ÚTIKRITIKA.HU / Tokió






Tokió

Tokió dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Közlekedés | Étkezés | Közbiztonság | Látnivalók | Olvasmányos linkek

Tokió - Utazás

Tokió dióhéjban

  • A japán főváros, Tokió lakossága 9 millióra becsülhető, azonban az elővárosokkal együtt jóval többen élnek ott.
  • Egyes becslések szerint Tokióban és vonzáskörzetében legalább 35 millióan élnek, rendkívül kis területen, nagy népsűrűségben.
  • Tokió 9040 kilométerre van Budapesttől.
  • Tokióban az emberek apró lakásokban élnek. Az egyszobás, egyterű lakások átlagos mérete 15 négyzetméter!
  • A külföldi turistáknak el kell fogadni, hogy a szállodai szobák is picikék, kivéve a nagyon drága luxushotelek szobáit. Amúgy Tokióban roppant nehéz olcsó szálláshelyet találni.

Olcsó repülőjegyek - Tokióba

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A Shinjuku vigalmi negyed döbbenetes forgataga, a folyamatos meglepetések és megdöbbenések
  2. a Harajuku negyed utcáin bámulni a divatőrületek hódolóit, a különc öltözékeket, vasárnaponként az extrém cuccokban parádézó tinédzsereket
  3. A Yoyogi parkban a fura, amúgy veszélytelen srácok, rocker arcok
  4. A fantasztikus tisztaság (nincs szemetelés!), a vandalizmus jeleinek hiánya
  5. Az Odaiba nevű mesterséges sziget a Rainbow Bridge túloldalán
  6. A nagy halpiac közelében az olcsó (igen, olcsó!) sushis étkezdék

Nem tetszett

  1. Ízlésficamos népség, olykor a disznóságokra nyitottságuk már primitívségbe hajlik.
  2. A mobiltelefonjaikkal való folytonos babrálás már tényleg nevetségesen extrém
  3. A tokiói srácok hajkölteményei látványosak, de elég nevetségesek is
  4. A vécédeszkákra ráerőltetett plüssborítások

Vélemények

Jön!

Közlekedés

A tokiói metró a világ egyik legzsúfoltabb metrója. Külön személyzet feladata, hogy az utasokat betuszkolja a szerelvényekbe.

Metrózás

"A kaisatsu-guchi, vagyis metrókapu, kicsit úgy működik, mint a régi budapesti, amikor még egyforintost kellett bedobni; igen, ilyen is volt! vagyis alapból nyitva van, de ha valaki jegy nélkül akar bemenni, becsukódik, ezt azért kicsit finomabban teszi, mint az állítólagosan gyerekgyilkos budapesti. A tokyói metrókapu persze más tekintetben is szofisztikáltabb, például a belépés iránya a forgalomtól függően állítható. Így ugyanaz a kapu működhet kijáratként vagy bejáratként is, de van kétirányú mód is, ilyenkor bármelyik oldalról be lehet menni, de abban a pillanatban, amint valamelyik oldalon egy utas aktiválja a rendszert, ez is egyirányú lesz és a másik oldalról már nem enged be. (2012)" forrás

Bicikli / Kerékpár

"Nyilvánvaló, hogy egy olyan rendezett, mondhatni tüchtig, város, mint Tokyó számára, már tényleg csak egyetlen akadálya maradt, hogy versenyre kelhessen London, Párizs vagy akár Velence szépségével, és ez nem más mint a parkoló biciklik gusztustalan látványa. Eltompult gaijin agyammal ugyan nehéz felfognom, mi baj lehet azzal, ha a korláthoz támasztom a gépet, zavarom a járókelőket? a két fa között? most komolyan? de hát biztosan velem lehet a baj. Lényeg, hogy mostanában egyre gyakrabban céduláznak meg, és nemrég új táblákkal is megfenyegettek, hogy Most Már Tényleg Azonnal Elviszik a Biciklimet*. Mondjuk, ennek nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért vicces látni a nagy igyekezetet. Este leballagok a gépért, leszedem az aznapi cédulákat, gondosan ügyelve, hogy azokat újrafelhasználásra alkalmas alakban ragasszam fel a korlátra, majd másnap visszatérek ugyanoda, szűziesen tiszta bringámmal. Néha valóban levágják a bicikliket, felpakolják egy teherautóra és elviszik egy központi tárhelyre, túszként." forrás

Étkezés

"Alsóváros (shitamachi), a városnak az a fele, amelyiket nem az arisztokraták, yuppik és az újgazdagok, hanem állítólag az úgynevezett igazi emberek népesítenek be. Ma a shitamachi inkább csak rezidenciális környék, a kevésbé tehetősek számára. Ez persze azért nem jelenti, hogy ne lenne érdemes itt körülnézni. A kaja például, mint az alsóvárosokban mindenütt, remek, hiszen attól, hogy valaki szegény, jókat enni még szerethet. Persze nyilván nem a flancos olasz és francia éttermeket kell itt keresni, sőt, még sushit sem annyira, hanem sobát, yakitorit, vagy dangót és az ehhez hasonló tenyeres-talpas, de mindazonáltal igen finom, ételeket." forrás

Szórakozás

,, Tokió éjszakai életéhez foghatót még nem láttam. Tokióban komplett buli negyedek vannak (Roppongi, Shinjuku, Shibuya, Harajuku, Ikebukuro), a legkülönfélébb szórakozóhelyek, klubok, kocsmák, pubok, kávézók, mozik, színházak, karaoké-helyek ezrei, sztriptíz-, gésa-, hostess-, host- és meleg-bárok, masszásszalonok, vörös lámpás városrészek, show műsorok, pornó boltok, játéktermek, pacsinkó-szalonok és akkor még ott van az utca. Hajnalonként már csak annyi erőm maradt, hogy bevágódtam egy taxiba és a sofőrnek odaadtam a szálloda prospektusát. Minden esetben a legrövidebb úton, a hivatalosan érvényben lévő árért érkeztünk meg, és sűrű hajlongások közepette nyitották ki a taxi ajtaját.

A japán férfiak jelentős része szombat-vasárnap is dolgozik, a munka okozta stresszt és a szigorú társadalmi kötöttségeket pedig az esti, jellemzően a kollégákkal történő közös ivászattal vezetik le. Ám az alkoholt nem bírják, ezért megszokott éjszakai látvány az öltönyös, aktatáskás, tökrészeg japán üzletember, aki azonban még ebben az állapotban is fegyelmezetten beáll a taxira várakozók sorába.

A tokiói éjszakához kapcsolódik, hogy Japán a világ egyik legbiztonságosabb országa. Itt is van bűnözés, erőszak, bandák, vagy ami a turistákat leginkább érintheti, itt is vannak zsebtolvajok, ám kevesebben vannak, és többnyire nagyon jól körülhatárolható területeken munkálkodnak, amelyeket könnyű elkerülni. A legnagyobb vörös lámpás negyedben, Kabukichóban például nulla veszélyérzetem volt.

A Roppongi Tokió multikulturális buli negyede, számos, Tokióban dolgozó, élő külföldi ebben a modern negyedben is lakik, a bulizók hetven százaléka pedig külföldi. Mindenütt bárok, diszkók, éjszakai klubok, nemzetközi hírű és kevésbé ismert éttermek, óriási a hangzavar, a nyüzsgés. Állandóan jönnek oda a szórakozóhelyek emberei, akik között nagyon sok az afrikai, ők egyértelműen olyan afrikai országból jöttek, ahol az angol hivatalos nyelv, és ennek okán a japánoknál jobban beszélnek angolul.

Harajukuban is nagy élet van, ez a rész a divatról híres, itt találhatóak a legjobb boltok (plusz még Ginzában), a leghíresebb japán ruhatervezők munkái, aki szeret vásárolni, érdeklik az egyedi cuccok, az napokig is ellehet ebben a negyedben.

Japán specialitásként a városban számos helyen úgynevezett hostess- és host-bárok üzemelnek, leginkább beszélgetős helyeknek mondanám őket, ez a profiljuk és csak a japánokat engedik be. Nagyon szép lányok fényképei találhatóak a bejáratnál, közülük lehet beszélgetőtársat választani, egy óráért tízezer yenért, ez körülbelül huszonkétezer forint.

Az pedig természetes Tokióban, hogy a melegeknek és a leszbikusoknak is vannak saját hostess- és host-bárjaik. Nem mintha az európai értelemben vett meleg és leszbikus bárokból szűkölködne Tokió, mindegyikből több száz működik, a legtöbbet Ni-Chome környékén láttam.

Sok sztereotípia létezik a gésákról, akik a gésa közösségekben, házakban hosszú évek során, a szigorú tanulási szinteket betartva, komoly önképzést folytató, ha úgy tetszik, nagy műveltségű szórakozató és előadóművészek, legyen szó akár az irodalomról, a zenéről, a társalgásról, vagy a teakitöltésről, mindezt művészi szinten csinálják.

Aztán van olyan bár, ahol félmeztelen lányok robotokkal táncolnak, és akár robotot is ki lehet… milyen szót is használjak, bérelni? De van olyan bár is, ahol egy tartályban meztelen nők úszkálnak. Írtam korábban, hogy milyen szervezett, fegyelmezett társadalom a japán, például a mozgólépcsőn kivétel nélkül mindenki baloldalra áll, de az is igaz, hogy európai ember számára olykor kicsit őrültnek is tűnnek, de legalábbis is vannak őrült dolgaik.

Aztán vannak a host-bárok, ahol pedig a kitűnő kommunikációval bíró, szellemesen társalgó férfiak szórakoztatják a hölgyeket. Szó szerint, mert itt sincs szexuális szolgáltatás, a nők állítólag leginkább jókat szeretnének nevetni egy fárasztó nap végén. Ha a hostess- és host-bárokban valakiről azt feltételezik, hogy elmegy a kuncsafttal, akár ki is rúghatják. Tulajdonképpen remek pszichológusokról beszélünk, akik a törvényszerűen elforduló váratlan szituációkat is frappánsan oldják meg, például, a vendég egyre többet iszik, és kezdi elfelejteni, hogy nem egy bordélyban van.

Tokió legnagyobb piroslámpás negyede Kabukicho, bordélyok, love hotelek, masszázsszalonok, sztriptíz bárok, pornó-boltok, éjszakai klubok, játéktermek végeláthatatlan sora. Hasonlóan Roppongihoz, amit csak ellehet képzelni, minden kapható, sőt, még azon felül is. Bevallom, a tizenöt-tizenhat éves iskolás lányok láttán én is meghökkentem, pedig láttam pár dolgot Bangkokban, vagy Kuala Lumpurban.(2014)" forrás

Közbiztonság

Tokióban a közbiztonság nagyon jó. Szuper, hogy egyáltalán nem kell aggódni zsebtolvajok, rablók, kellemetlen háborgatások miatt.

,, Tokiót a világ legbiztonságosabb városának tartják. Nem kell félni, hogy az embert kirabolják, megtámadják – ami azért igaz Tokió mellett a legtöbb nyugati városra is – de ezen felül, ami a lényeg, hogy nincsenek zsebesek se, sőt attól sem kell tartanunk, hogy valahol átvernek, rosszul adnak vissza vagy turistaként magasabb árat fizettetnek. A japánok a legbecsületesebb emberek, akikkel valaha találkoztam." forrás

Látnivalók

Tokyo Skytree

"A hivatalos verzió szerint az addigi legmagasabb torony már nem töltötte be szerepét, és az adók és parabolák már nem tudták mindenhová akadálytalanul sugározni adásukat. Nosza, építettek egy majd dupla magasat! Tokió bármely részéről látható óriás, ami megint csak a japán technológiát dícséri. A Tokió torony 333 méteres magasságához képest ez már 634 méter magas. Két kilátó is van rajta. Mi az alacsonyabb (350 m-en lévő) Tenbó Dekki-ig mentünk fel.

Busszal vittek bennünket a kilátóig. Ott pedig bedarált minket a japános pontosság. Az öt szintes alsó fogadó rész mindenhol látogatókkal teli. Amíg ideges vezetőnk elment a jegyekért, az előttünk lévő csoportos emlékfotók készülődéseit nézhettük. Két csoport egyszerre, négy perces váltással. Utána indulás a liftekhez. Közben a világ jelentősebb tornyait ábrázoló óriási falitérkép. (Persze a tokiói a legmagasabb... Ha valakit érdekel, az alábbi linken tájékozódhat a témában.)

A kis sorban állás után csomagellenőrzés, majd ismét sorban állás a négy, egyenként 40 személyes lift előtt. Minden lift más mintás (persze szakura (cseresznye) mintás is volt.) Kis digitális számláló mutatja az aktuális magasságot. Ötven másodperc alatt emelkedik fel a 350 méteres kilátószintre, ami a maga nemében persze megint világelső. Nem szeretem a magas helyeket. Tavalyról ezt többen bizonyíthatják a Tokió torony 265 méteres kilátója kapcsán. De azt kell mondjam kellemes csalódás volt, mikor kinyílt a liftajtó és kiléptünk a körfolyosóra. Szerencsénkre jó volt az idő. Előtte és utána nap is esett az eső. Nem volt szél, ami ebben a magasságban nem elhanyagolható tényező, szóval minden adva volt a gyönyörködéshez a kilátásban.

Leszámítva a sok-sok embert és a másodpercenként felhangzó "vááá, kirei deszu neee"-kiállításokat, tényleg lenyűgöző a látvány. A tízemeletes házak, mint gyufás skatulyák, a magas felhőkarcolók itt-ott kiemelkedő dobozoknak látszanak csupán. Kétszer is körbejártam, akarom mondani körbe fényképeztem a folyosót. A tájékozódást több helyre kihelyezett digitális térképek segítik, amikre ha ráteszi a kezét az ember, az adott terület kinagyítva jelenik meg. (Mondanom sem kell, hogy nem csak a gyerekek kedvence volt). Kis kávézó, egy étterem és a szokásos emlék fénykép van még, amit érdemes említeni.

Sokan vártak még a kb. 100 méterrel feljebb lévő felső kilátószintre, de ezt most kihagytam. Izgalmasabb volt lefelé menet az üvegpadló, amin nem tudtam megállni, hogy ne ugráljak egyet szomszédaim őszinte megdöbbenésére... Az ember az üveglapra állva látja a szerkezetet alkotó felkúszó vas/fém csöveket. A tájékoztató szerint a régi ötszintes pagodák építésének mintájára ebbe is tettek középre egy központi oszlopot (cirka 375 m hosszú), amiben található egy vészlépcső 2.523 lépcsőfokkal. Ez és a külső hálószerű szerkezet külön mozgása maximum 50%-al csökkenti a rezgéseket, kilengéseket.

Még egy adat. Az alapját is jól előkészítették. Ötven méterrel van a földfelszíntől az alap alja. Kicsit borsos a jegy ára (felnőtteknek 2.000 jen, kb. 4.700 Ft + 1.000 jen a felső kilátóig) de azt mondom egyszer érdemes kipróbálni! Este tíz óráig fogadja a látogatókat a torony, így az esti kilátást is meg lehet csodálni. (2013)" forrás

Tokió érdekes negyedei

Shibuya

,, Lüktető energia, színek, neonfényben úszó reklámok, hipszter kévézók, vásárlás és tömeg. Nekem hirtelen ezek a dolgok jutnak eszembe Shibuyáról. Itt az egyik kereszteződésnél egy-egy zöldnél kb. 2000 ember halad át. Azért az nem semmi, és kihagyhatatlan. Néha szeretek csak járkálni az utcákon, hallgatni a zajokat, elmenni az éttermek tömkelege előtt, és érezni a hihetetlen pezsgést, ami körülvesz.

Akár csak Tokió, a városrészei is nagy kiterjedésűek, így Shibuyának van pár különböző része, ahova érdemes ellátogatni: pl. Omotesando, Ebisu, Harajuku, Yoyogi park. " forrás

Olvasmányos linkek

"Tokiói közhely I: az idegen számára kibogozhatatlan, átláthatatlan káosz, amelynek metrómegállóit eltévedt és végkimerült külföldiek tetemei borítják. A valóság nem is állhatna ettől távolabb. Jó, a Shinjukun, a világ valószínűleg legforgalmasabb állomásán, ahol metró, vonat, HÉV- és buszjáratok tucatjai találkoznak, ahol gyakorlatilag minden emberi igényt ki lehet elégíteni a kurvázástól a gyorséttermeken és a szerencsejátékon át a ruhavásárlásig anélkül, hogy nagyon ki kelljen bukkanni a szabad levegőre, ott egyszer közepesen, még egyszer pedig egészen kicsit azért sikerült eltévednünk. Na de mutassák csak meg nekünk azt a nyugati turistát, akit beeresztenek a Nyugati aluljáróba, és egyből megtalálja a kijáratot a Westendhez. Az az igazság, hogy Tokió egésze, a tömegközlekedése pedig különösen, pofonegyszerűen átlátható, nagyon hatékony rendszer, amelynek megismeréséhez tíz perc, tökéletes használatához pedig egyetlen óra elegendő. Nem bonyolult, és főleg nem ijesztő.

Tokiói közhely II: kolbászból van a kerítés. Nincs. Tokióban van bőven lepukkantság és nyomorúság, annyira még keresni sem kell. Ott volt például mindjárt a szállásunk, ahol még a Japánban legmeglepőbb jelenséggel, tapló személyzettel is sikerült találkozni. És nem csak vietnami árakhoz szokott turisták tudnak itt megcsúszni, hanem echte japánok is. Tokióban megdöbbentően sok a hajléktalan. Manilából érkezve volt viszonyítási alapunk, így kijelenthetjük, hogy a Tokióban szinte kizárólag középkorú férfiak kerülnek az utcára, a nő nagyon-nagyon ritka, utcagyerek pedig, akárcsak az összes többi olyan fejlett nagyvárosban, ahol nincs koldus-bevándorlás, egyáltalán nincs. (2008)" forrás


"A hőguta megelőzése érdekében az üzlethelyiségekben és a vonatszerelvényeken kisebb hóvihar tombol. Néhány épület annyira erősen van légkondicionálva, hogy a kintihez képest 18 Celsius fok különbség is lehet. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy egyszer sem fáztam meg a boltokban eltöltött megannyi mélyhűtött óra ellenére. A második benyomásom az volt, hogy Japánban minden hihetetlenül jól meg van szervezve – ez már három hetes tartózkodásom legelején feltűnt.

Minden közterület és intézmény – nem csak a repülőtér – tele van feliratokkal (angolul és koreaiul is), melyek hatékonyan irányítják az embert úti célja felé. A mozgólépcsőn kivétel nélkül mindenki a bal oldalra áll, hogy a gyorsabb léptűek gond nélkül elsuhanhassanak a jobb oldalon – ez gyakran kapóra jött, ha későn indultam el otthonról. A sorok hosszúsága a pályaudvarokon és az üzletekben valójában nem jelent annyi várakozási időt, mint amennyit Magyarországon jelentene, mert egy négyzetméterre átlagosan 6 alkalmazott esik.

Egész Tokióra, sőt egész Japánra jellemző a gyorsaság. Különös tekintettel a szupervonatokra, melyek két óra helyett 20 perc alatt érnének el a Déli Pályaudvarból Siófokra, amennyiben itthon is közlekednének. A Hikari expresszt, mellyel egyik hétvégén Kiotóba mentem, az egyszerűség kedvéért Fehér Sárkánynak is lehetne hívni, de még ez sem adná vissza azt a szélsebes, sínekhez kötött repülést. (2014)" forrás


"Ginza Tokió talán legeurópaibb és nem mellesleg legdrágább negyede. A kerületben amerre csak megyünk kis kávézókba, reggelizőkbe, galériákba botlunk, és inkább csak a központi részén vannak hatalmas, építészetileg gyönyörűen és precízen megalkotott felhőkarcolók, amelyek falai mögött világmárkák csalogatják a helyieket és a turistákat vásárlásra. Mi is Ginzában laktunk, angol stílusú szállodában pici barátságos szobában. Egy kutatás szerint Tokióban a 2-3 csillagos szállodákat is nyugodtan le lehet foglalni, ugyanis a japánok annyira törekednek a tisztaságra, hogy szinte mindegyik szálloda kifogástalan állapotban várja a vendégeket." forrás


"Tokió – Kabukicho: Japán legnagyobb piros lámpás negyede egy óriási színházról kapta a nevét, amelyet elkezdtek építeni, ám sosem fejeztek be, de a neve azért ráragadt a környékre. Ha az európai ember nappal teszi be a lábát a negyedbe, és nem érti a japán feliratokat, könnyen azt hiheti, hogy ez is csak egy olyan környék Tokióban, mint bármelyik másik. A Tokiói városrész, amely sosem alszik, sötétedés után már egészen más képet mutat. A neonfények felkapcsolásával és az éjszakai élet arcainak megjelenésével nem lesznek kétségeink. Nini, ott egy fickó cápabőrből készült öltönyben! Hát igen, a jakuzatagokat néha egész könnyen ki lehet szúrni, itt pedig akad belőlük dögivel. Ha pedig szórólapokat osztogató, miniszoknyás lányokat látunk, akik minden férfi viccein hangosan és pajkosan hahotáznak, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy ők pár perc múlva egy bárban fognak ülni a férfi ölében, a mellüket a kiszemelt „áldozathoz” dörgölve, miközben várják a méregdrága koktéljaikat.

Ennél tovább azonban egy nyugati turista nem juthat Kabukichóban. Japánban tiltott a prostitúció, de a tokiói rendőrség ezt csak annyiban veszi komolyan, hogy nem hagyja a helyi lányokat idegenekkel lefeküdni. Bezzeg a japán férfiakkal… A hely tele van exkluzív szexklubokkal, ám ezek nagy része a jakuza irányítása alatt áll, és európaiként erősen korlátozott lehetőségekkel bírunk. Kabukicho azonban így is közkedvelt, ugyanis elképesztő éttermei vannak, melyek sokasága miatt a konkurenciaharc következtében egész olcsón (Japánhoz képest) tudunk nagyon finomakat enni és inni.

Aztán ott vannak a privát szobákban előadott sztriptízshow-k, a meztelen pincérekkel dolgozó teaházak, a masszázsszalonok, a peepshow-k, a pornószínházak vagy az ún. soaplandek, melyek különféle erotikus fürdetési szolgáltatásokat takarnak. 300 szexshop, 200 klub, 80 hotel és több száz bár és étterem, napi átlagosan 150 ezer látogatóval és jó közbiztonsággal. Ennek ellenére egy európai nő jobb, ha messziről elkerüli ezeket a helyeket, hiszen a jakuza- és triádtagok előszeretettel próbálják a klubjaikba csábítani őket munkaerőnek." forrás


Na hát Tokió az a város, ahol úgy éreztem, hogyha eldobnám a táskámat a Shibuya, azaz a világ egyik legforgalmasabb útkereszteződése közepén, ahol kismillió ember rohan át minden percben, akkor is lenne valaki, aki felszedné, és utánam jönne vele.

Annak ellenére, hogy voltak forgalmas helyek, valahogy mégsem volt sosem az a nyomasztó érzésem, mint mondjuk a londoni metróban. Nem tudom, lehet, hogy csak mindig jókor voltam jó helyen, de valahogy sosem volt fojtogató a tömeg, vagy a légkör. Annyira biztonságos, derűs érzésem volt egész Japánban, hogy azon ritka tengerentúli helyek közé tartozott, ahol úgy éreztem, ha az egész családomat és az összes barátomat át tudnám teleportáltatni, akkor itt bizony még élnék is. (2017)" forrás


"A világ legnagyobb halpiaca, Cukidzsi is Tokió belvárosában található. A tengeri herkentyűket kedvelőknek valóságos paradicsom ez a piac, ahol 400 féle ehető tengeri élőlény közül válogathatunk."

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Tokióba Repülőjegyek Tokióba
Olcsó repülőjegyek Tokióba a Vistánál
Repülőjegyek Oszakába Repülőjegyek Oszakába
Olcsó repülőjegyek Oszakába a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS