ÚTIKRITIKA.HU / Madrid

Madrid

Madrid látnivalók

Általános városnézési tanácsok | Hétvége Madridban? | Királyi palota | Plaza Mayor | Retiro Park |  Bernabeu stadion | Cava Baja | Paseo del Prado | Salamanca negyed | Gran Via |  Plaza de Santa Ana | La Cibeles | La Latina negyed | Puerta del Sol |Cervantes-emlékmű| Malasana negyed | Gyermekeknek való programok | Egyéb látnivalók | Olvasmányos linkek |Fotóegyveleg

.

Plaza Santa Ana - Kriszta fotója

Általános tanácsok

A madridi Museo Reina Sofíába még azok is betérnek, akik amúgy messziről kerülik a kortárs művészetet – elég csak annyit mondani, hogy itt látható Picasso világhírű Guernicája. Ez a monumentális, megrázó erejű festmény önmagában is megér egy látogatást, de a múzeum gyűjteménye és időszaki kiállításai is komoly vonzerőt jelentenek. A belépés bizonyos időszakokban ingyenes: hétfőtől péntekig este 7 és 9 óra között, szombaton 14:30-tól zárásig, vasárnap pedig délelőtt 10 és 14:30 között. A Parque del Buen Retiróban található két kiállítótér is a múzeumhoz tartozik, ezekbe a hét bármely napján díjmentesen be lehet menni.

Az EU-állampolgárság külön előnyt jelent például szerdánként, amikor több királyi helyszín is ingyen látogatható. A királyi kolostorok közül a sarutlan karmelitáké (Monasterio de las Descalzas Reales) és a Megtestesülés kolostora (Real Monasterio de la Encarnación), a paloták közül pedig az aranjuezi palota egész nyitvatartási idejében díjmentesen bejárható. A madridi Királyi Palota (Palacio Real), illetve a fővárostól körülbelül egyórányi buszútra fekvő San Lorenzo de El Escorial kolostor délután 3 órától (október–március között), illetve 4 órától (áprilistól szeptemberig) egészen zárásig szintén ingyenes. Ilyen esetekben általában kérik, hogy személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel igazoljuk az állampolgárságunkat.

---

Az óváros felfedezéséhez tökéletes kiindulópont a Puerta del Sol, vagyis a „Nap kapuja”. Itt található az ország közepét és minden út hivatalos kezdetét jelző 0 kilométerkő, valamint Madrid jól ismert szimbóluma, az eperfát majszoló medve szobra. Hogy került a város címerébe ez a különös páros? A helyi monda szerint réges-régen, amikor Madrid még csak egy porlepte kis település volt, a környéket sűrű erdők borították, ahol a medvék is otthonosan mozogtak.

A szobortól mindössze néhány lépésnyire már a nyüzsgő bevásárlóutcák sodrásában találjuk magunkat, ahonnan könnyen elérhetjük a Plaza Mayor árkádjai alatt húzódó, hangulatos kávézókat vagy a Gran Vía állandó pezsgését. Ez a sugárút Madrid lüktető fő ütőere, ahol a divatos – bár többnyire borsos árú – éttermek és a kísértésbe ejtő üzletek egymást váltják.

---

Ha szeretünk a város utcáin barangolni, és közben tágas kilátásra vágyunk, a Faro de Moncloa tökéletes választás. A 92 méter magas toronyból lenyűgöző panoráma nyílik Madridra, amely még a gyakorlott utazókat is ámulatba ejti. Ha inkább a természet vonz, a Prado közelében megbúvó Real Jardín Botánico vár ránk – a főváros talán legszebb botanikus kertje, amelynek gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza, bár mai formáját az 1981-es újjáépítéskor nyerte el.

Egy várost azonban igazán csak úgy lehet megismerni, ha engedjük, hogy az utcái vezessenek bennünket. A séták során nemcsak rejtett terekre és hangulatos kávézókra bukkanhatunk, hanem a kirakatok előtt is könnyen elidőzünk – és ha párunk is velünk van, a divatüzletek bizonyára az ő figyelmét is magukra vonják.

---

,, A metró behálózza az egész várost. A Retiro park kihagyhatatlan a turistáknak (vigyázat, a kint osztogatott turistatérkép kicsit csalóka, a park nem négyszögletes, ezért el lehet keveredni). Zsebtolvajokkal vigyázat, és némi spanyoltudás nem árt." 

---

,, Madrid esetén a városkártya vásárlásnak nem feltétlen van értelme, ha kellően rugalmasak és szemfülesek vagyunk a múzeumok meglátogatását illetően. A repülőtéren könnyen belebotlik az utas a helyi BKV irodába, ahol mindenre tömegközlekedési eszközre érvényes zóna bérletet (A és B zóna is van, de turistaként mindenképpen elég az A zónás) lehet venni, mely 5 napra volt ~ 26 euro. Ezért cserébe a repülőtérre sem kell pótjegyet vásárolnunk, illetve egy igen terjedelmes metróhálózatot is használhatunk. A Prado és a Palacio Real is rendelkezik ingyenes órákkal, de ezekre mindenképpen készüljünk fel előre, mert teljesen változatos az ilyen jellegű nyitva tartás. A Palacio Real nekem különösen tetszett. Semmivel sem rosszabb, mint Versailles (csak a kert és a Tükörterem hiánya miatt marad hátrányban). Ne tévesszenek meg az omladozó falak, belül rengeteg csoda vár ránk, mérhetetlen dél-amerikai import arannyal (nem jókedvükből adták oda)." (Ádám)

---

Principe Pio
A belváros nyugati részén található Principe Pio vasútállomás közelében a Királyi Palota, az Almudena katedrális, a Debod templom található. A Teleferico, a madridi libegő a város fölötti dombra vitt fel bennünket (retúrjegy 6 euro) (2022)

------------------------------------------------------

Madridi múzeumokról - itt

Madridi templomokról - itt: https://utikritika.hu/madrid/madridi_templomok

Hétvége Madridban?

Bármennyi idő Madridban remek, ha sikerül egy hosszú hétvégét itt eltölteni, még jobb.

Ha hétvégén sodor jó sorsunk Madridba, semmiképpen ne hagyjuk ki az El Rastrot, a legendás vasárnap délelőtti bolhapiacot. Itt nincs szükség történelemkönyvre vagy útikönyvre – elég beleszippantani a levegőbe, és azonnal megérezzük, milyen lehetett az öreg Madrid néhány száz évvel ezelőtt. A forgatag évszázadok óta ugyanaz: emberek gyűlnek össze, hogy adjanak, vegyenek vagy cseréljenek – ruhát, bútort, régiséget, kacatot és kincset egyaránt. Volt már részem abban a szerencsében, hogy igazi ritkaságra bukkantam, ráadásul egészen baráti áron.

Az El Rastro szívéből rövid sétával elérjük a Lavapiés negyedet, amely egykor a „madridiság” esszenciája volt – a képeslapokról ismert, hamisítatlan madridi élet színtere. Az elmúlt években azonban átalakult: ma a város egyik legsokszínűbb és legpezsgőbb multikulturális központja. Kínai, arab, perui és pakisztáni közösségek élnek itt egymás mellett, magukkal hozva hazájuk ízeit, illatait és színeit, amelyekkel megtöltötték a negyed kis boltjait, éttermeit és kávézóit. Lavapiés ma olyan, mint egy nyitott világatlasz – csak épp illatokkal és ízekkel kiegészítve.

Királyi palota

Szerdán és csütörtökön 15 és 18 óra között uniós állampolgároknak ingyenes a belépés, na de sorban állni azért ilyenkor is kell. Sokaknak megéri kifizetni a belépődíjat azért, hogy végigjárhassák azokat a pompázatos, fényűzően berendezett termeket. Olyanokat például, ahol a nagyszabású állami fogadásokat szokták megrendezni. Vannak, akik megelégednek a palota előterének és a kilátóhelynek a megnézésével és kispórolják a programból a sorban állást. Elképesztően, reménytelenül hosszú sorokat lehet sokszor látni. Ráadásul a többórás várakozás folyamán idegesítheti a turistát az egész felhajtás szervezetlensége. Vannak, akiknek csalódást okoz a palota külsejének renoválásra, tisztasági festésre (?) szoruló állapota, vagy az, hogy az amúgy nagyon is mutatós parkettára giccses, silánynak tűnő szőnyegeket raktak. Az ablakok előtt sötét függönyök rogyadoznak, és ezektől a termek alig kapnak természetes fényt. A levegő is elég dohos. A legjobban kialakított rész talán a fegyverkamra. Összefoglalva: nem hatalmas hiba, ha valaki a palotalátogatást kihagyja. Lebeszélni azért senkit nem akarunk. Sorban állást könnyítendő, online jegyelővétel, skip the line opcióval.

A katedrális árnyékával - Kriszta fotója

A Királyi Palota Madrid történelmi szívétől nyugatra, a Manzanares folyó közelében magasodik. Kelet felől az Operaház és az Ópera metróállomás fogadja az érkezőt; a metróból feljőve, az opera épületét megkerülve már feltűnik a palota oldalhomlokzata. Innen néhány lépés a Plaza de Oriente, amelyet IV. Fülöp király különleges lovas szobra ural – ez volt a világ első olyan alkotása, amely a lovat két hátsó lábán, ágaskodva ábrázolta. A tér mindig tele van élettel: turisták, árusok, élő szobrok, fotósok és karikatúrarajzolók színes kavalkádja tölti meg.

A palota előtti zárt térre csak belépővel juthatunk be. A főbejáratot merev tartással álló egyenruhás őrök vigyázzák, akiket lovas katonák egészítenek ki. Az őrségváltás katonás pontossággal zajlik, hangos dobpergés kíséretében. A jegyvásárlást követően a látogatás egy ajándékbolton és a ruhatárnál kezdődik, ahol audio guide is igényelhető – magyar nyelven is.

A palotában – a díszes lépcsőház kivételével – szigorúan tilos a fényképezés, így a látogató kénytelen csak a szemével őrizni meg az élményt. A bejárás után érdemes átsétálni a szomszédos Almudena-székesegyházhoz, amely a város egyik legfontosabb temploma.

A palota könnyen elérhető metróval és vonattal is, a környező parkok pedig ingyen látogathatók, így már kívülről is lenyűgöző látványt nyújt az épületegyüttes. A belépődíj ugyan magas, de a belső terek pompája bepillantást enged a spanyol birodalom fénykorának világába.

Kriszta fotója

Sorban állás - Kriszta fotója

Palacio Real de Madrid Európa egyik legnagyobb királyi kastélya, amely 3400 teremmel rendelkezik. Biztonsági átvilágítás után, 13,- € ellenében léphettünk be és 3,- euróért audiogájdot is bérelhettünk, amit csak hitelkártyával lehetett kifizetni. (Gondolom azért, hogy ne vigyem haza a kis tabletüket.) Sajnos nem volt nálunk a fülhallgatónk, pedig akkor elég lett volna egy készüléket bérelni, és megosztva hallgatni, ahogy egy kellemes, magyar (!) női hang elmeséli, mit kell tudnunk a XVIII. századi épületről és annak berendezési tárgyairól.

A falakat olyan neves festők képei díszítik, mint Goya, Caravaggio vagy Velázquez. Ezért aztán minden teremben éber őrök figyelik, nehogy véletlenül lefotózzuk valamelyiket, mert attól nyilván súlyos károsodást szenvednének el. Ha végigcsoszogtunk a nyilvános termeken, ne felejtsük el megnézni a fegyverraktárt, amit a bejárattal szemközti szárny elejében találtunk meg nagy nehezen. A királyi család egyébkén már rég nem itt lakik, csak fogadások és rendezvények helyszíneként szolgálnak a termek. (2022) forrás

Szlifka Ádám fotója

Plaza Mayor

(plászá májor)

Hajdan a középkorban piactér volt, ma az egyik fő turistás hely Madridban. Ha valaki ezen a téren ül le étterembe vagy kávézóba, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Amúgy sok időt nem érdemes itt tölteni a kötelező fotózásokon kívül.Nem annyira sármos tér, már a nagy mérete miatt is. Viszont a térbő bármilyen irányba indulunk szép utcákat, miliőket láthatunk.

Casa de la Panadería - Kriszta fotói

Kriszta fotója

Retiro Park

Azaz Parque del Retiro, Madrid "zöld tüdeje". Hosszasan érdemes sétálgatva bejárni és aztán csúcsélményként megnézni a Kristálypalotát. A hatalmas park érdekes azért is, mert kellemes nézegetni a sétálókat, kocogókat. Érdemes valami kiteríthetőt vinni, hogy le lehessen heveredni a füvön. Hétvégeken rendesen megtelik a park, mert nagyon népszerű. A park egyfajta oázis, ahol a mozgalmas turistaprogramokat hajszoló látogató is megpihenhet egy időre. Jó leülni egy padra valamelyik ősrégi fa árnyékában. Nagyon szépen gondozott (a bokrok esetében nyírt) a Retiro, nem érdemes kihagyni a madridi programból, pláne tavasszal a virágzáskor. A parkban található több kávézó és lehet csónakázni a tavon. A Retiro Parknak kb. 15 ezer fája és 20 bejárata van! Szürkületben, munka után futóklubok garmadája tart esti edzést itt, tényleg minden irányban futó 1-50 taggal.

K. Kriszta fotói

Talán a várost ölelő, kissé kopár tájat igyekeznek ellensúlyozni a bőséges zöldfelületekkel, mindenesetre a madridiak igazán nem panaszkodhatnak: aki sétálni, kocogni vagy kutyát sétáltatni vágyik, annak szinte minden sarkon kínálkozik egy hívogató park vagy liget.

A számomra legkedvesebb hely az El Retiro park lett. Rendezett, áttekinthető kialakítása miatt itt nemigen lehet eltévedni, ugyanakkor a fák között igazi meglepetésekre bukkanhatunk. A közepén terül el a hatalmas csónakázótó, amelyet nyáron vidám evezősök népesítenek be, és itt áll a teljes egészében üvegből készült Kristálypalota is. Ezt a légies építményt eredetileg a Fülöp-szigetek élővilágának bemutatására emelték, ma pedig időszakos kortárs művészeti kiállításoknak ad otthont.

---

A Retiro park a madridiak és a turisták egyik örök kedvence. Mindig pezsgő, élettel teli hely, ahol a kikapcsolódásnak számtalan formáját megtalálja az ember. A mesterséges tavon bérelhetünk csónakot, biciklire pattanhatunk, hogy bejárjuk a parkot, vagy egyszerűen csak rábízhatjuk magunkat az árnyas sétányokra. Ezek nemcsak a kényelmes andalgásra, hanem a futásra is ideálisak. A hétvégék különösen hangulatosak: a madridi családok és baráti társaságok ilyenkor szívesen terítik le a pokrócot a fűre, piknikeznek, beszélgetnek, gyerekek szaladgálnak, kutyák játszanak. Itt valóban mindenki otthon érezheti magát – ez egy békés, mégis élettel teli hely, ahol mindenki megtalálja a maga tempóját, és azt csinálhatja, amihez éppen kedve van.

Sajnos az Üvegház (Palacio del Cristal) zárva volt - Kriszta fotója(2024)

Bernabeu stadion

(bernábeu)

A Nuevos Ministerios vasútállomástól kb. 900 méterre, található a Santiagio Bernabeu stadion, a Real Madrid a világ egyik legjobb és legeredményesebb focicsapatának szentélye. 2019 óta zajlik a stadion felújítása. Jelenleg is óriásdaruk, gépek, munkások és építési anyagok veszik körbe az épületet, de a stadiont először meglátni ebben a feldúlt állapotában is különleges pillanat volt. 2023-ra újul meg kívül belül teljesen a csapat szentélye.
A Real Madrid shopban az egyszerű focirajongó csak ámult a mezek, sálak, labdák és a legkülönfélébb ajándéktárgyak sokaságától. Itt minden csak a fociról, a játékosokról és a csapatról szól. Különleges érzés. Felejthetetlen az itt töltött idő. (2022)

2-3 órás programról van szó. Nem olcsó, 19 euró per kopf, igaz ezért lehet látni öltözőtermet, a sajtóértekezletek színterét, a játékosok padját és persze a hatalmas arénát. Megmutatják a trófeák termét. Puskás országából idejönni külön szám. Itt feszíthet a magyar, ha úgy tartja jónak. Feszíthet például Puskás nagy fotója előtt, vagy a játékengedélyét mutató vitrin előtt. Az egyik emelet végén Puskás plakátja virít, ezzel a felirattal: a 20. század legeredményesebb góllövője – 512 góllal, 528 meccsen. Naná, hogy nagyobb poén eleve meccsre jönni ide, de ez sokkal többe kerül: egy sima bajnoki meccs 45 euró jó esetben. Kívülről bizonyosan csúnyábban néz ki, mint a Camp Nou, belül azért pariban van a kettő. A legfelső sorok magaslatáról lenézni és elképzelni a meccset, egész jó élmény. Akik meccsen is voltak, arról számolnak be, hogy nagyon kulturált a nézőközönség, nincsenek berúgva és kellemesen lelkesek. A stadion látogatáshoz jegyeket ezen a linken érdemes keresgélni.

"Nőként igazán nagyon jó  volt a Bernabeu. Főleg a szünetben wc meglátogatása. Hosszasan gyönyörködtem a sorban toporgó milliónyi  pasiban és kb én 2 perc alatt végeztem. De komolyan más tekintetben is nagy élmény volt egy Real- meccs. Maga a stadion szép, elképszetően meredek a nézőtér, mindenkinek alaposan a lába elé kell néznie. Ami persze legjobban megfogott, az a lelkesedésük volt. Nem volt köpködés, ordibálás, gyűlölködés, csak óriási ováció minden hazai megmozdulásra. És sok olyan számomra nagyon megható családi jelenetet láttunk, ahol apa-fiú meccsnézés, közös éneklés, stb. volt, nekem ez nagyon bejött. A stadion maga tömegközlekedéssel roppant egyszerűen elérhető, az autózást mindenki  felejtse el.  Kriszta "

---

2022. július: Éppen felújítják, de ez nem gátolja meg a lilákat abban, hogy az építkezések idejére felfüggesszék a 25,- eurós stadionlátogatást. Ennyit még focimeccsért sem fizetnék, ezért gyorsan elhúztuk a csíkot onnan, így nem láthattuk a sok serleget és Puskás Öcsi kiállított cipőjét sem. Itt jegyzem meg, hogy a város tele van szuvenírárussal, akik a legkülönbözőbb tárgyakat árulják Real vagy Atletico (sőt Barca) emblémával, de valószínű, ez mind jogtiszta cucc, mert elég borsos az áruk. forrás

Real Madrid vs Manchester City (1:0) BL-elődöntőn voltunk - Kriszta fotója (2016. május 4.)

Ok, de ki  volt Santiago Bernabeu?

Spanyol focista volt természetesen. 1911-ben lett a Real Madrid játékosa, 1928-ig játszott a csapat színeiben. 1943-ban lett a Real elnöke, a pogárháború után az ő nevéhez fűződik a klub ujjászervezése. Labdarúgó ligák alapítása, olyan játékosok megszerzése a Realnak, mint Puskás Ferenc. Az új stadion megépítése, illetve kb minden, ami a Reallal történt 1978-as haláláig. Erre a teljesítményre sötét árnyékot vet frankóista múltja, ami miatt ő kapta az elnöki posztot. Nem passzív, nagyon is aktív katonai múltja, amikor Franco mellett harcolt a fronton, katonaként Katalóniában. A spanyol és katalán történészek a mai napig vitatkoznak Bernabeu szerepéről, előszeretettel nácizva a másikat.

Cava Baja

(kává báhá)

Ez a madridi utca este egyenesen szenzációs a rengeteg tapas bárral, a nagy élettel. Legfeljebb az okozhat megütközést, hogy a tapas árak piszok magasak. Az utca Madrid egyik régi negyedében található, a La Latinában. Ebbe a negyedbe amúgy is el kell látogatnia a turistáknak a kis szűk utcák hangulatossága miatt. Szombat estére érdemes leginkább időzni a Cava Baja meglátogatását, ilyenkor a bárokban és előttük látványos a mozgás. Jópofa a sok kiülős hely. Hétköznap viszonylag nyugis arrafelé. A Cava Baja azért sajnos már nem olyan hiteles, mint 10 évvel ezelőtt. Akkor még helyi öregek kártyázgattak és a bárok is kellemesen szakadtak voltak. Most már sok bár túl modern, trendi. Bizonyos értelemben kár.

Paseo del Prado

A Paseo del Prado egy olyan elegáns sugárút, ahol a turista kellemesen kószálhat szép, zöld környezetben. A feljebb leírt Retiro parkkkal szemben található. Pár gyalogpercre errefelé három jelentősebb múzeum (Prado, Thyssen-Bornemisza és a Reina Sofia) kínálkozik. A Paseo del Pradon a sétálásra ideális időszak a hét vége, mert közben azért egy forgalmas közút is.

Salamanca negyed

Ez Madrid egyik menő, divatos negyede. Este érdemes arra járni, mert akkor nyitnak ki az éttermek. Napközben is kellemes, de nincs akkora élet.Gusztusos, tiszta környék tele luxusboltokkal.

Gran Via

Egyfajta Rákóczi út sokkal elegánsabb változatban. Rengeteg nagyobb üzlet, szóval vásárolni érdemes idejönni. Fontos, hogy ne csak a kirakatokat nézzük, hanem csodáljuk meg a sugárút nagypolgári épületeit a bámulatos kidolgozottságú részleteivel, diszítéseivel. A Gran Víán érdemes a Bellas Artes kilátóját meglátogatni, főleg napos időben.

Plaza de Santa Ana

Itt található a kontinens legöregebb színháza, a Teatro Espanol, ami 1583 óta működik folyamatosan.

Hotel Reine Victoria de Madrid és egy installáció

Federico Garcia Lorca - Kriszta fotói

La Cibeles

(lá cibelesz, hangsúly az utolsó két szótagon) A Retiroval és a Gran Vía végigsétálásával érdemes összekötni. Plusz: Puerta de Alcalá.

Cibeles-palota - Kriszta fotói

La Latina negyed

A La Latina a spanyol főváros egyik legkarakteresebb negyede, ahol a történelmi múlt és a modern világ összeölelkezik. Madrid legrégebbi épületei éppen itt vannak. A madridiak imádják ezt a negyedet, mert itt a hagyományok mélyen gyökereznek. A madridiak körében népszerű elmenni a La Latinába sörözni. A turisták pedig azért is jönnek ide, mert itt igazán hangulatosak az éttermek, bárok, kávézók. Sokkal szottyosabb, mint a Gran Vía, pont ezért otthonosabb is.

Ha a hagyományos caña-t – a 250 ml-es, frissen csapolt sört, amit a spanyolok különösen kedvelnek – most inkább egy pohár jó borra cserélnénk, akkor irány a La Latina negyed. Vasárnap délután itt olyan tömeg hömpölyög, mintha másnap senkinek nem kéne munkába mennie. Bár ezen a környéken szinte lehetetlen melléfogni, mégis van egy apró, eldugott gyöngyszem, amit érdemes megkeresni: a Calle Cava Baja 25. Nosztalgikus hangulat lengi be, a falak között mindig régi spanyol dallamok szólnak, miközben kortyolgatjuk a borunkat és falatozzuk a mellé kínált mini kolbászkákat. Könnyen lehet, hogy egy második pohárral is kérünk, csak hogy legyen időnk minden apró részletet felfedezni a hangulatos berendezésből.

Puerta del Sol

Madrid közepe, minden látogatás kötelező eleme. Itt található a mackó, Madrid jelképe, itt van Spanyolország elméleti közepe is. Óriási élet van a Puert del Solon reggeltől éjszakáig.

,, Amikor a nyominger kis megállóépületből kiléptünk erre a központi térre, elmaradt a várt hatás. Nem nyűgözött le a látvány, és ez nem csak az éppen folyó építkezési munkálatok miatt volt. Jellegtelen, háromemeletes házak ölelték körbe a területet, fásult emberek igyekeztek a munkahelyükre, nyoma sem volt latin hangulatnak, a hispán életérzésnek. (2022) forrás

---

A belváros közepén levő vasútállomás a Sol. A belvárosi fővonalakon, ahol párhuzamosan futnak az elővárosi vonatok, néhány percet követési távolság van. A Sol közelében a Gran Via bevásárló utca, a Plaza Mayor főtér, a Mercado San Miguel piac, a Habsburg Madrid városrész, és a királyi Madrid is kényelmes sétával elérhető. (2022)

El Oso y el Madroño (A Medve és az eperfa) - Kriszta fotója

Cervantes-emlékmű

A Plaza de Espanan. Érdemes a környező épületeket is alaposan megnézni. A közeli Riu hotel kilátójába érdemes felmenni, 10.- euróért engednek fel. Ha van időnk, üljünk le egy italra, bámuljuk kicsit a lenti életet. Maga a kilátó zajos és zsúfolt, a fényképezés nehézkes.

Kriszta fotói

RIU Hotel kilátója

10.- Eur/fő, ez csak a felmenetel ára. Ehhez jön a fogyasztás, ha sikerül asztalt szerezni. Főszezonban tömegre, sorokra lehet számítani.

Kriszta fotói

Malasaña negyed

,, Ez a kedvenc madridi negyedem! Aki lezser, nyitott, sznobságtól mentes, fiatal&fiatalos miliőben érzi jól magát, az a madiridi programjába mindenképpen rakja bele a Malasaña meglátogatását. Mi mindössze egy órát töltöttünk ott, de üdítő élmény volt, pedig délután volt és biztos este még élénkebb ott az utcakép. Madrid más negyedeiben a sok graffiti zavaró, de a Malasaña-ban a falfirkák inkább utcai művészetnek (street art) érződnek. Nagyon nagyon rokonszenves közeg. Szimpatikusak az emberek: lazák, de nem feltünösködően. A kis boltok hangulatosak, ötletesek. Nem elegáns, inkább poszthippi" (K. J.,)  

Plaza de Colón

Kolumbusz-szobor - Kriszta fotója

                    A szomszédos Paseo del Arte-n Jaume Plensa szobrász Julia nevű, 12 méter magas alkotása - Kriszta fotója 
 

Gyermekeknek való programok

Madrid Río Park

A Manzanares Madrid folyója. Próbálják erősen rehabilitálni, bevonni a városlakók életébe. Ezzel a céllal jött létre 2011-ben a Madrid Río Park, 17 különböző játszótérrel. Nyáron strand is üzemel, érdemes megnézni.

Warner Bros. élménypark (Parque Warner)

Madridtól 20 kilométerre van a park. A belépődíj fejenként 39 euró. Késő délutántól olcsóbb a belépőjegy. Van családi jegy, és a másnapi látogatás ingyenes. A belépés és a helyi fogyasztás együttesére fejenként 50 eurót érdemes kalkulálni. Minimum 5-6 órás program. 8 euró a parkolás. Nem lehet bevinni kintről semmi enni- és innivalót. Ellenőrzik szigorúan, mélyen belenéznek a táskákba. Tömegközlekedéssel metró és busz, vagy két buszjárat (átszállás Pinto-nál) kombinációjával lehet oda eljutni Madrid központjából. A metró része könnyű, a buszok viszont ritkásan közlekednek, előfordulhat 20-30 perces várakozás is. Madrid belvárosából (Gran Via) taxival 50 euró eljutni a parkba. Nincsenek olyan hosszú sorban állások, mint a párizsi vagy amerikai témaparkokban, nem árt vinni csereruhát, mert vannak lespriccelős játékok (pl. Rio Bravo).

"Nagyon jók az egyes játékprogramok, viszont az enni- és rágcsálni valók, az ajándéktárgyak silányak és drágák (igaz adnak kedvezményeket adó vouchereket a Burger Kinghez és a mekihez). Szórakoztatóak a show műsorok, mint pl. a Police Academy. Egész jól áttekinthető az egész park, nem téved el benne folyton a látogató. Angolul kevés kiírás van, szinte minden spanyolul. Igaz a látogató nagy többsége spanyol. Van négy-öt hullámvasút, mi a Superman-t szerettük a legjobban, de tetszett Stunt fall (bumerángszerű) és a Batman is. Az egészen kicsiknek is van szerethető látványosság (főleg a rajzfigurák megjelenítései). Kár, hogy nincsenek itt sétálgató mesekarakterek (autóval közlekedők igen). Nem jó, hogy egyes játékprogramok nyitva tartási ideje úgy van kialakítva, hogy a látogató esetleg kénytelen kihagyni, mert nem fér bele az idejébe. Érdemes estére is ott maradni, mert vannak látványosságok. (Detti)

Egyéb látnivalók

Círculo de Bellas Artes

C. de Alcalá, 42, a Grand Via-nál

Nem múzeum.

Csodás régi épület tetején panoráma kilátó van és bár. Napos időben remek a kilátás. A belépőjegy 5.5.- euró.

Kriszta fotói

Faro de Moncloa

Belépődíj:4 euró.-

Moncloa-i világítótorony (Faro de Moncloa) egy 92 méter magas építmény, amit 1992-ben építették a Sevilla-i Expo alkalmával. A kilátás a toronyból gyönyörű, mivel jól láthatók Madrid nevezetességei és a környező táj. A látogatók panorámalifttel jutnak fel a torony tetejére, ahol egy kilátóterasz található.

Kriszta fotói

Arco de la Victoria - Kriszta fotója

Sonkamúzeum – ahol nemcsak a szem lakik jól, hanem a száj is. Ha a klasszikus múzeumok helyett inkább az ízlelőbimbóimat kényeztetném, akkor irány egy Museo del Jamón. Ezek a „sonkamúzeumok” nevében ugyan rokonai a komoly kulturális intézményeknek, de itt szerencsére szó sincs arról, hogy „mindent a szemnek, semmit a kéznek” – sőt, kóstolni kifejezetten ajánlott. A mennyezetről hatalmas sonkalábak lógnak, a pult mögött pedig mosolygós eladók szelik vékonyra a legfinomabb falatokat. A spanyol sonka fogalom, amit csak akkor értettem meg igazán, amikor először kóstoltam meg egy serranót, majd egy ibériai sonkát, mellé pedig chorizót, hogy teljes legyen az élmény. Itt nemcsak látványban, hanem ízekben is múzeumi mesterművek várnak.

---

Két igazán különleges, alternatív kulturális helyet is felfedeztem Madridban. Az Arganzuela kerületben álló Matadero Madrid egykor vágóhíd volt, ma pedig pezsgő kortárs művészeti központ, ahol műtermek, kiállítások, hangulatos kávézók és színházi terek adják a hely színes életét.

A belváros közelében, a Lavapiés negyedben található La Tabacalera szintén ipari múltú épület: régen dohánygyárként működött, ma viszont egyszerre kiállítótér, graffitigaléria és közösségi kert. Hétfőn hivatalosan zárva tartott, de egy oldalajtón keresztül két fiatal jókedvűen beinvitált minket. Így barangolhattunk végig a street art alkotásokkal borított folyosókon, miközben a próbatermekből különféle hangok és dallamok szűrődtek ki, mintha a város kreatív pulzusát hallgattuk volna.

"Amit különösen élvezek az itteni vendéglátásban, hogy a pincérek nem nézik ki az embert, akkor sem, ha órákig csak egy kávé fölött üldögél és közben újságot olvas vagy beszélget. Nem kell attól tartani, hogy 'kizavarnak', hogy átadjak másnak az asztalt ;-) Mostanában egy kávézóban tartjuk a spanyol órákat is, miközben csak egy-egy frissen facsart narancslevet szürcsölünk el. Úgy gondolom itt nem számít luxusnak, hogy az emberek teraszos kávéházakba/éttermekbe menjenek és megtöltsék azokat minden sarkon, mivel ez az itteni életstílus szerves részét képezi! A spanyolok az év minden szakában szeretnek kiülni es onnan élvezni a nyüzsgő forgatagot vagy egy baráti beszélgetést. A fiatal és idősebb generáció egyaránt." forrás

Zenélő óra a Thyssen-Bornemisza múzeum szomszédságában - Kriszta fotója 

---

Madridban a Prado környékén szálltunk meg, és esténként hosszú sétákat tettünk a városban. Egyik ilyen alkalommal a Cibeles térre is eljutottunk, ahol első látásra beleszerettem egy hófehér, pompás épületbe, amely leginkább egy hatalmas, díszes esküvői tortára emlékeztetett. Ez a Palacio de Comunicaciones, amely 1904-ben épült Antonio Palacios és Joaquín Otamendi tervei nyomán. A tér maga, a Plaza de Cibeles, Madrid egyik ikonikus pontja, ahol a város futballcsapatának szurkolói a győzelmeket ünneplik. Közepén áll a híres szökőkút, amely a Termékenység Istennőjét ábrázolja, amint oroszlánok vontatta kocsiján ül. Az épület és a szökőkút az idők során a város jelképeivé váltak.

A palota 2007-ig a főposta és a Postai és Távíró Múzeum otthona volt, majd a Városháza költözött ide, és 2011 óta Cibeles Palotaként ismerik. 1993-ban felkerült a Bien de Interés Cultural listára, amely Spanyolország legjelentősebb műemlékeit tartalmazza. Az épület eklektikus stílusban született: gótikus, román és reneszánsz elemek ötvöződnek benne a spanyol modernizmus játékosságával, az összhatás pedig egyszerűen lenyűgöző.

---

Sokan óvva intenek a Lavapiés negyedtől, de szerintem nem kell félni tőle. Igaz, nem tartozik Madrid legjobb hírű részei közé – a Puerta del Sur és a Plaza Mayor között, a La Latina szomszédságában található, és régen munkásnegyed volt. Ma főként afrikai, arab, indiai és kínai bevándorlók lakják, az utcák pedig olyan szűkek és a házak annyira közel állnak egymáshoz, hogy a napfény alig jut be. A környéken rengeteg kínai nagykereskedés működik, ahol 3–5 euróért kínálnak farmereket, amiket máshol akár tízszeres áron is továbbadnak.

Ahogy az ember közelebb ér a belvároshoz, a ruhaboltokat lassan felváltják a fűszereket, alapanyagokat árusító ázsiai üzletek, arab, kínai, indiai és pakisztáni boltok, valamint a locutóriók, ahonnan az itt élők telefonálnak vagy interneteznek. Mindenfelé apró, hangulatos éttermek bukkannak fel – libanoni, indiai, pakisztáni, kínai, koreai, arab és afrikai konyhával, igazi kulturális kavalkádot teremtve. Spanyol szót itt ritkán hallani, turistát is kevésbé látni, pedig ez is Madrid arca. Érdemes felfedezni, mert a szűk utcák között apró kincsekre bukkanhatunk: különleges homlokzatokra, régi erkélyekre, eldugott terekre vagy izgalmas üzletekre – és az ízekben sem fogunk csalódni.

Fotóegyveleg

V. Jancsi fotója

R. Gyuri fotója

Kriszta fotója

Puerta de Alcalá - Kriszta fotója

A sugárút forgalmi zaja miatt fejfájást érző hölgy - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek