ÚTIKRITIKA.HU / Dominikai Köztársaság






Dominikai Köztársaság




Dominikai Köztársaság

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Helyiekről | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

Földrajz

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy a karibi térségben létezik egy Dominica nevű kis szigetország, amely brit gyarmat volt és csak annyi köze van a Dominikai Köztársasághoz, hogy mindkét helyen járt Kolumbusz Kristóf. A Dominikai Köztársaság fővárosa, Santo Domingo 8415 kilométer távolságban van Budapesttől. A spanyol nyelvű ország a Karib-tengeren található Hispaniola sziget nagyobb részét foglalja el, Haiti szomszédságában. Területe valamivel több, mint Magyarország fele, lakossága viszont majdnem annyi, mint hazánké, tehát roppant nagy a népsűrűség. Kelet-nyugati irányban 390 kilométer, észak-déli irányban 265 kilométer a maximum távolság. A főváros, Santo Domingo a déli partrészen fekszik, a két fő nyaraló övezet a Punta Cana és a Bavaro az ország keleti részén található.

Időjárás és éghajlat

Dominika - időjárás

Bár nem nagy ország, mégis vannak eltérések a klimatikus viszonyokat illetően a különböző partszakaszok között. Az északi partvonal (Puerto Plata és Sosua térsége) május és október között a legkellemesebb, mert bár hőség van, de kevés az eső. Az európai utazók által legfrekventáltabb keleti partvidéken (Punta Cana és Samana) a december és a július közötti időszak a legalkalmasabb nyaralásra az időjárás szempontjából. A déli part (a főváros és a Bayahibe, valamint Juan Dolio nyaralóhelyek) november és április között a legkellemesebbek. A hurrikánszezon július és október között van. Nem kell végzetes katasztrófaként elképzelni a hurrikánt. A térségben hozzá vannak szokva és többnyire kezelni is tudják. Amúgy a normál esőzések gyakran ijesztően indulnak, igazi égszakadásként, de aztán nem tart sokáig.

Dominikai Köztársaság időjárása


,, Dominikán nincs hurrikán hiába írják. Évente 365 napon keresztül nyár van. Nem fogtok megfagyni se júniusban se szeptemberben. Ha esik az eső max. 30 percet akkor is megszáradtok pár perc alatt. Estére néha egy egész vékony hosszú ujjú felső elfér." (flamingó, 2017) 

Történelem

  • 1492 Kolumbusz Kristóf felfedezi a szigetet és Hispaniolának nevezi el.
  • 1496 megalapítják Santo Domingo városát. Kristóf öccse, Diego játszott vezető szerepet a későbbi főváros létrehozásában. Nem fukarkodott önmagával: jókora palotát emelt saját maga számára. A gyarmatosító spanyol katonák módszeresen irtották az arawak nyelvű indián őslakosságot. A legnagyobb törzsükből, a tainokból már csak annyi maradt mára, hogy a lakosság egy százalékát teszik ki.
  • 1697 Franciaország gyarmatosítja a sziget nyugati részét, a mai Haiti-t.
  • 1804 Haiti meglepően korán kivívja függetlenségét.
  • 1822 Haiti elfoglalja a sziget maradék részét, lényegében a mai Dominikai köztársaság területét.
  • 1844 Dominika függetlenné válik Haititől. E szabadságharc vezére Juan Pablo Duarte olyan jellegű nemzeti nagyság a dominikaiak számára, mint nálunk Kossuth Lajos. Az országban rengeteg helyen van szobra. A dominikaiak nagyon lenézik Haiti-t, s ennek tükrében még jobban érthető, hogy mennyire büszkén emlékeznek vissza a tőle való függetlenedésre. 1861 a spanyolok újra bekebelezik az országot. 1916 az USA elfoglalja az országot, elveszi a spanyoloktól.
  • 1930 egy diktátor, Trujillo kerül az ország élére és rossz világhírre szert téve kormányoz több, mint három évtizeden át. A sziget (feketébb) Haiti oldaláról származó Trujillo utálta és üldözte az ország fekete lakóit, és köztudottan fehérre púdereztette az arcát, hogy minél fehérebbnek nézzen ki. Diktatúrája idején hivatali állásokba nem alkalmaztak csak fehéreket és világosabb bőrű mulattokat. Annyira igyekezett "fehéríteni az országa lakosságát, hogy 1938-ban felajánlotta: hajlandó százezer, a hitleri uralom elől menekülő német zsidót befogadni. Persze üzleti számítása is volt, hiszen az amerikai zsidó szervezetek fejenként ötezer dollárt kínáltak a diktátornak. A háború és a németországi zsidóüldözés felgyorsult fejleményei miatt csak pár száz zsidó jutott el a karibi szigetre. Ennek oka az is volt, hogy az eszement diktátor mindenképpen egyedülálló férfiakat akart befogadni, hogy azok aztán a helyi sötét bőrű nőkkel aztán hozzájáruljanak a lakosság "kivilágosodásához". Truillo nem csak zsidókat invitált az országba "fehérítés" céljából, hanem spanyolokat, japánokat és magyarokat is. Sokan be is vándoroltak a szigetországba, de legtöbbjük aztán továbbállt valamelyik dél-amerikai országba.
  • 1961 szabad választások, kérészéletű demokrácia.
  • 1963 katonai puccs.
  • 1965 polgárháború, amelyben az USA a demokratikus pártok oldalán beavatkozik, és amelynek végén a katonai uralmat elzavarják.

Manapság

A turista, ha körülnéz picit is a szigetországban, gyorsan megállapíthatja, hogy a külföldi látogatók nyaraló övezetei és a rajta kívüli normál dominikai világ között a különbség ég és föld. Az országban lényegében demokrácia van, bár nem a legprímább kivitelben (a pártok nagy mutyizásokba merülnek el). Szegény az ország, bár összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint egyetlen szárazföldi szomszédja, Haiti. A gazdaság korábban a fekete rabszolgák által megműveltetett cukornádültetvényekre alapult, de ma már fejlődőben van a banán- és kávétermesztés is. Dominikaiak százezrei élnek bevándorlóként Észak-Amerikában. Az otthon maradt rokonaiknak küldött kemény valutás átutalások komoly bevételi forrást jelentenek az államnak és fontos jövedelem kiegészítést a lakóknak.

A turisták által a Dominikai Köztársaságban látott fekete bőrűeknek csak egy része helyi lakos. Sok fekete a Dominikához képest sokkal szegényebb, szomszédos Haitiből való, ahol a lakosság nagy része fekete. Ezeket a Haitiből való vendégmunkásokat, illegális bevándorlókat a dominikaiak elég keményen lenézik. Ez nem csupán a bőrszínhez kapcsolódik, a dominikaiak lesajnálják és nem szeretik a nyomorgó szomszéd országot.

A dominikai társadalomban rejtetten, a köznyelvben kevésbé rejtetten él a bőrszín szerinti rasszizmus. A fehéreknek nagyobb a presztízse, jobbak az érvényesülési lehetőségei, és eleve jellemzően nem nagyon szegény családokból valók. A mulattok felsőbbrendűnek érzik magukat a feketékhez képest, a feketék jellemzően rossz egzisztenciális helyzetben vannak és el kell tűrniük a szoftosan rasszista beszólásokat (pl. hé néger!).

,, Óriási szakadék tátong a fizetések között, hiszen a helyiek többsége havonta keres annyit, amiből talán egy estére kivehetne egy szobát egy közepes dominikai szállodában. Egy főre, maximum reggelivel. Egy bolti eladó 2-300 dollárt keres.

Kétfajta dominikai van. A szegény (rengetegen) és a gazdag (kevesen). Középréteg, értelmiségi viszont gyakorlatilag nincs, hiszen az alacsony fizetések miatt tisztes munkával se lehet nagyon előbbre jutni.

A rendőrök itt sem állnak túl jól, nekik 200 dollár – ez napi árfolyamon 53 ezer forint! – körül mozog a fizetésük. Ami akkor sem elég, ha 1 dollárért 10-20, igaz, borzasztó minőségű zsömlét lehet venni például. Ezért aztán vasárnap (Domingo), a dominikai napon a rendőrök szolgálatba helyezik magukat, kinyitják a szemüket, és miután a feleségük kizavarta őket az utcára, felveszik a büntető-maszkjukat. Persze nem az államnak, hanem az asszonynak és a hihetetlenül nagy családnak dolgoznak, csúsznak is a zsebekbe a dollárok, az otthoniak meg örülnek.

Nyugdíj nincs, jólét nincs, s mivel azért a kevés pénzért is sokat kell dolgozni, ezért amíg az erejük teljében lévő szülők látástól vakulásig húzzák az igát, addig a családdal élő nagyszülők nevelik a gyerekeket. A szülők pedig gyakran másik városban élnek, és csak havonta, vagy még annál is ritkábban látják a gyermeküket.

A gyerekek nagy része maximum az általánost járja ki, de inkább az alsó tagozatot és inkább csak a család nagyobb gyerekei. Ők meg majd megtanítják a kisebbeket, a szaktudást nem igénylő munkákhoz ez is elég. És hát az állami iskolának egyébként sincs túl sok értelme, 60-70 gyerek jár egy osztályba, akkor már tényleg jobb, ha dolgoznak.

A dominikaiak az Egyesült Államokba dobbantak egy jobb élet reményében. 3-4 millió dominikai dolgozik odaát, s persze vannak baseball-sztárok meg énekesek, a többség azonban éjt nappallá téve robotol. Közben meg küldi haza a pénzt és gyakorlatilag ő a családfenttartó. Karácsonykor aztán mindenki hazajön, folyik a rum, valamint a pénz, s még az is előfordul, hogy néhányan már vissza se jutnak. Sőt, akadnak, akik a temetőben végzik. A sztárok és a közemberek közül is. Hiába, a kokain és a rum nem válogat. (2017)" forrás

 

A Dominikai Köztársaság világelső a szivartermelés terén.

Nulla százalékos a tőkenyereség-adó. 100 ezer dollárért bárki kaphat állampolgársát. 25%-os társasági adó azért van. 

A helyiekről

A lakosság 16 százaléka fehér, 11 százaléka fekete és 73 százaléka kevert (mulatt). A lakosság 95 százaléka római katolikus. A szegénység ellenére a dominikai emberek többnyire jó kedvűeknek tűnnek, és a kubaiakhoz hasonlóan a zene, a pajzánkodás, a lezser henyélés terepein kárpótolják magukat. A dominikaiak előnye a kubaiakkal szemben, hogy nem kell bajlódniuk egy szigorú ideológiai rendszer béklyóival. Viszont a kubaiakkal ellentétben egyáltalán nem számíthatnak az állami gondoskodás némi kényelmére. A karibi országban az emberek, persze főleg a férfiak élnek halnak a nemzeti sportjukért, a baseball-ért. A bajnokság idején a kávézókban, kocsmákban mindenki a baseball meccseket nézi. Még ha nem is értünk a baseball szabályaihoz, jópofa élmény elmenni egy meccsre, már csak a nézőközönség viselkedésének tanulmányozása miatt is.

,, Nem hajszolják a pénzt – nincs is –, viszont lerí róluk, hogy boldogok. Nem érdekli őket, ha öten kell utazni egy motoron, vagy nyolcan egy autóban, 10-20 ember bármikor összeverődik egy düledező viskó előtt, ahol házilag barkácsolt hangszóróból bömböl a reggaeton. Kedvenc szórakozóhelyük a benzinkút, ahol kivetítőn nézik a baseballmeccset, dübörög a zene, s több százan „tankolnak” vidáman. A boldogságot pedig nem keresik szüntelen, mint az európaiak, vagy az észak-amerikaiak, hiszen ez belülről fakad: zene, napsütés, tánc, rum." forrás

Turista etikett

  1. Borravaló: A fizetések nagyon alacsonyak náluk, azaz keményen hajtanak a borravalóra. Egy amerikai dollár borravalónak már nagyon tudnak örülni, mert az sok pénz nekik. A hotelekben néha lehet egy-két dollárt rárakni a párnára a takarítónők számára. Éttermekben, bárokban 10 százalék körüli borravalót lehet adni, ha a szolgáltatással elégedettek vagyunk.
  2. A helyi férfiak előszeretettel próbálkoznak be az egyedül utazó, vagy járkáló, szórakozó lányoknak, hölgyeknek. Próbálják céltudatosan felmérni, hogy milyen messzire mehetnek el a bizalmaskodásban, persze a cél: a legmesszebb. Nem nehéz visszautasítani a kísérletezésüket, ha a turista lány/hölgy úgy akarja, mivel a helyi férfiak túl büszkék ahhoz, hogy kikosarazás után újabb kísérleteket tegyenek.
  3. A magyarok nincsenek hozzászokva itthon ahhoz, hogy a melegek szabadon kimutatják nem identitásukat (legfeljebb egyszer egy évben a meleg büszkeség parádéjukon). Ez az USA-ban másképpen van, és a dominikai szállodákba nyaraló meleg párok sem fogják vissza magukat. Amennyiben idegenkedünk a meleg párok leplezetlen együttlététől, akkor se mutassunk nyíltan semmiféle megrökönyödést vagy túlzott figyelmet. Kezeljük ezt a dolgot diszkréten, esetleges markáns véleményünket tartsuk meg magunknak. Ha meg ebből egyáltalán nem csinálunk problémát, akkor annál jobb. A tolerancia melegen támogatott.
  4. A dominikai emberek többnyire barátságosak és nagyon elvárják, hogy a külföldi turisták is kedvesek legyenek velük szemben. Az idegeneknek is köszönjünk egy buenos dias-szal (jó napot).

Gasztronómia

A dominikai konyha elnevezése a kreol konyha (Cocina Criolla), egyértelműsítve, hogy a karibi térségben elterjedt kreol konyha jellemző jegyeinek meghatározó szerepe van. A kreol konyhában keverednek őshonos indián, spanyol, afrikai és dél-amerikai ízek és elkészítési módok. Az étkek többsége rizsből és hozzá rakott húsból vagy (ritkábban) halból áll. A húsokat elég alaposan átsütik. Meglepő, hogy a hétköznapi étkezdékben milyen ritkán rendelhetők halak és tenger gyümölcsei. Ezek nagyon drágák és nem véletlen, hogy jellemzően a luxus hotelek svédasztalos vacsoráin mutatkoznak inkább.

A helyiek többnyire szegények, és nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy a drágább marha- és sertéshúsból vagy halakból egyenek, a csirke viszont viszonylag olcsó nekik. Sok ételük készül ezért csirkével. Ilyen például a chicarrones de pollo, ami ropogósra sütött csirke kreolosan (szója, citrom, rum) kevert marináddal.

Szinte minden étkezésben szerepel náluk a rizs (arroz), a fekete bab (frijoles avagy habichuelas) és a borsó (guandules). Csinálnak csirkés levest, ritkábban sertéskotlett-et (costillas). Nemzeti egytál étküknek számít a Sancocho (fűszeres, húsos, káposztás, zöldséges, tésztás egyveleg) és kedvelt a dominikai kreol leves (sopa criolla dominicana) is. A nagyböjt idején szeretik enni a könnyű ételnek számító édes babot (habichuelas con dulce). A La Bandera egy kókuszos-diós halétel babbal és rizzsel, A Cicharod de Cerdo pedig, ecettel pácolt szalonna.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

kemese, 2016. 12. 12. 05:50
Helló! Mi Kölnből repülünk Punta Canába, december 17-én. Elmondanád a véleményedet? :)


úti kritikus, 2016. 11. 14. 20:59
Hello! Kölnből repültök Punta Canába? Ha igen, akkor erről tudunk némi véleményt mondani.


Entz Detti, 2016. 11. 14. 20:47
Sziasztok! 26-án indulunk Dominikába. Germanwings géppel megyünk: erről tudtok valamit mondani? Milyen az ellátás, el lehet, férni, stb?


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Punta Canaba Repülőjegyek Punta Canaba
Olcsó repülőjegyek Punta Canaba a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS