Zöld-foki Köztársaság




Sal

Sal dióhéjban | Látnivalók és programlehetőségek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Sal dióhéjban

Sal egy nagy, lapos sziget, szikár, száraz, homokos területekkel, kevés vegetációval és nagyon szeles (egyike a széljárta, úgynevezett barlavento szigeteknek). Novembertől júniusig erős, észak-keleti passzátszelek fújnak. Az ország szigetei közül Sal a legturistásabb, és ennek előnyei és hátrányai is vannak. Előny a szolgáltatások nagyobb választéka, a hátrány pedig az, hogy nem annyira romantikus, idilli, elszigetelt, egyedi. Az utazásra való felkészülésben nem kellően körül tekintő (az úti kritikát nem ismerő) magyarok egy része némileg csalódottan észrevételezi, hogy a táj kopár, siváran sivatagos, már-már "holdbélies". Pálmafákra nem érdemes számítani, mert nincsenek. 

Nyers, végeláthatatlan, néptelen partvonal (majd valamikor teleépítik hotelekkel)

Sal elfogadható nyaralóhely egy hét erejéig. Hosszabb időtartamra unalmassá válhat más szigetek meglátogatása nélkül. Más a helyzet a szörfösökkel (hullám- és kite) és a búvárkodás szerelmesei esetében, mert nekik van miért hosszasabban is ott időzni. Az erős passzátszelek miatt Sal valóságos szörfparadicsom, és a tenger mélyén sok a felfedezni való. Sal-on a kilencvenes évek vége óta építenek nagy számban hoteleket. Az utóbbi években a jelentős turisztikai fejlesztések miatt a sziget kezdi elveszíteni eredeti jellegét, és ez különösen igaz a központi településre, Santa Maria-ra. Ha valaki az ország szigetei közül kizárólag Sal szigetére látogat, akkor nem ismeri meg a Zöld-foki-szigetek hiteles képét. Azért Sal és benne Santa Maria még messze nem annyira zsúfolt, felkapott hely, mint Gran Canaria vagy Tenerife a Kanári-szigeteken.  

A szigeten Santa Maria városban van egy piac, ahol szuveníreket árulnak. Legyünk elsőre tisztában azzal, hogy jószerével minden portéka Szenegálból való, és az árusok nagy része is onnan jön át. A szigeten minden kicsit is turistás helyen ott vannak a szenegáliak a fafaragványaikkal (ébenfa, törzsi maszkok stb.). Egy idő után unalmas nézni ugyanazt a választékot.

"Meglepődtünk, hogy az utcai árusok nem is olyan agresszívak, mint az arab országokban."

Jóllehet az országban jónak mondható a közbiztonság, Sal szigetén előfordulnak a turisták sérelmére elkövetett rablások is. Volt, hogy egy turista hölgynek a tengerparton elrabolták a fényképezőgépét. Strandolások, kirándulások idején soha ne hagyjunk őrizetlenül értéktárgyakat! 

"Úgy érzékeltük, hogy a turizmus még gyerekcipőben jár Sal szigetén. Alig vannak bárok, éttermek. Túrákra fizettünk be a szigeten. A tengeri teknőcös túra szuper volt! Szerintünk csak strandolás céljából pénzkidobás és időpazarlás a Zöld-foki-ra utazni." (Karesz, 2011)

Sal szigetén kb. 25-30 ezren laknak, és csupán 10 százalékuk idősebb, mint 40 éves. A sziget lakói közül alig-alig vannak őshonosok. Az itt élők többsége az ország más szigeteiről, Szenegálból, más afrikai országokból és Európából valók. A sziget legmagasabb pontja, a Monte Grande csak 405 méter magas. A sziget jellemzően sík területű, felhők ritkán fedik, szinte soha nem esik az eső, napsütésből van minden mennyiségben és kilométer hosszú homokos strandokból. Sal a Föld egyik legszárazabb pontja, a napsütéses napok száma évi 350!

Santa Maria térségében vannak a legjobb hotelek. Nem véletlenül errefelé, mert itt vannak a legjobb strandok, amelyek néhol kétszáz méter szélesek. Santa Maria egyébként a szörfösök paradicsoma. A várostól nyugatra lévő Kite-öbölben érdemes megnézni a kite szörfösöket. A várostól keletre pedig a széllovasok élvezik a szuper szeleket. Itt, ezen a szakaszon fürödni nem is lehet, mert két-három méteres vad hullámok verik a vizet. A búvárkodás szerelmeseit elviszik hajóroncs-kutatásra, és vannak horgász túrák is, amelyeken bazi nagy kardhalakat lehet kifogni, kis szerencsével. 

Santa Maria-ban találhatók kis éttermek, boltocskák, színes, egyemeletes házak. A szegénység érződik azáltal, hogy sok az elhanyagolt, félkész ház. A parthoz közel van két-három mozgalmas utca, ahol a turisták is járkálnak. Kicsit odébb már csak a szegénynegyedek vannak. A városka inkább este hangulatos, a pici főtéren gyülekeznek a helyiek és társasági életet élnek. Mosolygósak, feltűnő, hogy mennyire nyugisak. Helyi srácok, csiricsáré öltözékű szenegáli zugárusok próbálnak valami hasznot húzni a turistából. Az utca embere arrafelé soha és sehol sem tűnik sietősnek. A szuvenír boltok slágerei: a preparált sündisznóhal, a naiv festmények és a cápaálkapocs. A legmenőbb ajándékbolt neve: Akuaba.

Magyar apa magyar kamaszfiával télen nyaral Sal szigetén, örömtelien

Vasárnap érdemes bemenni Santa Maria-ba a délelőtti (11.30) misére. A zene főszerepet kap, gitároznak, dobolnak, zongoráznak, gospel jellegben énekelnek. Nagyon hangulatos az egész. Ne számítsunk katedrálisra, a templomok picik. Kicsit zavaró, hogy a mise résztvevőinek közel fele turista. A kisváros egyik büszkesége a régi kikötői rakparton lévő mázsálóház, ahol a sószállítmányok súlyát mérték le. Ma a mázsálóház helyén szuvenír bolt üzemel. A rakparton és a mólón azért még ma is lehet látni halászokat, akik a fogásaikat pakolják ki éppen (délelőtt 10-12 óra tájban). Böhöm nagy kifogott halakat (tonhalak, blue marlin-ok, ritkábban tigriscápa) lehet látni, akadnak másfél-, kétméteresek is. 

A szigeten a szállodák bárjain kívül nincs sok éjszakai szórakozási lehetőség. A Pirata nevű lokálban esténként változó program van. Vannak Santa Maria-n kisebb bárok, ahol a turisták jellemzően caipirinha-t isznak (kb. 700 forintnak megfelelő összegért). A Blue Ocean Bar-ban minden este rendeznek valami jam session-t. Santa Maria-ban az éjszakai élet éjfél előtt alig kezdődik el. 

Sal szigete 30 kilométer hosszú és 12 kilométer széles, nincsenek nagy távolságok. Santa Maria a sziget déli részén fekszik, a nemzetközi repülőtér (Amilcar Cabral International Airport) és a sziget adminisztrációs központja, Esparagos pedig, a sziget közepén. Santa Maria a turistás központ, Esperagos viszont teljesen érdektelen, pár utcából áll, semmi látnivaló. Egyébként a szigeten rengeteg az ingatlaniroda. A parti telkek egy részét már felvásárolták, most már a sivár részeken is vesznek telkeket, egyre drágábban. Nyugat-Európai befektetők remélik, hogy a sziget évek múlva nagy szám lesz a turisztikai piacon. Az európai gazdasági válság itt is érzékelhető, mert rengeteg a félbehagyott építkezés és hatalmas lakóparkok állnak kihasználatlanul.   

A repülőtérről taxival a Santa Maria térségében lévő szállodák 20 perc alatt érhetők el. A taxi viteldíja 20 és 30 euró körül van. 20 kilométeres távolságról van szó. A repülőtér és Santa Maria közötti közút a szigeten a legjobb minőségű út, és ennek örömére a helyi autósok, köztük a taxisok, imádnak rajta gyorsan hajtani. A repülőtérről a Santa Maria térségében lévő hotelekig tartó út nagy része jellemzően lehangolja az érkezőket, mert a táj ingerszegény, nincsenek növények, fák. A kirándulások folyamán használt közutak nagy része földút, ami porzik is rendesen a buszok kerekei alatt.

Látnivalók, programlehetőségek

Érdekes program Santa Maria-ban megnézni, ahogy a halászok a tengerről megérkeznek a zsákmányaikkal és kirakodják a halakat, amelyek aznap este már valamelyik turistás étteremben kerülnek a vendégek asztalára. A szigeten nincs sok érdemleges kirándulási célpont. Mindenképpen érdemes megnézni a Buracona nevű sziklás öblöt és a Pedra Lume településnél található néhai sóbányát. Buracona a sziget északi részén található. a bazalt eredetű sziklák által szegélyezett öbölhöz csak göröngyös utakon lehet eljutni, leginkább négykerék-meghajtásos járművel. Érdemes fürdőruhát vinni a kirándulásra, mert a bazaltos sziklák mélyedéseiben itt-ott természetes medence képződött, amelyekbe az árapály tengervízet hord és így fürödni is lehet benne.

Bár Santa Maria közelében is vannak sóbányák, de a Pedra Lume-i sóbánya a leglátványosabb. Pedra Lume (avagy pedra de Lume) annyit jelent: tüzes kőzet. Hajdan a só nagyon értékes áru volt és a sziget számára fontos bevételi forrás.

Nem véletlen, hogy a sziget neve, a Sal is sót jelent. Pedra Lume-nél megnézhető, hogy miként termelték ki régen a sót a elsüllyedt vulkanikus kráterben. Újabban sós vizes medencékben kúrálhatják magukat a turisták, belépődíj ellenében. Lehet úgy lebegni a vízen, mint a Holt-tengerben! Az egyszerű körülmények miatt csak a bevállalósabbak próbálják ki. Van zuhanyozási lehetőség 1 Euróért (?), s van egy kicsi büfé is.

Strand animáció - Riu Funana

Olvasmányos linkek

"Lisszabonból már csak négy órát repülünk, és Sal sziget hosszú kifutópályáján landolunk. Szállodánk Santa Maria kisvárosban, közvetlenül a tengerparton áll, innen indulunk felderíteni a szigetet. A hotel előtti sétányon rögtön barátra akadunk. Ibrahim helyi fiú, miután bemutatkozik, nyomban a kezembe nyom egy ajándékot: színes gyöngyökből fűzött karkötőt. Ő készítette – mondja – számos fafaragással együtt, s szívesen lát minket közeli boltjában.

Egyelőre más programunk nem lévén, elfogadjuk a meghívását. Ibrahim jó idegenvezetőnek bizonyul: megtudjuk tőle, hogy összesen húszezren laknak itt, nagy részük keresztény, de vannak muszlimok is. A házak egyszerűek, de különböző színekben pompáznak. Van itt kék, zöld, sárga, de még rózsaszínű is. Benézünk a helyi iskolába is, bár ez szombat lévén zárva. Ibrahim – mint a helyiek többsége – beszél angolul, bár igazi konyhanyelvet. A franciával jobban boldogul. Ha azt nézzük, hogy itt mindenki tökéletesen beszél portugálul, és a helyiek egymás között kreolul társalognak, nem is rossz teljesítmény.

Miután megbizonyosodunk arról, hogy a helyi szatócsbolt termékeinek nagy része is portugál, következhet a piac. Na ne gondoljunk városi méretű afrikai piacra! A zöldséges részleget egyetlen néni képviseli, néhány fonnyadó gyümölccsel és zöldséggel. A piac többi része már egyértelműen a turistákra épít: az Afrikában megszokott fafaragások, maszkok, dobok gazdag választéka vár itt ránk. Végül persze eljutunk Ibrahim boltjába is, ahol egy kis, faragott vízilóval leszek gazdagabb. Hiába, az idegenvezetésnek itt is ára van.

A városka tengerpartja végig homokos, a központ melletti partszakaszon szállodák, villák, apartmanok sorakoznak. Ibrahim elmondása szerint öt évvel ezelőtt itt még szinte semmi nem volt. Mostanra viszont megérkezett a nemzetközi, főleg európai tőke, aminek nyomán óriásdaruk, állványok emelkednek, épül-szépül minden. A helyi cd üzletből portugál fado hangjai szűrődnek ki. De van itt egy helyi híresség is: a "mezítlábas díva", a Magyarországon is ismert Cesaria Evora énekesnő innen származik. Az ő lemezeivel van tele a polc, ami nem is csoda, hisz az énekesnő sokféle stílusban énekel, dalai közt találunk szambát, sanzont, bossa novát." forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon