ÚTIKRITIKA.HU / Szerbia






hirdetes

útikritikák


Szerbia

Szerbia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Decani kolostor - p.p. fotója

Szerbia dióhéjban

  • Déli szomszédunk, Szerbia kicsit kisebb hazánknál a 88 361 négyzetkilométerével. Szerbiát 6,6 millióan lakják (2023-as  adat).
  • A legnagyobb kisebbség az országban továbbra is a magyar, összesen 184 442-en vallották magukat magyarnak. A több mint tíz évvel ezelőtti, 2011-es népszámlálás idején ez a szám még 253 899 volt, vagyis közel hetvenezerrel kevesebben vallották most magukat magyarnak, ami 28 százalékos csökkenés.

  • A néhai Jugoszlávia szétbomlásának "köszönhetően" Szerbiának rengeteg szomszédja van: Magyarország, Horvátország. Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Koszovó (?), Macedónia, Bulgária, Románia. A magyar-szerb határvonal 164 kilométer hosszú, 8 közúti határátkelő és 3 vasúti.
  • Szerbia fővárosa: Belgrád, kb. 1,4 millió lakossal (2023-as adat).
  • Havi nettó átlagfizetés (2023-ben): 205 ezer forintnak megfelelő szerb dínár. (Magyarország: 320 ezer HUF)
  • Szerbia viszonylag jó közbiztonságú ország, a turistáknak legfeljebb a becsapásoktól kell tartani.
  • Leggyakoribb vezetéknév: Jovanović
  • Szerbia 25. a FIFA ranglistán (2023. augusztus) (Mi 36.)
  • Magyar állampolgárok 90 napnál nem hosszabb látogatás esetén érvényes személyi igazolvánnyal is beléphetnek Szerbiába. Az ideiglenes személyi igazolvánnyal nem felel meg a beutazáshoz.
  • 2023. augusztus üzemanyagár: 588 HUF-nak megfelelő dínár

Az UNESCO kulturális világörökség részei Szerbiában:

  • Stari Ras városa és a Sopocani kolostor
  • A Studenica kolostor
  • A Decani kolostor

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Belgrád óvárosában a Skadarlija utca borozói
  2. Belgrád hatalmas éjszakai élete, az élő zenés kocsmák
  3. A szerbek vendégszerető, őszinte, dinamikus, életigenlő természete, lehengerlő a temperamentumok
  4. A friss péksütemények
  5. Újvidéken a Zmaj Novina gyalogos utca hangulata
  6. A Péterváradi erődítmény Újvidéken
  7. A Mokra Gora falumúzeum
  8. A Studenica kolostor
  9. A kilátás Belgrádra a Kalemagdan erődítményből
  10. Az Uvac kanyon méltóságteljes nyugalmassága (az alábbi fotó erről szól)

Nem tetszett

  1. Az éttermi választék elég egysíkú, behatárolt, hús hússal, kevés vega
  2. A rossz állapotú közutak
  3. A zebrákat ott is semmibe veszik az autósok, ugyancsak alacsony közlekedési kultúra
  4. Vannak unalmasan sík tájak hosszasan, nem kellően más a táj, mint Magyarországon
  5. A túl sok útlevél-ellenőrzés vonatozásnál
  6. A szerbek nagyon sokat cigiznek és sok helyen kell elszenvedni cigibűzt
  7. A rakija pálinka nekem nem jött be
  8. Új-Belgrád lehervasztó lakótelepei (nem csúnyábbak, mint a mieink, csak itt csúnya az ilyesmi)
  9. A szemét, hulladék nagyon sok helyen

Vélemények

Szerbiába töltöttük a Húsvétot (ott 1 héttel később kezdődik az ortodox). Miutána szomszédunk nem EU tag, ezért a telefon és internet használat igen költséges, és körülményes, így 3 napos TCOM csomagot vettünk.
Szerbiába átjutni autóval ilyenkor igazi kihívás volt, kifelé 2,5h, hazafelé 3,5 óra volt a várakozás, a túlterhelt Röszkei határon.

Szerbiában szinte nem találkoztunk turistával, Belgrád a 20-30 évvel ezelőtti Budapestet idézi, a szerbek még emésztik Jugoszlávia szétesését, a polgárháború emlékét, ezt nacionalista grafitik tükrözik a városban.

Az árak alacsonyabbak, mint nálunk, az ételeik kiválóak, a piáik is remekek, az apartmanunk is jó helyen volt. Összeségében jól éreztük magunkat!

Belgrád nem nevezhető szépnek a Száva-Duna összefolyása ellenére se, a "szocialista építészeti" stílus itt is "remekelt".
Nándorfehérvári vár erődszerű, funkcionális, nem látványos. Kiemelkedő, kötelező látnivaló a tiszta márvány burkolatú Száva székesegyház, ehhez foghatót csak Isztambulban lehet látni, valamint az ízlésesen berendezett Ljubica hercegnő háza, valamint a XIX-XX. század egyik legnagyobb zsenijének, a szerb nemzetiségű, de a Monarchia horvát részén született Nikola TESLA múzeuma, ahol a hamvait is őrzik.

Ezzel szemben a Duna mentén kihagyhatatlan a Galambóc-Vaskapu szurdok bejáratát őrző Galambóc vára. A vár Szerbia legszebb vára, életem TOP 10 várában is benne van, pedig már rengetegben megfordultam! Története összefügg hazánk történelmével, és a Hunyadiakkal. A várat többször bevettük stratégiai szerepe miatt, sőt a Duna román oldalán lévő László várát is azért emelték a magyarok, hogy Galambóc várát onnan lőhessék ostromakor. A Duna a szoros előtt 5 km szélesre duzzad, mint egy tó.
Javaslom, menjetek el, nézzétek meg a Vaskapu/Djerdap szoros bejáratát (Galambóci szurdok, maga a teljes szurdok 130 km hosszú) ), és ezt a várat!!!

Végszendrő/ Szendrő vára szintén a Dunaparton van, ez is történelmünk része, pl ostroma során halt meg Kinizsi Pál agyvérzésben. A külső vár hatalmas, kb 500x500x350m háromszög alakú, a falai és a bástyái sérültek, kifelé dől pár, 1941-ben felrobbant a külső várban lévő lőszerraktár, megölt közel 2500 embert, és letarolta a külső vár épületeit, ma egy atlétikai pálya elfér kényelmesen benne, de mellette van hely bőven. A belsővár viszonylag sértetlen, egy bástyája itt befelé dől, ferde.

Manasija erődmonostora is különleges, jelenleg is működő egyházi épületek vannak benne, falai, bástyái sértetlenek, érdemes megnézni ezt is. Drón használata itt tilos, viszont a belépés ingyenes, mint minden egyházi épületbe!
Útközben megálltunk Veliki Buk vízesésénél, itt még havas volt a táj, Krupajsko Vrelo karszt forrásánál pisztrángot ebédeltünk, és benéztünk Gornjak sziklába vájt templomába, monostorába.

Szóval Szerbia csodái itt a szomszédban várnak rátok, a határ átlépése az egyetlen kihívás!
ui: szükség van kp-re is, több helyen nem fogadnak el kártyát, még a TESLA múzeumban se, viszont EUR-t pénzváltóknál lehet szerb dinárrá cserélni, mi Revolutról is vettünk ki CASH-t automatán keresztül +díj nélkül. (r.i., 2023)


,, Szerbia nagyon kellemes hely, még kelet, de már tart nyugat felé, hál’ isten, csak lassan. Van egy varázsa az országnak, az emberek kedvesek, nyitottak és segítőkészek. Igaz nem voltunk szerb temetésen vagy lakodalomban, sem focimeccsen, de mi nyomát sem láttuk a szerb agresszivitásnak. Azért a kint élők elmondták, hogy elég vehemens egy népség. Kellemes benyomással, és egy fél liter szerb szilvapálinkával hagytuk el az országot.

Ha Szerbiában járunk, ne hagyjuk ki:
- Plejskavica
- Burek sa sirom
- Egy ortodox templom és lehetőség szerint kolostor meglátogatása
- A Duna Golubactól délre lévő szakasza (útközben a Lepesnki Vir Múzeum)
- Belgrád és az Ada Ciganlija
- Rakija (pálinka)

(2015)" forrás

Olvasmányos linkek

"Bevallom, Belgrádban kiestem a felfedező utazó szerepköréből, és inkább csak bóklásztam a sétálóutcában, vásárolgattam, és jegeskávéztam. Kell néha egy kis csajos láblógatás.Tartottam a parkolástól, de ez szerencsésen megoldódott, a hotel recepciósa ajánlott egy kényelmes parkolóházat, amely a városháza épülete alatt van, abszolút megfizethető, és öt perc gyalog a sétálóutca. A város legmegdöbbentőbb látványa a Knez Milos utcán fogadja a turistát: az 1999-es NATO-bombázásban megsérült épületek egy része még ma is úgy áll, ahogy annak idején a bomba belecsapott. A volt szövetségi hadügyminisztérium épületének csontváza kísértetiesen áll a sarkon, betört ablakokkal, kiégett szobákkal, összeroggyant lépcsőházakkal.

Újvidék látnivalói közül két szecessziós remekművet emelnék ki: Menráth József gazdagon díszített bérpalotáját, illetve a hatalmas zsinagógát. Mindkettő Baumhorn Lipót munkája, aki a magyarországi zsinagógaépítészet legnagyobb mestere volt, de takarékpénztárakat, iskolákat, lakóépületeket is tervezett.,, (2013)" forrás


,, Szerbiáról valószínűleg a legtöbb embernek a Macska-jaj című film ugrik be, Emir Kusturica (ejtsd Kuszturica, nem Kusturica) rendezésében. Bizonyára sok minden változott Szerbiában a film készítése óta, ami nyilván sok helyen túlzó és tipizál. Több helyen azonban nem kellett megerőltetni a képzelőerőnket, hogy elhiggyük, a filmben járunk. Déli szomszédunk sokban különbözik az északi szomszédjainktól, ahogy mondani szokták sokan: „Hát fiam, ez bizony már a Balkán…”, és ez egyáltalán nem baj. Legtöbben persze a mentalitásra, és nem a földrajzi elhelyezkedésre gondolnak.

Szerbia nem uniós ország még, és a beszélgetésekből az derül ki, hogy megoszlóak a vélemények, mennyiben lenne jó az országnak egy uniós csatlakozás. Ne felejtsük el, hogy nem olyan rég, még a nyugat Szerbiát bombázta, most pedig szövetségre hívja. Ezen a gondolaton, amit egy szerbtől hallottunk egy beszélgetés során, mi is hosszan elgondolkodtunk.

Két dolog van, ami elsőre szemet szúr az embernek Szerbiában, pár kilométer megtétele után: a cirill betűs kiírások, helységnevek, illetve a rettentő mennyiségű szemét. Míg ez előbbit kisdedi érdeklődéssel szemlélgetjük, az idősebb korosztály pedig próbára téve megkopott orosz tudását silabizálja; „Hogy akkor, hogy is van a p az r, a fordított n az i?” Vagy esetleg szimbólumokat társít a betűkhöz, például a cirill d olyan, mint egy állványon álló tv, a f betű pedig „fütyibetű”.


Sajnos az utóbbi szemet szúró állapothoz nem tudtunk semmilyen pozitív érzést társítani. Biztos vannak, akik úgy gondolják, hogy akkor itt szabadon lehet szemetelni, kérjük, ők most hagyják abba az olvasást. A városok határa talán a legelkeserítőbb. Szeméthegyek mindenfele, körülötte pedig guberáló emberek, kóbor kutyák és gyomorforgató szagok keringenek. Mindenfelé nejlonzacskók, pet palackok és minden elképzelhető más szemét. A bokrokon, fákon, mint fehér zászló virít a sok libegő szatyor.

Olyan gyönyörű ez az ország, fantasztikus természeti látnivalókkal, mégis talán hihetetlen, de nem jártunk olyan helyen (pedig eldugott kis hegyi falvakon is átkerekeztünk), ahol ne lett volna szemét az utak mellett, a patakokban. És nem néhány elhajított csokis papírról beszélünk. Szinte minden faluban láttunk rácsos konténert ahol a pet palackokat gyűjtötték, és használva is voltak a látottak szerint, illetve kommunális hulladék tárolására alkalmas, nálunk is használt ezüstszínű, kerekes konténereket. Akkor vajon miért? A saját közvetlen környezetüket csúfítják el és teszik tönkre az emberek. Rengeteg az elütött kutya, meg egyéb állat, amit úgy tűnik senki nem „takarít” el az utak mellől. Ez kocsiból nem annyira elkeserítő látvány talán, de kerékpárról, képzelhetitek. Sajnos itt is dívik, a mindenhez nejlonzacskót adunk divat. Nekünk arra jó egyedül, hogy a szemetünket azokba gyűjtjük, és mikor beérünk egy lakott településre, kidobjuk. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

Emil fotója

Kriszta fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Miklós, 2018. 11. 21. 11:01
Szerbia az ellentétek országa, ha egy élelmiszer boltba belépünk, mintha Svájcban járnánk, az árak is olyanok, a másik oldalról pedig az emberektől azt hallani, hogy a fizetések alacsonyak. Magyar turistának lenni mostanában Szerbiában jó, olyan mint egy nagyon távoli rokon, hallottak rólunk ezt-azt, és érdekesek vagyunk.
Egyáltalán nem mondanám sem Magyarországon sem Szerbiában a tájat, el kell szakadni az autópályától, motorral vagy inkább vasúttal egész más képet kap az ember. Ha valaki elég bátor, és van ideje érdemes elhagyni Belgrádot, Nis, és környéke, valamint "Sumadiát" meglátogatni, ott is a kisebb helyeket. Nis-Sofia út nekem egy örökre szóló élmény. Ami a kajákat illeti valóban húst hússal lehet találni, de amit árulnak az mind helyben sütött, laktató. Érdemes kimenni a piacokra, délről állandóan érkezik a friss árú, néha meglepően olcsón tudunk bevásárolni.Próbáljuk meg a helyi "sajtokat", amik valójában átmenetek a túró és a sajt között, "szir"-nek mondják. Ami a pálinlát illeti, azt mindenből főzik, ezért rakija-név alatt főleg a szilvapálinka van, nekem az almapálinka jött be, de igaz az házi volt, így nem mérvadó. Aki sör párti, annak az Apatini (Jelen) sört tudom ajánlani. Pelinkovac (helyi Unikum) mindenképp kipróbálandó, de ha veszünk, csak a helyi Szerbiai gyártók termékét szabad venni - meglepő módon a volt Jugoszláv tagköztársaság térmékei, is úgy megtalálhatók a boltok polcain, mintha még egy ország lennének. Ha már boltban járunk, érdemes még csokit, kekszet venni. Túllépve a hasunkon, nézzünk meg pár kiállítást, modern festők műveit. Moziban a filmek feliratozva vannak, kulturális programokra a belépők általában elég olcsók, hasonlóan mint a sportolási lehetőségek, fürdők.


Gergő, 2017. 10. 07. 21:35
Többször jártam Szerbiában. Belgrádban hosszabb ideig, Szabadkán évente egyszer. Szivesen visszatérek - elsősorban Belgrádba mennék. Nagyon kedves a helyiek, és elképesztő az éjszakai élet. Szépek a templomok és a Belváros épületei. Valóban sok a kóbor kutya és szemét is akad.

Szabadka nekem teljesen más, kellemes emlékek fűznek oda is


macarafat, 2017. 01. 03. 15:45
üdvözletem!
Érdeklődéssel olvastam a cikket.Megmosolyogtam egyik másik gondolatmenetet.Igen,ez már a Balkán.Nekem,mint szerbiai lakosnak nagy a szégyenérzetem minden miatt,amit Önök leírtak.Ritka jó adottságai vannak ennek az országnak.De az emberek igénytelenek,figyelmetlenek és még sorolhatnám.Azt hiszem,Kusturica filmet bármikor és bárhol lehetne forgatni.És a végeredmény vicces és/vagy siralmas lenne.Nálunk papíron minden el van rendezve-úgy a hulladékok összegyűjtése,elszállítása mint a közutak karbantartása.Papíron.De a valóság bizony mást mutat.Messze vagyunk Európától,ha nem is fényévekre,de még pár évtizedre.
Viszont,vannak szép,jó oldalai is.Az itteni rakija(pálinka) helyett vagy mellett érdemes kipróbálni a PELINKOVACot (UNICUMhoz hasonló kesernyés ital),finoman készítik a halászcsárdákban a halászlét vagyis inkább hallevest.De említhetnénk a szármát(töltött káposzta)amit itt készítenek a legjobban.
Érdemes megtapasztalni az itteni életvitelt.Mondjon ki mit akar,van valami különös hangulata,varázsa az itt élő embereknek.
Tiszteletem Vajdaságból


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon