ÚTIKRITIKA.HU / Azerbajdzsán

Azerbajdzsán

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Az azeriekről | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

Kultusz - Ata fotója

Földrajz

Azerbajdzsán területének zömét illetően ázsiai országnak mondható. Az ország kisebb, északi, kaukázusi területei "belógnak" a földrajzi Európába. Ha a Kaszpi-tengert klasszikus értelemben nem vesszük tengernek, hanem hatalmas tónak, akkor Azerbajdzsán tengeri kijárat nélküli ország, mint hazánk. Azért tengeri feelinget ad egyértelműen, hogy 713 kilométer hosszú szakaszon érintkezik a Kaszpi-tengerrel. Vízpartja hát bőven van. Az ország legmagasabb pontja, a 4485 méter magas Bazarduzu Dagi hegy. Azerbajdzsán lakossága kb. 9,8 millióra tehető (2017-es adat). Írástudatlanság az országban lényegében egyáltalán nincs.

Időjárás és éghajlat

Jóllehet Azerbajdzsán kisebb, mint Magyarország, klimatikus-ökológiai viszonyai sokkal változatosabbak. Az ország klímája mindazonáltal egész évben mérsékeltnek mondható, az évi átlaghőmérséklet 14-15 fok körül mozog. Baku kb. Madrid avagy az olasz csizma sarka vonalában van. A Kaukázus hegyvonulatai megvédik az ország területét a sarki levegők áramlataitól, a Kaszpi-tenger pedig jótékonyan enyhíti nyáron a Közép-Ázsia felől haladó forró, száraz légáramlatokat. Télen nulla és 15 fok között mozog a nappali hőmérséklet az alacsonyan fekvő területeken, a hegyekben mínusz 20 fok is lehet. Nyáron a meleg, avagy a hőség 20 és 40 fok között ingadozik. A Kaszpi-tenger partján a levegő kellemesen hűti a hőséget. Nakhchivan tájékán nyáron nem ritka a 40 fok körüli kíméletlen hőség. Bakuban és a Kaszpi-tenger partvidékén ritkán havazik, az ország belső vidékein és persze a hegyekben annál inkább. A déli erdőségek táján a legcsapadékosabb a klíma. A nyugati partvidék meglehetősen száraz. Lankaran régiója a legcsapadékosabb, Baku és környéke nem túl csapadékos. Viszont Baku nagyon szeles város, szinte az egész év folyamán. Erre fel kell készülnie a turistának.

Történelem

Az emberi nem történetének első ismert tűzhelyét és építményét Azerbajdzsán legnagyobb barlangrendszerében, az Azikh-ban találták meg. A leletek 500-700 ezer (!) évvel ezelőtti korból valók. Földrajzi elhelyezkedése nagyban befolyásolta Azerbajdzsán történelmét. A Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger közötti elhelyezkedése miatt ez a terület fontos keresztutat jelentett mindig is Európa és Ázsia között. A történelme folyamán Perzsia, Oroszország és más nagyhatalmak hajtották ellenőrzésük alá a területét. A 6. században Örményországból jöttek ide keresztény hittérítők és sok helyit meg is térítettek. A rákövetkező 300-400 évben több tucatnyi keresztény templom épült. De már ezekben az évszázadokban is folyamatosan szivárogtak be ide a muzulmán erők, főleg a törökök. Az eredetileg perzsa eredetű őslakosok egyre jobban keveredtek a törökökkel és fokozatosan a török egy dialektusa vált az elterjedtebb nyelvvé a perzsa helyett. Ebből a török dialektusból fejlődött ki a modern azeri nyelv.

A 13. század első felétől a 15. század végéig a terület a mongolok hódítása alatt állt. A mongolok távozását követően Azerbajdzsán mai területe perzsa ellenőrzés alá került és folyamatosak voltak érte a háborúk Perzsia és az oroszok között. A perzsa Safavid dinasztia uralma a 18. század elején összeomlott és az ország könnyű prédájává vált az oroszoknak. Az 1917-es orosz forradalom után Azerbajdzsán a kommunista Szovjetunió részévé vált. A második világháborúban a náci német erőknek nem sikerült eljutniuk Azerbajdzsán területéig. A nyolcvanas évek végén, Szovjetunió összeomlása után, 1991-ben Azerbajdzsán független állammá vált. 1993-ban az örmény-azeri háború idején Örményország átmenetileg Azerbajdzsán területének 20 százalékát elfoglalta. 1993-ban, amikor Hejdar Alijev lett Azerbajdzsán elnöke, a két ország tűzszünetet kötött. Hejdar Alijev 2003-ban meghalt, és - dinasztikus alapon - fia, Ilham lett a nagy hatalmú elnök. Érdekesség: a norvég Nobel-család (a Nobel-díjak alapítói) a gazdagságának, vagyonának jelentős hányadát az Azerbajdzsáni olajipari érdekeltségeikből szerezték a 19. században.

A Lángtornyok fölött húzódó Mártírok útja ma is az egyik legmegrendítőbb és legfontosabb emlékhely Bakuban. Itt nyugszanak azok, akik az 1990. január 20-i „fekete január” tragédiájában vesztették életüket, amikor a szovjet hadsereg tüzet nyitott a függetlenséget követelő civilekre – a hivatalos adatok szerint több mint 130-an haltak meg. Később ide temették a karabahi háború elesett katonáit is. A márvány sírok között húzódó sétány az öröklángnál ér véget, amely 1997 óta szimbolikusan is őrzi az áldozatok emlékét. Nemcsak történelmi súlya miatt érdemes felkeresni: a magasból elénk táruló panoráma az egész Kaszpi-tengerre lenyűgöző, hűvösebb napokon pedig különösen különleges élmény a tűz melegénél időzni.

Manapság

Az úti kritikus nem szeret a honlapon politikai véleményeket nyilvánítani, mert tiszteletben tartja azt, hogy az utazók más és más ideológiai, világnézeti szemszögből óhajtják véleményüket kialakítani egy-egy meglátogatott országról. Tényként megállapítható azonban, hogy Nyugat-Európában a kormányzatok és a média gyakran bírálja az Azerbajdzsánt uraló Alyev-családot azzal, hogy óriási mértékben tolerálja a korrupciót. A bakui rendszer nem bánik kesztyűs kézzel a politikai ellenzékével, de nincs olyan mértékű diktatúra, mint mondjuk Iránban. Azerbajdzsán vezetői amúgy nagyon törekednek arra, hogy jó viszonyt ápoljanak a Nyugattal, főleg gazdasági megfontolásból. Az ezredfordulót követő években nyugati cégek segédkeztek abban, hogy az ország a természeti kincseit valóban elkezdje kiaknázni. A természeti kincsek tulajdonjogát azonban nagyon védi az azeri rendszer, úgy, hogy a hatalom körüli érdekcsoportok jól járjanak egyéni anyagi érdekeik szempontjából. A gazdasági fejlődésből a legtöbbet a főváros kapja, ez presztízskérdés az uralkodó elit számára. Az olajpénzekből hivalkodó beruházásokra költenek rengeteget. Bakuban már látható a középosztály izmosodása is, de a társadalmi különbségek hatalmasak. Baku belvárosában méregdrága butikok sorakoznak, onnan kb. 20 perc gyalogtávolságra, a külvárosokban sokan elszomorító szegénységben élnek, mellőzöttségben.

Baku - árnyoldal - Hajdú Kati fotója

Baku átalakulása az elmúlt években is megállíthatatlanul folytatódott. A város arculata évről évre látványosan változik: toronydaruk, új lakónegyedek, sétányok, üzletközpontok, közlekedési fejlesztések jellemzik a főváros teljes területét. A grandiózus tervek közül a legambiciózusabb továbbra is a Khazar Islands projekt, amely Bakutól 25 kilométerre, a Kaszpi-tengerbe épülő mesterséges szigetvilágként indult. Bár a munkálatok üteme messze elmaradt az eredeti tervektől, a 2025-re remélt befejezés nem valósult meg – a projekt jelenleg szakaszosan halad tovább, korlátozott infrastrukturális fejlesztésekkel.

Az eredeti elképzelések szerint a 41 szigeten egymillió ember élt volna, saját Forma–1-es pályával, repülőtérrel és a világ legmagasabb felhőkarcolójával, az Azerbaijan Towerrel. Utóbbi építését ugyan felfüggesztették, de kisebb lakó- és üdülőövezetek már most is formálódnak a területen. Eközben Bakun belvárosában is látványos modernizáció zajlik: 2023-ra átadták az új olimpiai stadion környezetében a közlekedési csomópontokat, a White City projekt keretében pedig elegáns lakónegyedek, parkok és üzletek váltották fel a korábbi ipari zónát.

A cél továbbra is világos: az egykori olajközpontból egy élhető, korszerű, nemzetközi színvonalú metropoliszt teremteni – a Kaszpi-tenger partján, egyre több zöldterülettel és látványos városi kényelmi megoldásokkal.

A vidék jellemzően szegény. A vidékiek többnyire földművesek, állattenyésztők és kiskereskedők.

Azerbajdzsán társadalmi rétegződése 2025-ben is élesen kettéválik. Az ország gazdasági és politikai súlypontja továbbra is egy szűk elit, az elnöki családhoz és belső köréhez kötődő üzleti érdekcsoportok kezében összpontosul. Az előrejutás kulcsa ma is a kapcsolatokban és lojalitásban rejlik – diplomák és képességek önmagukban ritkán elegendőek a felemelkedéshez. A középosztály szűk, a többség inkább kiszolgáltatott, különösen a vidéki térségekben.

A rendőrség és a közigazgatás továbbra is a társadalmi mobilitás egyik kevés lehetősége, amelyet sokan a kenőpénzek miatt vonzónak tartanak. Nem ritka, hogy szegényebb háttérből származó fiatalok ebben látják az egyetlen biztos megélhetést – miközben a hatalommal való visszaélés sajnos nem ismeretlen jelenség.

Vallási téren Bakura továbbra is egyfajta laza, világi iszlám jellemző, amely a szovjet időszak örökségéből táplálkozik. Az utóbbi években azonban érezhetően nőtt az érdeklődés a vallási gyökerek iránt, különösen a fiatalabb generáció körében, ami vidéken konzervatívabb hangulatot teremtett, míg a főváros maradt nyitottabb, kozmopolitább sziget a régióban.

---

Azerbajdzsán 2025-ben is elszántan törekszik arra, hogy európai, modern és fejlett államként mutatkozzon meg a világ előtt – különösen a főváros szívében. A belvárosban csillogó felhőkarcolók, dizájner boltok és nemzetközi márkák váltják egymást, miközben minden sarkon zászlók hirdetik a nemzeti büszkeséget és fejlődést.

Ám amint néhány megállót megyünk a metróval kifelé, vagy felszállunk egy külvárosi buszra, a valóság gyorsan szertefoszlatja ezt a gondosan építgetett képet. A város peremén sűrűsödő lakónegyedekben szemmel látható a szegénység és az elhanyagoltság: hepehupás utak, lerobbant házak, bádogból eszkábált kerítések, félkész betonfalak. A főútvonalak mellől ezeket gyakran vizuálisan is elzárják, hogy a látogatónak ne kelljen szembesülnie a kevésbé csiszolt oldallal.

Tömegközlekedéssel azonban ezek a helyek elérhetők – ellentétben azzal, amit sokszor állítanak a hotelek. Tapasztalatunk szerint a recepciósok rendre azt ajánlották, hogy inkább vegyük igénybe a házi sofőrt, mert „oda nem jár busz”, ám ez többnyire nem volt igaz. Minden célpontunkat elértük a helyi közlekedéssel – kényelmesen, olcsón, és legfőképp biztonságban.

Ami igazán meglepő volt: a kontraszt. Az aranyló belvárosi pompából átzötykölődni a szociális valóságba szinte kulturális sokkot jelentett. Nem féltünk – sőt, az emberek kedvesek voltak –, de az anyagi különbségek látványa nehezen volt megkerülhető.

---

Baku - a hátsó udvarban - Kriszta fotója

---

Kétség sem fér hozzá: Azerbajdzsán ma is autoriter berendezkedésű állam, még ha Baku igyekszik is magát nyitott, modern, európai nagyvárosként bemutatni a külvilágnak. Nem kell politikatudományi tanulmányokat olvasni vagy emberi jogi jelentéseket böngészni ahhoz, hogy ezt érzékeljük – elég végigsétálni az utcákon.

Szinte minden stratégiai jelentőségű középület, tér és intézmény a néhai elnök, Heydər Əliyev nevét viseli, az ország fő nemzetközi repülőtere éppúgy, mint számos kulturális és oktatási létesítmény. Arcképe ott díszeleg állami hivatalokon, metróállomások bejáratán, szállodai előcsarnokokban, sőt, néha még éttermek falán is.

Sőt, gyakran két portré is kint van egymás mellett: a második Ilham Əliyevé, a jelenlegi elnöké, aki apja örökségét nemcsak politikai, hanem szimbolikus értelemben is továbbviszi. Személyi kultusza valamivel visszafogottabb ugyan, de még mindig hangsúlyos része a közterek vizuális világának.

A rendszer stabilitása ma is a központosított hatalomgyakorlásra és a dinasztikus lojalitásra épül – a demokrácia itt inkább dekoráció, mint valódi működő intézmény.

Gazdaság

A szárazföldi olajtartalékok kimerültek, így a Kaszpi-tenger alatti készleteket aknázzák ki. Az igazi és fő üzlet inkább a földgáz eladása. Nagy elánnal építik Európa felé a gázvezetékeket. Most dől a pénz nekik, de nem tudni miből fognak megélni évtizedek múlva, hiszen nincs más bevételi forrásuk.

Azeri-örmény viszály

Hosszú történet, nem megyünk bele a részletekbe. A lényeg, hogy az ország nyugati része, a Hegyi Karabah autonóm terület lakossága teljesen örmény, és Örményország hadserege tartja állandó ellenőrzése alatt a területet. Ez így van a nyolcvanas évek vége óta. Az örmény-azeri határvonal így nem éppen konszolidált állapotú. Azerbajdzsánban az örményekkel szembeni gyűlölet elképesztő mértékű, bizony felülről is irányított.

Azeri-magyar kapcsolatok

Intenzívek az azeri-magyar kapcsolatok. Jóllehet takarékossági okokból hazánknak nincs nagykövetsége Bakuban, de Azerbajdzsán a kevés külföldi nagykövetsége (30) közül egyet éppen Budapesten tart fenn. Jelentős változást eredményezhet a két ország kapcsolatában, hogy 2013. június 17-től a Wizz Air jóvoltából - először a történelemben - közvetlen légi kapcsolat jött létre Budapest és Baku között.

Azerbajdzsán földrajzilag a Kaukázus keleti oldalán, Ázsia peremén fekszik, de kulturális és politikai törekvései Európa felé irányulnak. Sok helyi lakos és külföldi megfigyelő is úgy véli, hogy a földrajzi határoknál fontosabb az identitás és az irányultság – és Baku egyértelműen szeretne a "nyugati klubhoz" tartozni. Ez egyfajta remény, jövőkép, de az út hosszú és ellentmondásokkal terhelt.

A térség egyik legfájóbb nyitott sebe továbbra is a befagyott azeri–örmény konfliktus Hegyi-Karabah miatt. Bár az elmúlt években Azerbajdzsán katonai offenzívákkal visszaszerezte az elveszett területek nagy részét, a sebek még messze nem gyógyultak be. A gyűlölet és a bizalmatlanság mélyen beivódott a társadalomba.

A nemzetközi rendezvényeken való részvétel – legyen az kulturális vagy sportesemény – továbbra is politikai kérdés. Egy örmény delegáció bakui jelenléte ma is elképzelhetetlen lenne: nem csupán a biztonságuk nem garantálható, hanem a társadalmi hangulat is olyan feszültségeket hordoz, hogy még az utca embere is fenyegetésként tekintene rájuk.

Baku európai nyitása tehát egyszerre valós vágy és diplomáciai látványosság – de a felszín mögött ott húzódik a feldolgozatlan múlt, a biztonsági dilemma és a geopolitikai feszültség, amely még évtizedekig velük maradhat.

Az azeriekről

Baku - mai fiatalság - Kriszta fotója

Az ország lakóinak 90 százaléka azeri, a török kultúrához közel álló nép. Az ország lakónak óriási többsége síita muzulmán. Az európai és orosz uralom évszázadainak hatásaként az azeriek meglehetősen szabad szellemben viszonyulnak az iszlámhoz. Mivel az állam szigorúan szekularizált, így nem jelentkezik az országban muzulmán fundamentalizmus. Az azeriek a vallást magánügynek tekintik, nem exponálják magukat köztéri imádkozással. Azerbajdzsánban a hivatalos nyelv a törökhöz nagyon hasonló azeri, ugyanakkor mindenki tud oroszul. A társadalmi elit tagjai családi körben, egymás közt oroszul beszél. Azerbajdzsánban a társadalom erősen férfiközpontú, a nők jogait nem a törvény korlátozza, hanem a szokásjog. Érdekes, hogy a déli szomszéd ország, Irán északnyugati részén több azeri él, mint magában Azerbajdzsánban. Az Iránban élő azeriek lehetnek közel húsz millióan. Lehet azt mondani, hogy az azeri nép többsége kisebbségben él. Több millió azeri él Teheránban. Irán nagy hatalmú vallási vezetője, Ali Hámeini is azeri.

Az azeri kultúra tele van népmesei történetekkel, babonákat megjelenítő közmondásokkal. Íme:

1. Ne adj kölcsön pénzt, és ne ajánlj fel kenyeret éjszaka!
2. A szétálló fogakkal hátrahagyott olló közvetve szerencsétlenséget, sőt halált hozhat.
3. Ha üres vödröt cipelő emberrel találkozol, akkor szerencsétlenség érhet.

Garri Kaszparov legendás szovjet (majd orosz) sakkvilágbajnok Bakuban született (örmény anya, zsidó apa) és az ottani sakkiskolában mutatkozott meg először zsenialitása. A nyolcvanas évek közepétől 2005-ig dominálta a sakk világát.

Az azeriek túlnyomó többsége határozottan európainak tekinti magát – legalábbis identitásában és külvilág felé mutatott képében. Baku utcáin sétálva ez a törekvés minden gesztusban, épületben és viselkedésmintában megmutatkozik. Sok helyi kedves, segítőkész, kifejezetten kíváncsi az európai látogatókra, különösen azokra, akik nyitottan és tisztelettel közelednek hozzájuk.

Magyar turisták esetében gyakran meglepően pozitív a fogadtatás – ez részben a hírhedt Safarov-ügy emléke miatt van. A 2010-es években kirobbant botrány azóta is visszacseng a kollektív emlékezetben, és noha a diplomáciai körökben már rég túlléptek rajta, a hétköznapi azeriek körében Safarov neve gyakran még mindig nemzeti hősként cseng. Tapintatból érdemes ilyenkor semleges választ adni, ha szóba kerül – bólogatni, témát váltani, vagy elütni a kérdést. A konfliktus etnikai töltete ugyanis máig erőteljes: az örmények iránti gyűlölet sajnos nagyon is élő, sokszor nyíltan kifejezett érzelem a társadalom jelentős részében.

Különösen érzékeny téma a karabahi menekültek helyzete. Noha az állam hivatalosan támogatja őket, a városi lakosság egy része problémás, neveletlen, sőt kellemetlen jelzőkkel illeti őket – mindezt úgy, hogy alig néhány percre élnek a fényűző belvárostól, láthatatlan kerítések mögött. A turisták többsége nem is érzékeli ezt a világot, mert ezek a városrészek kívül esnek a megszokott útvonalakon.

Baku tehát a vendégszeretet és a mélyen gyökerező etnikai feszültségek különös keveréke – egyszerre nyitott és bezárkózó, barátságos és elutasító. Aki érzékenyen közelít, az könnyen megtapasztalhatja az emberséget, aki viszont óvatlan, könnyen beleszaladhat egy kínos beszélgetésbe.

---

What the Hell:) Magyarország és a pokol:)
Hát mókás hogy míg Európában mindenki Orbánnal azonosítja kis hazánkat addig Pakisztánban a Nokiával, Azerbajdzsánban pedig a Hell energiaitallal...mindenki tudja hogy a gyár magyar...nos én itt tudtam meg :):) hát nem élek ilyennel inkább kávé és kávé kávéval 🙂 (Ata, 2022)

Turista etikett

1. Az azeriek büszke népek, nemzeti érzékenységük nagy, tehát legyünk nagyon udvariasak, tapintatosak velük, ne sértsük meg önérzetüket ordibálással, balhézással, mert nem jövünk ki jól belőle. Különben sincsenek annyira hozzá szokva a turistákhoz, és az egyértelműen erős és hagyományos vendégszeretetük dacára nem "nyaliznak" a külföldi látogatónak csak azért, mert turista.
2. Jóllehet nincs a muzulmán hithez köthető konzervativizmus, de azért van távolságtartás a férfiak és a nők között. A turista párok közterületeken, nyilvános helyeken tartózkodjanak az erotikus töltetű testi érintkezésektől. Egyébként Azerbajdzsánban látni kéz a kézben járó férfiakat, de ezek nem melegek, hanem barátok, vagy családtagok.
3. Ne lepődjünk meg női turistaként, hogy a vendéglátóhelyeken, főleg a teaházakban a helyi közönség kizárólag férfiakból áll. A helyi nők dolgoznak (főleg pedagógusként és ápolóként), de nem járnak vendéglátóhelyekre, kivételt jelent Baku a közép-, felső osztálybeli nők esetében.
4. Az egyedül járkáló külföldi turistanővel nagy valószínűséggel megpróbálnak kikezdeni. Sok azeri az európai nőket könnyűvérűnek vélik, akit nem nehéz ágyba vinni egy kis alkalmi etyepetyére.
5. Azerbajdzsánban illetlenségnek, sőt sértőnek számít az ujjal való mutogatást. Ők az egész karjukkal mutatnak (mutogatnak).
6. Illetlenség visszautasítani teázásra szóló meghívást.
7. Ne fordítsuk a talpunkat helyi ember irányába (pl. keresztbe vetett lábakkal), mert az náluk sértő.
8. A kábítószernek a fogyasztását, de a puszta birtoklását is szigorúan büntetik.
9. A borravalózás nem elterjedt Azerbajdzsánban, persze adhatunk, ha nagyon elégedettek vagyunk a szervizzel.
10. A mecseteket ne az imádkozások idején látogassuk.
11. A turista férfiak még melegben se járkáljanak a városi utcákon rövid nadrágban. Nem tilos, de nagyon megbámulják így az embert. Ez annak ellenére így van, hogy az azeriek - férfiak és nők egyaránt - nyugatiasan öltözködnek.
12. A rendőrök gyakran igazoltatják az embereket. Legyen nálunk mindig az útlevelünk.
13. Ne fényképezzünk olyan objektumokat, amiket a helyi hatóságok katonai, vagy egyéb stratégiai pontoknak tekintenek. Ne fotózzunk embereket közelről anélkül, hogy az érintettől engedélyt kérnénk.

Aki Azerbajdzsánba látogat, különösen nőként, jó, ha néhány kulturális sajátosságot figyelembe vesz – főleg a fővároson kívül. Bár Baku belvárosa egyre modernebb és nyitottabb képet mutat, vidéken sokkal konzervatívabbak a normák. Például nyilvános dohányzás nőként – még Bakuban is – könnyen kelthet rosszallást, vidéken pedig kifejezetten provokatívnak számíthat. Egyes kisvárosokban, mint például Sheki, még ma is előfordul, hogy a kávézókba nőket nem engednek be, vagy ha igen, külön helyiségbe irányítják őket.

Az alkoholfogyasztás vidéken sem jellemző: sok helyen csak teát (çay) kínálnak, alkohol egyáltalán nincs étlapon. A vendéglátás ettől függetlenül kedves és udvarias lehet, de a nők önálló túrázása, különösen Bakun kívül, továbbra sem ajánlott – nem elsősorban a konkrét veszélyek, hanem az erősen ítélkező tekintetek és kulturális feszültségek miatt.

A Safarov-ügy témáját továbbra is érdemes kerülni, különösen, ha nem ismerjük a beszélgetőpartner politikai nézeteit. Azerbajdzsán sokszor ellentmondásos ország: a nyitottság és vendégszeretet mögött gyakran ott lappang a hagyományos férfiközpontú gondolkodás, a vallási érzékenység és a nemzeti büszkeség. Mindezek figyelembevételével viszont lehetőség van a konfliktusok nélküli, normális, sőt élvezetes utazásra – főleg, ha tapintattal és rugalmassággal közelítünk a helyi szokásokhoz.

Gasztronómia

• Az azeriek roppant kreatívan használják ételeik készítésében a fűszereket, az illatos konyhakerti fűszernövényeket. Felhasználnak olyan vadnövényeket, amik többnyire ismeretlenek az országon kívül.
• A legtipikusabb étel Azerbajdzsánban a kebab, amit ugye ismerünk sok más országból. A bárányhúsos kebab az elterjedtebb étek. A családi étkezéseknél a kebab a főétel.
• Az azeri konyha másik elterjedt étele a káposztalevélbe csomagolt dolma (kalam dolmasi). Sokféle dolma közül lehet választani. A legjellegzetesebb dolmában bárányhús, rizs és fűszerek (gyakran fahéj vagy ánizskapor) vannak.
• Az azeriek szeretik a forró és hideg leveseket is. Az egyik tipikus levesük a dovga. Ez egy sűrű, erősen fűszerezett, joghurtos leves, amiben van még rizs, spenót és ánizskapor. A dograma egy hideg leves, amiben van savanyú tej, krumpli, hagyma és uborka. A piti nevű sűrű levesben (pörköltszerű) van bárány, sáfrány és csicseriborsó. A dushbarra is egy levesszerű étel bárányhússal és fűszerekkel töltött ravioli-szerű tésztákkal.
• A plov étel bárányból, rizsből, hagymából és sáfránnyal, fahéjjal fűszerezett szilvából áll.
• A balig egy jellegzetes azeri halétel, leggyakrabban tokhalból készül. A halat felszeletelik, és nyílt tűzön sütik, mint a kebabot. Általában keserű szilvaszósszal tálalják.
• A lavangi dióval és fűszerekkel töltött csirke, amit agyagedényben sütnek meg.
• Az azeri családok (eltekintve a jómódú bakuiaktól) inkább otthon, családi körben étkeznek. Éttermeket inkább akkor látogatnak, amikor valami nagy családi ünnepet tartanak, és akkor akár egy teljes éttermet kibérelnek maguknak, akár 5-6 órás időtartamra.

A paradicsom és az uborka Azerbajdzsánban nem csupán alapvető zöldség, hanem identitáskérdés. A helyiek büszkén emlegetik, hogy a szovjet időkben szinte egész Moszkvát ők látták el paradicsommal, és ez a hagyomány máig él – a moszkvai piacokon az azeri árusok továbbra is meghatározóak, ha ezekről a zöldségekről van szó.

Az étkezések kezdete szinte rituálé. Még a legegyszerűbb saláta mellé is frissen sült kenyér vagy péksütemény érkezik, és ebben nem ismernek kompromisszumot: a kenyér többnyire még melegen kerül az asztalra, illata betölti a helyiséget. Az azeri péksütemények ízletesek, változatosak, gyakran lepényformájúak, és sokban hasonlítanak a közel-keleti pitára.

Ami viszont meglepő lehet, az a fűszerezés visszafogottsága. Miközben Dél-Azerbajdzsánban – vagyis az iráni azeri régiókban – külön fűszerbazárok hívogatják az utazót, ahol a legegyszerűbb keverék is nyolc-tíz összetevőt tartalmaz, addig Észak-Azerbajdzsánban, vagyis a Köztársaságban, a fűszerek használata feltűnően szerény. Baku elegáns éttermeiben ugyan megjelennek a nemzetközi ízek, de a hagyományos otthoni konyha gyakran beéri sóval, borssal, egy kevés kurkumával és citrommal.

Aki gazdag fűszerorgiákra vágyik, könnyen csalódhat – de aki a frissességet, az egyszerűség báját és a zöldségek minőségét értékeli, azt könnyen elbűvölheti az azeri gasztronómia.

---

Egy rövid pihenés után már indultunk is a bakui piacra, ahol az érzékeket szinte sokkolja a bőség. A zöldség- és gyümölcskínálat félelmetesen gazdag, friss zöldfűszerek hegyekben, ízes savanyúságok, színes fűszerkupacok, pirított magvak, diófélék és egzotikus termések töltik meg a standokat. A friss zöldfűszer itt nem csupán dísz, hanem a gasztronómia lelke: minden étkezéshez, különösen a kebabok mellé, illik egy csokorra való petrezselyem, koriander vagy kapor.

Akadnak azért furcsaságok is, amik elsőre talán meghökkentenek: például a báránybőrbe csomagolt motal sajt, amelyet ebben a természetes "csomagolásban" érlelnek akár egy éven át, hűtés nélkül. Az íze erőteljes, karakteres, a külleme viszont a szőrös bőrrel együtt elsőre inkább zavarba ejtő, mint étvágygerjesztő.

Egyik este váratlanul belecsöppentünk egy lánybúcsúba – a helyi ismerősök segítettek a „biztonsági szolgálattal”, vagyis az öt férfiból álló kísérőcsapattal egyezkedni, akik végül kedvesen beengedtek minket. Azonnal kínálni kezdtek mindenféle finomsággal, köztük a legendás azeri teával, amit régen lekvárral együtt ittak, s ami valaha a Szovjetunió egyik legfontosabb exportcikke volt. Mellé friss, édes süteményeket kínáltak – olyan vendégszeretetet kaptunk, ami még sokáig velünk maradt.

---

Ahogy egyre beljebb merészkedünk a bakui piac forgatagába, a bazár újabb és újabb arcát tárja fel előttünk. A bejáratnál még a gyümölcs- és zöldségárusok uralják a teret, standjaikon szinte roskadoznak a friss termések. Alma, körte, gránátalma, füge és datolya illatozik sorban, a színek és illatok szinte megszédítik az embert. Továbbhaladva fűszerek, teák és olajos magvak tarka világa következik – a pisztácia aranyáron kel el, de tökmag, dió, hántolt mogyoró és napraforgómag is bőséggel akad.

Egy másik irányban a hús és hal szerelmesei találnak kincsekre. A hentesek birkát, szárnyasokat és tengeri halakat kínálnak, a tokfélék szinte kötelezőek az azeri konyhához. A legkülönlegesebb portékát azonban a beluga kaviár jelenti – nem csupán luxuscikk, hanem az ínyencek áhított zsákmánya. Az ár alkuképes: hivatalosan 100 gramm ára körülbelül 100 manat, de ha jól tárgyal az ember, fél kilót akár 200–250 manatért is megkaphat, ami euróban számolva nagyjából ugyanennyi.

A bazár nem csupán piac, hanem érzéki élmény – zajos, illatos, vibráló – és legalább annyira kulturális utazás, mint gasztronómiai.

Fotóegyveleg

Azeri giccs - Ata fotója

Vissza az elejére

Kommentek