ÚTIKRITIKA.HU / Oroszország







útikritikák


Oroszország

Időjárás | Földrajz | Történelem | Manapság | Az oroszokról |Orosz kultúra| Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

Ennek a 2025-ös szentpétervári reklámnak a szövege oroszul így hangzik: "ДРУЖИТЬ по-RUSSки", ami szó szerinti fordításban azt jelenti:  „Barátkozni oroszosan” vagy „Orosz módra barátkozni”.  Egy kislány szorosan átölel egy medvét, ami Oroszország egyik legismertebb nemzeti szimbóluma. A vizuális üzenet az orosz kulturális önkép egyik toposzát használja: a medve egyszerre erős, hatalmas és féltve őrző, ugyanakkor szelíd és barátságos a „sajátjaihoz”. A plakát tehát azt sugallja, hogy az „orosz módra” való barátkozás melegszívű, közvetlen és erős kötelékeket teremt — a medve ölelése a biztonságot és a védelmet szimbolizálja, miközben a nemzeti büszkeséget is erősíti. A „Russ” márkanév és logó ezt a kulturális üzenetet kapcsolja össze a hirdetővel.- Ata fotója (2025)

Időjárás és éghajlat

Oroszország egyértelműen a Föld leghidegebb állama, ahol a bolygó legfagyosabb, állandóan lakott települései is találhatók. A jakutföldi Verhojanszk és Ojmjakon neve világszerte ismert a szélsőséges téli hidegről: itt mérték a hivatalos rekordot is, –71,2 °C-ot (Ojmjakon, 1926; Verhojanszk, 1892), valamint –67,7 °C-ot (Ojmjakon, 1933), ami mindmáig a legalacsonyabb értékek közé tartozik az északi féltekén. Ezek a települések mintegy 750 méterrel a tengerszint felett fekszenek, és elképesztő éves hőingás jellemzi őket: nyáron akár +35 °C is lehet, míg télen a –50–60 °C sem számít ritkaságnak. Ojmjakonban nagyjából 2200 ember él, többségük halászatból. A település fő közlekedési ütőere, a Kolima-autópálya, a szovjet időkben épült, politikai foglyok kényszermunkájával. A tél különös kihívása, hogy sem autót, sem más gépet nem lehet fűtetlen helyen hagyni – a –40–50 fokos hidegben a motorok annyira átfagynak, hogy tavaszig használhatatlanná válnak. A régió központja, a 270 ezres Jakutszk, a Léna folyó bal partján terül el, alig 450 kilométerre az északi sarkkörtől. Itt is mérték a legendás –67,7 °C-os hideget 1933. február 6-án.

Nemcsak Szibériában, hanem az orosz fővárosban, Moszkvában is előfordulnak kemény telek. Januárban gyakori a –20 °C alatti hőmérséklet, és az elmúlt évtizedekben sem volt ritka a –25 °C körüli fagy. 2006-ban például –30 °C-ot mértek, míg a moszkvai rekordhideg 1940-ből származik, amikor a hőmérők –42 °C-ot mutattak.

Szeptember végi napozók Szentpéterváron - k.k.

Ugyanitt (akkor Leningrád) 1983 tavaszán egy magyar turista házaspár - k.k.

Földrajz

  • Oroszország és az USA között a legkisebb távolság mindössze négy kilométer!
  • Oroszországban kilenc millióval több nő él, mint férfi.
  • Oroszország területének 75 százaléka Ázsiában van.
  • A világ erdőállománynak 20-22 százaléka Oroszországban van.

Itt kezdődik Oroszország - Kamcsatka - Elter Karcsi fotója

Történelem

  • A legenda szerint 988-ban az oroszok azért választották a kereszténységet az iszlámmal szemben, mert nem akartak lemondani a piáról.
  • 1867-ben Oroszország mindössze 7,2 millió dollárért eladta az Egyesült Államoknak Alaszkát.
  • 1908-ban a cári Oroszország olimpiai csapata 12 napos késéssel érkezett meg a londoni olimpiára, mert tévedésből a náluk még akkor használt Gergely-naptár alapján időzítették az elutazás napját.
  • Japán és Oroszország mindmáig nem kötött békét a második világháború befejezésére, mert Japán vitatja az oroszok által annak idején elfoglalt Kuril-szigetek hovatartozását.
  • 1995-ben az akkori orosz elnök, Jelcin a washingtoni hivatalos látogatása folyamán egy nap az utcán (a Pennsylvania Avenue-n) részegen, alsógatyában próbált leinteni egy taxit, hogy valahol pizzát tudjon enni. A testőreinek sikerült visszavinni őt a lakosztályába.

"Dolgozz úgy, hogy Sztálin elvtárs köszönömöt mondhasson neked!

A szibériai parasztfiúból lett különc életű szerzetes, Grigorij Raszputyin (Григорий Распутин) állítólagos misztikus, látnoki és gyógyító képességeinek köszönhetően rövid idő alatt a cári család bizalmas tanácsadójává emelkedett, s rendkívüli politikai befolyásra tett szert. Az „őrült papként” emlegetett alak hatalma, extravagáns viselkedése és hírhedt szexuális kicsapongásai azonban mély ellenszenvet váltottak ki az orosz nemesség körében. A feszültség 1916 decemberében tetőzött, amikor a befolyásos arisztokrata, Feliks Juszupov herceg elhatározta, hogy végleg eltávolítja Raszputyint a hatalmi körökből.

A herceg nem bízta a dolgot a véletlenre: meghívta vendégségbe Mojka-parti palotájába, és olyan adag ciánnal átitatott süteménnyel kínálta, amely három ló életét is kiolthatta volna. Raszputyin azonban jóízűen elfogyasztotta a desszertet, és még enyhe rosszullétet sem mutatott. A türelmét vesztett Juszupov ekkor előrántotta a fegyverét, és rálőtt. A sebesült férfit a padlón hagyta, ám amikor később visszatért, megdöbbenve látta, hogy Raszputyin – vérzően, de eltökélten – az udvar felé botorkál.

Ekkor további összeesküvők is közbeléptek: újabb három lövést adtak le rá, majd brutálisan összeverték és megrugdosták. Végül a jeges Mojka folyóba dobták. A történet legmegrázóbb fordulata a boncoláskor derült ki: a hivatalos vizsgálat szerint a halált fulladás okozta – vagyis amikor a vízbe került, még mindig élt.

Szentpéterváron a 2. világháborús gyözelem 80. évfordulóján a buszon a berlini Reichstag elfogalálásának matricája (Ata, 2025) 

Manapság

Oroszországban a havi minimálbér 47 000 forintnak megfelelő rubel (2022).

Hatalmasak a különbségke a moszkvai, szentpétervári és a vidéki fizetések között. Egy tanár vidéken 20 ezer rubel körül keres, Moszkvában minimum a dupláját. 

  • Oroszországban jelenleg törvénybe ütköző tett gyerekeknek megmondani, hogy léteznek homoszexuális emberek.
  • A 2012-es orosz választásokon egy körzetben 146 százalékos választói részvételt regisztráltak. Ez ám a demokrácia! 

Szentpéterváron lehet ilyen polókat venni - kk. fotója

"Az említett lakótelep boltjaiban, piacán rengeteg volt az áru. Minden egyszerűbb változatban, kivitelben, hisz a vásárlók itt az alsó középosztályból valók. Az árubőségen kívül itt sok minden erősen emlékeztetett a szovjet múltra. A piacon a déli, naposabb köztársaságokból való zöldségek és gyümölcsök voltak nagy mennyiségben. A szőlőválaszték látványosan nagyobb, mint nálunk. Az árusok mosolygósan, a gyümölcs tiszta és kívánatos. Egy pici hentesboltban hanyagul egymásra voltak vetve a húsáruk. A kétes tisztaságú vitrin mögötti hölgy igazán múltidéző a kényszeredett mosolya révén feltárulkozó aranyfogazata jóvoltából. Jó ötletnek bizonyult, hogy az almát az almával hasonlítsuk össze, azaz megnézzünk egy moszkvai Auchan-t, mégpedig a szombati nagy-bevásárláskor. Az áruház nagy vonalakban kevésbé volt mutatós a magyar verzióhoz képest, viszont a méretek és az áruválaszték tekintetében veri a nálunk megszokottat. Globalizáció ide vagy oda, a speciális orosz igényeknek itt bőségesen elébe mennek. 15 méter hosszúra becsültem azt a pultsort, ahol csak a heringféleségek találhatók, legalább 40-50 különböző féleségben, fűszerezettségben, csomagolásban. Elképesztő a választék felvágottakból. Bár a nemzeti ital a vodka, azért a dobozos és üveges sörökből is volt legalább 60-80-féle! Az Auchanban érzésem szerint átlag moszkvaiak vásároltak és a tolókocsik telítettségéből arra lehetett következtetni, hogy van bőven elég pénzük a család élelmeztetésére.
Fontos leszögeznem, hogy a moszkvaiak életszínvonala jóval az oroszországi átlag fölött van. Moszkvában az átlagfizetés havi 200 ezer forintnak megfelelő rubel körül mozog. Ennyit keres például egy középiskolai tanár, míg vannak olyan orosz városok, ahol ugyanezért a munkáért negyed annyit fizetnek egy hónapra. Tény és való, hogy Moszkvában a mindennapi élet is jóval drágább. Az utcaképen látható, hogy tízezrek igyekeznek az orosz vidékről, és főleg déli köztársaságokból Moszkvába letelepedni. Nagyon sok a kaukázusi, üzbég, türkmén arc. Nyilván a turista jellemzően önkényesen általánosít, de megengedem magamnak azt a megállapítást, hogy a moszkvai utca embere valami átlagot véve jobban öltözött, mint a budapestiek. Ebben persze szerepet játszik az, hogy a moszkvaiak többsége (főleg a 40-45 éves kor alattiak) nagyon ad a külsőségekre. Sokan elég silány lakásban laknak, de ehhez képest menő holmikat vesznek, és jó autókkal furikáznak.
Egyes lakótelepi negyedekben azért az öltözékeken is jól látható a csóróság. A legrosszabbul öltözöttek többnyire az idősebbek és ebbe a kategóriába arrafelé már a 45 év felettiek is besorolódnak. Ugyanis Oroszországban a várható élettartam meglepően alacsony az egészségtelen életmód és – a férfiak esetében – a mértéktelen piálás miatt. Az utcákon alig lehet 60 év felettieket látni. A várható élettartam átlaga 64 év, de ezen belül a férfiak nagy része meg sem éri a hatvanadik születésnapját. (Magyarországon 74 év a várható élettartam átlaga.) A moszkvai férfiak elképesztő mennyiségű vodkát vedelnek be. Éttermi vacsorák alkalmával volt alkalmunk figyelemmel követni asztaltársaságokat, ahol két órán keresztül 5 percenként koccintottak vodkás pohárral. Szó mi szó, bírják a piát, s le nem esnek a székről, de hogy milyen májbetegségekhez vezet mindez, arra rossz gondolni is. A moszkvaiak igazán nem viselkednek sokkal kulturálatlanabbul, mint a budapestiek. Sőt: a metró mozgólépcsőin náluk nem okoz gondot annak az íratlan szabálynak a betartása, hogy a baloldalt szabadon hagyják az igyekvők számára.
A bunkóság, agresszivitás fő terepe az autóközlekedés, miként arról írtam az első részben. Egyiptomi, török és thaiföldi nyaralások folyamán feltűnt, hogy a tömérdek orosz turista közegében a jellemző felállás a következő: 25-35 év közötti párok, ahol a lány a szabályos szláv szépség, bombázó vékony alkattal, feltűnően divatos, mutatós ruhában van, és teszi-veszi magát őszinte szerénytelenséggel. Kísérője nem sokkal idősebb pasi divatos, de nem túl ízléses cuccban, a barátnő finom vonásaihoz képest nyers ábrázattal, és a ruházat, óra, ékszer összértékéhez képest elég bunkó viselkedéssel. Meglepetésként azt tapasztaltam, hogy ez a felállás a moszkvai utcán is sűrűn megtekinthető. Tudom persze, hogy undok a megállapításom, de sok nem orosz által osztott nézet, hogy Oroszországban bizony a teremtés koronái kevesebb szépséget kaptak genetikailag, mint a nők. Arrafelé van egy kifejezés: az új-oroszok. Jellemzően azokat nevezik így, akik az ottani rendszerváltozás nagy nyerteseivé váltak. Közülük vannak bőven olyanok, akik korrekt körülmények között éltek a piacgazdaság kialakulásának lehetőségeivel, és jó képzettségüknek köszönhetően jól fizető állásokba helyezkedtek el. Ma már Moszkvában egyre inkább megadatik, hogy egy, nyelveket jól beszélő, jól iskolázott fiatal karriert fusson be, és piszok jól keressen. Az új-oroszoknak nevezett népség jellegzetes figurái azonban nem ők.
A Szovjetunióban is nagy volt a gazdagság természeti kincsekben de a kommunista rendszer gazdaságának borzasztóan kis hatékonyságú működőképessége miatt ebből keveset profitált az átlagember. A rendszer bukását követően villámgyorsan elkezdődött a hatalmas kincsvilág szétrablása. A zsákmány hatalmas részét az úgynevezett oligarchák tulajdonították el így-úgy osztozkodva az új politikai elittel, de az állami tulajdon elképesztő értéke miatt közvetve százezrek váltak - persze szerényebb léptékben – haszonélvezőkké. Az új-orosz jelenség történetének része az is, hogy a Putyin elnök (most éppen kormányfő) korszakában sokat tettek azért, hogy a fővárosiak privilegizáltnak érezzék magukat életszínvonaluk tekintetében. Nyilván Moszkvában vannak a hatalmas ország gazdaságának fő intézményei és cégközpontjai és már eleve sokkal több a jól fizető állás. Azért a demokrácia tekintélyuralmi jegyekkel átszőtt, Putyin nagy népszerűségére építő ottani rendszernek fontos, hogy a moszkvaiak lojalitását kellően megvásárolják. A hazafias nevelés részeként a kisiskolások Putyin kormányfő vagy Medvegyev államfő portréjával díszített iskolai ellenőrző füzeteket használnak. Igaz nem kötelező jelleggel. A jellegzetes új-orosz 30 és 40 év közötti, aki mindent megtesz, hogy a világnak láthatóvá tegye gazdagságát. Semmi szégyenlősség, visszafogottság. Ezt az újoroszt vajmi kevéssé érdekli, hogy mások a gazdagságát rablásnak minősítik. Egy részük már megtanult viselkedni is, vagy legalább gyerekeik kulturáltságára már tetemes pénzt is szánnak. Sok új-orosz azonban a csillogó-villogó külsőségek, ékszerek, méregdrága ruhák, karórák ellenére nagyon faragatlanul képes viselkedni.
Egyik délben egy menő olasz étteremben ebédeltünk és asztalunktól nem messze egy ilyen bunkó telepedett le divatosnak képzelt, elég ízléstelen mackónadrágban. Evés előtt és közben is folytonosan izgett-mozgott, mintha éppen egy leszámolási ügyletre készülne. Arca rángatózott, s nem csinált különösebb problémát abból, hogy benyúljon zizegős nadrágjába és mindenki szeme láttára megvakarja viszkető micsodáját. Új-orosz műfajban hazafelé a repülőgépen tapasztaltuk a legmulatságosabbat. Már minden utas a fedélzeten várakozott, amikor késve megérkezett a business osztályra egy feltehetőleg újgazdag orosz házaspár a 18 év körüli fiúgyermekével. Fennhéjázóan mozogtak és holmijuk mind méregdrága cucc volt. A fióka piros bőrdzsekijét levéve az utazóközönség felé fordult éppen és így vadonatújnak tűnő fekete trikóján jó leolvashatóvá vált az ezüst strasszos angol kiírás: RICH. Nehogy valakinek kétségei támadjanak..." (Aji) 


Mit látna ma Vlagyimir Iljics?

A múlt század patináját hordozó Lenin-szobrok még mindig őrzik a teret, mintha értetlenül figyelnék a föléjük magasodó üveg- és acéltornyokat. Szemben állnak az új Moszkvával, a ragyogó felhőkarcolókkal és a Megváltó Krisztusnak szentelt, 2000-es évek elején újjáépített katedrálissal, amelyet Borisz Jelcin idején kezdtek felhúzni.

Nézhetik a Tverszkaja sugárút fényárban úszó kirakatait, a nemzetközi márkák üzleteit és a belváros szórakozónegyedeinek nyüzsgését. A hajdani szovjet mindennapokból nehezen lenne felismerhető a mostani világ: modern bárok, elegáns éttermek, köztük olasz, kínai és tatár konyha, valamint turistáknak szánt „trendi” helyek sorakoznak egymás után. A moszkvai nők kifinomult öltözködése, a kaszinók és a fényreklámok mind a késői kapitalizmus és a globális fogyasztói kultúra látványos lenyomatai.

Lenin szobrai ugyanakkor láthatnák, ahogy turisták ezrei hömpölyögnek a Vörös téren, a Kreml falai előtt, a Lenin-mauzóleumnál vagy a Történeti Múzeum előtt. Esténként vörös fények ragyognak fel a téren álló fák ágain, kiemelve az épületek tégláinak mély árnyalatait.

A Vaszilij Blázsennij-székesegyház hagymakupolái, amelyek kilenc külön templomot egyesítenek egyetlen építészeti csodában, ma is ikonikus látványt nyújtanak. A matrjoskababa-árusok pedig továbbra is ott állnak a Veréb-hegyi kilátónál, a Lomonoszov Egyetem közelében, ahonnan a városra nyíló panoráma éppoly lenyűgöző, mint régen. A Moszkva folyó partján Nagy Péter monumentális emlékműve emelkedik, tetején a grandiózus hajóval, amely mintha szinte tréfásan integetne a múlt forradalmárának.


Az orosz mentalítás, nem vad és kegyetlen. Ők is tudnak kedvesek és barátságosak lenni, csak nem kényszerből, mint nyugaton.
Oroszországban, mindent el lehet szinte intézni, ha jó a probléma megoldó készséged. A rugalmasság határtalan, akár a hivatalok részéről is, ha látják rajtad, hogy őszinte vagy.
Az emberi tartás, férfiasság, és család fontos része az életnek. A modern XXI. századi Oroszország jogutódja a SZU-nak és azon belül az Oroszországi SZSZSZK-nak, de keresi már a kiutat, ha a nagy honvédő háború venteránjainak fiai kihalnak, akkor jön egy pálfordulás. (2025)

700 lakásos bérház, amiben anno a városvezetés emberei, most az új elit lakik - B. Edit fotója

Szürreális fotók mesélnek Oroszország átlagos mindennapjairól

Az oroszokról

Oroszországban évente több mint 500 ezer, alkoholhoz kapcsolható haláleset történik.csaknem minden orosz képes úgy vedelni a vodkát mintha az víz lenne. Az Oroszországba először látogató turista hamar képessé válik annak az általánosításnak a megerősítésére, hogy az orosz lányok nagyon szépek. Az orosz lányok nagyon adnak magukra, nem mennek az utcára anélkül, hogy a lehető legszebben nézzenek ki. A középkorú orosz hölgyek között már elég sok a túlsúlyos és a házasság hosszabb évei után már hajlamosak elhanyagolni kinézetüket. Az oroszok a nemzetközi statisztikákban az élbolyban vannak cigizés vonatkozásában.

Leggyakoribb orosz vezetéknév: Szmirnov.

A legmulatságosabb még mindig a sorban állás. Ez itt nem egyszerű várakozás egy kávéra vagy egy metróbérletre – ez küzdelem a „szent grálért”. Tülekedés, lökdösődés, mintha minden pillanat alatt elfogyna. Talán egy generációs beidegződés maradványa az időkből, amikor valóban minden elfogyott a polcokról.

És ott van az örök ellentmondás: hangosan utálni a külföldieket, miközben mohón fogyasztani mindent, ami onnan érkezik. A Mekiben és a Starbucksban sorok kígyóznak, az európai divatmárkák üzletei tele vannak, az autópark nagy része nyugati, az IKEA pedig hétvégi zarándokhely. Mindent esznek, isznak, hordanak, de ha az adott országokból érkezik valaki, az sokszor mégis kívülállónak számít.

És végül a legmeghökkentőbb: a szinte megingathatatlan nemzeti öntudat. Ha háború van, hát legyen háború – amit a vezető mond, az úgy van jól. Csak a saját hírcsatornáikat nézik – a nyugatiak többsége már rég eltűnt a kínálatból –, így a világ történései más szűrőn keresztül jelennek meg. Május 9-én a győzelem napját tankok felvonulásával ünneplik, a város utcái megtelnek katonai parádéval. És ha valahol szóba kerül az ukrán–orosz konfliktus, nem ritka, hogy valaki az irodában felugorva, lelkesen skandálja: „Russia! Russia!”.


Oroszországban nem divat a jópofáskodás. Ha valaki megkérdezi, hogy vagy, azt valóban érdekli a válasz. Idegenekre soha nem mosolyognak – ez kulturális sajátosság, sőt, aki ilyesmit tesz, arra gyakran úgy néznek, mintha nem lenne egészen épelméjű. A nők viszont elképesztően igényesek, mindig gondosan ápoltak és divatosan öltöznek, akár csak egy rövid boltba szaladnak le.

A férfiak ezzel szemben sokszor kevésbé törődnek a külsejükkel, mintha a megjelenés kizárólag a női világhoz tartozna. A mosoly hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének segítőkészek – ha bajba kerül valaki, meglepően gyorsan nyújtanak kezet. A külső zordság mögött gyakran melegszívű, vendégszerető emberek rejtőznek, csak időbe telik, míg ezt megmutatják. És bár a nyilvános mosolyt ritkaságként kezelik, a baráti körben és otthoni környezetben ugyanolyan felszabadultak tudnak lenni, mint bárhol máshol a világon.


,, Nem szeretnék lesújtó értékítéletet mondani a moszkvai emberről, csak szeretnék mindenkit figyelmeztetni, ne vegye szívére, ha gorombán bánnak vele a boltban vagy egy étteremben. Ez a város mentalitásának és így a benne lakóknak szerves része. Viszont, ami igaz az oroszokra, általában, ugyanúgy igaz a moszkvaira is: ezt a kemény páncélt elég könnyű áttörni, és ha valaki megszerezte egy orosz barátságát, akkor egy életre szóló barátságot kötött."

Friss házasok fotóztatják magukat az Auróra előtt (a húgycsík nyomot nyilván majd kiretusálják) - k.k. 

Nénik - d.s. fotója

Orosz kultúra

Ljudmilla, az orosz idegenvezetőnk szűkszavúan, mégis érzelemmel telve mesél. Elmondja, hogy az egykori Leningrádot Hitler le akarta törölni a térképről. A borzalmas ostrom 1941 nyarától 1944 januárjáig tartott. Másfél millió ember halt meg éhínség vagy bombázások következtében. A város lakói napi huszonöt deka kenyérből éltek, sokan legyengülten tántorogtak az utcákon, de minden talpalatnyi földön káposztát ültettek, a gyárak tovább működtek, Sosztakovics megalkotta a 7. szimfóniáját, és egy Tánya nevű kislány naplójában leírta, miként pusztult el egész nagy családja. A háború végén ő maradt az egyetlen túlélő. A buszban csend telepszik ránk. Kár, hogy ezt a naplót nem olvassa annyi ember, mint Anna Frank történetét. Oroszország történelme szinte megszakítás nélküli szenvedéstörténet: hatalmas bukások és felemelkedések, megrázkódtatások és euforikus pillanatok váltakoznak benne. Az orosz irodalom a végletekről beszél, de a legegyszerűbb mesék nyelvén, ezért hatol olyan mélyre a lélekben. Ahogyan az orosz néptánc és a balett is különleges a világban: ősi örökségből táplálkozik, és ezt fejleszti tökélyre. Nyizsinszkij, Nurejev és Barisnyikov művészete is ebből a forrásból fakadt, minden mozdulatukban érezni lehetett az orosz lényük hitvallását.

Befordulunk a Morszkaja utcába, elsétálunk amellett a ház mellett, ahol Gogol megírta Egy őrült naplója című művét, pár házzal feljebb pedig Dosztojevszkij lakott, ugyanitt halt meg Csajkovszkij is. A sírjaikhoz nem jutunk ki a Lázár temetőbe, mert napok óta kilométeres sor áll a mauzóleum előtt kora reggeltől késő estig. A Szent Miklós-ereklyéket hozták ide, és órákat kellene várni, hogy bejuthassunk. Inkább sétálunk egyet a Nyevszkij sugárúton, pazar üzletek, elegáns éttermek, paloták és mozik között, ebben a városban, amely a Balti-tenger kapujaként Európa egyik kulturális fővárosa.

És akkor, mintha a pályaudvar felől érkezne, Anna Karenina közeledik felénk – örök méltósággal.

Turista etikett

Az oroszoknál nem szokás idegenre mosolyogni, és ez a szolgáltatások terén a vendégekre vonatkozóan is is így van. Bármennyire kellemetlen ez a turista számára, tanácsos ezen nem fennakadni, mert van a jelenségre magyarázat. Nem minden mosolytalan orosz boldogtalan és nem minden mosolytalan eladó, pincér, egyéb szolgáltató bunkó. Az oroszok jellemzően a családtagjaikra és barátaikra korlátozzák a mosolygást. Azt a fajta mosolygást, amit Amerikában tapasztalhatunk, Oroszországban mesterkélt mosolygásnak szokás tartani. Szóval kényszerből szokjunk hozzá, hogy sok morcos arccal találkozunk. Felesleges megjegyzéseket tenni erre, méltatlankodni ezen. (Például a metrón nem szokás egy orosznak idegenre mosolyogni. Valójában a metrón az oroszok jellemzően kerülik a többi utassal a szemkontaktust.)

Az oroszoknál a puszilkodás esetén a három puszi a szokásos.

Gasztronómia

Ajánlott linkek a témában:

További beszámolók

Szentpéterváron, a Szmolnij negyedben a katedrálisok és templomok mellett kevés látnivaló akad, de egy apró, különc múzeum felkeltette az érdeklődésünket. A címet megtalálva tanácstalanul álltunk az alagsori helyiség bejáratánál, mígnem egy kifelé igyekvő takarítónő betessékelt minket. Odabent egy bőr- és nemibeteg-gondozó recepcióján találtuk magunkat, ahol fehér ruhás nővérek érdeklődtek, hogy vizsgálatra jöttünk-e, vagy a múzeumot szeretnénk megnézni. Szerencsére az utóbbi volt a célunk, így a személyes adatok és panaszok felvétele nélkül, egy kisebb belépődíj kifizetése után beléphettünk a folyosóra. Ez volt az Erotikus Múzeum – az egyetlen ilyen tematikájú intézmény a hatalmas Oroszországban.

A falakon és vitrinekben babák, segédeszközök, fotók és felvilágosító anyagok sorakoztak, miközben a zárt ajtók mögül írógépek kopogása hallatszott, és páciensek jöttek-mentek. Az embernek óhatatlanul az volt az érzése, hogy a várakozók legkevésbé sem szeretnének nemi szerveket, műpéniszeket vagy óvszercsomagolásokat nézegetni – ahogy a diabétesz-rendelőt sem szokás torták képeivel dekorálni. A múzeum leghíresebb darabja, ami miatt tulajdonképpen ide is jöttünk, egy formalinban úszó, tekintélyes méretű hímtag – Raszputyin állítólagos egykori testrésze.

„Ra-ra-Raszputyin, Russia’s greatest love machine” – dúdoltam gyerekkoromban a Boney M slágerét, anélkül, hogy tudtam volna bármit a férfiról. Pedig a története figyelemre méltó: a szegény szibériai parasztfiúból lett szerzetes sajátos hitvallása szerint a bűnbocsánat legbiztosabb útja az, ha előbb vétkezünk, majd megbánjuk. Raszputyin – akit később „őrült szerzetesként” emlegettek – a tanításait bőszen gyakorolta: fáradhatatlanul hajszolta a nőket, és mértéktelenül itta a vodkát. Dekadens eszméi, misztikus kisugárzása és állítólagos gyógyító képességei hamar népszerűvé tették Szentpéterváron, főként a hölgyek körében – nem kizárt, hogy ebben szerepe volt a legendás, itt kiállított 27 centiméteres testrésznek is. Egyre magasabb körökben forgott, végül bejáratos lett a cári családhoz, mivel enyhíteni tudta a vérzékenységben szenvedő trónörökös, Alekszej tüneteit. Alexandra cárnő legfőbb bizalmasává vált, és politikai befolyást szerzett, miniszteri kinevezésekbe is beleszólt – ez pedig végképp felbőszítette néhány arisztokratát.

1916 végén Juszupov herceg és társai úgy döntöttek, véget vetnek Raszputyin ténykedésének. A palotába csalták, halálos mennyiségű ciánnal készült süteménnyel kínálták – amit ő jó étvággyal elfogyasztott, minden baj nélkül. Ekkor brutálisan megverték, többször rálőttek, és bár már súlyosan sebesült volt, még mindig küzdött. Végül összekötözték, szőnyegbe csavarták, és a jeges Névába dobták. A legenda szerint ott is kiszabadult kötelékeiből, és csak ezután fulladt meg.

Hogy a hímtagját mikor távolították el, nem tudni, de a kiállított, formalinban lebegő szürkés, rojtos, szőrös darab minden bizonnyal eredeti. Egyszerre bizarr és visszataszító látvány – kétségkívül az egyik legkülönösebb dolog, amit valaha láttunk, és ez a múzeum is a legfurcsább helyek közé tartozik, ahol valaha jártunk.

Fotóegyveleg

fotó by Elter

Magyar turista ,,őszinte" tiszteletét demonstrálva fotóztatja magát a rossz emlékű, amúgy Sztálin parancsára meggyilkolt Kun Béla emléktáblája előtt

Ez a kedvencem:) legújabb csúcstechnológiás terepjáró áll a lelakott lakótelep előtt és második világháborús üzenet (Emlékezünk, büszkék vagyunk.)  - Ata fotója 

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon