi-t házi őrizetbe helyezte hosszú-hosszú évekre. A katonai diktatúra még mélyebb gazdasági válságba taszította az országot. A világ gazdasági bojkottal sújtotta a megvetett diktatúrát. Csupán Kína támogatására számíthattak. 2012 óta Burmában, azaz Mianmarban demokratizálódási folyamat indult el. A Nobel Béke-díjat is elnyert Aung San Suu Kyi visszanyerte szabadságát.

"Az államszövetség a valóságban központosított katonai hatalmat jelent, amelynek ellenzői a peremvidékeken időnként fegyveres konfliktusokat is gerjesztenek. Kérdés, hogy erős központi hatalom nélkül meddig maradna egyben az összesen nyolc népcsoportból és további 67 alcsoportból álló, Franciaországnál is nagyobb területű ország. Az országot járva azonban semmilyen militarista hangulatot nem tapasztaltam, még katonát se nagyon lehetett látni. (2014)" forrás

Manapság

Mianmarban több évtizedig katonai diktatúra uralkodott (a 2011-es választásokig), melyet a különböző hatalmi ágaknak a hadsereg általi erőteljes kontrollja jellemzett. A választásokat követően létrejött új polgári vezetés demokratikus reformtörekvései dacára az ország emberi jogi gyakorlata továbbra is problematikus. A bűncselekmény gyanújával őrizetbe vett személyekkel szembeni kegyetlen bánásmód jelzi a demokratikus jogrend korlátait. Fokozottan igaz ez a politikainak minősített (rendszerellenes) „bűncselekmények” esetében.

,, Rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, sok barátot szereztünk és ez egyáltalán nem volt nehéz. Az ország hosszú elszigeteltsége megtette a hatását. A kezdeti távolságtartás inkább csodálkozás a részükről. Sok helyszínen úgy éreztük filmsztárok vagyunk, sokan nem találkoztak még fehér (nagy orrú) emberrel. Bezzeg mikor érzik a nyitottságot, egyből mosolyognak, mesélnek, sokan mindenféle komolyabb angol tudás nélkül is nekiállnak ismerkedni. Imádnak fotózkodni és visszanézni magukat.

Már van szabad internetezés, a külföldi oldalak és médiák elérhetősége, a Facebook és társai a helyi lakosok számára is cenzúrázatlanul elérhetőek. Több barátunk is nyíltan posztolgat, véleményt nyílvánít a Facebookon és tartja a kapcsolatot interneten keresztül országon belül és kívül egyaránt.

(2018)" forrás

"Az ország lakóinak több mint kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik, és szinte minden tevékenységet kézi munkaerővel végeznek a cementgyártástól az útépítésig. Feltűnő, hogy minden munkahelyen, legyen az bank, szálloda vagy benzinkút, főleg tizenéves gyereklányok sürögnek-forognak. Társadalmi elvárás, hogy minden férfi az életében kétszer ideiglenesen kolostorba vonuljon, így nem meglepő, hogy az országban körülbelül 50 ezer kolostor él és virul. A szerzetesek minden reggel adománygyűjtő edénnyel járják az utcákat, a férfiak vörös, a nők rózsaszín öltözéket viselnek, és valamennyien kopaszok. Burmai festmények gyakori témája a napernyővel vonuló szerzetesek sora, akiket mindig hátulról ábrázolnak, mivel az emberi ént kifejező arccal már nem volna tökéletes a mű. A szerzeteseknél a napernyő békésen megfér a mobiltelefonnal, hiszen itt a vallás a mindennapi élet része, nem kell az ódon külsőségek közé száműzni." (2014) forrás

"Hihetetlen, hogy a higiéniát nézve az elvárásaik nagyjából nullák. Koszosak, szemét között élnek, egy egyszerű házban ahol talán van bevezetve víz. Ha nem, akkor fürödnek, ahol tudnak. Az utcán főzik az ételeket közvetlenül az út mentén ahol kocsik száza folyamatosan veri fel a port, ami rászáll az ételre. Ennél már csak az a legundorítóbb és legelviselhetetlenebb (számomra), hogy bármilyen nyers húst ugyanúgy kitesznek az út mentén egy olyan asztalra, ami két arasznyira van a poros, földes úttól és egész nap ott áll a melegben (meleg alatt értem a 35-40 fokot). Aztán pedig jön az éhes ember, rámutat egy tetszőleges húsdarabra, mely jobb esetben le van takarva egy (lyukas) hálóval. Bármilyen fertőzés, betegség könnyen kapható el így. Ezek után nem meglepő, hogy Mianmarban kevés öreg ember él. Mire elérnék az 50.-60. életévet az emberek 70%-a elhalálozik. (2013)" forrás

v.j.

"Vannak a szegény emberek, akik saját kezűleg épített bambusz házikóban laknak (ki tudja hányan). Egyetlen elfoglaltságuk van: az út mentén árulnak saját termesztésű gyümölcsöket és helyben sütött különböző helyi ételeket vagy pedig eladóként árulnak, ugyancsak gyümölcsöt, vizet és egyéb dolgokat. Ezek mellett vannak emberek, akik a dugóban araszoló autók közt kínálgatnak rágcsálnivalót és friss vizet. Nagyon sok embernek van biciklije, mivel nem mindenki engedheti meg, hogy taxizzon vagy egyszerűen biciklivel hamarabb eljut oda, ahova szeretne. Ezen kívül nagyon sokan járnak busszal is, de itt nem olyasfélét kell elképzelni, mint amihez mi, európai népek hozzá vagyunk szokva, hanem nagyon rossz állapotú, koszos és végtelenül sokat szennyező autóbuszokat, amelyek olcsók és mindig maximálisan tele vannak utassal. Gyakran van dugó, és olyankor előfordul, hogy 10 percig állnak az autók, mintha az idő is megállt volna. Senki sem halad. Ezzel szemben mint mindenhol, vannak itt is gazdagabb emberek, akiknek cégük van vagy pedig jobb munkahelyük. Ezek nagy része vagy bérelt autóval jár (légkondicionált persze) amihez sofőr is jár, vagy taxival. (2013)" forrás

"Sehol a világon annyi buddhista templomot nem látni, mint Burmában. Gyakorlatilag nem járhat körbe a tekintet úgy, hogy bele ne ütközne a sok ezer sztúpa valamelyikébe, de még ennyi sem elég, folyamatosan újakat építenek. A külföldi hajlamos azt hinni, hogy a burmaiak valamiféle vallási tébolyban szenvednek, ám ez nem így van. Hitük teljesen átjárja mindennapjaikat. Azt hiszem, a kőkeményen diktatórikus kormányzat is jócskán benne van az újabb sztúpák építésében, úgy gondolván, hogy amíg az emberek imádkoznak, legalább nyugton maradnak. Tévedtek, egyébként, mert néhány éve, amikor lázongások törtek ki a kormány ellen, a szerzetesek a tüntetések élén haladtak. A kormány katonái pedig közéjük lőttek.

A buddhizmus szelleméről igazából egy monostorban győződhetünk meg. Jártunk egyikben, Burma spirituális fővárosában, Mandalay-ben. Sok turista keresi fel, s ezt a szerzetesek láthatóan nem bánják. Nagyjából ezren élnek a falain belül, persze, ez semmiség ahhoz képest, hogy egész Burmában kereken félmillió szerzetes, illetve apáca van, de csak nagyjából a negyedük szenteli egész életét Buddhának. Társadalmi elvárás, hogy minden férfi életében legalább kétszer némi időt monostorban töltsön, először 10 és 20 éves kora között, majd felnőttként is. Az első bevonulás a fiúk számára felnőtté avatás is. Kopaszra borotválják a fejüket, felöltik a jellegzetes sárgás-vörös leplet, és csupán néhány, a mindennapi élethez szükséges tárgyat birtokolhatnak. Hajnalban kelnek, főtt rizst esznek, aztán indulnak szokásos élelembeszerző körútjukra nagy, fekete edényeikkel, az emberek pedig már rendszerint a házuk előtt várják őket. Az ételt még délelőtt elfogyasztják, 12 óra után már nem ehetnek. Fő foglalkozásuk egyébként az ima és a meditálás. A lakosság nemhogy nem tekinti tehernek (pedig teher ez, hiszen nagyon sok a szegény) a szerzetesek élelmezését, hanem örömmel teszi, szent kötelességből. A szerzetes nem nézhet az adományozóra, nem köszönheti meg az ételt, hiszen ő tesz szívességet azzal, hogy elfogadja. A jobb módú családok egyenest a monostorba viszik az élelmet. Éppen az osztás zajlott, amikor megérkeztünk. Hatalmas üstökben gőzölgött a rizs, elegáns asszonyok adagolták. Kapnak mást is, például húsfélét, gyümölcsöt vagy édességet, és a monostoron belül is főznek, csak nem a teljes rangú szerzetesek, hanem fiatal tanítványaik. A szerzetes ugyanis nem dolgozhat. Pénzt elfogadhatnak, de ők maguk nem vásárolhatnak. (2013)" forrás

,,Iskolabusz" Burmában - Elter fotója

,, Vezetőnk Yanmay huszon éves friss diplomás filozófia szakos arc volt, tehát nem lehet mondani, hogy valami elveszett, sötét alak információira támaszkodva próbáltuk volna meg kirakni a nagy képet. Állítása szerint a folyamatos polgárháborús hangulat és fel-felbukkanó villongások okai a következők:

Minden kisebbség autonóm Burmában. Vannak saját törvényeik és saját hadseregük, amit arra használnak, hogy elfoglaljanak területeket a szomszéd törzsektől, mert több területre több támogatást adnak. Állítása szerint az embereket ez egyáltalán nem érdekli, ez csak a különböző féllegális hadseregek játéka. Példának azt hozta fel, hogy most is éppen együtt ülünk két shan, egy palang és palang-shang mix arccal a tűz körül. Ők mindig együtt dolgoznak, és peace, love and happyness van. Kérdeztem, hogy jó, de akkor mi a helyzet a rohingyákkal?

Erre az volt a válasz, hogy a rohingyáktól azért félnek, mert muszlimok, és ha őket is ugyanazokkal a jogokkal ruháznák fel, akkor ellenőrizhetetlenül kezdenék el az országba importálni az iszlamistákat és pont ugyanaz történne, mint a Fülöp-szigeteken. Mondtam, hogy ok, ezt elfogadom, de mi van a népirtással, faluk felgyújtásával, gyermekek kínzásával és nők megerőszakolásával, de szerinte ez csak fake news, ez nem történik valójában. Szerintem ha Burmából Bangladesbe akarsz menekülni, akkor sokkal rosszabb már nem lehet! (2018)" forrás

Varga Gábor fotója

A helyiekről

Mianmar a világ azon kevés országainak egyike, ahol a túlsúlyosságnak mág manapság is társadalmi presztízse van. A kövérséget a jómódúsággal és az egészségességgel asszociálják. Mianmarban nagyon népszerű a boksz, mégpedig annak egy olyan változata, amelynek eléggé durvák a szabályai. Például győztesnek szimplán azt hirdetik ki, aki előbb tudja úgy megütni az ellenfelét, hogy az valahol vérezni kezd. A helyiek nagyon babonásak. Például elterjedt babona, hogy hétfőn, pénteken, vagy az ember saját születésnapján nem szabad hajat vágni avagy vágatni. El lehet képzelni, hogy ez milyen munkakiesést okoz a helyi fodrászoknak.

Mianmarban nemzetközi összehasonlításban nagyon elterjedt az adakozás.

v.j.

"Talán igaza van annak, aki majdnem velem egyszerre járt Mianmarban és a barátaim szerint a legemlékezetesebb megfigyelése az volt, hogy nagy a szegénység. Szerintem pedig az a legemlékezetesebb, hogy az emberek nagyon kedvesek, készségesek, keresik a kapcsolatot, még ha nyelvileg nincs is széles kommunikációs csatorna, mosolyognak és nem akarnak átverni. Sokan ajánlkoznak (nem pénzért) fotózásra. Ázsia sok országában nagy a szegénység - szerintünk. Lehet, hogy a világ sok országában ... (mihez képest?) Azonban Mianmarban van mit enni, sok és olcsó a kaja. Ugyan a mi ház fogalmunktól eltérő módon, de van hol lakni. Akiknek nehézségeik vannak, azok gyerekeit (kis szerzetesek) a reggeli adományokon keresztül támogatja a közösség. Nehéz megbecsülni, hogy a burmaiak meddig viszonyulnak a látogatóikhoz íly módon (félő, hogy a növekvő jövés-menés elüzletesíti mindazt, amit mi, turisták oly megragadónak tartunk ma). Rangunban mellém csapódik egy kis srác, van 6-7 éves, nagy zsák a vállán, mellette a láthatóan idősebb társa. A kis srác nyomja angol szavakat, de közben figyel, egy-egy kukába belenéz, pénzt kér (és kap is) az útba eső üzletben. Bár még dumál nekem is, de nem akarja feleslegesen vesztegetni idejét. A kapott pénzből megáll valami kaját venni, de ott is valaki fizet neki. Ügyes. (2013)" forrás

"A gyerekek dolgoznak. Tevékenyen részt vesznek a családi vállalkozásban: kiszolgálnak boltokban, felszolgálnak éttermekben, segítenek műhelyekben. Talán ezek mégsem az üldözött gyermekmunka esetei, sokkal inkább a szocializálódás -talán az európai normáknál hatékonyabb -módszerei. Vannak - látszólag legalábbis - gazdagabb és szegényebbek fiatalok is. Utóbbiak sokszor szerzetesként jutnak ellátáshoz. Ugyanakkor külsőségekben igencsak sokan követik a nyugati divatot: már kis korban is festett haj (itt a vöröses árnyalatok divatosak - nemtől függetlenül), divatosra vágva, zselézve. A mobil is kezd kötelező lenni.

Thanakha fa krém: Naptej helyett használják nemtől függetlenül, elsősorban az arcukon - sokan mintákat rajzolnak vele (vaj színűre szárad). Maga az anyag egy fa kidörzsölt leve. Visszafogott illata van és természetesen tégelyben készen is vásárolható.

Azt hinné az ember, hogy köpködés, mint szokás és köpés, mint méret/mennyiség kérdésében, no meg az ezzel kapcsolatos szabadság tekintetében nincs tovább, mint amit Kínában tapasztalsz. De van: kell hozzá a burmaiak által előszeretettel rágcsált bétel nevű izé (ezt majd meg kell néznem pontosan) és minden tekintetben javul a teljesítmény. Már a taxis a repülőtérről befelé is kitett magáért: három adag ilyen zöld izét nyomott be és - mit sem törődve a Mercedese kölcsönözte eleganciával - számos alkalommal ürítette köpetét az ablakon keresztül akár 100 körüli tempónál is. Egyébként a fogaik ettől a cucctól vörösek lesznek - amíg van nekik. Szóval nem egy egészséges szokás, de rengetegen űzik. Elég egy mosoly és kiderül. (2013)" forrás

"Az emberek rettentő kedvesek és segítőkészek, többnyire mosolyognak. Az arcukra valami sárga izé van kenve, amit később megtudtam, hogy szantálfa krém, amit itt így hívnak, hogy tanaka, ami részben tradicionális viselet, részben pedig a nap ellen véd. Az emberek többsége bételt rágcsál, erről már írtam korábban Vietnamban. Azzal a különbséggel, hogy itt az utcán “bétel gyárak” vannak minden sarkon. Az étkező helyeken az asztalok alatt az ehhez szükséges köpésre szolgáló vödrök vannak elhelyezve, a buszokon pedig a személyzet egyszerűen üres ásványvizes flakonokban köpi ki a piros trutyit. (2014)" forrás

,, Longyi: A brit gyarmatosítás idejéből maradt meg a mianmariak kedvenc ruhadarabja, ami tulajdonképpen egy 2 méter hosszú, és 80 cm széles, egészen a bokáig érő anyagdarab. Régen nagyságától és anyagától függően kiváló státusszimbólumként szolgált, kizárólag a királyok és a leggazdagabbak viselték ezeket a drága selymeket. Ma már mindenki longyit hord, még a legszegényebbek ruhatárában is megtalálható egy-egy selyemből szőtt darab. A hagyományok szerint a férfiak és a nők is másképp kötik meg, a férfiaké általában kockás, vagy csíkos, ez szabadon variálható, míg a - gyakran fekete övvel ellátott - díszesebb női longyit csak egyféleképpen lehet viselni. Az ország egyes területein élő etnikumok más-más motívumokat használnak. Ahogy ittlétünk során lépésről lépésre felfedeztük Mianmart, világossá vált, hogy a longyi jóval több, mint egy számunkra vicces viselet, sokkal inkább a burmaiak történelmének egy kis lenyomata, ami bármilyen élethelyzetben helytálló outfit! (2018)" forrás

Turista etikett

A turista semmiképpen se vegyüljön el utcai politikai jellegű megmozdulásokon, mert Mianmarban tilos a gyülekezés és a tüntetés bármilyen formája. A rendszer legkisebb kritikája is szigorú megtorlást von maga után.
A templomokba, kolostorokba való belépés előtt mindenfajta lábbelit, valamint a zoknit, harisnyát is le kell venni, a belépés kizárólag mezítláb engedélyezett, a vallási épületek meglátogatása rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban tilos.
A kábítószer csempészésért kiszabható büntetés 15 év fegyháztól a halálbüntetésig terjed.
A homoszexualitást, pornográfiát, prostitúciót szigorúan tiltja a törvény.
Tilos a fegyveres erők tagjait, létesítményeit fényképezni. Gyakran a fontosabbnak ítélt infrastrukturális létesítmények (pl. hidak) fényképezése is tiltott.
Tilos a védett állatok kivitele az országból, a törvény megszegőit súlyos börtönbüntetéssel sújtják.

Gasztronómia

Az Indiában oly elterjedt curry ételek a burmai konyhára is nagyon jellemzőek. Régióként eléggé eltérőek a curryk, csípősek, kevésbé csípősek stb. A burmai konyha kihagyhatatlan főszereplője a mohinga nevű leves. Ezt a helyiek bármely napszakban fogyasztják. Még a hotelek is próbálják a turistákat megismertetni a reggelik választékában ezzel a levessel.

A turisták imádják Burmában a friss, szeletelt gyümölcsöket, például a csodásan sárga színű, pompásan ízletes mangókat. nagyon finomak a helyi banánok.
Mianmarban a rizs több, mint alapeledel, vagy körítés. Lényegében minden ételnek a tartozéka.
A helyi étkezések másik elmaradhatatlan része a zöld tea.
Kérdéses, hogy a gasztronómia fejezetébe tartozik-e, de megemlítjük itt a burmaiak körében széles körben elterjedt bételrágcsálást.

"A bételpálma magvait Délkelet-Ázsiában élvezeti cikként fogyasztják. A mag tápszövetét szeletekre vágják, majd mészporral és fűszerekkel a bételbors levelébe göngyölik. Rágás közben különböző hatóanyagok szabadulnak fel belőle, az enyhén kábító arecain és az aréka-vörös színanyag. Ezek serkentik a nyálképződést, és a nyálat vörösre festik. A bételrágás elnyomja az éhséget, és állítólag elpusztítja a bélparazitákat, a fogakat azonban megfeketíti, és lehet, hogy szájrákot is okoz." forrás

,, A tradicionális mianmari konyhát földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a szomszédos országok - India, Kína és Thaiföld - izgalmas gasztronómiája befolyásolta. Az indiai hatás hozadéka a curry, a kínaiaktól a sütési technikákat, a szójaszószt, és a különböző tészta variációkat, míg Thaiföldtől többek között a sült rovarokat kölcsönözte. Emellett megtartották a teázás hagyományait is a brit gyarmatosítás idejéből.

Ugyan nem hivatalos, de a burmaiak tradicionális étele a mohinga leves. A bőséges, ízletes egytálételt leginkább reggelire fogyasztják, de az utcai kifőzdékben és az éttermekben egyaránt szívesen szervírozzák a nap bármely szakában. Mivel a mohinga, halszószos, zöld citromos, csilis tésztaleves, ezért érzékeny európai gyomornak mindenképp inkább ebédre ajánlatos. A leves alapja a rizstészta, és a hal, amit először kifiléznek, ledarálnak, majd fűszereznek. Ízvilágának különlegességét a citromfű, gyömbér, hagyma, fokhagyma, chili, koriander és kurkuma remek kombinációja adja. Ízlés szerint halpogácsával, lime-mal teszik különlegesebbé. (2018)" forrás

Olvasmányos linkek

"Mianmarban a buddhizmust áthatja egy még régebbi eredetű hit, a natok, vagyis a szellemek tisztelete. Minden háznak, dombnak, tónak, nagy fának megvan a maga őrzője. Még a nagyvárosok is tele vannak régi fákkal, amelyek szellemeinek megfelelő házikó és étel-, italáldozat dukál. Az országban 37 főszellemet ismernek el, legjelentősebb kultuszhelyük a Popa-hegy mellett található épületkomplexum, amely olyan hirtelen emelkedik ki a tájból, mint Hókuszpók kastélya. A hely maga is inkább tűnt kimustrált mesefigurák gyűjtőhelyének, mint vallásos áhítatot árasztó szent helynek. A hegykúpra a zarándokok társaságában fedett folyosón juthatunk fel, ahol minden fordulóban majmok várnak tőlünk alamizsnát. Minden beugróban natok giccses szobrai sorakoznak. A zarándokok szó szerint zsákszámra hordják a pénzt a natok lába elé, külön üvegfalú ládák szolgálnak e nemes célra. Úgy látszik, itt már működik az üvegzsebtörvény. (2014)" forrás