ÚTIKRITIKA.HU / Észak-Korea

Észak-Korea

Észak-Korea dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

A jelenlegi vezér apja és nagyapja - F. András fotója

Észak-Korea dióhéjban

• Észak-Korea, azaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Ázsia Távol-Keletnek nevezett régiójában fekszik, a Koreai-félsziget északi felén. Nagyobb Magyarországnál, területe: 121 ezer négyzetkilométer. Nagy a népsűrűség, hiszen közel 26,4 millió lakosa van (2024-es becslés). A főváros, Phenjan kb. 3,2 milliós nagyváros.
• Észak-Korea északon Kínával és pici szakaszon Oroszországgal határos, déli szomszédja pedig Dél-Korea, azaz a Koreai Köztársaság.
• Phenjan 7972 kilométerre van Budapesttől. Időeltolódás az itthonihoz képest: + 6 és fél óra.
• Magyar állampolgároknak vízumra van szüksége az Észak-Koreába való beutazáshoz. Egyéni turistáskodásra nincs mód, csak szervezett csoportos utazás keretében lehet bejutni a titokzatos kommunista államba.
• Észak-Koreában nincs magyar külképviselet.
• A turista szempontjából Észak-Korea tökéletes közbiztonságú ország, hiszen a külföldi látogatókat eleve olyan szorosan ellenőrzik, követik, kísérik, hogy még békés kapcsolatba is alig kerülhet helyi halandóval.
• Általános vélemény szerint májusban, júniusban, valamint szeptemberben és októberben ideális Észak-Korea meglátogatása. Ősszel nagyon szép a tarka színekben pompázó táj. Június végétől augusztus végéig az időjárás túl meleg, párás, s ez a monszun időszak.
• Leggyakoribb vezetéknév: Kim

---

• 2024-ben Észak-Koreába történő csoportos utazás továbbra is lehetséges, de csak bizonyos feltételek mellett, mivel az ország szigorú beutazási szabályokat alkalmaz. Íme, hogyan lehet csoportos utazással Észak-Koreába látogatni:
  
  

  Észak-Koreába csak szervezett, hivatalos túrák keretében lehet bejutni. Az egyéni utazás nem engedélyezett. Az országba való belépést és az ott tartózkodást kizárólag a koreai kormány által jóváhagyott utazási irodák szervezhetik.

  Néhány nemzetközi utazási iroda szakosodott észak-koreai túrák szervezésére. Ezek az irodák általában Kínából induló csoportos túrákat kínálnak, mivel Peking (vagy ritkábban más kínai város) a leggyakoribb kiindulási pont az Észak-Koreába tartó repülőjáratok számára. Néhány ismert utazási iroda, amelyek Észak-Koreába szerveznek túrákat:

  Koryo Tours - https://koryogroup.com/tours/dprk-north-korea/group
  Young Pioneer Tours
  Lupine Travel

  A túrát szervező utazási iroda segít a szükséges vízum megszerzésében. A vízum igénylése során be kell nyújtani az útlevelet, egy vízumkérelmi nyomtatványt, egy útlevélméretű fényképet, és a túrával kapcsolatos információkat. A vízumot általában a kínai érkezéskor adják át a túrázóknak, és nem kerül közvetlenül az útlevélbe.

  Az észak-koreai túrák általában Pekingből indulnak, mivel a legtöbb nemzetközi járat Észak-Koreába onnan közlekedik. Az utazók vagy vonattal, vagy az Air Koryo légitársasággal repülővel utaznak Phenjanba, Észak-Korea fővárosába.

  Az Észak-Koreában tett látogatás szigorúan ellenőrzött és irányított. A turisták kötelesek követni a túravezetők utasításait, és csak azokat a helyeket látogathatják meg, amelyeket a kormány jóváhagyott. A túrák során fényképezési korlátozások is vannak, és az észak-koreai vezetőkkel kapcsolatos tiszteletteljes viselkedés elvárt.

  A csoportos túrák különböző tematikák köré épülhetnek, mint például a történelmi helyszínek látogatása, sportesemények (például a Mass Games), vagy kulturális fesztiválok. Az utazási irodák weboldalain gyakran találhatóak különböző időpontokra és témákra specializálódott túrák.

  Néhány utazási iroda kötelezővé teheti a speciális utazási biztosítást, amely kifejezetten Észak-Koreára vonatkozik. Fontos, hogy a biztosítás kiterjedjen esetleges orvosi ellátásra és sürgősségi evakuálásra is.

  A geopolitikai helyzet Észak-Koreában gyorsan változhat, ezért fontos figyelemmel kísérni a friss híreket és az utazási figyelmeztetéseket. A magyar külügyminisztérium ajánlásai és utazási tanácsai alapján kell döntést hozni az utazásról.

  Költségek áttekintése:

  Alapár
  Hosszú hétvégi túra (4-5 nap): Általában 1,500 és 2,500 euró között mozog. Ez az ár tartalmazza a repülőjegyet, szállást, napi étkezést, és a szervezett programokat.
  Hosszabb túrák (7-10 nap): Az ár 2,500 és 4,000 euró között változhat, a programok és az étkezések bősége szerint.

  Repülőjegy

  A repülőjegy ára Pekingből Phenjanba (Air Koryo) vagy más közvetlen járatokra külön díjat jelenthet, általában 500-800 euró körüli összeg.

  Szállás

  Alap szállás: Az állami szállodák, mint például a Koryo Hotel Phenjanban, általában az utazási csomag részét képezik. Az árak napi 50-100 euró körül mozoghatnak, és az árak tartalmazzák a reggelit.
  Kényelmesebb szállás: Magasabb kategóriájú szállodák és jobb kényelmi szolgáltatások esetén az árak emelkedhetnek.

  Vízum és belépési díjak
  A vízumköltség gyakran be van építve a túra árba, de egyes esetekben külön is felszámíthatják. A vízum költsége általában 50-100 euró körüli.

  Túraszervezési díjak
  Az utazási irodák általában egy összegben számolják el a túraszervezési díjat, amely tartalmazza a túravezetők és a helyi közlekedés költségeit.

  További költségek
  Ajándékok és emléktárgyak: Ezeket a túra ár nem tartalmazza, és ezekre érdemes külön keretet biztosítani.
  Borravaló: Néhány utazási iroda javasolja, hogy borravalót adjunk a helyi idegenvezetőknek.

  ---

  
  

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Ez egy elképesztő, misztikus időutazás egy nyers kommunista világba, sokkal nyersebb élmény ilyen tekintetben, mint Kuba
2. Bár rengeteg kötöttséggel jár a ránk kényszerített csoportos utazási forma, de azt el kell ismerni, hogy a program jól szervezett és tervezett, az idegenvezetők a sajátos körülmények és szabályok között egész profik
3. A fővárosi metró néhány meglátogatott állomásának látványa
4. A Kim Ir Szen mauzóleum meglátogatásának bizarr élménye
5. A demilitarizált zónánál nézni, hogy a dél-koreai túloldalról ugyanúgy turisták bámulják ezt a furcsa határövezetet
6. A még természetesen viselkedő, kíváncsi kisgyerekek, akiket azonban gyorsan elkezdenek manipulálni, elszemélyteleníteni

Nem tetszett

1. A turista csomag tartalmaz szinte minden helyi lehetséges költést, így viszont nincs meg az embernek az a szabadsága, hogy mérlegeljen mit, mennyiért akar vagy nem akar megvenni, vagy igénybe venni
2. Lelket lelohasztó látni az ország totális elszigeteltségét, sajnálni azt, hogy ennyi embernek emiatt szenvedni kell
3. A propagandás múzeumokból a második után a harmadik, meg a további már túl soknak érződött, túl sok szobor, viaszfigura, heroikus témájú festmény
4. A vidéki túra buszozásos részén a látható táj nem volt különleges (rizsföldek, folyók, semmi különleges)
5. Egyszer sem ettünk igazán jót (esetleg egy kacsasült lehetett a kivétel)
6. Hogy érkezéskor az útlevéllel együtt le kellett adni a mobilunkat is
7. Nem szabadott csak úgy magunktól sétálgatni a főváros utcáin

"A fenti "Nem tetszettre" reagálva saját szemszögből:

1.Többször is vittek minket szuvenír boltba, tehát meg volt a szabadságunk, hogy eldöntsük hol, mit és mennyiért veszünk (alkudtunk is).
2. Nyugati szemléletmóddal teljesen fölösleges ide utazni, mert az almát nem lehet (ill. teljesen fölösleges) összehasonlítani a körtével. Ők meg lehet "minket" sajnálnak...
5. Mi nagyon jókat ettünk.
6. Nem vették el a telefonokat és semmilyen más elektronikai eszközt sem. Kifelé menet belenéztek a fotóalbumokba és volt, amit töröltettek egyeseknél. DE! az újságírókra más szabályok vonatkoznak, és ezt tudatják velük már az út foglalásakor!!!
7. Tudtuk hova megyünk és mi a szokás... ergo erre teljesen fölösleges a panasz... (Feri, 2017)

Vélemények

Évek várakozása után végre eljött az idő, hogy Észak-Koreába utazzak. Ez az ország rendkívül elszigetelt a külvilágtól, ahol a lakosság diktatúrában él. Az internet helyett egy hatalmas intranet hálózatot használhatnak, ahol csak azokat az információkat olvashatják, amit a kormány jóváhagyott. A turizmus azonban megengedett, évente körülbelül 4-6 ezer nyugati és 85 ezer kínai turista látogat el az országba. Az észak-koreai kormány főként a valutabevétel miatt engedi meg a turisták belépését.

Az utazás nem lehetséges önállóan, minden turistát két észak-koreai idegenvezető kísér, akik minden lépésüket nyomon követik. A legtöbb ember számára Észak-Korea veszélyes helynek tűnik, de meglepő módon az egyik legbiztonságosabb ország, ha betartjuk a szabályokat. Fontos, hogy ne sértsük meg a vezetőket, ne próbáljunk önállóan mozogni, és ne fényképezzünk katonai létesítményeket. Ezen szabályok megszegése szigorú büntetésekkel jár, amint azt az amerikai diák, Otto Warmbier esete is mutatta.

Az országban tett látogatásom meglepő volt. Pyongyang, az észak-koreai főváros, élénkebb volt, mint vártam. Bár az épületek szocialista stílusban épültek, sok ház színes volt, és az utcákon emberek beszélgettek, játszottak. Az emberek általában elkerülik a szemkontaktust a turistákkal, de a gyerekek néha integettek, és mosolyogtak ránk.

Az észak-koreai vezetők körül igazi személyi kultusz alakult ki. Az emberek kötelezően tisztelegnek a Kim-dinasztia szobrai előtt, és mindenhol ott vannak a vezetők képei. A nap folyamán meglátogattuk a város legfontosabb látnivalóit, köztük a Kim Il-sung teret és a Mansudae emlékművet. Az idegenvezetők folyamatosan a "nagy vezetőkről" beszéltek, mintha isteni státuszban lennének.

Érdekes volt látni a propaganda nyomait is, különösen a háborús múzeumban, ahol az észak-koreaiak büszkén mutatták be a hadizsákmányokat. A nap végén egy vidámparkba is ellátogattunk, ami Kim Dzsong-un legújabb projektje volt.

Az utazás legnagyobb kihívása talán az étkezés volt. A helyi ételek nem nyerték el a tetszésemet, főként rizs, kimchi és más savanyított zöldségek kerültek az asztalra. A túra végén egy barbecue kacsás vacsorával zártuk az utazást, ami végre valami ízletesebbet nyújtott.

Összességében Észak-Korea egyedülálló élményt nyújtott, és sokkal kevésbé volt nyomasztó, mint amire számítottam. Az ország politikai rendszere természetesen továbbra is elnyomó, de az ottani emberekkel való találkozás során több kérdésem is felmerült, mint amit előre gondoltam. Az Észak-Koreában tett látogatás mindenképpen megérte, és különleges tapasztalatot nyújtott. (AJI, 2019)

2024-re frissítve: Szórakoztató, de egyben kissé nyomasztó volt, hogy a csoport tagjait folyamatosan és alaposan figyelték. Az idegenvezetőink két fiatal nő voltak, mellettük a buszsofőr és egy operatőr (!) is állandóan velünk volt. Az egyik idegenvezető döbbenetesen jól ismerte a 14 fős csoportunk minden tagját. Tudta mindenkinek a nevét, foglalkozását, sőt még a családi állapotunkat is. Úgy tűnt, a vízumkérelmi adatlapon megadott információkat alaposan megtanulta, és nem volt kérdés, hogy ezeket nyomon követte.

Az észak-koreai utazás legemlékezetesebb pontjai számomra az elképesztően nagy kommunista szobrok és az ideológiai emlékművek voltak, mint Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il hatalmas szobrai. Az egész élmény elgondolkodtatott, hogy a propagandára fordított óriási összegekből mennyi mindent lehetne javítani az ország vidéki, nyomorban élő lakosságának életén. Phenjanban viszont egyáltalán nem látni nyomort – a főváros egy kirakatváros, ahol az élet jóval elviselhetőbb, mint a vidéki falvakban és kisvárosokban. Az emberek itt jobban élnek, mint bárhol máshol Észak-Koreában, de nyilvánvalóan nem tükrözi a teljes ország helyzetét.

Az 5 napos észak-koreai utazás végére furcsa keveréke lett bennem az izgalomnak és a megterhelésnek. Lelkileg és fizikailag is kimerítő volt ez az élmény, hiszen nem könnyű szembesülni azzal, amit láttunk. Különösen nyomasztó volt a teljes kontroll érzése, és bár lenyűgözött a város tisztasága és rendezettsége, ez az élmény mégis megterhelte a közérzetemet. Az utazás végén egy kis lazításra volt szükségem, így a dekadens kapitalista Thaiföldre mentem feltöltődni.

------------------------

"A fenti "Véleményekre" reagálva saját szemszögből:
Senkit nem szólítottak név szerint nálunk. Propagandára minden országban nagyon sokat költenek, csak esetleg más módokon és azt a pénzt pl. nem az egészségügyi rendszer fejlesztésére költik." (Feri)

---

"Nem fogok titkolózni, nem életem legolcsóbb útja volt. Egy 3 napos túra Dandong-ból Phenjanba vonattal, vízummal, étkezéssel, utazással, egy-két belépővel, idegenvezetőkkel 495 euróba kerül. Igen sokkoló, ebből a pénzből egy hétig lehetne süttetni a hasunkat Görögországban all inclusive ellátással, de engem ez már talán annyira nem vonz. Továbbá vannak ilyen ajánlások az utazási irodától az út végén borravalóra, lehetőségek plusz belépőre, vonaton étkezésre, virág vételre, egy szóval költőpénzre van szükség még, de ez egyéntől függ természetesen. (2017)" forrás

Egyénileg nem, csak csoportosan - F. András fotója

Olvasmányos linkek

"Észak-Korea egyike azoknak az országoknak, ahol a rosszakaróinknak sem kívánjuk az újjászületést. Karafiáth Orsolya egy barátjával két hét alatt végigjárta az országot. A telefonjukat és az útlevelüket belépéskor elvették, kísérők nélkül egy lépést sem tehettek, nem beszélhettek a helyiekkel, nem is mosolyoghattak, ahol nem volt szabad, és a tengerpartot is csak a szögesdróton keresztül láthatták. Utópisztikus utazás, kiakasztó élmények a naparcú diktatúrában.

Ha valakinek megér több, mint egymillió forintot, hogy megelevenítse a maga számára az 1984 világát, és a kaland és borzongásvágya erősebb, mint az ellenérzései amiatt, hogy ebből a pénzből egy elvetemült diktatúra vezetősége részesül, az utópisztikus rémutazásra indulhat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Kiszolgáltatottságot, nyomort sajnos bőven láthatunk, ha Ázsiába utazunk, de egész más érzés azt nézni tehetetlenül, amikor emberek megnyomorításában egy összetett formátum alapján évtizedek elhivatott munkája van, és mindent átható paranoia.

Reggelenként fél hatkor együtt ébredhettek a koreai dolgozókat felrázó szirénákkal, este nem csavaroghattak az utcán. Amúgy sincsenek kocsmák, szórakozóhelyek, csak a turisták számára tartanak fenn étkezőket. Mint ahogyan a költő újságíró elmondta, nem mosolyoghattak az örökös elnök Kim Ir Szen, illetve az országot vezető Kim Dzsongun képmásait látva, és az a szabály, hogy az őket ábrázoló szobrok közelében a sapkájukat le kell venniük tiszteletből, és 5 eurós virágcsokrot illik vásárolniuk és elhelyezniük a lábaiknál. (2015)" forrás

---

"Mehetünk egyedül is?

Éppenséggel lehetséges, ám a mai napig él az a szabály, hogy a külföldieket két, az állam által kirendelt "idegenvezető" kíséri, függetlenül attól, hogy csoportban vagy egyedül megyünk. Ha csoportban utazunk, értelemszerűen a költségek is megoszlanak, és nem annyira érezni azt sem, hogy megfigyelnek minket.

Milyenek az észak-koreai idegenvezetők?

Általában nagyon segítőkészek, udvariasak és jól beszélnek angolul. Komolyan veszik a munkájukat, és büszkék a hazájukra. Kérdezni bátran lehet tőlük, de ha jót akarunk (nekik is...), akkor a politikát jobb, ha kerüljük. Arra azért érdemes figyelni, hogy nagyon szigorúan betartatják a szabályokat, így például azt, hogy engedély nélkül nem hagyhatjuk el a csoportot.

Milyen az észak-koreai kaja?

Meglepően jó - mármint amit a külföldiek kapnak, és ami értelemszerűen köszönőviszonyban sincs azzal, amihez a helyiek hozzájutnak. A helyi különlegességektől a pizzáig minden van.

Lehet fényképezni?

Igen, ráadásul a kísérők is meglepően készségesen jelzik, mi az, amit lehet és mi az, amit nem ajánlott fotózni. Az aranyszabály az, hogy ha kifejezetten megkérnek, hogy ne fényképezzünk, akkor ne tegyük, ha pedig helyieket fotóznánk, előtte kérjünk tőlük engedélyt.

Vihetünk-e telefont magukkal?

Vinni vihetünk, de a fotózáson és a zenehallgatáson kívül sok mindenre nem tudjuk majd használni, mert gyakorlatilag se roaming, se wifi nincsen sehol az országban. (2015)" forrás

---

"- Hogyan lehet odajutni?

- A bevett gyakorlat az, hogy először Pekingig repülővel, majd átszállás után onnan tovább. A légi úton kívül vonattal is lehet menni, ám ez nem kevesebb, mint 22 óráig tart. Ugyanis a határ mindkét oldalán 4 órát várakoznak a szerelvények, annyira szigorúan átvizsgálnak mindenkit. De sokan még mindig inkább bevállalják ezt, mint az Air Koryo nevű nemzeti légitársaságot, mivel utóbbi a legrosszabb hírű légi fuvarozók közé tartozik a világon. Nem tudni, honnan szerzik be a gépeiket és milyen kiképzést kapnak a pilótáik, sőt még a baleseti statisztikáikat sem hozzák nyilvánosságra. Mi végül bevállaltuk, és szerencsére rendben odaértünk, bár Szilárd kapott egy elég húzós gyomorrontást a fedélzeten felszolgált hamburgertől. Utána jó pár napig rá sem bírt nézni semmilyen ételre.

- Nagyságrendileg mennyibe kerül egy ilyen út, és milyen bürokráciai nehézségekkel kell szembenézni a szervezés során?

- Egyénileg egyáltalán nem lehet menni, csak utazási irodán keresztül, és ők szerencsére szinte mindent elintéznek. Csak a vízum megszerzése maradt ránk. Mi Bernbe mentünk ki emiatt, mivel itthon nincs követségük. Ami a költségeket illeti, pontos árat nem tudok mondani, de nyilván nem olcsó. Kapásból a repjegy Pekingbe, majd ott a szállás, mert hetente csak kétszer megy az AirKoryo. Igaz, lehet Vlagyivosztokból is menni, akinek ez csábítóbb. Egy összegben kell mindent kifizetni, abban benne van a szállás, az étkezés és a vezetés is. Nekünk a két hét fejenként nagyjából 2400 euróból jött ki, míg az egyhetes turnus 1600 euró körül van.

- Mi történt, miután megérkeztetek?

- Rögtön a reptéren egy háromfős fogadóbizottság várt minket, és onnantól egy lépést sem tehettünk nélkülük. Elvittek minket a szállodába, ahol fél órán keresztül magyarázták a szabályokat, vagyis hogy mit szabad és mit nem. A telefonjaink SIM-kártyáját elvették, és fotózni is csak azt lehetett, amit engedtek. Utólag tüzetesen átnézték a képeinket. Már ekkor gyanús volt, hogy azt mondták, a programokon való részvétel hatalmas önfegyelmet igényel. Nem értettük, mire céloznak, hiszen nagyrészt városnézésről, műemlékek meglátogatásáról és hasonlókról volt szó. De nem kellett sok idő, hogy megtapasztaltuk, mit is jelent ez az egész.

Természetesen mindent áthat a személyi kultusz: az egész ország tele van a Kedves Vezérek szobraival, amelyeknek kivétel nélkül meg kell adni a tiszteletet. Ez annyit tesz, hogy ha bárhol meglátunk egyet, venni kell egy virágcsokrot a mindig jelenlévő árusoktól, majd néma főhajtás kíséretében oda kell helyezni a szobor lábához.

- Mi az, ami leginkább meglepett az országgal kapcsolatban?

- Rengeteg dolog, de leghamarabb talán az óriási mértékű áramhiánnyal szembesültünk. Gyakran előfordult, hogy egyik pillanatról a másikra sötétbe borult a hely, ahol éppen tartózkodtunk. Bár nagyon sok színház van az országban, ezek legnagyobb része nem üzemel, mert egyszerűen nem tudnak hozzá elegendő áramot biztosítani. Az operával hasonló a helyzet: hiába lettünk volna kíváncsiak rá - állítólag nagyon híres és színvonalas az észak-korai operaművészet -, az ottlétünk alatt nem volt egyetlen előadás sem. A színészeket így inkább kiküldik a rizsföldekre dolgozni, hiába övezi amúgy nagy tisztelet őket.

- Létezik ott olyan, hogy szabadidő és szórakozás?

- Hallottunk egy olyan szóbeszédet, hogy este 10 után állítólag nem lehet az utcára lépni. Megkérdeztem a vezetőnket róla, azt válaszolta, hogy ilyen korlátozás valójában nincs, de miért menne a dolgozó ember 10 után bárhová? Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy hajnal fél 6-kor elindulnak a hangszóróval felszerelt propagandaautók, hirdetve az igét, hogy "gyerünk, ébresztő, irány a munka!" Mindenki késő délutánig dolgozik, ami után érthetően kedvük sincs kimozdulni. Ráadásul Észak-Koreában nincsenek se kocsmák, se éttermek, se üzletek. A látványosságok közelében fenntartanak néhány étkezőhelyet, de ezeket is csak a turistáknak. Ennek fényében annyira már nem is meglepő a fenti értetlenkedés. (2016)" forrás

---------------------------

"Szenzációs élmény volt, de elvárások nélkül mentünk és "levettük a nyugati szemüvegünket"... de úgy is mindenki azt fogja látni és észrevenni amit akar.

Nem került nekem 1m-ba, de el lehet költeni többet is. Nem csak 2 hetes utak vannak, hanem 6 napos 4 éjszakások is.

Kim Ir Szen és Kim Jong Il képei vannak kint Kim Jong Un-é nincsen.

A pizzériát nem a turistáknak építették és a helyi éttermeket sem, kvázi helyiek is ehetnek ott és máshol is... tehát a fenti állítás nem pontos.

A kulonlegesuticelok.com csapatával mentünk. A vízumot intézték és kint vettük át. Sima ügy volt ez is.

A "színészeket kiküldik a rizsföldekre dolgozni részhez": mi nem találkoztunk színészekkel a rizsföldeken munka közben.

Vannak éttermek, üzletek és pub-ok is.

(Feri, 2017)

---

"Nem lehet Észak-Koreáról szóló könyvet bevinni, vagy bármi olyat, amit már gyanúsnak gondolhatnak a határnál, így ha erre az útra adod a fejed jobb, ha nem viszel könyvet. E-book-ot lehet, de végül én ezt is kiraktam indulás előtt, bár feleslegesen. Továbbá szigorúan tilos a pornográfia, a Biblia, ezt szerintem mindegyik kabinban a vonaton megkérdezték tőlünk, hogy van-e nálunk. Továbbá lehet fényképeket, videókat készíteni, telefont, laptopot használni, de a GPS jelet ki kell kapcsolni, bár utólag kiderült, mi nem tettük, szóval meg tudtuk nézni, hol készítettük a fényképeket. Nem lehet 250mm-nél nagyobb kameralencsét használni, se profi videokamerát. A telefon használathoz annyit fűznék, hogy lehet magunkkal vinni, de nincs vétel, nincs internet, nincs WIFI 3 napig, tehát offline mód. Felesleges volt a telefont állandóan nézegetni, hisz nem voltunk elérhető a külvilágnak, és mi se tudtunk senkit se elérni. Mint megtudtuk, van lehetőség "kitelefonálni", ha esetleg bármi történne, de nagyon drága mulatság.

A túra során, akinek bármikor is kellemetlen érzése van, vagy nem tud a helyzettel mit kezdeni, jelezze a külföldi idegenvezetőknek, és találnak megoldást. Több oldalas "házirendet" kaptunk, amit a vízum és jelentkezési lap mellett szintén alá kellett írnunk, hogy vállaljuk ezeket. (2017)" forrás

---

,, A vacsora után kisurranok az épületből kicsit körülnézni, szerencsére a helyi vezetőink mindig más asztalnál, de többnyire más teremben is esznek, így ez simán lehetséges. Nézelődöm az ajtóban és elhatározom, hogy tesztelem kicsit a szabadságom határait. Kimegyek a kapuba, szerencsére senki nem jön utánam, de valószínűleg már keltek némi feltűnést. Odamegyek a kapuhoz közeli kioszkhoz és megpróbálok valami helyi kolbászt venni, az eladó láthatólag zavarban van, amit még növel, hogy megpróbálok kínai pénzzel fizetni, a hátam mögé tekintget aggódva, hogy látja-e valaki. Az a tippem, hogy nem fogadhatnak el idegen valutát, ami később még jobban megerősödik. Ebben a pillanatban tűnik fel Mr Ro, a sofőrünk, aki kisegít és kis magyarázkodás után, neki adom oda a pénzt, majd később hoz visszajárót Von-ban. Mire az amúgy rettenetes kolbász elfogy, a többiek is kijönnek és a hotelünk felé vesszük az irányt, de megszakítjuk az utat egy rövid fotós szünet erejéig, mert végre értelmet nyer az óriási üveg háromszög hotel, ami valószínűleg sosem fog elkészülni. A háromszög csúcsában egy gyönyörű, színes koreai zászló díszeleg, messzire hirdetve az ország dicsőségét… (2018)" forrás

Fotóegyveleg

F. András fotója

Vissza az elejére

Kommentek