ÚTIKRITIKA.HU / Strandolás

Strandolás

Panamai strandokról általában | Bocas del Toro | Comarca Kuna Yala | Playa las Layas | Las Perlas-szigetcsoport | Isla Coiba Nemzeti Park | További beszámolók | Fotóegyveleg

Panamai strandokról általában

Panamavárosban nincs strandolási lehetőség, ezért onnan kirándulni kell.

Panama strandjai rendkívül változatosak, mivel az ország két óceánnal is határos, ami egyedülálló karaktert ad a különböző partszakaszoknak.

A karib-oldali strandokat általában fehér homok, türkizkék víz és korallzátonyok jellemzik, míg a csendes-óceáni oldal sötétebb, vulkanikus eredetű homokjáról és erősebb hullámairól ismert.
Bocas del Toro szigetcsoportja a Karib-tenger északi részén kristálytiszta vizével, mangrove erdőivel és laza, karibi hangulatával vonzza a látogatókat. San Blas szigetei, ahol a Guna őslakosok élnek, érintetlen paradicsomi környezetet kínálnak pálmafákkal szegélyezett apró szigetekkel és hagyományos kultúrával.

A csendes-óceáni oldalon Santa Catalina a szörfösök kedvence, míg a Pearl-szigetek (Las Perlas) luxus üdülőhelyeivel és bálnales lehetőségeivel tűnik ki. Azuero-félsziget strandjai, mint Venao és Pedasí, kiváló szörflehetőségeket kínálnak és tengeri teknősök fészkelőhelyei.

A panamai strandok közös jellemzője a gazdag tengeri élővilág, a meleg vízhőmérséklet egész évben, valamint a viszonylag alacsony turistaforgalom sok helyen. A partvidékek mentén gyakran találhatók mangrovék, amelyek fontos ökoszisztémát alkotnak és számos állatfajnak nyújtanak otthont.

Az infrastruktúra fejlettsége régiónként változó: míg egyes helyeken modern szállodák és éttermek várják a látogatókat, addig sok strand még őrzi természetes, érintetlen jellegét. A helyi közösségek általában barátságosak és szívesen osztják meg kultúrájukat a látogatókkal, különösen a kevésbé turistás területeken.

Bocas del Toro

Panama északnyugati részén, a Karib-tenger partján terül el Bocas del Toro tartomány. A Costa Ricával határos terület csodás szigeteinek gyűjtőneve is a Bocas del Toro. A Panamába látogató turisták számára Bocas de Toro meglátogatása az egyik kötelező program. A Bocas del Toro-ról részletesebb tartalom olvasható a Nyugat-Panama menügomb alatt. Panamában élő magyar utazásszervezők kíséretében lehet eljutni Bocas del Toroba. Hatalmas élmény!

Peti fotója

Red Frog Beach – Isla Bastimentos – Bocas del Toro - M. A. fotója 

Comarca Kuna Yala

A Comarca Kuna Yala (más néven San Blas) nem az a hely, ahová csak úgy beugrassz egy hosszú hétvégére - már az odajutás is kaland, általában terepjáróval a hegyeken át, majd motorcsónakkal a szigetekre. Az autonóm Guna régióban a helyiek szigorúan védik kultúrájukat és környezetüket, így például műanyag palackot nem vihetsz be, és a szabályaikat tiszteletben kell tartanod.
A 365 szigetből álló archipelágón nincs wifi, alig van áram, és a szállásod valószínűleg egy nádtetős kunyhó lesz, ahol a hullámok hangja altat el. A Guna nők mola nevű, kézzel varrt színes textiljei nem csak turistacsalogató szuvenírek - ezek valódi művészeti alkotások, amelyek generációk óta őrzik a közösség történeteit.
A reggeli általában frissen fogott hal kókuszrizzsel, amit a helyiek egyszerűen, de ízletesen készítenek el a tűz fölött. Az átlátszó vízben úszkálva tengeri csillagokat, rájákat és színpompás halakat láthatsz, de búvárfelszerelést felejts el - a Gunák nem engedélyezik a búvárkodást.
A legtöbb sziget akkora, hogy öt perc alatt körbejárod, és ez a minimalizmus valamiért felszabadító - nincs más dolgod, mint úszni, olvasni és beszélgetni más utazókkal. A helyiek barátságosak, de tartózkodóak, és ha tisztelettel viselkedsz, megmutatják, hogyan nyitják ki a kókuszdiót vagy hogyan fogják ki a langusztát.
Az árak a elszigeteltség miatt magasabbak, mint a szárazföldön, és készpénzt vigyél, mert bankkártya természetesen nincs. A San Blas-élmény nem luxusról szól, hanem arról, hogy három napra lekapcsolódj a világról és megtapasztald, milyen lehet az élet műanyag szemét, zajszennyezés és folyamatos online jelenlét nélkül.

Playa las Layas

Playa las Lajas strandot Panama Csendes-óceáni partvidékének legszebb strandjai közé sorolják. A meseszép, 20 kilométer hosszú, pálmafákkal teli, homokos partszakasz a leghosszabb egész Közé-Amerikában. Playa las Layas Panama Chiriqui nevű régiójában található.

Las Perlas-szigetcsoport

Las Perlas névadó gyöngykagylóit már rég kihalászták a spanyolok, de a 200 szigetből álló csendes-óceáni archipelágó ma is kincseket rejt - csak most inkább bálnákat, delfineket és milliomos jachtokat találsz itt. Panama City-ből mindössze 20 perces repülőút vagy másfél órás kompút választ el ettől a világtól, ahol a Survivor reality-show-t forgatták, és ahol a szezonális munkások ugyanazon a strandon mosnak ruhát, ahol a gazdagok koktéloznak.
Contadora szigetén a nyolcvanas években Manuel Noriega és a Shah of Iran is birtokolt villát, ma pedig a kis repülőtér körül sorakozó boutiquehotellek és éttermek várják a tehetősebb panamai családokat. A víz itt nem karibi türkiz, hanem mély óceánkék, és a júliustól októberig tartó szezonban púpos bálnák vonulnak el a partok közelében, borjaikkal együtt.
Isla del Rey, a szigetcsoport legnagyobb tagja még őrzi vad karakterét - itt mangrovék között kajakozva pelikánokat, fregattmadarakat és tengeri sólyomteknősöket láthatsz. A kisebb, lakatlan szigetekre szervezett túrákon olyan strandokra juthatsz el, ahol a homokban csak a rákocskák és a te lábnyomaid látszanak.
A halászat még mindig meghatározó - a helyiek reggel kimennek csónakjaikkal és délutánra már árulják is a fogást a kis kikötőkben, ahol egy egész red snapperért nevetségesen keveset kérnek. Az árak egyébként vegyesek: míg Contadorán egy sör annyiba kerül, mint egy miami beach klubban, a kevésbé fejlett szigeteken még mindig találsz olcsó, családi vezetésű éttermet.
A szigetcsoport nagy előnye Panama City közelsége - ideális hosszú hétvégi kiruccanásra, ha épp a fővárosban vagy és elegyed van a forgalomból. Az infrastruktúra szigetenként változó: Contadorán aszfaltút és golfpálya van, míg más szigeteken csak ösvények vezetnek a dzsungelben.
A víz meleg egész évben, de az esős évszakban (májustól decemberig) hirtelen jövő trópusi záporokra számíthatsz, ami után viszont káprázatos naplementéket láthatsz. Las Perlas nem a backpackerek paradicsoma, de ha van egy kis költségvetésed és szereted az óceánt, itt megtalálod a luxus és a vadon érdekes keverékét - csak ne lepődj meg, ha a reggeli strandséta közben egy jacht mellett haladsz el, miközben a helyiek épp polipot püfölnek a sziklán.

Isla Coiba Nemzeti Park

Isla Coiba három évtizeden át Panama legszigorúbb börtönszigete volt, ahol a politikai foglyokat krokodilokkal teli mangrovék és cápákkal hemzsegő vizek zárták körül - ironikus módon épp ez a baljós múlt mentette meg a szigetet a fejlesztésektől. A 2004-ben bezárt fegyház után az UNESCO világörökség részévé nyilvánított nemzeti park lett a hely, amit a búvárok ma a "Galápagos-szigetek új generációjaként" emlegetnek.
Az ide vezető út nem sétagalopp: Santa Catalinából vagy Puerto Mutisból indulnak a túrák, minimum másfél órás hullámverés a nyílt óceánon, ahol nem ritka a tengeribetegség sem. A víz alatt viszont kárpótol minden: kalapáscápák iskolái, óriás mantarájok, bálnacápák és tengeri teknősök úsznak el melletted, miközben a felszínen púpos bálnák fújtatnak júliustól októberig.
A szigeten még állnak a börtön romjai, ahol a trópusi vegetáció visszahódítja az épületeket - a cellák rácsai között már majmok ugrálnak, és a volt őrtornyokban papagájok fészkelnek. A helyiek szerint még mindig kísértenek a kivégzett foglyok szellemei, de nappal inkább a fehérarcú kapucinusok és a vörös ara papagájok hangja uralkodik.
A búvárkodás mellett a dzsungeltúrák is különlegesek: a sziget esőerdejében 147 madárfaj él, köztük a veszélyeztetett skarlátvörös ara, és olyan emlősök, mint a háromujjú lajhár és a Baird-tapír. A tudósok folyamatosan új fajokat fedeznek fel itt - legutóbb egy addig ismeretlen denevérfajt írtak le.
A ranger állomáson kívül nincs infrastruktúra, így a legtöbb látogató napitúrán érkezik, de ha éjszakázni akarsz, sátrazási engedélyt kell kérned előre. A búvártúrák nem olcsók - számíts minimum 200-250 dollárra fejenként -, de a tapasztalt búvárok szerint ez a térség kínálja Közép-Amerika legjobb merüléseit.
Az erős áramlatok és a mély víz miatt ez nem kezdő búvárok helye, és a felszínen is óvatosnak kell lenned - a sósvízi krokodilok még mindig ott vannak a mangrovékban. A nemzeti park szabályai szigorúak: tilos a halászat, a kagylógyűjtés és bármilyen növény vagy állat elvitele.
A túravezetők általában a börtön történetével kezdik a szigetbejárást, ahol megtudhatod, hogy Manuel Noriega politikai ellenfelei mellett köztörvényes bűnözők is raboskodtak itt önellátó rendszerben. Ma már nehéz elképzelni a brutalitást ezen a paradicsomi helyen, ahol a természet ereje mindent visszahódított.
Ha szerencsés vagy, láthatsz orcákat is a nyílt vízen - Coiba körül Kelet-Pácifikum egyik legnagyobb populációja él. A nemzeti park nem masszaturizmusra épült, és a napi látogatószám korlátozása miatt jó eséllyel leszel szinte egyedül egy-egy strandon vagy búvárhelyen - ritka élmény manapság, amikor már mindenhol turistahordák vannak.

Peti fotói

Taboga-sziget

Taboga mindössze 12 kilométerre fekszik Panama Citytől, ami a gyakorlatban egy órás kompút jelent a forgalmas Amador Causeway-ről - elég közel ahhoz, hogy a fővárosiak hétvégi menedéknek használják, de elég messze, hogy tényleg kikapcsolódj. A "Virágok szigete" becenevet nem véletlenül kapta: a 16. századi spanyolok itt telepítették meg az első ananászültetvényeket Amerikában, és a trópusi növényzet máig dúsan burjánzik a vulkanikus talajon.

A sziget fő strandja, a Playa Restinga egy különleges homokturzás, ami dagálykor két külön öblöt választ el, apálykor pedig összefüggő sávvá válik - itt láthatod a helyieket röplabdázni, miközben a városi családok piknikeznek a pálmafák alatt. A víz nem kristálytiszta, inkább zavaros zöld, de meleg és nyugodt, tökéletes a gyerekeknek és azoknak, akik nem a NatGeo-fotókért jönnek.

A falu maga időutazás: szűk, macskaköves utcák, ahol golfkocsik pöfögnek (autó nincs a szigeten), színes gyarmati házak és egy 1550-ben épült templom, ami állítólag a Csendes-óceán partvidékének második legrégebbi temploma. A helyiek még mindig emlegetik Paul Gauguin rövid látogatását, amikor a Panama-csatorna építésén dolgozott, bár semmi kézzelfogható nyomot nem hagyott itt.

A Cerro Vigía túra a sziget csúcsára vezet, ahonnan tiszta időben láthatod Panama City felhőkarcolóit és a csatornán áthaladó konténerhajókat - furcsa kontraszt a lábad alatt elterülő dzsungellel. A túra nem hosszú, de a trópusi hőségben azért megizzadsz, viszont útközben láthatsz agútikat, leguánokat és talán még egy boa constrictort is.

Az árak turistásak, de nem vészes - egy hal-patacones kombó a strandmenti éttermeknél 10-12 dollár körül mozog, a hideg Balboa sör pedig fele annyiba kerül, mint a fővárosban. A legjobb program egyébként a semmittevés: bérelj egy függőágyat pár dollárért, igyál kókuszvizet a diófából és nézd, ahogy a teherhajók vonulnak a horizonton.

Szállás kevés van és gyorsan megtelik hétvégén, így ha éjszakázni akarsz, foglalj előre - bár őszintén szólva a legtöbb látogató megelégszik egy napi kirándulással. A komp utolsó járata általában este hatkor indul vissza, ami elég időt ad arra, hogy megnézd a naplementét a nyugati partról.

A sziget népszerű esküvői helyszín is a panamaiaknak, így ne lepődj meg, ha szombaton fehér ruhás menetekkel találkozol. Taboga nem egy érintetlen paradicsom és nem is akar az lenni - ez egy autentikus kis sziget, ahol a helyiek élik a saját életüket, és ahol egy délutánra te is részese lehetsz ennek a lassú ritmusnak.

A búvárkodás itt nem különleges, de a Taboga körüli vizekben néha látni delfineket és tengeri teknősöket. Ha kalandot keresel, inkább bérelj egy panga halászcsónakot és kérd meg a helyit, hogy vigyen el a környező lakatlan szigetekre - ott már tényleg egyedül leszel a pelikánokkal.

Peti fotója

További beszámolók

"A San Blas-szigetek egy szigetcsoport Panama partjainál, a Karib-tengerben. A szigetcsoport legkevesebb 350 szigetből áll. A szigetek egy része lakatlan, némelyikükön Kuna indiánok élnek. A lakatlan szigetek a csodás homokos strandokkal és pálmafákkal igazán idilli élményt nyújtanak: ez igazán az érintetlen természet világa. Panamavárosi utazási irodák egynapos túrákat kínálnak a szigetek némelyikére. Egy túta folyamán általában egy vagy két szigetet látogatnak meg a résztvevők. (H. C. )"

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek