ÚTIKRITIKA.HU / Szöul / Látnivalók






Szöul / Látnivalók

Általános tanácsok Szöul felfedezéséhez - Gyeongbokgung Palota - Myeongdong bevásárló utca - N Szöul torony - Koreai háborús emlékmű&múzeum - Bukchon falu - Changdeokgung Palota - Bugaksan -Insadong negyed - Itaewon negyed - Hongdae negyed - Egyéb érdekes negyedek - Namdaemun piac - Gwangjang piac - Baedongbaji étterem - Cheonggyecheon patak - Dongdaemun Design Plaza - Bongeunsa Templom - Deoksugung palota - Gwanghwamun tér - Ssamji-gil - Szöul környéki látnivalók - Olvasmányos linkek - Fotóegyveleg


                                                                               Gangnam style

Általános tanácsok Szöul felfedezéséhez

Elág bonyolult nagyváros a turista számára, szóval szükség van GPS mobilalkalmazás használatára. gyakran a helyiek maguk sem tudnak eligazítani minket, mert számukra is komplikált a város.

Szöul szép

Városnéző busz

Gyeongbokgung palota

(kb. így: csanbokong)

Nem illik kihagyni szőuli turistáskodásból ezt a koreai történelem megismerése szempontjából emblematikus helyet. A palota nem eredeti, hiszen a japánok lerombolták az eredetit és az észak-korai hadsereg is kárt okozott benne az ötvenes évek elején.

Szép a palota belső része is. Három főépületbe nem lehet bemenni, csak az ablakon keresztül lehet valamicskét látni.

Érdemes megnézni az örségváltás ceremóniáját délelőtt 10-kor. Kedden zárva a palota! Kb. csak egy órás program, mivel nincs igazi múzeumi tartalmassága.  

,, A híres Gyeongbokgung Palota (경복궁) volt. Szöul legrégebbi és egyben legnagyobb királyi palotáját még 1394-ben a Csoszon-dinasztiát alapító Taejo (Thedzso) király építette, mely akkoriban az újonnan megalapított főváros (régi nevén Hanszong 한성) egyik első épületének számított. Sajnos a palota fénykora a 16. századvégi japán megszállásig (1592-1598) tartott, amikor porig rombolták a hatalmas palotakomplexumot. 1867-ig csak romok maradtak a helyén, amikor átfogó felújítási munkálatok kezdődtek. Ez az állapot sem tartott soká, ugyanis a japánok 300 év szünet után ismét visszatértek leigázni szegény koreaiakat, s ennek a paloták ismét csak a kárát látták. Gojong király erőskezű feleségének, Mjongszong királynénak a 1895-ös meggyilkolását követően az uralkodó végleg elhagyta a Gyeongbokgungot, mely a japánok hatalomátvételével újfent pusztulásra volt ítélve. A temérdek épületből mindössze tíz maradt meg valamennyire eredeti formájában, a többi mind le lett bontva, hogy helyet adjon a japán kormányzói épületnek. Hihetetlen belegondolni, hogy a palota újjáépítési munkálatai csak alig öt (!) éve, 2010-ben fejeződtek be!


A palota emblematikus főkapuja, a Gwanghwamun (광화문), melyről a vele szemben elterülő, hosszúkás teret is elnevezték, Szöul egyik vitathatatlan jelképének számít. Átkelve a főkapun a belső udvarra jutottunk, ahol a pénztárok is találhatóak. A felnőtt jegy 3000 KRW-ba kerül. Miután beszereztük a jegyeinket, odasiettünk a bejárathoz, ahonnan elvileg pontban 11-kor az ingyenes angol nyelvű vezetett túra indult.


Nem volt nehéz megtalálni az angol csoportot, mivel a fél udvart beterítette a sok odaérkező ember. Szerintem alsó hangon 60-70 ember csatlakozott a túrához, ráadásul az idegenvezető hölgy mondókájából – kihangosító mikrofon hiányában – egyikünk sem hallott egy árva kukkot sem, így végül pár perc után ott is hagytuk őket és a saját tempónkban, az útikönyv alapján indultunk felfedezni a palotát.

Az egyik legfőbb látnivaló a Geunjeongjeon (근정전), azaz királyi trónterem, ahol az uralkodó a formális audienciáit tartotta a miniszterekkel és hivatalnokokkal, valamit fogadta a külföldi követeket. A kétszintes épület gazdag díszítéseit érdemes mind kívülről, mind belülről megfigyelni, különös tekintettel a trónterem mennyezetének élénk színeire és csodálatos faragványaira.


Szép látképet nyújt az 1412-ben épített, mesterséges tó közepén magasodó Gyeonghoeru (경회루) pavilon, melyet állami bankettek rendezésére használtak.

Megnézegettük az egykor királyi könyvtárat (Jibokjae, 집옥재), melynek jellegzetes, nyolcszögletű pavilonja, a Parujeong (팔우정) a koreai helyett sokkal inkább a Csing-korabeli kínai építészeti jegyeket mutatja magán.
Nem messze innen, a palota egyik leghangulatosabb részéhez érkeztünk, ugyanis a tavirózsával borított tavacska közepén álló, kis hatszögletű Hjangwonjoeng (향원정) pavilon látványa, különösen a pazar őszi színekben egészen magával ragadó.

Szintén láttuk a Keleti Palota, azaz a koronaherceg rezidenciájának a maradványait (igen, ezt is a japánok rombolták le), melyet szintén minden koreai történelmi sorozatban emlegetnek." forrás

Myeongdong bevásárló utca

(kb. így: májondon)

Nem csupán egy utca, hanem rengeteg kis utcából álló negyed ez.

Jó vásárlós hely, de az biztos, hogy a nemzetközi márkás cuccok nem olcsóbbak, mint Európánban, vagy Amerikában. Főleg ruhaboltok, de feltünően sok a kozmetikai üzlet.Talán, ami érdekes lehet európainak, az a bördzsekik. Jó minőségűeknek tünnek. Meglepő, hogy vannak márkahamisítványok is. Sok a japán és a kínai vásárló, lehet, hogy nekik az árszint vagy/és a választék vonzóbb. Karakteresebb vásárlós hely, mint Szöul bevásárlóközpontjai, amik pont ugyanolyanok, mint Európában. 

Sokkal érdekesebb, hogy 18 óra után ételstandos piaccá vált át az utca. Finomakat lehet enni, és minden roppant higiénikus.  Az nem jó, hogy egy ilyen ételpiacon ennyire kevés szemétkosár van. Óriási a választék, rengeteg stand, szóval órákat el lehet itt tölteni.

Készüljünk fel tolongásra. Hömpölyög a tömeg. A boltokból harsog a zene. Vannak turisták, akik egy óránál többet nem bírnak ki itt.   

N Szöul torony

(Az N mögött a Namsan hegynév rejtőzik)

A 480 méter magas Namsan hegy tetején áll a csupán 237 magas torony.

Összesen ez kb. 3 órás program, az oda- és visszajutást beleszámítva. 

A tornyot drótvasúttal (cable car), busszal vagy gyalog (a Namsan parkon keresztül) tudjuk megközelíteni. Sokan busszal mennek fel és lefelé gyalogolnak. A nem igazán látványos drótvasút menetideje kb. 3 perc, viszont a sorbanállás lehet akár 30 perc is. A 25-35 perces gyaloglásnál meredek útra kell felkészülni. Testedzésnek jó (sportcipő!). Sok idősebb helyi csinálja, szóval nem túl nehéz. 

Maga a kilátótorony nem különleges, viszont érdemes a liften felmenni a 360 fokos városi panoráma miatt. A turistatömeg zajos és riasztó. Persze a hétvégéken van a legnagyobb tömeg. Sokan este jönnek fel, hogya fényárban úszó Szöult láthassák. De ilyenkor is nagy a tömeg, rettenetesek a nagy látszámú kínai csoportok. Lökdösödnek, hangosak, kellemetlenek. Ennél már csak az a nagyobb szívás, ha fentről a köd miatt semmit nem látunk a panorámából. 

Fent a rengeteg szerelemlakat (több tizezer) arról árulkodik, hogy a dél-koreiak vaskosan romantikus lelkületűek.

Néhány turista szerint a torony meglátogatása időpocsékolás volt, és fárasztóak a sorbanállások.

Koreai háborús emlékmű&múzeum

Érdekes, hatalmas, modern múzeum, ami mély benyomást képest tenni a látogatóra. Sok órát el lehet tölteni itt, annyira tartalmas, interaktív. ne kalkulákjunk egy órás látogatást, mert minimum 2 órát könnyen és tartalmasan el lehet itt tölteni. Több kisfilmet érdemes végignézni. 

A múzeum szabadtéri részén láthatunk egy B-52-es bombázót. A múzeum meglehetősen propagandisztikus, ami érthető a külföldi turista számára, ha azt figyelembe veszi, hogy Dél-Korea még formálisan mindig hadban áll Észak-Koreával.

Ingyenes a belépés. Hétfőn zárva. Más napokon 9-től 18 óráig (17 óra után már nincs belépés).

Figyelem! A múzeum és az emlékmű csak a térképen látszik egymáshoz közelinek, a valóságban nagy kerülőt kell tenni, ami gyalog nem kevés. Sokan taxiznak a kettő között.

Bukchon falu

(bákcso)

Tiszta, hangulatos, falusias kis városrész (hanok falu) festői házikókkal a nagyváros peremén, nem túl messze a felhőkarcolóktól. Nem skanzen, bár pont arról szól, hogy láthassunk valamicskét a régi idők Szöuljából. Vannak igazi lakói. Nem lehet egyszerű nekik, hogy folyton jönnek a zajos látogatók. Busszal könnyen ki lehet menni oda.

Lejtős-emelekedős domborzat. Kell a sportcipő. Sok fotótéma kínálkozik, főleg, hogy sok koreai látogató látványos népi viselettel tiszteli meg a helyet.

Vagy kora délelőtt érdemes menni, hogy elkerüljük a turista hordákat, vagy - ugyanezért és a naplemente kedvéért - kora este.

A házak nem eredetiek, mert Szöult többszőr teljesen lerombolták, legutóbb az észak-koreai csapatok az ötvenes évek legelején.

Nem kötelező program. Európainak talán túlságosan ,,műanyag" az egész, nem szólva a hömpölygő turistacsoportokról.

,, A hangulatos Bukchon Hanok Falu (북촌한옥마을) területén, mely arról híres, hogy ezen a város ezen részén őrizték meg a legnagyobb számban és legjobb állapotukban a tradicionális, koreai építésű házakat, ún. hanok-okat.

A városvezetés persze idővel felismerte a kerület turisztikai jelentőségét, s azóta szó szerint öntik ide a pénzt, hogy az idelátogatóknak autentikus koreai hanok élményt nyújthassanak. Aki egy koreai hanok házban száll meg, még a bejáratnál le kell vennie a cipőjét, míg az alvás rendszerint a földön történik. A hanok házakat többnyire fa, kő és föld felhasználásával építik, az ablakokat üveg helyett vastag papírral borítják. Egy ilyen hanok otthonba mi is bemehettünk, ahol egy ingyenes kiállítást is meg lehetett tekinteni, mégpedig a díszes, Csoszon-korabeli koporsódíszekről – tudom, kissé morbid téma, de hihetetlen, milyen aprólékos és művészi faragványokat voltak képesek egy koporsóra faragni.

A fényképezés szerelmeseinek jó hír, hogy vannak kifejezetten ajánlott fotóhelyszínek a Bukchon Hanok negyedben, ahonnan kiváló rálátás nyílik a legjellegzetesebb házakra, elsőrangú fotótémát biztosítva.

A rossz hír, hogy ezek a helyek non-stop tömve vannak bámészkodó turistákkal és selfie-bottal hadonászó helyi fiatalokkal. Itt a megfelelő kép komponálásához bizony jó adag türelemre lesz szükség – szerencse, ha az embernek egy olyan birkatürelmű párja van, mint nekem, aki a huszadik beállított fotó után készít egy újabb képet rólam, ha az előzők nem tetszettek volna.

Becsülettel bebarangoltuk a dimbes-dombos bukchoni kerületet, úgyhogy visszafelé orientálódtunk a központ irányába. Mivel Andi a fáradtságtól kókadni kezdett, beültünk egy gyors, „életmentő” kávé erejéig az egyik sarki Dunkin Donuts-ba, majd miután Chui is elmajszolta a kalóriabombával felérő fánkját, az Insa-dong kerület szélén futó Ujeonggukro-n folytattuk az utunkat. Párszáz méter után egy furcsa kinézetű fát pillantottunk meg a túloldalon, ami leginkább egy fűzfa és egy madárpók bizarr ötvözetére hasonlított, melynek lábait sárga virágpamacsok díszítik. A különleges növény Szöul egyik legnépszerűbb buddhista templomának, a Jogyesa-templomnak (조계사) a bejáratát mutatja. (2016)" forrás

Changdeokgung palota

(kb. így: csángdokon)

Nagyon szép, óriási kiterjedésű palota csodás kerttel. A 19. század Szöuljába utazunk vissza.

Jegyet érdemes előre vásárolni (online). Külön jegy kell a kert meglátogatásához. Vannak egyéb részek is, amiket csak külön foglalással lehet meglátogatni (pl. a hajdani vigalmi negyed).  Érdemes akár estére időzíteni a látogatást. 

Bugaksan

Kirándulásnak is beiilik. Jutalom: fentről a szöuli panoráma.

Útlevelet kell vinni, mert egy része katonai obkektumos terület.

erődítmény fal

Insadong negyed

(kb. így: inszagyon)

Ez a régi bevásárlónegyed (kevés lakás, sok bolt) tán azért érdekes, mert a feeling hagyományos (errefelé nincs Meki), de azért jelen van a modern is. A paloták meglátogatásával lehet kombinálni. A negyed fő csapása (a Váci utcás sétálóutca) túl turistás (rengeteg szuvenírbolt), ezért érdemes benézni a kis mellékutcákba, ahol tipikus kis koreai bárok rejtőzködnek. Onnan autentikusan koreai egy miliő, hogy senkivel nem tudunk angolul beszélni. Az utcaszéleken kis kajás standok, amik mindig figyelemre méltóak, még akkor is, ha semmit sem akarunk megkóstolni.    

Itaewon negyed

(kb. így: ítevan)

Kozmopolita negyed. Ha már elegünk van a koreai kajából, akkor ide kell jönni, mert itt zömében nemzetközi éttermek taálhatók (pl. olasz, indiai, török, német, amerikai). Hosszan elnyúló a főutcája, ami tele van bárokkal is.  Rengeteg külföldi: turista is, és Szöulban élő expatek is.

Az antikboltokban többnyire utánzatokat lehet venni, kevés az originál.

Az Itaewon negyedben nagy az éjszakai élet is.  

Vigyázat! Ha itt akarunk taxiba szállni, akkor nagy valószínűség szerint nem találunk olyan taxist, aki hajlandő a taxiórát bekapcsolni. Fix árban akar velünk előre megegyezni attól függően, hogy hova megyünk.

Hongdae negyed

Erről a nekünk nagyon rokonszenves negyedről külön aloldalt készítettünk. Ide kattintson.

Egyéb érdekes negyedek

Hapjeong

A 2-es vagy a 6-os vonalon megyünk a Hapjeong Station-ig és ott a 10-es kijáraton jövünk ki.

Ez a negyed is elsősorban a 20-35 közöttiek kedvence, főleg az alterosoké. A Hoandae negyedhez képest ez kevésbé egyetemistás, értelmiségies, inkább nyersebben hipszteres, az öltözék, viselkedés terén azért valamennyire sznobos (méretes fülhallgatók a fejeken).

Az éjszakai élet lüktet. Kis, haloványan megvilágított bárokban stílusos muzsikusok pengetik a gitárt szűk közönség előtt. Napközben a tematikus kávézók furcsaságait bámulhatjuk meg. Van például egy kávézó, ahol kutyákat tartanak, hogy a vendég kávézgatás közben ebeket simogathasson. A Bali Superstore nevű pub az indonéz sziget egzotikusságából próbál valamit ide csempészni. 

A Yogiga Expression Gallery is egy furcsa hely, ahol alteros irányzatokat vegyítenek (performanszok, fotós ez-az stb.).

Ha errefelé akarunk vásárolgatni, akkor irány a Mecentopolis, ahol a globális ruházati háttérhatalom csápjai közé szorulunk (Uniglo, GAP).  

Sinchon

(szincson)

A sok helybeni egyetem miatt a diákásg hatázozza meg e negyed jellegét.  Élénk miliő sok kicsi étteremmel, kávézóval. A divatcucok túlárazottak. Sinchon Hoandae negyedhez haosnlít, de annál talán cool-abb, ugyanakkor kevésbé ritmusos. Mindenképpen késő délutánra vagy kora estére időzítsük Sinchon meglátogatását, mert akkor a legérdekesebb, színesebb.  Napközben nem különleges.

Gangnam

(hánnám)

Jelentése: a folyótól délre. Ez egy modern, jólétet sugárzó, a befolyásos társadalmi réteget kiszolgáló negyed. Itt minden drágább, mint máshol a városban. Sok a drága étterem. A COEX mall bevásárlóközpont sem az alacsony árairól ismert.  

Egy Psy nevű koreai rapper tette világhírűvé a negyed nevét a Gangnam stíle cínű videójával, amit a You Tube-on 200 millión néztek meg. A pasi ugyebár örült lovaglós mozdulatokkal vált világhírűvé. Kevésbé vált ismertté, hogy a bugyutának tűnő előadás mögött (talán) éles társadalomkritika áll, amit a szöuliak persze megéretnek. A dal (talán) élcelődik a pöffeszkedő újgazdagokon, sznob aranyifjakon, mindazon, amit némiképpen e Gangnam negyed megtestesít. Psy maga a nyilatkozataiban tagadja, hogy a videó más lenne, mint egy szimpla móka. Mindenesetre sok középosztálybeli szöuli szívesen gondolja, hogy a világsláger a helyi gazdagokat fricskázza. 

Az itt lakók gazdagok, az tuti, hiszen egy itteni apartman átlagos ára  200 millió forint körül mozog.

Myeongdong

Jamsil

Namdaemun és a piaca 

(námdééum)


Gwangjang piac

Baedongbaji étterem

Cheonggyecheon patak

Dongdaemun Design Plaza

Bongeunsa templom

Deoksugung palota

,, Deoksugung Palota (덕수궁), mely egyike az Öt Nagy Csoszon Palotának. A palota főbejáratánál (Daehanmun) tradicionális ruhába öltözött királyi őrök teljesítenek szolgálatot, s itt zajlik a látványos őrségváltási ceremónia (hétfő kivételével) is naponta háromszor (11.00, 14.00 és 15.30), amit semmiképp sem akartunk kihagyni.


Megvettük a jegyeket (1000 KRW/fő), fotózkodtunk az őrökkel, majd elindultunk bejárni a palotakomplexumot.


Az egyik legfőbb látnivaló a Junghwajeon, azaz fő trónterem, mely a rövidéletű Koreai Birodalom politikai központjaként funkcionált a 20. század elején. Eredetileg az 1902-es építésekor emeletes épületnek indult, majd két évvel később leégett, s 1906-ban már csak egyszintes tetővel építették újjá. A trónterembe tekintve érdemes megfigyelni a trón fölötti aranyozott sárkányfaragásokat.


A Junghwajeon mellett, egy határozottan nyugatias, klasszicista stílusú épület, a Seokjejeon húzódik, melyet egy brit férfi tervezett Gojong király lakhelyéül, ám végül japán művészeti galériaként funkcionált a koreai függetlenségig. Manapság egyik szárnyában a palotakincseknek szentel kiállítás tekinthető meg, míg másik felében modern kortárs művészeti galéria működik.

Szintén érdemes még megtekinteni az eklektikus stílusú Jeonggwanheon Pavilont, melyet Gojong király azért épített egy orosz építésszel, hogy legyen hol elfogyasztania a napi egy csésze kávéját.

A palotát a 14. században építették eredetileg elegáns villaként a királyi család rokonai számára. A jelentősége akkor nőtt meg, amikor az 1592-es japán inváziót követően Seonjo (Szondzso) király visszatért Szöulba, s mivel a város királyi palotáit mind felégette az ellenség, ideiglenesen ide, a Deoksugung Palotába költözött be.
özel 400 évvel később, 1897-ben az utolsó Csoszon királyként és egyben első koreai császárként ismert uralkodó, Gojong (Kodzsong) is ide költözött, sőt még a japánok által kikényszerített, 1907-es lemondását követően is itt élt tovább egészen 1919-es haláláig. Maga a Deoksugung név is különleges jelentéssel bír – „az erényes, hosszú élet palotája”. " forrás

Gwanghwamun tér

(háámun)

Ssamji-gil

Szöul környéki látnivalók

Olvasmányos linkek

,, Az impozáns szöuli Városháza (서울특별시 청사), melyet még 1926-ban a japán megszállás idején a japán kormány építtetett. A 1945-től egészen 2012-ig szolgált városházaként, amikor a városatyák egy új, modern épületbe költöztek a közvetlen szomszédságban, míg a régit könyvtárrá alakították át. Meglehetősen bizarr látvány, ahogy a régi Városháza rideg, szürke háztömbje mögül kimagasodik az óriási cunamira emlékeztető, extravagáns üvegpalota (új Városháza), mely mintha el akarná árasztani az előtte elterülő Szöul Plázát (mely nevével ellentétben nem egy bevásárlóközpont, hanem egy zöld, füves placc)." forrás

Gwangjang piac

Fotóegyveleg

Namdemun negyed


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon