ÚTIKRITIKA.HU / Madrid

Madrid neve az arab magerit (sok folyamú hely) szóból ered. Madrid földrajzilag éppen Spanyolország kellős közepén helyezkedik el, és a madridiak szeretik azt is hozzátenni, hogy a Puerta del Sol terük, pedig még pontosabban az ország földrajzi középpontja.
A Madridhoz legközelebb eső tengerpart is 300 kilométer távolságra van. Tengerpartot azzal pótolják, hogy a Manzanares folyónál kialakítottak valamiféle városi fürdő övezetet.
Madrid fennsíkon fekszik, a tengerszint felett 650 méterre. Nincs európai főváros ennél magasabban.

Hófedte hegyvonulat márciusban Madridban - a Sierra de Guadarrama, Sierra del Norte and the Sierra de Gredos közül az egyik - Kriszta fotója

Madrid a katedrális tetejéről - Kriszta fotója

Időjárás és éghajlat

Az európai nagyvárosok közül Madrid élvez az év keresztmetszetében a legtöbb felhőmentes napot. Nem kizárt augusztusban a 40 fok fölötti nagy hőség. Még szerencse, hogy a páratartalom viszonylag alacsony.

Október közepén napközben 20-24 fok volt, éjszaka 5-10 fok, eső nem esett. Tökéletes kiránduló idő volt, pulóverben, pólóban sétáltunk egész nap. (2022)

Történelem

Madrid a 17. század óta fővárosa az országnak. Bármennyire is ronda egy diktatúra volt Franco tábornok uralma, azt el kell ismerni, hogy a hatvanas években Madrid hatalmas fejlődésen ment keresztül, növekedett a lakosság, az életszínvonal és akkor alakult ki egy szélesebb középosztály. A középosztály a város északnyugati negyedeit lakta be. A főváros déli része jelentősen iparosodott. Rengeteg vidéki spanyol telepedett le Madridban a növekvő munkalehetőségek esélyeivel élve. Kétségtelenül volt szakadék a középosztály és a külvárosokban élő munkásság életszínvonala között. Franco bukását követően éppen a munkásság volt a politikai változásokért való küzdelem társadalmi hátországa. Madridban található a világ legrégebbi étterme, a Botín. A Guiness rekordok könyve is tanúsítja, hogy a Restaurante Sobrinode Botín éttermet 1725-ben nyitották meg. Az idők folyamán olyan hírességek étkeztek itt, mint Goya, Hemingway és Truman Capote, no meg Hollywoodi sztárok sokasága.

1830 óta létező cukrászda - Kriszta fotója

Manapság

Madrid a turistalátogatások számát illetően az első, azaz megelőzi Barcelonát. London, Párizs és Moszkva után Madridban a legmagasabbak az ingatlanárak Európában. Madridban spanyol átlagban magas az életszínvonal, a foglalkoztatottság, sok nagy világcégnek van itt a központja.

Havi nettó átlagfizetés Madridban: 1860 euró

Pletykák és történelem a királyi palota árnyékában
A délutáni szieszta után jólesik lesétálni a királyi palotához – van abban valami különös varázs, amikor az ember szinte érzi a történelem lélegzetét. Ez a tekintélyt sugárzó épület ugyanis már a 9. században formálódni kezdett, amikor a muzulmán uralkodók megerősített erődítményt emeltek ezen a helyen. Az évszázadok során a palota sorsa szorosan összefonódott Spanyolországéval – és persze a királyi család mindennapjaival.

A monarchia ma is meglepően erős érzelmi kapocs a spanyolok számára. Bár I. János Károly 2014-ben lemondott trónjáról, alakja és felesége, a görög származású Zsófia királyné sokak emlékezetében él tovább szeretettel és tisztelettel. Gyermekeik – különösen a ma már uralkodó VI. Fülöp – hasonló megbecsülésnek örvendenek.

Fülöp király, aki magas termetével, eleganciájával és visszafogott udvariasságával éveken át elbűvölte a spanyolokat, ma már nemcsak férj, hanem apaként is példakép. Felesége, Letizia – egykori újságíró és híradós – mára megbecsült királyné, akit kifinomult stílusa és természetessége miatt sokan követnek. Bár kapcsolatukat kezdetben némi kétkedés övezte, az évek alatt bebizonyították, hogy valóban egymás társai – méltósággal, de túlzott protokoll nélkül élik mindennapjaikat.

A palota körül ma is meg-megállnak a turisták és helyiek, néha csendesen csodálva az épületet, máskor pedig felidézve egy-egy történetet a királyi család tagjairól – mintha csak egy modern tündérmesét mesélnének újra és újra. És bár már nem hangzanak el olyan gyakran a „Guapo!” kiáltások a lányoktól, Fülöp király tekintélye és a család embersége továbbra is fontos része a spanyol nemzeti önképnek.

Turisták szelfiznek a Puerta de Alcalá-val a háttérben - Kriszta fotója

A madridiakról

A született madridiak saját magukat a gatos, azaz a macskák becenévvel illetik. Az elnevezés egy legendából ered. Az arab invázió idején a véderő egy vakmerő katonája a város külső falain egy macska ügyességével és egyensúlyozó képességével mozgott és családját ennek méltányolására Gato-nak nevezték el. Nos, nem sokan nevezheti magukat Madridban gato-nak, ugyanis még a Madridban születettek szülei közül is van olyan, aki az ország valamely más részéről való.

A madridiak büszkék városuk híres szülöttjeire: pl. Cervantes (Madrid közeli településről), Placido Domingo, Julio és Enrique Iglesias, Penelope Cruz és két focisztárra, Raul Gonzales és Fernando Torres, no és Rafael Benítez sztáredző. Arra is büszkék, hogy a flamenco tánc Madridból származik. Valójában a flamenco nem csupán egy tánc, hanem a tánc, a gitárzene és az éneklés művészeti keveréke.

Madrid az ország gazdasági központja. És a kulturális központja is. Az itt élők jó része tartozik a középosztályba. Madridban 84 állandó színház működik, de összesen 166 színjátszásra alkalmas helyet tartanak nyilván. Beltéri előadásokra alkalmas helyszínt. A legfontosabb a Teatro Espanol, Plza Santa Ana, a legrégebbi madridi színház. Olyannyira kötődik a színházi élet a madridiakhoz hogy a színházak költségvetésében minimum 50% mindig a jegybevételekből ered.

Madrid, ahol az idő megáll – az angoltudás terén is
A mai világban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az angol nyelv már mindenhol alap – de Spanyolországban újra és újra rá kell döbbennünk: ez bizony nem így van. Még a tengerparti üdülőhelyeken is gyakran csak alapszintű angolt hallunk, Madridban pedig – főleg a belvároson kívül – szinte alig.

Madrid valahogy különös módon őrzi a saját ritmusát: a múlt és jelen összefonódik a városképben, de ez a nyelvtudásban is megmutatkozik. Minél kijjebb kerülünk a központtól, annál valószínűbb, hogy csak spanyol szavakkal boldogulunk.

Nem árt tehát, ha az ember útnak indulás előtt megtanul néhány alapkifejezést – már csak azért is, mert a madridiak hálásak érte, ha látják a próbálkozást. Egy barátságos „Hola” vagy „Gracias” gyakran többet ér, mint hinnénk, és előfordulhat, hogy cserébe a beszélgetőpartnerünk előás valamit a régi angolos emlékei közül.

A nyugalom szigete – ahol a mosoly az anyanyelv

A város igazi varázsához nemcsak az épületek vagy a napfényes utcák járulnak hozzá, hanem leginkább a helyiek. Ők a „slow living” életformát nemcsak hirdetik, hanem élik is – nyugodtan, mosolygósan, minden sietség nélkül. Bár angolul alig beszél valaki, a segítőkészségük határtalan: bátran próbálják megérteni az idegent, és mindent meg is tesznek, hogy sikerüljön.

Az egész közegből árad egyfajta békés derű, ami különösen élesen hat, ha az ember egy feszültebb, rohanó városból, például a mai Budapestről érkezik. Itt még az idő is lassabban telik – de ez most végre jó értelemben.

Turista etikett

Nagy nyári hőségben nem gáz a turistának rövid nadrágban, trikóban várost látogatni, főként, hogy a madridiak is könnyedén öltözködnek ilyenkor, bár nem annyira lazán, mint a külföldi látogatók. Viszont ha ilyen lazán vagyunk felöltözve, azért ne látogassunk meg elegánsabb vendéglátóhelyeket, mert onnan kinézhetnek bennünket, akármennyire is ott akarunk hagyni nekik pénzt.
Ha úgy adódik, hogy nyelvi nehézség nélkül szóba tudunk elegyedni madridiakkal, kerüljük a bikaviadal gyalázását. A katalánokkal és a baszkokkal ellentétben ugyanis, a madridiak büszkék a bikaviadalok hagyományára.
Férfiak (legalábbis a heterok) nem puszilgatják egymást itt, úgy, mint Franciaországban.

Gasztronómia

Madridnak nincsenek nagyon saját ételspecialitásai, a konyha kellemes keveréke a különböző regionális gasztronómiának. A Madridba letelepedő baszkok, galíciaiak, andalúzok, azsturiaiak, és persze a más országokból jöttek hozták ide magukkal a kedvenc ételeiket. A tenger távolléte dacára meglepően fontos szerepe van az étkezésben a halaknak, a tenger gyümölcseinek. Viccesen ezért Madridot szokták "Európa legnagyobb kikötőjének" nevezni.