ÚTIKRITIKA.HU / Szingapúr






Szingapúr

Szingapúr dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

fotó by Elter

Szingapúr dióhéjban

  • Szingapúr városállam Délkelet-Ázsiában van, 9492 kilométerre Budapesttől.
  • Mindössze 693 négyzetkilométer területen 4,4 millióan élnek.
  • Magyar állampolgároknak nem kell vízum, amennyiben 90 napnál rövidebb ideig turistáskodnak Szingapúrban.
  • Szingapúrban a nemzeti valuta a szingapúri dollár (SGD).

Szingapúr a világ egyik legjobb közbiztonságú országa, nagyvárosa. Gyakorlatilag nincs bűnözés, és a turistát e tekintetben semmi veszély nem fenyegeti. Viszont a városállam kőkemény szigorúságú szabályaihoz, törvényeihez a turistának száz százalékosan igazodni kell.

Egy 2016-os nemzetközi rangsorban Szingapúrt tüntették fel a világ legdrágább városának. Ez azonban elsősorban a helyben tartósan élők költségeit veszi figyelembe. A havi átlagos nettó fizetés: 800 ezer forint.

Olcsó repülőjegyek Szingapúrba

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • Marina Bay
  • Singapore Flyer
  • Buddha foga Ereklyetemplom
  • Negyedek (kínai negyed, arab negyed, indiai negyed, koloniális negyed)
  • Metró
  • Állatkert
  • Sentosa sziget
  • Bukit Brown temető
  • Delfin-sziget
  • Waterfront Pomenade
  • Nemzeti Orchidea kert

"2014 - Szingapúr a világ legdrágább városa! Öt helyet ugrott előre Szingapúr tavalyhoz képest, ezzel hatodikból első lett az Economist legdrágább városok-listáján, írja a Bloomberg. A lista a megélhetési költségek szerint rangsorolja a városokat, így Szingapúr esetében a felértékelődő valuta, a magas rezsi- és autófenntartási költségek járultak hozzá elsősorban a helyezéshez, de ruhát venni is itt a legdrágább dolog a világon."

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett:

  1. Hihetetlenül gazdag, rendezett, biztonságos, a világ legtisztább városa
  2. Vásárlói paradicsom, az üzletek, áruházak, szolgáltatások elképesztő választéka
  3. A kifőzdék százait felsorakoztató food hall-ok látványa, illatai
  4. Az Orchard Road mozgalmassága
  5. Az MRT (metró) szuper modernsége
  6. A sok zöld terület
  7. A kultúrák izgalmas keveredése, illetve egymás mellett élése
  8. Rengeteg turistás programlehetőség
  9. A helyiek fegyelmezettsége, joviális magatartása, jól öltözöttsége és jómódja
  10. A folyóparti Clark Quay esti forgataga, vonzereje

Nem tetszett:

  1. Túlságosan is szervezett, tökéletes, szabályozott minden, s ettől nem elég lezser, oldott hely
  2. Minden nagyon modern, a régi negyedek, utcák köre szűkül
  3. Gyakran akkora a forróság, olyan magas a páratartalom, hogy az épületekben kell időzni, na meg a záporok kemények
  4. Sok üzletben, bevásárlóközpontban, vendéglátóhelyen túl nagy az embertömeg
  5. Domborzatilag, fekvése alapján a város nem olyan izgalmas, mint pl. Hongkong
  6. Bármennyire jól szervezett a város, gyakran vannak förtelmes közlekedési dugók
  7. A turistás felfedezése elég költséges a magas belépődíjak miatt, drágább, mint Malajzia és sokkal drágább, mint Thaiföld vagy Indonézia
  8. Három teljes nap után már unalmassá válhat
  9. Eléggé elnyugatiasodott, mesterkéltté vált, az ázsiai lelkület rokonszenves vonásaiból kevés maradt meg
  10. Drágák a hotelek, az olcsók elég gagyik

Vélemények

"2013-ban 16 év után jutottam el ismét Szingapúrba. A változás döbbenetes volt. Szingapúr a jövő városa lett csillogó felhőkarcolókkal és olyan építészeti csodákkal mint a szuperfák és a Marina Sands Bay szálloda. Ez utóbbi tetején 200 méter magasan a kilátóból fantasztikus panoráma nyílik a városra. A legjobb este menni, amikor a fények varázslatosak. Ha valaki megengedheti magának akkor legalább 1 éjszakát szálljon meg ebben a szállodában, mivel a tetején levő 150 méter hosszú infinity medencében úszkálva a város a lábai előtt hever. A szuperfák 25-50 méter magas növényekkel teleültetett műfák, mely közül kettő egy híddal van összekötve, ahova csekély belépő díj ellenében fel lehet menni és a lélegzet elállító panorámában gyönyörködni. Nem szabad kihagyni! Ez már a XXII. századot idézi." (Cs. Ági, Vista, 2013)


"Szerintem gyerekekkel messzire (Ausztrália, Új Zéland és társai) utazóknak a legtökéletesebb stopover. Tiszta, zöld, biztonságos, jól szervezett és Ausztráliához-ÚZ-hoz képest nem is drágább. Akkor is érdemes kimenni a reptérről, ha csak kb. 8-10 óra áll a rendelkezésre, mert a kiváló tömegközlekedésnek hála gyorsan el lehet jutni mindenhova. Ha csak egyetlen látványosságra van idő/anyagi keret akkor az mindenképpen a Singapore Flyer legyen - hatalmas óriáskerék (a londoni Eye-hoz hasonló). Kb. fél óra egy kör, es egy dizájnos többszemélyes üvegkalitkából csodálhatja az emberfia a szingapúri építészet és várostervezés remekeit. Ajánlom hosszabb tartózkodás esetén is első programként, mert fentről jól lehet látni, hogy hova érdemes kiruccanni egy közelebbi ismerkedésre. A városnézésre rengeteg cég kínál hop-on hop-off típusú és hagyományos idegenvezetős városnéző buszokat. Általában, ha valaki SQ-val utazik, akkor a rajtuk keresztül foglalt stop-over programban a városnéző busz is benne foglaltatik.

A nyári hőség (ugyanakkor van nyár, mint nálunk) magas páratartalommal is jár, ilyenkor szabadtéri vándorlás helyett jó menedék a számos légkondis plázák egyike. Nyugat-Európainál valamivel olcsóbban vásárolhatunk a tömegcikkeket árusító boltokban. Azért is tökéletes Szingapúr az Ázsiával való ismerkedésre, mert a városnak van indiai, maláj és kínai negyede is. Érdemes őket meglátogatni, mert így rövid idő alatt betekintést nyerhet az utazó a különböző kultúrákba. Ezekben a negyedekben még magyar pénztárcához mérten is relatív olcsón lehet jót enni... A szingapúriak nagyon kedvesek, segítőkészek, és jól beszélnek angolul." (Szila, 2012)


"Nagyon szerettük, mindenki a családban (felnőtt + 2 gyerek). Talán azért, mert mindenki megtalálta azt, amit keresett. Sokszínű, szórakoztató. Könnyen bejárható, kis helyen van és ott minden megtalálható. 4-5 napos programnak tökéletes, utána irány Kuala Lumpur. Az egyetlen csalódás az éjszakai állatkertben ért, mi felnőttek jobban élveztük, mint a gyerekek. Ők a felhőkarcolókat imádták." (Márkus család, 2012)


"Nekem ez az egész túlzottan szabályozott, steril. Ázsia legyen nyüzsgő és koszos, mindig úgy képzeltem. Hát, Szingapúr tiszta, szabályos. Azt azért el kell ismernem, hogy remekül működik, a gazdasági teljesítményük és a metrójuk lenyűgöző." (Kriszta, 2011)


"Hosszú éveken át éltem a családommal Szingapúrban. Remélem érdekesek, tanulságosak lehetnek nem régi emlékeim azok számára, akik Szingapúrba látogatnak turistaként.

A pozitívumok hosszú sora:

  • Szingapúrban az emberek tiszták, nyugodtak, tisztelettudóak, fegyelmezettek.

  • Az autóvezetők nem dudálnak, az utcákon nincs káromkodás, verekedés, hangos szó.

  • Nincs rosszindulat, nincs irigykedés. Minden problémájukat feladatnak, kihívásnak tekintve boldogok, mosolygósak.

  • Nagyon ügyelnek az egészséges életmódra: táplálkozás, hetente masszázsok, és az elengedhetetlen meditációk. Minden áruházban, az utcán szinte száz méterenként van masszázsszalon. Van sok helyen a már nálunk is ismert bőrevő halas-lábkozmetikai szolgáltatás.

  • Szingapúrban a közbiztonság még Svájcnál is jobb. A gyerekek, ha nem akarnak iskolabusszal menni, akkor nyugodtan egyedül is hazasétálhatnak. Nincs bűnözés. Az utcán nem dohányoznak. Nincs kábítószer (halálbüntetés jár a kábítószer kereskedőknek).

  • Az utcák tisztasága érdekében rágógumit nem árusítanak az országban, és a külföldieknek is tilos rágózni., bár minket egyszer sem állítottak meg ilyesmiért.

  • A Szingapúrban élő külföldiek összefognak, és a helyiek nagy tisztelettel vannak a külföldiek iránt.

  • Ugyebár Szingapúrban a legtöbben a kínai mandarin nyelvet beszélik. Kislányaim hihetetlenül gyorsan megtanulták ezt a nyelvet. Most Amerikában élünk, és a lányaim sokszor kínaiul beszélnek egymással. Ezt nehéz szinten tartani, de igyekszünk. Lily lányom cukin keveri is sokszor a kínait és az angolt.

  • Képzeljétek el, hogy amikor esik az eső, az emberek esernyőt tartanak a fejed felé az utcán!

  • Vagy például egyszer a Starbucks-ban kértem, hogy ne legyen forró a kávém és így gyorsan megihassam. Mégis nagyon forrón adták oda. Nekem meg sietnem kellett valahová vinni a kicsiket. Erre az eladó letérdelt elém és bocsánatot kért, hogy nem teljesítette a kérésemet. A következő, már nem forró kávét ingyen kaptam…

  • Szingapúrban az időtényező nagyon fontos a helyi emberke számára. Senki nem késik el sehonnan. Ha például taxit hívsz, pontosan megmondják, hogy 5-7 vagy 7-9 perc alatt ér oda. És be is tartják.

  • A szingapúriak féltik a naptól a bőrüket. Megdöbbenti őket, amikor látják az európaiakat napozni. A napsugaraktól esernyővel védik magukat az utcákon járva. Fehérítő szappanokat és krémeket használnak, fehérítő kezelésekre járnak. Minél fehérebb a bőröd, annál magasabb társadalmi státuszú vagy. Az utcai munkások jellemzően sötét bőrűek.

  • Nem esznek kenyeret. Reggelire, ebédre és vacsorára is meleget esznek, főleg leveseket, rizst zöldségekkel, hallal, hússal. Kávé helyett inkább sűrítményt (chicken essence) isznak.

  • Szingapúrban senki nem vár el borravalót! Mindent két kézzel adjál át és vegyél át, kicsit meghajolva, a tisztelet jeleként. Ha nem így csinálod, akkor nyomban tudni fogják, hogy turista vagy.

  • Az itt élő külföldiek szempontjából érdekes, hogy hotelt mindenhol kapsz.

  • A közértből telefonon házhoz rendeled az élelmiszert, ingyen házhoz szállítják és csak egy hónap múlva fizetsz! A lakások bejáratánál mindenki leveszi a cipőjét (a templomokban is).

  • Az áruházak minden szintjén van újraélesztő gép.

  • Tudjátok, hogy hívják Szingapúrban a McDonalds-t? Máidángláo.

  • Na is jöjjenek azok a dolgok, amikre nem tudok jó szívvel, kellemesen, pozitívan emlékezni:

  • Az embereknek Szingapúrban nincs kreativitása. A fő cél az utasítások és feladatok végrehajtása, még akkor is, ha a minőség rovására megy és csak félig sikerül.

  • Túl sok a szúnyog.

  • A singlish, azaz a szingapúriak által használt béna angol. Can you? Can-can stb. (szörnyű)

  • A pottyantós vécék.

  • A mindennapos trópusi hőség és a magas páratartalom, és hogy emiatt nem lehettünk eleget a szabadban.

  • A szagok.

  • Nincsenek emberi jogok. Ha "valaki" vagy, akkor mindent el tudsz intézni. Ha viszont Fülöp-szigeteki szegény, akkor semmit sem ér Szingapúrban az életed. Egy kis teherautóban bezsúfolnak akár 40 Fülöp-szigeteki vagy indiai melóst a munkaterületre szállításkor. Az ebédszüneteikben a koszos földön alszanak, pihennek.

  • Kisgyerekeket szállítanak bukósisak nélkül motoron, az autópályákon. Az én kislányommal, Lillyvel egyidős gyerekeket az anyós ülésen viszik bekötetlenül.

  • A taxisok nem ismerik a város nagy részét. A legtöbbjük csak a kínai karaktereket ismerik s így, a latin betűs térképeinkkel nem tudnak mit kezdeni. (csak szingapúri állampolgár lehet taxis).

  • Az ázsiai nem felejt. Még magának sem tud megbocsátani. Annyira, hogy képes inkább véget vetni az életének.

  • Itt mindenkinek van egy "dossziéja". Még nekünk is volt. A taxisok között az utcán is beépített civil rendőrök vannak, és mindenhol mindent bekamerázva figyelik az embereket.

  • Szingapúrban a Pampers és a Huggies pelenkák rossz minőségűek, áteresztők. Mi a japán MamyPoko-t használtuk. Na ezt csak azért említem meg, mert lehet, hogy valaki éppen csecsemővel utazik oda.

(az örök vistás Judy, 2012)

Olvasmányos linkek

"Halálosan idegesítő, hogy mindenki csoszog az utcán. Mindenhol nagy a tömeg és olyan lassan mennek, hogy amikor az ember siet valahová, szinte gyilkos indulatokkal kerülgeti a többi gyalogost. Mindenfelé kis oltárok vannak az isteneknek, amiken a 40 fokban kedélyesen rothad a szépen kikészített virág, gyümölcs, hús(!). Bámulnak – Szőke, kék szemű vagyok, ezért többen megállítottak az utcán, hogy lefotózhassanak. Ez tulajdonképpen nagyon kedves dolog, de egy idő után elég idegesítő. Hideg-meleg – Kb. 15 fokra klímázzák a buszokat, taxikat. Kint 90% páratartalom és 40-45 fok, felszállsz a buszra, meglátszik a lehelet. Mindig volt nálam vastag kardigán, sál. A busz és taxi ablaka kívülről volt párás. Volt, hogy ültem a buszon, kint borult volt az idő, bent jeges hideg – olyan volt, mintha egy különösen kellemetlen novemberi napon lennék mondjuk Frankfurtban. Aztán leszáll az ember és arcul csapja a trópusi hőség. Csótányok – Este mindenfelé futnak a kis lábaikon, de nappal is, amikor esik az eső és megtelnek a csatornák, csapatokban áradnak ki az utcára, másznak fel a falakra. Gyűlöletes lények, óriásiak, barnák, kemények, gusztustalanok. Mindig az volt az érzésem, hogy el fogják lepni a meztelen, szandálos lábamat. Persze soha nem másznának rá az emberre, de mégis ez volt a kényszerképzetem, mindig rettegve fürkésztem a földet a lábam körül." forrás


"Szingapúr Rio de Janeiro- n kívül a világ második városa, amelynek területén őserdő található. A világ első éjszakai szafarija is itt található, mely ma is az egyik legsikeresebb attrakció. Minden év júliusában a nagy szingapúri vásár alatt külföldi turisták tízezrei özönlik el a bevásárlóközpontokat, mivel fogyasztói áraik felveszik a versenyt a térség bármely országával. Svájc mellett az egyetlen fejlett ország, amely négy hivatalos nyelvvel bír. Szingapúr az az ország, mely nem tartozik az álom úti célok közé. A többség általában vagy ugródeszkának használja a térség ismertebb országainak bejárásához vagy az ausztráliai útját szakítja meg pár napra.

Szingapúr a maga útját járja. Sokszor szégyentelenül 21. századi és máskor középkori arcát mutatja. Sokszor hamisíthatatlanul modern, máskor autentikusan ősi. Pontosan tíz év elteltével másodszor érkeztem a mini országba. Megrettentett a tradicionális negyedek felé közeledő buldózerek hada. Ez lenne a fejlődés ára? Ezek a kérdések tolultak fel újra, amikor a világ legjobb repterének tartott Changi reptérre érkeztem.

A város pár nap alatt akár gyalogosan is bejárható, s legkönnyebben ezt a sétákat tartalmazó ingyenesen kapható brosúra lehet megtenni.

A koloniál negyed: Itt találhatóak a brit éra építészeti örökségei, a régi parlament háza, a Victoria Színház, a legfelsőbb bíróság vagy a Raffles épülete. Hacsak valakinek nem hobbija az effajta építészet, a város többi negyede sokkal ígéretesebb és ezeknek az épületeknek a többségét egyik helyről a másikra utazva amúgy is érintjük. Persze a Raffles hotel bárjában a híres Singapore Sling koktélt nem lehet kihagyni. Szerveznek angol ötórai teákat is, aránylag jó áron, hogy a csórók is élvezzék a koloniál fílinget.

A kínai negyed: Abszolút logikátlan módon, a negyed legismertebb épülete egy Indiai templom a Sri Mariamman. A 10 évvel ezelőtti hat órai hindu rituálé ugyanolyan magával ragadó, színes és zajos. Nem szükséges szigorú útvonalat követni. Menjünk csak az ösztöneink, orrunk és szemünk után. Ez volt az a terület, mely annak idején aggodalommal töltött el. Feleslegesen. Design fanatikusoknak különösen ajánlom a Tanjong Pagar út és a Duxton környékét, ahol a felújított házakon mind az 5 építészeti stílust megfigyelhetjük. Az ország legrégibb temploma, a Thian Hock Keng kínai templom is természetesen itt található.

Az indiai negyed India kicsiben füstölőkkel, textilekkel a tömeg és az érinthetetlenek pakundeklis házacskái nélkül. Rengetek templom, érdemes előre felkészülni és ízlés szerint választani, mivel a két legismertebb templomot a kínai negyedben, illetve a Belconnen negyedben már meglátogattuk.

Az arab negyed: Annyira közel van a városmaghoz, hogy akaratlanul is érintjük. Három fő nevezetessége a Szultán mecset, az Istana kampong glam, hivatalos rezidenciája Hussein Shah szultánnak és az Arab utca. Ez a negyed kereskedelmi központja is, tele üzletekkel, éttermekkel.

Az állatkert: A világ számos állatkertje modernizálódott az évek során. Ennek ellenére a szingapúri színvonalat talán egyik sem érte el. . Itt valóban embert és állatot csak a természetes határ választ el. A szafari színűre festett kisvonatok, a dzsungel tematikájú étterem, a gerekeknek még mindig ez a nyaralás csúcsa. A mellékhelyiséget mindenképp keressük fel, én már csak ebben mérem egy ország fejlettségi színvonalát. Érdemes a madár parkra és az éjszakai szafarira is érvényes 3 az egyben belépőt venni, mely egy hétig érvényes. Bevallom őszintén, hogy Sentosa szigetre nem volt időm elmenni. Állítólag családosoknak különösen ideális, modern, szórakoztató témapark. Ez a hátránya, ha valahova visszatérünk. Keressünk a régi helyszíneket, emlékeket és a végén rájövünk, hogy szinte ugyanazt az útvonalat jártuk be újra és újra, talán nem is a régi helyszínek után kutatva, hanem az akkori önmagunkat keresve és az új dolgokra nem marad időnk.

Sokunk szerint Szingapúr a világ gasztronómiájának egyik fellegvára. Nem a sznob éttermekre gondolunk, ahová 1 évre előre kell bejelentkezni és havi fizetésünket hagyjuk ott egy előételért. Itt jó áron, jót lehet enni. Ezek az éttermek nem szerepelnek híres éttermi ajánlókban sem, nincs Michelin csillag, mivel ide hús-vér emberek, helyiek és turisták járnak, nap mint nap, hogy az ázsiai gasztronómiának hódoljanak páratlan környezetben. A központban az öblökben teljes negyedek lettek szentelve éttermeknek, A Boat Quay és a Clark Quay felújított tradicionális épületei kilométer hosszan mind-mind éttermeknek adnak helyet. Ne keressünk gyors éttermeket vagy kávézókat (utóbbiból akad, egy-kettő) ez itt ázsiai konyhai örömök helye. (2011)" forrás


fotó by Elter


"Szingapúrban a reptérről metróval, taxival vagy busszal lehet közlekedni. Mindegyik nagyon kényelmes és gyors. A taxit, ha vki rövidebb ideig marad, azért ajánlanám, mert amellett, hogy nem drága, sokkal többet is lát az ember a föld fölött, ami igen csak megéri! Szingapúri dollár SGD a fizetési eszköz, aminek jelenlegi átváltási árfolyama 1SGD=122Ft, de számos helyen USA dollárral is megy a vásárlás. Kártyával szinte mindenhol lehet fizetni, ezért nagyon kényelmes, nem kell készpénzzel rohangálni. Még a taxiban is van kártyalehúzó. Annyi csak, hogy 20SGD-ig ráteszik a kártyahasználati díjat. 20SGD fölött viszont nem. De ezt előre mondják.

Szállás tekintetében én az Orchard Rd környékét javasolnám, mivel az van a legközpontibb helyen. Ez nem azt jelenti, hogy máshol nem lenne jó , csak személy szerint úgy gondolom innen a legegyszerűbb a közlekedés, és annak idején nekünk is határozottan ezt ajánlották, amit most itt tovább is adok. Mi az Elisabeth nevu hotelban szálltunk meg, ahol éjszakánként 140USD volt egy szoba, ami egy átlagos összeg az Orchard Rd környékén lévő hotelekben. Vannak persze ennél jóval drágább és exkluzívabb hotelek, attól függ kinek mi kell ;)

Időjárást tekintve trópusi: éjszaka 24 fokra "hűl le" a levegő, napközben általában 30 fok körül van. December és január valamivel hűvösebb, de esősebb is. Habár egy óránál többet nem nagyon esik akkor sem. Mikor mi kint voltunk, napi egyszeri félórás frissítő trópusi záporok volt, amit inkább neveznék romantikusnak, mint zavarónak ;) Az egyetlen, amit talán az emberek egy része nem visel jól, az az állandó magas páratartalom, ami akár 85-100%-os is lehet." forrás


"Délkelet-Ázsia leggazdagabb országában mindenki jól nevelt és jól öltözött, csillogó-villogó felhőkarcolók és gyönyörűen karbantartott gyarmati épületek szegélyezik a széles és makulátlan sugárutakat, ahol még az R8-as Audik sem lépik túl a sebességhatárt. A szabályok megszegése nem is lenne kifizetődő, a büntetések 70.000 forintnyi szingapúri dollárnál kezdődnek, ennyibe kerül, ha valakit a metrón evésen vagy iváson kapnak. A mindent látó biztonsági kamerák rendszere elől pedig nehéz elbújni. A belvárosban pláza plázát, bank székház bank székházat ér, a robbantásokkal elővarázsolt új telkeken a nap 24 órájában épülnek a mindig nagyobb bevásárló- és szórakoztató központok. A centrumban zöld területeknek már nem is maradt hely, munka után az emberek az aszfalton kocognak. Az árak a környék országaihoz képest meglehetősen magasak, de a tömegközlekedés és az utcai étkezés még így is fele annyiba kerül, és sokkal színvonalasabb, mint otthon. A kínai finomságok és a sokkoló épületek mellett a világ legjobb esőerdei állatkertje volt számunkra Szingapúr fénypontja. A tisztaság, jól-szervezettség, az elektronikai cikkek végtelen választéka és a rendkívül alacsony bűnözési ráta szokatlan és vonzó, de a túlzott kiszámíthatóság, sterilitás és szabályozottság miatt végül is nem szívesen élnénk itt. (2010)" forrás


"Mire vigyázz, ha Szingapúrban jársz? Néhány egyszerű példa: ne dobjad el a legkisebb szemetet sem, ne tüsszents úgy, hogy nem teszed a szád elé a kezed, véletlenül se köpködj, szabad téren is csak a kijelölt területen gyújtsál rá, ne menj át a piroson vagy nem kijelölt átkelőhelyen, húzzad le a WC-t használat után. Ezeknek a kis, de logikus dolgoknak az áthágása, elmulasztása adott esetben büntetést, vagy ha pénzed nincs, rendőrségi procedúrát vonhat maga után. Mennyire drága? Nagyon-nagyon. Egy fél literes víz kb. 350-500 forint a boltban. Viszont az egész hely sterilen tiszta. Az emberek minden szituációban nagyon illedelmesek. Ja, igen, ez is egy érdekesség. A taxisokra vonatkozik egy olyan szabály, hogyha egy turista panaszt tesz ellenük, akkor végérvényesen bevonják az engedélyüket. Egyetlen alkalom után! (2011)" forrás


"Sokáig azon a véleményen voltunk, hogy Kuala Lumpur után nem érdemes megállni Szingapúrban, hisz ugyanúgy csak egy fejlett, plázákkal teli, hűtött nagyváros amit szintén malájok, kínaiak és indiaiak laknak. De ha már ilyen közel vagyunk hozzá …. Ahogy egyre jobban körvonalazódtak a város felhőkarcolói a hajóról nézve, a fülünkben csengtek a nepáli tartózkodás alatt megismert őslakos Yuna már egyszer idézett szavai amik szintén nem biztattak túl sok különleges élménnyel, érdekes látnivalóval. Ilyen kezdet után vagy teljes a siker vagy óriási a katasztrófa. Nos, az előbbi. Két-három napot terveztünk és végül anyagi megfontolásból (csak) egy hetet maradtunk. Imádtuk Szingapúrt.

Gondolom nem mondok meglepő dolgot azzal, hogy Szingapúr nem egy hátizsákos paradicsom. Az olcsó hostelekben, a 6-8 ágyas hálótermekben – ha valaki jobb szót tud a dormitoryra kérem jelezze – átlag 16-18 szingapúri dollár (SGD) egy éjszaka. A kaját akkor úszod meg olcsón ha a sarki kínai kisboltban széles választékkal kínált tésztaleveseken és a hostelek vajas pirítós, instant zabkása, instant kávé menüjén tartod magad, ami kicsit unalmas úgyhogy itt egy hét alatt el lehet költeni 3-4 hét nepáli büdzsét. A lehetőségekhez mérten a legolcsóbbak itt is az utcai éttermek (vagy az amerikai gyorsétterem hálózatok).

A kínai negyedben szinte minden háztömb rendelkezik saját food courttal azaz ételudvarral ahol több kis konyha választékából lehet szemezgetni, és bár nem jellemző de akad(hat) vegetáriánus megoldás is. Egy adag egyszerű kaja 10-15 SGD egy sör 6 SGD. Egyébként meg majdnem minden sarkon kis hangulatos kávézók, pékségek és szendvicsezők csábítanak. Hosszú hónapok után itt ettem újra igazán jó kenyeret és talán életem legjobb szendvicsét is egy vegetáriánus pékség és cukrászdában, de az biztos hogy eddig sose ittam olyan Earl Grey teát aminek az illata már a csészében gőzölgésekor is erősebb, nemesebb és kellemesebb volt mint az előzőeké … és akkor nem beszéltem az első kortyról.

Szingapúrról azt gondoljuk ott mindenki jól él és minden egyszerűbb. Lehet, hogy könnyebb az élet, de itt sincs kolbászból a kerítés, nem mindenki milliomos és a jó fizetés mellett a másik oldalon a lakásárak az egekben és a megélhetés sem olcsó. Az indiai bevándorlók igaz, hogy sokkal jobban élnek mint otthon, de a főleg közülük kikerülő alacsony bérűek havi fizetéséből (900-1000 SGD) nem lehet bérelni és fenntartani egy lakást egyedül. Szingapúrról két szó jutott eszünkbe elsőre: élhető és emberléptékű. A várakozásainkkal ellentétben tágas és zöld, nem levegőtlen vagy nyomasztó. (Na jó, a bevásárló utcán a gigantikus plázák árnyékában kicsit sokkot kaptam…) Hiába nagyváros és hiába van tele magas torony lakóházakkal megmaradt az egyes negyedek jellege is. Talán a képgalériába feltöltött fotók is átadják a fent leírtakat. Minden tiszta, rendezett és szervezett.

Persze nem is nagyon lehet garázdálkodni, mert egy le nem húzott WC a nyilvános illemhelyen vagy egy rossz helyre köpött rágó is kemény büntetést von maga után. Létezik egy angol vicces szójáték ami tökéletesen leírja az állapotokat : Singapore the fine city. (Szingapúr remek város / bírságok városa) Nagyobb vétségek esetén pedig akár ki is tilthatják az országból a vétkest (bár szerintem ez állampolgárok esetében nem, csak ideiglenes tartózkodók esetében alkalmazandó) Nem csoda, hogy Szingapúrban bűnözés és a korrupció is az egyik legalacsonyabb a világon. Emellett az egy főre jutó GDP az egyik legmagasabb, a környezetvédelemre és a békés egymás mellett élésre pedig nagy hangsúlyt fektetnek. Ezt a központi szigort és következetes rendezettséget egy ember, Lee Kuan Yew irányította – és álmodta meg – mióta Szingapúr mint önálló városállam létezik.(2013)" forrás


"Az első napot a belvárosban töltöttük, ahol gombamód emelkednek az újabb és újabb felhőkarcolók és szerintem minden lakosra simán jut egy daru. Buzgón építkeznek mindenfelé, rengeteg félkész és új épület zsúfolódik a központban. Köztük az a hatalmas kreálmány, ami úgy fest, mintha én raktam volna össze ötévesen fa építőkockából. A tetejére lazán ráhelyezett hajón van park, medencék és persze a panoráma is igen jó lehet, de nem mentünk fel, mert aranyárban van a belépés. Az egész komplexum egyébként egy hotel, na meg persze kaszinó. Kíváncsi vagyok mikor csinálnak itt telt házat...

Egyébként első pillantásra rögtön Sydney jutott eszembe a belvárosról. Egymást túlszárnyaló felhőkarcolók préselődnek egymásnak, tövükben néha szerényen megbújik egy régebbi templom vagy épp egy vásárcsarnok. De a régi itt sem túl régi, kétszáz éves épületük tán nincs is. Csak tudnám mi lesz itt, ha betelik majd minden talpalatnyi föld, akkor talán a magasban terjeszkednek tovább?

Na de ha beljebb merészkedünk, például a kínai negyedbe, rögtön nem kell magunkat törpének érezni (sőt). Mint minden városban itt is nyüzsög ez a rész. Jó kis kavalkád vesz körül, benne a templomokkal, amikből ömlik az utcára a füstölő illata. Sikerült bekeverednünk egy ünnepségre is, ahol kantoni operát adtak elő a nemes hölgyek és urak mindenféle csoda hangszerrel kísérve. Mindez a "szellemfesztivál" jegyében, ugyanis úgy tartják, hogy ekkor nyílik meg a pokol kapuja és előbújnak az éhes szellemek. Gondolom zenével próbálják őket megszelidíteni...

Vacsoránkat egy óriási kajacentrumban választottuk ki. Ezek az úgynevezett hawker center-ek (szó szerint kufár központ) igen jó helyek, millióféle étellel, tuti te is megtalálod a neked valót. A kacsavacsora után pedig gyerekek megittunk fejenként egy sört. Hmmm…utunk során amerre csak járunk a sör valami iszonyú drága. Ez sem volt hazai árban, de megtaláltuk a város legolcsóbbját. Kiültünk az utcafrontra és balunkon egy angol üzletemberrel (tipikus jelenség erre) jobbunkon pedig egy kínai tangótáncos idegenvezetővel néztük az elhaladó életet.

Délután kiruccantunk Sentosa szigetére, ami a szingapúriak vidámparkja, tele van zsúfolva ilyen olyan szórakoztató egységekkel. Minket nem igazán vettek meg ezzel, a strandot inkább szerettük. Sőt kijutottunk az ázsiai kontinens legleslegdélibb pontjára, bár ez kicsit sántít, mert már Szingapúr is csak egy sziget, Sentosa egy alatta lévő sziget és ez a pont egy még apróbb szigeten található, így ölt az egész Matjoska baba jelleget. Ők persze a hidakkal védekeznek, hogy azok összekötik a szigeteket, így az egész igenis egyben van. (2010)" forrás


"Másnap a Jurong Madár Park megtekintésével kezdtük a reggelt. Egészen döbbenetes: függővasúton tudom végigutazni ezt a hatalmas létesítményt: dzsungel a nagyváros közepén - igen ritka madárfajtákkal. A 9000 madár lakhelyéül szolgáló hatalmas park nem véletlenül lett Szingapúr egyik legfőbb nevezetessége: hóbagolytól a pelikánon keresztül egészen a kuriózumnak számító Humboldt pingvinig itt nem kevesebb, mint 600 különböző madárfaj tollászkodik. A madárshow-n volt módom találkozni a papagájjal, e szemtelen állattal, sőt, a papagáj egy-két visszafogottabb és feltűnően intelligens rokonával is. Íme a világ legnagyobb emberi kéz alkotta vízesése! Nem mintha nem lenne elég természeti csodájuk, a szingapúriak hoznak létre még egy-két újat!

Az ország magából a Szingapúr szigetből és 58 kisebb szigetből áll. Egyik ilyen a Sentosa-sziget, ami a gigantikus acél- és üvegtengertől alig egy felvonónyira található. A paradicsomi helyen röpke 10 percnyi liftezés után landolhatunk. Az oroszlán feje tetejére érkezve döbbenetes a kilátás: nem messze található például Indonézia, alig néhány 10 km-re. Miután elmerengtem a világ legforgalmasabb kikötőjébe igyekvő nagyhajók látványán, izgalmasabb mulatságok után néztem. Nemcsak Sentos-án, de egész Szingapúrban csillog-villog minden. Itt akár minden kapura ki lehetne tenni a “tiszta udvar, rendes ház”-táblát. A gazdag városállamban rendkívül szigorú törvények védik a környezetet: egyetlen rágógumi eldobása is súlyos büntetést vonhat maga után. Miután 360 fokos fordulattal körbenéztem a zöldbe borult Szingapúr fölött, egy, a városállam történelmét bemutató múzeum felé vettem az irányt.

Bevallom őszintén, hogy én általában nem találom a legérdekesebb mulatságnak a múzeumlátogatást, de ez valami hihetetlenül érdekes! Az még csak hagyján, hogy élethű bábuk vettek mindenhol körül. De az, hogy egy 3 dimenzióban elém vetített idegenvezető meséljen Szingapúr mesébe illő történelméről, na, ettől már végképp leesett az állam. A szingapúriak – érthető módon – mindennél büszkébbek a történelmükre: íme a négy népcsoport, akik teljes egyetértésben élnek itt egymás mellett: malájok, kínaiak, indiaiak és nem utolsósorban eurázsiaiak.

Ázsia konyhaművészetének fővárosa egyértelműen Szingapúr. A helyi konyhában megtalálhatók a kínai, az indiai, a maláj, az indonéz és az európai ételek is. Szingapúrban azt ehetnek, amit szeretnének! Minden egyes nemzet étele megtalálható: pl. az indiai lakosságnak köszönhetően nagyon finom indiai ételeket ehetünk. Elsőként zöldség érkezett, igaz tányér gyanánt. A méregerős dél-indiai finomságokat ugyanis leginkább pálmalevélen kínálják, amiről – tamil szokás szerint – kézzel falatozhatunk. Van ebben valami nagyon természetes, hogy kézzel kell enni, bevallom, nagyon bejön ez nekem. Megragadtam a rákot, nem számolva azzal, hogy intenzív chili-élménnyel találkozom. Nagyon pikáns, tüzet fogok okádni, mint egy sárkány!

Majd az asztal közepére került a “nagy kulináris sláger”, az indiai currys halfej. Nyugodtan belenyúlhatok a hal testébe és kivehetem magamnak a kis porciókat, amit kívánok. Össze kell gyúrogatni a kezünkkel a rizst és a finom halszószt, majd gyurmázni belőle kicsi kis rizslabdákat. Az indiai konyha “hisz” abban, hogy mindennek egyensúlyba kell kerülnie: a sok-sok fűszeres étel után - a csirke, a rák, a hal mind-mind rettentő fűszeres volt – muszáj, hogy lehűtsük a testet joghurttal. Majd Pandián így, az ebéd vége felé hirtelen helyre tett: nyomatékosan megkért, hogy a bal kezemmel ne nyúlkáljak a tányérba. Kisvártatva megtudtam, hogy mindennek az az oka, hogy az indiaiak a mellékhelyiségben a bal kezükkel végzik a dolgukat, így azzal nem illik enni.

Ha van építészeti szempontból meghökkentő város, hát Szingapúr az! A modern Ázsiát látjuk itt kicsiben: hindu templomok és mecsetek, pagodák és anglikán székesegyházak férnek meg a leghatalmasabb bankok üveg- és beton felhőkarcolói mellett. Épületeik többségében rendkívül magasak, akár a szingapúri dollár árfolyama. Itt állunk a Szingapúr folyó mellett, és a legeslegmagasabb, azaz 280 méter magas épület tövében. A város hírnevét nem kis mértékben Sir Stanford Rafflesnek köszönheti, aki a szigetből alig 200 évvel ezelőtt kikötővárost alapított. A központban mindenhol Raffles keze nyoma látható, ami az elmúlt két évszázad alatt kibővült több tucat hipermodern épülettel." forrás


"Harmadik szívroham akkor jött, amikor megláttam mit nem szabad a metró területén. A metró egész területén nem szabad inni se enni. Ekkor döbbentem rá, hogy amúgy konkrétan vett a kamera amikor a reptéri metrónál beleharaptam a fánkomba és ittam is. Ez amúgy csupán 500 S$, azaz 90 ezer Ft-ot jelent. Kicsit megijedtem, reméltem nem követnek le és jönnek utánam, hogy hopp-hopp fizessek, mert bele mertem harapni a fánkomba a metró területén. Tisztára úgy érzem magam, mint ha valami valóság show-ban lennék, mindenhol kamerák.

Este mikor visszaértünk, meglestük mit is nem szabad, nehogy már itt tényleg megbüntessenek. Amúgy nagyjából semmit se szabad, és ha észrevettem volna nagyjából 300 ezer bírságnál tartottam volna a nap végére. Mondjuk nem értem, mert erről senki nem szólt sehol, még ha figyelmeztettek volna a reptéren, hogy ha nem a zebrán megyek át az egy 100as, vagy ha a piroson átmegyek újabb 100as, na akkor megérteném. Főleg Kuala Lumpur után éles váltás ahol, fuss az életedért, mert úgyse ismerik a pirosat volt a törvény.Ezek után tényleg rettegve lépek ki, sőt elő se veszem a metró közelébe se a vizes üvegemet, nehogy itt aztán fizettessenek. Szegény itt élők kissé frusztráltak lehetnek, hiába az egy főre jutó GDP itt az egyik legmagasabb a világon, de meglestem és átlagban boldogtalanok. Én is az lennék ha semmit se szabadna tennem. Amúgy lehet, itt ilyen fura emberek élnek, mert olyan értelmetlen tiltások vannak, hogy csak na.

Kedvencem: „tilos a liftbe pisilni” Kinek jut eszébe ott pisilni???? Ja és a legjobb van benne érzékelő, ha mégis bekövetkezne a dolog, leblokkolja a liftet míg ki nem ér a rendőr!!!! :D Komolyan ez röhejes. Vagy mikor a Mekibe ki volt írva, tilos más ételt italt inni ott, kinek jut eszébe, beülni piknikezni a Mekibe???Ezernyi tiltás van amúgy, csak azok nem olyan extrémek, pl. ne szemetelj, ne rágózz, szokásos, ne hozz Duriánt sehová…stb. De jó hír itt lehet a metróban lufit szállítani nem úgy, mint Bangkokban.

Chinatown: Az esti Chinatown-ból nem lett hosszú séta. Ez nem is volt igazi Chinatown, túl tiszta túl mű volt, hiányoztak az utcai árusok, ételeket csak étterembe lehetett kapni…stb Plusz az eddigiekkel ellentétben itt még a Kínai negyed is drága, 2000 Ft-tól kezdődik bármi ehető. Így sajnos vacsora gyanánt maradt egy kis Meki hiszen, az „csak” feleennyiből kijön, és még colat is kapsz, ami ugye nagy kincs, mert fél liter 500 Ft!!! Másnapra csak egy laza Sentosa szigetelés lett betervezve. Kellett már egy kis pancsolás, pocak süttetés. Sentosa szigete egy hatalmas szórakoztató központ, itt van a Universal Studio, Vidámpark, és még ezernyi más létesítmény plusz STRAND!!!

Sentosa Island: A szigetre külön Monorail visz be, erre külön kell fizetni és az ára már tartalmazta a sziget belépőt is. Először nem éppen volt világos minek is kell egy szigetre fizetni a belépésért. Ez egy igazi óriási tiszta szórakoztató központ, ami tényleg arra van, hogy minden egyes percét élvezd, a strandon zene szól, a szigeten busz jár, nehogy a tikkasztó melegben egy lépést is kelljen tenned. Mindent megtalálsz, ami szem szájnak ingere. Egy 24 órás Meki, és mindenféle van. Szimpatikus tengerparti részen, a pálmafák tövében meg is húztuk magunkat. Itt is szép fehér homokos part van. A látványt csak a háttérben meghúzódó ezernyi teherhajó rontja el. (2013") forrás


"Már a reptér is nagyon giccses király (pillangókerttel, vízesésekkel és orchideák százezreivel), de a város kb. minden várakozásunkat felülmúlta. Annak ellenére, hogy sok közös van Szingapúrban és Hongkongban (gazdag városállamok, brit gyarmati múlt, pénzügyi és kereskedelmi központok, durva népsűrűség, trópusi éghajlat) nekünk sokkal jobban bejött Szingapúr hangulata. Nagyon izgalmasan keverednek a maláj, kínai, indiai és az európai koloniális hagyományok és épületek a modern környezettel. Ugyanakkor a szigorú (és betartatott) szabályok miatt (tilos az utcán cigizni, rágozni, szemetelni, enni, táncolni, csúnyán nézni...) mégis rend és tisztaság van, amit abszolút nem vártunk egy ázsiai nagyvárostól. A tömegközlekedés is - Hongkonghoz hasonlóan - nagyon jól szervezett és tiszta. Külön ki kell emelnünk a Marina Bay übermodern városrészt: bevásárlóközpontok, szállodák, szórakoztató létesítmények, botanikus kert és a szuperfák. Majd egy napot töltöttünk ott tátott szájjal sétálgatva.

Kaja fronton szinten kifejezetten kellemes élményekkel távoztam - én, szegény Andi kevésbé, mert nem bírja annyira a csípős kajákat. Mivel több ázsiai népcsoport keveredik közel-keleti és európai bevándorlókkal, gyakorlatilag bármilyen kajaláda fellelhető. Azért igyekeztünk az autentikusabbaknál maradni, ahol viszont nem sok mindent lehetett kapni csili nélkül. Ausztráliához képest egész olcsó (1000-1500Ft volt egy főétel), Hongkonghoz képest egész higiénikus, de azért az egyszeri magyar turistának elkél a pálinkás fertőtlenítés. Egyetlen kivétel a desszert: úgy tűnik, nem nekünk találták ki az ázsiai édességeket. Amelyik nem takony állagú/kinézetű volt, abban szárított rákot, káposztát meg gombát találtunk... Azt kell mondjuk, nagyon jól éreztük magunkat Szingapúrban, még vissza is mennénk ha úgy adódna.:) (2013)" forrás


"A határátlépés izgalmasra sikeredett. A legviccesebb, hogy Szingapúrba tilos rágógumit bevinni. Odaát sem lehet kapni, fogyasztásáért büntetés jár. Nem árt tudni, hogy Szingapúrban még mindig lehet botozással fenyíteni. Alkoholt és cigarettát be lehet vinni, de jó magas vámot kell rá fizetni. Nálam - szigorúan gyógyászati célból - volt fél liter házi pálinka, kólásüvegben. Gondoltam, ezzel nem lehet gond, ráadásul a szingapúri követség honlapja szerint egy palack ital bevihető. A csomagátvizsgálásnál azonban másodszorra is visszatolták hátizsákomat a röntgengépbe. Persze hogy megijedtem, de végül kérdés nélkül továbbengedtek. Nem tudom, mit találhattak gyanúsnak. (Hazafelé a reptéren a Petronas Towers alakú hűtőmágnes érdekelte a hatóságot...) Szingapúrban nincs bérlet a buszokra, mágneskártyát lehet váltani, amelyet fel kell tölteni egy tetszőleges összeggel. A kártyát fel- és leszálláskor is olvastatni kell, így tudja a rendszer, hogy mekkora összeget kell levonni. Ha nincs kártyánk, bemondjuk az úti célt a sofőrnek, majd kifizetjük a távolsággal arányos viteldíjat. A sofőr azonban nem ad vissza aprót, így célszerű mindig magunknál tartani egy maréknyi érmét. Ez nekünk nem mindig jött össze, de megfigyeltük, hogy a bal első ülésen mindig egy segítőkész, idős néni ül, aki hajlandó neked pénzt váltani, és még az útbaigazítás sem esik nehezére.

Szingapúr városállam, egy másfél kilométeres szoros választja el főszigetét Malajziától. Stratégiai jelentőségű kikötője gyorsan a világ egyik legfejlettebb városává tett Szingapúrt: az egykori cölöpházak helyén ma fényes felhőkarcolók magasodnak. Ez így remekül hangzik, de nem teljesen igaz. Szingapúr fényűző üzleti és turisztikai központja, a Marina Bay az 1960-as évekig nem is létezett. Ekkor alakítottak ki - a tenger feltöltésével - egy öblöt, teljesen átalakítva Szingapúr partszakaszát és térképét. A néhai kikötő több utcányi távolságra került a parttól. Mindez akkor igazán izgalmas, ha az embernek lehetősége nyílik az egykor vízzel borított terület pompás épületei között sétálni.

És van is látnivaló bőven, ha az öbölben teszünk egy sétát. Itt található a város jelképének, az oroszlánfejű, haltestű Marlion-nak a szobra, az egykor postaépületként szolgáló, gyarmati stílusú Fullerton luxushotel, vagy minden látnivaló legje, a Marina Bay Sands hotel. Ez utóbbi tetejéről minden este fél 10-kor lézersugarak pásztázzák az égboltot, az öblöt diszkréten betöltő zene ütemére pedig fényjáték és szökőkutak vízfüggönyére vetített jelenetsorok szórakoztatják az összegyűlt bámészkodókat. A bemutatót pont a Fullerton hotel elől néztük végig, ideális helyről. Másnap felmentünk a Marina Bay Sands hotel tetejére, onnan is nagy élmény volt, de talán a partról hangulatosabb a show. Ha már fent voltunk a tetőn, a hotel 1. tornyán 50 méterrel túlnyúló kilátóteraszon, megnéztük volna a világhírű, feszített víztükrű medencét is, az azonban csak a szállóvendégek számára elérhető. A látvány, a város fényei azonban a kilátóteraszról is lenyűgözőek voltak. Harmadik és egyben utolsó napunkon végre napfényben is felfedezhettük a várost! Vagyis inkább nappali fényben, ugyanis meglehetősen borongós időnk volt, de szerencsére sem eső, sem kánikula nem nehezítette a dolgunkat. Csak kóboroltunk az utcákon fel-s-alá, és gyönyörködtünk a kínai és hindu templomokban. Utunk természetesen a Marina Bay-nél ért véget, majd visszamentünk Ryan-hez a cuccainkért. (2012)" forrás


"Extra modern, futurisztikus, a jővő megelevenedett. A metrón mindenkinél iPhone és használóik teljesen elszigetelődnek a cybervilágban. Hangosbemondón szól a hang, a metron enni és inni tilos. Hoppá, ásványvizes üveg a kezemben. Csak nem nekem szól? Na inkább ne húzzuk ki a gyufát a világ egyik legsterilebb országában. Biciklivel átmenni a zebrán 1000 dollár bünti, utcán dohányozni szintén. Na jól van azért Szingapúr elég jó hely, kellemes kezdés egy fél éves ázsiai túrához, megfelelő átmenet nyugat és kelet között. Chinatown-ban szálltunk meg, ami nem az a tipikus felhőkarcolós látkép, ami eszedbe jut, ha azt hallod, Szingapúr. Épület épület hátán, sok üzlet és árus, olybá tűnik, mintha sosem akarna megszűnni ez a nyüzsgés. Félelmetesen hasznos portékák, minden megkapható itt, ami eddig eszedbe sem jutott. Magyarországról sem a hideg télből jöttem el, de itt tikkasztó a hőség. Ez nem lankasztja lelkesedésünket és gyalogosan nekiindulunk a város felfedezésének.

A Colonial Disctrict fele, egyre több magas felhőkarcoló és irodaépület, na most kezdem látni azokat, amik igazán jellemzik Szingapúrt. Feltűnnek a város híres épületei: a Parlamentet, a City Hall, Clarke Quay bárjai a Szingapúr folyó partján. Innen a híres Orchard roadra metróztunk, ami tömve van látványosabbnál látványosabb és fantasztikusan csillogó bevásárlóközpontokkal és hotelekkel. Épp a Forma 1-es hétvégére érkeztünk Szingapúrba, szólt a zene mindenhol, külön erre az alkalomra épített standok tarkították az utcát. Betértünk egy-két üzletbe, fantasztikus a választék mindenfelé, ilyet még sehol máshol nem láttam. Majd a legendás, gyarmati stílusú 120 éves Raffles Hotelt vettük irányba, ahol az a szokás, hogy mindenki Singapore Slinget iszik és az asztalon kínált földi mogyoró héját a földre dobálják. Egy hely Szingapúrban, ahol kötelező a szemetelés. Mindenhol máshol tisztáság, rend, kedves emberek.

Szingapúrban olcsón enni az úgy nevezett hawker centre-ekben lehet. Eddig a biztonságosnak tűnő éttermeket preferáltuk, és ez az itthoni bevásárlóközpontokban található étkezdés részekhez hasonlított leginkább. Minden kis stand 1-2 féle ételre volt szakosodva és azokat mesterien készítették el. Andris maradt a hagyományos csirkés rizs összeállításnál én pedig kínai fehérrépás wokos ételt éttem, ami helyi különlegességnek számít, ehhez pedig frissen préselt cukornádat fogyasztottam üdítőként. Este belevetettük magunkat az éjszakába, meglátogattuk az egyik legnépszerűbb clubot, a Zoukot. Épp az ATB nevű DJ páros lépett fel. A belépő ára tartalmazott két italt!!! Úgy hűtötték a helyet, hogy majd’ megfagytam. Érdekes egy buli volt, a külföldiek tomboltak, a helyiek pedig csak bambultak, ez lenne a helyi parti feeling? Reméljük nem ez a reprezentatív minta...

Nem akartuk kihagyni azt az új épületcsodát ahova pár napja nem jutottunk el, elvégre az utazás ezt következő időszaka úgy sem a fényűzésről fog szólni. A Marina Bay Sands egy fantasztikus épületegyüttes, amiben luxushotel, prémium üzletek, casino, múzeum, színháztermek, medence, stb. kaptak helyet. Beléptünk a hotel előcsarnokába és olyan volt, mintha a jövőben lennék, minden szép, pazar, tökéletesnek tűnő, szinte enni lehet a földről, kellemes zene, mint egy tökéletes, utópisztikus világ. Pazar üzletek, méregdrága gyémánt ékszerek egy cég áráért. Felmentünk az 55. emeletre egy kis panorámáért, habár oda csak a hotel vendégei mehetnek, de nem jutottunk tovább a tetőn található medencékig. Panoráma elmaradt. Helyette bepillantottunk a szomszédos épületben levő kaszinóba és tátva maradt a szánk. Ekkora tér, és milyen tér, több emeletes, átriumos, hogy nem szakad le plafon, ezt egy statikus igazán elmondhatná. Kora délután tele emberekkel. Meglátogattuk a lótusz formájú ArtScience Museumot is, ami a világ legnagyobb utazó kiállításainak ad otthont és az épületet Moshe Safdie, vagyis az az izraeli építész tervezte, aki a jeruzsálemi Jad Vasemet. A meglepő formájú épület a művészet és a tudomány számos válfajával foglalkozik." forrás


"Szingapúrt Ázsia Svájcaként is szoktak emlegetni a gazdagsága és a bankrendszere miatt. Mint minden hasonlat, ez is jócskán sántít, mert ez a városállam valójában sokkal gazdagabbnak tűnik. Én még ilyet nem láttam, a kifutópályát színes virágágyások díszítik és az egész környezet egy golfpályára emlékeztet. A repülőtér várótermében, ami nem kicsi, faltól falig szőnyeg, a mellékhelyiségek úgy néznek ki, mintha egy luxusszálló lobbijában lennének, és a rendkívüli tisztaságról szóló történetek is igazak, lépten-nyomon takarító emberbe ütközünk. A belépéskor itt is ki kell tölteni egy kártyát a személyes adataidról, aminek aztán a letépett felét meg kell őrizni kilépésig. A sorban állva tanulmányoztam, hogy miket nem lehet bevinni az országba, ilyen például a játék pisztoly, vagy az üres töltényhüvely is. A drog behozataláról pedig nemes egyszerűséggel csak annyit írnak, hogy a törvény szerint halál jár érte. Egyébként itt nem cicóznak a bírságokkal, ha például áthaladsz egy aluljárón biciklivel, 1,5 millió Ft. a bírság, hirdeti a tábla.

A beléptetési procedúra gyorsan zajlik, és hamar a reptéren kívül találjuk magunkat. A metró kimegy egész a reptérig és a szállodánk közelében is van egy megálló, ezért úgy döntöttünk tömegközlekedünk egyet. Kis bénázás a jegyvásárláskor, mert csak automatából lehetett megváltani. A lényeg, hogy a nyelvválasztás után rá kell bökni arra a megállóra, ahol éppen vagyunk és csak azután arra, ahova megyünk. Utána még lehet komplikálni, hányan vagytok, van-e kedvezményed, ilyesmi, de ha egyesével fizetsz, akkor ezeket át lehet ugrani. Bármilyen fizetőeszközt elfogad a gép és nem drága a tarifa, rengeteg megálló és két átszállással együtt is csak 3 szingapúri dollár, amit jelenleg 160-nal kell szorozni. Jók az ilyen metrózások, feltűnés nélkül lehet nézegetni a népet, vannak érdekes figurák. Szingapúrban többségben vannak a kínaiak, de rengeteg maláj, indiai és indonéz él itt. Egy közös bennük, mindenki beszél angolul. Megérteni ugyan nem könnyű őket, de mégis csak jobban boldogulok vele, mint a mandarinnal.

Na és a mobiltelefon, mintha hozzájuk lenne nőve. Ha nem telefonál, vagy sms-t ír, akkor filmet néz, esetleg fényképez. Mindegy, hogy mit, barátnőt a szökőkútnál, barátot az üzletház kapujánál, lényegtelen, csak fotózni lehessen. Az észak-déli metróvonal utolsó állomása a Marina Bay, Elhagyva a jó kis hűvös járművet, feljöttünk a felszínre és egy óriási építkezés kellős közepén találtuk magunkat. Ez a félsziget egy grandiózus fejlesztés kellős közepén tart, minden felé toronydaruk és dömperek. Itt adták át augusztusban a világ egyik leglátványosabb, 57 emeletes szálloda és kaszinó komplexumát a Marina Bay Sand-et. A hotel három ívelt toronyépületből áll, melyeket a tetőn egy óriási kilátóterasz köt össze, ami a Skypark hangzatos nevet kapta. Hogy fokozzák az izgalmakat, egy 150 méter hosszú medencét is építettek ide, aminek feszített víztükre egészen a peremig fut. Nagyon attraktív. Feleségem most ünnepli a születésnapját, ráadásul elég kereket, ezért megleptem őt azzal, hogy idefoglaltam két éjszakát. Egyébként nem volt olyan horror az ára, mert még júniusban sikerült elkapnom egy nyitás előtti akciót.

A Singapore folyó partján lévő szórakozó negyed felé fordultunk. Itt vagy száz étterem található, némelyik nem annyira az ételkülönlegességekre specializálódott, mint inkább a csinos "pincérnőket" lehet megkóstolni. De van itt angol pub is, tele brit bankárral, még az utcán is állnak sörrel a kezükben. Eddigi utunk során meg voltunk elégedve az árusok agresszivitásával, messze nem zavaró a portékájukat kínáló kereskedők nyomulása, de amit itt művelnek a beinvitáló emberek, az minden képzeletet felülmúl. Értem én, hogy nagy a konkurencia, de mit gondol, attól jön meg az étvágyam, ha beáll elém, arcomba nyomja az étlapot és miután nemet mondok, ott tolat és közli hogy 20% kedvezményt ad?

Eközben átérünk a következő kocsmáros territóriumára és azonnal átveszi a zaklatást, hátha neki nagyobb szerencséje lesz. Ők még nem tudják, hogy valójában egy pénzváltót keresek, mert a zsebembe lapuló szingapúri fizetőeszköz nem elég egy vacsorára. Pénzváltó viszont sehol, én meg nem merem kiadni a kezemből a hitelkártyát ilyen helyen. Elcsigázottan kóvályogunk, a lábunk már teljesen kivan. Feladjuk és szégyen szemre betérünk egy McDonald’s-ba, arra még kitelik. (2010)" forrás


"Ugyancsak tilos például rágózni, feltételezem, hogy ennek oka a kiköpdösött végtermék. Rágót így aztán nem is próbáltam meg Szingapúrba csempészni, de nem ajánlott cigarettát sem. Amíg általában majdnem mindenhová bevihető vámmentesen egy karton, a városállamba hivatalosan egy szál sem. Olvasni sztorikat büntetésekről, melyet olyan külföldiek szenvedtek el, akiknél véletlenül maradt néhány szál. Miután helyben igen drágán mérik a füstöli valót, így azt terveztem, hogy ha kell, vámoltatok pár dobozzal, mert még úgy is jobban kijövök. Kínában fillérekért adják. A reptéren az első gyanús jel az volt, hogy megérkezvén, a kijárat felé haladván feltűnt egy dohányzó szoba, ahol külföldiek pöfékeltek szorgalmasan. Továbbvonulva a belépés felé még egy plusz pont: a vámáruval nem rendelkezők során személyzet sehol, a kijárat meg fél méterre. Így lettem - szerencsére sikeres - cigarettacsempész Szingapúrban. (2014)" forrás


"Maga Szingapúr nem nagy, egy-két nap alatt könnyedén bejárható. Amennyiben szállásra nem kell költenünk, nagyon olcsón ki lehet jönni. A város nem a turistáknak megfizethetetlen, hanem a mindennapi élet roppant drága. A lakbérek még a fizetésekhez képest is elképesztően magasak, és autót csak az igazán gazdagok tudnak fenntartani, mert nagyon magas rajta az adó. A tömegközlekedés viszont nem drága, egy metrójegy körülbelül 2 dollár (355 forint), sőt, egy 10-15 perces taxiút 7-10 dollár (1200-1700 forint) között mozog. Az étkezés is abszolút megfizethető, az egyetlen titok, hogy fel kell venni az ázsiai szokásokat, és már reggelire főtt ételt kell enni. A kínai vagy indiai negyedben öt dollárért már korrekt menüket lehet kapni, amivel gyakorlatilag egész nap ki lehet bírni, mivel nagyok az adagok. A város híres sokszínű választékáról: kínai, indiai, thai, maláj, török, szinte minden, ami ázsiai, fellelhető. Aki szereti a távol-keleti ízeket, nem fog csalódni.

Érdemes eljönni ide? - tettem fel magamnak a kérdést. Szingapúr érdekes bepillantást enged az ázsiai sokszínűségbe. Van itt mecset, hindu imaház, keresztény templom, sokféle kultúra keveredik, de a város hangulata mégis rideg és kicsit mesterkélt. A helyiek feltűnően adnak a külsőségekre, designer ruhákban, drága elektronikai kütyükkel felszerelkezve rohangásznak a belvárosban. Aki az igazi Ázsiára kíváncsi, annak semmiképpen sem ajánlom a városállamot. De ha a város pont útba esik, pár napra érdemes belekóstolni, hogyan élnek Ázsia leggazdagabbjai. (2014)" forrás


"A Singapore Airlines van olyan rendes, hogy a megfelelő pénzösszeg fejében egy ún. stop-overt szervez az átutazóknak. Ez azt jelenti, hogy ahogy megérkezem tizenöt óra repülés után, a cég busza elvisz egy szállodába és ellát hasznos kuponokkal, térképpel és látnivalókkal a következő egy vagy két napra. Ezt el lehet dönteni, de ha már megálltunk egyszer ott, miért ne néznénk körül és ennénk egy jó chilli-crabet és innánk egy koktélt a Bay Sands Marina hotel tetején. A látképet leírni sem tudom, annyira magával ragadó. Van orchidea park, óriáskerék, világmárkák üzletei sorakoznak egymás mellett hatalmas bevásárlóközpontokban. Nekem személy szerint a régi viktoriánus épületsorok tetszettek, ahogy visszaidézték a negyven, ötven évvel ezelőtti Szingapúrt. Imádtam a part menti, kis helyi éttermeket egymás mellett, ahonnan integethetünk a turistáknak, amint napellenzős motorcsónakokkal hajóznak ki az öbölbe, miközben a legfrissebb tengeri herkentyűket fogyasztjuk. Kétóránként leszakad az ég, ami ellen semmilyen védőfelszerelés nem véd. És hiába a folyamatos harminc fok, a hajam abban a páratartalomban egyáltalán nem tart." forrás


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Nagy Attila, 2017. 07. 25. 05:07
TETSZETT:Gyönyörű ország semmi rosszat nem tudok mondani igazi színes kultúra finom ételek remeg közbiztonság, példàs rend és tisztasàg!NEM TETSZETT: sok buszsoför, nem tud angolul csak kínaiul.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Szingapúrba Repülőjegyek Szingapúrba
Olcsó repülőjegyek Szingapúrba a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS