ÚTIKRITIKA.HU / Laosz

"Champasak 4 km hosszú főutcájával, mely a Mekonggal párhuzamosan fut, egy klasszikus vadnyugati város hangulatát kelti. Egy bank, egy iskola, faházak mindenütt, már csak a seriff irodája hiányzik. Néhány gyönyörű francia villa romos váza azonban megtöri az illúziót. Mint a laoszi városokban általában, itt sincs sok látnivaló, mégis tökéletesen érzi magát az ember. Champasakba eredetileg azért jöttünk, hogy megnézzük a híres Hegyi Kolostort (Wat Phou), mely 13 kilométerre van a városközponttól. Tökéletes távolság kerékpáron… igaz, elég lassan érünk oda, mivel a hőmérő 36 ºC-ot mutat, és fényképezni is állandóan megállunk. A VI. századi kolostor (a kambodzsai Angkor Wat mini mása) a sűrű erdős Lingaparvata hegyre és annak völgyébe épült. A komplexum háromszintes, és 2001-ben lett a világörökség része. Mivel rajtunk kívül alig vannak, misztikus hangulata van a romnak, mintha egy szellemváros templomait járnánk körül. Eredetét a mai napig homály fedi, legrégebbi részeit nagy valószínűséggel az ősi khmerek építették, de néhány homokkő dombormű hindu imahelyre utal. Wat Phoutól visszafelé hirtelen egy kerti partin találjuk magunkat. Megállítottak, és szinte becibáltak minket biciklistől egy családi mulatságra. Mindenki táncol, a házigazda pedig a fogával nyitogatja a Laobeereket a vendégseregnek." forrás

Egyéb látnivalók

"A Bolvaen fennsík Laosz déli részén található, az egész terület részben dzsungel, részben meg kávé ültetvény. A fennsíkon nincs egy normális város se, inkább csak nagyon kicsi, meg közepesen kicsi falvak. A települések közül Tat Lo az egyedüli olyan, ahol van pár guesthouse, meg egy-két hely, ahol lehet kajálni, és vannak olyan részek is, ahol érdemes túrázni. A mekongi szigetekről dél körül indultunk Tat Lo-ba. Pakse-ban kellett átszállnunk a helyi buszra, ami két óra alatt ért oda. Az út utolsó húsz percében esett az eső, és már sötét is volt. A busz valamiért nem használta az ablaktörlőt, és mikor valaki jött szembe, az egyébként kanyargós hegyi úton, akkor annyira nem látott a sofőr, hogy néha lementünk az útról is. Végül szerencsésen megérkeztünk, a várostól két kilométerre rakott ki a busz. Jött is egy helyi ember, hogy szükségünk van-e taxira. Mondtuk hogy persze. Erre fogott két műanyag széket, és felrakta a kisteherautója platójára, és mondta hogy indulhatunk is. (2012)" forrás

"Laosz legnépszerűbb turistacélpontja Luang Prabang, amely 1995 óta a világörökség része – ott jártunkkor megértettük, miért. A Mekong egyik kanyarulatában elterülő városkát a gyarmati időket idéző francia építészet jellemzi, ugyanakkor megőrizte a szép számban megtalálható buddhista kolostorokra és templomokra jellemző hangulatot is. A látogató előbb csak kapkodja a fejét, majd feladja a sok csoda maradéktalan befogadását, s átadja magát a mindenfelől áradó különleges hangulatnak. A maradandó élményhez nagyban hozzájárulnak a remek éttermek, az esti piac ételutcája, a környék vízesései és barlangjai is." forrás

,, A turistákat nem engedik fel csak úgy az állatok hátára, a biztonság kedvéért minden elefánt nyakán külön hajtó ül. Az elefánt-lovaglás jó pénzt hoz, ezért sem kockáztatnak. A hajtók helyiek, az elefánt-farmok tulajdonosai már nem mindig, tudok Laoszban olyan farmot, amely egy német férfi tulajdona. A turisták az elefánt hátára felerősített ülésben helyezkednek el, bár sokak szerint az elefántnak sokkal kényelmesebb, ha egyszerűen ráülnek a hátára." forrás

Laosz legdélebbi csücskében, a Mekong-folyón található Si Phan Don-i szigetcsoportban (magyarul: négyezer sziget) nincsenek olyan grandiózus látnivalók, mint Angkorban; nincs olyan híres és egyedi kultúra, mint Balin, vagy akár Ha Giang-ban, és még Hoi An-tól is bőven elmarad a látnivalók terén. Si Phan Don-nal kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy látnivaló nincs sok, „éreznivaló” viszont annál inkább. Itt a hely hangulata az, ami magával ragad, de olyan erővel, hogy attól nem szabadulunk egykönnyen.

Az infrastruktúra szíve Don Det szigete, itt van minden (persze egyszerű formában), amire az egyszeri utazó vágyhat: egyszerű és olcsó szállások, még egyszerűbb éttermek, s igazán hangulatos falusi élet háziállatokkal. Talán a hangulat, talán a helyiek lassú életvitele miatt, a legnépszerűbb program a pihenés, amit ha meguntunk, akkor jön a képbe a másik programpont: a környék biciklivel való felfedezése. A közelben lévő szigetek egyikén egy vízesés is található, melynek torkolatánál a folyóban fürödni is lehet, s az egyik szigetről csónakkirándulás is szervzehető, melynek fő apropója a Laosz és Kambodzsa határvizeiben élő, ritkának számító édesvizi delfinek megtekintése. Már ha szerencsével járunk persze, hiszen vadon élő állatokról van szó. Legjobb esetben is csak távolról láthatjuk őket és maximum a hátukat, de a két ország között kiszélesedő folyó nagyon szép látvány. (2017)" forrás