ÚTIKRITIKA.HU / Rió környéke

Rió környéke

Ilha Grande | Petropolis | Ouro Preto

Bérelt autóval, busszal  vagy szervezett  túrákkal megközelíthető helyek.

Ilha Grande

"Befizettünk egy kirándulásra az Ilha Grande és csatolt szigeteinek meglátogatására. A szigetek szépek, de a túra nem jött be nekem. A hajó tele volt turistákkal, a kaja, amit adtak vacak volt. Nagyon későre ütemezték be az ebédet, így az emberek éhesen rávetették magukat a rohadt drága menüs étteremre. A hajón irritálóan mesterkélt volt a szamba zenészek bazseválása. Olyan búbánatos európainak éreztem magam a sok belföldi turista között, akik vették a lapot és képesek voltak őrülten élvezni a szambát. Búvárkodás szempontjából meg nem volt érdekes a tengeri terep, ugyanis a víz nem volt elég átlátszó, hogy élvezni lehessen valami élővilágot. A szigetek azért szépek, tehát azt tanácsolom, hogy hagyják ki a szervezett túrát és szálljanak fel simán a kompra." (K. Marion, 2014)

Petropolis

"Riótól 65 kilométerre egy szerpentinen keresztül vezet az út a hegyek között megbúvó Petropolisba. Az egykori királyi város a mai napig megőrizte századfordulós báját. Kellemes klímájának köszönhetően a XIX. században az uralkodók és az arisztokrácia kedvelt nyaralóhelye volt. A városban sétálva ma is sok korabeli villát láthatunk, kicsit olyan érzésem van, mintha egy francia fürdővárosban sétálnék.

A kis folyó partján konflis jön, végállomása a legnagyobb tiszteletben tartott brazil uralkodó, II. Don Pedro nyári rezidenciája. A kastély szobáit korabeli bútorokkal rendezték be, a falakon festmények lógnak. Ha nem ebben a trópusi környezetben lennénk, azt gondolnám, hogy valahol Európában, egy európai dinasztia kastélyában járunk. Petropolis egyik nevezetessége a Sao Pedro De Alcantara katedrális.

Nem messze a kastélytól érdemes meglátogatni a Sao Pedro De Alcantara katedrálist, ez az egyik leghíresebb brazil templom. 1884-ben, francia neogótikus stílusban kezdte építeni II. Pedro, de végül csak 1925-ben nyílt meg, amikor Brazíliában már kikiáltották a köztársaságot. A templom színes üvegablakainak egyikén a mi Szent Erzsébetünket fedezem fel. A mozaikon havas háztetőket és havas mezőt látok, ami rendkívül furcsán hat ebben a környezetben. A császári pár, az építtető II. Pedro és felesége, Teresa Cristina a katedrálisban nyugszanak.

A villanegyed egyik kisebb épületében ebédelünk. A Chalé Manaka egy helyi házaspár tulajdona, akik nyugdíjas korukban költöztek ide, és először barátaikat hívták meg ebédre vagy vacsorára. A pár különlegesen finom konyhájának hamar híre ment a városban, így egyre többen jelentkeztek be ebédre. Ma már előzetes foglalásra van szükség, a vendéglátók ilyenkor csak nekünk főznek. A századfordulós házban eredetiek a bútorok, a választék óriási, az ízek mennyeiek, a hangulatról pedig jóféle 'cachacák', azaz cukornádból erjesztett likőrök gondoskodnak." forrás

Ouro Preto

"Riótól nem messze számtalan látnivaló akad. Ouro Preto például, amely dombokra épült, s a hegyek között bújik meg. Barokk építészeti műemlékeinek köszönhetően Minas Gerais megye egykori fővárosa ma a Világörökség része. Az utcákon sétálva színes házakat, trópusi növényeket és pompás templomokat találunk. Ouro Preto az aranynak köszönheti gazdagságát. A XVII. század végén az ásványkincsekben amúgy sem szegény területen rabszolgavadászok apró fekete rögöket találtak az egyik patakban, amelyekről kiderült, hogy 23 karátos aranyat rejtenek. A város erről kapta a nevét, amelynek jelentése: 'fekete arany'. Ezután kitört az aranyláz, és özönlöttek a területre a szerencsevadászok. Az aranykorszak a XVIII. században tetőzött, ekkor épültek az első kőépületek, a kormányzói palota és a barokk templomok. A várossal való ismerkedést egy trópusi parkon átsétálva kezdem. Egy kis cukrászdában a helyi csokit kóstolom, amiben igazi kávészem van, majd a város templomainak bejárásával folytatom túrámat.

A Sao Fancisco de Assis-templom az egyik leghíresebb brazil barokk templom, hat mellékoltárának egyikét Magyarországi Szent Erzsébetnek szentelték. Itt nincsenek nagy szállodák, a mellékutcák tele vannak poussadákkal, azaz udvarházakkal, ahol akár egy éjszakára is kaphatunk szobát. Ezek általában eredeti, koloniális stílusban épültek, szépen felújították őket, így a berendezésük és a hangulatuk is korhű. A város piacán kézműves termékeket, szobrokat, edényeket vehetünk. A piac melletti teraszon fiatalok söröznek és a tv-ben focimeccset néznek. Én is leülök, és helyi specialitást rendelek: csokis sört. Nem ez lesz a kedvencem, az biztos! A riporter egyszer csak felkiált: "Góóóóóóól", a képernyőn viszont éppen egy szabálytalanságot mutatnak. Először bambán nézek, majd rájövök, hogy egyszerre két meccset követnek: egyet a tévén, hang nélkül, a másikat pedig a rádión hallgatják. Hiába, Brazíliában vagyunk...

Minas Gerais megye a mai napig gazdag ásványkincsekben, bányásznak itt többek között aranyat, vasat és mangánt, de a fémeken kívül zsírkövet, dolomitot és márványt is. A környék emellett drága- és féldrágaköveket is rejt, így például turmalint, gránátkövet és topázt. Az igen értékes, narancssárgás színű imperiál topáz csak itt található az egész világon. Minderről a volt kormányzói palotában, az Ásványtani Múzeumban bizonyosodom meg. A legizgalmasabb a sok csillogó kristály mellett az úgynevezett 'hajlékony kő', ami úgy görbül, mint egy papírdarab." forrás

Paraty

,, Trindade strand Paraty városka közelében

A Costa Verde ékköve. Paraty városából kb. egyórás döcögős buszozással lehet ide eljutni (Paratyba pedig Rióból és São Paulóból is el lehet jutni). A strand nem igazán nagy, de nem is kicsi, körülötte dzsungellel borított dombvidék, ami fölött hol összesűrűsödik, hol eloszlik a pára. Amikor itt voltam, pontosan azt csináltam, amit a külföldiek a leginkább csinálnak a brazil strandokon: legeltettem a szemem. Időnként ülve, időnként sétálva, időnként elfeküdve. A legtökéletesebb hely a mindfulness-élményhez. „Bárhová mész, ott vagy”. De ha ide mész, az főnyeremény." forrás

Kommentek