ÚTIKRITIKA.HU / Albánia

Albánia

Durrës | Shkoder | Sarandë | Berat | Butrinti | Gjirokastra | Vlorë |Kékszem-forrás|További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Berat - 10 eurós ebéd lenyűgöző kilátással - shish kebab, párolt borjúhús zöldségekkel, sajtsaláta, no meg, helyi konyak - s.i.fotója

.

Durrës

A várossal külön aloldalon foglalkozunk - itt

Shkoder

vagy Shkodra?

88 ezres lakosság.

SHKODER - TISZTELETBELI KONZULÁTUS

• Tiszteletbeli konzul: Kliti Hoti --------- Cím: Lagja “Qemal Stafa”, Rruga “Jorgji, Karamitri” nr. 25, Shkodër, Albánia
• Telefon: +355-682-020-275 - E-mail: kliti.hoti@novartis.com
• Konzuli terület: Shkodër, Kukës, Lezhë megyék (qarku-k)

Shkodra különös elegyének bizonyult: a régi, omladozó, lepukkant házak között már fel-felbukkantak szépen felújított villák és frissen épült hotelek. Az utak meglepően újszerűnek hatottak, és teljesen egyetértettünk azzal a véleménnyel, hogy még egy viszonylag friss térkép is könnyen elavulhat Albániában, annyi új útszakasz készül évről évre. Szállásunktól alig ötven méterre, pont szemben állt Shkodra legnagyobb mecsetje, amely magas minaretjeivel igazán szép látványt nyújtott – bár hajnali fél ötkor a müezzin hangja kevésbé volt népszerű azok körében, akik még szerettek volna aludni. Vallási feszültséget nem tapasztaltunk, a városban a mecsetek mellett katolikus templomok is szép számmal álltak.

A hotel előtt egy sétálóutca húzódott, amelynek két oldalán kávézók, éttermek és bárok csábították a sok külföldit. Az ételek ízletesek voltak, vegetáriánusként is bőséges választékot találtam, főleg salátákból és halételekből, a húsevők pedig lelkesen kóstolták a különféle fogásokat, és mindent finomnak találtak. Bejártuk Shkodra hangulatos sikátorait is, ahol a közbiztonság annyira jó volt, hogy semmi kellemetlenséget nem tapasztaltunk – még az egyedül sétáló női turisták sem. Felkerestük a város fölött magasodó nagy erődítményt is, amely lenyűgöző méreteivel és páratlan panorámájával szinte kötelező látnivaló. Itt is bőven akadt fotótéma.

---

Megnéztük az ortodox templomot, majd kívülről a mecsetet is, ezután húsz perc szabadidőt kaptunk, ami épp elég volt arra, hogy végigsétáljunk, majd visszainduljunk a sétálóutcán. Meghökkentő volt látni, hogy a kolduló cigány gyerekek, amint észrevesznek egy külföldi turistabuszt, azonnal odasietnek, pénzt kérnek, sőt az utcán is utánunk jönnek. Ami még feltűnt, hogy az utakon szinte semmilyen felfestés – se záróvonal, se felezővonal – nem volt.

---

A város peremén, ott, ahol az ulcinji és a tiranai út találkozik, magasodik a figyelemre méltó Rosafa vára. Innen lenyűgöző panoráma nyílik a környező hegyekre, a Shkodrai-tóra, a szigetekkel tarkított folyóra és annak torkolatára. A várat egykor közel hétszáz méter hosszú, masszív fal vette körül. A hozzá fűződő legenda meglepően hasonlít Déva várának mondájára: amit nappal felépítettek, éjjelre mindig leomlott. A várat három testvér építette, és csak egy bölcs javaslata nyomán értették meg a baj okát: a munka csak akkor fejeződhet be, ha egyikük feleségét befalazzák a falba. Abban állapodtak meg, hogy az lesz az áldozat, aki másnap reggel elsőként érkezik ebéddel a várhoz. A sors a legkisebb testvér feleségét jelölte ki, aki még ekkor is azt kérte, hogy jobb szeme maradjon szabadon, hogy láthassa gyermekét; jobb lába, hogy ringathassa bölcsőjét; és jobb melle, hogy táplálhassa. A feláldozás után a vár végül elkészült. Érdekesség, hogy a vár közepén állnak a Szent István-katedrális romjai, amelyet a középkorban mecsetté alakítottak, és mellé egy minaretet is építettek.

Sarandë

Sarande-ról külön oldalon írunk - itt

Berat

Berat városkáról külön aloldalon írunk - itt: https://utikritika.hu/albania/berat

Butrinti

Szinte a görög határnál csodálatos környezetben egy tengerszoros által körbeölelt félszigeten fekszik az ókori kikötőváros Butrint.
Hihetetlen épségben maradt meg az építmények nagy része ami annak köszönhető hogy mélyen a föld alatt bújt meg minden 1928-ig és a mocsaras vidék földművelésre alkalmatlan volt így érintetlenül átvészelte az évszázadokat.
Bámulatos a Római színház, az Akropolisz, a kora bizánci körtemplom, a Bazilika, a Nimfák kútja és nem láttam még ilyen épségben megmaradt városkapukat a hellenisztikus korból. A tóra nyíló és az Oroszlán kapu mutatja meg igazán a város egykori gazdagságát. (Ata, 2024)

Ata fotója

---

Butrint romvárosa Albánia egyik legfontosabb történelmi helyszíne, ahol a hellenisztikus, római, bizánci, velencei és török kor emlékei keverednek, ezért különleges, és ennek köszönhetően került fel az UNESCO világörökségi listájára. A nagy kiterjedésű Butrinti-tó partján fekszik, és a látogatók általában nem egészen két órát töltenek itt, többnyire idegenvezető kíséretében, aki részletesen mesél minden látnivalóról. Bár a történelmi jelentősége vitathatatlan, a hely hangulata nem mindenkit ragad magával: alapvetően romok együttese, melyből jobb állapotban csak a bazilika és a színház maradt fenn. A város területének mindössze körülbelül 45%-át tárták fel eddig. Értékes mozaikpadlók is találhatók itt, ám ezeket homokkal fedik be a védelem érdekében, és csak ritkán, általában kétévente mutatják meg a látogatóknak. Szerencsés esetben mindkét híres mozaik látható, de kisebb darab a bazilika oltárának bal sarkában is megfigyelhető. A színház falán kőbe vésett feliratok – rabszolgák nevei – teszik még érdekesebbé a helyet. A sekély tóban apró teknősök úszkálnak, a park alacsony fekvése miatt pedig gyakran előfordul, hogy a talajvíz elárasztja a terület egy részét. Ha az ember elkerüli a nagy tömeget, a hely nyugodt hangulatot áraszt, és több pad is van a pihenéshez.

b. m. fotója

,, Évente több tízezer turista keresi fel a görög-albán határ melletti Butrint romvárosát. A turisták nagy része hajóval érkezik Korfuról, de sokan a közeli nagyon kedvelt albán nyaralóvárosból Sarandából vagy Ksamilból is érkeznek. Akik, eddig látták biztos nem csalódtak, mert a gyönyörű helyen fekvő római romváros nagyon szépen fennmaradt (most már karbantartott) ahol felfedezhetjük az elmúlt kétezer év valamennyi korszakát. 

Butrint nem messze van az albán-görög határtól és Ksamil albán üdülővárostól. Könnyen megközelíthető autóval, de a környező városokban (legyen az albán Sarande, vagy Korfu) kínálnak egy vagy fél napos kirándulásokat is.
GPS: N39 45 4 E20 1 34
Elég jó út vezet Sarandéból egészen Butrintig (azért csak érdemes volt 1959-ben Hruscsovnak ellátogatni ide, mert csak azért építették). A nyári fő turista szezonban is lehetett parkolni. Nekünk nem volt gond, de számolni kell a sok busszal illetve lehet időszak mikor nehezebb találni parkolót. Nem kell fizetni. A fő szezonban sorban állással számolni kell, de nem volt vészes. A belépőjegy 700 lek/fő (kb 1650 ft) (2016). 10 fős csoport esetén 500lek/fő. A bejáratnál érdemes felmarkolni a térképet.

Összeségében nagyon jó program a fák által védett csodálatos romokat megnézni és sétálni. Könnyű program mindenki számára. Fantasztikus hely lehetett fénykorában a város.

Emellett ne feledkezzünk el a környéken található strandokról és partszakaszokról. Ksamil gyönyörű, de ha valaki szeretne helyet, akkor már reggel menjen, mert délelőtti órákban már egy gombostűt sem lehet leejteni, nemhogy üres helyet találni. Ezt szó szerint lehet venni.  (2017)" forrás

Gjirokastra

https://utikritika.hu/albania/gjirokastra

Vlorë

https://utikritika.hu/albania/vloravlor

Kékszem-forrás

💧A Kékszem-forrás Albánia egyik legfelkapottabb természeti látványossága. Az ország déli részén található forrásból legalább 50 m mélyről tör fel a kristálytiszta, 12°C-os víz. (Ez körülbelül a szauna utáni hideg medence hőmérsékletének felel meg, először le is zsibbadt a lábunk 😃)
A misztikus karsztlyuk valószínűleg mélyebb, mint 50m, de eddig tudtak búvárok lemerülni, így pontos mélysége egyelőre nem ismert. A víznek óriási ereje és hozama van: akár 18.000 l/mp. Olyan nagy erővel tör felszínre, hogy a beleugráló embereket is azonnal viszi ki a sodrás a part felé. Innen ered a Bistrice folyó, ami végül a Jón-tengerbe torkollik. Az egész terület gyönyörű, a buja zöld növényzet és a türkiz patak összhangja szemet gyönyörködtető. 💙
Felkapottsága mutatkozik az idelátogatók számán is, elég sokan voltak. Ha tömeg nélkül szeretnéd megnézni, akkor nyáron a kora reggelt ajánljuk, (viszont számíts arra, hogy ilyenkor nem süt ide a nap:utolsó kép), vagy a főszezonon kívüli utazást.
🚗Egy poros, egysávos út vezet ide, a parkoláshoz csúcsidőben türelem kell, forgolódni, kerülgetni kellett egymást. Be lehet jönni autó nélkül is, akkor gyalog kell megtenni az utat.
⛺Mi a parkolóban éjszakáztunk végül néhány lakóautó társaságában, patakcsobogás mellett aludtunk.😊
🥗 Van két étterem, ajándékboltok, és egy éjjel is nyitva tartó mosdó, tökéletes hely volt egy éjszakára, reggel pedig szinte csak a mienk volt a forrás és környéke.
💵Árak
50 lek/fő
100 lek/autó
Az őr a rendszámunkra ránézve már messziről kiabálta magyarul, hogy 'kétszáz'. (Kb.600 Ft) (2021)

---

Albánia a történelmi helyszínek mellett telis-tele van lenyűgöző természeti látnivalókkal, túrázási lehetőségekkel. Főként a nyugati és déli hegységeket járva igazi csodákra bukkanhatunk.
Ezek közé tartozik a Sarandától egy órára található Kék Szem Forrás is, ahova egy kiépített térköves út vezet a parkolóból. A legnagyobb szerencsénkre, mivel sikerült a legnagyobb vihart elkapnunk, pont amikor itt akartunk volna túrázni.
De a szakadó esőnek voltak nem várt pozitív következményei is 🙂
🔹Hiszen megtapasztalhattuk, hogy:
✌️Ezek az természetes árnyalatai a kéknek és zöldnek még viharban is gyönyörűek
✌️A bérautó kézifékje végülis kibírta a 30 fokos nedves lejtőt pár kő segítségével, így a kocsi nem a tóban várt minket
✌️Milyen is egy birkanyájjal együtt araszolni 15 percig a főúton
✌️Minden okkal történik és a rövidebb túra miatt felfedezhettük Gjirokastrát, ami Beratot követően talán a legszebb történelmi város Albániában

---

További beszámolók

Mount Cika :
A Gjipe parttól még feljebb található ez a kb. 2000 m magas tengerpart melletti hegy. Sajnos mi nem jutottunk fel a tetejére, mert kicsit elszámoltuk az időnket de abszolút nem lehetetlen. Viszont aki erre vállalkozik az mindenképp reggel kezdjen mászni mert egész napos program.
Mi a Hotel Keshtjella Llogara-nál tettük le a kocsit és a műútról felfelé egy kis ösvényen indul a túraútvonal. Itt egyébként egy étterem is van, ahol ettünk a kirándulás után. (2022)

---

Leusa
Az Albániában megszámlálhatatlan pásztorfalu között nem érdemes találomra választani – sokkal inkább olyat keresni, amely valamilyen többletet is nyújt. A csak gyalog megközelíthető Leusa ilyen hely: templomocskája freskókkal és ikonokkal van tele, s ezzel különös bájt kölcsönöz a hegyi falunak. Ha a nem messze fekvő Labova hasonló hangulatú templomával együtt látogatjuk meg, egy egész napos, emlékezetes elmerülést nyerhetünk az albán vidéki élet világában.

Valbona
Albánia igazi arca a hegyek között mutatkozik meg, és a Valbona-völgy az a hely, ahol ezt a legteljesebben megélhetjük. Itt a tökéletesen kijelölt, mégis érintetlen túraösvények úgy vezetik a vándort, mintha évszázadok óta csak rájuk vártak volna. A túra végén egy gőzölgő, joghurtos báránysült koronázza meg a napot – és ekkor döbben rá az ember, hogy Albánia nem csupán különc európai kaland, hanem egy valóban világszínvonalú úti cél.

---

Albánia bizarrul sűrű bunkerrendszerét Enver Hodzsa kommunista diktátor idején alakították ki, miután az ország fokozatosan összeveszett mind Jugoszláviával, mind Kínával – utóbbi korábban a legfőbb szövetségese volt. A politikai elszigetelődés teljes volt, és Hodzsa haláláig, 1985-ig fenn is maradt. Az ország szinte rögeszmésen készült egy soha meg nem érkező nyugati invázióra: a tengerparttól a hegyekig, falvakon és városokon át mindenütt bunkerek százait, ezreit öntötték ki vasbetonból. Az egész „bunkerizáció” nevű program 1967-ben indult el, jóval Hodzsa hatalomra kerülése (1944) után, és több mint másfél évtizedig tartott, komoly nyomot hagyva az ország tájképén.

Az állam vagyonának egynegyede a hadseregre ment el, ebből pedig jelentős rész a bunkerépítésre. A legtöbb ilyen létesítmény egy-két ember számára nyújtott szűkös menedéket, de készültek nagyobb, összetettebb védelmi egységek is. Ezeket már ellátták árammal, vízvezetékkel, szellőzőrendszerrel, sőt, vastag, gáztámadást is elviselő vasbeton ajtókkal, hogy ideiglenes védelmet nyújtsanak akár egy atomcsapás következményei ellen is.

Ma becslések szerint körülbelül 750 ezer ilyen beton félgömb – a népnyelvben csak „betongombaként” emlegetett építmény – szórja tele Albánia tájait. Némelyik művészeti projektek, kávézók vagy múzeumok részeként újjászületett, de a legtöbb csak ott maradt, csendben emlékeztetve egy irracionális és paranoiás korszakra.

---

Albániába nem a grandiózus emberi alkotásokért érdemes utazni, hanem a természet páratlan erejéért és szépségéért. Az ország ritkán lakott, hegyvidéki vidékein eleve kevés monumentális építmény született, ami pedig mégis létrejött, azt gyakran elsodorta a történelem: hol átvonuló hadseregek rombolták le, hol a múltat és főként a vallást eltörölni kívánó kommunista rendszer számolta fel. Bár akadnak itt-ott ókori romok, bizánci templomok és régi mecsetek, ezek többsége inkább csak emlék, hiszen a szomszédos országokban jóval jelentősebb példákat lehet találni minden kategóriában.

A kivételt néhány különösen karakteres albán kisváros jelenti, amelyek közül több viszonylag érintetlenül vészelte át a huszadik század viharait. A rendszerváltás utáni éveket nem pusztítás, hanem inkább a lassú megőrzés jellemezte, ami csak tovább növelte e helyek vonzerejét. Ezek a városkák gyakran meredek hegyoldalakra épültek, hatalmas, többgenerációs családoknak is otthont adó, kőből épült házakkal, amelyek néhol már-már nagypolgári jegyeket is mutatnak. Mégsem ezek a városkák az ország igazi látványosságai – a táj szépségével nem tudják felvenni a versenyt.

Albánia tája két fő karakterből épül fel: kopár hegyekből és kevésbé kopár hegyekből. Minél délebbre megy az ember, annál sivárabb a látvány, míg északon, a magasabb völgyekben időnként már-már bujának hat a növényzet. Aki ismeri Dalmáciát vagy a görög szigetvilágot, annak nem lesz ismeretlen a látkép – de van egy fontos különbség: az albán vidék megőrizte azt a nyers, pásztori idillt, amely ott már ritka. Az itt élők talán szívesen cserélnék le ezt az idillt egy új traktorra vagy korszerű gazdasági épületekre, de a látogatók számára ez a letisztultság és őszinteség csak még vonzóbbá teszi a tájat.

Albánia közepes méretű városaiban is lehet látni legelésző teheneket az elhagyatott telkeken, vidéken pedig egyértelműen a mezőgazdaság és az állattartás diktálja a ritmust. Bár a közhelyek gyakran csak a birkákra koncentrálnak, a valóság sokkal színesebb: szinte mindenféle haszonállat megtalálható, különösen a pulyka, amely Közép-Albánia bizonyos vidékein meglepő fontosságra tett szert. Az albán városok látványvilágát uraló félkész családi házak, kopott közintézmények és időnként fojtogató benzingőz talán nem teszik őket varázslatossá, mégis, szinte minden településnek megvan a maga bája – főként az élet minden szegletét betöltő teraszos kávézók és vendéglők miatt.

A vidéki Albánia pontosan olyan, amilyennek egy amerikai turista elképzeli Kelet-Európát: mosolygó kisfiúk terelgetnek libákat, fejkendős asszonyok rendezgetik a szénakazlakat, miközben a férfiak kávéházakban üldögélnek és beszélgetnek. A hegyeknek köszönhetően a háttér sosem középszerű – sok helyen kifejezetten lenyűgöző. Hogy valaki inkább az alföldeket vagy a hegyvidéket kedveli, ízlés dolga, de az albán hegyvidék a maga műfajában egészen kivételes. A Dinári-Alpok legdélibb nyúlványa ott emelkedik, ahol az egykori Jugoszlávia és Albánia találkozik, és a hosszú ideig tartó földrajzi és politikai elszigeteltség csak jót tett ennek a tájnak: itt valóban még fellelhető a természet érintetlensége. Bár az országban sokfelé divat a szemetet az autóból kidobni, ebben a magashegyi régióban akár egész nap is lehet túrázni anélkül, hogy egyetlen eldobott palackba vagy nejlonzacskóba botlana az ember.

Fotóegyveleg

Durres - festett fal - Mázsár Fanni fotója

Dekoratív kisbusz érett sofőrrel Beratban - t. p. fotója

Vissza az elejére

Kommentek