Toraja házak - k.m. fotója
Toraja házak - Elter fotója
Fő látnivalók:
"Szulavézi szigetén a legemlékezetesebb élményünk a Toraja-földi temetési szertartáson való jelenlétünk volt. Tuti nem volt turista látványosság, hiszen a jelenlévő kb. 100-150 emberből 5 turistán kívül mindenki helyi ember volt. Nem is volt semmi szervezett program befizetés. Rantepaoban egyszerűen kérdezgettük az embereket, hogy hol lesz gyászszertartás bikaöldökléssel. Oszt megmondták, hogy másnap hová kell mennünk és azt is, hogy vigyünk egy karton cigit a törzsfőnöknek, vagy kicsodának, és akkor tolerálják a jelenlétünket. A szertartás egy kisebb tisztáson volt, ami körül volt véve egyszintes egyszerű, tribünöknek szolgáló alkalmi bambuszépítményekkel.
Már az elején megmutatták, hogy melyik a gyászoló család és kondoleáltunk nekik, annak rendje-módja szerint. Mielőtt nekiláttak a fő programnak, a bikák lemészárlásának, még volt ilyen-olyan időtöltő hókuszpókusz. Nagyon nem volt gyászos a légkör, de vigadás se.
Mivel az ünnepelt halott módos ember volt, így legalább 8-10 bikát legyilkolásztak, elég naturalisztikus módon: a bökővel a bika nyakán kb. 30 centiméteres, vízszintes vágást produkáltak, és a vér éppen annyira tartalmasan és intenzíven spriccelt ki, hogy a publikum kellő katarzist éljen át.
Krisztánál a katarzis hányinger formájában nyilvánult meg, de ennél tovább nem ment, mert nyilván nem óhajtott a szertartás alternatív középpontjává válni. Bennem - röstellem - nem bukkant elő semmiféle állatvédő tiltakozás, hagytam magam megfelelő turistás borzongás állapotába kerülni. Rengeteg idő iderepülni a 1. kerületből, hát elvártam, hogy a fáradtságos repüléssel szembe helyezhessem kárpótlásként ezt a véres élményt. Főleg, hogy falusiak népviseletben voltak, rengeteg érdekes arcot lehetett látni és fotózni.
Szóval nekem ha Szulavézi, akkor vérben úszó bikafejek és a teljesen egyedi toraja házak.
A legnagyobb ottani kudarcom az volt, hogy önző tervemmel ellentétben senkinek nem mertem angolra lefordítani a szüleimtől hallott, a harmincas években Pesten emlegetett, az irredenta nézeteket kigúnyoló versikét, azaz hogy: Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz. Aggódtam, hogy Celebesz népe még nem elég érett arra, hogy országunk részévé óhajtson válni." (Jani)
Feláldozásra váró vizibivaly
Kete Kesu egykor toraja település - Elter fotója
"Ha már Indonéziában vagy, a legegyszerűbb, ha valamelyik helyi légitársasággal repülsz. Vannak járatok Jakartaból, Surabayaból, Denpasarból stb. Naponta több gép is indul Ujung Pandangba, Manadoba, esetenként kisebb repterekre is (Bau-Bau, Makale, Luwuk stb.). A belföldi légitársaságokról ld. Helyi közlekedés a tudnivalók Indonéziáról résznél. Néhány nemzetközi járat is érinti Sulawesit, Szingapúrból, Hongkongból, Manilából egyaránt van közvetlen járat. Időmilliomosok hajóval is eljuthatnak Sulawesire Indonézia más szigeteiről. A helyi érdekeltségű kis hajózási társaságtól kezdve az állami Pelni-ig számos cég üzemeltet utasszállító hajókat a térségben. (Az igazán kalandvágyók próbálkozhatnak teherhajóval is: pl. Jakartaban, a Sunda Kelapa kikötőben állítólag fel lehet kerülni némi fizetség ellenében Ujung Pandangba tartó bugis vitorlás hajókra. Az alkudozásnál érdemes valami jobb állapotban lévő kabinról is megállapodni.) Turistáknak szánt hajós, jachtos túrák is érintik Sulawesit. Ezekre itthon és Indonéziában is be lehet fizetni az utazási ügynökségeknél, de elég vastag pénztárca kell hozzá! 2004-ben a Surabaya-Ujung Pandang ill. a Jakarta-Ujung Pandang vonalra egy oda-vissza jegy légitársaságtól függően 100-150 USD között mozgott. (2014)" forrás
Az úti kritikus által ajánlott szálláshelyek: Rantepao fölött, a hegyekben a Hotel Mentirotiku
"Sulawesi már nem Bali, itt nincs akkora választék a szálláshelyeket illetően. A legtöbb szállás olcsó és egyszerű, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Jobb szálláshelyek csak a turisták által látogatottabb helyeken vannak, így pl. Rantepaoban a torajak földjén, ill. a Manadotól északra fekvő Bunaken szigeten, ahol a búvárok miatt található magasabb színvonalú, de drágább szálláshely. (2014)" forrás
A sziget déli részén lévő központi vrosból, Makassarból (Ujung Pandan) a Toraja-föld központjának szémító Rantepaoba (300 km) a buszozás kimerítő 8 órát vesz igénybe. Jó hír, hogy lehet luxus busszal menni, és úgy igazán kényelmes. Makassarból Manadoba buszozás: 1129 kilométer. A szigeten belüli repülőjáratok manadoból és Makassarból indulnak a sziget különböző pontjaira.
"A szigeten jók a közlekedési viszonyok, az utak minősége, a járatsűrűség megfelelő, bárhova el lehet jutni viszonylag olcsón. Egy ötlet, amin érdemes elgondolkodni: ha többen vagytok, érdemes kocsit bérelni sofőrrel. Gyorsabb, ott álltok meg, ahol jólesik, a társaság nincs időhöz kötve. A helyi utazási ügynökségeknél elviselhető áron lehet komplett túrákat lefoglalni szállással, kajával és programmal együtt (szezontól és létszámtól függően egy 8-10 napos csavargás tokkal-vonóval 120-150 USD/fő). (2014)" forrás
"A választék a kajálást illetően sem hasonlítható Balihoz. A turistaközpontokban ugyan sok minden megtalálható, ami megdobogtatja a nyugati utazó szívét (főleg, ha már hetek óta csak helyi ételeken él ;), de távolról sem éri el a Balin megszokott színvonalat. Sulawesi legnagyobb részén azonban csak a helyi kajáldák közül lehet választani, helyenként azonban nagyon ízletes falatokat szolgálnak fel. (2014)" forrás
Közép-Sulawesi egyes térségeiben (Palu, Poso, Tentena) előfodrulnak felekezeti villongások a harcias keresztény és muzulmán csoportok között. Délen, és dél-keleten is előfordul ilyesmi. A turistának messze el kell kerülni a helyeket, akkor is, ha a turista nem célpontja a viszályoknak. Közbiztonság szemponjából Sulawesi északi részén a legjobb a helyzet.
helyi kiejtésben: udzsun penden
"Makassarban rengeteg kínai él, ők tartják kezükben a gazdasági életet. A templomokban zörögnek a jós pálcikák, kínai éttermek sokasága uralja a város képét, ahol egyébként egy fiatal maximum semmit tehet. Habár láttam kiplakátozva egy koltői versenyt, de egyébként az unalmas tengerpartjukon korzóznak a helyiek, vagy éppen a hollandok által épített erődre büszkék. Ennyi. (2011)" forrás
,, Olyan kétmilliós városban még nem jártam, aminek buszpályaudvarán kecskék fogadtak volna. Csótány, patkány, satnya kóbor kutya sokszor volt, Makassarban, Dél-Sulawesi legnagyobb városában viszont új élménnyel gazdagodtam. Úgy sétálgattak a kecskék a külvárosi állomás műanyag székein műanyag tésztát falatozó emberek között, mintha csak a mongol sztyeppén lettek volna. És mivel egyébként is ez volt a legmocskosabb állomás, ahol az út során megfordultam, nem sok jót vártam az éjszakai buszozástól Sulawesi híresen cudar útjain. (2015)" forrás
Szulavézi középső részén a híres, nevezetes toraja nép ugyan formálisan keresztény, de nagyon erősen kötődnek az őshonos kultúrához és főleg hitvilághoz.
"Ami egyből feltűnik, ahogy az ember Toraja hegyei felé közeledik, azok az egymás mellett sorakozó, néhol óriási méretű, cölöpökre épített tradicionális torajai házak (tongkonan). A ház bambuszból épített teteje, elől és hátul magasan kicsúcsosodik, és leginkább egy csónak formájára emlékeztet (van, aki szerint inkább a bivalyok szarvainak ívét szimbolizálja). Külső falait piros, fekete, sárga színű torajai motívumok, néhol fafaragványok díszítik, a ház előtt egy függőleges oszlopon bivalyszarvak állnak. Minél több bivalyszarv áll a ház előtt, annál tehetősebbek és magasabb státuszúak a ház lakói. A Toraja nagyon jó hely, de készüljünk fel, hogy az állatáldozatokkal teli temetési szertartás nagyon sokkoló élmény.
A torajaiak általában két fajta temetési szertartást mutatnak be a halott tiszteletére. Az elsőre rögtön az elhunyt halála után kerül sor, a második, nagyszabású, állatáldozattal járó és napokig eltartó temetést akár hónapokkal, vagy évekkel később rendezik csak meg, amikorra az elhunyt családjának sikerül a temetés (nem kis) költségeit fedező összeget előteremtenie. Ebben a „várakozási” időszakban az elhunyt testét leplekbe csavarják és egy tongkonanba helyezik. Úgy tartják, hogy lelke ekkor még a faluban időzik, és egészen addig nem tudja útját megkezdeni a másvilágba, amíg a temetési szertartás teljesen le nem zajlott. Ha a halott nem részesül az ősi szokásoknak megfelelő temetésben, a torajaik hite szerint balszerencsét hoz annak családjára.
Minél nagyobb befolyással bírt valaki élete során, temetése annál nagyszabásúbb volt és annál több bivalyt áldoztak fel számára. Az aluk vallásban csak a nemeseknek lehetett több napig tartó és több száz látogatót vendégül látó temetési szertartása, manapság bárki rendezhet ilyet, ha van elég pénze rá. A temetést általában egy tágas, füves területen tartják, ahova tongkonanokat és a vendégeknek fedett páholyszerű ülőhelyet állítanak fel. Mindez körülöleli a belső teret, ahol a feláldozásra szánt bivalyokat megalitekhez kötik ki. A bivalyok feláldozására azért van szükség, mert a torajaiak hite szerint a túlvilágra való utazás annál gyorsabb lesz, minél több bivaly kíséri útja során az eltávozott lelket. (2011)" forrás
Toraja-házak - fotó by Elter
Manado elég módos város indonéziai mértékkel mérve. A parti sétány gusztusos, sok a vásárlási lehetőség. Sok szupermarket van minőségi élelmiszerekkel. Izgalmas, hogy miként élnek együtt különböző vallású emberek. A lakók többsége keresztény. Koldusokat alig látni. Lehet, hogy a turizmus is közrejátszik, hogy itt ennyire konszolidált az élet. Manadoból a turisták nagy többsége persze a búvár mókákra megy, de a várostól 30-90 perc távolságra csodás természet látható hegyes vagy dombos terepen. Madanonak már a repülőtere is feltűnően gusztusos, tiszta.
Megalitek
"Toraják: A hegyekben elterülő különös népcsoport, gazdag temetési kulturával. Eredetileg a Fülöp-szigetekrol hajóztak erre, és különleges építészetük adja meg a másik sajátosságát a kulturájuknak. Felfordított hajóra emlékeztető házak, emlékeztetnek hajós eredetükre, de a bika szarvához is szoktak hasonlitani, mely inkább a temetési szertartásokon feáaldozott bivalyok szarvára emlékeztet. Keresztény nép, akik a halottakat nagy szertartás keretében temetik el, ha osszegyűlt a megfelelő pénz, mert temetni csak úgy nem lehet. Meg kell adni a módját, mert különben csak itt kisért mindig a halott szelleme. Hitük szerint a túlvilág messze a hegyeken túl van, ahova a lelket a feláldozott bivalyok viszik a hátukon. Ezért erős és nagy bivalyokat áldoznak fel (darabjuk kb. 3000$), és egy igazi temetésen min. 16 bikát áldoznak. Nos ebből kiderült rögtön, hogy a gazdagok szokása, erénye az ilyen szertartás.
Néha éveket várnak a temetésig, és addig a nagyi a szomszéd szobában fekszik (tartósítva), és etetik, itatjak, mert temetés nélkül csak beteg, akit gondozni kell. Ha megvan a lóvé, akkor heted hét országra szóló bulit csapnak. Mindenkit szívesen látnak az ünnepségeken, amik min. 4 napig tartanak egy családnál. Majd minden faluban folynak az előkészületek. Hetente van bikavásár, ahol kiválasztják a megfelelő áldozatokat, s ezáltal támogatjak a szegényeket. A faluban bambuszpavilonokat tákolnak, ahova a vendégsereg érkezik. Szerencsés esetben az első nap van bikaviadal is, de ez inkabb szerencse kérdése, hogy kifogja valaki. Ekkor viszik ki nagyit a szobából hogy részese legyen a nagy ceremóniának. (2011)" forrás
Gyászoló család - fotó by Elter
Sziklatemetők a toraják földjén - Elter karesz fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.