ÚTIKRITIKA.HU / Japán






Japán

Japán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Japán dióhéjban

Japán - A felkelő nap országa
9 napos körutazás Japánban
(2017. áprilisban)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Kyoto a nagy kedvenc, sokkal élvezetesebb mint Tokió
  2. A Tsukiji halpiac Tokióban, nézni azt a varázslatos technikát, ahogy vagdossák a méretes tonhalakat
  3. Közösségi termál fürdőzni (onsen) japánokkal, megismerve az aprólékos szabályokat
  4. Az irigylésre méltó tisztaság (bár vannak meglepő kívételek)
  5. A japán konyha elképesztően kifinomult árnyalatai
  6. Sikerült egész jó látási viszonyok közt nézni a Fuji-t
  7. Utazni a Shinkansen löveg vonattal csaknem 300 km-es sebességgel és közben gondolni a Budapest és Siófok közötti vonatozás élményére
  8. Kipróbálni egy igazi japán fogadót, azzaz egy ryokant
  9. A japánok udvariassága, és a szolgáltatók igazi odaadása
  10. Acseresznyevirágzás (Cherry Blossoms, avagy Hanami)

Nem tetszett

  1. Bitang drágaság, főleg a szállás (bár - szerintem - Svájc pl. drágább) és a közlekedés6
  2. A városi tömeg, tolakodás fárasztó volta
  3. 15 perc után a kabuki színházi előadás már untatott
  4. A mosolygásuk mögött rejtőző felsőbbrendűségi tudat, a nem japánok lenézése (főleg az idősebbek körében)
  5. A japán tömegízlés vadhajtásai, az abszurd, gusztustalan üzleti ötleteik baromsága, gyerekességeik humortalansága, a vaskosságok
  6. A latin betűs kiírások hiánya miatti bonyodalmak
  7. A pénzváltás és a bankkártya használat körülményességei esetenként
  8. Sokszor megfejthetetlen, hogy a kínált étel mi is valójában
  9. A japánok rugalmatlansága
  10. A pottyantós vécék

Vélemények

Tetszett:

1. Szervezettség
2. Tisztaság
3. A kiszolgálás minősége
4. A közlekedés pontossága, kikövetkeztethető logikája
5. Kávézók
6. „konbini” – 24 órán át nyitva tartó kis boltok, ahol nagyon sok mindent lehet kapni az élelmiszertől kezdve a zoknin át a celluxig.
7. Sok ingyenes prospektus, térkép, könnyen megtalálható (általában JR állomások épületében, vagy közvetlen közelében) turista információ
8. A nyelvi akadályok ellenére segítőkészek a helyiek
9. különféle finomságok
10. gyönyörű természeti szépségek, változatos tájak


Nem tetszett

1. Vidéki turista információs irodában előfordul, hogy nem beszélnek angolul (azért nagyon segítőkészek, és hát mi sem beszélünk japánul… )
2. Éttermi vegetáriánus (vegán) koszt csak nagyvárosokban elérhető, gyakran a pincéreknek nincs pontos fogalmuk mit jelent a vegetáriánus (fel kell sorolni tételesen, mit nem eszünk) – bár ez más országokban is előfordul.
3. A „térkép”-nek nevezett idétlen, aránytalan gyerekrajzok. (Észak a lap tetején van)
4. A rugalmatlanság, döntésképtelenség ha egy adott szituáció nem az előírtnak megfelelően zajlik – érdemes mindent előre leszervezni, B verzióval.
5. Tömegével beáramló nagy kínai turistacsoportok: zajosak, szemetelnek, rendetlenek
6. Hangszennyezés: minden üvölt, egy helyen többféle zene (bevásárlóközpontok), minden beszél (automaták)
7. A helyi közlekedés elég drága
8. A mosdókban sokszor nincs szappan (de legalább ingyenesek. Néha papír sincs, a helyiek kis papírzsepi tasakokkal járkálnak, vagy automatából veszik meg)
9. Hasonló nevű kisvárosok. Miért van 9 Asahi?!? 
10. Lehet dohányozni az éttermekben/kávézókban/mindenhol (kivéve a belvárosi utcákon).

(Kata listája, 2016)

Olvasmányos linkek

"A városok közti utazás vagy közepesen drága és lassú, vagy eszméletlenül gyors, élvezetes és méregdrága. Az lesz a legjobb, ha az utóbbi verziót választjuk, és kifizetjük a vonatjegyet a szupergyors shinkansenre, amivel vágtathatunk akár 300-zal is, teljes kényelemben, teljes repülőérzetben, a döbbenettől ittasan. A Tokió–Oszaka távolságot (kb. 600 km) nagyjából két és fél óra alatt teszi meg a drága, űrkacsaszerű teremtmény, nem rázkódik, csak suhan olyan csendesen, mintha valaki a fülünkbe duruzsolna, és közben a vállunkat masszírozná a teljes szetisfeksön érdekében. Ezt a lehetőséget még a japánok sem használják tömegesen annak állakat a földre koppantó drágasága miatt.

Van azonban egy módszer, amivel le lehet faragni az orbitális összegből, úgy hívják, Japan Rail Pass. Egy bérletről beszélünk, amivel igénybe vehetjük a Japan Railways (JR) társaság összes járatát, ami lehet shinkansen vagy sima vonat, busz, sőt, akár hajó is. Igen, hajó. Miért, nem láttál még hajót sínen? A Japan Rail Pass ára szintén meglehetősen borsos, egy hétre 68 ezer, két hétre pedig 108 ezer forint, de ha hozzátesszük, hogy szinte bármelyik járatra felszállhatunk vele, akkor bőven megéri, ráadásul azt figyelembe véve, hogy egy alap retúrjegy sem fog sokkal kevesebbe kerülni, mint egy hetijegy, mindjárt másképp állunk majd a dologhoz. A bérletről egy nagyon fontos dolgot tudni kell: csak külföldön kapható, a helyszínen nem. A repülőtéren kell azonnal felkeresnünk az első JR-irodát, és a kinyomtatott bizonylat ellenében átvennünk a passzunkat. A JR Pass nem érvényes más társaságok járataira (csak a Japan Railways lesz a barátunk), de Tokióban például remekül használhatjuk metró helyett, vagy mellett, bár hogy ott a hangyajáratoknak tűnő rendszerben melyik vonalat kultiváljuk, az már csak megítélés és pillanatnyi elmeállapot kérdése. Sok társaság, sok vonal, és brutális alagútrendszerek várnak minden kedves érdeklődőt.

Japán bizony szállás tekintetében sem túlságosan olcsó, igencsak mélyen a zsebünkbe kell nyúlni egy-egy éjszakáért, egy olcsóbb és egyszerűbb egyen-szobáért nagyjából napi 15–20 ezer forintot fizetünk (két főre), ami nem vészes, de innentől csak meredeken felfelé vezet a költekezés meglepően olajozott, ám nagyon kellemes útja. Az egyen-szobák szinte minden olcsóbb szállodában teljes pontossággal egyeznek meg, formára vágottak, már-már fröccsöntöttek, picik, de kényelmesek, és a fogkefétől kezdve a mobiltöltőig minden van bennük, amire csak szükségünk lehet.

A hotelek többségében fürdőzni is lehet, ingyen, kizárólag meztelenül, de akinek most felcsillant a szeme egy kis pucér ázsiai nőitest-fesztiválban reménykedve, gyorsan vegyen vissza a lelkesedésből, nem koedukált áztatás folyik, óránként cserélődnek a nemek, amire a hotelben figyelmeztetnek is. Ha már a fürdésnél járunk, egy apróságot el kell magyaráznunk, mielőtt még ott állna az ember értetlenül a fürdőkád mellett a kezében egy indokolatlannak tűnő műanyag sámlival. A japánok számára mint minden, a fürdés is egyfajta szertartás. Az átlagos mosdást a zuhany alatt, egy bárhol, akár párszázas boltban is kapható széken végzik el, majd jöhet a kád, és egy kis pácolódás a forró vízben.

A kád azonban az európai verzióhoz nagyjából csak a formájában hasonlít. Egy tetővel ellátott, teljes egészében lefedhető és fűthető fürdőalkalmatosságról van szó, amelyben csak körülbelül hetente cserélik a vizet. Mivel maga az alapos mosdás már a kádba ülés előtt megtörténik, ez nem is annyira furcsa tett, mint amilyennek először hangzik. A fürdő fűtését a legtöbb esetben egy japán ház bármely pontjáról intézhetjük a felszerelt termosztátokkal, melyek figyelmeztetnek is minket, amikor a víz elérte a kellő hőfokot. Amikor az éjszaka sötétjében egyszer csak egy japán női hangot hallasz, ami valamit mond (azt, hogy kész a fürdővíz), előveszed a keresztet, a fokhagymát és a legjobb tudásodat is, amelyeket a japán horrorokból szedtél össze. Kevés lesz a technika ellen.

De hogy egy másik furcsaságra is felhívjuk a figyelmet, tekintsünk csak meg egy átlagos japán vécét. Az első, második és ezredik ránézésre is kissé high tech kinézetű, már-már egzotikus alkalmatosság az európai szemet túl sok gombbal zavarja meg, ezek azonban mindössze beépített bidét és ülőkemelegítőt takarnak. Már a legegyszerűbb verziók is tartalmazzák ezeket az extrákat, de nem ritka a természeti hangokat lejátszó vagy a saját illatosítót tartalmazó változat sem. Igazán furcsa, de a hipermarketekben már ilyenek várnak minden kedves érdeklődőt, így ha véletlenül azt hallod, hogy az óceán hangjai vegyülnek némi bélgáz-kieresztésre hajazó hanggal, akkor nyugtázhatod, hogy nem egy cunami készül elvinni a mosdót, hanem valaki egyszerűen csak elképesztő lazasággal megnyomta a karfán található play gombot. Mosdó egyébként az utolsó kis üzletben is van. És szabadon használható.

Készüljünk fel az első sokkra: találkozunk az első japánokkal. Nehéz menet lesz. Mondjuk bemegyünk egy boltba, hogy magunkhoz vegyünk valami üdítőt. Hogy nem tudnak angolul, az az alaphelyzet, aki pedig tud, az bár ne tudna! De hagyjuk, elindul az activity. Ha sikerrel jársz, akkor a japán pénztáros legalább kétszer megköszöni a vásárlást. Bemész egy pékségbe, veszel egy egyszerű sütit. Az eladók (nem egy, az összes) meghajolva köszönik meg neked, hogy őket választottad. Mi történik itt?

Bizonyos boltok ajtaja felé nem véletlenül írták fel anno, hogy „a vevő számunkra az isten”. Tényleg istennek érzed magad, a kiszolgálás minősége olyan, amit sehol máshol nem fogsz megtapasztalni. Egy Starbucksban például a matcha latte-vásárlásomat a teljes stáb megköszönte." forrás


"Az országban utazgatva legmeghatározóbb élmény az élet minden terén jelen lévő kontraszt. A szerény, szürke, egyforma öltönyös, aktatáskás japán hivatalnokok mellett mellbevágó a tokiói ifjak alternatív ruha- és hajviselete, különösen a Harajuku városnegyedben. Itt nem tud valaki olyan extrém ruhába bújni, hogy bárki megdöbbenne - legfeljebb elismerő pillantásokat kap. A hipermodern irodaházak között évszázados templomok húzódnak meg. A hagyományos levesbárokkal szemben gyorséttermek állnak, a rohanó életformából kilépve a japánok zen kertekben ücsörögve bámulnak órákig néhány követ, és évekig képesek tanulni a teaszertartás fortélyait.

Nem ritka látvány, ahogy a kimonót viselő hölgyek kólát vesznek az utcai automatákból, de az sem, ahogy szenvedélyesen játszanak a mobiltelefonjukon. Bár ruhák, táskák és cipők terén majmolják az európai, amerikai divatot, és a japánok a neves külföldi divatházak leglelkesebb vásárlói, az arcszín tekintetében kínosan ügyelnek a hófehér bőrre - itt nem lenne kifizetődő szoláriumszalont nyitni. Óriási keletjük van a fehérítőkrémeknek, és az első, gyenge napsugarakat meglátva, a hölgyek azonnal kinyitják az ernyőiket. (2013)" forrás


"Japán legnagyobb kincseinek egyike az onsen-kultúra, ami a japán emberek hétköznapjainak mind a mai napig szerves része. Sőt! Terjed az onsenmánia. Vannak, akik hetente többször is ellátogatnak kedvenc hőforrásukhoz feltöltődni, de olyanok is akadnak, akik nem tudnak betelni a csodafürdőkkel, és egy akár nap több onsent is felkeresnek egymás után. A vulkanikus területen fekvő országban legalább húszezer helyen, minden zegben-zugban, elsősorban a természetben, sokszor lélegzetelállító környezetben találhatók ezek az ásványi anyagban gazdag gyógyvizes termálfürdők.

Japánban a fürdőzés az idők folyamán művészetté nemesült, saját etikettel. A fürdőzőnek előzőleg szappannal alaposan le kell mosakodni a fürdő előterében, majd már tisztán léphet be a közös medencébe, ahol hosszabb időt lehet tölteni. A medence vize a természetes hőforrás lévén kb. 45°C-os. A fürdőzők meztelenül ülnek be a medencékbe és relaxálnak, beszélgetnek, vagy csak a lenyűgöző tájat szemlélik pihenésképpen. A Maguse onsen a Japán Alpok hegyláncai között fekszik, és az egyik legnépszerűbb fürdőhely a turisták körében is. Már maga a panoráma is lélegzetelállító, és ha ez még egy forró vizes medencéből szemlélhetjük, talán megértjük, miért imádják annyira a japánok a kikapcsolódásnak ezt a különös módját, és bepillanthatunk abba, hogy mit is jelent az onsenkultúra. (2010)" forrás


,, Tényleg imádtam Japánt. Ráadásul egy okos, tapasztalt ismerősöm, aki gyakorlatilag az 1960-as évek óta állandóan úton van, a következőket mondta nekem. Három dolgot keress egy országban, és ha mind megvan, akkor az a legjobbak közé tartozik.

Először is, figyeld az embereket. Akadnak országok, ahol sok látnivaló van, és az emberek kulturáltak, ám különösebben nem kedvesek. Japán ebből a szempontból szuper volt.

Aztán, folytatta az ismerősöm, akadnak országok, ahol az emberek kedvesek, ám sok látnivaló voltaképpen nincs. Itt egy kicsit ingattam a fejem, mert minden országban találtam érdekeset, de elfogadtam, tényleg akadnak olyan helyek, melyek pár nap alatt is alaposan körbejárhatóak. No, Japánban világörökség világörökség hátán, és egyébként is, a felkelő nap országának megismerésére egy élet is kevés.

A harmadik dolog egy társadalom kulturális, civilizációs állapota, mert akadnak helyek hol kedvesek az emberek, lenne is látnivaló, de a társadalom nagy része pusztító nyomorban és szellemi sötétségben éli túl az egyik napot a másik után. A japán kultúrára, civilizációra, a japán társadalom szervezettségére viszont egyszerűen nem lehet jelzőket találni, életre szóló élmény volt. (Dr. Drávucz Péter blogjából részletek, 2016)" forrás

Fotóegyveleg

Egy hagyományos fürdőből kitiltják a tetováltakat

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Tokióba Repülőjegyek Tokióba
Olcsó repülőjegyek Tokióba a Vistánál
Repülőjegyek Oszakába Repülőjegyek Oszakába
Olcsó repülőjegyek Oszakába a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS