ÚTIKRITIKA.HU / Isztambul






Isztambul

Isztambul dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Isztambul dióhéjban

Isztambul 1064 kilométerre van Budapesttől. Törökország legnagyobb városában 16-18 milliós élnek (ebből kb. 2 millió szíriai menekült!). Ez a világ 5. legnépesebb városa és a világ egyetlen olyan városa, amelyen két kontinens osztozkodik. Isztambul nem a fővárosa Törökországnak, mert az Ankara. Isztambul lakóinak 99 százaléka mozlim (ha úgy tetszik muzulmán). Isztambul óvárosának a Fatih - Sultanahmet negyed számít. Ott van a turisztikai nevezetességek java. Az esti programok szempontjából a legérdekesebb helyek ezek: Beyoğlu, Istiklal utca és a Taksim tér.

Turisztikailag jelentős városokról nehéz általános bevezetőt írni sematikus, közhelyes megállapítások nélkül. Ki is hagyjuk a kísérletezést. Mi inkább rögtön itt az első oldalon szabadjára engedjük a személyes, szubjektív vélemények áramlását. Minden utazó a maga módján úti kritikus, és természetesen különbözőképpen éli át Isztambul élményét. Honlapunkon egyáltalán nem akarjuk csak egyetlenegy szemüvegen keresztül láttatni ezt a varázslatos várost. Kérjük, hogy valamennyi fejezetünk bármely részéhez szóljon hozzá, azaz írjon nekünk az utikritika@utikritika.hu e-mail címünkre, ahol repülőjegy, szállodafoglalás, egyéni és csoportos programok lehetőségeiről is tájékozódhat.

Októberi hosszú hétvége (4 éjszaka) Isztambulban - ajánlat

,, Teljesen biztonságban éreztük magunkat. Idegenvezetőink a helyi csoportos túraszervező cég tulajdonosa, valamint egy magyarul nagyon jól beszélő helyi idegenvezető volt. Mindenképpen ajánlanám, hogy egyéni városnézés helyett inkább egy ilyen helyi irodára bízzuk magunkat. Elmondásuk szerint a város azért is nyugodt, mert látható rendőri jelenlét helyett inkább a láthatatlant választották. “Soha nem volt ennyi gesztenyeárus és egyéb utcai árus Isztambulban” - jegyezte meg vezetőnk…Felesleges volt aggódni, Isztambul biztonságos. (Szila, 2017. május) 

Időjárás

Isztambul meglátogatására a legkellemeseb időszak a késő tavasz és a kora ősz. Ilyenkor a legkellemesebb az időjárás a sok gyalogláshoz.

Isztambul időjárása

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett:

  1. A Galata-hídról pecázók sokaságának látványa
  2. A nosztalgia villamossal végig menni az Istiklal Caddesi bevásárló utcán, amelyen hosszasan sétálgatni is élvezetes élmény Isztambulban
  3. Élvezni egy nagyszerű várost, amelynek lenyűgöző múltja és meglepő gyorsasággal fejlődő jelenje van
  4. Komppal átmenni az ázsiai oldalra és sétálni a bájos kisvárosi utcákon
  5. Az érzés, hogy az ember ugyanaznap kétszer is kontinenst vált
  6. Friss halas szendvicset enni este a Besiktas negyed központjában
  7. Elterülni a Sultanahmet valamelyik kávézó teraszának párnáin és teázgatni
  8. Látni Isztambul Beyoglu modern negyedben a jól élő középosztályt
  9. Az Új mecset és a körülötte tapasztalható folytonos nyüzsgés
  10. A fűszerárusok pultjain sorakozó fűszerek pompázatos színvilága

Nem tetszett:

  1. Hogy az európai oldalon alig akad olyan hely, ahol ne lenne folyamatosan dübörgő forgalmi zaj
  2. Nagyon nehéz feladat átkelni az úttesten Isztambulban
  3. A hosszas séták folyamán szennyes levegőt kell beszívni
  4. Van jó néhány simlis taxis
  5. A Nagy Bazár 20 perc után unalmassá válik a sok egyforma portékát árusító boltjával és a fásult arcú kereskedőkkel (Szila ellenvéleménye: csak mosolygó kereskedőkkel találkoztunk, akik nem erőszakoskodtak, mint Tunéziában vagy Egyiptomban, pózoltak a fotókhoz, sőt, ők kérték, hogy fényképezzem már le a standját, mert olyan büszke rá!

  6. Kevés a zöld terület (bár ez pozitív irányban változik)
  7. Az isztambuli régi szép műemlék házak és a szép modern épületek mellett rengeteg a szürke, érdektelen építmény (Szila ellenvéleménye: ez sem tűnt így. Mindenki folyamatosan ledöbbent, hogy mennyire gyönyörű házak vannak. Valóban eklektikus a mix jónéhány kerületben, de szerintem ettől csak izgalmasabb a városkép.)

  8. A szőnyegárusok nem óhajtják megérteni, hogy nem minden turista akar szőnyeget gyömöszölni a bőröndjébe
  9. Sok a szemetes utca Isztambulban (Szla ellenvéleménye: sehol, de tényleg sehol, még az ázsiai rész kevésbé frekventált utcáin sem láttunk annyi szemetet, mint Budapesten.)

  10. Cigiszag mindenhol, minden török férfi dohányzik (Szila ellenvéleménye: ez sem tűnt fel, Görögországhoz képest szinte nem is láttunk dohányzó férfit.)

Vélemények

"A fentiekhez hasonlóan nekem is van Tetszett & Nem tetszett listám, igaz a tetszett részbe én többet raktam:

  1. A Galata híd lábánál lévő halpiacon a halak és a rárepülő madarak sokaságának látványa

  2. A Boszporuszon bejövő nagy luxushajók és az őt kikerülő pici hajók kuszasága

  3. Az egyiptomi fűszerbazár mögötti piac lüktetése

  4. A fagylaltárusok zsonglőrködős produkciója

  5. A Herceg-szigetek nyugalma a lovas kocsikkal, autók nélkül

  6. A baklava árusok kirakata, választéka

  7. Az ékszer- és szőnyegárusok szívélyes vendéglátása az alkudozás során.

  8. A város lüktetése, nagysága, növekedése

  9. A Topkapi parkja

  10. Papírjegy helyett a környezetbarát zsetonos tömegközlekedési "jegy"

és még

  • Elámulni a Kék Mecset ezerféle kékjén

  • Beleharapni egy frissen sütött halas dönerbe a Galata halpiacon

  • Végig kóstolni az egyiptomi fűszerbazárt

  • Alkudozni egy szőnyegért, ami többórás program, ételt s italt az eladó állja

  • Török teát kapni kedvességből

  • Beleszippantani egy almaillatú vízipipába

  • Megcsodálni a Topkapi kincses gazdagságát

Ami nem tetszett:

  1. Zsúfoltság a villamoson reptértől a városig

  2. Nincs köztéri kuka a városban

  3. A törökök nyomulása a magyar lányokra

  4. A sok lefárasztó alkudozás

  5. A levágott kecske- és birkafejek a húsboltok kirakatában

  6. Az árusok erőszakossága női szemmel

  7. A palackos víz íztelensége

  8. A kávé erőssége

  9. A sorban állás szabályainak teljes ismeretlensége

  10. A zsíros kaják hiánya

Nos, ennyi.

(Tomi és felesége, 2012)



,, Tetszett:

1. Virág és szépen nyírt sövények-fák-bokrok mindenhol. Tisztaság az utcákon, az új építésű autópályák, azok betonfalai és a terek is zöldfelületekkel fedettek (első benyomásra közelebb állnak Svájchoz, mint mi).

2. Hatalmas új házak, rengeteg építkezés, mindegyik körül sok-sok fa és zöldterület.

3. Hagia Sophia - lenyűgözően hatalmas templom, ami 1500 éve ott áll, ahol. Ráadásul egyszerre szent hely a keresztények és a muzulmánok számára. Csodálatos, hogy ennyi évszázadon keresztül megmaradt eredeti szépségében. A hódító oszmánok egyszerűen csak lefestették az eredeti mozaikos szentképeket (mert az iszlámban tilos az emberábrázolás a templomokban), amit később, amikor megépült a Kék Mecset a tér túloldalán, egyszerűen lemostak, és a templomból múzeumot csináltak.

4. Hajókirándulás a Boszporuszon - gyönyörű kilátás a környező dombokra, valamint remek látvány a parti luxusvillák és szórakozóhelyek sokasága

5. Pierre Loti francia költő (aki annyira megszerette Törökországot, hogy odaköltözött Istanbulba és török ruhákban járt) kedvenc kávézója egy dombtetőn, ahol szénnel fűtött tűzhelyen főzik a kávét, és a teraszról pompás kilátás nyílik a városra.

6. Érdemes valamelyik irányba a drótkötélpályás felvonót választani. Bár fotózni nem nagyon lehet, mert az ablakok kicsit maszatosak, de a kilátás és maga az élmény remek.

7. Szinte minden parkban szuper játszóterek vannak. Az egész város telis-tele van modern és színes játszóterekkel, amit láthatóan használtak is a családok. Ezek is mind tiszták és rendezettek.

8. Imádtam, ahogy az ókori római vízvezeték és a városfal egyszerűen csak "bele lett dolgozva” a jelenlegi élő városba. Nem múzeum, nincs elkerítve, egyszerűen csak mellé, fölé és köré építették az új házakat.

9. Topkapi palota - hatalmas!!!! Majdnem egész napos program lett belőle… önállóan is felfedezhető. Különlegessége, hogy valóban hosszú évszázadokon keresztül lakott benne az éppen aktuális szultán és udvartartása. Minden funkcionális, minden praktikus. Érdekes volt látni a háremhez tartozó külső “infinity pool”-t, ahonnan remek kilátás nyílt a városra, és amihez rossz idő esetére egy beltéri medence is tartozott.

10. Sky Bar az Intercontinental Hotel tetején (Taksim térnél). Igazi 5 csillagos élmény - kényelmes fotelok, székek, automatikusan felszolgált ropogtatnivalók az italok mellé, lélegzetellállító kilátás 24o fokos panorámával, a pirossal megvilágított Boszporusz-híd, mindez teljesen megfizethető áron (egy pohár csapolt EFES sör 24 líra, egy korsó 36). Péntek-szombat este esélytelen a bejutás, mert ide jár mindenki, aki számít Istanbulban, és közönséges halandót nem engednek fel :-).

11. Közlekedési kultúra. Dugó van, első ránézésre össze-vissza mennek az autók. De csak aprókat dudálnak, ilyen “hahó, figyelj, most én itt jövök” jelleggel. Semmi Budapesten megszokott anyázás-kiabálás. Még taxisból is csak nyugodtat láttunk.

12. Szűztorony az ázsiai oldalon. Már a kishajón való odajutás is kalandos - szerencsére kb öt perc, de azt általában viharos vízben hánykolódva teszi meg a hajó. Van egy kávézó-étterem a toronyban, ahol muszáj megkóstolni a chocholate lava-cake nevű desszertet. A helyi szakács díjnyertes kreációja és egyszerűen mennyei. De komolyan. Még az is megette a csoportból, aki nem is szereti az édességet.

Nem tetszett:

1. Autós közlekedés - a csoportunk kisbusza szinte folyamatosan dugóban állt, néhány száz métert is majdnem egy órán át tettünk meg. A végén már inkább gyalogoltunk, ahol lehetett.

(Szila, 2017)


"Nekem nagyon bejött Isztambul, bármikor szívesen visszamennék, ennyire természetesen még sehol se éreztem magam. Az emberek miatt, és minden percben biztonságban éreztem magam, pedig iszonyat tömegek mozognak az utcán. Mégis nagyszerű a város lüktetésében lenni, a legeldugottabb helyi kávézókba beülni. A legjobban a gasztronómia tetszett. Igazi kulináris élmény Isztambul, bátran lehet mindenfélét enni. Még a legegyszerűbb simit (helyi péksüti) is, mert isteni finom! A török almateával nem lehet betelni, de a török pizzának nevezett pita bread is csodás volt, valamint a különböző pisztáciás apró sütik.

Egyedül a szállodával voltak gondjaink. Szigetelés nem nagyon van az egyszerűbb kategóriás városi szállodákban. A mienk pont az orosz negyedben volt, ami tele volt diszkóval meg szórakozóhellyel, így ez zavarta az éjszakai alvást, még a 9. emeleten is hallottuk csukott ajtónál a zenét. Ha 3 csillagos városi hotelt választanak, akkor füldugó javallott. Egyszerű, olcsó, városközponti hotelt kerestünk. Olcsó volt és valóban központi, csak gyalogoltunk, buszra/villamosra/taxiba nem is ültünk, tényleg minden közel volt. A reggeli választéka elég gyatra volt, de hát ilyen városban ki akar egyáltalán a hotelben reggelizni?

A közbiztonság nagyon jó, semmi atrocitás nem ért minket, a bazárban inkább örültek a magyar szónak. Ami a legjobb, hogy kéregetőt nem is láttunk, se hontalant az egész városban, mindenki valamit próbál eladni, vagy cipőt pucol pénzért, de nem nyomulósak, mint pl. az egyiptomi vagy tunéziai bazárosok. Közlekedni csak gyalog tettük, de taxival / autóval nem is érdemes, állandóak a városban a dugók, meg elég sajátos vezetési módjuk van. A közlekedési lámpák jól működnek, de se a gyalogosok, se az autósok nemigen figyelnek rájuk, így érdemes a tömeggel együtt, valóban körültekintően átmenni szélesebb, forgalmasabb utakon. Sok a motoros, akik merészen manővereznek, érdemes észben tartani ezt is.

Az isztambuli emberek kedvesek, nem tolakodóak, aki nem a turizmusból él, az nem is nagyon figyel a körülötte mászkálókra. Gyalogosan tényleg azok induljanak el várost nézni, kószálni, akik jó túrázók, mert elég dimbes-dombos a város, néha kemény emelkedőket kell megtenni. Utcán is lehet nyugodtan váltani pénzt, a szállodákban sokkal rosszabb árfolyam lehet csak. És az utcai váltók is biztonságosak. A Kék mecset megtekintése nem tart sokáig, tehát arra nem kell sok időt számolni, az Ayia Sofia már inkább, mivel az múzeumként működik már és nem mecsetként. A Galata-toronyba nagyon jó volt felmenni, onnan szép látvány tárul elénk, érdemes a Galata-hidat választani az átkeléshez, és a lenti részen végigmenni az étteremsoron.

Nagyon izgalmas volt az Elsüllyedt Palota, ide érdemes plusz egy pulóvert eltenni, elég hideg van. A bazározás hosszú idő, mindent végignézni, mindenhol alkudozni. Az egyiptomi / fűszer bazár kötelező mindenkinek, aki a teák és fűszerek szerelmesei. Érdemes egy-egy kisebb városi mecsetnél (vagy mondjuk a kikötőnél lévő Yeni Cami-nál) megvárni egy közös imát, és megnézni a helyiek szokásait, ahogy a mecsetbe készülődnek. Isztambulban rengeteg szocio-kulturális élmény éri az embert. Érdemes néha csak leülni egy forgalmasabb téren és figyelni az embereket. Érdemes eltévedni az utcákban az Ayia Sofia környékén, nagy varázslatos hangulatuk van a kis szűk utcáknak, meg itt lehet igazán meglesni a helyieket. Van egy nagyon hangulatos kávézó az Ayia Sofia mögött, a Gülhane sur Cafe, ajánlom mindenkinek, hogy itt egy kicsit megpihenjen. Megéri szemtelenül alkudozni a bazárban. Vettünk teáskészletet, amit 40 líráért akartak adni, mi elhoztuk 10 líráért." (Gabi, 2011)


"Nekem Isztambulhoz gyermekkori emlékek is kötnek, így közel húsz év távlatából visszatérni oda, nagyon nagy élmény volt. Semmire sem emlékeztem, mert 3-tól 5 éves koromig laktam ott, de amikor az érkezésünk után meghallottam az első imára hívást, bizony elkezdtek potyogni a könnyeim. Alapvetően bulizni mentünk ki a barátaimmal, a város tökéletesen megfelelt minden elvárásunknak. Nekem nagyon tetszett az egész város, a maga gyönyörű épületeivel és koszos gettós részeivel is. Isztambulon tükröződik a kultúrák találkozása, és ezek az éles kontrasztok nekem nagyon tetszenek. Mind az épületekben, mind az emberekben, mind a mentalitásban.

A Galata torony környékén volt a szállásunk. Az egész Galata negyed számomra sokkal érdekesebb volt, mint a Fatih városrész a sok híres látnivalóval. Az utcák hangulata, a sok kis lokál, macskakő, kosz és a helyiek barátságossága engem meggyőzött. Mondjuk, sokat számít, hogy hatan meneteltünk mindenhova, nem nagyon mertek belénk kötni. Azt aláírom, hogy egyedül nőként ezt a városrészt kihagytam volna, de így pont ez vált a kedvencemmé. Ami még nagyon tetszett, az egy éjszakai hajókázás volt. Egyszerűen odamentünk egy helyi halászhoz, akinek egy kb. 10 személyes csónakja volt és potom árat kialkudva elvitt minket egy éjszakai hajózásra. Vittünk neki egy kis italt, jól összebarátkoztunk, ordított a török popkultúra java a rádióból és jóval több ideig vitt minket, mint amennyiben megállapodtunk. Nem nagyon akadt problémánk, 5 nap aktív városnézés és éjszakai dorbézolás mellett egyszerűen nem engedtük, hogy bármin is felkapjuk a vizet, a kellemetlenségeket vagy kényelmetlenségeket (pl. higiénia akár a szálláson, akár bárhol) betudtuk a hely varázsának. Nem érdekelt nagyon, hogy a pottyantós wc fölé van felszerelve a zuhanyrózsa a szálláson.

Mi hostelben aludtunk. Külföldön nem vagyok hajlandó vagyonokat elkölteni szállásra, mert az aktív pihenés híve vagyok, nekem egy hálózsák teljesen megfelel arra a pár órára, amit alvással töltök. Az egész szállásunk olcsóbban kijött 5 napra, mint ha Budapesten vennék egy heti BKV bérletet. Olyan is volt. Sötét, lelakott, de volt tiszta ágynemű és külön szobát kaptunk (nem azt fizettük). Volt a szálláson egy közös emelet, ahol szőnyegeket terítettek a földre, ingyen ihattunk teát és fillérekért lehetett vízipipázni. Ott megismerkedtünk egy rakás fiatallal, akik utána sok jó tanácsot adtak Isztambullal kapcsolatban. Tehát mondhatom, hogy végeredményben pont ilyen szállást kerestünk. Tudtuk, hogy ennyi pénzért maximum ez lehet a minőség - viszont arra mi sem számítottunk, hogy a szomszéd borbély és a zöldséges minden reggel meghív minket, hogy költsük el velük a reggelijüket. Egy petákot sem voltak hajlandóak elfogadni, szóval, egyik nap mindannyian vágattunk a borbélynál 3 centit a hajunkból és vettünk a zöldségesnél paradicsomot, csak hogy valamivel viszonozhassuk a kedves vendéglátást.

Én mindenképpen ajánlom minden Isztambulba készülőnek, hogy nem kell vinni a nagyitól örökölt Herendi porcelánkészletet is magunkkal, hanem csak a legfontosabbakat. Én speciel féltem tőle, hogy a szálláson nem lesz biztonságban a cuccunk, de legnagyobb meglepetésemre mindig minden a helyén volt. A városban azért, ahogy esteledik, úgy gyűlnek ki a rossz arcú figurák az utcákra. Igazából lehet, hogy ártalmatlanok, de azért jobb tartani tőlük. Nekem a bevált módszerem a jó öreg "hasitasi", igaz roppant bénán néz ki, de az irataim, pénzem, kulcsom és mobilom elfér benne, így engem eddig nem találtak meg. Ha kézitáskát használnék, ott Isztambulban biztos letépték volna rólam. A közlekedéssel kapcsolatban annyi, hogy a mi általunk bejárt útvonalon végig tudtuk használni a villamosokat és a kompokat. Más eszközt nem vettünk igénybe, viszont ezekkel meg voltunk elégedve.

A legbarátságosabb nép, akikkel valaha találkoztam. A nők nagy része utált, és ezt nem is rejtették véka alá, de ezen nem is csodálkoztam a rövidnadrágomban és az Efess-szel a kezemben. Viszont a férfiak és a vendéglátóhelyek alkalmazottai mind nagyon kedvesek voltak. Volt, aki persze megpróbált túl kedves lenni, de gyorsan meggondolta magát a kemény visszautasítás után. Azt még észrevettem, hogy ha pl. a bazárban egy kicsit is lelassítunk valami portéka mellett, el vagyunk veszve, mert a kofa addig nem hagy békén, amíg nem veszünk valamit. Nekünk ez sem okozott gondot, nagyon mosolyogtunk, integettünk és bólogattunk nekik, miközben méteres lépésekkel haladtunk hátrafelé. Ez a módszer elég jól bevált. Mondjuk, ha egy dolgot ki kell, hogy emeljek, ami nem annyira szimpatikus, az a köpködés. Ez mindenhol van, itthon is, de ott kint hatványozottan sokan köpködnek az utcán... elég gusztustalan...

Nekem a kedvencem a sós joghurt, mindenhez tudnám inni. Persze a sör, a vízipipa is szuper volt. Az ételekről nem is kezdek el beszélni, mert minden ízlett. Ettünk dönert, ami tényleg döner, és ettünk sokszemélyes haltálat is a halpiacon, ami egyszerűen mennyei volt. Minden mozgó árus úgy néz ki, mintha a debreceni virágkarneválról gurult volna oda, mert mindegyiken 1 tonna friss idényzöldség lóg, amit tömnek a húsok/halak mellé. Az összes illat, a baklava, a pisztácia, és a török tea…hát érdemes kimenni, mert nem lehet nagyon leírni szavakkal.

Nedves törlőkendő mindenképpen legyen velünk a városban. A halpiacot kötelező megnézni, és mindenképpen érdemes beülni az egyik halpiaci étterembe egy friss halebédre. A birkahúsból készült ételeket érdemes kerülni, mert nagyon odavághatja az ember gyomrát a faggyú. Sört az utcán inkább csak újságpapírba csomagolva igyunk (ez nagyjából minden árusnál van, méretre vágva (!)). A nagyon vicces fagyis bácsikat több méterről szemléljük meg, nevessünk rajtuk, aztán NE vásároljunk tőlük fagyit, mert egyszerűen ehetetlen. Valami vaníliás, nyúlós massza, amitől a magyar ember kapásból rosszul lesz. Viszont a bureket (túrós) kóstoljuk meg, mindenképpen sós joghurttal, amihez egyszerűen kérjünk egy szívószálat és nyomjuk a fedőjébe, így nem fog kifolyni mindenünkre és még menő is. Ne szálljunk be taxiba (bár mi meg sem próbáltuk, de figyelmeztettek minket, hogy vigyázzunk). Soha ne fogadjuk el egy újdonsült török ismerős ajánlatát, arra vonatkozóan, hogy elvisz minket valamelyik este bulizni, megmutatja a jó helyeket. Le van szépen neki beszélve a hely tulajával, hogy milyen úton-módon vágjanak át, és ebből ő is szép jutalékot kap. A túlzott barátságosság legyen intő jel.

A dzsámikra, minaretekre, mecsetekre érdemes időt szentelni, bár én rajongok az ilyen típusú épületekért, szóval elfogult vagyok. A halpiac kötelező, és a bazár is állítólag. Erről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert nekünk sikerült odaérni a zárásra, be sem engedtek. Így utólag nem bánom, mert annyira hatalmas, hogy elvett volna rengeteg időt a többi látnivalótól. Mindenképpen megéri kivárni a sort és felmenni a Galata-toronyba. Lélegzetelállító a látvány az egész városra. A Topkapi kert is megér pár órát. Ahogy észrevettem, ez Isztambul Margit-szigete. Ide járnak ki pihenni a helyiek. Nagyon kulturált, nagyon rendezett, nagyon zöld és nagyon nyugis, annak ellenére is, hogy kis millióan vannak kint mindig. Érdemes a Besiktas városrész tengerparti szórakozóhelyeire beülni egy jó ostáblázásra, tea és vízipipa mellett. Nekem nagyon tetszett, hogy minden helyen lehetett kérni társasjátékot, kártyát. Nekem pl. a dervistánc csalódást okozott, azt hittem, hogy ez látványosabb. Elismerem, én kettőt sem tudnék pörögni ebben a formátumban, de nézni rettentő unalmas és émelyítő. A kiemelt látványosságok közül egyik sem okozott csalódást, mindegyik méltó a hírnevéhez (Ayasofya, Kék Mecset stb.)

A fent említett hajókázás elég spéci, nem érdemes befizetni nagy cégekhez, elég egy szimpatikus helyi halász és sokkal olcsóbban megúszhatjuk az éjszakai városnézést. Érdemes pofátlanul alkudni, nekünk elég volt szépen mosolyogni, és nagyjából mindent ingyen megkaptunk, csak szerették, ha mesélünk a helyzetről „Magyarisztánban”, ez pedig a megspórolt összegek fényében igen csekély ellenszolgáltatás." (Bibi, 2012)


"Tetszett, de nem az a város, ahová szeretnék mielőbb visszamenni. Az óvárosi negyedben zsúfoltnak, koszosnak éreztem a várost, és az emberek elég erőszakosan tolakodtak a villamoson, az utcákon. Kifejezetten zavart az érezhető férfiuralom, túlzottan dominánsak. A Taksim rész nekem sokkal jobban tetszett, fiataloknak azt javasolnám, hogy ott lakjanak, és onnan menjenek át többször a Kék Mecset környékére. A Taksim tájékán több kiülős, fiatalos bárt láttam, nemzetközi márkás üzleteket és rendezettebbnek, modernebbnek tűnt. A Török Riviérán többször voltam már és nekem az sokkal inkább volt európai, ott jobban éreztem magam. A fiatalok kedvesek, a vendéglőkben nagyon közvetlenek és figyelmesek a helyiek, de az átlag ember nem nagyon kommunikált velünk.

A 4 csillagos Perlua hotelben laktunk és nagyon helyes kis butik hotel, egy utcasaroknyira a Kék Mecsettől. A reggeli elég gyenge 4* - hoz képest, de arra is gondoltak, hogy a hajnali transzfernél is kapjunk egy szendvicset. Maga az utca, tipikus szűkös, koszos utca, de ahogy leér az ember a térhez ott az a tágas, tiszta tér nagyon szép, főleg este. A reptérről könnyen be lehet jutni vonat és metróval, elsőre kicsit sokkhatás lehet becsöppenni a való világba, de lehet, hogy van, aki pont ezt szereti, és máris magáénak érzi a várost. Közbiztonság jónak tűnt, ketten voltunk lányok és nem jutott eszünkbe, hogy félni kéne. Talán a Nagy Bazárnál picit, mert már zártak és nem volt könnyű kitalálni belőle, ráadásul elég erőszakosan tukmálták az árukat és megsértődtek, ha alacsony árat mondtunk. A Boszporuszon hajóztunk (az nagyon szép volt), hopp on hopp off buszra érdemes befizetni és alkudni kell, mert végül mi például gyerekjeggyel utaztunk." (Zsuzska, 2012)


"A város maga nagyon tetszett. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, októberben voltunk, folyamatosan esett az eső és nagyon hideg szél fújt, ez nehezítette a városnézést. Nagyon élveztük a kilátást a Galata toronyból, tetszettek a Dzsámik, a helyiek közvetlen és kedves magatartása. Egyszer vallási szertartáson is részt vettünk nézőként, nagyon érdekes volt. Tetszett a fűszerbazár, a halpiac, és a kikötői rész. A Topkapi szerájnál és az Hagia Sophiánál hatalmas sorra kell számítani. A Topkapit nem vártuk végig, az Hagia Sofiába a hosszú sor ellenére hamar bejutottunk. Az utóbbi meglátogatásakor érdemes felmenni a galéria részre. A nagy bazárban vagy a fűszerbazárban sok időt tölt az ember, de érdemes is rászánni az időt.

Belvároshoz /Sultanahmet negyed/ közeli hotelt kerestünk, ami árban is kedvező. Végül is az Hagia Sofia és a Kék mecset villamossal volt elérhető, a nagy bazár viszont fölöttünk volt pár utcával. A hotel egyszerűbb volt, mint amit egy három csillagostól vártam, de elfogadható volt. /May hotel/. Viszont kifőzdék voltak mindenhol a környéken, ahol nagyon finomakat, olcsón ehettünk. Volt egy pékség is a közelben a vajas lángos szerű lepényük különösen finom volt. Érdemes a nagy bazár alatti területeken /néhány dombos-lejtős utcával lejjebb/ étkezési lehetőség után nézni. Nagyon gusztusosan tálalva, a kirakatba teszik az ételeket. Ugyanolyanok, mint a turisztikai látványosságok környékén, csak sokkal olcsóbb. Ráadásul itt kevesebb a turista, ezért még előzékenyebbek velük. A közlekedés teljesen rendben volt. Van nagyon modern villamosuk, ami a reptértől a nagybazár , az Hagia Sofia érintésével átmegy a Galata hídon a város északi oldaláig. A Boszporusz túloldalán nosztalgia villamos is üzemel. Erre a részre hajóval is át lehet jutni, normál helyi közlekedési árért." (Betti, 2012)


"Nagyon tetszett, gyönyörű város, hatalmas élmény! Az óváros őrzi még az igazi keleti hangulatot, az újvárosi rész már nagyon modern. Ha visszamennék, akkor is itt foglalnék szállást, minden nevezetesség szinte csak gyalog gyorsan megközelíthető. Ezeknél az óvárosi szállodáknál tudni kell, hogy a szobák nagyon kicsik. A közbiztonság jó, az óvárosban nyugodtan lehet késő este is sétálgatni, nem ért minket semmi atrocitás. Az isztambuli emberek nagyon segítőkészek kedvesek, néha talán túlságosan is, mert amikor nem tudják a választ, akkor is mindenképpen segíteni akarnak, és ezzel csak összezavarják a tájékozatlan turistát.

A repülőtérről nem érdemes taxizni, mert metróval villamossal nagyon könnyen, gyorsan, olcsón be lehet jutni az óvárosba. A tömegközlekedés nagyon jó, és így taxizni a városon belül sem nagyon érdemes. Tudom, hogy a Nagy Bazár sokak kedvence, de nekem, nem nagyon jött be! Én egy autentikusabb piacra számítottam, ezzel szemben egy szinte kínai piacot kaptam olcsó hamisítványokkal. Nagyon tetszett az Hagia Sofia, a Kék mecset, Topkapi Palota, Dolmabahce palota, minden... Nagyon izgalmas a Yerebatan ciszterna, ami egy óriási föld alatti víztározó volt, ma látogatható.

Érdemes elhajózni a Herceg-szigetekre. (kb. 1 óra) Isztambul Rózsadombja lehetett régen, nagyon sok oszmán stílusban épített fa villa található itt. Igaz ezek egy része eléggé elhanyagolt és romos, de nagyon sokat szépen felújítottak, rendbe hoztak már és ez a felújítás folyamatosan zajlik. A szigeteken nem lehet autóval közlekedni, csak szamárral és kocsival. Amikor kiköt egy hajó, a kocsik jönnek folyamatosan, és miután megalkudsz az árban (ha csak ketten vagytok, össze lehet állni egy idegen párral) már indulhat is a szó szerint száguldás a dimbes-dombos szigeten az ódon favillák és kolostorok között! A szigeteken egyébként strandolni is lehet, ha valaki nem szeretne kirándulni!" (Judit, 2011)


"Nehéz megpróbáltatásként éltem meg Isztambulban, hogy folyton valaki valamit rám akart tukmálni. Amikor először valaki megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, még őszintén azt hittem, hogy lám egy kíváncsiskodó, a közérzetemet szívén viselő ember szólított meg. Aztán kiderült, hogy valami étterembe akar beterelni engem. A csúcs az volt, amikor valaki megkérdezte tőlem barátságosan, hogy van-e gyerekem. Amikor megmondtam, hogy egyelőre még nincs, rögtön elkezdett engem vehemensen rábeszélni, hogy vegyek olcsó, török Viagrát!”. (Tibor, 2011)


"Szerintem, hülyeség az isztambuli programot teletömni múzeumokkal, turistás nevezetességekkel. Rendben az ember nem hagyja ki a Kék Mecsetet, a Hagia Sophia-t, a Galata-tornyot, a bazárokat, de amúgy Isztambul lényege a mai, lüktető élete, az érdekesebbnél érdekesebb negyedek, utcajelenetek. A Besiktas negyed az csúcs! Röhejes, hogy elmegy a magyar turista Isztambulba és lelkesen megy kultúrálódni, minden történelmi dolgot figyelmesen végighallgatni, itthon meg egész év alatt egyszer sem tenné be a lábát a Nemzeti Galériába vagy az Operába. Hogy néz az ki, hogy van ideje megnézni a középszerű Dolmabahce palotát, itthon meg még nem volt egyszer sem turistaként a százszor szebb Parlamentben?” (Peti, 2011)


"Nekem nagyon bejött Isztambul a hangulatos kis utcácskáival, a kiülős, lampionos éttermeivel, a mecsetek szívet melengető kupoláival és a müezzinnel, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy nagyon nem. Én igen. A Hotel Perulában laktunk. Jó az ár is meg az elhelyezkedés is. A repülőtérről a városba tömegközlekedéssel bejutni időigényes, de nagyon egyszerű. Barátságosak a helyiek. Aki már kicsit szokott az alkudozáshoz és játéknak tekinti, illetve laza és könnyed, az nagyon jól fogja ott érezni magát. Az étteremben egyfolytában viccelődnek a felszolgálók. Érdemes nagy sorokra számítani a látnivalóknál. A Rüstem Pasha dzsámi nagyon tetszett. Hop-on Hop off van ott is és jó ötlet. 3 útvonal van, mint Budapesten. Kiváltja az egyéb közlekedési eszközöket.” (Lia, 2011)


"Tetszett az egész város keleties hangulata európai behatással. A régió legeurópaibb városa, mégis őrzik a hagyományokat. Tetszett az atmoszféra, az emberek, a Boszporusz, a városnézéshez hangaláfestésként az imára hívás, az ízek, színek, az egész hangulat. A közeli szigetekre érdemes kirándulást tenni, de csak ha van rá idő, mert egy egész napot rá kell szánni. Én a Büyükada-ra hajóztam át, egy nagyon hangulatos sziget, ahova autók nem is mehetnek be, ezért mindenki biciklit vagy tandemet bérel, de lovas kocsira is lehet szállni. A kikötő turistásabb, sok étteremmel és kávézóval, de a sziget "hátulja" már elhagyatottabb, nem mindenki teker el odáig (hegynek fel-hegynek le, úgyhogy sportosabbaknak ajánlom). Sok török turista is ide utazik hétvégén, ezért hétköznapokon kevésbé nyüzsis a hely. A helyiek többnyire barátságosak, és a turistás helyeken általában beszélnek nyelveket is, viszont néha nehéz levakarni az árusokat, és ha meglátják, hogy a vevő turista, szeretnek szépen rápakolni az árakra. Rutinos alkudozók előnyben! Tanácsom az utazóknak: Mindenképp kényelmes cipő, és a mecsetekhez megfelelő ruházat. A nagy bazárba akkor is kötelező bemenni, ha nem akarunk semmit sem venni; nagyon különleges hangulata van.

A Taksim tér számomra nem volt semmilyen, akár ki is hagyható. A Kék mecsetben rengeteg a turista, egymást lökdösik, kicsit kiábrándító, de mégis kötelező látnivaló. Kellemes élmény, illetve hasonlóra számítottam minden más látványosság esetében. Ha van idő, érdemes egy rövid hajótúrát tenni a Boszporuszon, és mindenképpen érdemes átmenni az ázsiai oldalra is. Érdemes felmenni a Galata toronyba, mert nagyon szép a panoráma onnan! Sajnos általában jó kis sor van a toronynál, úgyhogy a szervezésnél erre is kell időt számolni. Ha valaki megteheti, üljön be az étterembe is és vacsorázzon a naplementében. A környéken sok helyes kis bolt van, hangulatos kávézókkal. Keressétek a Molly's Café-t a Camekan Sokak (utca)-ban, amit egy kedves kanadai hölgy üzemeltet, és a belső teraszán toszkán hangulattal vár. Kultúrák találkozása :) A Galata híd alatt rengeteg étterem és bár található, nagyon hangulatos. Sok helyen vízipipát is lehet bérelni, vagy meccset nézni a tévén." (Zsófi, 2011)


"Nagyon tetszett, a hangulat, a kultúra, az emberek, a légkör! Nagyon barátságosak, a műemlékek és a történelem lenyűgöző. Tetszett a tengerpart, az emberek lazasága, ugyanakkor egy teljesen más kultúra! a fűszeres ételek, a tejföl, az utcai árusok, és nem utolsó sorban a török kávé! Hát ketten lányok utaztunk először, úgy egy kicsit azért merész, a helyiek furcsán néznek, próbálkoznak, beszólogatnak. A szállodák színvonala azért nagyon nem európai, a stílus is szörnyű, giccses, nagyon más, mint amihez Európában hozzászoktunk! Minimum egy csillagot le kell vonni, a reggeli is nagyon szegényes mindenhol és egyszerű! A felvágottjuk pedig ehetetlen! A közlekedés abszolút biztonságos, vonat, metró, taxi minden használható! Annyi, hogy nagyon nagy dugók vannak délutánonként, egyszer 3 órába került átjutnom az európai oldalról az ázsiai oldalra! Mi ízlett a legjobban? Minden: a halak, a saláták. A kenyerüket nagyon szeretem. Nagyon sok a látnivaló, és nagyon változatos város. Mint turista először csakis a Sultanahmet részbe mennék, ott séta távolságra szinte minden bejárható! A Boszporusz nagyon tetszett, hajózni érdemes, Kék mecset, Aya Sofia, Topkapi ezekre nagyon sok órát kell szánni." (Petra, 2011)


"Minden látnivaló reggel 9-től este 7-ig van nyitva még akkor is, ha kint, az utcán korábbi zárórát jeleznek. A vaskosabb belépti díjak (Aya Sofya, Topkapi) 20 lírásak (de meg is érik a pénzüket), egy 2 órás Boszporusz-hajóút (hosszabbra nem érdemes menni) 15 líra, a Régészeti Múzeum és a legjobb kilátást nyújtó Galata-toronyba felvivő lift (sportosak kihagyhatják, de vigyázat, mert 7 emelet!) 10 líra. A Nagy Bazár és a mecsetek ingyenesek. Közlekedni automatákból beszerezhető másfél lírás zsetonokkal lehet, melyeket a megálló újabb, bejárati automatája elnyel; ellenőrök nincsenek. Általában számítsunk arra, hogy Isztambul a magyar ember számára szokatlanul dimbes-dombos, s így örökké mászni és ereszkedni kell! Az emberek sokkal udvariasabbak, figyelmesebbek, kedvesebbek, általában emberibbek a magyaroknál, pl. átadják a helyet a villamoson a rászorulóknak. A mindenhová beinvitáló kereskedők könnyen elháríthatóak. Sokan tudnak pár szót magyarul, lépten-nyomon fölismerik a beszédünket." (Laci, 2010)


"Itt élek Isztambulban és persze sokkal mélyebben látok bele az itteni valóságba, mint a fenti vélemények megfogalmazói, akik mind rövid időre jöttek, turistáskodtak, az Óvárosban szálltak meg. Nem is vitatkozom az általuk tapasztaltakkal, hiszen régebben nekem is hasonló élményeim voltak itt turistaként. A vélemények írói kicsit rózsaszínben, szabadnak festették le a várost, valami keleti multikulti ékszerdobozként. Turistaként nekem is ilyen volt az Isztambul-képem, de aztán persze a hosszabb itt töltött idő folyamán ezt az élet nem igazolta. Az Óváros az nem Isztambul, sőt igazából a Taksim és az Istiklal sem tükrözi hűen az egész metropolis igazi arcát. Két teljesen ellentétes világ és még ezen túl 1001 más arca is van ennek a városnak. Szeretnék kommentálni néhány dolgot a fenti véleményekből.

Nem tetszik az úti kritikusnak az, hogy nincs köztéri kuka a városban. Válaszom: A város bizonyos részein valóban nincs, mert félnek a kukába rejtett bombáktól, pokolgépektől. Az istiklal Caddesi-n ne is keressünk kukát, az Óvárosban sem érdemes. Az egyik kommentelő pedig azt írta, hogy kéregetőt, hontalant nem is látott az egész városban. Válaszom: Vannak itt is hajléktalanok és koldusok, csak nem annyira szem előtt, mint pl. Budapesten. Itt mindenre rámondják, hogy ,,Viagra", még a baklavára is. Tény, hogy a patikákban válogatás nélkül lehet mindent recept nélkül venni." (Andi, 2012)


"Keveredik Ázsia és Európa. Szép és modern épületeket szakítja meg egy-egy romos. Vagy fordítva. Német minőségű utcák, járdák, majd macskaköves koszos kis mellékutcák. Azt látni, hogy nincsenek nagy áruházak ezeken a részeken. Kis boltok, üzletek, és mindenféle szolgáltatások. Rengeteg étterem. (Péter, 2015)


Tanácsok, amik nekünk jól jöttek volna:

  • Mindig vigyük magunkkal az útleveleket, mert sok helyen olcsóbb a belépő, ha EU tagországból érkezik az ember, vagy ha tudja igazolni, hogy a gyerek 12 alatt van.

  • Mi kell váltani az Isztambul kártyát, mert jóval olcsóbb és egyszerűbb vele a közlekedés. A kártyát a Galata híd két partján lehet beszerezni.

  • Villamossal a legfontosabb látnivalók könnyen elérhetőek.

  • Keressék fel az ázsiai részen a Ciya Sofrasi nevű éttermet (nem a vele szemben lévő Ciya Kebabot!) fantasztikus, nem drága és foglalni sem kell. Amúgy bármilyen egyszerűbb kebab haus-ba beültünk, igazán finomakat ettünk!

  • Ha Mecseteket akarnak látogatni nőknek kendő, hosszú ujjú, férfiaknak hosszú nadrág.

  • Olvassanak blogokat Isztambulról

  • A Nagy bazárban és a Fűszerbazárban és általában az egész Sultanhamet negyedben csak turista holmik vannak nagyon drágán, érdemesebb felkeresni Chiangariban, vagy Kaddikölyben a kisebb piacokat, ill. a fiatal török designerek boltjait.

(Vista-utazó, 2015)


"Nyüzsgő nagyváros, rengeteg történelmi látnivaló. Az emberek kedvesek, segítőkészek, kifejezetten szeretik a magyarokat. A város tiszta, jól szervezett, jó a közlekedés, és majdnem mindenki beszél angolul. 5 nap nagyjából elég a történelmi városrészek felfedezéséhez, de érdemes átmenni az ázsiai részre, illetve az Aranyszarv öböl másik partjára is a modern Isztambulba. Ezekről a városrészekről kissé kevés az információ. Utazásunk pont Ramadan idejére esett, érdekes volt megfigyelni a helyi szokásokat, attól már kevésbé voltunk lelkesek, hogy minden nap hajnali 3-kor ébresztették a hívekeket dobokkal, vagy a müezzin énekével a korai reggelihez." (2015)



Összességében remek benyomást tett rám a város. Korábban már kétszer jártam Törökországban, de sajnos a média rossz hírei engem is kicsit “megijesztettek”, így Isztambultól kicsit tartottam. Azt hittem, más lesz, mint a bodrumi vagy a tengerparti régió. Nem más. Ugyanúgy épül-szépül, a török emberek ugyanúgy kedvesek és barátságosak, az ételek finomak a helyi éttermekben, ajánlom a Pamukkale-i vörösbort.

Ja, és ha esetleg nektek is új lenne: Erdogan nevében a g-t nem ejtik, tehát Erdoan. És a tulipán Törökországból származik." (Szila, Vista Allee, 2017)

Olvasmányos linkek

"Rendezett, tiszta utcák, jól tervezett közösségi tereket, amikből árad az életöröm, energikusság. Lenyűgöző tempó. Még a döner kebabot is úgy vágja a sarki kebabos fiú, hogy látszik: tökéletesen benne él az adott pillanatban és a legjobbat akarja kihozni belőle. Üdítő, optimista, és könnyed hozzáállás, ami átjön mindenen. Szóval, aki kizárólag a szegény, keleti tesó romantikáját keresi, az nagyot fog nézni. Mert a régi hangulatok megvannak, de teljesen újraértelmezte őket a 21. század. Az ultradizájn kávézó szépen megfér a hagyományos, vizipipás teakert szomszédságában. A Nagy Bazárban pedig bájosan él egymás mellett az ősgagyi és az elképesztő minőség." forrás


"Hiába, Isztambul olyan, mint egy hatalmas élőlény: minden része figyel a másikra és összehangoltan mozog. Levente szerint 16 millió lakosa és 8 millió autója küzd meg egymással napról napra, és nem nehéz megérteni, mit is jelent ez. Közel tíz kilométert alig egy óra alatt teszünk csak meg, és bár csak két sávot festettek fel az útra, mi folyamatosan a harmadik, nem létezőben utazunk. Néhány kisebb-nagyobb zökkenő után inkább élvezzük a hullámvasutat, mint félünk, és hangos derültséggel fogadjuk, ha a két, egymással szembe érkező autó csak úgy fér el, ha behajtják visszapillantó tükreiket. Hangos szónak, ökölrázásnak itt nincs helye, csak a duda szól, a haladás mindenki számára sokkal fontosabb." forrás


"A muszlim Isztambul nem túl szégyellős, sőt elég pikáns hagyományokat is megengedő. Szilveszterkor, lehetőleg az éjfélhez legközelebbi időpontban sok isztambuli nő gyorsan átöltözik, és felvesz magára egy kizárólag vadonatúj, vörös bugyit. Ezáltal biztosítják be maguknak, hogy az Újév szerencsésen alakuljon a számukra. Szilveszter előtt a fehérneműboltok kirakataiban előkelő helyekre rakják a vörös fehérneműdarabokat. Érdemes tán a kint szilveszterező magyar lányoknak, hölgyeknek is követni ezt a babonát. Hátha működik." forrás


"Gábort itt mindenki helyi erőnek nézi, Ali babázza, szóval a mecsetben sem szólt be neki senki, mikor előrement Abdullahhal imádkozni. Én addig hátul voltam a női szakaszban. Igyekeztem úgy tenni, ahogy a többiek, meg elbújni a kendőmben, mert szemben egy nő figyelte folyamatosan a társaságot. Le-fel keltem, hajlongtam velük, tök érdekes volt az egész. Tulajdonképpen ez így egy közösségi élményt adó dolog úgy, hogy közben mindenki megtartja az identitását, nem oldódik fel a tömegben. Először azt hittem, hogy de, pedig nem is. Az iszlám nagyon demokratikus vallás. Ima közben mindenki egyenlő, és nagyon szimpatikus az is, hogy nem antropomorfizál, Allah nem egy szakállas öregember. És a környezet, a hangok együtt nem semmi hatást keltenek." forrás


"Egyik este megnéztünk egy tradicionális vallásos dervistáncot (sufi). Fehér köpönyeges, vagy inkább földig érő szoknyás, hosszúkás fejfedős férfiak forognak kitárt kézzel monoton zenére egyre gyorsabban, amíg szinte transzba esnek. Az előadás alatt csendben kell lenni, nem szabad tapssal vagy fényképezéssel megzavarni a táncosokat, így saját kép nincs. A közel egy órás előadást kicsit túlzónak találtam és valósággal beleszédül az ember a látványba, de mindenképpen érdekes és egyedi a show." forrás


"A török Viagra finom. Bár szerintem a füge-dió párostól inkább a rötyire szalad az ember, nem a párjának negédeskedik". forrás


"A Nagy bazár: Amit itt nem kapni, az nem is létezik. A világ egyik legnagyobb és legrégebbi piaca több tucat utcából áll és tényleg figyelni kell rá, hogy ne tévedjünk el. Óvatosan azonban a vásárlási hévvel, ugyanis az értékes portékák és egyedi kézműves termékek mellett rengeteg fabatkát sem érő kacat és replika is keresi gazdáját, nem árt a józan eszünket edzésben tartani. De bármit veszünk is, a szabály mindig ugyanaz: alkudni kötelező." forrás


"Mindenhol hömpölyög a tömeg, az utakon folyamatosak a forgalmi dugók, a sofőrök állandó dudálása és az utcai árusok kiabálása végigkísérte egész ottlétünket. A közlekedés ázsiaiasan kaotikus, a gyalogosátkelők feltehetően csak a burkolat díszítésére szolgálnak, mert az autósoknak eszük ágában sincs megállni a járókelőknek, sőt, inkább felgyorsítanak, ha át akarunk kelni. A gyalogosokat sem kell azért félteni, gond nélkül átmennek a piros lámpán, sétálnak a villamos síneken, vagy akár az autóúton. A leleményes kereskedők természetesen a dugóból is előnyt kovácsolnak, sokan vizet, vagy ételt árulnak az autósorok között. Mindezek ellenére viszonylag hamar megszokható a folyamatosan rohanó törökök, szírek, arabok, ázsiaiak és a turisták lökdösődése és az állandó tumultus. (2014)" forrás


,, Azt olvastam valahol, hogy Törökország többet fejlődött az Atatürk alatti és utáni 50 évben, mint az azt megelőző ötszázban. Ez a folyamat ma sem állt meg, köszönhető ez minden bizonnyal annak a ténynek is, hogy a világ 17. leggazdagabb városa. Keveréke a múltnak és a jelennek. Több száz éves utcákkal ugyan úgy találkozunk, mint modern irodaépületekkel, vagy lakótelepekkel. Hatalmas ez a metropolisz (területét tekintve a 3. legnagyobb), 11 szer nagyobb, mint Budapest! Épp ésszel fel sem fogható. Többen laknak Isztambulban, mint Magyarországon. Az épületek közül leginkább a mecseteket emelnénk ki, tényleg gyönyörűek. Az egyik legszebb város, amit valaha láttam. Aki szeretné felfedezni, szánjon rá időt, legalább két hetet. A közlekedés itt a legkatasztrofálisabb, a taxi sofőrök és a kisbuszosok nem tisztelnek senkit és semmit. Az árak nagy változatosságot mutatnak. A látnivalók környéke a legdrágább, de ha lejjebb sétálunk pár utcát, könnyen megkapunk mindent 40-50%-kal olcsóbban. Mi azt tartjuk, és igyekszünk betartani: „Oda megyünk, ahol a helyiek is vásárolnak és esznek. Ők biztos nem fizetnek többet egy teáért, mint amennyit valójában ér.” (2015)" forrás



,, Nehéz olyan helyet találni a 14 milliós Isztambulban, ahol ne lenne legalább 3 és fél ember egy négyzetméteren, azért nem lehetetlen feladat. Isztambul kisgömböc módjára kebelezi be környezetét. Hiába, a rengeteg embernek és állatnak kell a hely, épp ezért komoly gondokkal néz szembe a város és a lakosság egyaránt.

Egy igazi világváros fedi fel arcát előttünk, ami gyakorlatilag a történelem során végig egy átjáróház volt, és ha valami jellemző a törökökre (vagy inkább isztambuliakra, mert itt élni külön életforma), az az, hogy mindig alkalmazkodtak a körülményekhez, akár Bizáncnak, akár Konstantinápolynak hívták lakhelyüket. Nyugati szemmel emiatt minden kaotikusnak tűnik, de ők átlátják a dolgokat.

A helyieknek láthatóan nincs sok mindenük, de amijük van, azzal tudnak bánni és ez nagyon fontos tanulság, amit érdemesebb hazahozni, mint egy Nagy bazárban vásárolt teakészletet. Nyugat-Európához képest minden rendkívül olcsónak tűnik, egy friss perec 100 forint az utcai árusnál, kiváló szendvicseket lehet venni úton-útfélen, és bár nem szeretik különösebben az összegeket kiírni, hogy rátehessenek egy kis extra jattot az árra, még így is bőven jól járunk fizetéskor.

Hogy milyen profin maxolták ki az idegenek lehúzását, arra remek példa a kefe-elejtő cipőtisztítók trükkje: mikor elmennek egy turistának látszó objektum mellett, jól láthatóan és hallhatóan leejtik a földre a segédeszközt. Majd amikor a derék turista utánuk viszi azt, hálából azonnal nekilátnak a suvickolásnak, legyen szó makkos cipőről vagy Nike Roshe-ról. Persze ekkor már a markukat is tartják. A játék neve: túlélés.

Legénybúcsús csapatoknak még így sem ajánlott desztináció Isztambul, ugyanis a muzulmánok nem arról híresek, hogy olcsó szeszeket osztogatnának a turistáknak, hogy azok kúszva-mászva közlekedjenek a kóbor macskák tálai között. Azért a boltokban normál áron lehet sört kapni, amit a Galata torony lábánál jól esik elszopogatni a kellemes esti időben a helyi vagányokkal. Vagy Kadiköy hipster kocsmáiban és kávézóiban. A legmenőbb negyed nagyjából olyan funkciót tölt be, mint Berlinben Kreuzberg. Ha nem feltétlenül az óváros környékén keresnél szállást, mindenképp érdemes itt körülnézni és megismerni a város fiatalosabb arcát.

Az ázsiai oldal egyébként nem sok izgalmat tartogat, de a víz felől gyönyörű arcát mutatja meg. Az isztambuli kirándulások egyik fénypontja a Boszporusz hajótúra, ami nagyjából 2-3 budapesti vonaljegy árának megfelelő összegből oldható meg, és amellett, hogy több víz felé néző épületet egész más perspektívából látszik, arról is remek képet ad, milyen hatalmas valójában ez a város, amely 2 kontinens között nyújtózik túl a takaróján. (2016)" forrás


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Kapczár Klára, 2015. 05. 09. 22:29
2015.áprilisban barátnőimmel a VISTA Miskolc utazási Iroda szervezésében voltunk Isztambulban. Én ezt megelőzően 25 évvel ezelőtt voltam. Isztambul 180 fokos fordulatot tett , jó értelemben . Menetrend szerinti járattal mentünk, a repülőtérről szervezetten autóbuszal mentünk be a szállodába, amit az óriási dugók miatt csak megközelíteni tudtunk. A Yüksel szállodában volt a szállásunk. Új építésű, minden igényt kielégítő a berendezés, az ellátás, a történelmi belváros közepén van. Innen rövid séta után jutottunk a villamos megállóhoz, az utca másik odalán a Lalilü Universiti van. Nagyon jó a villamos közlekedés, 1 megállóra van a Nagy Bazár 7. kapuja. 3 megállóra a legtöbb történelmi nevezetesség, Hippodrom tér, Kék Mecset, Hagia Sofya, Ibrahim háza, Hürrem Hammamja.Nagyon kiválóan lehet egyedűl is közlekedni villamossal. A villamos eléggé zsúfolt, de nagyon udvariasak , jól öltözöttek az emberek.Nem tudom hová tették a koldusokat, meg a kéregető gyerekeket, ami 25 évvel ezelőtt volt, de most egyet sem láttam. Az utcán a gyalogosok akkor mennek át amikor kedvük tartja, akár a piroson is. Előfordul, hogy az autót az út közepén hagyják, és a többi úgy kerülgeti.Nagyon jó és felkészült volt az idegenvezetőnk az UNItraveltől Vigh Julika. Jó tudni: érdemes Isztambul kártyát venni,(és annyi pénzt rátenni, amennyi az utakhoz szükséges )és ezzel villamosozni, így 1 út 2,2 TL. A kártya betéti dija 8 TL. Miután már nincs rá szükség visszaváltják, de csak 5 TL-t adnak vissza .Elfogadják az Eurót , de vissza már csak TL-ban adnak. Nagyon sok a hivatalos pénzváltó a Döviz ( a devizáról megjegyezhető ). Itthon nem tudsz beszerezni TL-t.Az utcák tiszták, állandóan "köztisztasági" emberek rohangásznak seprűvel, lapáttal.Az üzletek tiszák , gyönyörű kirakatok. A Nagy Bazár reggel 9-kor nyit , akkor még folyik a takarítás , még az utcák kövét is mosószeres vízzel mossák. Nagy óvációval fogadták, hogy magyarok vagyunk. Nem tolakodóak, mindent megértenek magyarúl,kedvesek, alkudni kötelező, de nem durván. Kb. 25 %-ot engednek. Az arany nem sokkal olcsóbb , mint nálunk, de gyönyörű keleti fazonok, minták, és főleg 22 karátos van. Vasárnap zárva van a Bazár, de a körülötte levő üzletek nyitva vannak ,és szinte minden van , ami a Bazárban, arany kivételével.A vezetékes víz fehér embernek nem iható , feltétlenűl venni kell elegendő palackos vizet, és magaddalis vinni. A kávé átlagosan 3euró, vagy 10 TL, napi 3-4 kávénál, már elgondolkodtató. Rengetek kis vendéglő van 16-20 TL- ból meg lehet ebédelni. A szezámmagos perec nem "nagy szám", de azért megkóstoltuk. 4napos volt az út , nagyon zsúfolt volt a program, óriási volt az iram. Ami nem tetszett, szinte mindenütt, mindenki dohányzik, főleg a Bazárban lehet fuldokolni a füstben. Mindent összegezve nagyon jó volt, csak ajánlani tudom a Vista Utazási Irodát. Talán mégegyszer elmegyek .


Bernáth Adrienn, 2015. 03. 24. 16:59
Sziasztok!

Atatürk-be szeretnék repjegyet, mivel a másik reptér nagyon messze van, tudtok infót, transzfer, stb.

Illetve Május utolsó hetét céloznánk meg párommal ketten. Kedd -szombat 5 nap 4 éj.

Ahmed szultán mecset közelében javasolták a szállást.


Mindenféle vélemény elfogadunk!
Időjárás, ruházat, euró, vagy török líra, stb.)

Köszönettel: Adrienn


Péter, 2015. 03. 08. 20:46
ÁRAK
Hagia Sophia 30 TL
Kék mecset ingyenes
Víztározó 20 TL
Topkapi palota 45 TL (30 + 15 TL)
Nagy bazár ingyenes
Yeni Kami mecset ingyenes
Galata torony 18 TL
Dolmabahce palota Fizetős, nem tudom mennyi, állítólag drága, nem akartam megnézni.
Hajókázás 12 TL (Csak a Turyol társasággal)
Perec 1 TL
Kukorica 1.5 TL
Palackos víz 0,5 0,75 - 1 TL
Döner, kebab, stb. 3 - 10 TL
Tea szálas 500g. 5 - 12 TL
Tea filteres 25 db. 5 - 10 TL
Facsart gyümölcsök 5 TL

KÖZLEKEDÉSI kultúra
Tömegközlekedés jó, nem is tolakodnak nagyon.
Autós ahogy láttam kész agyrém, dudálások, kiabálás, kereszteződésbe ragadás, dugóban a zebrán is autók, parkolás mindenhol. Olyan törökös?
Gyalogosan nagyon kell vigyázni! Zöld a gyalogosoknak, elindulsz, de még a kereszteződésben bent ragadtak próbálnak nagy gázzal átjönni. Nagyon körültekintően közlekedj. A fenti részen már sokkal nyugodtabb, oda nem engednek be sok helyre autókat. A pici utcákban kell vigyázni, mert hirtelen bukkannak fel és össze-vissza kanyarognak.
Taxisok passz.

JÓTANÁCSOK
A törökök nagyon ravaszak. Először rád akar valamit sózni, majd az árat csak a végén mondja el. Próbálják azt elérni, hogy akkor már kényelmetlen legyen neked nemet mondani. Az ilyen árusok vendégszeretete nem őszinte. Utcán és a bazárban is találkozol ilyenekkel. Képesek megtanulni akár pár magyar szót is, csak hogy a bizalmadba férkőzzön. Nem összekeverendő a valóban rendes törökökkel. Mondok egy példát: cipőpucolók. Látják, hogy most jöttél a városba, bőrönd, hátizsák, stb. Elsétál melletted, előtted sétál 10 métert, majd úgy csinál, mint ha véletlenül hátrafelé elhagyná a keféjét. De ez csak trükk. Te meg jó emberként, észreveszed, felkapod, utána viszed, ő alig győzi megköszönni. Jön a következő trükkje. Elindul, mint ha semmit sem akarna, továbbra is előtted sétálva, még mutatja is pár méter múlva, hogy azért esett le, mert nem csatolta oda. Még pár méter gyaloglás után megfordul, leteszi a zsámolyát, és int hogy állj meg, mert ő most valahogy meg akarja hálálni a segítőkészségedet. Arra, hogy mennyibe fog kerülni, csak legyint, megkérdezi honnan jöttél, á madzsar mondja, szeret madzsar, van neki egy pici lány, bla, bla, bla. Közben pucolja a cipődet. A végén meg azt mondja, hogy 18 TL. Erre mondják, hogy aki túl kedves az gyanús. Mindig ez járjon a fejedben.

EMBEREK
Azért a nagy részük segítőkész, barátságos. A szállásadónk is egy kedves ember volt.

ÁLLATOK
Kóbor macskák és kutyák. Mindenfelé. Utcai kajások előtt, látványosságok mellett, parkokba. Sétálgatnak, nézelődnek, kunyerálnak, de nagy részben alszanak, döglenek a lépcsőkön, macskát még a Hagia Sophia mecsetben is volt 3 fekete macska. Szelídek a kutyák és a macskák is, engedik magukat megsimogatni, de csak ésszel.


Péter, 2015. 03. 08. 20:43
SZÁLLÁS:

SULTANAHMET SUIT LITE szálloda:
Új építésű, szépen berendezett hotel. Ár/érték arányban jobbat nem találtam. 3 éjszaka, 3 főre 39e forint volt, reggelivel. A látnivalók gyalogosan 5 percre voltak. Bármikor vissza tudtunk menni a szállásra, kicsit pihenni. A tulaj rendes, a személyzet is kedves. Az étkező a tetőn van egy fóliasátorban, ami hidegebb szeles időben érdekes, de van fűtés. Rálátni a tengerre, a szálló melletti minaretre, a lakóházak nem épp szívderítő belső oldalaira. Sirályok mindig jönnek kaját kunyerálni.
A fűtést a légkondicionálóval lehet megoldani. Este lehet picit zavaróan hangos. Tartja a hőfokot, emiatt hol leáll, hol beindul és hideget fúj, hol meg meleget. Az ajtók nincsenek rendesen körbeszigetelve, ezért behallani a folyosó történéseit. A fürdőszoba kicsi, a zuhanyzónak nincs tálcája, hanem ugyanazon a kövezeten állsz. Pár napra elmegy, ezért az áráért és a látnivalók közelsége miatt ez simán bevállalható. Ingyenes wifi van, lcd tv, vízforraló, porcelán kávéskészlet, üvegpoharak, hajszárító, légkondi, kártyás ajtónyitás, fürdőben erős elszívó, amit a világításkapcsoló működtet, sokféle világítási lehetőség, kis hűtőszekrény.


LÁTNIVALÓK:

A Sultanahmet megállónál leszállva vannak az alábbi népszerű látnivalók:

Kék mecset
Ingyenes a belépés. Viszont bizonyos időpontokban és minden nap bizonyos időszakokban nincs nyitva az imádkozások miatt. A főbejáratok előtt angolul is ki van írva, mikor nyit/zár. Arra érdemes figyelni, hogy néha hatalmas sor felgyűlik a turistacsoportok miatt, ilyenkor inkább érdemesebb visszamenni a későbbi nyitvatartási idő előtt fél órával és akkor az elsők között lehetünk. A bejárat nem a főbejáraton történik, ott a hívők mehetnek be. A főbejárattól jobbra a belső udvarból kisétálva van a turista bejárat, balra szinte a sarokban. Fabódék, fakorlát és lépcső. Nem lehet eltéveszteni. Van, hogy korábban nyitnak. 16:30 helyett már 16:10-kor beengedtek. Cipőt le kell venni, ehhez találsz műanyag zacskót, belépve vannak fapolcok, ahova elhelyezheted, ha nem akarod folyton cipelni.

Hagia Sophia
Fizetős. Sajnos elég drága. 30 TL. Baloldalt bejárat, majd egy reptéri ellenőrzéshez hasonló beengedési procedúra, röntgennel, detektor kapuval. Belül egy része fel volt állványozva, gondolom jó pár évig marad.

Topkapi palota
Vagy a Hagia Sophia bal oldala mellett legyalogolva indulsz el, akkor látod lent a palota egyik nagy kertjét, ami ingyenes. Ne menj el a végéig a palota bejárata nem itt van, hanem amikor átjöttél a boltíves kőkapu alatt, ott jobbra indul egy meredek emelkedő (közepén a régészeti múzeummal) a felső részre. Ezt megspórolhatod, ha a Hagia Sophia jobb oldalán indulsz a palota felé. Innen közelíteni sokkal hangulatosabb és látványosabb. Elhaladsz a Hagia Sophia mellett, ivókút, várfal, majd egy park, aminek a végében van a Topkapi palota bástyás bejárata. Van egy rossza hírem, ez is fizetős. 30 TL a múzeumi belépő, 15 TL a palota kert – hárem belépő. Itt jön a csavar, mert az utóbbi csak akkor váárolható meg, ha az előbbit is megveszed. Ez összesen 45 TL. Nem mentem be.
A végén ezt picit bővebben kifejtem.

Yerebatan palota – Elsüllyedt palota - Víztározó
Én csak víztározónak hívom. A Hagia Sophia rendőrökkel védett bejáratával szemben állva, balra az út túloldalán van. Nem eltéveszthető, 5x10 méteres szép kis épület. Ennek megfelelő magas ár. 20 TL. Sok oszlop, vízben állva, fényekkel megvilágítva. És még fotózni sem szabad. Nem mentem be.


Péter, 2015. 03. 08. 20:41
ISZTAMBUL UTAZÁS 2015.
WizzAir - Havatas busz - F1 sikló - T1 villamos

Repülő:
WizzAir-rel utaztunk. Odaút 1:35 perc volt, az időt előre kell állítani 1 órával. Visszafelé 1:40 perc volt a menetidő. Órát most vissza kell állítani 1 órával. Emiatt tüntetik fel az odautat 1 órának, a visszautat 3 órásnak :)

Reptéri busz HAVATAS:

REPTÉR – TAKSIM tér:
A reptéri kapun kilépve balra 10 méterre van a Havatas társaság autóbusza, ami bevisz Isztambul központjába a Taksim térre. Figyelj, mert 2 buszuk áll bent mindig, csak az egyik megy a Taksim térre, ezt az elején a egy mozgófényes kijelzőn láthatod. Vagy a felszállás előtt elkérik az utazás árát készpénzben (14 TL) , vagy a felszállás után szedik össze elindulás után 50 méterrel arrébb félreállva. Légkondicionált távolsági busz, nagyon kényelmes. Odafelé a 2. Boszporusz hídon visz, felhőkarcolók között, visszafelé az első Boszporusz hídon. Ez utóbbi a híres hídjuk, bár mindkettő ugyanúgy néz ki.

Helyi BKV: (Istanbul Card v. zsetonos fizetés)

Vásárlás:
Jobbra van az Istanbul card bódéja, de ottjártunkkor, ez nem üzemelt, de mögötte van 2 automata, ahol megveheted, és fel is töltheted. Az automatán van angol nyelv. Először megveszed a kártyát, ami 10 TL, ebből 6 TL a plasztik kártya betéti ára, 4 TL viszont már utazásra felhasználható. Ha megvan a kártya, jöhet a feltöltés. Csak papírpénzt és pontos összeget fogad el. Nem ad vissza.

Feltöltés:
Odatámasztod az automata elején a kijelölt helyre a kártyát, kiírja, hogy mennyi összeg van rajta. Kiválasztod, hogy mennyivel szeretnéd feltölteni, megeteted a gépet a papírpénzeddel, vársz, majd kiírja az új egyenlegedet, ekkor már elveheted a kártyát. Csak papírpénzt, és abból is csak pontos összeget fogad el! Minden kész, hogy a helyi BKV-n kedvedre kiutazgathasd magadat. Nem nagyon foglalkoztam vele, de ha jól láttam 1.45 TL, volt egy utazás ára. Igaz volt ott más ár is, nem néztem utána, talán a zsetonos ár más, vagy időszaktól függő.

Zseton:
Létezik egy másik fajta fizetési lehetőség. Ez a zsetonos módszer. Minden megállónál vannak zsetonos automaták, ahol pénzért tudsz vásárolni. Szerintem ez csak azoknak érdemes megvenni, akik csak 1-2x használják a tömegközlekedést, vagy lefogyott az Istanbul card egyenleged és nincs a közelben feltöltési lehetőséged.

TAKSIM tér – KABATAS megálló
Miután HAVATAS busz bevitt a Taksim térre. Innen a tér túloldalára átsétálva (enyhén emelkedő része felé, az autós alagút mellett elhaladva) van a sikló lejáró. Ez igazából egy föld alatti modern sikló, ami első ránézésre inkább hasonlít egy modern metróra. Ez levisz a Taksim térről a tengerparton lévő T1 villamos végállomásához a Kabatas térre. Csak ez a 2 végállomása van a siklónak. (Taksim – Kabatas) Van közvetlen aluljáró feljárat a villamos peronjához.
Minden megállójuk el van kerítve, hogy ne lehessen bliccelni. A peron mindkét végén átforduló beléptető kapuk vannak. Be és kijárat is egyben, befelé az Istanbul cardot ráhelyezed a totem oszlop elején lévő érzékelőre, az csippant, majd át tudod fordítani a kaput. Kifelé nem kell fizetni, csak átfordítod a kaput. A villamos modern. Arra kell figyelni, hogy néha a megállók elég távol vannak egymástól.

KABATAS megálló – SULTANAHMET megálló
Ez a villamos a legtöbb nevezetesség mellett, vagy közelében elhalad. Átmegy a Galata hídon, elhalad a pályaudvaruk mellett, elindul felfelé a dombra, megáll a 2 nagy mecset terénél, a bazárnál, stb. A szállásom innen a Sultanahmet állomástól gyalog 10 percre sem volt.


úti kritikus, 2015. 02. 08. 09:27
A Sabiha Gökcen repülőtér a város ázsiai oldalán van, jó messze Isztambul központjától. Ha a szállodánknak nincs szervezett transzferje onnan, akkor vagy taxizni kell, vagy tömegközlekedési eszközt igénybe venni.

Érkezéskor azonban először török lírát kell beszerezni, mert a transzfer lehetőségek egyike sem használható bankkártyával, külföldi fizetőeszközzel, sőt a nagyobb líra bankjegyek is problémásak lehetnek. Pénzváltásnál törekedni kell arra, hogy legyenek 5, 10, 20 vagy maximum 50 lírás bankjegyeink.

Legyen kéznél a szállodánk pontos címe a tájékozódáshoz.

Ha nincs pénzünk taxira, akkor érdemes igénybe venni a Havatas nevű reptéri buszt. A repülőtér épületéből kilépve keresni kell a Havatas busz megállóját. Ez a busz a Taksim városközponti főtérig (ott is a Point Hotel épületéig) közlekedik. A Havatas buszok hajnali 4-től éjjel egyig közlekednek.

A buszjegy személyenkét 14 török lírába kerül (ebbe benne van a csomag szállításának költsége is). A forgalomtól függően 90 perc az út a Taksimig. A busz menetközben megállhat egy-két helyen, de ez a söför jóindulatán múlik. Sok utas kéri a kiszállást a Besiktas negyedben.
A legtöbb turista azonban a Sultanahmet negyedben lévő hotelbe megy, azaz tudni kell, hogy a Taksimból hogy kell tovább közlekedni.
Vagy a főtérről taxival megyünk a hotelbe: ez kb. 12 líra. Ez a legegyszerűbb megoldás, mivel a többi lehetőség csomaggal eléggé macerás, ráadásul nem is sokkal olcsóbb.


Kovács Attila, 2015. 02. 08. 05:50
Most utaznék Isztambulba. Lehetne pontosítani a Sabiha-ból bejutást tömegközlekedéssel a városba?
Segítséget előre is köszönöm.


Nagy Ági, 2014. 10. 31. 14:37
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, utolsó este beültünk vizipipázni is egy hangulatos helyre a Topkapi bejárata melletti kis utcában, ami a Hagia Sophiahoz vezet. Ajánlom mindenkinek.
Egyszer érdemes elmenni Isztambulba mindenkinek, mert nagyon hangulatos város, és tényleg szeretik a magyarokat!


Nagy Ági, 2014. 10. 31. 14:36
A belépőárak: Hagia Sophia 30 Líra, Topkapi 30 Líra, itt a Harem +15 líra, de nagyon megéri. Ciszterna 20 Líra, Régészeti múzeum 15 líra, Galata torony 18,5 líra. A többi hely ingyenes volt ahova mentünk. A Hamam-ot (török fürdő) mi nem próbáltuk ki, mert azt mondták csak egy olyan hely van, ahova lehet együtt menni nőknek és férfiaknak is és ott a belépő 35 Euro. A többi helyen 25.
A cay (tea) majdnem mindenütt 2-3 líra volt. Vigyázni kell, mikor kérjük, mert ha nem mondjuk, hogy pohárral akkor csészével hoznak, ami nem sokkal nagyobb, viszont az ára kétszer akkora. A Galata híd alatt rengeteg étterem van, de nem túl olcsók, és igen rámenősek a pincérek, itt volt, hogy többet fizettünk a teáért, mert nem volt kiírva csak a kicsi ára. A Kebabok kb. 6-8 líra, halas szendvics 6 líra (A Galata híd Karaköy oldalán a halpiacon nagyon finom volt!). Az étkezés olcsó, sok helyen lehet kártyával fizetni, ezt előre meg kell kérdezni.
A nagy bazár és fűszerbazár közötti részen rengeteg bolt van, ahol ugyanazokat a dolgokat lehet megkapni csak olcsóbban. Érdemes pofátlanul alkudni. Nekünk sikerült 85 líra helyett 50-ért vásárolnunk, és szerintem még olcsóbban is odaadták volna, csak nem voltunk elég bátrak.
Ezen a részen könnyű eltévedni, ezért jó, ha az ember letölt telefonra egy Isztambul applikációt, és könnyebben visszatalál.
Kellemetlen volt, hogy utolsó este a nagybazár közelében ültünk be egy étterembe, és rengeteg koldus gyerek jött kéregetni egész vacsora alatt. Nagyon sok gyerek van az utcán, meg családok. Közülük sokan mezítláb október végén.
A közlekedés nagyon jó, bár a jegyárakat nem tudtuk megfejteni mi alapján vannak, de nem került sokba az utazás. Hajókkal érdemes menni az Ázsiai oldalra. Nagyon óvatosan! Mert itt nincsenek szabályok, sőt zöld lámpa és piros se. Mindenki úgy megy, ahogy tud. A duda állandó kelléke a sofőröknek. Félelmetes a közlekedés.


Nagy Ági, 2014. 10. 31. 14:36
Most értünk haza Isztambulból, és már ott eldöntöttük, hogy írunk pár sort az ott létünkről ide az utikritika.hu-ra, mivel mi is ezt az oldalt néztük meg indulásunk előtt.
Először is a legfontosabb, ha valaki ide készül, ne az utolsó pillanatban jusson eszedbe ÚTLEVELET csináltatni, mert nagyon drága... Pénzt váltani nem érdemes itthon, mert nagyon rosszul váltják a lírát, és kevés helyen is van (mi 130 Ft körül váltottunk Pesten). Ennél még a kinti reptéren az eurót is jobban váltják, érdemes tehát azt vinni, de a belvárosban jobb az árfolyam. Nagyon sok helyen lehet fizetni kártyával (108 Ft/líra árfolyamon számoltak ilyenkor). A ciszternában és a Galata toronyban nem tudtunk kártyával fizetni.
A reptérről (Sabiha)könnyű bejutni a városba 10 Euroért visz be busz, vagy van helyi járat is, - mi ezzel mentünk (E10 vagy 11) - erre 4,5 líra a jegy. A reptéren már lehet venni Isztambul kártyát, ami utazásra jó. Mi négy napra 20 lírát töltöttünk fel fejenként. Nagyjából elég is volt. Itt egyébként eurót is elfogadnak. A busz út kb. 1,5 óra a Kadiköy központig. Onnan hajóval mentünk át Eminönü-be, a központba, ez kb. 1,5 líra volt.
A szállásunk nagyon jó helyen volt a belvárosban, 5 perc séta a Hagia Sophia-tól és a Kék mecsettől (Hotel Sapphire) ár-érték arányban is jónak találtuk. A reggeli bőséges volt, svédasztalos, esténként pedig ingyen lehetett használni a szaunát és a medencét is. Egyszerű hotel, de nagyon jó. Mindenkinek azt ajánlom, hogy a látnivalók közelében keressen szállást, mert így reggel nem kell korán kelni, hogy odaérjünk nyitásra (és este is lehet még sétálni anélkül, hogy izgulni kéne hogy jutunk haza). Ez fontos, mivel így max. 15-20 percet kell várni a sorban, hiszen ahogy kinyitnak a múzeumok rögtön be is tudtunk menni. (Ez főleg a Hagia Sophiára, Topkapira igaz) Állandóan nagy tömeg van mindenütt, de a főbb látnivalókat érdemes reggelre időzíteni.


Úti kritikus, 2014. 07. 14. 09:20
Kedves Márta!
Pontosítani tudná, hogy milyen kommentekről van szó pontosan? Az Ön korábbi úti beszámolója a Hasznos információk menüpont alatt található, ezt be is építettük a megfelelő helyekre (az Ön nevének feltüntetésével természetesen).


Pintér Márta, 2014. 07. 13. 10:58
Minden hozzászólás 2011 körüli. Többen feltöltöttünk friss, új infokat, praktikus tanácsokat. Hová lettek?


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Isztambulba Repülőjegyek Isztambulba
Olcsó repülőjegyek Isztambulba a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS


FOTÓGALÉRIA