ÚTIKRITIKA.HU / Kiotó






Kiotó

Kiotó dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Közlekedés | Étkezés |Egyéb praktikus információk| Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Kriszta fotója

Kiotó dióhéjban

Közel 1,5 milliós a lakossága. 364 kilométerre van Tokiótól nyugati irányban. A szuper expressz vonattal 3 óra alatt el lehet érni Tokióból Kiotóba.

Kiotó hajdan, ezer éven át főváros is volt. A japán kultúra fellegvárának tekintik. Kiotó pont (legalábbi egyes részei) olyan, amilyennek a hagyományos Japánt elképzeljük.

A város egy festői völgyben fekszik hegyek ölelésében. 

Legalább 3 ezer buddhista templom található a városban.  17 (!) UNESCO kulturális világörökségi helyszíne van az Ősi Kiotó történelmi műemlékei gyűjtőfogalom alatt. 

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Reggel, a turistatömeg előtt elmerülni a a Kiyomizudera templom különleges hangulatában

2. A kertek (parkok) elképesztően aprólékos gondozottsága (sehol máshol a világon nem élveztem ennyire kerteket)

3. A helyiek némileg barátságosabbak a turistákkal, mint a tokióiak - legalább egyenesebben rád néznek

4. Egy különleges Starbucks kávézó, a Sanjo Ohashi teraszán ülni és csodálni a Kamogawa folyót a hídjával

5. A Seiriyukan templom Shogun Mound nevű részén a kilátó terasz Kyoto, sőt Oszaka panorámájával

6. Sanjusangen-do templomban az 1001 Buddha-szobor letaglozóan nagy élményt nyújtó látványa

Nem tetszett

1. A negyedik templom meglátogatása után már elege lesz az embernek ebből a turistás műfajból

2. A nagyobb turista látványosságoknál alig lehet olyan fotót csinálni, amibe nem lógnak bele más turisták is (a szelfibotjaikkal)

3. A műemlék negyed - szerintünk - nagyon kommersz és nincs kellően autentikus hangulata

4. A kiszáradt folyó eléggé lehangoló, és némileg rontja a parti élet, az oda nyíló éttermi teraszok hangulatosságát

5. A kíméletlen augusztusi hőség (40 fok körül)

Vélemények

,, Alaposan kimaxoltuk Kiotót. Volt benne templomerdő és saját bambuszliget, rafting japán módra, kamu gésák, és lett cseresznyénk is. A templomcsömört a maszkabál hangulatú utcákon kóricálással kerültük el.

Kiotó a tradícionális Japán ünnepelt központja. Első benyomásra nem adta magát miért van akkora hájp körülötte, pedig több mint 1000 éven át volt a császári Japán fővárosa. A gigantikus bevásárlóközpontba oltott Kyoto Station-ből egy illy matcha latte ( végre a sok löttyre egy rendes kávé! ) után a szállás felé bandukolva a szokásos jellegtelen szürke blokkházakat láttuk mindenhol. A Kyoto Tower sem tűnt nagyon vonzónak, a még egyelőre robbanásra várakozó cserivirágok sem dobták fel a városképet. Aztán mint a sakura, nekünk is kinyílt Kiotó.

A város elsősorban vallási építészete és gésa kultúrája miatt híres. Méretes, bár japán mércével nem irdatlan nagy város, 1,5 millióan lakják. A látnivalók kiterjedt területen vannak szétszórva. Elfér állítólag több mint 1000 buddhista templom, 400 sintó szentély, szép kertek, paloták, és megbújik Gion gésa negyede is, ahol ugyan a gésák turisták előtt zárt világába nem kukkolhatunk be, de szép templomok és 17. századi machiya faházak között korzózhatunk. Ezek közül sok ma már a turistákra átállt bolt, teaház vagy étterem, ahol borsos áron ehetünk végig egy kaiseki-t, hagyományos többfogásos japán menüt.

Kiotó Japán egyik legdrágább és legturistásabb helye, a közeli Osakában sokszor olcsóbban lehet megszállni.(2018)" forrás


,, Kiotó az ország egyik leghíresebb városa, egyike a keveseknek, amelyeket nem bombáztak földig az amerikaiak (igen, Japánban az amerikaiak a gonoszok voltak, nem a megmentők) a második világháborúban. Kiotó, a legrégibb, a legelegánsabb város, a királyi város, mely ezer évig volt az ország fővárosa, s ahol még ma is lehet gésákat látni. Kihagyhatatlan.

Már első pillanattól elbűvölt és elámított. Sokkal emberközelibb, mint a felhőkarcolókkal tűzdelt Oszaka, kisebbnek és beláthatóbbnak tűnik, noha erre rácáfolt már az első utunk során. Bebuszoztunk ugyanis a központba, leszálltunk egy elég központinak kinéző utcán, és elindultunk visszafelé. Bámultunk, mutogattunk, fényképeztünk javában, amikor egyszer csak egy parkszerű hely előtt sok turistát látván belépünk mi is. Hogy hol vagyunk, azt viszont két órányi sétánk alatt sem sikerült kideríteni, hogy egyáltalán mi lehet a funkciója ennek a területnek, még annyira sem. Csak sétáltunk, relaxáltunk és csodáltuk. (2016)" forrás

Szállás

Ajánlott hotelek:

2 csillagos. Tomato Kyoto Hostel , Hotel Eco and Tec Kyoto

3 csillagos: Hotel MyStays Kyoto-Shijo , Hotel Gran Ms Kyoto

4 csillagos: Hotel Granvia , Hotel Niko Princess Kyoto

...............................

Közlekedés

Metró

Két vonal van jelenleg. A kiírások a japán mellett latin betűsen is megvannak.

Taxi

Nagyon könnyen és gyorsan találnuk taxit az utcákon. Simlis taxis nincs. Érdemes letölteni bármelyik taxis applikációt és azon keresztül rendelni a taxit, mert az élő kommunikáció a taxisokkal eléggé nehézkes.

Uber

Nem érdemes erőltetni, mert nem olcsóbb, mint a taxi és naggyon háttérbe van szorítva.

Étkezés

Hétvégken a közkedvelt éttermekben nincs esélyünk asztalhoz jutni előzetes foglalás nélkül. Érdemes sétálni a Gion negyedben a folyó parton, rengeteg éttermet találhatunk. Általában specializálódott helyeket, thai, indiai, stb. A nagyobb, nyugatias kávézókat a főútvonal mellett lehet elérni.  

A Gion negyedben található a város egyik legjobb csirkehús specialista étterme, a Wabiya Korekido

(Giommachi Minamigawa 4-jo Hanamikoji Sagaru, Higashiyama-ku)

Legjobb pizzéria: Goichi Pizza (498 Tsuzurayacho Shimogyo-ku)

Legjobb fagyi: Premarche Gelateria (308 Sanjodori Inokuma Nishiiru Ontomo)

,, A délutáni szörnyű kaja élmény után este mindenképpen valami jót akartunk enni, leginkább sushi-t. De Kiotóban nehezebb volt sushi éttermet találni, mint gondoltuk. Rengeteg étterem volt, jobbnál jobbak, viszont egyik sem olyan, amit mi kerestünk. Vagy ha végre találtunk egyet, abban olyan sűrű dohányfüst gomolygott, hogy szinte kézzel lehetett vágni.

Aztán persze végre találtunk egyet. Voltak asztalok és egy hosszabb pult is, ahol már a korábban megszokott módon egymás mellé lehetett ülni, szembe veled a pult túloldalán a sushi mesterekkel. Itt aztán már nagyon belelendültünk a rendelésbe, már nem csak a kisebb hanem, nagyobb és drágább falatokat is rendeltünk.

Egy falat 900 JPY (kb. 2.200 Ft). És az élmény? A drága tonhal falat annyira puha és lágy volt, hogy szinte rágás nélkül elolvadt a szánkban. Összehasonlítva az olcsó és drága falatok, jól éreztük a különbséget, viszont a jó hír az, hogy az olcsó, karakteresebb falatok sokkal jobban ízlettek, mint a drágább puhább falatok. Hiába, nem vagyunk még sushi ínyencek és sokat kell még gyakorolni. :)" forrás


Egyik útkereszteződésnél egy kis kávéház/étterem állta el az utunkat, így szemezni kezdtünk a kínálattal. Szenesnek nevezett fagyi? Inkább nem. Ja, igazából szezámmaggal van? Akkor jöhet. Teával ízesített fagyi? Ha már csak ezek közül lehet választani, akkor legyen inkább a szenes.

Később, ha már úgyis ültünk, rendeltem egy levest is, ami drága volt, nagy adag és felét sem ismertem a benne található alapanyagoknak. Volt benne valami narancssárga csillag- vagy virágmintára kivágott cucc (sárgarépára tippeltem, de az íze alapján tévedtem), rózsaszínes (tofu?)szeletek, és rizslaska (-tészta), amivel ugye nem lehet tévedni. Az áttetsző, húslevesszerű leve viszont finom volt, és még a random kerti gyomoknak tűnő zöldségfélék is rendben voltak. Ezen felbátorodva (és látván, hogy túléltem) a többiek is rendeltek egyet. (2016)" forrás

Egyéb praktikus információk

1. ,, A szakadó esőt elég jól sikerült átvészelnünk, Kiotóban ugyanis ingyenes esernyők vannak mindenfelé.
Számomra elég megdöbbentő, hogy ez ilyen jól működik, de ha belegondolunk nagyon is logikus. Minden publikus hely előtt van egy esernyőtartó benne az ingyenes esernyőkkel. Ha mész valahova és esik az eső, csak elveszel egyet, ahova meg odaérsz, ott otthagyod. A körforgás mindig megmarad, mert hiába viszel el egyet, valaki hoz majd helyette egy másikat. Az esernyők pedig csak járnak szépen körbe-körbe.
Az ingyenes esernyők mellett persze van, aki a sajátját használja, amit a bejáratnál egy másik tárolóba lehet nem csak lerakni, hanem lelakatolni, így biztosítva, hogy azt senki más nem viszi el. (2015)" forrás

Kimonó kölcsönzés - Kriszta fotója

Látnivalók

Ezen a külön oldalon foglalkoznuk a látnivalókkal.

Varga Gábor fotója

Olvasmányos linkek

"Kiotó annyira őrzi a japán múltat, hogy még gésákra is lehet itt bukkanni. A gésákat sok külföldi szimpla prostituáltaknak tartja, pedig nem erről van szó. Az irtózatosan drága, színes ruhákba, valamint falfehér arcfestékbe és hülye frizurákba burkolt nők Japánban a férfiak teljes körű szórakoztatására lettek kiképezve, teát töltenek, bájosan csevegnek, zenélnek és táncolnak, és minden egyebet is megtesznek az esténként akár több tízezer dollárt is kifizető vendég boldogságáért. Állítólag néha szexre is sor kerülhet, ám nem csupán emiatt mondjuk, hogy ahogy a tonhal-szusi és a hekk is halétel, csak az egyik sokkal kifinomultabb és drágább, mint a másik, azért a gésák munkája is a világ legősibb mesterségének egyenes ági leszármazottja, még ha jól megtekerve is. (2008)" forrás


"Kiotó régebben a császári Japán fővárosa volt, szó szerinti fordításban a „fővárosok fővárosa”,kulturális szempontból számomra sokkal érdekesebb mint Tokió. Egész kis listával érkeztem, hogy miket szeretnék megnézni! Először az Arany Pavilon, azaz a Kinkaku-ji felé vettük az irányt. A templom története évszázadokra nyúlik vissza, de 1950-ben sajnálatos módon leégett, a most látható rekonstruált épület 1955-ben adták át. A tóparton álló, 12.5 méter magas templom csak úgy csillog a napfényben, mesebeli látványt nyújt, a zöldellő fákkal körbeölelve, ahogy visszatükröződik a képe a tó vizében. Ugyan ez a templom Kiotó egyik legfőbb látványossága, és sok turista látogatja, valahogy úgy oszlik el a tömeg, hogy az ember ebből mit sem érzékel. Miután kigyönyörködtem magam az Arany Pavilonban - ami elég hosszú időt vett igénybe, nem lehet olyan szögből fotózni, hogy ne nyújtson festői képet- a Heian szentély felé vettük az irányt.

A Heian szentélyt Kiotó 1100 éves fennállásának évfordulójára építették 1895-ben. A szentélyhez vezető széles út bejáratánál áll a hatalmas piros szentélykapu, a torii, de innen még bőven kell sétálni. Mi nyáron jártunk ott, és iszonyatosan tűzött a nap, árnyék pedig alig, azt hittem el fogok ájulni mire a templom főépületéhez értünk. Amúgy megérte az ájulás-közeli állapotot kockáztatni, a szentély csodaszép, a zöld cseréptetővel, és a vörös falakkal egészen rendkívüli látványt nyújt. Ha már itt jár az ember, érdemes valami szuvenírt beszerezni - így tettem én is! Különböző jó szerencsét hozó talizmánokat árusítanak itt, én hosszas tanakodás után a balesetmentes vezetéshez vásároltam egyet, amelyet az autóban lehet fellógatni. A következő állomás Gion volt- végre! Gion Japán legismertebb gésa negyede. Saját közigazgatási rendszere van, különálló jogokkal rendelkezik. A kis utcák fából épült házikói, a teaházak, és éttermek mind-mind, Gion eredeti szépségét őrzik. Valóságos időutazás ez, amint a tradicionális kis lakóházak közt sétálgat az ember a szűk utcácskákban. (2014)" forrás


,, Kiotó a gésák városa, de nagyon résen kell lennünk, ha el akarunk csípni egyet az utcákon, mivel nem sűrűn mozgolódnak, ha pedig mégis látunk egyet, győződjünk meg róla, hogy véletlenül nem az egyik gésa-átalakító üzlet egyik kedves vevőjével találkoztunk-e. Ha csak át akarsz rohanni Kiotón, inkább ne tedd. Szánj rá egy teljes napot vagy akár kettőt.

Pláne azért is, mert Fusimi, Kiotó egyik része olyan túrát kínál, amit a látogató soha nem felejt el. Főleg, ha arachnofóbiás, de talán megpróbálja majd túltenni magát a félelmein. A Fusimi Inari templom mögül indul ugyanis egy út, amely több ezer toriival, azaz japán kapuval szegélyezett. Ha láttad az Egy gésa emlékiratai-t, akkor emlékezhetsz a jelenetre, amikor a főhősnő japán kapuk alatt fut. Nos, a jelenetet itt vették fel, bár egy kis csalás azért akad a filmben, ugyanis az odajutás nem annyira egyszerű, amennyire a moziban volt." forrás


,, Kiotó turisztikai vezetése megelégelte, hogy a külföldiek egyáltalán nem tisztelik a helyi viselkedési szabályokat, és sértik a hagyományokat. Elhatározták, hogy a helyes viselkedési módokat piktogramok formájában hozzák a látogatóik tudomására.

Különösen a higiéniai témákban voltak gyakoriak az észlelt, helytelen megnyilvánulások, ezért pl. színes piktogrammokat helyeztek el a város különböző pontjain, például a japán fürdőkben és a járműveken is. A medencékbe ugyanis, a japán embereknek csak alapos előfürdő-használat és zuhanyozás után szabad belemenni. Ám a turisták sok esetben nem veszik komolyan ezt.

De voltak ezektől eltérő szabálytalanságok is. Így például a boltokban történő sorban állás rendjének be nem tartása (szabálytalan beelőzés), a (női) kalapok és napszemüvegek viselése a japán templomokban, az utcai dohányzás és a szemetelés, a japán emberek utcai vagy nyilvános helyen történő engedély nélküli fotózása, vagy a lehető legnagyobb bűn elkövetése, az utcai cipőben a tatamira való rálépés.

Tiltják a nyilvános italozást, az alkoholos vagy drogos hatás alatti utcai közlekedést vagy kerékpározást, melyet a nyilvános helyen vagy közlekedési eszközön történő beltéri dohányzással együtt komoly pénzbüntetéssel is sújtanak. A saját ital fogyasztása az éttermekben, vagy a régiségek, értékek érintése, fotózása a múzeumokban, kiállításokon, ugyanígy nem kívánatos.

Mégis talán a legérdekesebb figyelmeztetést a taxik ajtóhasználatára készítették. A japán taxik ajtajai ugyanis teljesen önműködően nyílnak és csukódnak, így nem kell azokat rángatni, és a becsukásukat erőltetni, melyet a külföldiek általában rendszeresen elkövetnek.

Az ábrás figyelemfelhívás rendszere is valahol illeszkedik a hagyományos japán udvariasság szabályaihoz. A japán szótárból ugyanis az a szó, hogy nem, az teljes egészében hiányzik. Egy szigetlakó soha nem mondja azt, hogy nem, soha nem tilt semmit ilyen karakterisztikusan. Nem akarja a beszélgető partnereit megsérteni, azzal hogy kereken elhárít valamit. Azonban azt sem szeretnék, hogy évszázados hagyományaikat a szemük előtt rombolják le. Inkább sok-sok színes figyelmeztetőt készítettek az egyébként szívesen látott turistáknak. (2018)" forrás



,, A város általánosságban távol áll attól az eszményképtől, amit otthon vizionáltunk, de hát nem először derült ki, hogy naiv gyermekek vagyunk csupán — nem várhatjuk el egy másfél milliós várostól, hogy skanzenként üzemeljen. Egy teljesen átlagos, Budaörsi út jellegű félautópálya mentén (10 perc sétára a palotától) elindultunk várost nézni, és találkoztunk az első tisztességes Szakuránkkal. Ez egy db fát jelentett, de úgy tűnik annyira hiányt szenvedett benne az ország, hogy a város fele ott próbálta a legősibb keleti mesterséget űzni: a szelfi készítést szexi pózokkal. A közelben találkoztunk jó barátunkkal a Matsuya étteremlánccal, ahol romantikus vacsoránk keretében megismerkedtünk a helyi sutyerákokkal, majd egy felesleges séta után a Tax-free boltban, egy kőhajításnyival odébb belefutottunk egy helyi erődítménybe, a Nijo kastélyba. Plusz azokba az építkezéseken használt korlátboka amit Tokióban reméltünk megpillantani. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

Kiotó kiszáradt folyója - Kriszta fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Tokióba Repülőjegyek Tokióba
Olcsó repülőjegyek Tokióba a Vistánál
Repülőjegyek Oszakába Repülőjegyek Oszakába
Olcsó repülőjegyek Oszakába a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS