ÚTIKRITIKA.HU / Berlin

Mindenképpen alaposan fel kell készülni egy berlini látogatás előtt. Rengeteg látnivaló van, és ha csak kevés idővel rendelkeznek, akkor érdemes listát csinálni arról, hogy mit szeretnének mindenképpen megnézni.

Top 5 trükk, hogy könnyen feltaláld magad Berlinben

Ha csak egy rövid kiruccanásra utazol el, akkor érdemes minden napra egy másik útvonalat tervezned, ami magába foglal a közelben lévő összes látnivalót, így semmi nem fog kimaradni.
Mindenképpen szánj egy napot arra, hogy elmenj az Alexanderplatz-ra, a sok látnivaló mellett, biztos, hogy a boltokba is becsábulsz.
Ha meg akarod látogatni a külső kerületeket, akkor azt hévvel vagy villamossal megteheted, válts napi bérletet és időzítsd egy napra a látnivalókat.
Nagyobb bevásárlóközpontokat csak a külső kerületekben találni, és a belvárosban is ritkán jön veled szembe egy non-stop. Az élelmiszerboltok a nagyobb megállók közelében lévő vásárcsarnokokban bújtak el.
Nézz előre körül az interneten, mert számos helyre regisztrációval, ingyenesen be lehet menni, többek között a Reichstag üvegkupolájába." forrás

Berlin olyan, mintha több önálló város mozaikja lenne: minden kerületnek megvan a maga sajátos hangulata, központja és ritmusa. Emiatt a német fővárosban hiába keresnénk egyetlen, jól körülhatárolható városközpontot – még Mitte sem tölti be ezt a szerepet, hiába utal a neve középpontra. A fal leomlása után ugyan látványosan újjáépítették a Potsdamer Platzot és a kormányzati negyedet, de ezek inkább a turisták és a hivatalnokok világa. A valódi berlini élet ettől távolabb, a kerületek lüktető utcáiban zajlik – hol alternatív, hol elegáns, de mindig karakteres környezetben.

Berlin sokszínű városnézési lehetőségeit leginkább a kiváló tömegközlekedés teszi igazán élvezetessé. Az S-Bahn elővárosi vasútvonalai átszelik a várost, így akár útközben is felfedezhetjük a legfontosabb látnivalókat, míg az emeletes buszjáratokon utazva olyan érzésünk lehet, mintha egy városnéző túrán lennénk. A klasszikus közlekedési formák mellett érdemes hajóra is szállni a Spree folyón, vagy felmenni a híres tévétoronyba, ahonnan egykor a kelet-németek is szemügyre vették a fővárost. Manapság már elektromos kisautóval is körbejárhatjuk Berlint – modern, kényelmes és szórakoztató alternatíva.
Ha több napot szánunk a városra, megéri beszerezni a Berlin WelcomeCardot, amely 24 órástól akár hatnapos változatban is elérhető. A kártya nemcsak a tömegközlekedésre érvényes – beleértve a Schönefeld repülőtérre (ma már BER néven ismert) való kijutást is az ABC zónában –, hanem számos múzeumban, kiállításon, színházban, étteremben is kedvezményekre jogosít. Például a tévétorony belépője a kártyával kedvezményes áron elérhető, ahogy a Charlottenburgi kastély látogatása is, és még a hajós városnézés árából is jelentős kedvezményt kapunk. A kártyához egy informatív kis útikönyvet és térképet is mellékelnek, ami praktikus útitárs lehet a város felfedezése során.

,, A 100-as buszra szálltunk fel, melynek a megállóit, már középiskolában megtanultuk németórán. Végre egy dolog az iskolában tanultak közül, aminek hasznát vesszük! A 100-as busz ugyanúgy a városi tömegközlekedés egy járata, és a napi bérlettel vagy egy jeggyel igénybe vehető, mint bármely más busz, ez viszont egy panorámás emeletes busz, amely Berlin nevezetességein visz végig minket, éppen csak audio idegenvezetés nincs, amit nem is igényelnék, szóval egy pár percenként közlekedő, olcsó „hop on- hop off” busz. Nagyon király, nem tudom, más városnak miért nem jut ilyen eszébe.

A busszal megnéztük még a Brandenburgi kaput, mellette az amerikai és vele szemben a magyar(!) nagykövetséggel, valamint a Reichstag épületét. (2018)" forrás

,, Berlinnek fantasztikusan jó a kötött pályás közlekedése, ha nem félsz egy kis plusz sétától, akkor szinte mindenhova el tudsz jutni S-bahn vagy Ringbahn segítségével. A Ringbahn, ahogy az a nevéből is adódik, egy szép nagy kört megy a városban, úgyhogy ha nem csak a turistacsalogató nevezetességeket akarod látni, hanem Berlin valódi arcát, akkor turistabusz helyett inkább ezzel menj egy kört!

Csak pattanj fel az S41-es vagy S42-es járatra, és figyeld, ahogy az egyes kerületek, mint külön kis világok suhannak el melletted. A helyi Kőbányától kezdve a német Rózsadombig minden van itt. Mintha otthon lennél!
Nekem csak egy negyed kört sikerült megtennem, mert rohantam interjúzni Neuköllnbe. (2018)" forrás

Branderburg-i kapu

Egy emblematikus építmény, kiemelkedően jelentős világtörténelmi jelenetek szemtanúja. Színtere a nácik hadsereg díszmeneteinek, a Vörös Hadsereg győztes katonái ujjongásának, Berlin megosztottsága szürke évtizedeinek, a német egyesítés örömünnepének. 1989 novemberében nyitották meg a Brandenburgi Kapu-t, a nyugat- és a kelet-berliniek akkor mehettek át rajta szabadon. Hosszú évtizedekig a kelet-berlini oldalon állt bús magányban, mert a kelet-német határőrség nem engedett senkit a közelébe. 1999-ben itt a kapunál koncertezett a német Scorpions zenekar és persze előadták a Wind of Change slágerüket, amelyet az 1989-es történelmi változás ihletett meg. A Brandenburg-i kapu ma méltóságteljesen, békésen, szabadon szolgál Berlin jelképeként. Amúgy sokak szerint kisebb, mint, amilyennek elképzelték. Akárhogy is, az 1791-ben emelt kapu építészetileg is figyelemre méltó.

l. a. fotója

"Ezt mindenkinek látni kell! Életemben először gyermekként láttam és emlékezetemben izgalmas és monumentális építményként maradt meg. Felnőttként, újra látva is lenyűgözött. Az oszlopok letűnt korokról, háborúkról, a Kelet-Nyugat hajdani szembenállásáról mesélnek nekem." (Gábor, 2015)

Unter den Linden

A nevezetes kelet-berlini fasor jelentése: a hársfák alatt. Esténként érdemes sétálgatni az Unter den Linden-en, mert szép a kivilágítás és nyugalom van, kevés járókelő. Napközben tele van turistákkal, akiket szuvenírboltok sokasága próbál elcsábítani. rengeteg szép épületet (pl. Hotel Adlon) és érdekes üzletet lehet látni. Napfényes órákban jó elsétálni a Múzeum-sziget és a Brandenburg-i kapu között húzódó fasoron. Ez Berlin Champs Elysées-je (szerény változat), tele kávéházakkal, nagykövetségekkel, sőt itt van a Madam Tussauds panoptikum német verziója is.

Friedrich Strasse

A Mitte negyedben van Berlin egyik legnagyobb és legelegánsabb kereskedelmi környéke, a vásárlók Mekkája. Érdemes megnézni a Kaufhaus Lafayette épületén belül az üvegpiramist. A Friedrich strasse megszépült az utóbbi években, pláne, ha valaki azzal hasonítja össze, hogy milyen volt az NDK időkben. Ma ez egy szuper-modern út, drága divatüzletekkel, éttermekkel tele. Ajándékvásárláshoz is tanácsos idejönni, mert itt a legnagyobb a választék. Hátrányok: zajos, túl forgalmas, és a hosszú útnak vannak kevésbé izgalmas szakaszai is. Az viszont jó, hogy a legkülönbözőbb árfekvésű vendéglátóhelyek, étkezési lehetőségek vannak a választékban. Drágább divatüzletek vannak itt, mint a Kudamm-on.

Checkpoint Charlie

A Friedrichstrasse 43-45-nél áll a város kelet-nyugati megosztottságának szomorú, de tanulságos mementója a Checkpoint Charlie-nak becézett hajdani határátkelőpont helyén kialakított múzeum. A tablók beszámolnak az NDK-lakosok tragikus kimenetelű átszökési kísérleteiről is. A fő téma a fal, ami hála égnek már csak közeli történelem. A néhai határátkelőhelyen az amerikai katonának beöltözött statisztával 1-2 euróért poénfotó készíthető. Elgondolkodtató a múzeum, az egész hely.

Aki mélyebben bele szeretne merülni a közeli múlt emlékeibe, annak az innen gyalogos távolságra található Topography of terror múzeum megtekintése javasolt. Akinek ez már sok, de az idő szép, annak javasolt a Panorama Punkt meglátogatása a Potsdamer platzon.

l. a. fotója

Kreuzberg

(krajcberg)

A nyugat-berlini városnegyed régebben az alternatív fiatalság találkozóhelye volt. ma már jobban dominál a török etnikai jelleg. Népszerű Kreuzberg a turisták és a berliniek körében is, mert nagy választék van olcsó és rokonszenves vendéglőkből, és egyébként is laza a miliő. Rengeteg zöldséges-gyümölcsös stand van az utcákon és igazán olcsók az árak. A graffitik közül vannak egészen figyelemre méltók is. Kreuzberg legjellemzőbb része talán a Schlesisches Tor környékén van. Népszerűek az itteni folyóparti bárok, klubok, sörkertek, bájos kávézók, parkok. Késő este magányos lánynak, nőnek kicsit ijesztő lehet egy-két utcarész és kószáló figura. Éjszaka a közbiztonság nem a legjobb a negyed egyes részein. A törökökön kívül sok arab is lakik, időzik a negyedben. Érdemes kerékpárral felfedezni Kreuzberget. Talán inkább fiatalabb vagy fiatalos középkorú turistáknak való a negyed.

l. a. fotója

Mitte negyed a szórakozóhelyeivel

A Mitte közepet jelenti, és a Mitte negyed valóban a berlini élet közepe. Túlmenően azon, hogy itt van a legtöbb turisztikai látványosság, a Mitte főleg a szórakozási és étkezési lehetőségeinek nagy választékáról híres. Óvatosnak kell lenni étteremválasztásnál, mert sok étterem drága áron silány étkeket kínál.

Óváros

City West - Charlottenburg

Múzeum-sziget

Altes Museum (Régi múzeum) - l. a. fotója

Az UNESCO kulturális örökségének a része, teljesen indokoltan. Mint a nevéből kiderül ez egy sziget, ahol öt múzeumot összecsoportosítottak, lett légyen szó az ókorról, impresszionista festményekről vagy középkori szobrokról. Pont az a jó, hogy így a választék izgalmasan vegyes. Közülük még a leglényegesebbek végiglátogatása is igényel legalább két napot. Sokak szerint a sztár múzeum a Neues, mert az egyiptomi műgyűjteménye rendkívüli. Ha az ötből csak kettőre van idő, akkor tán: Neues és Pergamon. Szép a környezet a vízparttal, kávézókkal, nyári estéken tangóval a Bode múzeum lábánál. A Pergamon múzeum közelében van egy jópofa pizzeria, ugyanis az étlapon az apostolokról elnevezett pizzafélék vannak, A Júdás pizza erősen fűszeres, és sajnálatos módon nem tartalmaz feltétként ezüstpénzeket. Esős időben (és az gyakran előfordul Berlinben) praktikus, hogy ennyi fedett téri program van egy rakásra. Lehet venni kombinált jegyet valamennyi ottani múzeumra érvényesen, aminek fő előnye a sorban állások kihagyása. A három napos múzeumbérlet 19 euróba kerül.

--------------------------------------------------

Alte Nationalgalerie (Régi Nemzeti Galéria)

l. a. fotója

August Renoir - Gyerekek délutánja Wargemontban - l. a. fotója

Edouard Manet - A Konzervatóriumban - l. a. fotója

-------------------------------------------------

A Neues Museum legnagyobb részét az egyiptomi gyűjtemény foglalja el, bár terjedelmében és látványosságában nem ér fel a párizsi Louvre-hoz. Ennek ellenére itt található Nofertiti világhírű mellszobra, amely a múzeum egyik legismertebb darabja. A szobrot körülvevő szigorú szabályok miatt azonban csalódás is érheti a látogatót: míg a múzeum többi részében szabadon lehet fényképezni, ezt az ikonikus alkotást tilos lefotózni – amit sokan túlzásnak éreznek. A múzeum négy szinten keresztül vezeti végig a látogatót, így ha valóban mindenre kíváncsiak vagyunk, érdemes több órát rászánni.

Nem szabad kihagyni a Pergamon Múzeumot sem, még ha éppen részleges felújítás alatt áll is. A legismertebb attrakciója, a Pergamon-oltár jelenleg nem látogatható, ám így is marad bőven látnivaló. A babiloni Istár-kapu minden várakozást felülmúl: lenyűgöző méretével és kék mázas csempéivel valóban páratlan élmény. Emellett megtekinthető a Miletosz városából származó római kori piackapu, az Aleppóból származó szíriai lakószoba enteriőrje, valamint néhány gyönyörű asszír és babiloni emlék. A kiállítás területe nem túl nagy, így pár óra alatt kényelmesen bejárható, és itt mindenhol engedélyezett a fotózás.

Mindkét múzeumban kötelező a kabát vagy táska elhelyezése az őrzött csomagmegőrzőben, ami 1 euróval működik – de ezt a látogatás végén visszakapjuk. A kabátot magunkon hagyhatjuk, de kézben vinni nem szabad. Ezek az apróbb logisztikai részletek gyorsan rutinná válnak, és nem csökkentik a múzeumlátogatás élményét – különösen, ha az ember elmerül a történelem rétegeiben.

Pergamon múzeum

10-től hatig tart nyitva (kedden nyolcig). Hosszú-hosszú évekig felújítások folynak a múeumban, s ezért mindig lezárva tartanak egyes részeket.

A belépőjegy 12 euró. A belépéskor várakozások előfordulnak. Hétvégéken a legnagyobb a tömeg. Online jegyváltás előre ezen a linken elérhető.

Sztár kincse a babiloni Istar-kapu.

Berlini fal (emlékmű és East Side Gallery)

Kihagyhatatlan program, különösen a magyarnak, hiszen a kelet-németek előtti határnyitással annak idején közvetve hozzájárultunk a Fal lebontásához. Furcsa érzések fogják el az embereket, mert a fal hajdani létezése annyira abszurd, pedig valós. Aki nem volt felnőtt 1989 előtt, annak érdemes elolvasni valamit a történelmi háttérről, mert amúgy nem lehet megérteni ennek a szabadtéri múzeumnak az értelmét. Berlinben három helyen van összefüggően hosszabb szakasz a Fal-ból. A hajdani rettenetesen hosszú fal nagy részét szuvenírként széthordták. A három hely közül az East Side Gallery a legreprezentatívabb. Izgalmas ellentmondás van a szürke, szomorú emlékek és a falakra festett vidám, színes graffitik, műalkotások között.

Bundestag (Reichstag)

A parlament mindennap nyitva van 8-tól este 10-ig és a látogatás ingyenes. Azonban csak úgy nem lehet bejutni, előre kell regisztrálni a belépéshez. Magához a bejelentkezéshez is gyakran órákat kell sorba állni. A regisztrálásnál rögzíteni kell azt, hogy melyik nap, hány órakor jövünk látogatni. Aki az üléstermet is látni akarja (a mi parlamentünkéhez képest nem annyira izgalmas) annak hónapokkal előre kell bejelentkeznie. Egy szimpla turistának mindez túl komplikált. Kihagyható program.

A Reichstag, a német parlament otthona, ma is Berlin egyik legizgalmasabb látnivalója. A modern üvegkupolás épület nemcsak politikai központ, de turisztikai célpont is. Az épületbe ingyenes, angol vagy német nyelvű vezetett túrára lehet jelentkezni online – ezt valóban érdemes előre elintézni, különösen, ha szeretnénk részt venni az egész látogatáson, nem csupán a kupolába mennénk fel. Helyszínen ugyanis legfeljebb a kupolára lehet időpontot kérni, ami hosszas sorban állással járhat.
A biztonsági ellenőrzés miatt a kijelölt időpont előtt legalább fél órával jelen kell lenni, így marad idő kényelmesen átjutni a beléptetésen és kicsit megpihenni az elegáns bőrfotelekben. A látogatás során megismerkedhetünk az épület történetével, az újkori átalakításokkal, és természetesen élvezhetjük a kupolából nyíló lenyűgöző kilátást is.

Az 1999-es átalakítás óta az épület ikonikus jegyévé vált az üvegkupola, amelyet a brit építész, Norman Foster tervezett. A cél az volt, hogy a történelmi épület és a modern kor egymással összhangban jelenjen meg – így születtek meg azok a megoldások is, amelyek feltárták a falakon évtizedekig rejtőző szovjet katonai graffitiket. Ezek bemutatásához még az orosz nagykövet hozzájárulását is kérték, aki némi módosítással engedélyezte a nyilvánosság számára.

A parlamenti üléstermet is megtekinthetjük, egyszerű, letisztult kék székekkel, majd innen vezet az út a híres kupolába. A látogatás ezen részét már mindenki önállóan járja végig, egy audioguide segítségével, saját tempóban felfedezve a város felett ívelő üvegszerkezet különleges világát.

A régi épület - m.m. fotója

Sanssouci kastély

Ejtsd: szan szuszi (amúgy a francia kifejezés magyar jelentése: gond nélkül). A Sanssouci kastély az UNESCO világörökség része, a Berlinhez közeli Potsdamban található. Berlinből vonattal egyórás távolságra van és érdemes is egy napot erre szánni. Kiváló minőségben van helyreállítva a kastély, avagy kis palota. Kellemes sétálgatni a szép parkban. Nyáron gyakran 30-45 percet is sorban kell állni a jegyért, ami egy órás látogatásra szól. Még a jegy birtokában is gyakran várakozni kell, hogy megnézzük a kastély 10-12 látogatható termét. 12 euró a jegy, ami talán drága ahhoz képest, hogy aztán kb. 20 percet töltünk bent az épületben. Szerencsére a termek szépek, pompázatosak, igaz kevesebb a berendezés, mint amennyire a látogatók számítanak. A termekben való fotózás jogáért pluszban 3 eurót kell fizetni! Azért ez az észak-német rokokó építészet gyöngyszeme, és kár kihagyni, bár tény, hogy sokaknak némi csalódást kelt. Hétfőn a kastély belső része nem látogatható. Érdemes kora délelőtt érkezni, amikor még zavartalanabbul lehet fotózni a kastélyt a turistatömeg nélkül. Érdemes vonattal jönni és nem autóval, mert Potsdamban az átlagosnál magasabbak a parkolási díjak.

A kastély látványa lentről a leglenyűgözőbb – a monumentális szökőkút csak még jobban kiemeli az épület páratlan szépségét. A park valódi építészeti kincsestár: római fürdő, elegáns kínai teaház, egy régi szélmalom, Humboldt egykori otthona, a Scharlottenhof-kastély, az Új Palota és az Orangerie is a sétálókat várja. A gondosan nyírt sövények között haladva szökőkutak, szobrok, obeliszkek tűnnek fel, az egész kert egy művészien megkomponált labirintusra emlékeztet. A terület akkora, hogy egyetlen nap alatt szinte lehetetlen teljesen bejárni – aki mégis nekivág, estére garantáltan jólesően fáradtan rogy majd le az ágyába.

Tierpark

A Mitte negyedben van, a város közepén. nyugis szép, hatalmas zöldterület érdekes állatokkal. Nem állatkert (nem tévesztendő össze a Berlin Zoo-val), hanem valóban park, ahol akár hosszasan is érdemes időzni, sőt piknikezni is, persze inkább napsütéses órákban. Sokak szerint szebb, mint a Zoo. Aranyos az elefántóvoda, és látni gorillákat is. Nagyon rokonszenves, hogy az állatoknak tág teret adnak a mozgáshoz.

Holocaust emlékmű

Közvetlenül a Branderburgi kapu mellett áll az emlékmű, amit nyilván nem azzal a szándékkal építettek meg, hogy szépségével bűvölje el a látogatókat. A modern alkotás éppenséggel naplementekor elég látványos a fények játéka miatt. Kívülről rideg az egész, de ha már bent jár a látogató, akkor hatással lehetnek rá az emlékmű üzenetei. A belépés ingyenes és tanulságos, sokféleképpen elgondolkodtató élmény az egész. Persze rengeteg vélemény alakult és alakul ki arról, hogy a holokausztról való megemlékezésnek ez a művészi megoldása mennyire hatásos és illő.

l. a. fotója

Az Ebertstrassén sétálva érdemes megállni a megrendítő, ugyanakkor rendkívül erőteljes Holokauszt-emlékműnél, a Holocaust Denkmalnál. A hatalmas, egyre növekvő kőtömbökből álló labirintus magába szippantja az embert – sétálás közben akarva-akaratlanul is elmélyülünk a történelem legsötétebb időszakán. A középső részen lefelé vezető lépcső egy ingyenesen látogatható dokumentációs központba visz, ahol megrázó részletességgel ismerhetjük meg a vészkorszak borzalmait. Fájdalmas, de fontos élmény – és jó látni, hogy egy ország ilyen nyíltsággal és mélységgel képes szembenézni saját múltjával.

Gendarmenmarkt

Nagy téren egy nagyon szép színházépület és két templom, amit érdemes megnézni röpke programként az összkép miatt. Talán még érdekesebb az, hogy a téren az év bármelyik időszakában szinte mindig tartanak itt valami érdekes szabadtéri programot. Praktikus információ: a téren a francia dóm épülete mögött van egy nagyon tiszta és ingyenes nyilvános vécé. A tér vonzáskörzete tele van éttermekkel, bárokkal. Szépek, jók, de drágák is. A Gendarmenmarkt Berlin egyik legszebb tere.

Berliner Dom

Igazán szép evagélikus templom kívülről és belülről is, és ezért talán megbocsátható, hogy belépődíjat kérnek (7 euró). A dóm leglátványosabb eleme a hatalmas kupolája. Fel lehet menni a toronyba és Berlin egy részére egész jó panorámát lehet látni. Az NDK-s időkben jellemzően a dómot nem lehetett látogatni és eléggé le is romlott az állapota, de szerencsére ma már rendbe van hozva. Össze lehet kapcsolni a meglátogatását a Múzeum-sziget programjával, mert közel vannak egymáshoz.

l. a. fotója

Olimpiai stadion

Jóllehet kieső helyen van, de igazán érdekes program. Aki látta sokszor az itteni náci nagygyűlésekről szóló dokumentumfilmeket, annak különösen furcsa érzés lehet látni a helyszínt. Bár szépen rendbe van hozva, azért mégsem annyira építészetileg érdekes, hanem a történelem megidézése szempontjából. Persze külön élmény itt megnézni egy focimeccset. Furcsa, hogy egy másodosztályú csapat stadionjáról van szó. Az U-Bahn kb. 15 perc gyalogtávolságra van a stadiontól. A stadion meglátogatása Welcome Card-dal csak 5 euró.

DDR Museum

A Mitte negyedben van (Karl-Liebknecht-str 1.) ezt a kitűnően szervezett, interakív múzeum, ami elsősorban az NDK-s hétköznapok világát kísérli meg ábrázolni. Korosabb magyar turisták számára feltétlenül érdekes a múzeum, mert össze lehet hasonlítani, hogy miben hasonlított és miben nem az ő "átkosuk" a mi "átkosunktól". Sok a látogató, főleg nyugat-németek. Többet profitál a múzeumlátogatásból az, aki tud németül, mert sok az interaktív játék, ahol a nyelvértésnek van jelentősége. Jó a múzeum azért, mert rámutat a DDR-kommunizmus rondaságaira, de visszafogottan, tárgyilagosan érzékelteti az NDK hétköznapjainak valóságát. Jegyek 9.50.- eurtól ezen a linken kaphatóak, nyáron és iskolai szünetekben érdemes előre megvenni.

l. a. fotója

Mindenképpen érdemes megnézni ezt a kiállítást – remekül összeállított, hangulatos tárlat. Nekünk, magyar látogatóknak, különösen a harmincas és idősebb korosztálynak sok minden ismerős lesz. A jó öreg kétütemű Trabit senkinek sem kell bemutatni, itt pedig egy szimulátorban ki is lehet próbálni a vezetés élményét. Látható egy Schwalbe motorkerékpár is, és számos olyan keletnémet háztartási gép, amely mai szemmel nézve már inkább mulatságos, de annak idején évtizedekig hűségesen szolgált. Például a fúrógéppel meghajtott fűnyíró, vagy a képen is látható mosógép, amely nálunk is több mint húsz éven át működött megbízhatóan.

Az ezekhez hasonló, minimál eszközök ugyan nem tudtak csatlakozni wifire vagy értesítést küldeni a telefonodra, ha lejárt a mosás, viszont nem kellett hozzájuk háromhavi fizetést kicsengetni, és nem mentek tönkre a garanciaidő leteltének másnapján.

A kiállítás csúcspontja kétségtelenül az a lakásbelső, amelyet teljes egészében az akkori keletnémet stílus szerint rendeztek be. A felismerhető, jellegzetes NDK-enteriőr néhol még ma is visszaköszön egyes budapesti panellakásokban, mintha időgéppel őrizték volna meg az utókornak. A nappaliban elhelyezett ColorStar színes televízión korabeli műsorokat, híradókat és gyerekműsorokat lehet újranézni – nosztalgikus, mégis tanulságos élmény.

Nagyon különös, mégis megható élmény volt egyik pillanatról a másikra visszacsöppenni a múltba, és újra látni a gyerekkoromból ismerős tárgyakat. A berlini DDR Múzeum egy olyan hely, ahol nemcsak nézni szabad: itt hozzá is lehet érni a kiállított darabokhoz, bele lehet ülni, ki lehet próbálni, meg lehet hallgatni, meg lehet nyomni gombokat, kihúzni fiókokat – egyszóval tényleg mindent felfedezhetünk.
Már rögtön a bejáratnál ott vár egy Trabant szimulátor: egy valódi Trabi, amelynek szélvédője helyén egy képernyő van. Ahogy beülünk az autóba, olyan, mintha visszaváltoznánk a nagyapánkká – vezethetjük a járművet egy panelházas környezetben, körbe-körbe, mintha csak egy régi lakótelepen kanyarognánk. Igazi nosztalgikus élmény, és közben még szórakoztató is.

Potsdamer Platz

Elég nagy, ultramodern, mozgalmas tér, szinte New York-i feelinggel. Az üvegcsodás épületek dinamizmust sugároznak, s világosan jelképezik az új Berlint. A tér a fal leomlása után jött létre a Sony cég anyagi ösztönzésével egy olyan területen, ami a kettéosztott Berlin közötti senkiföldjén terült el.

Számítógépesjáték múzeum

Kollwitz Platz

Kollwitzplatz Berlin Prenzlauer Berg kerületében található, és egy hangulatos, parkos teret alkot a környező lakóházak között. A tér középpontjában egy kis piac található, ahol friss zöldséget, gyümölcsöt, virágot, pékárut és kézműves termékeket lehet vásárolni. A tér körül számos étterem, kávézó és bár található, így remek hely a pihenésre és az étkezésre is. A Kollwitzplatz környéke egyébként is nagyon trendi és divatos, tele van érdekes boltokkal, galériákkal és butikokkal, és éjszaka is izgalmas szórakozóhelyek várnak itt.

Alexanderplatz

Mivel tévétoronyra évente több, mint egymillió ember megy fel, érdemes előre jegyet váltani, de figyeljük az időjárást is mert párás, felhős, esős időben semmit nem fogunk látni a gömb belsejéből. forrás

K.-T. Gyuri fotója

A berlini tévétorony (Berliner Fernsehturm) a város egyik legikonikusabb nevezetessége: 368 méteres magasságával nemcsak Németország legmagasabb szabadon álló épülete, hanem Európa-szerte is az egyik leglátványosabb. Berlin szívében, az Alexanderplatz és a Vörös Városháza között emelkedik az ég felé. A tornyot az egykori NDK kormánya emeltette, és állítólag szándékosan úgy választották ki a helyszínt, hogy minél több kelet-berlini sugárút közvetlenül ide vezessen.
A gömb felállítása után különös figyelmet keltett, hogy a napfény egy kereszt formájában csillant vissza az üvegborításon. Ez a vallásellenes NDK-vezetés számára igencsak kínos volt – így a berliniek hamar el is nevezték az építményt „a pápa bosszújának”. A legenda szerint emiatt az építészeket meg sem hívták az ünnepélyes átadásra, és még olyan ötletek is felmerültek, hogy speciális tükrökkel próbálják eltüntetni a visszatükröződést. A szóbeszéd még arról is mesél, hogy egyes politikai körök a torony lebontását fontolgatták – bár ez valószínűleg csak utólag született legenda.

Az idegenvezetők gyakran emlegetik vicces becenevekkel a tornyot, mint például Telespargel (telespárga) vagy Zahnstocher (fogpiszkáló), de ezek valójában sosem terjedtek el széles körben. A helyiek többnyire egyszerűen Fernsehturmnak hívják. Létezik egy tréfás berlini mondás is, miszerint ez az egyetlen olyan hely a városban, ahonnan nem látszik a TV-torony – épp mert benne állunk.

V. Jancsi fotója

,, Annak ellenére, hogy „csak” egy tér, szerintem több mint 1 órát eltöltöttünk. Nagyon érdekes volt nézni az embereket, egy fánkkal (Dunkin Donuts, és akkor még Pesten nem volt olyan elterjedt ez a színes szagos fánkláz) és egy kávéval a kezünkben. A tér különböző „kijáratait” is megnéztük, és sétálgattunk a környéken. Sok esetben teljesen olyan érzésem volt, mintha a Gazdagréti lakótelepen sétálnék, hiszen rögtön a tér mellett nagyon sok panelház található. (2017)" forrás

Egyéb látnivalók

Siegessäule

A Siegessäule, más néven Győzelmi oszlop, Berlinben található egy hatalmas, 67 méter magas oszlop formájában, melyet 1864 és 1873 között építettek a porosz-osztrák háborúban való porosz győzelem emlékére. Az oszlop a Tiergarten park közepén található, és csodálatos kilátást kínál a városra a tetején található kilátóból. A kilátó megközelíthető egy kis felvonóval, és belépőjegyet kell vásárolni hozzá. Az oszlop környéke gyakran helyszíne különböző rendezvényeknek és koncerteknek is.

l. a. fotója

Új zsinagóga

Az Új Zsinagóga (Neue Synagoge) Berlin egy ikonikus épület a város központjában, amely az egyik legnagyobb zsinagóga volt Európában a 19. században. Az épületet 1859-ben nyitották meg és az első zsinagóga volt Berlinben, amelyben orgona is volt. Az épület eredetileg mór stílusban épült, azonban a második világháborúban bombázások során súlyosan megrongálódott.

Az épületet az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején helyreállították, és most múzeumként működik, amely a berlini zsidó történelem és kultúra bemutatására szolgál. Az épület belső terei gazdag díszítéssel és szobrokkal vannak tele, amelyek bemutatják a zsidó vallás és kultúra fontosabb elemeit. A múzeumot érdemes felkeresni mindazoknak, akik érdeklődnek a berlini történelem, a zsidó kultúra és vallás iránt.

l. a. fotója

Városnézés hajóról

A Spree folyón többféle hajós városnézés közül választhatunk, a belvárosban számos különböző útvonal áll rendelkezésre. A legrövidebb túra nagyjából egy órás, a leghosszabb akár négy órán át is tart – de a legtöbb járaton lehetőség van bármelyik megállónál kiszállni vagy újra csatlakozni. Mi egy olyan útvonalat választottunk, amely a Jannowitzbrückétől indult, és egészen a Charlottenburgi Kastélyig vezetett. A hajó fedélzetéről kiváló rálátás nyílik többek között a berlini dómra és a Reichstagra is.

A folyón több híd alatt is áthaladunk, ezek közül néhány olyan alacsonyan ível át a víz fölött, hogy szinte karnyújtásnyira van a híd alja – a személyzet erre minden alkalommal előre figyelmeztet. Az egész út során kellemes tempóban halad a hajó, így bőven van idő bámészkodni, fotózni és elmerülni Berlin vízről nézve is különleges hangulatában.

A Berlini TV torony, más néven Fernsehturm Berlin, a német főváros egyik legismertebb látnivalója. A torony 368 méter magas, és a legmagasabb épület Németországban. Az építését az 1960-as években kezdték meg, és 1969-ben fejezték be. Az épület közepén található egy forgó étterem, amelyből lenyűgöző kilátás nyílik Berlinre. A torony tetejére lifttel lehet feljutni, és a látogatók szintén élvezhetik a kilátást a kilátóteraszról. A Berlini TV torony az Alexanderplatzon található, és könnyen elérhető a város tömegközlekedési eszközeivel.

Funkhaus

Csodás zöld környezetben a Spree partján áll az egykori NDK egyik legemblematikusabb épülete a RÁDIÓSZÉKHÁZ vagyis a Funkhaus. A Harmadik Birodalom fővárosában a Rádió központi épülete Charlottenburgban volt amely 1945-re a többszöri bombázások után szinte romokban állt. Itt épült újjá a Rádió épület de ez a brit zónában azaz Nyugat-Berlinben volt. A szovjet zóna majd az önálló állammá kikiáltott NDK-ban ilyen jellegű építmény nem volt. Így egy hajdani evezőiskola helyén épült fel 1951-56 között a mai Funkhaus.
Átadásakor a kor legmodernebb követelményeinek felelt meg, teljes csúcstechnológia elérhető volt. Az óriási csodás épületnek 2500 dolgozója volt, és 1990-ig rengeteg zenés és szórakoztató műsor készült itt.
Jelenleg havonta egy koncertet rendeznek itt, amire a jegyek hónapokkal előre elkelnek köszönhetően a Nagyterem szinte koncerttermeket maga mögé utasító akusztikájának! Jelenleg csak a Funkhaus egykori bárja és étkezdéje van nap mint nap nyitva. Itt mintha megállt volna az idő , az utolsó felújítás, az 1980-as évek retroja a belső tér és bútorok.
Aki Berlinben jár ne hagyja ki ezt a csodás épületet ! (Ata, 2025)

Egy másik közkedvelt kilátótorony, ahonnan 360 fokban csodálható Berlin látványa.

A berlini tévétorony látogatása lenyűgöző élmény: a 368 méteres épület kilátóteraszára 203 méter magasba szállít fel minket a teljesen üvegtetős lift, méghozzá elképesztő, 6 méter/másodperces sebességgel. A panoráma valóban páratlan – a város szinte teljes egészében belátható innen. Jól érzékelhető a toronyból az is, amit már a vonatról vagy egy hajós városnézés során is észrevehetünk: Berlin folyamatosan változik, mindenütt daruk, állványok, új épületek tűnnek fel.

A legfigyelemreméltóbb projekt kétségkívül a Berliner Stadtschloss, vagyis a Városi Palota újjáépítése, amely a tévétoronyból is jól kivehető. A második világháborúban súlyosan megsérült, később ideológiai okokból lebontott történelmi palota helyén évtizedekig a Köztársasági Palota, a keletnémet parlament állt. Ennek elbontása után kezdték meg a régi-új Stadtschloss felépítését, amelyet már szinte teljes pompájában csodálhatunk. A projekt hatalmas volumenű és igen költséges volt, de méltó módon zárkózik fel Berlin történelmi városképéhez.

A berlini tévétorony gömbjében két szintet járhatunk be: az egyik a kilátó, a másik pedig a Telecafé nevű panorámaétterem. A látogatókat két gyorslift repíti fel ebbe a különleges térbe. A 207,5 méteres magasságban elhelyezkedő étterem lassan, félóránként körbefordul, így miközben elfogyasztunk egy ebédet vagy kávét, a város látványa folyamatosan változik az ablakok mögött. Aki itt szeretne étkezni, jól teszi, ha előre foglal asztalt, de a legtöbben némi sorban állás után is bejutnak – különösen, ha a belépőjegy már kéznél van.
A jegyárak eltérőek attól függően, hogy csak nézelődni szeretnénk, vagy fogyasztani is, illetve az is számít, melyik napszakban látogatunk fel. Fontos azonban, hogy a látogatás napján vessünk egy pillantást az időjárásra is – ha sűrű a köd, könnyen megeshet, hogy a híres kilátásból nem látunk majd többet, mint a saját tükörképünket az üvegen.

További beszámolók

A németek természetszeretete nem ismer városhatárokat. Ez rögtön az első esténk során kiderült, amikor ellátogattunk a Weissensee-hez, Berlin keleti részének egyik kedvelt kirándulóhelyére. Télen itt a befagyott tó jegén korcsolyázás a legnagyobb élmény, de most, a szokatlanul meleg júniusi napokon a berlini lakosok ellepték a tó környéki zöld területeket, sörökkel és jókedvvel. Még este 7 után is nagy volt a nyüzsgés a strandon, amit persze az is segített, hogy ilyenkor északon este fél 10-ig is világos van. A helyiek megszállottsága is hozzájárul a hangulathoz: ezen a strandon például már több mint egy évszázada fürdőznek a berlini lakosok a jéghideg, de tiszta vízben. Viszont horgászt sehol sem láttunk – talán még a halaknak is jó dolguk van.
Mi a Prenzlauer Berg kerületben szálltunk meg, ami Berlin kettészakadása előtt a tehetősebbek környékének számított, később viszont a szovjet megszállás alatt megkopott. Más városrészekhez képest itt a háború kevesebb kárt tett, a legtöbb épületet még a negyvenes évek előtt húzták fel. Manapság a környék újra divatos, a házak szépen felújítva, sok sváb és fiatal költözött ide. Elég végigsétálni este a Kastanienallee kávézókkal és kiülős éttermekkel teli utcáján, hogy megpillantsuk Berlin bohém oldalát. A város másik végén, Spandauban viszont csend és nyugalom uralkodik. Ez a nyugati szélén fekvő negyed leginkább egy falusias kisvárosra emlékeztet, ahol főként idősek élnek, akiket a készenléti orvosok is vigyáznak. Szombatonként vásárt tartanak, a főtéren pedig egy idősebb zenekar szórakoztatja a sörözgető közönséget.

A berlini fal leomlása óta eltelt évek ellenére a város két fele közötti különbségek még mindig észrevehetők. Ezek felfedezéséhez nem feltétlenül kell drága városnéző buszra ülni – bőven elég a jóval olcsóbb 100-as vagy 200-as emeletes helyi busz, amelyek a legfontosabb látnivalók mellett visznek el. A tömegközlekedés szuper, leszámítva a lassú jegyautomatákat, amiknél néha bosszantó sorok alakulnak ki. Berlin belvárosában a járdába süllyesztett kövezet diszkréten emlékeztet rá, hol húzódott egykor a fal. Ma viszont épp Kelet-Berlin tűnik sokkal modernebbnek: a felújítások és az új épületek előremutatóbbak, míg Nyugat-Berlin kissé elavultnak hat a 70-es, 80-as évek építészeti stílusával.

Berlin összességében nagyon élhető és szerethető hely, de van, amit még a sok építkezés és modernizálás sem tud pótolni: a háborúban odaveszett történelmi épületeket. Persze az is felér egy időutazással, ha az ember végiggurul a Karl-Marx-Allee-n, bár az inkább katasztrófaturizmus. Az európai nagyvárosokra jellemző bájt nem adják vissza a kreatív épületdíszek, a régi sörgyárból lett mozi, vagy akár a Reichstag lenyűgöző üvegkupolája, ahová előzetes regisztrációval bárki felsétálhat.

Sétálj vagy pattanj biciklire, és fedezd fel Berlin legendás helyszíneit: Potsdamer Platz, Charlottenburg, Unter den Linden sugárút, Checkpoint Charlie, Alexanderplatz, a Spree mindkét oldala, Brandenburgi kapu és a Grünewald erdő. A legjobb élmények gyakran akkor születnek, ha kicsit el is tévedsz – próbáld ki, és hagyd, hogy a város vezessen!

Kóstolj bele a helyi sörök világába: Berliner Weisse, Berliner Kindl Pils, Schultheiss Pilsener. Ehhez persze kell egy autentikus kocsma is, például a Bei Schlawinchen, amit szinte minden berlini kalauz a legjobb hangulatú kocsmák között tart számon.

Ne hagyd ki a berlini falat és a rajta lévő lenyűgöző graffitiket. Berlin híres a pezsgő éjszakai életéről, úgyhogy bulizz bátran! Hajnalban pedig ugorj be a kultikus Schwarzes Caféba, ahol az anarchizmus szelleme és a dekadens dizájn fogad. Rendelj egy erős feketét, vagy kettőt – bőven megérdemled.

Ha szeretsz egyedi cuccokat vadászni, akkor a Garage és a Colours Kleidermarkt remek célpontok: itt vintage ruhákat vehetsz akár kilóra, vasárnaponként pedig a Mauerpark bolhapiacán is különleges kincsekre bukkanhatsz.

Mindenképp nézz be a Supamollyba is: egykor egy foglalt ház volt, ma már Berlin egyik ikonikus „arty” helyszíne koncertekkel, kiállításokkal és bulikkal.

Végül ne hagyd ki a város egyik legjobb panorámáját: irány az Alexanderplatz legmagasabb épülete, ugorj be a liftbe, és csodáld meg Berlin lenyűgöző látképét a legfelső emeletről!

A kilencven perces túra után visszatértünk a Brandenburgi kapuhoz, hogy onnan végigsétálhassunk az Unter den Lindenen – az egykori NDK egyik legimpozánsabb sugárútján. A nagykövetségek elegáns épületei mellett, köztük a magyar nagykövetséggel, szép szállodák és kávézók sorakoznak. Ha valaki megéhezik, currywurstot kínáló talponállók vagy hangulatosabb éttermek is várják. Az ebéd után a Friedrichstrasse felé vettük az irányt, amely a jelenleg zajló metróépítkezés miatt kissé kaotikus, de máskor kifejezetten kellemes sétára csábít. Utunk végállomása a legendás határátkelő, a Checkpoint Charlie volt. Itt a határőrökkel való fotózkodást sem érdemes kihagyni, és mindenképp olvassuk el a szabadtéri kiállítás történelmi tábláit: izgalmas sztorikat találunk a fal átszökéséről és az emberi találékonyságról. A környéken található fizetős múzeum is, de az ingyenes kiállítás is elég részletes ahhoz, hogy képet kapjunk Berlin múltjáról.
Innen a Gendarmenmarkt felé érdemes továbbmenni, Berlin egyik legszebb terére, amit a két fantasztikus templom és a Konzerthaus tesz igazán különlegessé. A saroknál, a Charlottenstrasse 60. szám alatt a Fassbender und Rauch csokibolt igazi kihagyhatatlan látványosság: csokoládéból készült berlini épületek makettjei és mindenféle bonbonok, pralinék, sütemények kísértik az embert. Persze nem árt vigyázni, ha mindent meg akarunk kóstolni, már nem lesz annyira pénztárcabarát a túra – de néhány finomságot mindenképp érdemes megengedni magunknak! Innen visszasétáltunk az Unter den Lindenre, hogy a tévétorony felé folytassuk az utat Alexanderplatz irányába. Útközben elhaladtunk a Humboldt Egyetem történelmi épületei mellett, majd feltűnt a Múzeumsziget is, rajta a dóm és a híres múzeumok fantasztikus gyűjteményei a Pergamontól a Bode-ig. Egy következő napon mindenképp szánjunk időt valamelyik múzeumra is – ez már persze nem lesz ingyenes program.

A Nikolaiviertel ideális hely, ha egy kicsit romantikusabb hangulatra vágyunk. A Rathausstrasse, Spandauer Strasse és Mühlendamm között található városrész a város bölcsője, és otthont ad Berlin legrégebbi templomának, a Nikolaikirchének is. Bár az utcarészleteket új épületekkel egészítették ki, mégis különleges, ódon hangulatot áraszt. Ha hiányoltuk a klasszikus óváros-hangulatot, itt biztosan megtaláljuk. Érdemes beülni valamelyik hangulatos vendéglőbe, és egy korsó jó német sörrel zárni a napot – egy ilyen hosszú, élményekkel teli séta után ez igazán megérdemelt jutalom!

A Stasi-múzeum ma is egy lakótelepi ház egyik épületében található, Berlin számos panelháza közül egy olyanban, amely még mindig őrzi a szocialista korszak hangulatát. Ezek a panelek nagyrészt üresen állnak, és a környék kissé nyomasztó légköre miatt ez nem is meglepő. Maga a múzeum viszonylag kevés tárggyal várja a látogatókat – bár a locsolókannába rejtett fényképezőgép azért mindenképp említésre méltó. Ami igazán izgalmas, az a fényképeken és a részletes leírásokon keresztül elénk táruló múlt. Ma szinte elképzelhetetlen, hogyan működhetett az egykori NDK-ban százezer fős, főállású Stasi-apparátus. A múzeum második emelete különösen hátborzongató: ott minden pontosan úgy maradt, ahogy a rendszerváltáskor hagyták. Az irodák berendezése, a papírok az asztalon, a poros szekrények – mind kísérteties időutazásra invitálnak.

Amikor ott jártam, még nem is sejtettem, milyen izgalmas helyre vetődtem – csak az tűnt fel, hogy rengeteg a török bolt és az utakon is sok török ember jön-megy. Persze ez nem véletlen: ez Berlin híres török negyede, amit sokan csak Kis-Isztambulnak hívnak.
Érdekességképp: csak ebben a kerületben körülbelül 310 ezren élnek. Összehasonlításképpen, Magyarország második legnagyobb városa, Debrecen ennél jóval kisebb, nagyjából 202 ezer lakossal.

Neukölln neve korábban felmerült a kormány által összeállított „no-go” zónák listáján, amiről én csak később szereztem tudomást. Ottjártamkor ebből semmit nem éreztem: egyszerűen csak úgy tűnt, mintha Berlin egy másik, kissé pezsgőbb negyedében sétálnék – vagy akár Budapest egyik forgalmas utcáján.