ÚTIKRITIKA.HU / Luang Prabang

Luang Prabang város Laosz északi, hegyes részén. A turista szempontjából Luang Prabang, a ,,királyváros" meglátogatása a laoszi utazás jellemző csúcsélménye.
A kisváros csodálatos, elsősorban a mintegy 32 buddhista temploma révén, Laosz vallási központja
Luang Prabang az UNESCO kulturális világörökségének a része. Leghíresebb temploma a Vat Xieng Thong, azon két templom egyike, amelyet felépítése óta nem romboltak le soha.
Bangkokból repülővel 45 perc alatt lehet eljutni Luang Prabangba
Luang Prabang a laoszi fővárostól, Vientiane-től északra fekszik, 336 kilométer távolságban.
Kiejtése: luán prábán (hangsúly az utolsó szótagon)
Vonattal kevesebb, mint 2 óra az út Vientianeból.
Ez egy eléggé jómódú város, több a rendben lévő ház, mint a romos, jól élnek a turistákból.
Érdekes élmény a Laos-China Railway szolgáltatásait igénybe venni
340 km-re van Vientianetól, ami nem tűnik soknak, de nagyon nehézkes lehet az odajutás

Késő délután a sétálóutcában - Kriszta fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A teljesen egyedi, érdekfeszítő és ugyanakkor könnyed, sármos légkör, Thaiföld után totál nyugalom
Sok a turista, de még sincs túl nagy tömeg, plusz a város könnyen bejárható akár gyalog is, nem egy nagyváros
A középkori Laosz és a francia gyarmatosítás korszakának emlékei keveredve
A sejtelmes ködbe burkolózó völgyvidékek, Laoszon belül errefelé vannak a legszebb tájak
A templomok elképesztő sokasága (közel hetven egy kisvárosban)
A főutca, a Th Sisavangvong mellékutcáinak laza világa, a szép, régi francia házak, a restaurált faházak
A csodás naplemente látvány a Phusi dombról (330 lépcsőfok)
Az éjszakai piacon (Hmong) többnyire nem hamisított cuccok vannak, hanem szép kézműves dolgok
A Mekong és a Nam Khan folyó közötti földnyelven, az óvárosban a kávézó teraszáról nézelődni, jól lehűtött helyi sört iszogatva
A Kuangsi-vízesés a sok kis medencéjével
Az angolul tudó szerzetesekkel élmény elbeszélgetni a szerzeteséletről
És főleg: reggel az intenzív narancsszínű öltözékben alamizsnáért (étel) körbejáró buddhista szerzetesek látványa (csúcs fotótéma)
Sokan tudnak legalább alapszinten angolul

Nem tetszett

Viang Veng után Luang Prabang túlságosan turistásnak hatott (persze mert az is).
Érzékelhetően kezdenek elbizakodottá válni a szolgáltatók a sok turista miatt
Nem egy bulis hely, este unalmassá válhat, ha nincs jó társaság
Szegényes az infrastruktúra
A városban minden túlságosan a turizmushoz kötődik
Maga a főutcája (Th Sisavangvong) nem kifejezetten szép, de hát itt van a legtöbb étterem, bár, bolt és utazási iroda
A központban is vannak szemetes utcák
A tuktukosok szinte egyeztetett simlis dumával kezdik az alkudozást. pl. Jaj, oda meredek út vezet s azért többe kerül. (De a tuktuk nem lábbal hajtott, azaz nem riksa)
Mint Laoszban mindenhol, itt is folyton bajlódni kellett a papírpénzek beazonosításával.
A csoprtokban idelátogató kínai turisták nem voltak nekünk rokonszenvesek. Az volt az érzésünk, hogy Laosz kínai neokolonizációja kapcsán lenézik a laosziakat.
A turisták - köztük mi is - sablonosan ugyanoda ( a Phou Si-domb csúcsára) mennek naplementét nézni, tömegnyomort alkotva.
Por mindenhol
Nagy a szakadék a kínai , csoportosan érkező turisták és a többi látogató között.

Odajutás

Luang Prabang 340 kilométerre van csak Vientianetól, de a rossz utaknak köszönhetően ez akár egynapos program is lehet. A minibuszok áltagosan 10-12 óra alatt teszik meg ezt a távolságot. Jegyvételnél feltétlenül rá kell kérdezni, hogy a sztrádán mennek-e Vang Viengig. A sztráda a kínaiaké és természetesen fzetős. De cserében legalább egy-másfél órát rövidít a távon. Jobban megéri nagy busszal menni. Ezek óránként indulnak a fővárosból, töltöttség függvényében. Kicsit drágább a minibusznál, de azért kellemesebb is.

Repülővel egy óra sincs az út. A jegyet nehézkes előre beszerezni, de a helyszínen egyszerű. Sokkal drágább nyilván a busznál.

Vasúton a Laos-China Railway ajánlott, kifizethető és gyors.

Tömegfelhajtás - Kriszta fotói

Vélemények

Tetszett:

Szóval igen, Laosz az a hely ahova egyszer - ha teheti - az ember menjen el😊Gyönyörű természettel van megáldva, gyönyörű türkiz színű vízeséseiben imádtunk több napig mászkálni és megfürödni bennük😊
Dzsungelekben mászkálni isteni volt😊
Gyönyörű a Mekong-folyó , de a határtalan nyugalom ami a helyből árad az, mindent visz.
Az egy év alatt így könnyen a kedvencemmé vált ❤️A hely neve Luang Prabang😊
Aki író vagy csak elvonulna egy kicsit a világból és a természetben lenni annak tökéletes a hely😊
- templomok
- esti piac
- reggel nézni a szerzeteseket ahogy vonulnak az utcán és gyűjtik az adományokat .
- központba hajóval jutottunk át, mert a híd nem működött , volt egy varázsa .
- úgy motorozni az utakon hogy nincs senki rajtunk kívül és minden zöld :)
- ebédelni a vízeséseknél mindig máshol, mert rengeteg van belőlük .
- imádtam a vizeket csodálni türkiz színben és megfürödni, kicsit hideg volt a vize de megérte mert a látvány a legszebb partokkal versenyezhet😊annyira csodás!!

Nem tetszett:

-Kevesen beszélnek angolul.
- A sétáló részeken sokkal magasabb az ár pl fagyi mint máshol .
Alkudni kell mindig.

(B. Bernadett, 2019)

"Tetszett:

Luang Prabang földrajzi elhelyezkedése , a hegyek övezte, város, ahogyan a Mekong körülöleli, varázslatos

a koloniális építészet a belvárosban, a sok kis üzlet, ezek hangulata

a friss gyümölcs shake-ek színei, változatossága és frissessége

a reggeli helyi piac még tud autentikus lenni

megindító meglátogatni egy környékbeli, turisták által nem látogatott helyi falut

a számtalan szebbnél szebb templom

Kuang Si vízesés mesebeli világa

helyi kifőzdék, ahová tényleg csak helyiek járnak

Beerlao :)

a monkok reggeli körútja az ételért, illetve a monkokat övező misztikum

Nem tetszett:

a sok kínai gagyi áru az éjszakai piacon

a helyiek túlságosan is ráálltak a turisták megkopasztására (pl a monkoknak már nem ők adják reggelente az ételt, hanem a turistáknak adják el drága pénzért, hogy adják oda ők...)

az élet minden területén szűrődik be a pénz és ez sok tekintetben árt az ország ártatlanságának

rossz utak, körülményes közlekedés

belépéskor 30 USD a vízum, ami mellé egy külön ablakban elkérnek 1 USD adminisztrációs díjat, minderről egy kézzel írt papírfecni tájékoztat. Nem az összeg, hanem az elv nem túl barátságos.

(M. Gy., 2015)

A francia gyarmati időkből való házak - Kriszta fotója

"Luang Prabang valaha önálló királyság volt. Azt mondják, ma is szellemi központja az országnak. Az egy lakosra jutó sztupák és watok számát tekintve is minden bizonnyal toplistás. Amennyire én meg tudtam ítélni, a templomok itt nem annyira szerves részei az emberek mindennapi életének, mint mondjuk Indiában. Hajnalonta a szerzetesek körbejárnak és begyűjtik az adományokat a lakosságtól, aztán az ünnepeket leszámítva elvannak odabenn magukban. Más kérdés, hogy ünnepből viszont van bőven, és azok általában egy hétig is eltartanak.

Luang Prabangnak úgy sikerült egy az egyben átállnia a turistaiparra, hogy közben - ezidáig - megúszta a teljes üzletesedést. Nyugis, lassú tempójú városka. A turistákat a nekik nyújtott szolgáltatásokkal tapintatosan egy központi gettóba terelik, azon kívül meg zajlik az ő normális életük. Ez mindenkinek így jó: az utazók mindent megkapnak egy helyen, cserébe javarészt békén hagyják a háttérbe húzódni óhajtó bennszülötteket. Aki járt már Bali szigetén és sikerült kiszabadulnia a rettenetes Kuta Beach területéről, az valószínűleg járt már egy ehhez a Luang Prabanghoz hasonló kisvárosban: Ubudban. Itt is, ott is viszonylag nyugis az élet, a techno rajongó hordák többnyire távol maradnak, klassz kis művészeti boltocskákat találni a mellékutcákban.

Emlékeim szerint Ubud talán barátságosabb egy-két fokkal, viszont amiben meg Luang Prabang erősebb, az a konyha. Egy sor specialitásuk van, az erős-keserű gyökérlevestől (érdekes...) a sült folyami moszatig (finom!), amelyek még az eleve érdekes laoszi konyhán belül is egyedinek számítanak. A fűszernövények között pedig találtam egyet, ami teljesen úgy néz ki, mint az otthoni díszsövény levele, viszont sokkal finomabb! " forrás

Kriszta fotója

,, A város kicsit olyan, mintha egy francia kisvárosban sétálgatnál, de valahogy mégis fűszeresebb. A házak bájosak, az ablakokon zsalugáter. Senki nem siet, az élet olyan ráérős. Nagyon jó energiája van a helynek. Az meg aztán tényleg klassz, hogy ez a szépség pálmafák között, nappal nagy melegben, de este kellemes hűvösben barangolható be. Persze, van sok turista, de valahogy eloszlik, nem zavaró a tömeg – talán a fent említett két templom kivételével. És az is igaz, hogy mindez talán csak a város szívére, a kis félszigeten elhelyezkedő városrészre igaz. A külsőbb kerületek zajosak és kaotikusak pont annyira, mint amennyire azt egy ázsiai városnak kell.

Lépten-nyomon izgalmasabbnál izgalmasabb templomokba botlik az ember. Nos, itt tényleg elég csak a főutcán sétálni, és ez a séta nem fél órás lesz.Gyönyörű, szépen karban tartott, élő helyek, tele szerzetesekkel, helyiekkel és turistákkal. A nyugalom szigete mind, valami megfoghatatlan békével.

Van egy nagy kedvencem, amibe – mint ahogy mindegyikbe – mindenféle terv nélkül besétáltam. Nekem megállt az idő, aztán csak mikor kijöttem eszméltem rá, hogy észrevétlen másfél órát töltöttem bent.

A legnépszerűbb mégis a domb tetején álló csöppnyi That Chomsi sztupa, amit sok-sok minibusznyi turista rohamoz meg röviddel 6 előtt, de a templomra nagyjából egy pillantást sem vet senki, a naplemente itt az érdekes, már ha látsz belőle bármit is a magasba tartott többszáz mobiltelefontól. Én erről az élményről tudatosan lemondtam.

A másik jelentősebb templomkomplexum a Wat Xieng Thong, ahol borzasztó tömegek vannak, és egy merő jegyesfotózás. Gyönyörű, de nehezebb itt átadni magad a pillanatnak.(2018)" forrás

,, Luang Prabang azért vált óriási utazási élményemmé, mert a dzsungel, valamint a két folyó, a Mekong és a Nam Khan ölelte városka úgy tudott megmaradni a gyönyörű természeti környezetben, hogy mindeközben az idelátogató turista is kényelmesen alhat, ehet, ismerkedhet a laoszi kultúrával. Már az első nap éreztem, telitalálat volt idejönni, késő éjszakáig nem is foglalkoztam semmivel csak a két folyóval, sétálgattam a partjaikon, átkeltem függőhídjaikon, betértem kis folyóparti vendéglőkbe, felmásztam a város legmagasabb pontjára. (2019)" forrás

Az ország legturistásabb települése lévén Luang Prabangban a különböző programok és utunk további részének megszervezése rendkívül egyszerű: itt gyakorlatilag minden az utazók kiszolgálásáról szól. Az ország összes részébe szervezhetők innen kirándulások, de természetesen Luang Prabang körül is akad látnivaló bőven: az egyik legnépszerűbb program a közelben található Kuang Si vízesés felkeresése,ami életem egyik legjobb utazós élménye volt. (2018) forrás

Szállás

Ajánlott szálláshelyek:

3 csillagos: Hotel My Dream Boutique Resort & Spa

4 csillagos: 3 Nagas

5 csillagos: Belmond La Residence Phou Vao

Helyi közlekedés

Tömegközlekedés nincs, tuk-tuk és iránytaxik, irány minibuszok viszont minden mennyiségben. A viteldíjak általában alku kérdései, kivéve az iránytaxikban, ott annyi, amit mondanak. Sok turista bérel biciklit, motort, olcsó és közkedvelt módja ez a közlekedésnek. Csak nagyon poros és néha veszélyes.

Kriszta fotója

Komp - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Étkezés

Furcsa, hogy az európai turisták körében népszerűbb éttermek nem a Mekong partján vannak, hanem egy vagy két utcával beljebb.

Luang Prabangban van egy ,,magyar bár", az Icon Club, a bűbájos tulaj, Erzsike (Liza) vezényletével. Erősek nemzetközi konyhában is, ha valaki megunta az ázsiai kaját.

,, Amikor januárban a városban voltunk, akkor a bár zárva volt. Feltételeztük, hogy Erzsike hazalátogatott karácsonyra." (2023)

Erzsike és a mojito

,, Luang Prabangban roppant erősen érződik a francia gyarmati múlt, nem csak az építészetben, de a kulináriában is. A város tele van hangulatos kis kávézókkal, isteni kávéval, igazi friss croissantal és sütikkel, trüffel golyókkal. És itt találtam utam során az első igazán jó, friss, ropogós héjú kenyeret. Nem is igazán vágytam rá eddig, de ahogy megláttam az itteni bagettet… hm, nem tudtam ellenállni.

Talán ezért sem meglepő, hogy nagyon megy itt a rendes, mindenfélével megrakott bagett szendvics. Óriás adag, és ez nem az a fajta magyar vasúti restis szendvics, aminek a látható szélén szomorkodik egy salátalevél meg egy fonnyadt paradicsom. Ez itt meg van tömve annyira, hogy ember legyen a talpán, ki úgy tudja igazgatni a cuccot, hogy harapni tudja. Isteni. (2018)" forrás

Mekong-parti étterem - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Night market - Kriszta fotója

Zurich Bread pékség és kávézó - Kriszta fotója

Vásárlás

Minden kapható, minden mennyiségben turistáknak. Minden második ember elefántos nadrágban feszít, nagyon népszerűek ezek a cuccok az utazók körében.

Szőttesek - k.o. fotója

Kriszta fotója

Rengeteg ATM található a központban - Kriszta fotója

Szórakozás

A több száz kávézó egyike - Kriszta fotója

Phousi-hegy

Inkább egy domb. Kb. 300 lépcsőfok vezet fel, ez könnyen teljesíthető 15 perc alatt. A belépő 20.000.- kip 2023 januárjában. A naplemente nézők tömegével jönnek fél 6 és 6 között.

Kriszta fotói

Erről szól az egész felhajtás - Kriszta fotója

Wat Xieng Thong

Az egyetlen eredeti állapotában fennmaradt templom a városi legenda szerint. A leghíresebb, az biztos.

"Nekem egy idő után mindegyik egyformának tűnt. Kb. a hatodiknál vesztettem el az érdeklődésemet, csak nézegettem a nyolcadikat már. Összességében nagyon hangulatos az az utcakép, ahol kb minden 300 méterre esik egy -egy templom. De egy idő után nagyon nehéz felidézni miben is különböznek egymástól. Kr"

Kriszta fotói

Nemzeti Múzeum

a hajdani királyi palota

Kriszta fotója

Kwang Si Vízesés

A várostól kb.40-45 percnyire taláható. Oda lehet jutni tuk-tukkal, vagy bérelt minibusszal is. A minibuszos program cca 80000.- kip fejenként, 10 ember részvétele esetén. A tuk-tuk rázósabb, porosabb, inkább a fiatalabbaknak ajánlott.

A belépőjegy 25.000.- kip 2023 januárjában. Külföldieknek itt is sokszoros áron. Valójában egy első osztályú piknikező hely, ahol fürödni is lehet. A víz viszont elég hideg. A bejutás után érdemes a jobboldali sétaösvényen, az erdőben felsétálni, sokkal szebb, mint az aszfaltos út. Maga a vízesés gyönyörű, mindenképpen mégéri meglátogatni. A végén még a tetejére is fel lehet mászni, inkább bevállalós mászóknak. Ami kell a kiránduláshoz: fürdőruha, törölköző, napkrém. Enni-innivaló bőven kapható a helyszínen. Nagyon kedvelt a helyiek körében is, hét végén sokan piknikeznek erre.

Út közben meg lehet nézni az elefánt rezervátumot, egy hmong falut, több templomot és - kis szerencsével - néhány rizsföldet.

"A hmong faluban rettenetesen éreztem magam. Igazi vesszőfutás volt a négy-ötéves gyerekek között végigrohanni és nem megállni. Mindenki árult valamit, minden másodpercben egy másik aranyos kisgyerek perdült eléd hogy eladjon valamit. Kb annyira volt autentikus mint az egészséges csipsz. Kriszta 2023 január"

,, Szép, szép, főleg Luang Prabang viszonylatában, de azért nem olyan látványos, mint a Plitivive-i tavak. Ha valaki Luang Prabangba látogat, akkor azért ez nem szabad kihagyni. (Aji, 2023) "

Kriszta fotói

A vízesés parkjában van egy medveotthon is (Tat Kuang Si Bear Rescue Centre)- Kriszta fotója

A magyar turista átszellemülten hallgatja a vízesés idegnyugtató morajlását (vagy valami mást)

Éjszakai piac

Night market, valójában esti piac. Egyik része egy hatalmas szabadtéri kifőzde sor, érdemes egyik este itt enni.A piac pont olyan, mint az előtte látott hasonlók, aki valami kis cuki ajándékot vinne haza, megtalálja a számítását. Alkudni kötelező.

Kriszta fotói

Óváros

(Old Quarter) Vagy historic district. A Mekonggal párhuzamos és arra merőleges 20-25 utca, ahol még kétszintesek a házak, látszik a régi és az új gazdagság is. Nagyon kellemes környék. Mindennek a post office a központja, ott vannak a váltók, a minibuszosok, a tuk-tukok, éttermek, minden, ami egy turistának kell. Érdemes elsétálni a folyóparton a végéig, ott átkelni a hídon, csak a fotózás kedvéért. Egy-egy fotogén szentély minden sarkon akad. És rengeteg szemét is van, mindenfelé. Sajnos a legcukibb felújított házsorokkal szemben, a parton lazán ottfelejtett autogumik és túlcsorduló kukák mogött látható a Mekong.

Kriszta fotói

Más látnivalók

Ban Pakham templom - Kriszta fotója

Vatmay Souvannapoumaram - Kriszta fotói

Wat Mai monostor

Olvasmányos linkek

"Hihetetlen, de van még ilyen hely a földön, ahol a szállásadóknak semmit nem kell tenniük! Csak úgy özönlenek a turisták. Aki nem foglal előre, számíthat arra, hogy több vendégházat végig kell járnia, mire talál magának helyet és megfelelőt. Az árak is magasabbak, mint máshol. Dupla ágyas kategóriában 80.000 kip alatt nem igen találni (esetleg a város szélén, de akkor meg a szép részektől távol, laoszi köntösben, plusz tuk-tuk a városnézéshez - nekünk ez nem érte meg). Először egy koloniál stílusú villanegyedben laktunk, másnap a belvárosi séta alkalmával megtaláltuk a helyünket a királyi palota és a piacok szomszédságában - ismét egy kínainál. A Mekong-parti sétány csak 50 méterre volt. Mivel sikerült az árfekvést is tartanunk, nagyon elégedettek voltunk." forrás

"Bár Laosz még mindig nem Ázsia Horvátországa, rengeteg (főleg ausztrál) fiatal érkezik ide, így a város egy hátizsákos turistaparadicsommá vált. Miután megnéztük a volt Királyi Palotát (Ho Kham), a legszebb templomot, a Wat Xieng Thongot és az összes indokínai stílusú lakóházat, elheverhetünk a számtalan kávézó egyikében, vagy versenyezhetünk, hogy mennyi csilivel tudjuk megenni a "lap"-ot. A lap a laoszi nemzeti étel, mely darált hús és saláta vegyítve, és lényegében nem létezik nem borzasztóan csípős verzióban. A helyi sör, a nem túl fantáziadús nevű Beerlao, segíthet a lap könnyebb elfogyasztásában. Mivel a volt laoszi főváros a Mekong folyó partján fekszik, ezért a természet iránt rajongók is találnak elfoglaltságot: kajakkal bejárni a Mekongot, és közben nézni a ruhákat a folyóban mosó laoszi nőket, a part mentén delelő állatokat, a felhőbe burkolódzott hegyeket, életre szóló élmény. Ahogy az elefántok látványa is az, bár az ország, amelyet régen a "millió elefánt hazájának" hívtak, ma már csak néhány száz elefánttal dicsekedhet. Ennek ellenére is Laosz a világ legboldogabb országának tűnik egy külső szemlélő számára (ismerve az egypártrendszereket, nyilván valójában nem az), mivel boldog-boldogtalan hatalmas mosollyal köszön rá az utazókra:"sába̖ai-di̖i" ("helló") " forrás

F. András fotója

"Amikor az ember partra száll Luang Prabangban, rögtön észleli a hatalmas különbséget ezen város és minden más egyéb között, amit Észak-Laoszban látott. Csak néhány utcát kellett végigjárni szállást keresve, hogy láthassuk itt gyönyörű, rendben tartott házak díszelegnek mindenfelé, és csak nehezen tud az ember kiszúrni olyan egyszerű viskókat, mint amiket eddig láttunk. A hostelek nagy része is igényes kinézetű épületben található, ebből következően nagy részük lényegesen drágább, mint amit korábban tapasztaltunk. Azért így is sikerült egy elfogadható árú vendégházat találnunk, meleg vízzel és internettel. Összesen négy éjszakát töltöttünk ebben a városban, és ha valaki arról kérdez minket, hogy mivel is töltöttük az időt, elég nehéz lesz sok mindenről beszámolnunk. Egyszerűen csak élveztük ennek a szép városnak a hangulatát, amelyben lépten-nyomon tetten érhetők a jegyei, hogy egy korábbi francia gyarmat egykori fővárosában járunk. Az épületek lehetnének Párizs akár valamelyik kerületében, a városban több helyen vannak kétnyelvű (laoszi-francia) iskolák, mindenhol 'crèpe'-et sütnek, tele van a város hangulatos éttermekkel és a hozzájuk tartozó teraszokkal.

A város emellett Laosz legfontosabb buddhista centruma, minden második utcasarkon van egy szép templom és a hozzá tartozó monostor. Néhányba fizetni kellett a belépésért, mi inkább maradtunk az ingyenesen látogathatóaknál, ahol egyik este 6 után leültünk a templomba a földre a szerzetesek mögé és hallgattuk ahogy énekeltek, imádkoztak. Nagyon bensőséges hangulatú volt a dolog, a szerzetesek többször is hátra néztek, sokan ránk is mosolyogtak. Érdekes látni, hogy mennyi a fiatal srác, egész kisgyerekek is már szerzetesnek öltöznek és együtt imádkoznak a nagyobbakkal. A város utcáin is annyi buddhista szerzetes sétál fel-alá narancssárgába öltözve, hogy ez a szín uralja a városképet. Hosszú sorokban vonulnak imádkozni, ebédelni vagy éppen az iskolájukba. Kellemes dolog a Mekong partján sétálgatni, ahol van egy csomó étterem és bár, szerencsére vannak köztük a helyieknek fenntartott étkezdék is, ahol fillérekért megehet az ember egy tányér levest vagy sült tésztát, miközben alatta hömpölyög a Mekong-folyó. Igazán jó dolog ilyen kilátás mellett ebédelni. A város egyik turista látványossága az éjszakai piac, ahol eszméletlen mennyiségű ember árulja a mindenféle színekben pompázó portékákat. A mi kedvenc részünk természetesen az ételárus szekció volt, egy sikátorszerű keskeny utcában több stand is van, ahol 1 euróért az ember telepakolhatja a tányért mindenféle vegetáriánus finomsággal. Emellett ha van kedve valakinek ehet még grillezett kolbászt vagy halat, mi ezt is kipróbáltuk, a faszénen grillezett friss hal egészen zseniális volt." forrás

Idill - Kriszta fotója

,, Luang Prabang a folyó egyik oldalán fekszik, bár a túloldalon is van élet. Az egyik ponton például egy különleges bambusz hídon lehet átmenni. Az az érdekessége, hogy egy helyi család minden évben újraépíti, mert a monszun alatt a hatalmas víztömeg elmossa. Emiatt ennek a családnak egy kb. 170 Forint értékű hozzájárulást kell fizetni, ha át szeretnénk kelni.

“A Folyó” túlpartján van 3 Buddhista kolostor és 2 falucska. Úgyhogy gondoltuk, induljunk felfedező körútra. Csak lesétálsz a partra, és mindig van ott csónak, ami arra vár, hogy 5000 KIP-ért (szintén 170 Ft) átvigyen a túlpartra.
A csónak nem menetrend szerint közlekedik, hanem amint összegyűlik pár ember, már indul is. Mi kétszer mentünk át, vagyis oda-vissza összesen 4 út, de sosem kellett 5 percnél tovább várnunk. Elég nagy forgalom volt, és nem is turistákkal volt tele a csónak, hanem helyiekkel, és mindig voltak szerzetesek is.

Amint a csónak kiköt, a piacra érsz. Onnan meg csak besétálsz a faluba. Csak bandukoltunk. Ott volt az iskola például. Besétáltunk. A gyerekek ugráltak örömükben, hogy benéztünk hozzájuk. Elbeszélgettünk, vagyis inkább elmutogattunk az angol tanár nénivel, mert angolul épp nem beszélt. Hihi Aztán csak mentünk tovább. Bejártuk a falut. Megálltunk jó pár helyen beszélgetni, vagy inkább mutogatni ugye, de a lényeg ugyanaz.😉

Az egyik portánál különösen is érdekes sztoriba botlottunk: Egy kapu mögött ült a háznál egy család. És ott ült közöttük egy fehér lány. Vagyis nyilván valóan nem ázsiai. Amint meglátott minket, rögtön odakiáltott nekünk, hogy menjünk be. Persze, bementünk. Elmesélte, hogy ő ausztrál, és a férje laoszi, és itt élnek. " forrás