ÚTIKRITIKA.HU / Laosz






Laosz

Laosz dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Laosz - Utazás

Laosz dióhéjban

  • Laosz két és félszer akkorra, mint Magyarország (236.800 négyzetkilométer), de csak 6.9 milliós a lakossága. A főváros, Vientiane 8069 kilométerre található Budapesttől.
  • Laoszt elhagyva fejenként 10 amerikai dollár kilépési illetéket kell fizetni, ha ez nincs már benne a repülőjegyünk árában.
  • Laosz meglátogatására a november és február közötti időszak a legideálisabb. Ilyenkor kevesebb az eső és nincs túl nagy hőség. Ráadásul ilyenkor tartják a legtöbb regionális és országos fesztivált, amik bizonyosan látványosak. Hátrány, hogy decemberben, januárban és februárban egyben a turista főszezon van és ilyenkor drágábbak a szállodák és nehezebb helyben improvizálva szálláshelyet találni.

Az UNESCO kulturális világörökségének a részei Laoszban:

  • Luang Prabang városa
  • Vat Phou és a környező ősi települések, a Champasak kultúrtájjal együtt

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Nyugis, a turista szemszögéből békés ország, nem felkavaró az élmény, de ettől talán kellemes is, időutazásos
  2. A Mekong folyó méltóságteljessége, lassan lehajózni Huay Xai-tól Luang Prabang-ig
  3. Az emberek jámborak, kedvesek (a maguk visszafogott módján, nem csimpaszkodnak rá a turistára az utcai kereskedők, koldusok stb. úgy, mint Vietnámban, az átlagember becsületesnek tűnik
  4. A fotogén buddhista szerzetesek
  5. Sok kulturális látványosság, a helyi kultúra mély gyökerei, felmászni a a Wat Phou-hoz (Angkor korszaki khmer templom)
  6. Hajózás a Nam Ou folyón, kajakozás a Nam Song-on
  7. Sok a látványos táj, főleg a Vang Vieng és Luang Prabang közötti 13-as út mentén
  8. Luang Prabang igazán érdekes (elefántozással) buddhista templomaival, a koloniális épületekkel és az éjszakai piacával
  9. Még mindig nincs túlságosan lerohanva a turisták által, és ezért ínyenc desztináció
  10. A Bokeo Természetvédelmi parkban a majmok (gibbon)

Nem tetszett

  1. Az infrastruktúra fejletlenségéből adódó kényelmetlenségek (pl. országutak állapota, a tömegközlekedés alacsony színvonala), a turista folyton arra jár, ahol a többi turista és ez kissé unalmas
  2. Thaiföldhöz képest unalmas az éjszakai élet (kivétel Vang Vien)
  3. Vientiane elég unalmas, álmos hely, pedig főváros
  4. Nagy a szegénység, az emberek tudatlanok, egyszerűségük gyakran valami bárgyúsággal párosul
  5. A kaja rosszabb, mint Thaiföldön vagy Kambodzsában (de nem sokkal rosszabb, mint Vietnamban vagy Burmában)
  6. Az ócska tuk-tukok motorjaiból adódó légszennyezés
  7. Nincs tengerpartja, nem lehet az országon belül kombinálni a kulturális turizmust a nyaralással
  8. Szerintem túl veszélyes a Nam Song folyón kínált, úgynevezett tubing kalandos leereszkedések
  9. Az országutak 80 százaléka földút!
  10. A buszokon az európai lábhossznak kényelmetlenül szűk ülésközök

Vélemények

"Laosszal viszont már van bajunk, és tényleg csak akkor költöznénk ide, ha kényszerítenének. Ha jól értelmezzük a nemzetközi turisztikai ipar hullámzásait, ennek az országnak a kilencvenes években az volt a vonzereje, hogy bár nem nagyon volt errefelé semmi különösebben érdekes, az évtizedes elzártság után sokkal kevesebb volt itt a külföldi, mint a környező országokban. Őszintén irigylünk mindenkit, aki ezekben az úttörő években járt Laoszban, mert bár ma sem érdekes itt igazán semmi, útközben rohadt nagy lett a tömeg. Az országban így ma nagyon-nagyon kevés a vonzerő.

A látnivalók hiányát és a lökdösődő turistákat még meg lehetne bocsátani, ha közben emelkedett volna a szolgáltatások színvonala. Thaiföldön nem várja el az ember, hogy egyedül legyen, viszont cserébe nagyjából működnek a dolgok, és aki fizet, az kap valamit cserébe. Laoszban egyáltalán nem sikerült idáig eljutni, így simán adódhat az a vicces helyzet, hogy a teljesen lerohadt, ezeréves helyi buszon több a külföldi, mint a bennszülött. Vagy úgy legyen, mint Thaiföldön, hogy jó a busz, vagy úgy, mint Mianmarban, hogy ötven kilométeren belül nincs több tíz külföldinél, de így semmiképpen se.

Laoszban egyébként nem csak a vendégek a szenvedő alanyai az idegenforgalom sajátos fejlődésének, hanem a vendéglátók is. Nem tudunk ilyen rangsorról, de kevés ország lehet a világon, ahol ilyen sok a turista, viszont ilyen szegények a helyiek. Thaiföldön a helyiek szemmel láthatóan sokat profitálnak országuk kiárusításából, itt viszont a falvak alig-alig gazdagabbak a töredéknyi külföldit vendégül látó Mianmarnál. Nem ragozzuk tovább: az utóbbi hét hónapban felkeresett tíz ázsiai ország közül messze, de messze Laosz a legérdektelenebb, felkeresését tényleg csak akkor ajánljuk, ha már minden egyéb lehetőség ki lett merítve." forrás


,, Laoszt egy titkos erőtér védi attól, hogy tudomásul vegye az emberiség a létezését. Ezért is van, hogy olyan kellemes hely. Nincs tömeg, nincs nyomulás." forrás


"Amikor készültünk Délkelet-Ázsiába és egyik barátunknak meséltem a tervezett útvonalról, megrökönyödve kérdezte: Laoszba is mentek? Miért, mi van ott? Megfogott ezzel a kérdéssel, a többi országról kapásból eszembe jutott valami, de Laosz kifogott rajtam. Három hét után sem tudtam volna sokkal jobban válaszolni, mert nincs valami sok kézzelfogható látnivaló. Van viszont mindent átható végtelen nyugalom (amit csak az időnkénti kakasszó tör meg), az ország szimbóluma talán a függőágy lehetne. No meg a fenséges Mekong, csodálatos természeti tájak (barlangok, vízesések), buddhista templomok és a laoszi emberek vendégszeretete.

Költés, illetve büdzsé:

  • Aszkéta: 15–25 USD/nap (dormitórium, buszozás, stoppolás)

  • Polgár: 30–40 USD/nap (középkategóriás szálló, napi egy éttermi étkezés, tuk-tuk a nagyobb városokon belül, busz a városok között)

Megnéznivalók:

  • Északon:

    • Luang Nam Tha (2 nap): az Arany Háromszög laoszi oldala, túrázás

    • Luang Prabang (4 nap): Délkelet Ázsia legépebben megmaradt hagyományos városa a Mekong partján. A város körül barlangok, vízesések, túrázás/biciklizés

    • Vang Vieng (2 nap): nem mindenki szereti, nekünk bejött. Bár az ópiumbarlangok már bezártak, továbbra is a hátizsákosok központja. Barlangok és traktorgumin való illuminált leereszkedés a folyón.

    • Vientiane (2 nap): a világ legrelaxáltabb fővárosa.

    • Ponsavan (1 nap): több ezer agyagedény egy hatalmas mezőn, a jó ég tudja, hogy kerültek oda

  • Délen:

    • Savannakhet (2 nap): túrázás hegyi törzsekhez

    • Pakse (2 nap): túrázás, kávéföldek, a világ legmagasabb vízesése

    • Si Phan Don (2 nap): „Négyezer sziget” a Mekong-on a kambodzsai határnál. Sietni kell, mert a kínaiak ide (is) gátat akarnak építeni.       forrás



    • ,, Laosz egy végtelenül nyugis ország volt. Tény és való, hogy Vietnám után erre borzasztó nagy szükségem is volt. Vietnamhoz képest Laoszban minden nap egy mesevilág volt.

      Különben egészen egyszerű oka volt annak, hogy miért szerettem annyira ott lenni: mindenki be volt lassulva. És nekem tökéletesen erre volt szükségem. Ha azt mondom, hogy mindenki, akkor az olyan, hogy a helyiek is és az utazók is, a turisták is. Ezt úgy képzeljétek el, hogy ücsörög a padon az ember, és beszélget a szomszédjával. Mint ahogy otthon is látni jobb helyeken a falukban. Na most ez itt úgy megy, hogy nem tudom mitől vagy miért, de simán úgy érzed, hogy odaülhetsz te is beszélgetni hozzájuk. És oda is mész. Eszedbe sem jut, hogy ne menj. És vice versa. Az egész olyan természetes. Ha pedig már becsatlakoztunk a beszélgetésükbe, akkor már az asztalon álló étel-ital is magától értetődően a miénk is.

      Az út mellett ültek, mi meg ott sétáltunk mellettük. Odaintettünk, és köszöntünk, hogy “HELLO”. És odahívtak. Azt az 1 tál levest 5-en ettük. Miért is ne.😉 Aztán csak előkerült a rizs pálinka is. Naná. Annak ellenére, hogy semmi közös nyelv nem volt, amin beszélhettünk, simán értettük egymást. Mint mindig.

      Ez pedig egy másik alkalommal történt: egy családi ünneplés volt. Sétáltunk az utcán, és kikiabáltak nekünk hogy menjünk be, van elég enni- inni való. Szerintem ilyesmi csak Laoszban fordul elő.

    • Valahogy az egész energiamező nyitottabb, és minőségi időtöltésre inspirál. Ezt nem tudnám jobban megfogalmazni, de valami ilyesmiről van szó. Valószínűleg ezért van az, hogy Laosz az az ország, ahol sikerült olyan barátságokat kötnöm más utazókkal, amik úgy tűnik, hogy meg fognak maradni hosszú távon. Három ilyen jó kis barátot szereztem ott, és bár különböző irányokba indultunk onnan tovább, megszerveztük, és mindhármukkal találkoztunk más-más országokban később. (2015)" forrás

Olvasmányos linkek

"Nagyon sokáig úgy gondoltuk, hogy a laoszi emberek nagyon kedvesek a külföldiekkel, bár mikor helyi buszon utaztunk, találkoztunk pár emberrel, akik nem voltak kedvesek. Ekkor eszünkbe jutott, hogy lehet hogy csak azok kedvesek, akiknél a pénzünket hagyjuk, például a szállodákban, éttermekben, stb. De aztán végül mégis arra jutottunk, hogy a laoszi emberek elég kedvesek. A laosziak főleg rizst esznek. Láttunk olyan helyet egy piacon, ahol több mint negyven fajta rizst lehetett kapni. Esznek még tésztát is, meg van pár helyi kajájuk, igazából eléggé hasonlít a laoszi konyha a thai-hoz. Ami viszont elég érdekes, hogy bármilyen kis falu bármilyen kis eldugott kifőzdéjéről is legyen szó, mindenhol lehet kapni friss ropogós bagettet, és La Vache Qui Rit háromszög sajtot. Nagyjából ennyi nyoma maradt annak, hogy francia gyarmat volt Laosz. (2012)" forrás


"Laosz lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk a világok, korok és hangulatok közötti átmeneteket. Amikor séta közben bepillantunk valamelyik wat (templom) udvar életébe, elragad a különös spirituális hangulat. Persze kilépve, az utcán a laoszi valóság már némileg bonyolultabb. A nyugati világhoz hasonlóan kávézók, éttermek, utazási irodák, masszázsszalonok, bárok, internet kávézók fogadnak. Ma már minden „modern” eszköz fellelhető, amire egy külföldi utazónak szüksége van. Aki a zajos Thaiföldről érkezik, az úgy véli, ez az a hely, ahonnan a legnehezebb lesz elválni. Lehet, egy külföldi illúziója csupán, de az emberek boldogabbnak tűnnek, mint a Távol-Kelet többi országában. Ez a nevében még mindig „szocialista” ország, a világ egyik legszegényebb országa, egy azonban biztos: nem a GDP határozza meg az élet színvonalát!" forrás



  • NEON: Neonnal világítanak az egész országban. Az éttermek és motelszobák fénycsövein csodás gekkók vadásszák az éjszakai bogarakat, de nagyon kellemetlen a fénye.

  • SZEMÉT: lelkifurdalás nélkül szemetelnek az emberek: kidobálják a buszból a műanyag üvegeket, a nejlonzacskókat és mindent, ami szükségtelen számukra. Meg se fordul a fejükben, hogy micsoda kárt okoznak ezzel.

  • KAKAS: Savannaket, reggel 8 óra (minden városra igaz lehet a történet). Pár kakas éjjel kettőtől mostanáig nonstop kukorékol a szomszédban. De olyan aktívan, hogy az utolsó órára berekedtek az urak!

  • MEKONG: Három ország használja mosógépnek, vízi országútnak, szemetesnek és fürdőkádnak. forrás


,,Hajnali kettőkor felébredtem a laoszi főváros, Vientiane kicsiny moteljében, az időeltolódás miatt jet lag-em volt, nem is tudtam visszaaludni. Hosszasan zuhanyoztam, borotválkoztam, fogat mostam, de még mindig csak hajnalodott a Mekong felett. Elindultam hajnali halászatot, buddhista templomokat, korán kelő szerzeteseket nézni. Amint kiléptem a motel kapuján, kismotorokkal közlekedő, fiatal laoszi prostituáltak szegődtek mellém.

Egy kilométernyire volt a Mekong, beszélgettünk a lányokkal, mindenképpen üzletet akartak kötni, de mondtam, hogy a halászatot és a folyóparton lévő ősi buddhista templomokat, az utcákat sepregető szerzeteseket akarom megfotózni a hajnali fényben.

Kuncogtak, ekkora fehér lúzert még nem láttak, hiszen a legtöbb nyugati turista szíve vágya egy jó nagy „bumm-bumm” az ázsiai lányokkal. Talán legközelebb lányok, gondoltam, majd egyszer fölpattanok mögétek a motorra és meg sem állunk a Mekong partján lévő mangrove- és bambuszerdőkig. De majd máskor, not today, búcsúztam.

A halászok már javában dolgoztak, sokan közülük derékig belementek a folyóba és úgy gyűjtötték hálójukba a halakat. Én is belementem a vízbe, egy jó fotóért sokat megtesz az ember.

Ezt szerettem Laoszban, a mindennapi egyszerű életet. Sok nyugati turista fanyalgott nekem, hogy Thaiföldhöz, Burmához, Kambodzsához, Vietnámhoz képest itt jóval kevesebb és szerényebb látnivaló.

De ebből csak annyi igaz, hogy ezen a részen viszonylag mindig is kevesebb ember élt és nem alakultak ki olyan nagy birodalmak, mint a sziámi, a khmer, a burmai, a cham, amelyek évszázadokon keresztül, egymást váltva uralták a régiót, a szomszédos országokat, a területet, egyszer az egyik élte fénykorát, máskor a másik napjai jöttek el.

Igen, Thaiföldön, Kambodzsában, a műemlékek káprázatos gazdagságában látszik, hogy micsoda óriási birodalmi központok voltak itt, Sziámról mindenki hallott, a khmer impériumról meg elég annyit, hogy Angkornak fénykorában egymillió lakosa volt akkor, amikor Párizsban és Londonban egyaránt alig ötvenezren éltek.

Laosz egyszerűbb, a kilencvenes évekig nagyon zárt volt, ezért ha úgy tetszik, kevésbé támadta meg a globalizáció, nem láttam nyugati gyorséttermet, skót vagy ír pubot, olasz pizzériát. De ez a fanyalgó nyugati turisták baja.

Én néztem a halászokat. Vientiane folyóparti korzója egyébként mintegy öt-hat kilométer hosszan, szépen ki van építve, laosziak ezrei hűsölnek itt délutánonként, miközben ezüstösen csillagnak a Mekong hullámai, és partokon mozgóárusok, kisvendéglők kínálják a finom ételeket. (2016)" forrás


,, Laoszban valami mutáció folytán minden macskának törött, kurta vagy kacskaringós a farka. Valaki azt mondta, hogy a helyiek törik el a farkukat, mert az szerencsét hoz. Szerintem ez baromság. Egyrészt lehetetlen minden egyes macska farkát eltörni, másrészt egy buddhista országban, ahol a templomok mellett madarat lehet venni szabadon engedés céljából, – ami jócselekedet –, nem fognak macskafarkakat tördelni." forrás



Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon