ÚTIKRITIKA.HU / Laosz






Laosz

Általános tanácsok | Vientiane | Luang Prabang | Xam Neua és Phonsavan | Champasak | Egyéb látnivalók | Fotóegyveleg

Általános tanácsok

Jön!

Vientiane

  • Kiejtés kb. így: vientyán
  • Becslések szerint 760 ezren élnek a laoszi fővárosban. 
  • Fó látnivalók: templomok, koloniális épületek, Pha That Luang, Laosz nemzeti jelképe, ami különösen naplementekor látványos. 
  • Vientiane nem nagy szám. A templomok egy idő után unalmasan egyforma élményt kínálnak, a fővárosnak nincs nagyszabású turista látványossága. Aki kihagyja, nem veszít vele túl sokat.
  • Közbiztonság: jó, de az indiai negyed tájékán előfordulnak lopások.

"A Mekong folyó hordalékán fekvő fővárost a burmai és a thai hadseregek sokszor feldúlták, de mindig újjáéledt. Ne számítsunk egy klasszikus értelemben vett fővárosra, sokkal inkább falusias szerkezetű település fogad bennünket. A folyó partján, a pálmafákkal árnyékolt utcákban kifőzdék, éttermek, a francia gyarmatosítók fehér falú, zöld spalettás villái és wat-ok (templomok) sorakoznak. A horizont felé igyekvő Nap narancssárga fényében a városlakók itt kapcsolódnak ki esténként. A fiatalok a folyó homokpadjain futballoznak, a halászok kivetik hálóikat, mások a jó nevű és tényleg kiváló ízű Lao sört iszogatják, és hallgatják a túlparti Thaiföldről átszűrődő slágerzenét. Az orosz tulajdonú "Katyusa" étterem melletti alkalmi színpadon laoszi koreográfiájú aerobikra mozognak a lányok.

Vientiane hiába kisváros, látnivalói mégis napokra elegendőek. A Laosz legjellegzetesebb szimbólumának számító Pha That Luang (Nagy Szent Sztúpa) a buddhizmust és a laoszi függetlenséget egyesíti magában. A középen felnyúló, lótuszbimbót formáló sztúpatestet magas fal veszi körül a négy égtáj felé nyíló boltíves kapukkal. Ezt a párizsi diadalívre emlékeztető építményt állítólag a város repülőterének felszállópályájához adományozott cementből gazdálkodták ki. Széles sugárút vezet innen a szinte egész nap nyitva tartó Talaat Sao, a reggeli piac mellett az Elnöki Palotához.

A palota közelében áll a város két legfontosabb szentélymúzeuma. A Wat Pra Keo (Smaragd Buddha szentélye) 1779-ig őrizte az Észak-Thaiföldről hozott, jádéból faragott Buddha-szobrot. A thai hadak akkor visszaszerezték a kegyszobrukat, így azt napjainkban a hasonló nevű bangkoki templomban láthatjuk. A szentély körfolyosóján kétféle Buddha-szobrot találunk: a mindkét kezét mellmagasságba emelő, tenyerét kifelé fordító, a félelmet távol tartó, valamint a teste mellett tartott karokkal, ujjaival a föld felé mutató, esőváró Buddhákat. Ez utóbbit nevezik laoszi Buddhának. A másik templom a ma is működő Wat Si Saket, ahol a központi szentélycsarnokot körbefogó kerengő falába vájt fülkékben és emelvényein 6 840 fa, kő, bronz és ezüst ülő Buddha-szobrot helyeztek el. A város központjától délre, a Mekong partján áll a Wat Xieng Khuan, a hatalmas, bizarr buddhista illetve hindu szobrokkal teli park. Az egyik érdekes szoborba, a nagy "tökbe" hatalmas szájon át léphetünk be, majd belsejében a pokol, a föld és a menny szintjét megmászva kiléphetünk a tetejére, hogy rálássunk a Sulilat jógi sámán által megálmodott összes alkotásra." forrás

"Vientián - a főváros nevének helyes kiejtése Vieng Csan, csak a franciák szokás szerint elbénázták az átírást - Luang Prabang után a főváros gasztronómiája egyértelműen európaiasnak hatott. A két legismertebb helyi ennivaló a pástétomos bagett és a grillcsirke. Az egyik kávézó étlapján négyféle mochát találtam, de nem tudták elmagyarázni a különbségeket. Remek volt az utcai gyümölcsfelhozatal: 200 forint alatt mérték az utcán a gigantikus vegyes gyümölcssaláta-hegyet, a tucatnyi összetevőnek a harmadát nem is tudtam beazonosítani. A főváros informális központja a Nam Phu: egy nagyobbacska, kör alakú virágágyas. Mellette a helyileg híres skandináv pékség és étterem. Íme, az itteni diadalív, amely nem egyszerűen majmolja a párizsit, hanem még rá is ver kerek két luknyit, ugyanis ennek négy van. Az ország első számú szimbóluma, a That Luang, templomnak hangulattalan; ráadásul a kerengőjében egy helyi festő sztár állítja ki borzasztó fércműveit. (2006)" forrás

Xam Neua és Phonsavan

Kiejtés: szám nie

Champasak

Kiejtése kb. így: csemposzek

"Champasak 4 km hosszú főutcájával, mely a Mekonggal párhuzamosan fut, egy klasszikus vadnyugati város hangulatát kelti. Egy bank, egy iskola, faházak mindenütt, már csak a seriff irodája hiányzik. Néhány gyönyörű francia villa romos váza azonban megtöri az illúziót. Mint a laoszi városokban általában, itt sincs sok látnivaló, mégis tökéletesen érzi magát az ember. Champasakba eredetileg azért jöttünk, hogy megnézzük a híres Hegyi Kolostort (Wat Phou), mely 13 kilométerre van a városközponttól. Tökéletes távolság kerékpáron… igaz, elég lassan érünk oda, mivel a hőmérő 36 ºC-ot mutat, és fényképezni is állandóan megállunk. A VI. századi kolostor (a kambodzsai Angkor Wat mini mása) a sűrű erdős Lingaparvata hegyre és annak völgyébe épült. A komplexum háromszintes, és 2001-ben lett a világörökség része. Mivel rajtunk kívül alig vannak, misztikus hangulata van a romnak, mintha egy szellemváros templomait járnánk körül. Eredetét a mai napig homály fedi, legrégebbi részeit nagy valószínűséggel az ősi khmerek építették, de néhány homokkő dombormű hindu imahelyre utal. Wat Phoutól visszafelé hirtelen egy kerti partin találjuk magunkat. Megállítottak, és szinte becibáltak minket biciklistől egy családi mulatságra. Mindenki táncol, a házigazda pedig a fogával nyitogatja a Laobeereket a vendégseregnek." forrás

Egyéb látnivalók

"A Bolvaen fennsík Laosz déli részén található, az egész terület részben dzsungel, részben meg kávé ültetvény. A fennsíkon nincs egy normális város se, inkább csak nagyon kicsi, meg közepesen kicsi falvak. A települések közül Tat Lo az egyedüli olyan, ahol van pár guesthouse, meg egy-két hely, ahol lehet kajálni, és vannak olyan részek is, ahol érdemes túrázni. A mekongi szigetekről dél körül indultunk Tat Lo-ba. Pakse-ban kellett átszállnunk a helyi buszra, ami két óra alatt ért oda. Az út utolsó húsz percében esett az eső, és már sötét is volt. A busz valamiért nem használta az ablaktörlőt, és mikor valaki jött szembe, az egyébként kanyargós hegyi úton, akkor annyira nem látott a sofőr, hogy néha lementünk az útról is. Végül szerencsésen megérkeztünk, a várostól két kilométerre rakott ki a busz. Jött is egy helyi ember, hogy szükségünk van-e taxira. Mondtuk hogy persze. Erre fogott két műanyag széket, és felrakta a kisteherautója platójára, és mondta hogy indulhatunk is. (2012)" forrás


"Laosz legnépszerűbb turistacélpontja Luang Prabang, amely 1995 óta a világörökség része – ott jártunkkor megértettük, miért. A Mekong egyik kanyarulatában elterülő városkát a gyarmati időket idéző francia építészet jellemzi, ugyanakkor megőrizte a szép számban megtalálható buddhista kolostorokra és templomokra jellemző hangulatot is. A látogató előbb csak kapkodja a fejét, majd feladja a sok csoda maradéktalan befogadását, s átadja magát a mindenfelől áradó különleges hangulatnak. A maradandó élményhez nagyban hozzájárulnak a remek éttermek, az esti piac ételutcája, a környék vízesései és barlangjai is." forrás


,, A turistákat nem engedik fel csak úgy az állatok hátára, a biztonság kedvéért minden elefánt nyakán külön hajtó ül. Az elefánt-lovaglás jó pénzt hoz, ezért sem kockáztatnak. A hajtók helyiek, az elefánt-farmok tulajdonosai már nem mindig, tudok Laoszban olyan farmot, amely egy német férfi tulajdona. A turisták az elefánt hátára felerősített ülésben helyezkednek el, bár sokak szerint az elefántnak sokkal kényelmesebb, ha egyszerűen ráülnek a hátára." forrás


Laosz legdélebbi csücskében, a Mekong-folyón található Si Phan Don-i szigetcsoportban (magyarul: négyezer sziget) nincsenek olyan grandiózus látnivalók, mint Angkorban; nincs olyan híres és egyedi kultúra, mint Balin, vagy akár Ha Giang-ban, és még Hoi An-tól is bőven elmarad a látnivalók terén. Si Phan Don-nal kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy látnivaló nincs sok, „éreznivaló” viszont annál inkább. Itt a hely hangulata az, ami magával ragad, de olyan erővel, hogy attól nem szabadulunk egykönnyen.

Az infrastruktúra szíve Don Det szigete, itt van minden (persze egyszerű formában), amire az egyszeri utazó vágyhat: egyszerű és olcsó szállások, még egyszerűbb éttermek, s igazán hangulatos falusi élet háziállatokkal. Talán a hangulat, talán a helyiek lassú életvitele miatt, a legnépszerűbb program a pihenés, amit ha meguntunk, akkor jön a képbe a másik programpont: a környék biciklivel való felfedezése. A közelben lévő szigetek egyikén egy vízesés is található, melynek torkolatánál a folyóban fürödni is lehet, s az egyik szigetről csónakkirándulás is szervzehető, melynek fő apropója a Laosz és Kambodzsa határvizeiben élő, ritkának számító édesvizi delfinek megtekintése. Már ha szerencsével járunk persze, hiszen vadon élő állatokról van szó. Legjobb esetben is csak távolról láthatjuk őket és maximum a hátukat, de a két ország között kiszélesedő folyó nagyon szép látvány. (2017)" forrás


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon