.
.
Imádkozás utáni csevegés (Férfiak és nők együtt, egy házaspárnál nagyobb társaságban nem mutatkoznak) - S. N fotója
.
2025-ben Pakisztán biztonsági helyzete továbbra is ingadozó, bár az elmúlt években több térségben javulás tapasztalható. A legnagyobb kockázatot továbbra is az Afganisztánnal határos régiók, a Khyber Pakhtunkhwa tartomány egyes részei, Peshawar környéke és Beludzsisztán bizonyos területei jelentik, ahol időnként még előfordulnak fegyveres összecsapások és merényletek. Ezeket a zónákat a hatóságok nem javasolják külföldi látogatók számára, akárcsak a Karakorum autópálya bizonyos szakaszait és a határ menti övezeteket.
Ugyanakkor a turisták által leginkább keresett helyszínek – mint Lahor, Iszlámábád, Karacsiban a tengerparti negyedek, valamint az északi hegyvidék biztonságosabb részei – általában a veszélyeztetett területeken kívül esnek. Az ország felfedezése így lehetséges, de csak kellő elővigyázatossággal, naprakész információk ismeretében és a helyi hatóságok útmutatásait követve.
Pakisztán neve mozaikszó, amelyet C. Rahmat Ali alkotott meg 1934-ben a "Most vagy soha" jegyzetében.A mozaikszó az akkor még indiai, muszlim többségű tartományok neveinek kezdőbetűiből származik: Pandzsáb - Afgania - Kasmír - Indus - Szind - TÁN 😊 föld). A mesterséges határok, a kölcsönös területi igények miatt örökké tartó konfliktusok Indiával, egy polgárháború által megtépázott ország nyugaton (Afganisztán) a fő felelős Pakisztán örökös válsághelyzetéért. (B.S.)
Az UNESCO kulturális világörökség részei Pakisztánban:
,, Akkora pozitív csalódás eddig Pakisztán. Szinte csak jóindulattal és szeretettel találkoztam itt. Tanulhatnánk tőlük mi európaiak, akik csak a szarkavaráshoz értünk.
Szegények de adnak magukra. Mindenki ápolt, kulturált és udvarias kedves. Senki nem kér tőled pénzt, inkább arra a kevésre is meghiv, amilye van. Egész más itt az élet, mint amilyennek Nyugaton hiszik. " (Ata, 2022)
Pakisztánban 2019. novemberében jártam egy társasúton. A hosszú és tartalmas utunk Karachitól Iszlamabadig tartott. A helybelieket nyugodtan lehetett fényképezni. Soha sehol egy rossz szót vagy fenyegető tekintetet nem tapasztaltam. (Sándor)
"Pakisztánnak valóban nagyon rossz a híre a nemzetközi médiában és a mérhetetlen kíváncsiságomnak kellett győzedelmeskednie az aggodalmaink fölött. Irán vonatkozásában voltak ilyen fenntartásaim utazás előtt. Így utólag megállapíthatom, hogy Irán sokkal könnyebb ország a turistaszempontjából, mint Pakisztán. Ami azonban nagyon közös, hogy a helyi népek tudatosan vagy teljesen természetes módon sok mindent megtesznek azért, hogy országaik barátságosabb képét mutassák az idegennek.
Történelmi emlékekben dúskál az ország és bőven vannak látnivalók, ugyanakkor nem kell tartani, hogy az utazó a máshol szokásos japán, koreai turistacsoportokba ütközik. Alig láttunk turistákat. Bizony a legnagyobb gondot a közlekedés okozta, mert nincsenek kellően felkészülve az európai utazó szükségleteire. A közlekedés lassú és a távolsági buszjáratok menetrendje fölöttébb kusza. Persze minket külföldieket, a buszsofőrök ahol lehetett, átvágtak.
Pakisztán nagyon olcsó ország nekünk. Valahogy jól jöttünk ki a pénzváltásokból. Kevés pénzért nagyon jókat ettünk. Gyomorgond csak egyszer volt, és nem tartott egy napnál tovább. Leginkább a városok levegőszennyezettsége és a fülsüketítő zaj zavart minket. Az utcákon a legtöbb helyen rengeteg a szemét.
A pakisztáni emberek nagy többsége roppant barátságos volt velünk. Úgy tűnt nekünk, hogy ők könnyebben alkalmazkodnak hozzánk, mint mi az ő kőkemény szokásvilágukhoz. Az ottani társadalomban a női nemmel kapcsolatos szabályok, elvárások elképesztően távol állnak a mi gondolkodásmódunktól. Folyton vívódtunk - persze szigorúan csak magunkban és egymás között -, hogy mit is gondoljunk ezekről a dolgokról. Nem egy bulis, csajozós hely, hogy világosak legyünk. Nagyon nem.
A műemlékekhez képest fontosabb látnivalók voltak a természeti szépségek, elsősorban is a méltóságteljes hegyvonulatok. Biztonságérzetünk nagyon váltakozó volt. Vidéken, a falvak, kisvárosok tájékán biztonságban éreztük magunkat, nem úgy a nagyvárosokban. Karachiban a külvárosokban rendesen be voltunk rezelve. Nagyon szegény ország, és a városi szegények reakcióit kiszámíthatatlannak éreztük. Írástudatlan emberek tízezrei, egyszerűen veszélyes a primitívségük. Ahol lehetett, megpróbáltunk valamennyire megbízható oltalma alá helyezni magunkat. Nem a magukat felkínáló emberek voltank védőőreink, hanem azok, akiket mi választottunk ki magunk számára. Így éreztük magunkat valamennyire biztonságban.
Nem csupán attól tartottunk, hogy kirabolnak minket, hanem a sok barátságos ember mellett érzékeltük az európai, fehér ember iránti bizalmatlanságot. Nem lehetett eldönteni, hogy valakinél vagy valakiknél ez a bizalmatlanság nem fordul-e át valami gyűlölködéssé, amit valamilyen, számunkra veszélyes tett követhet. Pl. valamivel hamisan megvádolnak minket és kitesznek a népharagnak. Szóval ilyen dolgok. De le kell szögeznünk ismételten, hogy az esetek 90 százalékában a helyiek nagyon barátságosak voltak velünk. Pokoli nehéz volt megérteni az angoljukat az erős akcentus miatt. Mik tetszettek a legjobban a kulturális látnivalók közül: a Lahore-i erődítmény, Rawalpindiben a bazárok és a dzsuvás mellékutcák (ott valamiért egyáltalán nem féltünk), Islamabadban egy teraszos parkból ránézni a városra, Islamabadnál a Rawal-tó, Lahore rózsaszín és fehér márványos házai, a hatalmas mecsetek. Megtanultuk saját kárunkon, hogy vasárnap kerülnünk kell a nevezetességeket, mert azokat elképesztő tömegben látogatják a helyiek. A többit majd megírjuk Neked később. (Dani és Katica)
Amióta Iszlámábádba érkeztem, meglepve tapasztaltam, mennyire kíváncsiak a helyiek a külföldiekre – szinte mindenki közös fotót szeretett volna velem. A Faisal mecsetnél és a városi állatkertben ez különösen látványos volt: baráti társaságok álltak sorba, hogy szelfit készítsenek, mintha valami híresség lennék. Néha már zavarba ejtően sokan voltak, és bár a képek mennyiségéből ítélve talán sztárnak tűntem, a valóságban inkább csak ritka látvány voltam számukra. 2025-ben ez a jelenség továbbra is jellemző Pakisztánban, különösen a kevésbé turistás városokban, ahol a külföldiek igazi különlegességnek számítanak.
Ha valaki hasonló helyzetbe kerül, érdemes mosolyogva és türelemmel viselni az érdeklődést, hiszen a legtöbb helyi ember csupán kedvességből és kíváncsiságból közeledik. Ha nem szeretnénk fotózni, udvariasan, de határozottan mondjuk el. Nők számára praktikus, ha nyilvános helyeken visszafogottabb öltözéket viselnek, így kevesebb figyelmet vonzanak. A szelfihullám ugyan néha fárasztó, de jó emlékeztető arra, hogy Pakisztánban a vendég valóban ritka és megbecsült vendégnek számít.
Az alkoholt tiltják, de a kábítószer nagyon elterjedt. Az egyénileg utazó turistákat lehúzzák magas árakkal, és ezért nem mindig nyújtanak megfelelő kényelmet és minőséget. Az iszlamabadi Benazir Bhutto nemzetközi repülőtéren kosz volt.
Történelmi emlékekben dúskál az ország, de alig láttunk turistákat. A közlekedés nincsen felkészülve az európai utazók szükségleteire. A közlekedés lassú és a távolsági utazás drága. (Ballabás Sándor, 2023)
Kedvenc országunk Pakisztán. MIért?
az önzetlen vendégszeretet miatt, amivel sehol máshol nem találkoztunk ilyen mértékben.
pl 2: falusi kis bolt. bemegyünk vásárolni pár dolgot. fizetni akarunk de az eladó nem engedi. szó sem lehet róla, vendégek vagyunk mondja.
pl 3: peshawari cukrászda. bemegyünk vásárolni pár süteményt. fizetni akarunk de a fiatal srác nem engedi. vendégek vagyunk az országban.
pl 4: peshawari múzeum. be akarunk menni de zárva van. biztonságos őrt megkértük, hogy hívja fel a főnökét és kérdezze meg, hogy meglátogathatjuk ? pár perc múlva nyílik a kapu.
pl 5: lahori szálloda. bejelentkezünk. recepciós srác kérdezi: akarjuk az elnöki lakosztályt? naná. már adja is a kulcsokat azzal a kikötéssel, ha valaki lefoglalja akkor sajnos át kell költözzünk egy másik szobába. ott maradtunk végig.
Pakisztánt keresztülkerékpározni ma is egészen különleges élmény. Ez az ország, ahol a forgalom kaotikusnak tűnik, mégis meglepően kevés a baleset, és ahol a teherautók versengenek egymással a legszínesebb, legdíszesebb festésekért. Itt még egy tanár is megengedhet magának házicselédet, miközben a nők mindennapjait sok helyen még mindig a hagyományos társadalmi szabályok határozzák meg. A legtöbb ember azonban nem a sztereotípiákban él: a pakisztániak figyelmesek, vendégszeretők és segítőkészek, gyakran meglepően nyitottak a külföldiek felé. 2025-ben is élénk az online közösségi élet, és a közösségi hálók gyakran hidat képeznek a látogatók és a helyiek között — nem egyszer előfordul, hogy egy-egy Facebook-komment nyomán a vendéglátók előre tudják, mi a kedvenc reggelije a messziről érkező utazónak. Mindez jól mutatja, hogy a valóság egészen más, mint amit a nemzetközi hírek sugallnak: a terrorizmus és a feszültségek csupán egy keskeny szeletét adják annak az országnak, amelyet a mindennapokban barátság, kíváncsiság és melegség hat át.
Nemrég 64 napot töltöttünk Pakisztánban, és bejártuk a legendás Karakorum Highway-t – minden várakozásunkat messze felülmúlta, amit ott tapasztaltunk. A tájak, a hegyek, a gleccserek és az emberek kedvessége együtt olyan élményt adtak, amit nehéz szavakba önteni. Nem jártuk be az egész országot, mégis úgy éreztük, mintha egy másik világba csöppentünk volna, ahol az idő lelassul, és minden pillanatnak súlya van. Már most biztosak vagyunk benne, hogy egyszer még visszatérünk, mert ez az ország nem ereszt. A legszebb élményt számunkra a Hunza-völgy jelentette: Karimabad, Gulmit és Ghulkin olyan helyek, mintha egy álom díszletei lennének. Ne féljetek Pakisztántól – a fejünkben élő kép téves, a valóság egészen más. A médiában hallott történetek többnyire az afgán határ menti, zártabb hegyi vidékekről szólnak, de a legtöbb helyen az emberek békések, barátságosak és őszintén kíváncsiak a látogatókra. Velünk senki sem bánt rosszul, sőt, vigyáztak ránk, mintha családtagok lennénk. Fent, Hunzán pedig a világ minden zajától távol az ember valóban megtalálja a békét – a hófödte hétezresek, a gleccserek és a mosolygó helyiek között.

Utcai ételárus Peshawar egyik piacán: Az asztalon kis fémtálakban különféle hozzávalók sorakoznak: csicseriborsó, főtt bab, csirkehús, hagyma, paradicsomos szósz, fűszerek és chili, valamint egy serpenyőben rotyogó curry vagy dahl (lencsefőzelék). Ezekből az alapokból a fiatal férfi valószínűleg chana masalát, haleemet vagy nihari-t készít, vagyis tipikus pakisztáni utcai egytálételeket. Ami a testtartását illeti: a fiatalember hagyományos módon, guggolva dolgozik, ami Dél-Ázsiában teljesen megszokott testhelyzet az utcai árusoknál. A lába nem érinti az ételeket, hanem a pult peremén vagy a saját kis ülőhelyén támaszkodik, így marad stabil, miközben kever, adagol vagy tálal. Bár európai szemmel szokatlannak tűnhet, ez a helyi kultúrában teljesen természetes és praktikus munkapozíció, különösen a szűk helyen működő utcai kifőzdékben.- J. K. fotója

Pesavari óvárosi utca: A házak között színes takarók és textíliák száradnak kifeszítve a levegőben - J. K. fotója

Az idős férfi hagyományos shalwar kameez ruhát és fején kendőt (keffiyeh vagy ghutra) visel.

Húsbolt (marha- és kecskehús) - Az ilyen nyitott húsboltokban a friss húst közvetlenül a vágás után értékesítik, hűtés nélkül, a helyi szokásoknak megfelelően.

A fotón egy pakisztáni „truck art” stílusban díszített busz látható, amely az ország egyik legismertebb és legszínesebb közlekedési látványossága. Ezeket a járműveket a sofőrök saját kezűleg vagy művészek segítségével festik tele élénk színekkel, virágmintákkal, állatmotívumokkal és vallási szimbólumokkal – minden busz egyedi, és a tulajdonos büszkesége.
V. Jancsi fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság

dóka tamás, 2024. 02. 01. 09:24
Sziasztok.
Tudnátok ajánlani túraszervezőt??
24 május
Köszönöm
Lutring Moser Mária, 2023. 03. 24. 23:34
2017-ben voltam egy helyi utazasi
irodával 2 hetet UNESCO WHS túrán,
Karachitól az afgán határig és lslamabadig.
Fantasztikus! Csodálatos, gyönyörű, stb! Szupeflativusz! Az ételeik hasonlítanak az indiai konyhára, kevésbé fűszeres. Turista sehol. Szuper! Nekem való hely!
Sajnos Karachiban a tengerpart nagyon szemetes... Ez az ország többi részére is jellemző. Az emberek kedvesek, mindenki fényképezkedni akar.
Én Lahorban szintén ismerősöket látogattam mag. Amint átértünk a katonai ellenőrzésen, azt hittem Amerikában vagyok. Széles utcák, kávézók, virágboltok, rend és tisztaság, gazdagság!
Amiert odamentem, az Mihejo Daro volt. De a többi latnivaló is nagyon megérte! Csak ajánlani tudom!
dr. Ballabás Sándor, 2023. 03. 16. 22:51
Pakisztánban 2019. novemberében jártam egy AGRA társasúton. A hosszú és tartalmas utunk Karachitól Iszlamabadig tartott. A helybelieket nyugodtan lehetett fényképezni. Soha sehol egy rossz szót vagy fenyegető tekintetet nem tapasztaltam.
Halmai Mihàlyné, 2021. 10. 11. 15:02
Pakisztán gyönyörû orszàg even az èvben kètszer voltam semi Gond nem volt
Lázár Gábor dr, 2021. 06. 15. 21:40
Megerősitettek abban, hogy el kell mennem ismét átérezni kelet varázsát !
Időutazás !