ÚTIKRITIKA.HU / Albánia

"Qafa e Llogarasë, vagyis a Llogara-hágó. A ‘qafë’ szó albánul jelenti a nyakat, és a hágót is, mert az albánok a hegyvonulatokat, amelyekből szinte az egész ország áll, hanyatt fekvő óriásoknak képzelték el, amelyeken a legkönnyebb a nyakukon átkelni. A Llogara-hágó viszont speciális, csak egyik oldala hegy, a másik oldala szakadék, és alatta a tenger. Aki Dél-Albániába igyekszik, és gyönyörködni akar a természetben, feltétlenül a Riviéra-i utat válassza. Így a Llogara-hágón át vezet az út. A Llogara-hágóra a tengerszintről lehet feljutni, és ha felértünk, 1027 méter magasból nézhetünk le az Adria és a Jón-tenger találkozására. Ez a legmagasabb pont a tengerparti úton Vlora és Saranda között. A Llogara-hágó a Çika hegyvonulat közepén fekszik, amely a Llogara Nemzeti Park része. A hegylánc legmagasabb csúcsa 2.044 m, és kicsit délebbre található a Llogara-hágótól. Ez a hegyvonulat fut végig a Jón-tenger partja mentén egészen a legdélebbi albán városig, Sarandáig." forrás

Időjárás és éghajlat

A tengerparti sávban a klíma mediterrán, amely száraz, forró nyarat (esetenként 40 C fok közelében) és enyhe, csapadékos telet jelent. Ugyanakkor, hasonlóan a többi mediterrán országhoz, a fűtés a legtöbb lakásban, beleértve egy sor szállodát is, nincs megoldva, jó esetben kiegészítő elektromos fűtés érhető el. A belső, hegyes vidékeken a tél hideg, havas, a nyár hűvös. Az északkeleti hegyvidéket télen célszerű elkerülni, mivel a gyakori havazások után az utakat borító hó – takarítás hiányában – napokig megbéníthatja a közlekedést. A mobiltelefonos hálózatok az ország legnagyobb részében elérhetőek, a lefedettség a távoli hegyvidéki területeken azonban nem teljes.

Történelem

Albániának nagyon érdekes, izgalmas, fordulatos, vérontásokban dús történelme van. Albánia meglátogatása előtt nem csupán hasznos, hanem érdekes beolvasni magunkat a történelmükbe.
Szkader bégről, a rettenthetetlenről
Albánia 1912-ben vált független országgá.
A második világháborúban Mussolini az olasz fasiszta diktátor Albániát használta ugródeszkául Görögország megtámadásához.
A 20- század második felében Albánia volt a legelszigeteltebb európai ország, mert egy kőkemény, primitív kommunista diktatúra uralkodott itt.
Albániában az 1944 és 1991 közötti sztálinista rémuralom idején átlagosan 100 albánból egy a rezsim börtöneinek valamelyikében vendégeskedett nem köztörvényes bűnök, hanem politikai okok miatt. Sajátos módon az idősebb albánokban manapság él némi nosztalgia ez időszak iránt, mert az országban ez időszakban történt az alap modernizáció (villamosság, korszerű orvosi ellátás, az írástudatlanság felszámolása).

Kiegyensúlyozatlan közlekedési helyzet

"Velipojëtól nem messze megálltunk egy eléggé épen maradt és tiszta tüzérségi bunkernél is, amelyekről imádnak erről értekezni az idetévedők. Bevallom engem annyira nem nyűgözött le, a legkevesebb köze van Albánia lényegéhez szerintem, de persze a múltjához hozzátartozik. Annyi biztos, hogy Enver Hoxha, az üldözési mániás kommunista diktátor szinte csak önmagában nem látott ellenséget. Érdekes módon a diktátor képmását sokszor viszontláttam bögréken, például a krujai bazárban, amely egy nyugis hely, nem nagyon akaszkodnak rá az emberre. Kommunista ereklyék, régi rádiók, ütött kopott hangszerek, kézi készítésű szőnyegek sorakoznak a macskaköves utcácskák mentén. (2014)" forrás

"Többet tudnak rólunk, mint mi róluk! Hunyadi János, az államalapító Szkander bég kortársa és bajtársa, valamint Apponyi Geraldine, az első és egyetlen albán királyné tananyag az iskolában. Áder János áprilisi albániai látogatása alkalmából, Hunyadi János emléktáblájának az avatásán Tirana főpolgármestere azt mondta, hogy történelemből már kisiskolás korában megbukott volna, ha nem tudja, ki volt Hunyadi János. Majdnem minden városban van Hunyadi János utca, sőt Shkodrában még 1956-os magyar antikommunista forradalom nevű utca is van!" forrás

,, Kasztrióta György (alias Szkander bég) az albánok legmenőbb fenegyereke volt, aki több mint 25 éven át verte folyamatosan vissza, és alázta meg a török hadakat. A rendszeres túlerő nem hogy elkedvtelenítette, hanem még inkább feltüzelte Albánia Sárkányát, aki már-már kikapcsolódásként tekintett a csatákra és az ellenség lemészárlására. A történetírója szerint több mint 3 ezer hitetlennel végzett.

1467 áprilisában sikeresen visszavert egy ostromot, megölve a török fővezért is. Szkander, miután letörölte az arcáról patakokban folyó ellenséges vért, megpróbálta újra rendezni az ellenállók sorait. Ekkor érte a végzete, amikor kevésbé dicső módon, maláriában meghalt. " forrás

Manapság

A nemzetközi startisztikák szerint a korrupció mértéke Albániában bőven a világátlag felett van. Albániában a személyautók kb. egyharmada Mercedes. Az, hogy ezeknek a Merciknek a többsége nem legális hátterű, ez keveseket zavar ott.

"Albániának van az egyik leghatalmasabb maffia szervezete a világon. Az albán maffiózók azonban a legkevésbé találhatók meg magában Albániában. Legfeljebb néha hazatérnek villogni, ezt-azt (üzletet, telket) úgy mellékesen bevásárolni. A németországi szexipar, elsősorban a prostitúció és a drogkereskedelem területén az albánok a kulcsfigurák közé tartoznak. Állítólag az albánok ellenőrzik a nagy-britanniai kuplerájok háromnegyedét és csak a londoni Soho negyedben évente 5 milliárd forintnak megfelelő összeget kaszálnak haszonként a kurvák futtatásából. Az albán maffia Kanada és az USA között mozogva mossák fehérre a bűnben fogant pénzeiket. Közben Albániában nem sok történik. Látni méregdrága autókat, hivalkodó villákat, sejtve, hogy nem tisztességes pénzekből valók. Albánia nem profitál abból, hogy a new yorki albán drogbárók az ottani kábítószer-kereskedelem közel felét ellenőrzik. Van bűnözés Albániában is, de pitiáner szinteken. Az albánok a bűnözési tehetségeket "exportálták"." (L. G, 2014)

Minő véletlen! Itt is egy Mercedes

"Berát dél-közép Albániában található, az Osum folyó partján. Albánia egyik legősibb és egyben nyolcadik legnépesebb városa 45000 lakosával. 2008 óta az UNESCO Világörökség része, ami jogos és érthető, de részben ezért is szomorú Berát valósága. A város gyönyörű, sőt festői lehetne. Az oszmán építészetre emlékeztető régi épületek, fehérre meszelt sok ablakos aranyos házikók, a vár, minaretek, mecsetek, templomok, az albán hegyek csodaszép látványa minden irányban és az aranyos (lehetne) folyócska, ami kettészeli. Messziről csoda-jó képeket lehet csinálni. Közelről jópofa az óváros tekergő utcáin eltévedni. A vár környék teljesen üres, nyugodt, remek kilátással. Tényleg ott a helye a világörökségi listán.

Az is biztos viszont, hogy nem a szemét miatt a világörökség része. Közelebbről megnézve a helyzetet, Berát igencsak hasonlít egy szeméttelepre. Az aranyos kis folyócska furcsán szürkés barnás színű mocskos lé és tényleg egy szeméttelep. Ahogy nekünk is javasolták a fogadóink, a helyiek ide hordják le a szemetet. Már, ha olyan rendesek, hogy elviszik odáig. Egy helyi asszony laza, megszokott mozdulattal szemem előtt dobott át két óriási vödör szemetet a várfalon. Az erdő tele szeméttel, a fákról nejlon zacskók lógnak, a utak teli kólás üveggel, a szemetesek túlcsurognak, de az utcákon is mindenhol mindenféle szemét és persze a kutyák ’nyoma lépten-nyomon. De mi lesz ezzel a sok szeméttel? Egyszer csak betelít mindent világörökség ide vagy oda. Senkit nem érdekel, senki nem tesz ellene, senkit se zavar…nem értem és sírva fakadok. De nem csak ezen.

Berátban mintha megállt volna az idő. Kommunista szobrok. Az ezer éves buszok teljesen lerobbant állapotban. Az utak életveszélyesek, gödrök, lyukak mindenhol. A szép történelmi épületeken kívül sok a régi kommunista ház… A 21. századnak nyoma sincs sehol. Persze ennek megvan a maga bája, vicces élmények és történetek jönnek rakás számra. De ez nem egy múzeum, ahol megtekintjük és lelépünk. Hiába érzem úgy mintha egy régi mozi szett részese lennék, ez nem film, hanem valóság. Valódi emberek élnek itt és ez az ő 21. századuk.

Mindenki feketében öltözik. Esetleg a szürke különböző árnyalataiban. Bár nincsen a megszokott, már majdnemhogy elvárt kelet-európai bunkóság, amit mondjuk egy magyar közértben tapasztalok. Kedvesen kiszolgálnak és útbaigazítanak, megmutatják és elmesélik. Mégis egy rettenetes hidegséget érzek. Mindenki szomorú. Kivéve mikor néha egy kisgyerek mosolyogva mutogat rám, vagy pénzt kér. Hiába vagyok fehér és kelet-európai kinézetű, a kék dzsekim, vagy talán az, hogy ha ritkán is, de néha mosolygok azt eredményezi, hogy kirívok a helyiek közül legalább annyira, mint Kenyában tettem a sápadt bőrszínemmel. Egyenes arcok, sőt inkább lebiggyedt ajkak, mérges tekintetek, merev és rideg arcok, különösen a férfiakon. Az épületek, a járművek és az emberek, mintha a múltban lennék, csak valahogy minden megöregedett, tönkre ment, rosszabb és szomorúbb lett. Lehet, hogy rosszul teszem, de teljes kilátástalanságot érzek, amivel nehéz mit kezdenem.

Bár erről is csak olvasok, de komolyan a folytonos nyafogás sok diplomás vagy sok diploma felé haladó magyar fiataloktól, hogy nem becsülnek meg, nincs milliós állás és bezzeg nyugaton… Meg mikor én belegondolok, hogy országról országra sodródom, önkénteskedek és tapasztalok, de a bankszámlámon semmi pénz (és ez a nulla és a diákhitel) és mi lesz ebből… Becsüljük meg a fene jó dolgunkat. Van, aki a diplomát, vagy hogy Budapest fejlődik és van remény, vagy ha anyuci hiányával is, de élvezi nyugatot, és én meg a sok élményt, az embereket, akiket megismerek, a szépséget, amit látok…meg azt is, hogy ezt is láttam, ezt is megtapasztalhattam. Berát egyszerre szép, és egyszerre szívbemarkolóan szomorú számomra. A tapasztalt reménytelenség remélem reménnyé változik egyszer. A fekete ruhákat és szürke arcokat remélem szivárványos bohócruhák és vidám mosolyok váltják majd fel.

Addig is nekem itt a sokk. Mert ez Európa?! Hogy ez [is!] Európa! Szóval, lányok, fiúk, lehetne szomorúbb is. Mosolyogjunk! És ne szemeteljünk. Meg azért látogassatok el Európa ezen részére is, a történelem, az építészet és a tapasztalat miatt érdemes! (2013)" forrás

Az albán társadalom alsó szegmense

"Ahogy Magyarország egészére sem lehet következtetni a belső-Erzsébetvárosból, úgy persze Albánia sem húsz háztömbből áll. A vidéket járva bőven látni olyan szegénységet, amilyet Kelet-Európában máshol nem nagyon. Tirana szélén sátorvárosokban, az országban pedig mindenfelé konkrét szemétégetőkön cigányok élnek embertelen körülmények közt. Ezek sokkal közelebb vannak a latin-amerikai bádogvárosok nyomorához, mint Tiszabőhöz. A társadalom alján tengődők, a posztszocialista világban is kiemelkedően alacsony nyugdíjak és közalkalmazotti bérek ellenére azonban Albániában mégsem a reménytelenség az uralkodó közhangulat, már amennyire azt egy rövid nyaralás alatt meg lehet ítélni. Valamennyire pedig igenis meg lehet. Az például egyértelműen látszott, hogy Tirana nem olyan szétlőtt, a háború után még mindig szédelgő nagyváros, mint Szarajevó. És az albán vidéken sem érezni azt az elkeseredettséget, mint mondjuk Bosznia szerbek lakta, Ratko Mladics-graffittikkel tarkított kisvárosaiban. Vagy éppen a szomszédos Koszovóban, ahol kevesebb a Mercedes, kevesebb a benzinkút, és mintha mindenki arra várna, hogy végre történjen már valami. És ez a valami lehetőleg Nagy-Albánia legyen. (2014)" forrás

"Minden nő, mint a gomba, annyi épülő ház a világon nincs, mint Albániában és az utak is rohamtempóban bukkannak ki a földből. Többek között ezért sem vettük sok hasznát a GPS-nek, mert bár 2013-as a legújabb verzió, a legtöbb utat nem ismerte még, amiken mentünk, jó sokat veszekedtünk is vele, de legalább nem szólt vissza. :) Minden kilométerre jut egy hotel-bar-restorant kombó, ezek általában így együtt képeznek egy egységet és a nagy részük csodaszép, modern, viszont áll rájuk az örök igazság; csak akkor érdemes megállni, ha más autókat is látunk körülöttük parkolni. Eddig eszünkbe sem jutott, hogy ahova restorant van írva ott ne lenne kaja. No, hát itt akadt ilyen is. Ami nagyon fura volt, hogy sok ilyen épület, sőt, gyakran magánházak is amolyan vár alakúak. A fotókon jól látszik és ezeket nem kellett vadul keresgélni, ott nem kaptam le ilyet, ahol nem akartam, érdekelne, mi ez a becsípődés náluk. A jó hír legalább, hogy nem láttunk rózsaszínt vagy lilát ezekből! (2015)" forrás

"Albániáról, az albán életszínvonalról többször hallani lekezelő megjegyzéseket. Ezekkel óvatosan bánnék, mert az emberi élet minősége összetett dolog. Az albánok például nagyon egészséges ételeket esznek, itt a kenyér az kenyér, a hús friss, a birkát helyben vágják, a paradicsomnak paradicsom íze van, egyetlen nyugati gyorsétterem-láncot nem láttam az országban. Mindig van idejük beszélgetni, beülni, kiülni valahová, sokszor családostul, barátságosak, érdeklődők, és az élet mindenképpen nyugodtabb, mint nálunk. Az ország nyugati, tengerparti részén mediterrán a klíma, októberben is fürdenek a habokban, tél igazán csak a magashegységeikben van. Talán kevesebb pénzük van, ám kevesebb felesleges dologra is költenek. Természetesen, önmagáért beszél, hogy a 3,2 milliós Albánia lakosságából sokszázezer ember külföldön dolgozik, és a német utazási irodák szlogenje pár éve így szólt: nyaraljon Albániában, az autója már úgy is ott van. Mindenesetre, már az első napokban megkedveltem az országot.

Több albán városban megkérdezték tőlem, ti magyarok, miért vagytok olyan idegesek és miért siettek mindig? Hát… a munka miatt, dolgozni sietünk, magyarázkodtam. De este hová siettek, akkor már nem dolgoztok? Nagyon sokan még dolgoznak, a többiek meg hazafelé sietnek, az otthonukba, pihenni. Nem értik, de mosolyognak. Lengyelország és Törökország után újabb hely, ahol szeretik a magyarokat. Üldögélek Durres kikötőjében, kenyeret eszem, kapnak a halak és a sirályok is. Magyarországon a nyolcvanas években volt még olyan jó minőségű a kenyér és a pékáru, mint jelenleg Albániában. Az országban számos helyen nem foglalkoznak a fagyasztott hússal, a hentesboltok mellett birkanyájak vannak, és a húst frissen vágják, fogyasztják otthon, az éttermekben, az utcai árusoknál.

Sok halat esznek, 360 kilométernyi tengerpartjuk van. Egy bőséges haltál, kenyérrel, sörrel, rakival (helyi pálinkával) átszámítva ezerötszáz forint volt az egyik legdélebbi város, Saranda tengerparti sétányának felkapott haléttermében. A gyümölcseik hatalmasak és gyümölcsízűek. Gyönyörű paradicsomok, görögdinnyék társaságába kerültem mindennap. Az sem rossz érzés, amikor az utcai árusoknál átszámítva száz forint a burek, ami egy rétestészta jellegű pékáru. Ebbe a kis tésztás-táskába húsokat, gyümölcsöket és más finomságokat lehet tölteni, tetszés szerint, legtöbbször egy kis káposztát és húst kértem bele. Félnapig elég volt. Amit Albánia az elmúlt húsz évben elért, arra nagyon büszkék lehetnek. Ne feledjük, ez az ország a második világháború után lényegében a feudalizmusból ugrott át a kommunizmusba. Mert itt valóban kommunizmus volt, a keményvonalasból, az Európa-szerte rettegettből. (2014)" forrás

"Szemetes és rendezetlen? A szemét is egy általános negatív sztereotípia, és tény is, hogy régebben Albánia nagyon szemetes ország volt. Ennek is megvan az oka, ugyanis a kommunista rendszerben a szombatokat az emberek azzal töltötték, hogy kötelező utcai takarításra mentek. Akkor még tisztaság volt. Szigorúan büntették a szemetelést, akár még egy csikk eldobását is. Miután megdőlt a kommunista rezsim uralma, az egyik kifejezési eszköze a szabadságuknak az volt, hogy lépten-nyomon büszkén eldobták a szemetet, merthogy akkor sok más egyéb dolog mellett már „szemetelni is szabad volt”. Nem mellesleg a kommunista szemétszállítási vállalat is csődbe ment a rendszerváltás során. Ma már azért más a helyzet, sokat tisztult az ország, és működik a szemételszállítás is, bár igen, vannak még nagyon szemetes részek. A városokban azonban szelektív hulladékgyűjtés is van. (2016)" forrás

,, Albániában tulajdonképpen nem három vallás van, hanem négy. Ugyanis a katolikus és a görög ortodox valláson kívül kétfajta muszlim vallást gyakorolnak itt az emberek, a szunnita és a bektashi muszlim vallást, amelyek között kb. akkora a különbség, mint mondjuk Magyarországon a katolikus és a református keresztények között. A bektashi muszlimoknak egyébként itt Tiranában van a világközpontjuk, a világközponti tettyéjük és az alatta lévő múzeum a turisták számára is látogatható. (2016)" forrás

,, Nyilvános helyeken nem jellemző a testi kontaktus, itt nagyon ritkán látni az utcán turbékoló párokat, bár a fiatalabb generáció ezt már szabadabban kezeli. Vidéken még jellemző, hogy a nők otthon vannak a gyerekekkel, és csak ház körüli munkákat végeznek. Éppen ezért faluhelyen a kávézókban szinte csak férfiakat látni, mert a nők a házaikban járnak össze, ahova viszont a férfiak csak ritkán hívják meg a barátaikat, mert itt a ház a nőé. A fiatalabb, városi nők közül azonban már egyre több dolgozik munkahelyen, a nők aránya növekszik a felsőoktatásban, a döntéshozatalban és a versenyszférában is. (2017)" forrás

Az autó legyen mindenképpen a menő - fotó by Ata

Az albánokról

Míg Albániában közel 3 millió albán él, más országokban legalább 7-10 millió. Ez utóbbiak többsége azért balkén országokban lakik, úgy is mint Koszovó, Macedónia, Montenegró, Görögország. Sok albán él Törökországban, Olaszországban, Németországban, Olaszországban, Svédországban, Svájcban és az Egyesült Államokban.
Nagyon érdekes, hogy Albániában egyáltalán nem akadály a házasságoknál az eltérő vallás, pedig a többség (70%) muzulmán.
Kína és India mellett a világon Albániában a a legnagyobb mértékű a születő gyermek nemének manipulálására való igyekezet, azaz abortusz, ha tudható, hogy lánygyermek születne.
Az albánoknak mániája a járda folytonos locsolása. Igaz, hogy ezzel tisztaságot érnek el, de nyáron a szúnyogok még nagyobb aktivitását érik el vele. Amúgy az albánok a saját otthonuk vonatkozásában is nagyon tisztaságmániások. Mindezektől függetlenül a nagyvárosok utcáin sok helyen lehet látni szemetet.
Az albánok mindennapjaiban a kávéfogyasztás szent dolog. Törökösen isszák a kávét. A kávéval majdnem egyenrangú szentség a raki, az albánok pálinkája.
Az albánok imádnak városuk valamelyik korzóján sétálgatni. Hétköznap esténként, hétvégék délutánjain ez egy jellemző program.
Az albán nők nagyon adnak arra, hogy jól nézzenek ki. Magyar szemmel ez nem mindig működik jó ízléssel. Sok a giccs, a látszatminőség.

"Naponta legalább három fiatal lány jelentkezik nőgyógyászati műtétre az albán fővárosban: szeretnék, ha egy 20 perces beavatkozással visszanyernék szüzességüket. A szűzhártya-visszaállító műtétet kérők általában 18 és 30 év közötti lányok, akik úgy döntöttek, hogy a korábbi szexuális életüket hátrahagyva szűzként állnak jövendőbeli férjük elé. A legtöbb ilyen jellegű műtétet titokban végzik, hiszen a nőgyógyászati klinikák szabályai tiltják az ilyen jellegű beavatkozásokat - miközben a törvény egyébként nem tesz említést arról, hogy tilos lenne ilyen műtétet végezni. A probléma az, hogy Albániában a nőknek kettős elvárásnak kell megfelelni - mondja Dienes Tibor, Albánia-szakértő: "Ugyanis egyrészt a férfiak elvárják, hogy a nő hamar széttegye a lábát, egyes vélemények szerint az ottani lányok könnyebben hajlandók ágyba bújni, mint nálunk. A gimnazista lányok nagyjából úgy és akkor vesztik el a szüzességüket, amikor a magyar fiatalok. Viszont amikor jön a házasság - ami Albániában még mindig fontos dolog, és aránylag fiatalon köttetik -, akkor szükség van a szüzességre.

Az 1950-es évekig az albán nők úgy érezték, ki kell tenniük a véres lepedőt az ablakba a nászéjszakán, hogy ezzel igazolják szüzességüket férjük, a rokonok és a szomszédok előtt. Ma újra visszatért a nőkre nehezedő nyomás: muszáj szűznek lenni a házasság előtt. Az is előfordul, hogy a nőket elviszi a férjük egy nőgyógyászati vizsgálatra, hogy szakértővel bizonyosodjanak meg arról, a nő szűz volt, ugyanis a férj észrevette, hogy a nászéjszakán nem vérzett. Az is megesik, mondja Dienes Tibor, hogy felháborodott férjek jelentkeznek az orvosnál, mondván, gyanús nekik, hogy szűz arájuk mennyire tapasztalt az ágyban. Az orvosok ilyenkor persze nem árulják el a tényt, mert azzal a lány fejére nagy bajt hoznának, a házasság végét jelentené, ha kiderülne a műtét. (2013)" forrás

Kéregető - Mázsár Fanni fotója

"Általánosítások (sztereotípiák) az albánokról: Az albánok mind tolvajok, ha nem azok, akkor szerencsétlen szegények, akiknek a semmiből kell megélni. A balkáni szomszédaik szerint az albánok hazafiasak, az életkortól függetlenül szeretnek táncra perdülni. Az albánok kedvelik a horvátokat és a szlovéneket, az olaszokat pedig egyenesen imádják. Sok albán színesen kérkedik azzal, hogy többet tud Olaszországról, mint maguk az olaszok. Tény, hogy sokan nagyon jól tudnak olaszul, mert a komcsi időkben (meg azután is) inkább az olasz tévéműsorokat zabálták, mint az unalmas otthonit. A szerbeket és a görögöket nem csípik. Az albánok nagyon családközpontúak. Cigizni már gyerekkorban elkezdenek. Szeretnek ilyen-olyan fegyvert birtokolni, sok teát isznak. Magukat muzulmánoknak mondják, mégis folyton lesajnálják a muzulmán országokat." N.S., 2013)

"Az albán emberek szerintem tök kedvesek és segítőkészek. Nem váltottam leket, viszont már eléggé éhes voltam. Bementem egy gyors kajáldába, ahol nem fogadtak el bankkártyát. Megkérdeztem, hogy nem tudnak-e akkor egy szupermarketet, ahol tudok kártyával is vásárolni és tök kedvesen elmondták, hogy hol van. A végén szintén bementem egy kávézóba, ahol már beszéltek angolul, viszont szintén nem fogadták el a bankkártyát. Mondtam, hogy akkor nem kérek semmit, mert sajna nincs lekem, mert csak egy napra jöttem. Erre a barista megkérdezi, hogy miért mit szerettél volna. Mondom egy kávét. Erre válaszol, ülj le, kihozok neked egy kávét. De mondom nem tudom kifizetni, erre azt mondja, hogy nem baj ez csak egy kávé...eléggé ledöbbentem...Annyi rosszat hall az ember Albániáról aztán az első benyomásom sokkal jobb lett, mint pl Montenegróról. (2014)" forrás

"Itt tényleg nem tudják, mi az a borravaló, illetve ahol tudják, ott sem várják el. Tényleg csak akkor adtunk, amikor szuper-hiper kiszolgálásban volt részünk és meg kell mondjam, mikor az egyik hotelben a lány nem értette és tök őszintén akarta visszautasítani, hát jó hülyén éreztem magam. Nincs benne a levegőben a „leszedlek-mert-turista-vagy”, de nem állítom, hogy soha nem fordult elő, csak azt, hogy meglepően kevésszer és olyan pitiáner összegekkel (30-50 cent/pence/rappen). Segítőkészek és kedvesek és olykor közös nyelv híján is sikerült megértenünk magunkat, nem éreztük egy percig sem a „hülye turista, miért nem tud albánul” attitűdöt. Ja, és nekem nagyon bejön, mikor az utcán élnek közösségi életet (ld. focimeccs). (2015)" forrás

"Albániában kifejezetten kedvesen és örömmel fogadnak minden turistát, és magyarnak lenni még az átlagnál is jobb. Az albánok legnagyobb nemzeti hőse Szkander bég, aki a 15. században egyesítette az országot, és honvédő harcba kezdett a terjeszkedő oszmánok ellen. Egyetlen szövetségese és segítője Hunyadi János volt, és ezt a mai napig minden albán tudja. A modern korból is maradt országaink közt kapcsolat: a Malév fontos nyugat-európai kapcsolatot jelentett, és hiába ment csődbe a nemzeti légitársaságunk három éve, a mai napig ott láthatjuk a logóját a legtöbb utazási iroda kirakatában. Az időhöz egyébként is másképp állnak hozzá. Itt nem látni siető, stresszes embereket, kivéve, ha a volán mögé ülnek. Bárkivel szóba lehet elegyedni, szívesen útba igazítanak vagy ajánlanak látnivalót, éttermet. (2015)" forrás

Szeretlek albánul: të dua (kiejtés:te duá)

"Ha valakit az aggaszt, hogy muszlim országba nem szívesen jön, nem kell aggódnia. Bár az ország 70%-a papíron muzulmán, a lakosság jó része valójában ateista, a vallásukat gyakorlók pedig vagy a liberális bektashi ághoz tartoznak (amelynek itt van a világközpontja, és akik egyébként isznak alkoholt), vagy szunniták, de annak ellenére, hogy az ország tele van mecsetekkel, nemigen látogatják azokat. A másik két vallás, a katolikus és az ortodox jól megfér az iszlámmal, így nem véletelen, hogy 2014-ben Ferenc pápa első európai útja ide vezetett, ahol külön kihangsúlyozta, hogy Albánia vallási toleranciája példaértékű a világ előtt. És hát ugye Teréz anya is albán volt, akit idén szeptember 4-én fognak szentté avatni. A nemsokára Durresben megnyíló Teréz anya múzeum is például egy működő mecset alatt lesz majd." forrás

,, Albániában rengeteg kávézó üzemel. Legtöbbjében kapunk török és presszó kávét is. Ha egy albán szeretne megbeszélni valamit a barátjával, vagy üzletet akar kötni valakivel, mindig kávézni hívja az illetőt, akivel éppen dolga van. A nyugdíjasok is szívesen üldögélnek egy csésze kávé mellett, ha éppen nem dominóznak vagy sakkoznak a tereken. Éppen ezért furcsa a külföldieknek, amikor itt járnak, hogy a rengeteg kávézóban mindig látni embereket a nap bármely szakában.

Albániában mindenki iszik, de soha, senki nem részeg. Az albán szamárral kapcsolatos mondás egyik magyarázata is innen ered, ugyanis itt Albániában a részeg emberre azt mondják gomar, azaz szamár. Itt a gyengeség jele, ha valaki annyira részegre issza magát, hogy szamár módjára viselkedik. Mivel a szamár genetikailag alkoholista állat, ha egyszer megízleli az alkoholt (pl. lehullott, megerjedt gyümölcsöket), akkor mindig keresni fogja azt. És mivel itt a mediterrán részen a gyümölcsöknek magasabb a cukortartalma, a szamár meg feleszegeti a földről az erjedt gyümölcsöt, egészen könnyen kerül a delírium állapotába. Hát, innen a mondás, hogy „Berúgott, mint az albán szamár.” forrás

Turista etikett

Albániában sok helyen van guggolós vécé. Akár guggolós, akár ülökés a vécé, náluk nagy többségben nem szabad a vécépapírt a lefolyóba dobni, mert eldugaszolódást okoz. Egyszerűbb szálláshelyeken a guggolós vécét kombinálják a zuhanyozóval.
Albániában kézrázással történik egymás üdvözlése. A férfiak hagyományosan összeérintik egymással a halántékot.
Pár szót magoljunk be albánul, mert a helyiek ezt nagyon tudják méltányolni.

"Érdemes magyarként ("hungarezi") bemutatkozni, és kitérni Kasztrióta Györgyre, vagyis Szkander Bég (Gjergj Kastrioti) és a Magyar Királyság szövetségére, aminek a drága jó szerb despoták (közös ellenfeleink) tettek keresztbe; vagy I. Zogu albán király magyar feleségére, Apponyi Albert unokahúgára, Apponyi Geraldine Margit Virginia Olga Máriára. Azt is megemlítem nekik, hogy nem csak a világháborúkban, de most is barátok vagyunk. Magyarország elismerte Koszovó államot, míg a románok nem. (2014)" forrás

,, Ne lepődj meg, ha bármilyen kedvességben van részed. Ha adnak egy cukorkát, két szem fügét, vagy meghívnak egy kávéra. Őszintén és szeretettel teszik. Csak fogadd el, mosolyogj és köszönd meg, bármilyen nyelven. Érteni fogják." forrás

Gasztronómia

"A földrajzi fekvéséből adódóan az albán konyhát három jelentős hatás érte. Egyfelől az Adria túlpartján elnyúló olasz csizma ízei, másrészt a tőszomszédságukban élő görögök, harmadrészt a sokáig náluk állomásozó törökök konyhája hagyott mély nyomokat. Az albánok meg bölcsen megtanultak mindent, és ezzel a gasztronómiai bőséggel fogadják az ide látogatókat. Ha igazi nemzeti eledelt keresünk Albániában, az a burek. A tartalmas, olcsó, laktató, szendvicsként funkcionáló ételt szinte bármelyik sarkon megvehetjük. Leggyakrabban sajttal töltik, de létezik belőle zöldségekkel kombinált vagy hússal készített verzió is. Bureket minden sarkon lehet kapni Albániában.

Rengeteg családi étterem működik, és a legtöbb meg is él, mert az albánok nagyon szeretnek étterembe járni. A kis kifőzdékkel tele vannak a városok. Egymást érik a burekesek, a mish i fresket felirattal ellátott hentesboltok, ahol a friss húst a kedvünkre a hentes el is készíti. Ugyanígy létezik a pech i fresket, ahol a friss halakat készíti el az üzlet tulajdonosa a mi szánk íze és az ő szakácstudománya szerint. A kommunizmus alatti nélkülözést követően a hús nagyon fontos szerepet kapott az utóbbi 20 évben az albán konyhában. Közkedvelt a bárány, a kecske, amiket a korábban említett henteseknél lehet kis adagokban kérni, vagy az éttermek előtt forgó nyárson sülő húsból ehetünk. Az ország hosszán végignyúló tengerpartnak köszönhetően rengeteg a hal. Leggyakrabban grillen sütve kínálják, de hallal gazdagított egytálételek is gyakoriak az étlapokon." forrás

Tépázás, lefejtés

,, Az albán étkezések egyik alapfogása vagy előétele a saláta és/vagy a párolt, sült zödségek. Ezeket általában az étkezés elején hozzák, remekül előkészítik a gyomrot a nehezebb húsos ételekhez. Csakúgy, mint a pirított kukorica- és búzakenyér, a sajtok (sok étteremben házi) és a salce kosi (ennek magyar neve joghurtszósz, de igazából a mi tejfölünkhöz hasonlít). Egy albán étkezés általában ezekkel indul.

Ezek elfogyasztása után kerülnek az asztalra a húsok. Albániai éttermekben és húsboltokban csak fiatal állat húsát árulják, az idősebbeket szaláminak dolgozzák fel. A húsoknál előnyben részesítik a csontosat, de természetesen az étlapokon szerepel csont nélküli hússzelet is. A legtöbb étterem borjút, bárányt, csirkét és malachúst kínál, délen sok helyen kecskegidát is.

Számos étteremben szabad tűzön sütik a húsokat és a zöldségeket. A csontos húsokat az albánok ízletesebbnek tartják, valamint azokat lehet „kézzel-villával” enni. Van egy találó mondásuk is: „A nőt és a húst kézzel fogjuk, a szénát pedig vasvillával.” Tehát a húst kézzel esszük, a zöldségeket, salátát villával. Mivel az éttermekben mindenhol papírabrosszal terítik le az asztalt, nem számít, ha „malackodunk”, mert az étekezés végén a pincér egyszerűen összefogja az abroszt, és azzal mehet a szemétbe. Szinte minden ételhez hoznak citromot is, ami például a halételek és levesek ízesítésén túl azért is jó, mert a nyári melegben frissít, valamint az étkezés végén a kinyomott citromba törölhetjük a kezünket, ami kiválóan oldja a zsírt, így az elengedhetetlen kávé megivásáig nem kell felállni az asztaltól kezet mosni.

Húsnak hús ugyan, de az albánok mégis egyfajta desszertnek eszik a sült bárányfejet. Ez amolyan csemegének számít. A bárány- és borjúfejből főznek fejlevest is (paçe), ami egy tipikus délelőtti étel.

Az egyik echte albán étel a tave dheu. A tave dheu azt jelenti agyagedény és minden ételt így hívnak, amit ebben készítenek el és szolgálnak fel. Lehet benne húsos és zöldséges ételeket is készíteni, és a dolog lényege, hogy amikor kihozzák az asztalhoz, az étel még rotyog, mert az edény tartja a hőt. Ebben készítik például a másik albán ételt, a joghurtban sült bárányt (tave kosi), és a mi lecsónkhoz hasonló fërgesét is.

Az albánok nagyon szeretik a babot. Van is egy, a mi babgulyásunkhoz hasonló babételük, amit szintén cserépedényben parázs közt készítenek el. Borjúhússal az igazi, de egy átlag turista nemigen találkozik vele az étlapokon, mert előre kell megrendelni, mivel nagy, sok személyes az adag, így sok időt vesz igénybe az elkészítése.

És említsük meg a kukurecet, ez bárány- vagy borjúbélbe töltött belsőségek egyvelege sütve. Szerintünk egész egyszerűen büdös, az albánok azonban nagyon szeretik. Ízlések és pofonok. Egyébként szívesen fogyasztják a belsőségeket, a pacalt és a velőt például kirántják.

Ne feledkezzünk el a halakról sem, hiszen Albánia partját közel 400 km-en két tenger is mossa, északon az Adria, délen pedig a Jón-tenger. Az itt őshonos hal a koran (nem, nincs köze az iszlám szent könyvéhez, véletlenül hívják ugyanúgy), ami valójában tavi lazac, és csak itt, a Pogradeci-tóban (ismertebb nevén Ohridi-tó) és a Bajkál-tóban található. Továbbá a haléttermekben finom tengeri herkentyűket is ehetünk, a szokásos mediterrán módon, fokhagymás olívaolajon, grillen vagy a fent említett agyagedényben készítve. Saranda környékén a bundában sült pucolt kagylót is érdemes megkóstolni mint tájjellegű, tradicionális ételt.

Természetesen szeretik a tésztákat is, az olaszos kifőtt tésztákat, spagettit, tortellinit és a pizzát, mindenféle feltétekkel. A pizzákat sok helyen kemencében sütik, és az ország vallási többségére tekintettel sok a halal (iszlám vallás által megengedett) pizzéria is.

Italok: Ha Albánia, akkor raki, vagyis pálinka. Leggyakrabban szőlőből készül, de főznek szilvából, szederből és somból is. A jó albán raki ismérve, hogy cukor hozzáadása nélkül készül. Amilyen gyümölcsből cukor nélkül nem lehet rakit főzni, abból az albán ember nem is főz.

A másik legismertebb rövidital a Skenderbeu konyak, amit régen Magyarországon is lehetett kapni. Többféle kiszerelésben és különböző formájú üvegekben árulják.

Bor tekintetében még nem állnak igazán jól, pedig a borászati adottságok jók, csak még nem merítették ki ennek lehetőségeit. Sört többek között ilyen sörözőkben ihatunk, de a kisebb, egyszerű helyeken is lehet inni nemcsak import, hanem finom albán söröket is.

Ne feledkezzünk el a vízről sem, hiszen Albánia természeti adottságai miatt nagyon sok a forrás- és ásványvíz. Éppen ezért remek ásványvizeket palackoznak és sokfelé exportálnak.

És ahogy általában, úgy most is az étkezés végén jöjjenek a desszertek, hiszen nagyon finom süteményeik vannak. Szeretik a törökök által meghonosított diós-mézes édességeket, a baklavát, kadaifot. Van egy treleçe nevű ízletes piskótás, tejes édességük, de ott van még a krem karamel, a tojáspuding is. Mindkettő francia eredetű, és nagyon népszerű. Talán még népszerűbb is, mint eredeti hazájában. A tortáik és krémes süteményeik is nagyon finomak. (2016)" forrás