ÚTIKRITIKA.HU / Észtország

"A lakosság 68%-a lakik városokban, az ország területének 55%-a ugyanakkor erdő és az én személyes élményem az, hogy még a városlakók is erősen kötődnek a vidékhez itt. Sokaknak van vidéki háza, kertje, imádnak eljárni a kis szigeteikre, a tavakhoz. Az észt kormány elég sok mindent elkövetett, hogy a vidéki élet ne legyen egyenlő a reménytelen lemaradással és elszigeteltséggel, s ennek gyümölcsei lassan érezhetőek lesznek. Két olyan kollégám is van itt, akik azt tervezik, hogy a fővárosból hazaköltöznek vidékre, és onnan fognak bejárni, bedolgozni. Nyilván egy Dunántúl méretű országban mások a viszonyok, de itt elég sokan kezdik azt csinálni, amit Hollandiában láttam. Hogy élnek valahol, és egész máshova járnak dolgozni.

Az ország etnikai összetételét tekintve egy sajátos helyzet alakult ki. A lakosság valamivel kevesebb mint 70%-a észt, ugyanis jelentős orosz kisebbség lakik az országban (26%). Míg a többiek szintén orosz ajkú ukránok, beloruszok, és 1-2%-ot tesz ki az itt élő finnek, lettek vagy más nemzetiségűek aránya. A személyes meglátásom is az, hogy kb. minden harmadik ember oroszul beszél az utcán, a boltokban, a szolgáltatásoknál." forrás

"Valamelyik észt turistacsalogató oldalon láttam azt a számomra kicsit kenetteljes leírást, hogy két lelke van az észteknek. A sötét, bezárkózó téli, és a nyitott, világos, nyári. Sztereotip túlzásnak tartottam, mint a csavaros magyar észjárást, de meg kell mondjam, van benne valami. Megváltoznak az emberek is, ahogy ilyen durván az ellentétébe fordul az éghajlat. Télen az tűnt fel, mennyire visszahúzódóak, semennyire sem hivalkodóak itt az emberek. Sehol nem látsz egy extravagáns arcot, mindenki beolvad egy konform, kifejezetten csendes, visszahúzódó stílusba. Most, hogy ránk tört a nyár, nem ritkán 30 fok fölött van a hőmérséklet (ezt az észtek szokatlanul melegnek tartják), csak előkerültek azok a chopperek. Felbőgetve a motorokat bandákban húznak végig a városon, de most sok feltuningolt, kipingált autót, vagy nagyon szépen megcsinált veterán kocsit is szoktam látni. Télen a csajok stílusosnak tűnnek, de az a hideg, jéghercegnő kategória. Nyáron nem ezzel a szóval írnám le őket. Rövid az a nyár, mindent bele kell zsúfolni. (2014)" forrás

"Észtország egyik különlegessége a lápok, amelyek kb. egy ötödét teszik ki az ország területének. Ezzel az aránnyal harmadik helyen vagyunk a világon Finnország és Kanada után. A lápok legősibb természetes összetétele Észtországnak, melyek már 10.000 évvel ezelőtt kezdtek kialakulni. A lápokban nagy a fajgazdaság, kb. egy negyede Észtország növényeinek megtalálható a lápokban. Például a rovarevő harmatfű egész általános. A lápok lassan fejlődnek, a talajban lévő tőzegmoha növekedésével a felszín dagad mint a kenyér - innen jön a magyar dagadóláp elnevezés. A moha évi egy millimétert nő. A tőzegmoha bomlásával képződik a tőzeg, ami értékes energiaforrásnak számít. Az észt lápok viszonylag sok tőzeget rejtenek." forrás

,, Megjegyezném, hogy ami az időjárást illeti – mint tengerparti ország – sok esőre kell számítani és szinte már kórosan kevés napsütésre. Ez sokszor képes borongóssá tenni az ember hangulatát, de el kell mondani azt a természetes vagy természetfeletti szerencsét, hogy a hétvégék szinte kivétel nélkül mindig verőfényes napsütésben teltek. Valamint árnyalnám egy kicsit azt a hiedelmet, amelyben én is kiutaztam Észtországba, hogy nagyon hidegre kell számítani. Ahogy én tapasztaltam egészen januárig nem volt igazán hideg, a karácsonyt például +10°-ban ünnepeltük édesanyámmal
tündöklő napsütésben (persze ezzel nem azt mondom, hogy ez a normális, csak hogy ez a tény), az igazi kemény farkasordító –20°-ok csak januárban jöttek." forrás

,, Sokan tartanak attól, hogy Észtország, mint a legészakibb Balti állam elviselhetetlenül hideg az őszi szemeszterben. Saját tapasztalataim és preferenciáim (’nyári ember’ vagyok) alapján viszont azt kell mondanom, hogy a kinti időjárás elviselhetőbb volt, mint a hazai tél. Augusztus végén kiutazva kissé sokkoló volt a 18 fokos városba érkeznem, de hamar hozzászoktam. Az idő kora ősszel nagyon kiszámíthatatlan, naponta három-négy alkalommal esik az eső teljesen véletlenszerűen. Tartu dombjai felfogják a szelet, így általában kevés a szeles nap. Az idő fokozatosan hűlt le, és
októberben már 20 centiméteres havat is láttunk. November és december környékén viszont keményen beköszönt a tél, fél méteres hóval és olykor -24 fokos hidegekkel. Ezek a félelmetes mínuszok azonban komolyabb szél híján inkább ’érdekesek’ mint elviselhetetlenek. Meglepődtem magamon, hogy a hőérzetem mennyivel jobb volt, mint amit az időjárás sugallt. Összesítve Észtország hűvös, de nem elviselhetetlen klímával rendelkezik, talán az egyetlen negatívum amit meg tudok említeni az a kevés napsütés. Hozzatok vastag, síelésre alkalmas téli kabátot és nadrágot." forrás

,, Észtország alapvetően egy sík terep. Legnagyobb kiemelkedés rajta, a 318 méter magas hegy az ország délkeleti részén, s ezt ők a mókás Nagy Tojás-hegy névvel illetik. Az ország szárazföldi része még mindig őrzi azokat a jegyeit, amit már valahol a 4. fejezetben taglaltam, az erősen belvizes, lápos talajt (nagy a tőzegkitermelés).

Az elmocsarasodott vidék sok, kisebb – nagyobb, jégkorszakban kivájt tótól tarkállik. Ezek közül a legnagyobb az észtek által Peipusi tónak nevezett, oroszokkal közös 2611 km 2 felületű – átlagos mélység 7 m – tó, amelyet a mi történelem tanításunk Csúd tó néven említ.

Jelenleg az ország egyötöde lápvidék, s az országnak több mint a felét erdő fedi, s ez kiemelkedően magas az európai átlaghoz képest. (A növény- és állatvilágáról, illetve a Balti tengerről további tájékoztatás itt.) Ezeken a helyeken ma már vadregényes természeti parkokat alakítottak ki, s igen kedvelt terepe a túrázóknak, természet szeretőknek.

Az országot északi fekvéséhez képest bár enyhe éghajlatúnak mondják, gyakorlatilag az óceán közelsége hatására igen nedves az időjárása. Építkezésében ezért is elterjedt a hegyes (min. 45º -os) szögben lejtő tetőszerkezetek használata, hogy az eső jól lecsoroghasson. Így eshetett meg, hogy a nagyobb épületek födele gyakran kétszer olyan magas volt, mint a fal. Vidéken az építőanyag kizárólag – rendszerint faragatlan – rönkfa volt, s a réseket kővel, mohával töltötték ki. Az orosz cári időkben még volt olyan rendelet is, amely bizonyos rangon alul meg is tiltotta a kő, mint építőanyag használatát, ezért is találkozhatunk akár Tallinnban is (egykori külterületeinek számító – belvárost is körülölelő utcákban) számos szép régi faépülettel. A szauna még vidéken is minden udvar elengedhetetlen épülete volt. (2017)" forrás

,, Nyugat-Észtország legmagasabb pontján vagyis legnagyobb dűnéjén állok keményen 69 méterrel a tenger szintje felett. Ezen a ponton áll az ország legnyugatibb világítótornya a vörös színű 30 méter magas Ristna. Amilyen magas méterben annyi kilométerre látszik már jelzőfénye a tengeren. Nagyon fontos itt a tájékozódás mivel a régió egyik legszelesebb vidéke a félsziget. Fentről csodás kilátás nyílik a környékre és itt látja az ember, hogy itt valóban a természet, a fenyves az Úr...(Ata, 2021)

Történelem

A 13.század első évtizedeiben az észtek egyideig sikerrel vádik függetlenségüket, de végül a mai Észtország déli és nyugati részeit a német kereszteslovagok, az északi és keleti visékekket a dánok foglaljták el. Az észteket jobbágyi sorsba taszítják.

1248-ban Tallin városi jogot kap Lübecktől. 1523-ban a reformáció nyer teret Észtországban. 1525-ben nyomtatják ki az első észt nyelvű könyvet, de Lübeckben. 1558-1583: a livóniai háború végkifejleteként Észtország északi része svédek, déli része a litván-lengyel unió, Saaremaa a dánok fennhatósága alá került. 1600-1625: a litván-lengyel unió és a svédek közötti, a Baltikum fölötti uralomért folytatott háború a svédek teljes gyözelmével zárult és Észtország teljes területét birtokukba vették. 1700-171: az északi háborúban Észtországot Oroszországhoz csatolják. A 20. század elején kezdetét veszi a nagyon kiterjedt és kemény oroszosítás. Az észtek lelkületileg és kulturálisan tudnak csak ellenállni. 1918. február 24-én megalapoítják az Észt Köztársaságot. Ez a nap manapság nemzeti ünnep.

A 1918 és 1944 között Észtország azonban váltakozóan szovjet és német megszállás alá került. A második világháború után a Szovjetunió teljesen bekebelezte Észtországot. 1991-ben azonban Észtorszég újra függetlenné vált és ezt a Szovjetunió is kénytelen volt elismerni. A szovjet csapatok azonban csak 1994-ben hagyták el Észtország területét.

"Az ide költöző orosz ajkú kisebbség a szovjet idők iparosítási lázában érkezett ide a jobb élet reményében. Otthoni gyökereiktől elvágva, azok évtizedek alatt elsorvadtak, de mivel a szovjet időkben teljesen feleslegesnek tűnt észtül is megtanulni és az észtek egyébként sem voltak túl barátságosok az oroszokkal, hát új kapcsolatok nem alakultak ki. Dolgoztak, éldegéltek hát ezek az emberek, egyébként nem is feltétlenül rosszul, az észtországi vegyiparban mondjuk. Mindez a rendszerváltáskor és a piacgazdaságra való áttéréskor összeomlott." forrás

Az észt függetlenségről (Ajánlott link)

Manapság

Az üzleti életben az észtek pragmatikusan félreteszik az oroszokkal szembeni ellenérzéseiket. Sok észt cég nagyrészt az oroszokkal való üzletelésből, orosz befektetéseknek köszönhetően, orosz turisták költéseiből prosperál.

A Skype állítólag eredetileg egy észt cég.

,, Átérni Lettországból Észtországba olyan, mintha Magyarországról mennénk át Ausztriába. Mintha ez az ország nem is a szovjet blokk része lett volna. Az egy nap alatt annyit figyeltem meg, hogy ez már nem Kelet Európa, de még nem Skandinávia. (2016)" forrás

"Már elsőre, látogatóként nyilvánvalóan látszik, hogy Észtországban valahogy három kultúra találkozik. Van a nagyon ismerős kelet-európai, annak minden kulturális és társadalmi következményével együtt. Aztán politikailag bármennyire is terhet jelent ez esetleg, de kézzel foghatóan jelen van az orosz kultúra az országban. Tallinnban az utcán, a boltokban, a szolgáltatások pultjainál hétköznapi jelenet, hogy az észtül (Tere!) köszönő eladónő azonnal oroszra vált, amikor az ügyfél Здравствуйте! köszöntéssel fogadja azt. És nem lehet nem észrevenni azt sem, hogy milyen roham léptekkel skandinávosodik az ország. Az új épületek stílusa, az erősödő zöld tudatosság, az igen jó internet lefedettség és az a tény, hogy az észtek mindenben de mindenben a finnekhez hasonlítják magukat, mutatja az egyértelmű új irányultságot. (2013)" forrás

"Csak igazolvánnyal lehet bankolni. Lehet anélkül is, akkor egy a bank által adott kódkártyával lépsz be, de ha nincs chipkártyás igazolványod, nem vagy senki, nem létezel, a bank maximum 200 euró erejéig enged bármilyen tranzakciót csinálni. Magyarán szólva az elektronikus közigazgatás nem párhuzamos, lehetséges opció, hanem az egyetlen létező és elfogadott formája állam és polgára kommunikációjának. Nincs papír alapú párhuzamosság. Én itt még levelet nem kaptam. E-mailben értesít az egyetem, a rendőrség, a bank (a bank fel is hív, sokkal személyesebb mint nálunk, de ez azt hiszem azért van mert a bankszektor 80%-a skandináv kézben van itt), a bevándorlásügy, az önkormányzat. És amit e-mailben válaszolsz az hivatalos levél. Amennyiben az igazolványoddal írod alá. Az aláírás annyit tesz, hogy az első pin-kóddal azonosítod magad, a másodikkal megerősíted, hogy ezt a levelet te hivatalosan aláírod. Szerződés, bevallás, dokumentumok beküldése, adatlapok, minden mehet simán a neten.

Mindennek persze az alapját adja, hogy Észtországban 77,5%-os volt az internethasználók aránya 2011-ben. Ezzel a 28. helyet foglalják el a világon. Összehasonlításképpen a lista 10. helyén szereplő Finnországban ugyanez az arány 88.6%, az észtek olyan országokat is megelőznek, mint az internet alapú gazdaságára igen büszke Szingapúr, mely 72,5%-os penetrációjával a 30. helyet foglalja el." forrás

Észtországról magyar szemmel

"Az utóbbi évtized fejlődése nagyon látványos. Utazva az országban, hasonlóan Lengyelországhoz, világosan látszik, honnan hova jutottak el az észtek 25 év alatt.És ez megmutatkozik az emberek hangulatában, a városképekben és a fizetésekben is. Az átlagfizetés már kicsivel ezer euró fölé jutott, rengeteg a turista, sokan érkeznek Oroszországból is. Abban, hogy az észtek ma itt tartanak, komoly szerepe volt annak, hogy volt pár kérdés, amiben a teljes politikai elit egyetértett.

Évtizedek óta stabil, kiszámítható gazdaságpolitika

Gyakorlatilag az 1991-es függetlenedés óta ugyanaz a piacorientált, nyitott, liberális gazdaságpolitika működik Észtországban, kormánytól függetlenül. Az észt GDP növekedésének alakulása az elmúlt két évtizedben. Ehhez a hozzáálláshoz kapcsolódik szorosan a vállalkozásbarát környezet: Észtországban 20 perc bejegyezni egy céget, itt a legmagasabb az egy főre jutó start-upok száma, öt perc kitölteni egy online adóbevallást és mára gyakorlatilag minden az internetre költözött, az iskolákban pedig már általános iskola elejétől oktatják a programozást.

Elköteleződés a Nyugat mellett

Ebben sem voltak komoly véleménykülönbségek a politikai erők között. Az észtek 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz és a NATO-hoz, és azóta is nagyon örülnek ennek, nincs a mainstream politikai térben euró-szkeptikus párt. Mint ahogy szélsőséges pártok sincsenek a parlamentben. A szovjet diktatúra Észtországban sokkal keményebb volt, mint a késő-kádári évtizedek Magyarországon, Moszkva sokkal direktebb befolyást gyakorolt a belügyekre Bereczki elmondása szerint, és még a nyolcvanas években is simán börtönbe zárhattak valakit egy észt nemzeti zászló kitűzéséért. De éppen a kemény diktatúra kelhetett ahhoz, hogy a függetlenné válás után a múltat sokkal látványosabban zárják le. Az észteknél nincs ügynökkérdés, az egykori politikai elit szereplői nagyon kevés kivételtől eltekintve nem tértek vissza pár év gazdasági kitérő után a politikába. Nincs olyan érzése az embereknek, hogy folytonosság lenne a két korszak között. (2014)" forrás

"Ez a kicsi rokon ország nem "munkaalapú társadalmat" épít, hanem az információs technológiában fürdik. Mint tudni, itt találták ki a Skype-ot (is). Rájöttek, hogy ha a kalapácsot és az esztergapadot reklámozzák, azzal semmire se mennek. Az olcsó munkaerővel se. Arra indultak, amerre a jobb feltörekvő gazdaságok többsége (példa: Dél-Korea), "ész nélkül" tágítják az internet és a mobilszolgáltatások körét, a széles sávú internetezést például, mert tudják, hogy a vállalkozásaik számára a pénz onnan jön. (2015)" forrás

Az észtekről

A legelterjedtebb észtekkel kapcsolatos sztereotípiák szerint: makacsak, nyugodtak és nehezen barátkozóak. Az idősebb észtek az ilyen megállapításokra azt vágják rá, hogy a bizalmatlanságuknak, az állhatatosságuknak és a kitartásuknak köszönhető, hogy a szovjet uralom hosszú évtizedei sem tudták elpusztítani, felemészteni nyelvüket és nemzeti önazonosságukat.
Az észtek magukat szorgalmas, keményen dolgozó embereknek tartják, és ennek bizonyítékát látják a gazdasági eredményeikben.
Azt mondják, hogy manapság az észtek szaunába látogatása 80 százalékban a kapcsolatépítésről szól és már csak 20 százaléka a fizikai megtisztulásról.
Az észtek imádnak kempingezni és még inkább a rengeteg szigetük valamelyikén eltölteni néhány fehér éjszakát.
Az észtek állítólag háromszor köpnek egyet a bal válluk fölött, hogy jó szerencséjük legyen.
Az észtek humora nagyon szarkasztikus.
Imádják az asszonyt cipelő nemzetközi versenyeket, főleg, ha az észtek győznek.
Az észtek szerint a 20 százaléknál alacsonyabb alkohol tartalmú ital, nem alkoholos ital.
Az észtek annyira szabálykövetők, hogy még az egyirányú utcában is mindkét irányba kinéznek, ha át kell menniük az úttesten.
Az észtek grimaszt vágva zavarba jönnek, ha megkérdezi tőlük egy külföldi, hogy mi is a nemzeti ételük.
Az észtek nem túl hűségesek a házasságban, szorgalmasan megcsalják egymást.
Az észtek szeretik a hazájukat észak-európai országnak nevezni, olyannak, amelyiknek ,,csak" Finnország a szomszédja. A kelet-európai jelzőtől irtóznak.
Az észtek határozottan jóváhagyják a külföldi turistáknak azt a megállapítását, hogy az észtek szépek, még ha ez a bók csak a női nemre is vonatkozik.
Az észtek nem rokonszenveznek azokkal a honfitársaikkal, akik felvágnak a gazdagságukkal, kivéve, ha a családtagjuk teszi ezt.
Az észtek némileg zavarba jönnek, ha szóba kerül, hogy az országuknak milyen kevés lakója van.
Az észtek nagyon korszerűen élnek, alig használnak készpénzt és az adójukat is interneten vallják be, nem firkálnak papírokra. Az észtek elképesztően gyorsan sms-eznek, a vérükben van a korszerű kütyük használata (ebben is a finnekhez hasonlítanak).
Roppant büszkék a Tartu-i egyetem nemzetközi presztízsére.
A talliniaknak a városon belül 10 percet autóval közlekedni már egy hosszú programnak számít.
Az észtek szeretik a népi babonákat, bár nem veszik őket túl komolyan. Ha a kisgyerek az éjszaka kellős közepén felriad és sírni kezd, akkor azt mondják, hogy a rossz szellemek, az "éjszaka járók" ébresztették fel a kicsit szándékos zajongásukkal. Ezek a szellemek betegségeket is terjesztenek, sőt elrabolnak embereket is! (Hiába zárja be jól a hotelszoba ajtaját a turista.)
Fura kettősség jellemzi az észt nők társadalomban elfoglalt helyzetét. Főként az édesanyák iránti tisztelet erős a társadalomban. A nők gyakran képzettebbek, műveltebbek a férfiaknál, mégis sunyin kevesebb bért kapnak ugyanazon munkáért.
Az észtek tán kétharmada vallásosnak mondja magát, de valójában nem gyakorolja hitét, csak hagyománytiszteletnek tekinti. A lakosság egyharmada állítólag ateistának mondja magát.
A lakosság egynegyede orosz. Az észtek és az oroszok közötti ellenséges érzület erős. Ha az oroszok hátrányos megkülönböztetésre panaszkodnak, akkor az észtek erről gyakran azt gondolják, hogy a szovjet elnyomatás sok évtizedes szenvedései miatt ennyi revans belefér. Meg kell jegyezni, hogy az észtek és az oroszok közötti ellenséges érzületek nagyon ritkán öltenek tettleges jelleget. (Az észt labdarúgás történetének tán legörömtelibb sikere az volt, amikor 2006-ban egy világbajnoki selejtezőn Tallinban sikerült döntetlent kiharcolniuk az orosz válogatottal szemben.)

A finn-ugor rokonságról egy alapvetés (Ajánlott link - kellő humorérzékkel kezelendő)

Turista etikett

Az észtek nem díjazzák, ha a külföldi turista hangoskodik, érzelmeit nyilvánosan, teátrálisan kifejezésre hozza. Az észtek ittas állapotban is inkább "bensőségesen" duhajkodnak, nem ordibálnak. Szóval a külföldi turista ezt vegye figyelemebe, amennyiben alkalmazkodni óhajt.
Észtekkel folytatott magán-, avagy üzleti beszélgetés folyamán próbáljunk visszafogott hangerővel beszélni, mert ők is inkább halkan kommunikálnak.
Az észtek inkább kézrázással üdvözlik egymást és az idegent. "Nyakra-főre" nem puszilkodnak.
Ha nem orosz etnikumú észttel politizálunk, akkor kerüljük az esetleges orosz-barátságunk demonstrálását. Az észtek nagyon büszkék országuk függetlenné válására.

Gasztronómia

Az észteknek a krumpli olyan fontos az étkezésben, mint a japánoknak a rizs.

,, Elmentem egy tradicionális észt étterembe, ahol valami fenséges sült húst toltak elém gombaszósszal. Ami érdekes, hogy inkább húst esznek itt, mint halat. A skandináv tapasztalataimból kiindulva halat vártam, de nem sértődöm meg. Vicces még, hogy mindhárom balti országban ugyanazt az orosz hússalátát adták el nekem, mint tipikus helyi specialitást, és mindenhol máshogy hívják. Tartuban éppen észt krumplisalátának nevezték, bár krumplit csak nyomokban tartalmazott, de finom volt." forrás