ÚTIKRITIKA.HU / Észak-Korea






Észak-Korea

Észak-Korea dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Észak-Korea - Utazás

Észak-Korea dióhéjban

  • Észak-Korea, azaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Ázsia Távol-Keletnek nevezett régiójában fekszik, a Koreai-félsziget északi felén. Nagyobb Magyarországnál, területe: 121 ezer négyzetkilométer. Nagy a népsűrűség, hiszen közel 25 millió lakosa van. A főváros, Phenjan kb. 2.5 milliós nagyváros.
  • Észak-Korea északon Kínával és pici szakaszon Oroszországgal határos, déli szomszédja pedig Dél-Korea, azaz a Koreai Köztársaság.
  • Phenjan 7972 kilométerre van Budapesttől. Időeltolódás az itthonihoz képest: + 8 óra.
  • Magyar állampolgároknak vízumra van szüksége az Észak-Koreába való beutazáshoz. Egyéni turistáskodásra nincs mód, csak szervezett csoportos utazás keretében lehet bejutni a titokzatos kommunista államba.
  • Észak-Koreában nincs magyar külképviselet.
  • A turista szempontjából Észak-Korea tökéletes közbiztonságú ország, hiszen a külföldi látogatókat eleve olyan szorosan ellenőrzik, követik, kísérik, hogy még békés kapcsolatba is alig kerülhet helyi halandóval.
  • Általános vélemény szerint májusban, júniusban, valamint szeptemberben és októberben ideális Észak-Korea meglátogatása. Ősszel nagyon szép a tarka színekben pompázó táj. Június végétől augusztus végéig az időjárás túl meleg, párás, s ez a monszun időszak.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Ez egy elképesztő, misztikus időutazás egy nyers kommunista világba, sokkal nyersebb élmény ilyen tekintetben, mint Kuba
  2. Bár rengeteg kötöttséggel jár a ránk kényszerített csoportos utazási forma, de az el kell ismerni, hogy a program jól szervezett és tervezett, az idegenvezetők a sajátos körülmények és szabályok között egész profik
  3. A fővárosi metró néhány meglátogatott állomásának látványa
  4. A Kim Ir Szen mauzóleum meglátogatásának bizarr élménye
  5. A demilitarizált zónánál nézni, hogy a dél-koreai túloldalról ugyanúgy turisták bámulják ezt a furcsa határövezetet
  6. A még természetesen viselkedő, kíváncsi kisgyerekek, akiket azonban gyorsan elkezdenek manipulálni, elszemélyteleníteni

Nem tetszett

  1. A turista csomag tartalmaz szinte minden helyi lehetséges költést, így viszont nincs meg az embernek az a szabadsága, hogy mérlegeljen mit, mennyiért akar vagy nem akar megvenni, vagy igénybe venni
  2. Lelket lelohasztó látni az ország totális elszigeteltségét, sajnálni azt, hogy ennyi embernek emiatt szenvedni kell
  3. A propagandás múzeumokból a második után a harmadik, meg a további már túl soknak érződött, túl sok szobor, viaszfigura, heroikus témájú festmény
  4. A vidéki túra buszozásos részén a látható táj nem volt különleges (rizsföldek, folyók, semmi különleges)
  5. Egyszer sem ettünk igazán jót (esetleg egy kacsasült lehetett a kivétel)
  6. Hogy érkezéskor az útlevéllel együtt le kellett adni a mobilunkat is
  7. Nem szabadott csak úgy magunktól sétálgatni a főváros utcáin

Vélemények

"Szórakoztató, de egyben lehervasztó volt az, hogy a csoport tagjait végig, folyamatosan és alaposan ellenőrizték, figyelték. Két idegenvezető csaj, a buszsofőr, sőt egy operatőr (!) is állandóan velünk volt. Döbbenetes volt, hogy az egyik idegenvezető csaj a 14 fős csoportunk mindenegyes tagjának kívülről tudta a nevét, foglalkozását, sőt a családi állapotát is. Szóval a vízumkérőlapon bejegyzett adatainkat szorgosan és eredményesen bemagolta!

Az egész észak-koreai utazás fénypontjai számomra az elképesztő méretű kommunista szobrok (Kim Ir Szen, Kim Dzsung Il) és ideológiai üzeneteket hordozó emlékművek voltak. Elgondolkodtatott, hogy a propagandára költött rengeteg pénz kis részéből is mennyit lehetne segíteni az országban (főleg vidéken) nyomorgó embereken. Amúgy a fővárosban, Phenjánban nem látni nyomort. Ez egy kirakat város, ahol az élet elviselhetőbb, mint a falvakban, kisvárosokban. Bizarr élmény volt ez az 5 napos észak-koreázás. Megterhelő is lelkileg, közérzetileg, úgyhogy utána kellett a levezetés a dekadens kapitalista Thaiföldön." (Pici, 2013)

Olvasmányos linkek

"Észak-Korea egyike azoknak az országoknak, ahol a rosszakaróinknak sem kívánjuk az újjászületést. Karafiáth Orsolya egy barátjával két hét alatt végigjárta az országot. A telefonjukat és az útlevelüket belépéskor elvették, kísérők nélkül egy lépést sem tehettek, nem beszélhettek a helyiekkel, nem is mosolyoghattak, ahol nem volt szabad, és a tengerpartot is csak a szögesdróton keresztül láthatták. Utópisztikus utazás, kiakasztó élmények a naparcú diktatúrában.

Ha valakinek megér több mint egymillió forintot, hogy megelevenítse a maga számára az 1984 világát, és a kaland és borzongásvágya erősebb, mint az ellenérzései amiatt, hogy ebből a pénzből egy elvetemült diktatúra vezetősége részesül, az utópisztikus rémutazásra indulhat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Kiszolgáltatottságot, nyomort sajnos bőven láthatunk, ha Ázsiába utazunk, de egész más érzés azt nézni tehetetlenül, amikor emberek megnyomorításában egy összetett formátum alapján évtizedek elhivatott munkája van, és mindent átható paranoia.

Reggelenként fél hatkor együtt ébredhettek a koreai dolgozókat felrázó szirénákkal, este nem csavaroghattak az utcán. Amúgy sincsenek kocsmák, szórakozóhelyek, csak a turisták számára tartanak fenn étkezőket. Mint ahogyan a költő újságíró elmondta, nem mosolyoghattak az örökös elnök Kim Ir Szen, illetve az országot vezető Kim Dzsongun képmásait látva, és az a szabály, hogy az őket ábrázoló szobrok közelében a sapkájukat le kell venniük tiszteletből, és 5 eurós virágcsokrot illik vásárolniuk és elhelyezniük a lábaiknál. (2015)" forrás


"Mehetünk egyedül is?

Éppenséggel lehetséges, ám a mai napig él az a szabály, hogy a külföldieket két, az állam által kirendelt „idegenvezető” kíséri, függetlenül attól, hogy csoportban vagy egyedül megyünk. Ha csoportban utazunk, értelemszerűen a költségek is megoszlanak, és nem annyira érezni azt sem, hogy megfigyelnek minket.

Milyenek az észak-koreai idegenvezetők?

Általában nagyon segítőkészek, udvariasak és jól beszélnek angolul. Komolyan veszik a munkájukat, és büszkék a hazájukra. Kérdezni bátran lehet tőlük, de ha jót akarunk (nekik is...), akkor a politikát jobb, ha kerüljük. Arra azért érdemes figyelni, hogy nagyon szigorúan betartatják a szabályokat, így például azt, hogy engedély nélkül nem hagyhatjuk el a csoportot.

Milyen az észak-koreai kaja?

Meglepően jó – mármint amit a külföldiek kapnak, és ami értelemszerűen köszönőviszonyban sincs azzal, amihez a helyiek hozzájutnak. A helyi különlegességektől a pizzáig minden van.

Lehet fényképezni?

Igen, ráadásul a kísérők is meglepően készségesen jelzik, mi az, amit lehet és mi az, amit nem ajánlott fotózni. Az aranyszabály az, hogy ha kifejezetten megkérnek, hogy ne fényképezzünk, akkor ne tegyük, ha pedig helyieket fotóznánk, előtte kérjünk tőlük engedélyt.

Vihetünk-e telefont magukkal?

Vinni vihetünk, de a fotózáson és a zenehallgatáson kívül sok mindenre nem tudjuk majd használni, mert gyakorlatilag se roaming, se wifi nincsen sehol az országban. (2015)" forrás



,, – Hogyan lehet odajutni?

– A bevett gyakorlat az, hogy először Pekingig repülővel, majd átszállás után onnan tovább. A légi úton kívül vonattal is lehet menni, ám ez nem kevesebb, mint 22 óráig tart. Ugyanis a határ mindkét oldalán 4 órát várakoznak a szerelvények, annyira szigorúan átvizsgálnak mindenkit. De sokan még mindig inkább bevállalják ezt, mint az Air Koryo nevű nemzeti légitársaságot, mivel utóbbi a legrosszabb hírű légi fuvarozók közé tartozik a világon. Nem tudni, honnan szerzik be a gépeiket és milyen kiképzést kapnak a pilótáik, sőt még a baleseti statisztikáikat sem hozzák nyilvánosságra. Mi végül bevállaltuk, és szerencsére rendben odaértünk, bár Szilárd kapott egy elég húzós gyomorrontást a fedélzeten felszolgált hamburgertől. Utána jó pár napig rá sem bírt nézni semmilyen ételre.

– Nagyságrendileg mennyibe kerül egy ilyen út, és milyen bürokráciai nehézségekkel kell szembenézni a szervezés során?

– Egyénileg egyáltalán nem lehet menni, csak utazási irodán keresztül, és ők szerencsére szinte mindent elintéznek. Csak a vízum megszerzése maradt ránk – mi Bernbe mentünk ki emiatt, mivel itthon nincs követségük. Ami a költségeket illeti, pontos árat nem tudok mondani, de nyilván nem olcsó. Kapásból a repjegy Pekingbe, majd ott a szállás, mert hetente csak kétszer megy az AirKoryo. Igaz, lehet Vlagyivosztokból is menni, akinek ez csábítóbb. Egy összegben kell mindent kifizetni, abban benne van a szállás, az étkezés és a vezetés is. Nekünk a két hét fejenként nagyjából 2400 euróból jött ki, míg az egyhetes turnus 1600 euró körül van.

– Mi történt, miután megérkeztetek?

– Rögtön a reptéren egy háromfős fogadóbizottság várt minket, és onnantól egy lépést sem tehettünk nélkülük. Elvittek minket a szállodába, ahol fél órán keresztül magyarázták a szabályokat, vagyis hogy mit szabad és mit nem. A telefonjaink SIM-kártyáját elvették, és fotózni is csak azt lehetett, amit engedtek – utólag tüzetesen átnézték a képeinket. Már ekkor gyanús volt, hogy azt mondták, a programokon való részvétel hatalmas önfegyelmet igényel. Nem értettük, mire céloznak, hiszen nagyrészt városnézésről, műemlékek meglátogatásáról és hasonlókról volt szó. De nem kellett sok idő, hogy megtapasztaltuk, mit is jelent ez az egész.

Természetesen mindent áthat a személyi kultusz: az egész ország tele van a Kedves Vezérek szobraival, amelyeknek kivétel nélkül meg kell adni a tiszteletet. Ez annyit tesz, hogy ha bárhol meglátunk egyet,

– Mi az, ami leginkább meglepett az országgal kapcsolatban?

– Rengeteg dolog, de leghamarabb talán az óriási mértékű áramhiánnyal szembesültünk. Gyakran előfordult, hogy egyik pillanatról a másikra sötétbe borult a hely, ahol éppen tartózkodtunk. Bár nagyon sok színház van az országban, ezek legnagyobb része nem üzemel, mert egyszerűen nem tudnak hozzá elegendő áramot biztosítani. Az operával hasonló a helyzet: hiába lettünk volna kíváncsiak rá – állítólag nagyon híres és színvonalas az észak-korai operaművészet –, az ottlétünk alatt nem volt egyetlen előadás sem. A színészeket így inkább kiküldik a rizsföldekre dolgozni, hiába övezi amúgy nagy tisztelet őket.

– Létezik ott olyan, hogy szabadidő és szórakozás?

– Hallottunk egy olyan szóbeszédet, hogy este 10 után állítólag nem lehet az utcára lépni. Megkérdeztem a vezetőnket róla, azt válaszolta, hogy ilyen korlátozás valójában nincs, de miért menne a dolgozó ember 10 után bárhová? Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy hajnal fél 6-kor elindulnak a hangszóróval felszerelt propagandaautók, hirdetve az igét, hogy „gyerünk, ébresztő, irány a munka!” Mindenki késő délutánig dolgozik, ami után érthetően kedvük sincs kimozdulni. Ráadásul Észak-Koreában nincsenek se kocsmák, se éttermek, se üzletek. A látványosságok közelében fenntartanak néhány étkezőhelyet, de ezeket is csak a turistáknak. Ennek fényében annyira már nem is meglepő a fenti értetlenkedés. (2016)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

jozsibacsi, 2015. 07. 20. 21:56
mégis mi a lófaszért mentek Észak-Koreába? Abba nem gondoltok bele, hogy minden pénz, amit ott elköltötök ezt a permanens népírtást finanszírozza? vagy élmény mások szenvedését nézni? szégyeljétek magatokat...


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon