ÚTIKRITIKA.HU / Luang Prabang






Luang Prabang

Luang Prabang dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

A Poussi-hegy álló Buddhája - fotó by Elter

Luang Prabang dióhéjban

  • Luang Prabang város Laosz északi, hegyes részén. A turista szempontjából Luang Prabang, a ,,királyváros" meglátogatása a laoszi utazás jellemző csúcsélménye.
  • A kb. 50 ezres lakosságú kisváros csodálatos, elsősorban a mintegy 32 buddhista temploma révén, Laosz vallási központja
  • Luang Prabang az UNESCO kulturális világörökségének a része. Leghíresebb temploma a Vat Xieng Thong, azon két templom egyike, amelyet felépítése óta nem romboltak le soha.
  • Bangkokból repülővel 45 perc alatt lehet eljutni Luang Prabangba
  • Luang Prabang járművön kb. 4 és fél óra távolságra van a laoszi fővárostól, Vientiane-től
  • Kiejtése: luán prábán (hangsúly az utolsó szótagon)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A teljesen egyedi, érdekfeszítő és ugyanakkor könnyed, sármos légkör, Thaiföld után totál nyugalom
  2. Sok a turista, de még sincs túl nagy tömeg, plusz a város könnyen bejárható akár gyalog is, nem egy nagyváros
  3. A középkori Laosz és a francia gyarmatosítás korszakának emlékei keveredve
  4. A sejtelmes ködbe burkolózó völgyvidékek, Laoszon belül errefelé vannak a legszebb tájak
  5. A templomok elképesztő sokasága (közel hetven egy kisvárosban)
  6. A főutca, a Th Sisavangvong mellékutcáinak laza világa, a szép, régi francia házak, a restaurált faházak
  7. A csodás naplemente látvány a Phusi dombról (330 lépcsőfok)
  8. Az éjszakai piacon (Hmong) többnyire nem hamisított cuccok vannak, hanem szép kézműves dolgok
  9. A Mekong és a Nam Khan folyó közötti földnyelven, az óvárosban a kávézó teraszáról nézelődni, jól lehűtött helyi sört iszogatva
  10. A Kuangsi-vízesés a sok kis medencéjével
  11. Az angolul tudó szerzetesekkel élmény elbeszélgetni a szerzeteséletről
  12. És főleg: reggel az intenzív narancsszínű öltözékben alamizsnáért (étel) körbejáró buddhista szerzetesek látványa (csúcs fotótéma)

Nem tetszett

  1. Fárasztó volt oda egyáltalán eljutni (busszal)
  2. Érzékelhetően kezdenek elbizakodottá válni a szolgáltatók a sok turista miatt
  3. Nem egy bulis hely, este unalmassá válhat, ha nincs jó társaság
  4. Szegényes az infrastruktúra
  5. A városban minden túlságosan a turizmushoz kötődik
  6. Maga a főutcája (Th Sisavangvong) nem kifejezetten szép, de hát itt van a legtöbb étterem, bár, bolt és utazási iroda
  7. A piacokon a húsokra, ételekre, ennivalókra telepedő rengeteg légy étvágyrontó látványa

Vélemények


"Tetszett:

  1. Luang Prabang földrajzi elhelyezkedése , a hegyek övezte, város, ahogyan a Mekong körülöleli, varázslatos

  2. a koloniális építészet a belvárosban, a sok kis üzlet, ezek hangulata

  3. a friss gyümölcs shake-ek színei, változatossága és frissessége

  4. a reggeli helyi piac még tud autentikus lenni

  5. megindító meglátogatni egy környékbeli, turisták által nem látogatott helyi falut

  6. a számtalan szebbnél szebb templom

  7. Kuang Si vízesés mesebeli világa

  8. helyi kifőzdék, ahová tényleg csak helyiek járnak

  9. Beerlao :)

  10. a monkok reggeli körútja az ételért, illetve a monkokat övező misztikum

Nem tetszett:

  1. a sok kínai gagyi áru az éjszakai piacon

  2. a helyiek túlságosan is ráálltak a turisták megkopasztására (pl a monkoknak már nem ők adják reggelente az ételt, hanem a turistáknak adják el drága pénzért, hogy adják oda ők...)

  3. az élet minden területén szűrődik be a pénz és ez sok tekintetben árt az ország ártatlanságának

  4. rossz utak, körülményes közlekedés

  5. belépéskor 30 USD a vízum, ami mellé egy külön ablakban elkérnek 1 USD adminisztrációs díjat, minderről egy kézzel írt papírfecni tájékoztat. Nem az összeg, hanem az elv nem túl barátságos.

(M. Gy., 2015)


"Luang Prabang valaha önálló királyság volt. Azt mondják, ma is szellemi központja az országnak. Az egy lakosra jutó sztupák és watok számát tekintve is minden bizonnyal toplistás. Amennyire én meg tudtam ítélni, a templomok itt nem annyira szerves részei az emberek mindennapi életének, mint mondjuk Indiában. Hajnalonta a szerzetesek körbejárnak és begyűjtik az adományokat a lakosságtól, aztán az ünnepeket leszámítva elvannak odabenn magukban. Más kérdés, hogy ünnepből viszont van bőven, és azok általában egy hétig is eltartanak.

Luang Prabangnak úgy sikerült egy az egyben átállnia a turistaiparra, hogy közben - ezidáig - megúszta a teljes üzletesedést. Nyugis, lassú tempójú városka. A turistákat a nekik nyújtott szolgáltatásokkal tapintatosan egy központi gettóba terelik, azon kívül meg zajlik az ő normális életük. Ez mindenkinek így jó: az utazók mindent megkapnak egy helyen, cserébe javarészt békén hagyják a háttérbe húzódni óhajtó bennszülötteket. Aki járt már Bali szigetén és sikerült kiszabadulnia a rettenetes Kuta Beach területéről, az valószínűleg járt már egy ehhez a Luang Prabanghoz hasonló kisvárosban: Ubudban. Itt is, ott is viszonylag nyugis az élet, a techno rajongó hordák többnyire távol maradnak, klassz kis művészeti boltocskákat találni a mellékutcákban.

Emlékeim szerint Ubud talán barátságosabb egy-két fokkal, viszont amiben meg Luang Prabang erősebb, az a konyha. Egy sor specialitásuk van, az erős-keserű gyökérlevestől (érdekes...) a sült folyami moszatig (finom!), amelyek még az eleve érdekes laoszi konyhán belül is egyedinek számítanak. A fűszernövények között pedig találtam egyet, ami teljesen úgy néz ki, mint az otthoni díszsövény levele, viszont sokkal finomabb! (2006)" forrás

Látnivalók

  • Kuang Si vízesés

A magyar turista átszellemülten hallgatja a vízesés idegnyugtató morajlását (vagy mást)

  • Wat Mai monostor
  • Wat Xieng Thong aranyváros templom
  • Óváros

Olvasmányos linkek

"Hihetetlen, de van még ilyen hely a földön, ahol a szállásadóknak semmit nem kell tenniük! Csak úgy özönlenek a turisták. Aki nem foglal előre, számíthat arra, hogy több vendégházat végig kell járnia, mire talál magának helyet és megfelelőt. Az árak is magasabbak, mint máshol. Dupla ágyas kategóriában 80.000 kip alatt nem igen találni (esetleg a város szélén, de akkor meg a szép részektől távol, laoszi köntösben, plusz tuk-tuk a városnézéshez - nekünk ez nem érte meg). Először egy koloniál stílusú villanegyedben laktunk, másnap a belvárosi séta alkalmával megtaláltuk a helyünket a királyi palota és a piacok szomszédságában - ismét egy kínainál. A Mekong-parti sétány csak 50 méterre volt. Mivel sikerült az árfekvést is tartanunk, nagyon elégedettek voltunk." forrás


"Bár Laosz még mindig nem Ázsia Horvátországa, rengeteg (főleg ausztrál) fiatal érkezik ide, így a város egy hátizsákos turistaparadicsommá vált. Miután megnéztük a volt Királyi Palotát (Ho Kham), a legszebb templomot, a Wat Xieng Thongot és az összes indokínai stílusú lakóházat, elheverhetünk a számtalan kávézó egyikében, vagy versenyezhetünk, hogy mennyi csilivel tudjuk megenni a "lap"-ot. A lap a laoszi nemzeti étel, mely darált hús és saláta vegyítve, és lényegében nem létezik nem borzasztóan csípős verzióban. A helyi sör, a nem túl fantáziadús nevű Beerlao, segíthet a lap könnyebb elfogyasztásában. Mivel a volt laoszi főváros a Mekong folyó partján fekszik, ezért a természet iránt rajongók is találnak elfoglaltságot: kajakkal bejárni a Mekongot, és közben nézni a ruhákat a folyóban mosó laoszi nőket, a part mentén delelő állatokat, a felhőbe burkolódzott hegyeket, életre szóló élmény. Ahogy az elefántok látványa is az, bár az ország, amelyet régen a "millió elefánt hazájának" hívtak, ma már csak néhány száz elefánttal dicsekedhet. Ennek ellenére is Laosz a világ legboldogabb országának tűnik egy külső szemlélő számára (ismerve az egypártrendszereket, nyilván valójában nem az), mivel boldog-boldogtalan hatalmas mosollyal köszön rá az utazókra:"sába̖ai-di̖i" ("helló") 2014" forrás


"Amikor az ember partra száll Luang Prabangban, rögtön észleli a hatalmas különbséget ezen város és minden más egyéb között, amit Észak-Laoszban látott. Csak néhány utcát kellett végigjárni szállást keresve, hogy láthassuk itt gyönyörű, rendben tartott házak díszelegnek mindenfelé, és csak nehezen tud az ember kiszúrni olyan egyszerű viskókat, mint amiket eddig láttunk. A hostelek nagy része is igényes kinézetű épületben található, ebből következően nagy részük lényegesen drágább, mint amit korábban tapasztaltunk. Azért így is sikerült egy elfogadható árú vendégházat találnunk, meleg vízzel és internettel. Összesen négy éjszakát töltöttünk ebben a városban, és ha valaki arról kérdez minket, hogy mivel is töltöttük az időt, elég nehéz lesz sok mindenről beszámolnunk. Egyszerűen csak élveztük ennek a szép városnak a hangulatát, amelyben lépten-nyomon tetten érhetők a jegyei, hogy egy korábbi francia gyarmat egykori fővárosában járunk. Az épületek lehetnének Párizs akár valamelyik kerületében, a városban több helyen vannak kétnyelvű (laoszi-francia) iskolák, mindenhol 'crèpe'-et sütnek, tele van a város hangulatos éttermekkel és a hozzájuk tartozó teraszokkal.

A város emellett Laosz legfontosabb buddhista centruma, minden második utcasarkon van egy szép templom és a hozzá tartozó monostor. Néhányba fizetni kellett a belépésért, mi inkább maradtunk az ingyenesen látogathatóaknál, ahol egyik este 6 után leültünk a templomba a földre a szerzetesek mögé és hallgattuk ahogy énekeltek, imádkoztak. Nagyon bensőséges hangulatú volt a dolog, a szerzetesek többször is hátra néztek, sokan ránk is mosolyogtak. Érdekes látni, hogy mennyi a fiatal srác, egész kisgyerekek is már szerzetesnek öltöznek és együtt imádkoznak a nagyobbakkal. A város utcáin is annyi buddhista szerzetes sétál fel-alá narancssárgába öltözve, hogy ez a szín uralja a városképet. Hosszú sorokban vonulnak imádkozni, ebédelni vagy éppen az iskolájukba. Kellemes dolog a Mekong partján sétálgatni, ahol van egy csomó étterem és bár, szerencsére vannak köztük a helyieknek fenntartott étkezdék is, ahol fillérekért megehet az ember egy tányér levest vagy sült tésztát, miközben alatta hömpölyög a Mekong-folyó. Igazán jó dolog ilyen kilátás mellett ebédelni. A város egyik turista látványossága az éjszakai piac, ahol eszméletlen mennyiségű ember árulja a mindenféle színekben pompázó portékákat. A mi kedvenc részünk természetesen az ételárus szekció volt, egy sikátorszerű keskeny utcában több stand is van, ahol 1 euróért az ember telepakolhatja a tányért mindenféle vegetáriánus finomsággal. Emellett ha van kedve valakinek ehet még grillezett kolbászt vagy halat, mi ezt is kipróbáltuk, a faszénen grillezett friss hal egészen zseniális volt." forrás


,, Luang Prabang a folyó egyik oldalán fekszik, bár a túloldalon is van élet. Az egyik ponton például egy különleges bambusz hídon lehet átmenni. Az az érdekessége, hogy egy helyi család minden évben újraépíti, mert a monszun alatt a hatalmas víztömeg elmossa. Emiatt ennek a családnak egy kb. 170 Forint értékű hozzájárulást kell fizetni, ha át szeretnénk kelni.

“A Folyó” túlpartján van 3 Buddhista kolostor és 2 falucska. Úgyhogy gondoltuk, induljunk felfedező körútra. Csak lesétálsz a partra, és mindig van ott csónak, ami arra vár, hogy 5000 KIP-ért (szintén 170 Ft) átvigyen a túlpartra.
A csónak nem menetrend szerint közlekedik, hanem amint összegyűlik pár ember, már indul is. Mi kétszer mentünk át, vagyis oda-vissza összesen 4 út, de sosem kellett 5 percnél tovább várnunk. Elég nagy forgalom volt, és nem is turistákkal volt tele a csónak, hanem helyiekkel, és mindig voltak szerzetesek is.

Amint a csónak kiköt, a piacra érsz. Onnan meg csak besétálsz a faluba. Csak bandukoltunk. Ott volt az iskola például. Besétáltunk. A gyerekek ugráltak örömükben, hogy benéztünk hozzájuk. Elbeszélgettünk, vagyis inkább elmutogattunk az angol tanár nénivel, mert angolul épp nem beszélt. Hihi Aztán csak mentünk tovább. Bejártuk a falut. Megálltunk jó pár helyen beszélgetni, vagy inkább mutogatni ugye, de a lényeg ugyanaz.😉

Az egyik portánál különösen is érdekes sztoriba botlottunk: Egy kapu mögött ült a háznál egy család. És ott ült közöttük egy fehér lány. Vagyis nyilván valóan nem ázsiai. Amint meglátott minket, rögtön odakiáltott nekünk, hogy menjünk be. Persze, bementünk. Elmesélte, hogy ő ausztrál, és a férje laoszi, és itt élnek. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

fotó by Elter

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon