ÚTIKRITIKA.HU / Indonézia









Indonézia

Általános tanácsok | Jakarta | Jogjakarta | Borobudur | Surabaya | Szumátra | Szulavézi | Timor | Flores | Lombok

Borobudur

Általános tanácsok

Az UNESCO világörökségének részei Indonéziában:

  • Komodo-szigetek Nemzeti Park (természeti)
  • Ujung Kulon Nemzeti Park (Jáva) (természeti)
  • Borobudur buddhista templomegyüttese (kulturális)
  • A prambanani templomegyüttes (kulturális)

                                                                                             Hajni fotója

  • Sangiran, a jávai előember lelőhelye (kulturális)
  • Lorentz Nemzeti Park (természeti)
  • Szumátra trópusi esőerdő öröksége (természeti)

Ajánlott linkek a témában:

Jakarta

Jakarta egészen más volt, mint Közép-Java. Tartottam tőle, mindenhol azt olvastam, hogy az ember vagy imádja, vagy utálja. Egy napot töltöttem el csak Jakartában, és lehet, hogy több esélyt kellene neki adni, de őszintén szólva nem győzött meg. Képzeljünk el egy forró metropoliszt, ami a városhatáron belül 10 millió embernek ad otthont, de a külvárosokkal együtt 30 millió ember él benne! Nincs metróvonala, mindenki kocsival, motorral, esetleg busszal közlekedik, így nem ritka, ha az ember két-három órán át ül a dugóban. Büdös, koszos és zajos, de állítólag lehet szeretni az állandó vibrálását, a nagy nyüzsgését, a jávai emberek kedvességét.

Baromi nagy a dugó, nagyon ellentmondásos, mint minden nagy város, mert a plázákban elegancia és fényűzés van, míg a taxi időnként olyan nyomornegyedek mellett haladt el, hogy ki nem szálltam volna a kocsiból ott semmilyen körülmények között sem. Tele van felhőkarcolókkal, és időnként feltűnik a korábbi holland gyarmati idők lenyomata: holland stílusú házak, holland pékségek szegélyezik a várost.

A dugó egyébként őrületes, nem csak hogy alig haladt a busz, de amikor leszálltam, 10 percen át próbáltam átmenni az út túloldalára, de nem sikerült. Az emberek nagy része a helyi uberrel közlekedik, van két hasonló válllalat is az uber mellett, az egyiket én is használtam már több ízben is Indonéziában, a Grab-et. Nem csak kocsival működnek ezek, hanem motorral is, de azt én nem kockáztatnám meg, már a taxisofőrnél is csak meredt szemekkel lapultam az ülésben, ahogyan az vezetett és amilyen előzésekbe belement. (2017)" forrás


,, Jakartában sem skytrain, sem metró, (amik egybéként vannak Bangkokban) de van 6 órán át tartó dugó, ahol a hatsávos úton ülhetsz egy légkondis taxiban három emelet magasan befagyott autósztrádákon és közben nézheted, ahogyan a fejed felett elhúz a repcsid, amelyiken rajta kellett volna legyél…

xxx

külön rész van a nőknek és külön a férfiaknak a buszon és van egy olyan ikon-matrica a buszon a ne egyél és a ne hallgass zenét között, hogy ne húzogasd a lányok szoknyáját!" forrás

Látnivalók

"Függetlenségi Emlékmű: egy obeliszk szerű építmény, amelynek a tetejébe lifttel lehet felmenni, kb. 200 Ft-ba kerül, és szép kilátás nyílik a városra, ha épp olyan az idő. Maga az emlékmű a parkból közelíthető meg, egy föld alatti folyosón, a park Gambir állomás felöli oldaláról. A belépő ára kb 400 Ft, ezzel bemehetünk a múzeumba is, amely kis interaktív táblák segítségével mutatja be Indonézia múltját, gyarmati létét, és függetlenné válását. A belépő emellett a Függetlenségi Terembe biztosít belépést, ahol Sukarno néhai elnök, nemzeti hős, felszabadító harcos beszédét lehet meghallgatni indonézül.

Nagy Mecset: Kelet Ázsia legnagyobb mecsete, ahol a hívők napi szinten gyakorolják hitüket, de a helyi egyik iskola is az épületben van. A belépés ingyenes, angol nyelvű vezető kísér körbe, miután cipőnket levettük, és ha megfelelő öltözékben érkeztünk. (Ha mégsem, akkor nők is és a férfiak is kapnak egy csador szerű köpenyt kapnak).

Taman Mini: Indonézia skanzenje. Egy hatalmas területen fekvő múzeum falu, amely egész Indonézia tipikus építészeti jellegzetességeit bemutatja, a nevével ellentétben nem miniben. Ha az utazó el szeretne ide látogatni, mindenképp egy teljes napot szenteljen ennek a programnak, mert nagyon érdekesek a házak, és a berendezésük is. Emellett itt található a gyönyörű Indonéz Nemzeti Múzeum, egy 3D-s mozi, színház is, ahol az indonéz kultúrát mutatják be kiállításokkal, filmekkel, színi előadásokkal. Gyalogosan körbe lehet menni, de kisvasút, felvonó is közlekedik a parkban, de lehet robogót és kerékpárt is bérelni. A park közepén egy hatalmas tó van, mesterséges kis szigetekkel, amely az indonéz szigetvilágot mintázza, de már miniben. A szigetek között lehet vízi biciklizni. A park végén egy mini vidámpark van a kicsiknek. Tudni kell, hogy ez nem egy szokványos múzeum, a helyiek inkább egyfajta közösségi térnek használják, eljönnek ide piknikezni, beszélgetni, előadásokat nézni. Turisták nem igazán vannak, így egyfajta csoda, ha külföldieket látnak, de kedvesen viszonyulnak a helyiek is a turistákhoz, nem csak a vendéglátósok.

Kevéssé javasolt ide helyi tömegközlekedéssel eljutni, mert a hatalmas méretek miatt nem igazán derül ki, hogy melyik is a park főbejárata, és bizony néhány nap alatt nem lehet kiigazodni a városi buszok úti célján, menetrendjén. Ezért mindenképp taxival érdemes ide eljönni, egy központi hoteltól kb 2000 Ft-ért hozzák el az utasokat a taxisok. Fel kell készülni arra, hogy a városon belül is vannak fizetős utak, amelyet a taxisok az utasokkal fizettetnek ki, ez mintegy 100 Ft-ot jelent kapunként, és kettőn halad át a taxi. A jakartai taxisok nem tudnak angolul, így kézzel-lábbal mutogatnak, mikor kapuhoz érünk, és fizetni kell, de ők a világért sem fizetnék ki a díjat. Nem érdemes ezen bosszankodni, egy táblán kint vannak az árak egyértelműen, így mi is tudjuk ellenőrizni, hogy ne csapjon be bennünket a taxis." (Szandra, 2013)

Ajánlott linkek a témában:

Jogjakarta

,, Maga a város nagyon kis aranyos, egyszintes házak, kis kertvárosi utcácskák váltják a nyüzsgő belvárosi vásárlóutcát, ahol a batikolt ingeket, anyagokat árulják a szokásos street fooddal együtt." forrás

Ajánlott linkek a témában:

Borobudur

,, Borobudur több teraszból áll, mind tele szimbolikus kőfaragásokkal és buddhaszobrokkal. Ahogyan felfele menet kőrözünk az emeleteken és egyre feljebb emelkedünk, az Sziddhátra útját szimbolizálja a Nirvánába. A különböző buddha szobrok más és más kézjelzéseket mutatnak, és emellett rengeteg kőbe vésett látható és nem látható jelenet mutatja meg a buddhizmus filozófiáját és a különböző inkarnációkat. Valamilyen titokzatos oknál fogva a templomot a megépítése után száz évvel magára hagyták, és csak az elmúlt századokban fedezték fel újra.

Óriási munka lehelett a lerombolódott épületet visszaállítani a mai állapotába, mert nem csak a dzsungel hódította vissza a területet, hanem volt itt vulkánkitörés és földrengés is, ami tovább rombolta Borobudurt. Most viszont teljes pompájában megtekinthető, egy-egy csendesebb és árnyékosabb sarokban egészen kellemes meditatív állapotba kerülhet az ember, ha sikerül elkerülnie az iskolás csoportokat, akik lépten nyomon szelfizni akarnak a fehér emberrel. (2017)" forrás

fotó by Elter

Hajni fotója


Ajánlott linkek a témában:

(Elter Károly géniusz fotója)

Surabaya

Ajánlott link a témában:

Szumátra

Szumátráról külön fejezet van épülőben itt

Ajánlott linkek a témában:

Szulavézi

Elter Károly géniusz fotója

Ajánlott link a témában:

Timor

Ajánlott linkek a témában:

Flores

Ajánlott linkek a témában:

Lombok

Lombokról külön oldal olvasható itt

Bromo

,, Végre elértünk Bromohoz, ami egyébként csak egy a négy vulkán közül, ami itt egy kupacon hever, nem is ez a legmagasabb, viszont aktív, állandóan dől belőle a füst. Mint megtudtam, ha fehér a füst, az okés, ha fekete, akkor lezárják, mert már volt halálos baleset a mérgező gázok miatt két éve. A terület nagyon durván turisztikai attrakció. A porsivatagban a vulkán előtt helyi menő csávók vágtatnak a lovaikon, hogy ezzel is kedvet csináljanak a turistáknak a lóháton vulkánmászáshoz. Csomo lónak habzott a szája, de inni nem nagyon kaptak - nem nagyon tetszett az állattartási módszerük, igyekeztem is csúnyán nézni minden fehérre legalább, hogy miért ültek fel ezekre a szegény állatokra. A lányok majd betojtak a lovaktól is, de azért felültek egyre a fotó kedvéért, ment a pózolás, majd amint leállt a kamera, visszaváltoztak libucikká, és amint áttette a ló a súlyát egy másik lábára, elkezdtek sikongatni. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Mt Bromo

Vörös Jancsi hölgykoszorúban

Szulavézi - vizibivaly áldozat - fotó by Elter


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon