ÚTIKRITIKA.HU / Tokió






Tokió

Tokió dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Közlekedés | Étkezés |Vásárlás| Szórakozás| Közbiztonság | Látnivalók | Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

.

Varga Gábor fotója

.

Tokió dióhéjban

  • A japán főváros, Tokió lakossága 9 millióra becsülhető, azonban az elővárosokkal együtt jóval többen élnek ott.
  • Egyes becslések szerint Tokióban és vonzáskörzetében legalább 35 millióan élnek, rendkívül kis területen, nagy népsűrűségben.
  • Tokió 9040 kilométerre van Budapesttől.
  • Tokióban az emberek apró lakásokban élnek. Az egyszobás, egyterű lakások átlagos mérete 15 négyzetméter!
  • A külföldi turistáknak el kell fogadni, hogy a szállodai szobák is picikék, kivéve a nagyon drága luxushotelek szobáit. Amúgy Tokióban roppant nehéz olcsó szálláshelyet találni.

Olcsó repülőjegyek - Tokióba

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A Shinjuku vigalmi negyed döbbenetes forgataga, a folyamatos meglepetések és megdöbbenések
  2. a Harajuku negyed utcáin bámulni a divatőrületek hódolóit, a különc öltözékeket, vasárnaponként az extrém cuccokban parádézó tinédzsereket
  3. A Yoyogi parkban a fura, amúgy veszélytelen srácok, rocker arcok
  4. A fantasztikus tisztaság (nincs szemetelés!), a vandalizmus jeleinek hiánya
  5. Az Odaiba nevű mesterséges sziget a Rainbow Bridge túloldalán
  6. A nagy halpiac közelében az olcsó (igen, olcsó!) sushis étkezdék
  7. A míves csatornafedelek (nézzünk a lábunk elé)
  8. Vicces, hogy mi mindent árulnak automatákból
  9. Automata pénztárgépek
  10. Az Asakusa negyed, ahol laktunk (airbnb) - ennél nem lehettt volna jobb választás! 

Nem tetszett

  1. Ízlésficamos népség, olykor a disznóságokra nyitottságuk már primitívségbe hajlik.
  2. A mobiltelefonjaikkal való folytonos babrálás már tényleg nevetségesen extrém
  3. A tokiói srácok hajkölteményei látványosak, de elég nevetségesek is
  4. A vécédeszkákra ráerőltetett plüssborítások
  5. Augusztusban voltunk és akkor nincs a szumónak szezonja - fájó, hogy kimaradt egy szumó viadal élménye
  6. Az utcákon nagyon kevés helyen van szemétkosár
  7. Az airbnb lakásunk kisebb volt, mint a Marci budai gyerekszobája - nagyon kényelmetlen ilyen szűk helyen
  8. A japán étkek talányossága miatt az éttermi választások kockázatossága 

Vélemények

,, Tokió életem legtisztább városa, ahol eddig megfordultam. Szemetest sehol nem lehet találni gyakorlatilag, de csikket is úgy kell keresni az utcán. Írom mindezt a legforgalmasabb részében a városnak, ahol lépni nem lehet az emberektől. Az Indiából visszamaradt fertőtlenítőmet be is tettem a táska aljára, arra most nem lesz szükség. Bátran megihatjuk a csapvizet, vagy ülhetünk be bármelyik kifőzdébe a város bármelyik pontján. Talán ez az, ami most a legfontosabb nekem ilyen borzalmas helyek után, mint Új-Delhi. Kikapcsolhatom az agyam, nem kell folyamatosan attól tartani, hogy mitől foshatom ki a lelkem (amúgy pont rajtam van J, de most más téma), hol és kik akarnak átverni, illetve, hogy gyakorlatilag hogyan éljek túl. Amit még nagyon élvezek, hogy gyaloglás közben nem kell folyamatosan a földet néznem, hogy hol töröm ki a bokám, így sokkal hatékonyabban tudok várost nézni.

Az embereket simán nevezhetnénk barátságosnak, de nem azok. Inkább olyannyira udvariasak, hogy azt mi nehezen tudjuk megérteni. Amúgy az emberre sem néznek, ami itt biztos nem divat, és semmiféle interakcióba nem szívesen kerülnek velünk, bár ki tudja, lehet, hogy büdösek vagyunk. Mindenki siet valahova, aki meg nem, az a telefonját bámulja. A szabálykövetést jegyezném meg még itt, mert a szabályokat mindenki betartja. Ha fel van festve, hogy hol és hogyan álljunk sorba, akkor senki nem fog máshogy tenni. Ez nagyon vicces India ősember-szerű viselkedéskultúrája után. Mi pl lazán átmentünk a piroson, a túloldalon meg úgy néztek ránk, mintha most dobtuk volna le a harmadik atombombát. (2016)" forrás


,, Ha az ember igazán sokkolni szeretné magát, akkor irány Tokió! Meg sem próbáljuk felsorolni a lehetőségek számát, aki ott unatkozik, az valamit rosszul csinál. Olyan szintű embertömeg fogad mindenkit az utcákon, hogy beindul a szardíniaérzet, az épületek magasak és csodaszépek, főleg a legnagyobb ruházati márkák főhadiszállásain, amelyek egytől egyig olyan építészeti remekművek, hogy azokat bátran lehetne mutogatni azoknak is, akiket egy magas torony nem hoz lázba." forrás


,, Tokióról sokakan azt gondolják. hogy méregdrága, futurisztikus város, ahol egymást érik a toronyházak, és talpalatnyi zöldterület sem akad, a túlzsúfolt utcákon pedig vég nélkül hömpölyög az emberáradat. Ez így nem igaz. Szerintem Tokió olyan, mint New York, de annak is köszönhetően, hogy toronyházai nem egy kupacban találhatók, kevésbé telepszik rá az emberre – igaz, kevésbé sokszínű –, ugyanakkor csendes, tiszta és elegáns város.

A Narita légikikötő termináljának nyugalma, a másutt megszokott söröző helyett álló tej és kávé büfé, a minibusz és vonatjegyárusok elegáns öltözéke (mutatós kiskosztüm, hozzá illő kalap), már előrevetíti, hogy Tokió szelíd, barátságos hely. A rendkívül tiszta japánok nem csak magukra, környezetükre is gondolnak: ha náthásak, a műtősökhöz hasonló szájkendővel védik környezetüket a bacilusoktól. Régen ez a szmog elleni védekezést is szolgálta, amire ma már nemigen van szükség. A levegő tiszta – igaz, a sokfelé beharangozott, a távoli Fujira nyíló kilátás azért így is megkérdőjelezhető: a párás levegő ritkán ad esélyt erre a különleges látványosságra.

A kellemes közérzethez a rendkívül fiatal géppark is hozzájárul. Az autók zöme középkategóriás, idehaza sohasem látott modell, Suzukival pedig, csak elvétve találkozni – az sem olyan, mint nálunk. A város nem tűnik túl zajosnak. Az utcák tiszták, az emberek szépen öltözöttek, különösen hétköznap, amikor a férfiak többsége öltönyben, a nők kiskosztümben, a gyerekek egyenruhában indulnak munkába, iskolába. Majd este haza. Az estét a szó szoros értelmében kell érteni, nyolc-kilenc óra felé is találkozhatunk a metrón és a városi vonaton munkából hazaigyekvő emberekkel, akik közül többen otthonosan berendezkedtek az átlagosan legalább negyvenperces útra, és nagy fülhallgatón keresztül élvezik a minilejátszó zenéjét. A többség azonban egyszerűen csak alszik, és rutinszerűen ébred, amikor megérzi, hiszen kora reggel ugyanezt az utat teszi meg, csak visszafelé... (Ráadásul reggeli csúcsforgalomban akkora a tömeg, hogy a közlekedési társaság fehér kesztyűs alkalmazottai a szó szoros értelmében betuszkolják az embereket a szerelvényekbe.)" forrás


,, Tokió olyan hely, mely úgy marad meg egzotikus és titokzatos világnak a hozzám hasonló utazók számára, hogy közben nem zökkent ki teljesen a megszokott komfortzónából, a végeláthatatlan kulturális különbségek ellenére is azonnal otthon érzi magát náluk az európai ember. " forrás

Közlekedés

A tokiói metró a világ egyik legzsúfoltabb metrója. Külön személyzet feladata, hogy az utasokat betuszkolja a szerelvényekbe. De ezt a mutatványt csak a nagyon zsúfolt időszakokban lehet megnézni. A tokioi metro nagyon jól szervezett, nagyon sok helyre jár és nagyon, de nagyon praktikus. Az állomások többségénél egy külön kapu védi a peronon várakozókat, a szerelvény pontosan a kapuk elé áll be és az ajtók egyszerre nyílnak ki. Napijegyet érdemes venni és kihasználni az utolsó percig. Általában húsz jegyárusító automatára esik egy - angolul ritkán tudó - pénztár. Az automata ijesztően néz ki, de rövidebb tanulmányozás után könnyen használható. Van nyelvet választó gomb, van jegy és bérlet funkció. A napijegy már bérlet. A logikája általában az, hogy előbb be kell tenni a pénzt, utána válogatni, mit is szeretnénk. A napijegy 600 vagy 900 jen, minden vonalra érvényes, korlátlan utazásra. Négy vonal más metrotársasághoz tartozik , gyanakodni akkor kell, ha az átszállásnál kiléptet az automata. Az egy útra szóló jegy ára a megtett távolságtól függ. A térképen érdemes beazonosítani a honnant és a hovát, az ár pedig fel lesz tüntetve. Általában 170-300 jen/fő/út között van.

,, Tokióban tiszta és biztonságos a leginkább használt közlekedési eszköz, a metró és a városi vonat, amelyen a helyiek nemcsak azért utaznak, mert olcsóbb és gyorsabb, mint autóval bejutni a központba, hanem azért is, mert a városon belül rendkívül nagy távolságok vannak. Ezekkel a közlekedési eszközökkel szinte mindenhová eljuthatunk, ha megfelelő térképpel rendelkezünk, és sikerül kiigazodnunk azon. A jegy ára a távolságtól függ, városon belül kb. 150-200 jen. A bérlet tulajdonképpen egy prepaid kártya, ami 1000–5000 jennyi egységet tartalmazhat.
A taxi alig drágább, mint itthon, viszont fel kell készülnünk arra, hogy a sofőr még az ismertebbnek tűnő helyek esetében is – annak ellenére, hogy egyre több gépkocsi GPRS-szel van felszerelve – tanácstalanul kérdezi az utast japánul, majd izgatottan hívja társait. A magyarázat, hogy Japánban nincs utcanév és házszám: a városok körzetekre vannak felosztva, és ezen belül vannak a kisebb egységek. Az átlag japán pedig az út elejétől a végéig útba igazítja a sofőrt. 2-3 ezer jen ellenében a Ferihegytől a Belvárosig tartó távolságot is megtehetünk taxival, ami kifejezetten jó választás akkor, amikor nehezen igazodunk el a helyi tömegközlekedés rejtelmeiben, vagy azt látjuk, hogy az egyik ponttól a másikig nagy kerülőt kellene megtenni a tömegközlekedési eszközzel." forrás

Metrózás

"A kaisatsu-guchi, vagyis metrókapu, kicsit úgy működik, mint a régi budapesti, amikor még egyforintost kellett bedobni; igen, ilyen is volt! vagyis alapból nyitva van, de ha valaki jegy nélkül akar bemenni, becsukódik, ezt azért kicsit finomabban teszi, mint az állítólagosan gyerekgyilkos budapesti. A tokyói metrókapu persze más tekintetben is szofisztikáltabb, például a belépés iránya a forgalomtól függően állítható. Így ugyanaz a kapu működhet kijáratként vagy bejáratként is, de van kétirányú mód is, ilyenkor bármelyik oldalról be lehet menni, de abban a pillanatban, amint valamelyik oldalon egy utas aktiválja a rendszert, ez is egyirányú lesz és a másik oldalról már nem enged be. (2012)" forrás

A kimonós lány folyton a fülét tisztogatta - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Taxi

Biztonságos, könnyen elérhető, nem túl drága, de a közúti forgalom miatt gyorsabb metrózni.Érdemes egy appon megrendelni, mert a sofőrök nem nagyon beszélnek angolul. Cserébe általában roppantul elegánsak, kesztyűben vezetnek. A taxik ajtaját a sofőr nyitja, ezt ki is írják sokszor.

Kriszta fotója

Uber

Felejtős. Japán nem kér az Uberből. Nincs betiltva, de a japánok egyáltalán nem asználják, csak külföldiek. Nem is olcsóbb, mint a taxi.

HÉV jellegű vonatok

Sok a helyi és a magántársaság is. Remekül kiegészítik a metrót és a JR-t, de külön jegyet kell rájuk váltani.

Bicikli / Kerékpár

Sok a biciklis, ennek megfelelően a biciklis infrastruktúra folyamatosan fejlődik. A járdáskon külön biciklis sávot alakítanak ki, megbecsülik azt, aki nem szennyezi aktívan a levegőt. Egyre több biciklis parkoló, sőt az emeletes biciklis parkoló a városban. Az egyetlen kellemetlenség a biciklisekkel kapcsolatban az, hogy nem használják mindig a biciklis sávot, lazán tekernek a járdán. Figyelni kell rájuk, ennyit tehetünk.

"Nyilvánvaló, hogy egy olyan rendezett, mondhatni tüchtig, város, mint Tokyó számára, már tényleg csak egyetlen akadálya maradt, hogy versenyre kelhessen London, Párizs vagy akár Velence szépségével, és ez nem más mint a parkoló biciklik gusztustalan látványa. Eltompult gaijin agyammal ugyan nehéz felfognom, mi baj lehet azzal, ha a korláthoz támasztom a gépet, zavarom a járókelőket? a két fa között? most komolyan? de hát biztosan velem lehet a baj. Lényeg, hogy mostanában egyre gyakrabban céduláznak meg, és nemrég új táblákkal is megfenyegettek, hogy Most Már Tényleg Azonnal Elviszik a Biciklimet*. Mondjuk, ennek nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért vicces látni a nagy igyekezetet. Este leballagok a gépért, leszedem az aznapi cédulákat, gondosan ügyelve, hogy azokat újrafelhasználásra alkalmas alakban ragasszam fel a korlátra, majd másnap visszatérek ugyanoda, szűziesen tiszta bringámmal. Néha valóban levágják a bicikliket, felpakolják egy teherautóra és elviszik egy központi tárhelyre, túszként." forrás

Étkezés

Sokszínű és élvezetes. minden nemzetközi konyha megtalálható, de érdmes japán ételekkel is kísérletezni. Az adagok sokszor japán méretúek. Ahol ez nincs kiírva, kellemetlen meglepetés érheti az egyszerű utazót: kihozzák a csodásan kinéző pizzáját, csak éppen gyerektálon, 15 cm-es ugyanis. Ok, ezen persze jókat lehet derülni: itt egy éhes megtermett európai pasi  gyerekmenüvel.

"Alsóváros (shitamachi), a városnak az a fele, amelyiket nem az arisztokraták, yuppik és az újgazdagok, hanem állítólag az úgynevezett igazi emberek népesítenek be. Ma a shitamachi inkább csak rezidenciális környék, a kevésbé tehetősek számára. Ez persze azért nem jelenti, hogy ne lenne érdemes itt körülnézni. A kaja például, mint az alsóvárosokban mindenütt, remek, hiszen attól, hogy valaki szegény, jókat enni még szerethet. Persze nyilván nem a flancos olasz és francia éttermeket kell itt keresni, sőt, még sushit sem annyira, hanem sobát, yakitorit, vagy dangót és az ehhez hasonló tenyeres-talpas, de mindazonáltal igen finom, ételeket." forrás

Vásárlás

A japánok folyamatos tevékenysége. Mindent lehet kapni, általában elég drágán. Annak, aki elektromos kütyüt vásárol Japánban és haza hozza, külön figyelnie kell az áramellátásra.

Ameyayokocho

Ez az Ueno vasútállomáshoz és metróállomáshoz közeli boltos zóna kifejezetten alacsony árszinttel és minőséggel. Nem egy előkelő hely, de éppen ezért érdekes. Mi, bárhol a világon gagyizósnak nevezzük az ilyen vásárlós helyeket.

Kriszta fotója

,, A kilencvenes években bekövetkezett pénzügyi válság és az azt követő recesszió hatása, valamint a forint felértékelődése közepette nyugodtan kijelenthetjük, hogy Japán nem drágább Nyugat-Európánál – különösen nem Londonnál –, és a hiedelmekkel ellentétben a magyarok számára is megfizethető. Különösen ha a középkategóriás szálláshelyek és az egyszerűbb, de minőségi kínálatot nyújtó éttermek árait vesszük alapul. Az az idő is elmúlt már, amikor a japán pénznemben iszonyatosan nagy címletekkel kellett számolni: ma 100 forint 67 jent ér. A legdrágább főutcának számító Ginzán például alig több, mint 1200 jenbe kerül egy minőségi steak, amelynek élvezeti értékét az sem rontja, hogy apró darabokra vágva hozzák – pálcikával. Kifejezetten olcsók a műszaki áruk is, amelyekből az elektronikai cikkek negyedének számító Akihabara végeláthatatlanul sorakozó üzleteiben nézelődhetnek, alkudozhatnak az utazók. A legegyszerűbb talán mégis az, ha a metróállomás mellett található, többemeletes – egy-egy szint önmagában is akkora, mint mifelénk egy hipermarket – új elektronikai áruházba indulunk, ahol a magyarországinál 20-30 százalékkal olcsóbb termékekből, az útlevél felmutatása után, további 5 százalékos árengedményre számíthatunk." forrás

Szórakozás

Roppongi’s Fiesta International Karaoke Bar, azon kevés tokiói karaoke bárok egyike, ahol angolszász slágereket tudunk meggyalázni silány énekhangunkkal. Fejenként 3500 yenbe fáj, és ezt még akkor is ki kell csengetni, ha nem óhajtunk énekelni.

,, Tokió éjszakai életéhez foghatót még nem láttam. Tokióban komplett buli negyedek vannak (Roppongi, Shinjuku, Shibuya, Harajuku, Ikebukuro), a legkülönfélébb szórakozóhelyek, klubok, kocsmák, pubok, kávézók, mozik, színházak, karaoké-helyek ezrei, sztriptíz-, gésa-, hostess-, host- és meleg-bárok, masszásszalonok, vörös lámpás városrészek, show műsorok, pornó boltok, játéktermek, pacsinkó-szalonok és akkor még ott van az utca. Hajnalonként már csak annyi erőm maradt, hogy bevágódtam egy taxiba és a sofőrnek odaadtam a szálloda prospektusát. Minden esetben a legrövidebb úton, a hivatalosan érvényben lévő árért érkeztünk meg, és sűrű hajlongások közepette nyitották ki a taxi ajtaját.

A japán férfiak jelentős része szombat-vasárnap is dolgozik, a munka okozta stresszt és a szigorú társadalmi kötöttségeket pedig az esti, jellemzően a kollégákkal történő közös ivászattal vezetik le. Ám az alkoholt nem bírják, ezért megszokott éjszakai látvány az öltönyös, aktatáskás, tökrészeg japán üzletember, aki azonban még ebben az állapotban is fegyelmezetten beáll a taxira várakozók sorába.

A tokiói éjszakához kapcsolódik, hogy Japán a világ egyik legbiztonságosabb országa. Itt is van bűnözés, erőszak, bandák, vagy ami a turistákat leginkább érintheti, itt is vannak zsebtolvajok, ám kevesebben vannak, és többnyire nagyon jól körülhatárolható területeken munkálkodnak, amelyeket könnyű elkerülni. A legnagyobb vörös lámpás negyedben, Kabukichóban például nulla veszélyérzetem volt.

A Roppongi Tokió multikulturális buli negyede, számos, Tokióban dolgozó, élő külföldi ebben a modern negyedben is lakik, a bulizók hetven százaléka pedig külföldi. Mindenütt bárok, diszkók, éjszakai klubok, nemzetközi hírű és kevésbé ismert éttermek, óriási a hangzavar, a nyüzsgés. Állandóan jönnek oda a szórakozóhelyek emberei, akik között nagyon sok az afrikai, ők egyértelműen olyan afrikai országból jöttek, ahol az angol hivatalos nyelv, és ennek okán a japánoknál jobban beszélnek angolul.

Harajukuban is nagy élet van, ez a rész a divatról híres, itt találhatóak a legjobb boltok (plusz még Ginzában), a leghíresebb japán ruhatervezők munkái, aki szeret vásárolni, érdeklik az egyedi cuccok, az napokig is ellehet ebben a negyedben.

Japán specialitásként a városban számos helyen úgynevezett hostess- és host-bárok üzemelnek, leginkább beszélgetős helyeknek mondanám őket, ez a profiljuk és csak a japánokat engedik be. Nagyon szép lányok fényképei találhatóak a bejáratnál, közülük lehet beszélgetőtársat választani, egy óráért tízezer yenért, ez körülbelül huszonkétezer forint.

Az pedig természetes Tokióban, hogy a melegeknek és a leszbikusoknak is vannak saját hostess- és host-bárjaik. Nem mintha az európai értelemben vett meleg és leszbikus bárokból szűkölködne Tokió, mindegyikből több száz működik, a legtöbbet Ni-Chome környékén láttam.

Sok sztereotípia létezik a gésákról, akik a gésa közösségekben, házakban hosszú évek során, a szigorú tanulási szinteket betartva, komoly önképzést folytató, ha úgy tetszik, nagy műveltségű szórakozató és előadóművészek, legyen szó akár az irodalomról, a zenéről, a társalgásról, vagy a teakitöltésről, mindezt művészi szinten csinálják.

Aztán van olyan bár, ahol félmeztelen lányok robotokkal táncolnak, és akár robotot is ki lehet… milyen szót is használjak, bérelni? De van olyan bár is, ahol egy tartályban meztelen nők úszkálnak. Írtam korábban, hogy milyen szervezett, fegyelmezett társadalom a japán, például a mozgólépcsőn kivétel nélkül mindenki baloldalra áll, de az is igaz, hogy európai ember számára olykor kicsit őrültnek is tűnnek, de legalábbis is vannak őrült dolgaik.

Aztán vannak a host-bárok, ahol pedig a kitűnő kommunikációval bíró, szellemesen társalgó férfiak szórakoztatják a hölgyeket. Szó szerint, mert itt sincs szexuális szolgáltatás, a nők állítólag leginkább jókat szeretnének nevetni egy fárasztó nap végén. Ha a hostess- és host-bárokban valakiről azt feltételezik, hogy elmegy a kuncsafttal, akár ki is rúghatják. Tulajdonképpen remek pszichológusokról beszélünk, akik a törvényszerűen elforduló váratlan szituációkat is frappánsan oldják meg, például, a vendég egyre többet iszik, és kezdi elfelejteni, hogy nem egy bordélyban van.

Tokió legnagyobb piroslámpás negyede Kabukicho, bordélyok, love hotelek, masszázsszalonok, sztriptíz bárok, pornó-boltok, éjszakai klubok, játéktermek végeláthatatlan sora. Hasonlóan Roppongihoz, amit csak ellehet képzelni, minden kapható, sőt, még azon felül is. Bevallom, a tizenöt-tizenhat éves iskolás lányok láttán én is meghökkentem, pedig láttam pár dolgot Bangkokban, vagy Kuala Lumpurban. (2014)" forrás

,, A 3 szórakozónegyed, ahol minden külföldi megfordul, aki ide látogat Shibuja, Sindzsuku és Roppongi, ami a legelitebb. Ez a 3 fő szórarozónegyed igencsak idegesítő tud lenni, mert pl Shidzsukuban minden 4 méteren áll valami (bevándorló) nő és ajánlgatja a „masszázst”, négerek mindenhol, akik valami lehúzós bárba akarnak bevinni minket, illetve bebaszott angolok, akik nagyon idegesítőek ebben a környezetben. A négerekről annyit, hogy ezek (a valószínűleg japán) klubtulajdonosok által azért lettek csak idehozva, hogy a kurvákat és a sztriptíz bárokat ajánlgassák, mert sehol máshol nem látni egyet sem. (2016)" forrás


,, Tokió éjszaka a legszebb, amikor beindul a neonparádé, minden színessé válik, és eljön a kopasz afroamerikaiak vagy afrojapánok ideje, akik nagy energiát szánnak a szórakozónegyedben arra, hogy valamilyen szórakozóhelyre tuszkoljanak, ahol csajok is vannak. Nyilván nem ingyen. Ha barátnővel/feleséggel mész, arra is van megoldás, úgy inkább a pároknak készült bárba invitálnak. Nem kell holmi bárgyú perverzióra gondolni, ez a hagyományos értelemben vett söröző, ahol nem néznek ki, ha az asszonnyal lépsz be. Minden más esetben a pénztárcád és a kézimunka kapcsolata erősebb lehet, mint sejtenéd.

Természetesen az egyetlen legális szerencsejáték, a pachinko termei is sokáig nyitva tartanak, de ha bárki is kibírja hosszú távon azt a repülőgép-turbinákat megszégyenítő fülsüketítő zajt, amelynél csak a bent terjengő dohányfüst vastagsága erősebb, akkor szentté avatjuk menten. Ennél talán egy fokkal jobb választás a bárhol megtalálható karaokekomplexumok valamelyike, amelyek néha akkorák, mint egy magyar plaza, és egyedül is betérhetsz, ha kedved van eldalolászni egy örökbecsűt." forrás


,, Mások még ennél is később indulnak haza: vannak, akik az elképesztő mennyiségben található, csillogó-villogó játéktermekbe indulnak, vagy főnökük hívó szavára munkatársaikkal, netán barátaikkal kerekednek fel szórakozni, a stresszt levezetni. Akad is hova, hiszen a hatalmas metropolisz több részén egész éjszaka lüktet az élet. Rendkívül népszerűek például a karaokebárok, ahol a kibérelhető kis termekben székek, asztal és szobapincér biztosítja a kényelmet. A szórakozás forrása pedig a vállalkozó kedvű ismerős esetlen éneklése.

Olyan is akad, aki nem az ismerőseivel akarja megosztani szabadidejét. A japán üzletemberek igényei alapján kialakult szórakoztatónegyedek közül a Kabukicho az alkalmi párkapcsolatoknak teremt – miként a több emelet magas épületeken elhelyezett számtalan tábla is mutatja – bőséges lehetőséget. A Shinjuku-ni-chome környékén pedig a férfiak találhatnak azonos nemű alkalmi társat. A mai kor tehát nem kímélte az ősi tradíciókat őrző, ugyanakkor egészen más társasági és kulturális szintet képviselő gésák mesterségét. Igaz, Tokióban is összefuthatunk egy-két kimonós hölggyel, de ők csak hagyományőrzésből viselik a szép öltözetet: ma is gyakorló társalkodónőkkel és kéjhölgyekkel, vagyis a gésákkal leginkább az egykori főváros, Kiotó ősi negyedének apró utcáin futhatunk össze.

Ami az esti szórakozási lehetőségeket illeti, például a város közepén található, kozmopolita – ezért a helyiek által nem is Tokió részének tekintett – Roppongi apró utcáiban, a luxus-lakóépületek és az egyszerű házak közé ékelve is hangulatos éttermek, kocsmák, bárok sora várja egész éjszaka a betérőket. Az üzletek között is van, amelyik az átlagosan szokásos este 9-10-kor sem zár be, hanem éjjel-nappal várja vendégeit. Így tesz a fantasztikus kínálatot felsorakoztató DVD- és könyváruház, a Tsutaya is, amelynek ajtaján a következő olvasható: nyitva 07–28 óra között. Mellette egy szintén nonstop élelmiszerüzlet, a luxus fajtából, ami inkább csak a kínálat felmérésére alkalmas. Megtudható például, hogy a húsok a legdrágább élelmiszerek közé tartoznak abban az országban, ahol a háború utáni nehéz évtizedekben efféle élvezeteket nemigen engedhettek meg maguknak az emberek. Négy vékony hússzeletet kínálnak egy fóliázott tálkában, míg egy másikban néhány darab felső csirkeszárny várja az ínyenceket, akiknek kedvence mégis a hazai, vagyis japán wagyu marha. Amit az Európában megszokottól ellentétben akkor tartanak ízletesnek, ha rétegesen zsíros – ezért sörrel is itatják az állatot." forrás


,, Az estét a Kabukicho negyedben kezdtük, ami Tokióban a piros lámpás buli negyed. Sokáig nem maradtunk, elég gyorsan elment tőle a kedvünk, miután minden sarkon afrikai bevándorlók próbáltak valami kétes helyre beinvitálni minket, aminél kevésbé autentikusabb dolgot már el se tudok képzelni. Helyette inkább visszamentünk a Shibuyába, ahol korábban még interneten kinéztünk egy-két helyet. Az este nagyon jól sikerült. Voltunk több bárban, találkoztunk és beszélgettünk helyiekkel és külföldiekkel is, sőt állítólag én a buli tetőpontján még valami jakuzákkal is leálltam beszélgetni, akik ránézésre nagyon nem, a valóságban viszont annál kedvesebbek és barátságosak voltak. " forrás

Közbiztonság

Tokióban a közbiztonság nagyon jó. Szuper, hogy egyáltalán nem kell aggódni zsebtolvajok, rablók, kellemetlen háborgatások miatt. Hajléktalan alig van az utcán.

,, Tokiót a világ legbiztonságosabb városának tartják. Nem kell félni, hogy az embert kirabolják, megtámadják – ami azért igaz Tokió mellett a legtöbb nyugati városra is – de ezen felül, ami a lényeg, hogy nincsenek zsebesek se, sőt attól sem kell tartanunk, hogy valahol átvernek, rosszul adnak vissza vagy turistaként magasabb árat fizettetnek. A japánok a legbecsületesebb emberek, akikkel valaha találkoztam." forrás

Látnivalók

Tokió látnivalóval külön aloldal foglalkozik, itt

Olvasmányos linkek

"Tokiói közhely I: az idegen számára kibogozhatatlan, átláthatatlan káosz, amelynek metrómegállóit eltévedt és végkimerült külföldiek tetemei borítják. A valóság nem is állhatna ettől távolabb. Jó, a Shinjukun, a világ valószínűleg legforgalmasabb állomásán, ahol metró, vonat, HÉV- és buszjáratok tucatjai találkoznak, ahol gyakorlatilag minden emberi igényt ki lehet elégíteni a kurvázástól a gyorséttermeken és a szerencsejátékon át a ruhavásárlásig anélkül, hogy nagyon ki kelljen bukkanni a szabad levegőre, ott egyszer közepesen, még egyszer pedig egészen kicsit azért sikerült eltévednünk. Na de mutassák csak meg nekünk azt a nyugati turistát, akit beeresztenek a Nyugati aluljáróba, és egyből megtalálja a kijáratot a Westendhez. Az az igazság, hogy Tokió egésze, a tömegközlekedése pedig különösen, pofonegyszerűen átlátható, nagyon hatékony rendszer, amelynek megismeréséhez tíz perc, tökéletes használatához pedig egyetlen óra elegendő. Nem bonyolult, és főleg nem ijesztő.

Tokiói közhely II: kolbászból van a kerítés. Nincs. Tokióban van bőven lepukkantság és nyomorúság, annyira még keresni sem kell. Ott volt például mindjárt a szállásunk, ahol még a Japánban legmeglepőbb jelenséggel, tapló személyzettel is sikerült találkozni. És nem csak vietnami árakhoz szokott turisták tudnak itt megcsúszni, hanem echte japánok is. Tokióban megdöbbentően sok a hajléktalan. Manilából érkezve volt viszonyítási alapunk, így kijelenthetjük, hogy a Tokióban szinte kizárólag középkorú férfiak kerülnek az utcára, a nő nagyon-nagyon ritka, utcagyerek pedig, akárcsak az összes többi olyan fejlett nagyvárosban, ahol nincs koldus-bevándorlás, egyáltalán nincs. (2008)" forrás


"A hőguta megelőzése érdekében az üzlethelyiségekben és a vonatszerelvényeken kisebb hóvihar tombol. Néhány épület annyira erősen van légkondicionálva, hogy a kintihez képest 18 Celsius fok különbség is lehet. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy egyszer sem fáztam meg a boltokban eltöltött megannyi mélyhűtött óra ellenére. A második benyomásom az volt, hogy Japánban minden hihetetlenül jól meg van szervezve – ez már három hetes tartózkodásom legelején feltűnt.

Minden közterület és intézmény – nem csak a repülőtér – tele van feliratokkal (angolul és koreaiul is), melyek hatékonyan irányítják az embert úti célja felé. A mozgólépcsőn kivétel nélkül mindenki a bal oldalra áll, hogy a gyorsabb léptűek gond nélkül elsuhanhassanak a jobb oldalon – ez gyakran kapóra jött, ha későn indultam el otthonról. A sorok hosszúsága a pályaudvarokon és az üzletekben valójában nem jelent annyi várakozási időt, mint amennyit Magyarországon jelentene, mert egy négyzetméterre átlagosan 6 alkalmazott esik.

Egész Tokióra, sőt egész Japánra jellemző a gyorsaság. Különös tekintettel a szupervonatokra, melyek két óra helyett 20 perc alatt érnének el a Déli Pályaudvarból Siófokra, amennyiben itthon is közlekednének. A Hikari expresszt, mellyel egyik hétvégén Kiotóba mentem, az egyszerűség kedvéért Fehér Sárkánynak is lehetne hívni, de még ez sem adná vissza azt a szélsebes, sínekhez kötött repülést. (2014)" forrás


"Ginza Tokió talán legeurópaibb és nem mellesleg legdrágább negyede. A kerületben amerre csak megyünk kis kávézókba, reggelizőkbe, galériákba botlunk, és inkább csak a központi részén vannak hatalmas, építészetileg gyönyörűen és precízen megalkotott felhőkarcolók, amelyek falai mögött világmárkák csalogatják a helyieket és a turistákat vásárlásra. Mi is Ginzában laktunk, angol stílusú szállodában pici barátságos szobában. Egy kutatás szerint Tokióban a 2-3 csillagos szállodákat is nyugodtan le lehet foglalni, ugyanis a japánok annyira törekednek a tisztaságra, hogy szinte mindegyik szálloda kifogástalan állapotban várja a vendégeket." forrás


"Tokió – Kabukicho: Japán legnagyobb piros lámpás negyede egy óriási színházról kapta a nevét, amelyet elkezdtek építeni, ám sosem fejeztek be, de a neve azért ráragadt a környékre. Ha az európai ember nappal teszi be a lábát a negyedbe, és nem érti a japán feliratokat, könnyen azt hiheti, hogy ez is csak egy olyan környék Tokióban, mint bármelyik másik. A Tokiói városrész, amely sosem alszik, sötétedés után már egészen más képet mutat. A neonfények felkapcsolásával és az éjszakai élet arcainak megjelenésével nem lesznek kétségeink. Nini, ott egy fickó cápabőrből készült öltönyben! Hát igen, a jakuzatagokat néha egész könnyen ki lehet szúrni, itt pedig akad belőlük dögivel. Ha pedig szórólapokat osztogató, miniszoknyás lányokat látunk, akik minden férfi viccein hangosan és pajkosan hahotáznak, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy ők pár perc múlva egy bárban fognak ülni a férfi ölében, a mellüket a kiszemelt „áldozathoz” dörgölve, miközben várják a méregdrága koktéljaikat.

Ennél tovább azonban egy nyugati turista nem juthat Kabukichóban. Japánban tiltott a prostitúció, de a tokiói rendőrség ezt csak annyiban veszi komolyan, hogy nem hagyja a helyi lányokat idegenekkel lefeküdni. Bezzeg a japán férfiakkal… A hely tele van exkluzív szexklubokkal, ám ezek nagy része a jakuza irányítása alatt áll, és európaiként erősen korlátozott lehetőségekkel bírunk. Kabukicho azonban így is közkedvelt, ugyanis elképesztő éttermei vannak, melyek sokasága miatt a konkurenciaharc következtében egész olcsón (Japánhoz képest) tudunk nagyon finomakat enni és inni.

Aztán ott vannak a privát szobákban előadott sztriptízshow-k, a meztelen pincérekkel dolgozó teaházak, a masszázsszalonok, a peepshow-k, a pornószínházak vagy az ún. soaplandek, melyek különféle erotikus fürdetési szolgáltatásokat takarnak. 300 szexshop, 200 klub, 80 hotel és több száz bár és étterem, napi átlagosan 150 ezer látogatóval és jó közbiztonsággal. Ennek ellenére egy európai nő jobb, ha messziről elkerüli ezeket a helyeket, hiszen a jakuza- és triádtagok előszeretettel próbálják a klubjaikba csábítani őket munkaerőnek." forrás


Na hát Tokió az a város, ahol úgy éreztem, hogyha eldobnám a táskámat a Shibuya, azaz a világ egyik legforgalmasabb útkereszteződése közepén, ahol kismillió ember rohan át minden percben, akkor is lenne valaki, aki felszedné, és utánam jönne vele.

Annak ellenére, hogy voltak forgalmas helyek, valahogy mégsem volt sosem az a nyomasztó érzésem, mint mondjuk a londoni metróban. Nem tudom, lehet, hogy csak mindig jókor voltam jó helyen, de valahogy sosem volt fojtogató a tömeg, vagy a légkör. Annyira biztonságos, derűs érzésem volt egész Japánban, hogy azon ritka tengerentúli helyek közé tartozott, ahol úgy éreztem, ha az egész családomat és az összes barátomat át tudnám teleportáltatni, akkor itt bizony még élnék is. (2017)" forrás


"A világ legnagyobb halpiaca, Cukidzsi is Tokió belvárosában található. A tengeri herkentyűket kedvelőknek valóságos paradicsom ez a piac, ahol 400 féle ehető tengeri élőlény közül válogathatunk."

,, Nem csak a karaoke bár az egyetlen komplexum, amire furcsán fogsz nézni. Az ún. médiaközpontok még inkább kicsapják a biztosítékot az európai ember fejében. Ezeken a helyszíneken bérelhetsz PC-t, melyet akár kis bokszban vagy nagy tatamis szobában is használhatsz, ha kicsengeted az összeget, játszhatsz konzollal, olvashatsz mangákat, vehetsz kaját, lezuhanyozhatsz és még meg is szállhatsz, ha arra lenne szükséged. Közben ott bagózol, ahol jól esik. És nem csak Tokióban.

Mit tehetsz, ha elfáradtál? Ülhetsz a Shibuya mellett/fölött terpeszkedő Starbucksban, és nézheted a káoszt. Csodálhatod a Roppongi-óriáspókot. Ha van foglalásod (hónapokra előre), akár még Jiro éttermében is szusizhatsz, aranyáron. Tokió önmagában is megér egy utazást, a lehetőségek kimeríthetetlenek, és gyakorlatilag végig sem nézhetőek egy–két hét alatt. Ha hazautazol, teljes bizonyossággal vágysz majd vissza Japánba. Mert itthon nincs egy megátalkodott kombini sem, és valahogy hiányozni fog az a rondaság, vagy inkább egyszerűség, ami valahogy a szívedhez nő. És azok az ételek…" forrás


,, Tokió egyszerre gigantikus és mégis minden apró, a legnagyobb érték itt is a hely. A szállásunk egy szuper helyen levő jó, de nagyon mini, egy nagyobb szobányi apartman volt Ikebukuroban. ( Én nem fotóztam le, de itt látható: Apartment in Toshima ) Négy fővel elég cipősdoboz volt, de két embernek már palota tokiói mércével. Napi 40ezer Ft Tokióban nem számít drágának érte, bár a kulcshoz csak egy hiányos PDF használati utasítás rejtvény megoldása után tudtunk hozzájutni. A mellékutcánk itt is elvirágzott cserifákkal volt tele, még kint voltak az ideiglenes rózsaszín megvilágító lámpák, és óriási orchideák is díszítették az utcát. Tokióban a szállásvadászatot a Yamanote JR vonal közelébe érdemes tájolni még akkor is ha nincs JR passunk, mivel a legtöbb látnivaló ezen a körvasút vonalon található. Ha Shinjuku, Shibuja tele van Ikebukuro, Ueno szuper választás. (2018)" forrás

Fotóegyveleg

Ne legyél a közt zavaró az alkohol hatásai miatt  

Bicaj kézmelegítővel 

Starbucks az Ueno parkban - Kriszta fotója

Ueno park Marcival - Kriszta fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Tokióba Repülőjegyek Tokióba
Olcsó repülőjegyek Tokióba a Vistánál
Repülőjegyek Oszakába Repülőjegyek Oszakába
Olcsó repülőjegyek Oszakába a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS