A cölöpös Toraja ház, azaz a tongkonan szárított pálmalevélből vagy bambuszból készült tetője ívelt, hajó alakú, amely a bivaly szarvára emlékeztet. - K. M. fotója
Toraja házak - Elter Karcsi fotója
Fő látnivalók:
"Szulavézi szigetén a legemlékezetesebb élményünk a Toraja-földi temetési szertartáson való jelenlétünk volt. Tuti nem volt turista látványosság, hiszen a jelenlévő kb. 100-150 emberből 5 turistán kívül mindenki helyi ember volt. Nem is volt semmi szervezett program befizetés. Rantepaoban egyszerűen kérdezgettük az embereket, hogy hol lesz gyászszertartás bikaöldökléssel. Oszt megmondták, hogy másnap hová kell mennünk és azt is, hogy vigyünk egy karton cigit a törzsfőnöknek, vagy kicsodának, és akkor tolerálják a jelenlétünket. A szertartás egy kisebb tisztáson volt, ami körül volt véve egyszintes egyszerű, tribünöknek szolgáló alkalmi bambuszépítményekkel.
Már az elején megmutatták, hogy melyik a gyászoló család és kondoleáltunk nekik, annak rendje-módja szerint. Mielőtt nekiláttak a fő programnak, a bikák lemészárlásának, még volt ilyen-olyan időtöltő hókuszpókusz. Nagyon nem volt gyászos a légkör, de vigadás se.
Mivel az ünnepelt halott módos ember volt, így legalább 8-10 bikát legyilkolásztak, elég naturalisztikus módon: a bökővel a bika nyakán kb. 30 centiméteres, vízszintes vágást produkáltak, és a vér éppen annyira tartalmasan és intenzíven spriccelt ki, hogy a publikum kellő katarzist éljen át.
H. S. fotója
Krisztánál a katarzis hányinger formájában nyilvánult meg, de ennél tovább nem ment, mert nyilván nem óhajtott a szertartás alternatív középpontjává válni. Bennem - röstellem - nem bukkant elő semmiféle állatvédő tiltakozás, hagytam magam megfelelő turistás borzongás állapotába kerülni. Rengeteg idő iderepülni a 1. kerületből, hát elvártam, hogy a fáradtságos repüléssel szembe helyezhessem kárpótlásként ezt a véres élményt. Főleg, hogy falusiak népviseletben voltak, rengeteg érdekes arcot lehetett látni és fotózni.
Szóval nekem ha Szulavézi, akkor vérben úszó bikafejek és a teljesen egyedi toraja házak.
A legnagyobb ottani kudarcom az volt, hogy önző tervemmel ellentétben senkinek nem mertem angolra lefordítani a szüleimtől hallott, a harmincas években Pesten emlegetett, az irredenta nézeteket kigúnyoló versikét, azaz hogy: Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz. Aggódtam, hogy Celebesz népe még nem elég érett arra, hogy országunk részévé óhajtson válni." (Jani)
Tetszett:
A Tana Toraja temetési szertartáson egy helyi család bevont a rituáléjukba.
A Bunaken korallzátonyánál teknősökkel úsztam.
A Wakatobi szigeteknél egy helyi búvár mutatta a ritka tengeri élőlényeket.
A Lore Lindu nemzeti parkban törpebölényeket fotóztam.
A Togean-szigeteken egy bajau halászcsaládnál aludtam cölöpházban.
A Bantimurung pillangó parkban egy kutató mutatta a ritka fajokat.Nem tetszett:
A makasszari kikötőben agresszív csónakosok zaklattak.
A Ramang-Ramang karsztvidéknél túlárazták a csónakázást.
A tongkeanai házaknál erőszakosan kértek pénzt fotózásért.
A Malino hegyi úton veszélyesen vezettek a sofőrök.
A Samalona szigeten sok volt a szemét.
A Losari strandon túl hangosak voltak a partihajók.
Feláldozásra váró vizibivaly (riadtnak tűnnek a szemei)
Kete Kesu egykor toraja település - Elter fotója
Ha már Indonéziában tartózkodsz, a legegyszerűbb, ha valamelyik helyi légitársaságot választod. Jelenleg több járat is elérhető Jakartából, Surabayából, Denpasarból és más nagyobb városokból. Naponta több repülőgép közlekedik Ujung Pandangba, Manadoba, és időnként kisebb repterekre is, mint például Bau-Bau, Makale, és Luwuk. A belföldi légitársaságokról többet a "Helyi közlekedés" szakaszban találhatsz.
Néhány nemzetközi járat is elérhető Sulawesire, például közvetlen járatok indulnak Szingapúrból, Hongkongból és Manilából. Azok számára, akik időmilliomosak, hajóval is eljuthatnak Sulawesire Indonézia más szigeteiről. Számos cég, köztük helyi hajózási társaságok és az állami Pelni is üzemeltet utasszállító hajókat a térségben. A kalandvágyók teherhajóval is próbálkozhatnak: például Jakartában, a Sunda Kelapa kikötőben némi fizetség ellenében lehetőség nyílik bugis vitorlás hajókra felszállni, amelyek Ujung Pandangba tartanak. Az alkudozásnál érdemes figyelni arra, hogy a hajó állapotát is megállapodjunk, lehetőleg egy jobb állapotú kabinra.
Turistáknak szánt hajós és jachtos túrák is érintik Sulawesit. Ezeket itthon és Indonéziában is meg lehet vásárolni utazási ügynökségeknél, de ezekhez jelentős költség társul! 2024-ben a Surabaya-Ujung Pandang vagy a Jakarta-Ujung Pandang járatokra egy oda-vissza jegy ára légitársaságtól függően 150-200 USD között mozog. (2024)
Az úti kritikus által ajánlott szálláshelyek: Rantepao fölött, a hegyekben a Hotel Mentirotiku
Sulawesi már nem olyan turisztikai központ, mint Bali, így itt kisebb a választék a szálláshelyek tekintetében. A szigeten leginkább olcsó és egyszerű szállások találhatóak, amelyek előnyei és hátrányai egyaránt megvannak. A magasabb színvonalú szállások főként a turisták által frekventált helyeken találhatóak, például Rantepaoban, a torajak földjén, vagy a Manadotól északra fekvő Bunaken szigeten. Bunaken különösen népszerű a búvárok körében, ezért itt találhatók jobb minőségű, de drágább szállások is.
Az utóbbi években Sulawesi egyre inkább kezd felkapottá válni, ami azt jelenti, hogy a szálláshelyek választéka is bővül. Az új fejlesztések és az ökoturizmus előtérbe kerülése miatt több helyen is megjelentek közepes és prémium szálláshelyek, különösen a nagyobb városokban és a turisztikai központok közelében. A sziget belső részein továbbra is főként egyszerű, helyi stílusú szállások találhatóak, de a fejlődő infrastruktúra révén egyre több lehetőség kínálkozik a kényelmesebb és modernebb szállásélményekre is. A különleges természeti adottságok és a kulturális élmények mellett a szálláshelyek fokozatosan igyekeznek lépést tartani a turisták igényeivel.
A sziget déli részén lévő központi vrosból, Makassarból (Ujung Pandan) a Toraja-föld központjának szémító Rantepaoba (300 km) a buszozás kimerítő 8 órát vesz igénybe. Jó hír, hogy lehet luxus busszal menni, és úgy igazán kényelmes. Makassarból Manadoba buszozás: 1129 kilométer. A szigeten belüli repülőjáratok manadoból és Makassarból indulnak a sziget különböző pontjaira.
Sulawesi ételválasztéka nem mérhető Baliéhoz. Bár a turistaközpontokban sok olyan ételt találni, amely a nyugati utazók kedvére való, különösen, ha hetek óta helyi fogásokat esznek, a kínálat minősége és változatossága messze elmarad a Balin megszokott színvonaltól. A sziget nagy részén leginkább helyi éttermek állnak rendelkezésre, de néhol meglepően finom ételeket kínálnak
Közép-Sulawesi egyes térségeiben (Palu, Poso, Tentena) előfodrulnak felekezeti villongások a harcias keresztény és muzulmán csoportok között. Délen, és dél-keleten is előfordul ilyesmi. A turistának messze el kell kerülni a helyeket, akkor is, ha a turista nem célpontja a viszályoknak. Közbiztonság szemponjából Sulawesi északi részén a legjobb a helyzet.
helyi kiejtésben: udzsun penden
Makassar városa jelentős kínai közösségnek ad otthont, amely kiemelkedő szerepet játszik a helyi gazdasági életben. A város templomaiban a hagyományos kínai jós pálcikák használata még mindig gyakori, és számos kiváló kínai étterem gazdagítja a gasztronómiai palettát. Makassar fiataljai számára széles körű szabadidős lehetőségek állnak rendelkezésre, beleértve sportokat, kreatív tevékenységeket és kulturális eseményeket. Az irodalmi programok, például költészeti versenyek, továbbra is megjelennek a város kulturális kínálatában, bár ezek gyakorisága változó.
A helyiek szívesen töltik szabadidejüket a tengerparton, amely Makassar egyik legkedveltebb közösségi tere. A város egyik legismertebb történelmi látványossága, a holland gyarmati időszakból származó erőd, továbbra is népszerű a helyiek és a turisták körében, mint a város kulturális és történelmi örökségének jelképe. (2024)
Még sosem jártam olyan kétmilliós városban, ahol a buszpályaudvaron kecskék fogadtak volna – egészen addig, amíg meg nem érkeztem Makassarba, Dél-Sulawesi legnagyobb városába. Bár csótányokat, patkányokat és sovány kóbor kutyákat már számos helyen láttam, itt új tapasztalattal gazdagodtam. A kecskék nyugodtan sétálgattak a külvárosi állomás műanyag székei között, miközben az emberek műanyag tésztát falatoztak – olyan érzés volt, mintha a mongol sztyeppére csöppentem volna. Az állomás állapota azonban messze felülmúlta minden addigi élményemet: ez volt az utazás során a legpiszkosabb hely, ahol megfordultam. Nem sok reménnyel ültem fel az éjszakai buszra, hogy Sulawesi hírhedten rossz útjain folytassam az utamat. (2024-es megjegyzés: Makassar buszpályaudvarának helyzete azóta javult, bár a kecskék még ma is feltűnhetnek, ami sokak számára különös látványosságnak számít.)
Szulavézi középső részén a híres, nevezetes toraja nép ugyan formálisan keresztény, de nagyon erősen kötődnek az őshonos kultúrához és főleg hitvilághoz.
"Ami egyből feltűnik, ahogy az ember Toraja hegyei felé közeledik, azok az egymás mellett sorakozó, néhol óriási méretű, cölöpökre épített tradicionális torajai házak (tongkonan). A ház bambuszból épített teteje, elől és hátul magasan kicsúcsosodik, és leginkább egy csónak formájára emlékeztet (van, aki szerint inkább a bivalyok szarvainak ívét szimbolizálja). Külső falait piros, fekete, sárga színű torajai motívumok, néhol fafaragványok díszítik, a ház előtt egy függőleges oszlopon bivalyszarvak állnak. Minél több bivalyszarv áll a ház előtt, annál tehetősebbek és magasabb státuszúak a ház lakói. A Toraja nagyon jó hely, de készüljünk fel, hogy az állatáldozatokkal teli temetési szertartás nagyon sokkoló élmény.
A torajaiak kétféle temetési szertartást tartanak az elhunytak tiszteletére. Az első szertartásra közvetlenül a halál bekövetkezte után kerül sor, míg a második, nagyszabású, állatáldozattal járó ceremóniát gyakran hónapokkal vagy évekkel később rendezik meg. Ez utóbbi addig várat magára, amíg az elhunyt családja elő nem teremti a szertartás jelentős költségeit. A „várakozási” időszak alatt az elhunyt testét leplekbe csavarják és egy tongkonanban helyezik el. A torajai hit szerint a lélek ilyenkor még a faluban időzik, és csak akkor indulhat el a másvilágra, ha a temetési szertartás teljes mértékben lezajlott. Ha valakit nem az ősi hagyományok szerint temetnek el, a közösség hite szerint balszerencse érheti a családját.
Az elhunyt társadalmi helyzete meghatározza a temetés méretét: minél nagyobb befolyása volt valakinek életében, annál nagyobb ünnepséget szerveznek számára, és annál több bivalyt áldoznak fel. Az aluk vallás hagyományai szerint régen csak a nemeseknek lehetett többnapos, több száz vendéget fogadó temetése, de manapság bárki rendezhet ilyen ceremóniát, ha anyagilag megengedheti magának. A temetéseket általában tágas, füves területeken tartják, ahol felállítanak tongkonanokat és fedett, páholyszerű ülőhelyeket a vendégek számára. Ezek az építmények körbeölelik a központi teret, ahol a feláldozásra szánt bivalyokat kötik ki a megalitekhez.
A bivalyok feláldozása kiemelten fontos szerepet tölt be a szertartásban, mivel a torajai hit szerint a lélek túlvilági utazása annál gyorsabb és gördülékenyebb, minél több bivaly kíséri útján az eltávozottat.
Toraja-házak - fotó by Elter
Manado elég módos város indonéziai mértékkel mérve. A parti sétány gusztusos, sok a vásárlási lehetőség. Sok szupermarket van minőségi élelmiszerekkel. Izgalmas, hogy miként élnek együtt különböző vallású emberek. A lakók többsége keresztény. Koldusokat alig látni. Lehet, hogy a turizmus is közrejátszik, hogy itt ennyire konszolidált az élet. Manadoból a turisták nagy többsége persze a búvár mókákra megy, de a várostól 30-90 perc távolságra csodás természet látható hegyes vagy dombos terepen. Madanonak már a repülőtere is feltűnően gusztusos, tiszta.
Bitung és búvárkodás különleges élményt nyújtanak azok számára, akik a természeti szépségek és az akváriumi világ iránt érdeklődnek. Bitung egy kis város Észak-Szulawesin, Indonéziában, amely híres lenyűgöző korallzátonyairól és gazdag tengeri élővilágáról. A város közelében található a Bunaken Nemzeti Park, amely a búvárok körében világszerte népszerű úti cél.
A Bunaken Nemzeti Park híres tiszta vizeiről és változatos tengeri élővilágáról, beleértve a színes korallokat, tengeri teknősöket és különféle halakat. Az itt található korallzátonyok egyik legszebb része a "Bunaken Wall", ahol a búvárok lenyűgöző víz alatti sziklafalakban gyönyörködhetnek. A park vizei ideálisak a sznorkelezéshez is, mivel a sekély területeken könnyedén megfigyelhetők a korallok és a kisebb halak.
Bitung központjából könnyen elérhetők a környező búvárhelyszínek, és számos búváriskola és túraszervező áll rendelkezésre. A helyi lakosok szívesen osztják meg tudásukat és tapasztalataikat a látogatókkal. A búvárkodás mellett Bitung számos más tevékenységet is kínál, például helyi piacok és kulturális események látogatását.
Megalitek
Sulawesi szigetén, Indonéziában, számos lenyűgöző megalitikus emlék található, amelyek fontos részei a helyi kultúra és történelem megértésének. A megalitikus struktúrák és szobrok az ősi törzsek hagyatékát őrzik, és jelentős régészeti értékkel bírnak. A sziget középső és nyugati részén található megalitikus emlékek különösen érdekesek a kutatók és turisták számára.
Tana Toraja régió híres a monumentális megalitikus síremlékeiről és a lenyűgöző sziklafalakba vájt sírkamrákról. Az itt található tau-tau szobrok, amelyek az elhunytakat ábrázolják, különösen figyelemre méltóak, mivel a helyiek hisznek abban, hogy ezek a szobrok a szellemeket képviselik. A temetkezési szertartások során gyakran használják ezeket az emlékeket, amelyek a társadalmi státusz és a családi rang kifejezői.
A Bada-völgy, amely a középső Sulawesin található, szintén gazdag megalitikus emlékekben. Itt találhatóak a híres "Megalitikus kőoszlopok", amelyek ősi kultúrák vallási és társadalmi szokásait tükrözik. A Bada-völgyben található emlékek között gyakran láthatóak nagyméretű kőoszlopok és gravírozott sziklák.
A Palu-öböl környékén is felfedezhetők érdekes megalitikus struktúrák, például a "Kőasztalok" és a különleges formájú sziklákkal díszített területek. Ezek az emlékek a helyi közösségek vallási rituáléit és szertartásait tükrözik. Az öböl körüli megalitikus helyszínek fontos történelmi információkat nyújtanak az ősi Sulawesi kultúrákról.
Sulawesi megalitikus emlékek nemcsak régészeti szempontból érdekesek, hanem kulturális jelentőségük is jelentős. Ezek az emlékek a sziget hagyományos életmódját és vallási hiedelmeit tükrözik. A helyiek nagy tisztelettel őrzik ezeket az emlékeket, és gyakran tekintik őket a sziget szellemi örökségének részének.
A megalitikus emlékek látogatása nemcsak történelmi és kulturális élmény, hanem lehetőséget nyújt arra is, hogy jobban megértsük Sulawesi egyedi kulturális táját és annak fejlődését az évszázadok során. A látogatók gyakran találkozhatnak helyi vezetőkkel és szakértőkkel, akik szívesen mesélnek az emlékek jelentéséről és a hozzájuk kapcsolódó szokásokról.
Toraják: Egy különleges hegyvidéki népcsoport gazdag temetkezési hagyományokkal
A toraják eredetileg a Fülöp-szigetekről érkeztek Dél-Sulawesi területére, és kultúrájuk két fő sajátossága a különleges építészetük és temetkezési szertartásaik. Az ikonikus tongkonan házaik felfordított hajóra emlékeztetnek, amely hajós eredetükre utal, de gyakran a bivaly szarvához is hasonlítják – ez a temetési szertartásokon feláldozott bivalyok jelentőségére utal. Bár ma már keresztények, a toraják szigorúan követik ősi temetkezési hagyományaikat, amelyek szerint a halottakat csak nagyszabású szertartás keretében lehet eltemetni. Ennek hiányában a lélek a faluban reked, és a családot balszerencse sújthatja.Hitük szerint a túlvilág messze a hegyeken túl található, és a lelket a feláldozott bivalyok szállítják oda. Ezért a temetési szertartásokon erős és nagy bivalyokat áldoznak fel, amelyek darabja akár 3-4 ezer amerikai dollárba is kerülhet. Egy igazi temetésen általában legalább 16 bivalyt áldoznak, így ez a szertartás elsősorban a gazdag családok privilégiuma.
Az elhunyt temetéséig gyakran hosszú évek telnek el, amíg a család összegyűjti a szükséges pénzt. Addig az elhunyt testét tartósítják és a ház egyik szobájában őrzik, ahol „betegként” kezelik – etetik és gondozzák, mintha még élne. Amikor végre minden készen áll, a temetési szertartás egy hatalmas, legalább négy napig tartó ünnepség formájában zajlik, amelyre mindenkit szívesen látnak.
A falvakban a szertartások előtt nagy az előkészület: heti bikavásárokon választják ki az áldozati állatokat, miközben a helyi közösség is támogatást kap a vásárokból. A faluban bambuszpavilonokat építenek a vendégek fogadására, és szerencsés esetben bikaviadalt is tartanak az első napon. A szertartás fénypontjaként a család kihozza a tartósított testet a szobából, hogy az elhunyt „részt vehessen” a temetésén, és megkezdhesse útját a túlvilág felé.
Gyászoló család - Elter Karcsi fotója
Sziklatemetők a toraják földjén - Elter Karcsi fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.