ÚTIKRITIKA.HU / Mianmar (Burma)






hirdetes


útikritikák


Mianmar (Burma)

Általános tanácsok | Yangon (Rangun) | Shwedagon Pagoda | Botataung Pagoda | Mandalay | Bagan | Inle-tó | Ngapali | Kalaw | Fotóegyveleg

.

Általános tanácsok

"Mivel Burma ma a világ leggyorsabban változó országa a legutolsó kiadású útikönyvek, a legfrissebb blogbejegyzések, közelmúltban itt járt utazók elbeszélései szinte használhatatlanok. Marad a helyszíni információ-gyűjtés!" forrás


"Ha nincs egy bő hetünk az országra, inkább el se induljunk. Még így is valószínű, hogy az ország közepén tömörülő műemlékek végigjárása után már nem jut időnk egy igazi dél-kelet ázsiai tengerparti pihenésre a Bengáli-öböl partján. Akik nem akarnak rengeteg időt és energiát pazarolni a helyi tömegközlekedés megismerésére, jobban járnak, ha autót bérelnek sofőrrel, ennek díja 90 dollártól (20 400 forint) indul. (2014)" forrás



,, A Shwedagon pagodába 10 ezer Kyat, a Botahtaung pagodába 6 ezer Kyat, a Sule pagodába 3 USD volt a belépő.
A pagodákban vannak angol (stb.) nyelven ajánlkozó helyi idegenvezetők. Sok érdekes információt lehet tőlük kapni, de előre tisztázni kell itt is az árat. 5-10 ezer Kyat között reális az ár. (ferenc, 2019)



Yangon (Rangun)

A fővárosróll külön aloldalon írunk - itt 

Mandalay

Mandalay-ról külön alfejezetben írunk - ide kattinton 



Bagan

Baganról külön alfejezetben írunk - ide kattintva olvasható


Inle-tó

"Az utazás (sokadik) csúcspontja az Inle-tó. Igaz, mindössze 22 kilométer hosszú, és 11 kilométer széles, és nagyrészt nádas borítja, de 985 méter magasan található, és annyi érdekesség zsúfolódik itt össze, hogy nem szabad kihagyni. 100 kolostor és 1000 sztúpa, lebegő kertek, a középkor óta változatlan technikával űzött mesterségek műhelyei. Kissé aggódtam, hogy egy turistainvázióval sújtott operettdíszletbe csöppenek, de szerencsére nem így történt. A tavat motoros kenuval lehet felfedezni napi 20 dollárért (4500 forint).

A kenuk a nyílt víztükröt elhagyva keskeny, vízinövényekkel benőtt csatornák hálózatán szállítják a turistákat a látványossághoz. A cölöpökre épült faházakból álló falvakban – szilárd utcák híján – mindenki kenuval jár még a kertbe is, ugyanis a tavon rengeteg lebegő zöldségeskertet alakítottak ki. A vízen úszó növényi maradványokat összegyűjtötték, és póznákkal rögzítették, amelyek így már alkalmasak konyhakerti növények termesztésére. Az inthák természetesen a tó vizéből isznak, abban is mosogatnak és mosakodnak, gyakran csak pár méterre egymástól, ami európai szemmel elég felkavaró látvány. A kirándulás során menetrendszerűen viszik a turistákat lótuszselyem-fonodába, szivarkészítőkhöz, ezüstművesekhez, kovácsokhoz, a miliő azonban még így is magával ragadó. Találhatunk itt egy úszó piacot is, ahol több a szuvenírárus, mint a normál kofa, de azért még lehet fényképezni csónakból áruló fogatlan néniket, és a banán is nagyon olcsó és finom. Ajándéktárgyárusok minden megállóhelyen szép számmal akadnak, azonban érdemes itt vásárolni, mivel máshol kisebb a választék.

A környék legszentebb temploma a megjegyezhetetlen nevű Paung Dav U pagoda, ahol öt Buddha-szobrot őriznek, ami azért érdekes, mert a tájékozatlan látogató csak öt aranygombócot fog találni. Szokás ugyanis, hogy a Buddha-szobrokra – tanításai iránt érzett tiszteletből – aranylemezkéket ragasztanak. Gyakran látogatott helyeken ez oda vezet, hogy a szoborból magából már semmi sem látható. Az aranylemezeket külön műhelyekben kézi erővel kalapálják, és a szegények sem sajnálják a pénzt a megvásárlásukra. A legvarázslatosabb hangulata Indeinnek van: a kikötőből bambuszfák mellett visz az út viharvert és felújított sztúpák kavalkádja felé. Természetesen ide is árusok során át kell eljutnunk, akik teljesen megtöltik a több száz méteres, faoszlopos folyosót. Ha mindez nem elég, a falu túloldalán újabb sztúpák és egy mesebeli kolostor várnak felfedezésre. (2014)" forrás


"Három négyszemélyes hajóval indultunk neki felfedezni a tavat és környékét. Elképesztően szép volt a táj és óriási szerencsém volt a fényekkel. Nem tudom, hogy ez itt mindig ilyen szép-e, de nem győztem lelkendezni, milyen gyönyörű tiszták a fények, színek." forrás


"Az Inle-tóban gyűlik össze a környező hegyekről lezúduló hordalék, ettől szinte mindenütt ugyanolyan sekély. Az itteni lakosok nem csak a víz partjára, hanem magába a tóba is építettek házakat és úszó kerteket. A tó vizén lebegő csónakokban a kereskedők kínálják portékáikat… Fantasztikus." forrás

Varga Gábor fotója


"Nekem egy igazán nagy vágyam volt a mai nappal kapcsolatban, mégpedig, hogy tudjak igazán jó, közeli fényképeket készíteni a spéci, tölcsérhálós, lábbal evezős, tradicionális halászokról. Sajnos ez ügyben tegnap este az utazási irodás mókamesterek már lelomboztak, azt mondták, kicsi az esély, hogy fogunk velük egyáltalán találkozni. Ennek ellenére egy nagyon kellemes csalódásként már rögtön a tó bejáratánál, vagyis a csatorna torkolatánál több csónakkal fogadtak minket, írom a fogadást szánt szándékkal, mivel ők valóban a mi kedvünkért időztek ott, ez abban is megmutatkozott, hogy rögvest a csónakunk közvetlen közelében találtuk őket." (2012)

"Szinte minden útikönyv és beszámoló Burma egyik kihagyhatatlan állomásaként emlegeti az Inle-tavat. A fejenként 5 dollár government fee megfizetése után beléphettünk a tó körzetébe. Déli irányból indulunk a tőlünk északra fekvő célváros (Nyaungshwe) felé. Keskeny duzzasztott csatornákon át siklunk a nyílt tó felé. (2013)" forrás

"Vannak olyan közösségek, melyek nemcsak laknak, hanem szinte minden szükségeset el is készítenek, meg is termelnek vízre épült otthonaik körül – ugyancsak a vízen. A burmai Inle-tó igazi vízi világ. Az Inle Burma második legnagyobb tava, közel 900 méter magasan fekszik és 22 km hosszan húzódik a hegyek között, melyekből vizét is kapja. Amúgy igen sekély (2–3 méter), viszont van lefolyása, ezért édesvizű. Kereken 70 ezren élnek partvidékén, vagy magán a tavon, tucatnyi, cölöpökre épült vízi faluban. Burmában burjánzanak a népi mesterségek, a tavon és környékén meg különösképpen, hiszen népe szinte önellátó. Van itt jókora cölöpházban üzemelő kovácsműhely, szövőüzem, cigarettasodró manufaktúra és persze buddhista templom is. Sokan halásznak, s mivel nem mindenkinek futja motoros csónakra, hát eveznek. Itt az aprónép talán előbb tanul meg evezni és a vízen élni, mint járni. A vízen burjánzó vízijácint-telepeket előnyükre fordítják, ugyanis ezt is felhasználják az iszap és a bambusz mellett "lebegő kertjeik" kiépítéséhez. Itt terem a legtöbb paradicsom Burmában, de még számtalan egyéb zöldségféle is. Nagyrészt vízre települt a jókora piac is a tó déli harmadánál, ahol a helyi termékeken kívül iszonyatos mennyiségben árulják a szuvenírt is." forrás

Varga Gábor fotója

Ngapali

Külön alfejezetbe írunk róla - itt.


Kalaw

Fotóegyveleg

Inle-tó - h.k. fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon






SZÁLLÁSFOGLALÁS

hirdetes