ÚTIKRITIKA.HU / Kiotó

Közel 1,47 milliós a lakossága (2025-ös adat). 364 kilométerre van Tokiótól nyugati irányban. A szuper expressz vonattal 3 óra alatt el lehet érni Tokióból Kiotóba.

Kiotó hajdan, ezer éven át főváros is volt. A japán kultúra fellegvárának tekintik. Kiotó pont (legalábbi egyes részei) olyan, amilyennek a hagyományos Japánt elképzeljük.

A város egy festői völgyben fekszik hegyek ölelésében.

Legalább 3 ezer buddhista templom található a városban. 17 (!) UNESCO kulturális világörökségi helyszíne van az Ősi Kiotó történelmi műemlékei gyűjtőfogalom alatt.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Reggel, a turistatömeg előtt elmerülni a a Kiyomizudera templom különleges hangulatában

2. A kertek (parkok) elképesztően aprólékos gondozottsága (sehol máshol a világon nem élveztem ennyire kerteket)

3. A helyiek némileg barátságosabbak a turistákkal, mint a tokióiak - legalább egyenesebben rád néznek

4. Egy különleges Starbucks kávézó, a Sanjo Ohashi teraszán ülni és csodálni a Kamogawa folyót a hídjával

5. A Seiriyukan templom Shogun Mound nevű részén a kilátó terasz Kyoto, sőt Oszaka panorámájával

6. Sanjusangen-do templomban az 1001 Buddha-szobor letaglozóan nagy élményt nyújtó látványa

Nem tetszett

1. A negyedik templom meglátogatása után már elege lesz az embernek ebből a turistás műfajból

2. A nagyobb turista látványosságoknál alig lehet olyan fotót csinálni, amibe nem lógnak bele más turisták is (a szelfibotjaikkal)

3. A műemlék negyed - szerintünk - nagyon kommersz és nincs kellően autentikus hangulata

4. A kiszáradt folyó eléggé lehangoló, és némileg rontja a parti élet, az oda nyíló éttermi teraszok hangulatosságát

5. A kíméletlen augusztusi hőség (40 fok körül)

Vélemények

Kiotót rendesen kimaxoltuk: volt itt templomrengeteg, saját bambuszliget, japán stílusú rafting, néhány ál-gésa, és még a cseresznyefák is megörvendeztettek minket. A templomtúltengést a maszkabálra emlékeztető utcákon való kószálással ellensúlyoztuk — és milyen jól tettük.
Kiotót sokan a hagyományos Japán szíveként emlegetik. Első látásra nem volt világos, miért övezi ekkora rajongás, hiszen több mint ezer éven át volt a császári Japán fővárosa, de a Kyoto Station óriási pláza-vasútállomás kombinációjából kilépve még csak a szokásos szürke lakótömbök fogadtak minket. A Kyoto Tower sem hozott lázba, és a még alvó cseresznyefák se dobták fel a hangulatot. Aztán, ahogy a sakura virágba borul, úgy nyílt ki lassan nekünk is a város igazi arca.

Kiotó fő vonzereje a vallási építészet és a gésa-hagyomány. Bár japán viszonylatban nem számít óriásinak, így is másfél millióan lakják, a látnivalók pedig elég széles területen szóródnak szét. Több mint ezer buddhista templom, négyszáz sintó szentély, gyönyörű kertek, paloták, és a híres Gion negyed is itt bújik meg. Maga a gésák világa zárt, a turisták ebből csak keveset látnak, de a régi, 17. századi machiya faházak között sétálni így is időutazás. Sok ilyen épület ma már teaház, étterem vagy bolt, ahol borsos áron, de autentikus kaiseki menüt kóstolhatunk végig, fogásról fogásra.

Kiotó ma Japán egyik legfelkapottabb és legdrágább városa, nem véletlen, hogy sokan inkább a közeli Osakában keresnek szállást, mert ott gyakran barátságosabbak az árak.

Kiotó Japán egyik legismertebb és legkülönlegesebb városa, amely a második világháborúban megúszta az amerikai bombázásokat – ritka kivételként a többi japán város között. Ez a történelmi és elegáns város, amely több mint ezer éven át volt Japán fővárosa, megőrizte tradicionális báját. Itt még ma is találkozhatunk gésákkal, és az autentikus japán kultúra megismerése szinte elengedhetetlen élmény.
Kiotó már az első pillanattól kezdve lenyűgözött és magával ragadott. Sokkal emberközelibbnek tűnik, mint a modern Oszaka felhőkarcolói, kisebbnek és barátságosabbnak látszik – bár ez a benyomás gyorsan megdőlt. Első napunkon busszal utaztunk a városközpontba, ahol egy forgalmas utcán leszállva indultunk felfedezőútra. Ahogy sétáltunk, fotóztunk és csodálkoztunk, egy parkhoz hasonló területre bukkantunk, amely tele volt turistákkal. Beléptünk, és órákon át barangoltunk anélkül, hogy rájöttünk volna, pontosan hol is járunk, vagy mi lehet a hely funkciója. Csak élveztük a nyugalmat, gyönyörködtünk a látványban, és magunkba szívtuk Kiotó egyedülálló hangulatát.

Szállás

Kiotóban a szállásválasztásnál több specifikus helyi szempontot érdemes figyelembe venni:
Elhelyezkedési szempontok:

A metróvonalakhoz való közelség kritikus, mert Kiotóban a buszközlekedés gyakran lassú és zsúfolt. Különösen előnyös a Karasuma és Tozai metróvonalak közelében szállást foglalni.
Érdemes a Gion negyedhez közel, de nem közvetlenül mellette szállást keresni - közvetlen közelében drágább és zajosabb.
A Kyoto Station környéke praktikus közlekedési szempontból, de este kihalt és kevésbé autentikus.
A déli Higashiyama kerület (Kiyomizu-dera templom környéke) ideális lehet, mert központi, mégis csendesebb.

A mérettel kapcsolatos szempontok és trükkök:

A japán szobaméretek jelölésénél figyelni kell, hogy tatami matracokban (1 tatami ≈ 1.6 m²) vagy négyzetméterben adják-e meg.
Mindig nézni kell a teljes alapterületet is, nem csak a hálóteret, mert sokszor a fürdő és előtér is része a megadott méretnek.
A fotókon szereplő bútorok méretét érdemes referenciaként használni - például egy standard egyszemélyes ágy 90x200 cm.
Street View-val érdemes megnézni az épületet kívülről is, ez sokszor árulkodó lehet a belső terek méretéről.

Konkrét minimum méretek amiket érdemes figyelembe venni:

Egyágyas szoba: minimum 12-13 m²
Kétágyas szoba: minimum 15-16 m²
Apartman 2 főre: minimum 25-30 m²
Családi szoba/apartman: minimum 35-40 m²

Megbízható méretinformációk beszerzése:

Keress rá a szálláshelyre japán oldalakon is (pl. Rakuten Travel) - a japán vendégeknek részletesebb méretinformációkat szoktak megadni.
Írj direkt rá a szálláshelyre és kérj:

Pontos alaprajzot méretekkel
Fotót úgy, hogy szerepeljen rajta egy ember is méretarányként
Konkrét méreteket az egyes helyiségekről külön-külön

Nézd meg a korábbi vendégek értékeléseit kifejezetten ázsiai utazóktól (pl. koreai, japán vendégektől) - ők részletesebben szokták említeni a méreteket.
Ha apartmant bérelsz, kérdezz rá hogy van-e beépített szekrény vagy tárolóhely, mert ez jelentősen befolyásolja a használható teret.

Speciális kiotói szempontok:

A tradicionális machiya házakban a földszint sokszor magasabb mint az emelet - ha emeleti szobát választasz, ellenőrizd a belmagasságot.
A modern apartmanházakban gyakori a "loft" stílusú elrendezés - itt a galérián lévő hálórész magassága lehet problémás.
Ryokanokban (tradicionális szállások) a tatami szobák mérete általában megfelelő, de a modern hotelekben ugyanaz a "8 tatamis szoba" kisebb lehet a beépített bútorok miatt.

Ezt az airbnb- szálláshelyet nagyon ajánjiok! : https://www.airbnb.hu/users/show/153187486?fbclid=IwAR0c9Nbf6ljRGXCsXP8VOG0hEs9E32q65NNxFOT2eVHObpZI3UJvxY4ZehM&_set_bev_on_new_domain=1680334545_ZDI5MTU3YzAzM2U5

...............................

Közlekedés

Autóbusz

A kiotói autóbuszrendszer kiterjedt hálózattal rendelkezik, amely a város legtöbb turisztikai látványosságát érinti, és alapvetően két típusra oszlik: a városi buszokra (Kyoto City Bus, zöld színű járművek) és a Kyoto Bus Company járataira (kék színű járművek), melyek eltérő díjszabással és útvonalakkal közlekednek. Az alapviteldíj a városi buszokon egységesen 230 jen egy útra, függetlenül a megtett távolságtól, míg a napi korlátlan utazásra jogosító bérlet (One-Day Bus Pass) 700 jen, ami rendkívül kedvező, ha egy nap során legalább három utazást tervezünk. Jegyeket és bérleteket vásárolhatunk a kiotói főpályaudvar (Kyoto Station) turistainformációs irodájában, egyes hoteleknél, valamint közvetlenül a buszokon is, bár ez utóbbi esetben fontos tudni, hogy a járművekre felszállva pontos összeget kell előkészíteni, mivel a sofőrök nem adnak vissza. A buszokon a megállókat angol, japán és kínai nyelven is bemondják, és az elektronikus kijelzők is több nyelven mutatják az aktuális és következő megállókat, emellett a turisták számára nagy segítség a "Bus Navi" mobilalkalmazás, amely valós idejű menetrendet és útvonaltervezést kínál angolul is. A fontosabb turisztikai útvonalakon közlekedő 100-as és 101-es járatok különösen népszerűek a látogatók körében, mivel Kiotó főbb látványosságait érintik, és ezeken a járatokon a sofőrök és a fedélzeti tájékoztatás is fokozottan figyelembe veszi a külföldi utasok igényeit, gyakran részletesebb angol nyelvű információkkal.

R. Gyuri fotója

Metró

A kiotói metróhálózat viszonylag kicsi, mindössze két vonalból áll: a észak-déli irányú Karasuma vonalból (fekete jelzés) és a kelet-nyugati irányú Tozai vonalból (piros jelzés), amelyek keresztezik egymást a Karasuma Oike állomásnál, ahol könnyedén lehet átszállni. A metró viteldíja távolságalapú, 220-350 jen között változik utazásonként, de turisták számára különösen kedvező a napijegy (One-Day Subway Pass) 900 jenért, illetve a kombinált busz-metró napijegy (One-Day Subway & Bus Pass) 1200 jenért, amely korlátlan utazást biztosít mind a metrón, mind a városi buszokon. A jegyeket megvásárolhatjuk az állomásokon található jegyautomatákból, amelyek angol nyelven is használhatók és elfogadják az érméket, a papírpénzeket, valamint a legtöbb nemzetközi bankkártyát is, illetve a turistainformációs központokban és egyes nagyobb szállodákban is kaphatók különböző bérletek.

A metróban minden tájékoztatás (állomásnevek, útirányok, átszállási információk) japán és angol nyelven is megtalálható, a hangosbemondó pedig szintén kétnyelvű, emellett a szerelvényeken elektronikus kijelzők mutatják a következő állomást és az átszállási lehetőségeket, így a nyelvtudás hiánya nem jelent akadályt. A Karasuma vonal összeköti a Kiotó állomást (a JR vasúti pályaudvart) a város északi részével, beleértve a Kiotói Császári Palota környékét és a Kiotói Egyetem területét, míg a Tozai vonal olyan fontos turisztikai célpontok közelében halad, mint a Higashiyama negyed, a Heian Shrine és a Nanzen-ji templom, bár érdemes tudni, hogy számos népszerű látványosság (például a Kinkaku-ji és a Ginkaku-ji templomok) nem érhetők el közvetlenül metróval, ezekhez busszal vagy taxival kell továbbutazni.

Taxi

A kiotói taxik könnyen felismerhetők jellegzetes zöld, fehér vagy fekete színükről, a tetőjükön található megvilágított táblákról és automatikusan működő ajtóikról, melyeket tilos az utasnak kinyitni vagy becsukni – ezt mindig bízzuk a sofőrre. A taxik indulási alapdíja 730 jen, ami körülbelül kétszáz méternyi utazást fedez, majd további 90 jen ketyeg minden következő háromszáz méterenként, illetve várakozás esetén időarányosan számolódik az összeg, így egy átlagos utazás a városközpontban 1500-3000 jen között alakul, míg a távolabbi látványosságokhoz (pl. Arashiyama) akár 4000-5000 jen is lehet.

A taxik leinthetők az utcán a szabad jelzés (空車/くうしゃ - "kusha") felvillanásakor, igénybe vehetők a kijelölt taxiállomásokon, amelyek a főbb vasútállomásoknál, szállodáknál és turisztikai helyszíneknél találhatók, vagy előre rendelhetők telefonon a főbb társaságoktól, mint az MK Taxi (+81-75-778-4141), amelyek gyakran kínálnak angol nyelvű diszpécserszolgálatot. A nyelvi akadályok leküzdésére érdemes mindig írásban (japán karakterekkel) vinni magunkkal a célállomás nevét és címét, mivel sok sofőr csak minimális angol nyelvtudással rendelkezik, bár a nagyobb társaságok járműveiben egyre gyakrabban található tabletek segítségével fordítóprogram is, ugyanakkor az MK Taxi és néhány más cég kifejezetten külföldi turistákra specializálódott flottával is rendelkezik, ahol az angol nyelvű kommunikáció nem okoz problémát. A taxik reggel 6-tól este 11-ig az utcán mindenfelé megtalálhatók, ezen kívüli időpontokban elsősorban a taxiállomásokon vagy előzetes rendeléssel érhetők el, és fontos tudni, hogy az éjszakai időszakban (22:00-05:00 között) 20%-os felárat számítanak fel, illetve borravalót nem szokás adni Kiotóban, sőt, sok sofőr ezt akár sértésnek is veheti, ha mégis megpróbáljuk.

Uber

Az Uber szolgáltatás Kiotóban korlátozottan működik, és alapvetően csak a hagyományos taxik közvetítésére szolgál, így áraiban nem különbözik jelentősen a helyi taxiktól, viszont kényelmes megoldást jelent a nyelvi akadályok leküzdésére, mivel az alkalmazáson keresztül angolul adhatjuk meg úti célunkat. Az Uber mellett népszerű alternatív taxi-alkalmazás a JapanTaxi (korábban TaxiCaller néven ismert), amely a legnagyobb japán taxi-aggregátor platform, hasonló funkciókkal mint az Uber, angol nyelvű felülettel és automatikus fordítási lehetőséggel, segítve a kommunikációt a sofőrrel.

A DiDi taxiszolgáltatás, amely Kelet-Ázsia legnagyobb fuvarmegosztó platformja, szintén jelen van Kiotóban, és gyakran kínál akciós árakat vagy kedvezményes kuponokat az első utazásokhoz, így érdemes lehet letölteni és összehasonlítani az árakat a különböző szolgáltatók között. Fontos megjegyezni, hogy Kiotóban (és egész Japánban) a hagyományos taxi-rendszer erősen szabályozott és standardizált, így az Uberhez hasonló szolgáltatások nem tudnak jelentősen olcsóbb árakat kínálni, azonban előnyük, hogy kiküszöbölik a nyelvi nehézségeket, lehetővé teszik a bankkártyás vagy online fizetést, valamint pontosan követhető az érkezési idő és az útvonal. Bár a fuvarmegosztó szolgáltatások kényelmesek lehetnek, Kiotó kiváló tömegközlekedési hálózattal rendelkezik (busz, metró, helyi vonatok), amelyek gyakran gyorsabb és sokkal költséghatékonyabb megoldást jelentenek, különösen a csúcsforgalmi időszakokban, amikor a taxik a forgalmi dugókban ugyanúgy elakadhatnak, mint bármely más jármű.

Étkezés

Hétvégken a közkedvelt éttermekben nincs esélyünk asztalhoz jutni előzetes foglalás nélkül. Érdemes sétálni a Gion negyedben a folyó parton, rengeteg éttermet találhatunk. Általában specializálódott helyeket, thai, indiai, stb. A nagyobb, nyugatias kávézókat a főútvonal mellett lehet elérni.

A Gion negyedben található a város egyik legjobb csirkehús specialista étterme, a Wabiya Korekido

(Giommachi Minamigawa 4-jo Hanamikoji Sagaru, Higashiyama-ku)

Legjobb pizzéria: Goichi Pizza (498 Tsuzurayacho Shimogyo-ku)

Legjobb fagyi: Premarche Gelateria (308 Sanjodori Inokuma Nishiiru Ontomo)

A délutáni szörnyű étkezési élmény után este mindenképpen valami finomat szerettünk volna enni, lehetőleg sushi-t. Azonban Kiotóban sokkal nehezebb volt sushi éttermet találni, mint ahogy azt előre elképzeltük. Rengeteg étterem sorakozott az utcákon, jobbnál jobb helyek, de egyik sem az volt, amit mi kerestünk. Ha pedig végre találtunk egyet, ott olyan sűrű cigarettafüst gomolygott, hogy szinte vágni lehetett a levegőt.

Végül persze sikerült rábukkannunk egy megfelelő helyre. Volt néhány asztal és egy hosszabb pult is, ahol a már megszokott módon egymás mellé lehetett ülni, szemben a pult túloldalán álló sushi mesterekkel. Itt aztán igazán belelendültünk a rendelésbe, és nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb és drágább falatokat is kipróbáltuk.

Egy falat 900 JPY-be került (kb. 2.200 Ft). És az élmény? A drága tonhal annyira puha és lágy volt, hogy szinte rágás nélkül elolvadt a szánkban. Bár éreztük a különbséget az olcsóbb és a drágább falatok között, az a jó hír, hogy az olcsóbb, karakteresebb ízek sokkal jobban ízlettek nekünk, mint a drágább, lágyabb falatok. Úgy tűnik, még nem vagyunk sushi ínyencek, és van mit tanulnunk ezen a téren! :)

Egyik útkereszteződésnél egy apró kávézó-étterem akadt az utunkba, úgyhogy megálltunk bámészkodni a kirakat előtt. A fagylaltkínálat elsőre kissé meredeknek tűnt: „szenes” fagyi? Köszönöm, inkább nem. Ja, hogy valójában szezámmagos? Hát akkor az már jöhet. Volt még teás fagyi is — ha már választani kellett, végül inkább mégis maradtam a „szenesnél”.
Mivel már leültünk, gondoltam, kipróbálok egy levest is. Nem volt olcsó, hatalmas adagot hoztak, ráadásul a fele hozzávalóról fogalmam sem volt, hogy micsoda. Volt benne egy narancssárga, virágformára vágott valami — talán répa, de íz alapján kétlem —, rózsaszín szeletek, amik talán tofu voltak, meg rizslaska-tészta, amivel legalább nem lehet nagyot tévedni. A világos, húslevesre emlékeztető lé viszont meglepően finom volt, és még a zöldségek is egész jól passzoltak hozzá, pedig ránézésre kerti gaznak tűntek. Miután látták, hogy túléltem, a többiek is bátran rendeltek egy tálat maguknak.

Egyéb praktikus információk

A szakadó esőt egészen könnyen átvészeltük Kiotóban, hála annak a zseniális rendszernek, hogy szinte mindenhol akad ingyenes esernyő. Elsőre furcsa volt látni, hogy ez tényleg működik, de belegondolva teljesen logikus. Szinte minden nyilvános hely előtt áll egy esernyőtartó tele kölcsönözhető esernyőkkel: ha elindulsz valahová és épp esik, csak kiveszel egyet, majd amikor megérkezel, ott hagyod a legközelebbi állványnál. A rendszer önmagát tartja fenn, mert ugyan valaki elvisz egy esernyőt, más meg visz helyette egy újat — így járnak körbe-körbe.

Persze sokan a saját esernyőjüket is hozzák-viszik, ezt a bejáratoknál külön tárolóba lehet letenni, sőt, le is lehet lakatolni, hogy biztosan ne vigye el senki más. Egyszerű, praktikus és tipikusan japán megoldás: mindenki vigyáz rá, mindenki használja, és senki sem gondolja túl.

Kimonó kölcsönzés - Kriszta fotója

Látnivalók

Kiotó nevezetességeiről itt: https://utikritika.hu/japan/kioto/latnivalok

Varga Gábor fotója

További beszámolók

Kiotó talán Japán egyik legélőbb emléke a múltból: kevés hely van az országban, ahol még ma is össze lehet futni valódi gésákkal. Sokan külföldön tévesen prostituáltaknak gondolják őket, pedig a valóság jóval árnyaltabb. Ezek a díszes, méregdrága selyembe öltözött, fehérre festett arcú és gondosan feltűzött hajú nők a férfi vendégek szórakoztatásának mesterei: teát szolgálnak fel, udvariasan társalognak, zenélnek, táncolnak, és mindent megtesznek azért, hogy a vendég jól érezze magát — akár egyetlen este ára is dollárezrekbe kerülhet.

Előfordulhat, hogy a kapcsolat intimebb fordulatot vesz, de ez nem a lényege a hivatásuknak. Ha nagyon profán hasonlattal élünk: ahogy a tonhal-szusi és a hekk is halétel, csak épp más szinten, úgy a gésák is egy régi, erotikával átszőtt hagyomány elegáns és kifinomult formáját képviselik — sokak szerint a világ legrégebbi mesterségének egy különleges, japán módra átdolgozott változatát.

Kiotó egykor a császári Japán fővárosa volt, és a nevének jelentése is árulkodó: „a fővárosok fővárosa”. Számomra kulturális szempontból sokkal izgalmasabb, mint Tokió — kész kis listával érkeztem, mit szeretnék megnézni! Először az Arany Pavilont, a Kinkaku-jit vettük célba. Maga az épület több évszázados múltra tekint vissza, bár egy tűzvész miatt egyszer leégett, a ma látható rekonstrukció pár évvel később készült el. A tó partján álló, 12,5 méter magas, aranyozott templom egyszerűen mesébe illő: a napfény csillog rajta, a környező zöld fák keretezik, és a víztükörben visszaverődő képe csak fokozza a varázst. Bár a turisták száma itt mindig magas, valahogy mégis szépen eloszlik a tömeg, és nyugodtan lehet élvezni a látványt. Én is hosszú időt töltöttem azzal, hogy minden szögből megcsodáljam és fotózzam — egyszerűen lehetetlen róla rossz képet készíteni.
Amikor végre elszakadtam az Arany Pavilontól, a Heian szentély felé indultunk tovább. Ezt a szentélyt Kiotó fennállásának 1100 éves évfordulójára építették, és már messziről impozáns látvány a hatalmas vörös torii kapu, amely a széles bejárathoz vezet. Innen viszont még jókora séta vár mindenkire — mi nyáron jártunk ott, a nap perzselően sütött, árnyék sehol, és komolyan azt hittem, elájulok, mire felértem a főépülethez. De minden perc megérte: a szentély a zöld cseréptetőivel és a vörös falakkal egészen különleges és lenyűgöző. Ha valaki ide látogat, ne hagyja ki a kis szuvenírek vásárlását sem — én is beszereztem egy szerencsehozó talizmánt, amely a balesetmentes vezetést hivatott segíteni, most is ott lóg az autómban.

Ezután következett Gion, amire titkon a legjobban vártam. Gion Japán leghíresebb gésa negyede, sajátos hagyományokkal és külön közigazgatási szabályokkal. A szűk utcácskák, a fából épült régi házikók, a teaházak és éttermek mind megőrizték azt a hangulatot, ami miatt itt tényleg úgy érzi az ember, mintha visszarepült volna az időben. Sétálni a hagyományos kis házak között — ez maga a japán álom.

Kiotót gyakran emlegetik a gésák városaként, de nem árt résen lenni, ha valódi gésát szeretnénk látni az utcán: ritkán tűnnek fel nyilvánosan, és könnyen előfordulhat, hogy amit gésának hiszünk, az valójában csak egy kíváncsi turista, aki egy átalakító szalonból kilépve próbálja magát gésának mutatni. Éppen ezért, ha valaki Kiotót csak futólag akarja megnézni, inkább ne tegye — megéri legalább egy, de inkább két teljes napot rászánni.

Már csak azért is, mert Kiotó egyik része, Fushimi különleges élményt kínál, amit biztosan senki sem felejt el. A Fushimi Inari szentély mögött kezdődik az a híres ösvény, amelyet több ezer vörös torii kapu szegélyez — elképesztő látvány és egészen varázslatos séta, bár azoknak, akik félnek a pókoktól, néha kihívás lehet a kapuk közt húzódó erdős részeken átkelni. Ha láttad az Egy gésa emlékiratai című filmet, biztosan emlékszel arra a jelenetre, ahol a főszereplő a végtelen kapusoron szalad — nos, ezt pont itt forgatták, még ha a film egy kicsit leegyszerűsíti is, mennyire könnyű ide eljutni. A valóságban egy egész napos kirándulás is lehet belőle, de minden lépés megéri.

Kiotó turisztikai vezetése egy idő után megelégelte, hogy sok külföldi látogató egyáltalán nem tartja tiszteletben a helyi szokásokat és a viselkedési szabályokat, ami bizony a hagyományok kárára megy. Ezért úgy döntöttek, hogy piktogrammokkal, látványos kis ábrákkal teszik egyértelművé, mit illik és mit nem a városban.

Különösen a higiéniai szokások terén akadtak visszatérő gondok: sokan például figyelmen kívül hagyták, hogy a japán fürdőkbe csak alapos zuhanyzás és lemosakodás után lehet bemenni — ez helyiek számára magától értetődő, a turisták viszont sokszor félvállról vették. Emiatt színes figyelmeztető ábrákat helyeztek ki nemcsak a fürdőkben, hanem a közlekedési eszközökön és más nyilvános helyeken is.

A tapasztalatok szerint persze nem csak ez jelentett problémát. Gyakori volt például, hogy valaki a sorban tolakodott, a templomokban napszemüvegben és nagy karimájú kalapban járkált, vagy épp az utcán dohányzott és szemetelt. Tilos és tiszteletlenség engedély nélkül fotózni a japánokat az utcán vagy nyilvános helyeken, és talán a legnagyobb vétség: utcai cipőben rálépni a tatamira.

A nyilvános italozást, a drogos vagy alkoholos befolyásoltság alatti biciklizést vagy az utcai hangoskodást szintén szigorúan büntetik, ahogy a beltéri dohányzást is közlekedési eszközökön vagy zárt nyilvános helyeken. Nem nézik jó szemmel, ha valaki saját italát viszi be étterembe, vagy kézzel fogdos régiségeket, kiállított tárgyakat a múzeumokban.

A legkülönlegesebb figyelmeztetés talán a taxikhoz kötődik: Japánban ugyanis a taxi ajtaja magától nyílik és csukódik, a sofőr vezérli — a vendég dolga csak annyi, hogy hagyja, ne rángassa és ne próbálja becsapni, ami a tapasztalatok szerint a turisták kedvelt szokása volt.

Mindez persze szorosan illeszkedik a japán udvariasság világához: a japán nyelvben a „nem” szó sokszor nem is létezik olyan egyértelmű formában, ahogyan máshol. Egy japán sosem utasít el semmit nyersen, inkább finoman kerülgeti a tiltást — de a régi szokásokat azért óvni kell. Ezért készültek a színes, barátságos piktogrammok is, hogy a turisták se felejtsék el: vendégek ugyan, de vendégként is tiszteletben kell tartaniuk mindazt, amit Kiotó évszázadok óta féltve őriz.

A város összességében elég messze állt attól a romantikus képtől, amit otthon előre elképzeltünk — de hát nem először bizonyosodott be, hogy néha túl naiv elképzeléseink vannak. Egy másfél milliós településtől aligha várható el, hogy múzeumfalu legyen minden sarkon. Egy teljesen hétköznapi, Budaörsi útra emlékeztető félautópálya mentén, mindössze tíz perc sétára a híres palotától, elindultunk felfedezni a várost — és ott találkoztunk az első rendes sakuránkkal. Egyetlen fáról volt szó, de láthatóan akkora hiánycikk volt, hogy a fél város ott gyakorolta a nagy keleti hagyományt: a szelfikészítést, természetesen minél kihívóbb pózokkal.

A közelben ráakadtunk régi ismerősünkre, a Matsuya étteremláncra, ahol egy szerény, de romantikus vacsora keretében sikerült közelebbről is megismerkednünk a helyi, kissé nyers modorú vendégkörrel. Egy kis céltalan séta után pedig egy Tax-free bolt mögött, szó szerint egy kőhajításnyira bukkantunk rá a Nijo kastélyra, ami igazi várkastély hangulatot árasztott — plusz ott voltak azok a jellegzetes, építkezéseken használt korlátelemek is, amelyeket még Tokióban reméltünk látni. Így alakult a városnézés — kissé kaotikus, kicsit hétköznapi, de épp ezért volt igazán emlékezetes.