ÚTIKRITIKA.HU / Isztria










Isztria

Isztria dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Rovinj | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Isztria - Utazás és nyaralás

Isztria dióhéjban

  • Isztria egy félsziget az Adriai-tengeren.
  • Túlnyomó része Horvátországhoz tartozik, egy kisebb része északon Szlovéniához és a Trieszt környéki régió Olaszországhoz. Mi itt csak a horvát résszel foglalkozunk.
  • Isztria Horvátországon északi részén található, 4437 négyzetkilométer területen.
  • A zöld félszigetnek mintegy ezer kilométer hosszú partszakasza van magányos öblökkel, sziklás, kavicsos és homokos strandokkal.
  • A tengervíz minősége príma, így jó ott úszni, búvárkodni, vízi sportokat űzni.
  • Isztriához nagyon közel vannak ezek a szigetek: Krk, Cres, Losinj és Rab. Isztria déli részét sokan az Adria teljes térsége egyik legszebb tájának tekintik.
  • Brijuni kirándulás belépő (2016): felnőtt 210 kuna, tanuló 105 kuna

Horvátországban 2015 június elsejétől 1-jétől készpénzfizetés esetén csak kunában és euróban fizethető az autópályadíj. Továbbra is lehet hitelkártyával fizetni és az elektronikus útdíjfizetési rendszert (ENC) használni.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Umag strandja, a Sol Polynesia

Nem tetszett

  1. Ttöbb helyen a helyiek problémáztak azon, hogy lefényképezünk teljesen jelentéktelen létesítményt, pl. szupermarketet, feleslegesen fontoskodnak
  2. Az isztriaiak nem annyira barátságosak, mint a dalmátok

Vélemények

(H)istria: Egy hosszú hétvége rövid története

Nekem az Adria a tenger, nem a Balaton

Így a nyár végén talán megkérdőjelezhető ennek az írásnak az időszerűsége, de nem teljesen jogosan, hiszen az Isztriai félsziget még akkor is rengeteget tud nyújtani az odautazóknak, amikor lecsengett a fürdőszezon és a tenger már hidegebb hullámokkal mossa a horvát partokat.

Ezt saját tapasztalatból is tudom, hiszen már ősszel is jártam a pulai amfiteátrumnál pulóverben és dzsekiben, élveztem a halványan simogató napsugarakat Opatija parti sétányán és autóztam Rovinj felé zuhogó esőben a szüleimmel, de még nem mártóztam meg az isztriai habokban rekkenő hőségben, így ideje volt azt is kipróbálni. Az idei augusztus 20-i hosszú hétvégére egy balatoni program volt a naptáramba vésve, ám nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy úgy telhet el az év, hogy nem látom a tengert. Mivel álmodni nagyokat is lehet, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem a páromat, hogy mit szólna, ha ezt a 4 napot inkább Horvátországban töltenénk Balatonszemes helyett. Persze, tudom: ez nem egy olyan egyszerű kérdés, amiben arról kell dönteni, hogy a Balaton északi vagy déli partján nyaraljunk, én mégis teljes természetességgel tettem fel, ő pedig szerencsére egy percig sem ellenkezett!

Bár semmi kifogásom a „magyar tenger” ellen, azért lássuk be, az Adria mégiscsak igazibb és nem is olyan elérhetetlen, mint azt sokan gondolnák. Egy balatoni nyaralás költségvetését nagyjából a benzinpénzzel növeli meg. Persze nem mindegy, hogy milyen szállást foglal az ember. De ha hotelt nem is engedhet meg magának, még mindig aludhat apartmanban vagy kempingben, és ha nincs autója, akkor lemehet busszal is. Minél kalandosabb annál jobb! Egy biztos: nem fogja megbánni! Mi sem bántuk meg, egy percét sem! Legfeljebb azt sajnáltuk, hogy ilyen hamar haza kellett jönnünk, mert elég rövid volt a rendelkezésünkre álló idő.

Reggeli Rijekában, kávé Opatijában , ebéd Pulában

Hogy minden percet ki tudjunk használni és elkerüljük a forgalmat, éjfélkor elindultunk, így reggel már a rijekai piacon válogattuk a friss fügét és kóstoltuk a horvátok nemzeti ételét, a túróval töltött, puha rétest, a bureket. A kávénkat pedig már Opatijában fogyasztottuk a parti sétányon, egy kényelmes, süppedős fotelben, miközben élveztük a látványt, ahogy a reggeli nap csillámokkal szórja tele a tengert.

Ez a mediterrán hangulatú város a horvát riviéra egyik ékköve. Elegáns épületeivel, fényűző szállodáival, drága üzleteivel, gondozott parkjaival és magas pálmafáival engem mindig a francia Cote d’Azurre vagy a svájci Montreaux-re emlékeztet. Bár betonozott strandjai nem a legideálisabbak a fürdésre, a környéken könnyen találunk erre is alkalmas, gyönyörű partszakaszokat, pl. Moscenicka Draga-t.

Pula a félszigetet átszelő úton, rövid idő alatt is elérhető, de mi a lassabb, ám látványosabb part menti autókázást választottuk. Így lehetőségünk volt lekanyarodni Rabacba is, mely türkiz strandjával, a színes házak előtt horgonyzó fehér kishajóival és a narancs cserepek fölé tornyosuló pálmáival, igazán festői kis település. Akinek ideje engedi, annak érdemes felmenni Labin óvárosába is, mely úgy ül az öböl hátterében tornyosuló zöld hegy tetején, mint egy madárfészek.

Ám az éjszakai utazás miatt itt már olyan fáradtság tört ránk, hogy inkább a szállás felé vettük az irányt, alig várva, hogy alhassunk pár órát. Ebből persze semmi sem lett, mert megérkezvén rögtön ebédelni hívtak bennünket, utána pedig nem tudtunk ellenállni a varázslatos kis öböl csábításának, mely alig pár lépésre a szállodától állandóan fürdésre invitált bennünket. A kellemesen hűvös, kristálytiszta sós víz és az új környezet felfedezése felett érzett izgalom rögtön kiverte az álmot a szemünkből. Alvás helyett, fülig érő szájjal ringatóztunk a szelíd hullámokon, élvezvén a mediterrán napsütést és a lassan bekúszó tudatot, hogy végre itt vagyunk és nyaralunk. Egyedül az uzsonnával tudtak minket újra becsalogatni a hotelbe.

Homok kontra kavics – avagy jól befürödtünk

Másnap egy pulai városnézéssel kezdtük a napot. A település egykor az Osztrák-Magyar Monarchia jelentős hadikikötője volt. Körbejártuk a híres amfiteátrumot, -mely a világ 6. legnagyobb, még ma is álló arénája, ahol napjainkban ismert zenészek, együttesek adnak koncertet -, sétáltunk egyet a központban, majd Medulinba indultunk, hogy az ottani homokos parton töltsük a délelőttöt. Nagyon lelkesen keltünk útra, vittük a teljes kelléktárat: matracok, polifoam, törölközők, napolaj, fürdőcipők és biztosítván a teljes szórakozást, a megérkezéskor beújítottunk egy búvárszemüveget is. Ám állítom több idő volt ezeket összekészíteni, mint amennyi időt az áhított strandon töltöttünk, mert pillanatok alatt megállapítottuk, hogy ez bizony mégsem nekünk való: miután átbukdácsoltunk a homokvárat építő gyerekeken és átvergődtünk a napozósátrak és törölközők kusza rengetegén, végre találunk két szabad négyzetmétert, ahol letáborozhattunk. Szertartásosan bekenekedtünk, hogy védjük magunkat az UV-A-tól és az UV-B-től, felvettük a fürdőcipőt, hogy védjük magunkat a tengeri sünöktől, feltettük a szemüvegeket, hogy védjük a szemünket – ki a víztől, ki a fénytől -, felfújtuk a matracokat, majd gondosan betakargattuk a táskánkat, hogy védjük az értékeinket és nagy boldogan elindultunk a víz felé, hogy egy hatalmasat fürödjünk.

De hamar leolvadt a vigyor az arcunkról, mert nem elég, hogy a zavaros vízben nem láttunk semmit, de még azt se, hogy hova lépünk, mert amíg a kavicsos strandon az ember tudja, hogy mire számíthat, itt meglepetésszerűen rúgtunk bele a kisebb-nagyobb kövekbe vagy süppedtünk be egy-egy jól kiásott gödörbe. Próbáltuk megsaccolni, hogy meddig kéne gyalogolni ahhoz, hogy egy jót úszhassunk, de amíg a szem ellátott derékig ért a víz, így ezen a terepen nem vállaltuk be ezt a túrát. Két pillanat alatt kievickéltünk a partra, felkaptuk a teljes arzenált és villámsebességgel repesztettünk vissza a saját kis strandunkra, ami bár köves volt, kicsi, zsúfolt és gyorsan mélyült, de legalább barátságos volt, kristálytiszta és mégiscsak a „miénk”!

Hozzáteszem, hogy ez a fürdőzés volt az összes közül a legemlékezetesebb, mert annak ellenére, hogy nagyjából negyed órát tartózkodtunk a parton, még napok után is ráztam a cuccainkból a homokot. (Halkan jegyzem meg, hogy sose értettem, hogy miért a homokos strandot preferálják az emberek. Új élményeim alapján pedig kijelenthetem, hogy még most se tudom.)

Tengerpart az erdő szélén, olasz fagyi Verudela mélyén

A pulai Verudela – ahol a szállásunk volt – egy nagyon kellemes erdős félsziget, szállodákkal, strandokkal, medencékkel, vízisport lehetőségekkel és a helyi Akváriummal. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy tenger mellet van az ember, nem pálmafák alól, hanem túraösvényekkel keresztezett, árnyas erdőből léphet a partra. Sokan ki is használják ezt és a fenyők tövébe húzódva keresik a csendet és a nyugalmat. Többen fürdőruhában és egy kis hátizsákkal járják az erdőt és ahol szimpatikus partszakaszt találnak, ott kifekszenek napozni a sziklákra vagy mártóznak egyet a kristálytiszta vízben. Az egésznek egy nagyon különleges, picit vadkempinges hangulata van, ami rögtön az ellentettjére vált, amint leszáll az este és a minigolf-, és teniszpályák, valamint az ugrálóvárak között átsétálunk a félsziget másik felére, a vitorlások, koktélbárok, elegáns éttermek és drága szállodák világába.

A modern épületek között megbújó sétálóutca a gusztusos kirakatokkal, mutatványosokkal, zenészekkel úgy vonzza az embereket, mint az esti fény a szentjánosbogarakat. Szinte az egész üdülőtelep itt nyüzsög ilyenkor. Olyan ez a rész, mintha csak egy modern látványterv lenne a kikötő szomszédságában. De szerencsére valós, már csak azért is, mert itt kapható az egyik legfinomabb fagyi, amit valaha is kóstoltam!

Ez nem is csoda, hiszen a több évszázados olasz uralom a helyi konyhán is nyomot hagyott. Nyugodtan kijelenthető, hogy a horvát fagyi és a pizza is bátran versenyre kelhet bármelyik itáliai vetélytársával! Az isztriai-félsziget – ha már szóba került a gasztronómia – gazdag kulináris élvezeteket tud nyújtani az év bármely szakában. Frissen fogott halak, kagylók, rákok csábítják az étlapon az ínyenceket és nem szabad kihagyni a szarvasgombával készült különlegességeket sem. Az út szélén friss gyümölcsöket, helyben készített olívaolajat és házi sajtokat kínálnak a termelők. Boraik nagyon finomak: könnyűek és zamatosak.

A víz itt persze nem csak a tengeri finomságok, hanem az önfeledt szórakozási lehetőségek kimeríthetetlen tárháza is. Mivel a legtöbb helyen köves, sziklás vagy kavicsos a part, ezért nem keveredik fel a víz, így valószerűtlenül tiszta. Ezért kiválóan alkalmas búvárkodásra és persze egyéb sportokra, melyek kipróbálására itt bőven akad lehetőség. Mi egy kis motoros csónakot béreltünk, mellyel körbehajóztuk a félszigetet. Ezzel a harmadik, pihenésre, fürdésre szánt napunkat tettük emlékezetessé.

Borús Pula, irány Buda!

Az utolsó reggelünkön ritka dologra ébredtünk: a meleg napsugarak helyett, kopogó esőcseppek keltettek bennünket és a színjátszós kék tenger szomorú szürkébe borult. Szerencsére mi már nem terveztünk fürdeni, így csak azért szorítottunk, hogy Rovinjban ne esernyővel kelljen sétálgatni, ugyanis ezt a programot szántuk erre a napra. Hála az égnek ott bár borús, de száraz idő várt bennünket! Ez a kis város szerintem az Isztria egyik legszebb gyöngyszeme, de nekem mindenképp a kedvencem. A dombocska, melyre az óváros épült, színes kis házaival úgy nő ki a tengerből, mint a földből a vakondtúrás. A meredek, szűk kis utcák labirintusában szinte el lehet veszni. De ezt talán senki sem bánná, hiszen a végtelenségig lehetne bolyongani a macskakövön, a kőházak között és nézegeti a kézműves termékeket áruló kis boltok kirakatait és a falakra, kerítésekre függesztett szabadtéri galériát alkotó festményeket.

Óriási élmény először meglátni a várost a távolból, ahol az autókat hátra kell hagyni, majd a kikötő mellett besétálni a díszletek közé. Az előtte elterülő öbölben a kis hajók és csónakok végeláthatatlan arzenálja sorakozik, körben kávézók és éttermek óriási választéka. Mi is ezek egyikében ebédeltünk meg, a főtér mellett, - mely előző látogatásom alkalmával épp egy filmforgatás helyszínéül szolgált -, majd bolyongtunk egy kicsit a hangulatos utcákon. Egy búcsú-fagyi után Limski-fjord felé indultunk tovább, ahova olajfaligetek között vezetett az utunk. Megérkezvén a kilátóba az árusok úgy kínálták kóstolásra a füge- és narancspálinkákat, sajtokat és szarvasgomba olajokat, hogy képtelenség volt ellenállni és bár egy szupermarketben már beszereztük az otthonra szánt olívaolaj mennyiséget, - terven kívül - itt is egy újabb üveggel gazdagodtunk. Aki szereti az osztrigát, az mindenképpen látogasson el ide, ugyanis a csatorna igen gazdag ebben a különleges csemegében, melyet a helyi éttermekben frissen szolgálnak fel az ínyenc vendégeknek.

Mi vállalván, hogy nem vagyunk gourmetek, ezt az élményt kihagytuk és kelletlenül elindultunk hazafelé. Bennünk az osztrigánál nagyobb űrt hagyott maga után az a rengeteg látnivaló, felfedezésre váró strand és település, melyet most nem volt időnk megnézni. A Rovinjban vásárolt, színes Isztria albumban sorra mutogattam a képekre, hogy mit kellett volna még megnézni és hova kell egyszer mindenképpen ellátogatnunk. Mert még lett volna látnivaló bőven, amit talán vétek volt kihagyni és amiről – ha ott helyben nem tájékozódunk – nem is tudtuk volna, hogy létezik. De majd legközelebb!

Itthon már az esőzések hava, az Isztrián még a vénasszonyok nyara

Nekünk az idei évre sajnos véget értek az isztriai kalandozások, de Önöknek talán csak ezután kezdődnek. Akár most is nyugodtan induljanak útnak, mert a félsziget az év minden szakában kínál valamit az odalátogatóknak: mediterrán hangulatot, rengeteg látnivalót, történelmi emlékeket, jó borokat és finom ételeket. A nyári főszezon előtt és után, érdemes kihasználni, hogy nincs akkora tömeg, alacsonyabbak az árak, könnyebb szállást és parkolóhelyet találni. Mivel nincs kánikula, talán nem vonz mágnesként a tenger, így remek az alkalom a belső részek felfedezésére, a hegyi kis falvak meglátogatására – itt található például a világ legkisebb városa is -. Esetleg egy kerékpártúrára, egy borút bejárására vagy egy „farm” felkeresésére, ahol a házigazdák a saját termesztésű zöldségeikből és az általuk nevelt állatok húsából főzik meg vendégeiknek a tradicionális ételeket. Ilyenkor a legkellemesebb kószálni a városok utcáin, végigjárni a múzeumokat, majd hosszasan ücsörögni az étterem teraszán a kikötőben és a hajók fölött köröző madarakban gyönyörködve és élvezni, ahogy a sirályok éles hangja, a hullámok halk morajlása, a tenger sós illata és a langyos őszi nap simogató sugara visszaidézik emlékeinkbe a nyarat.

(Forrás: Müller Gerda)

Rovinj

Rovinj

Olvasmányos linkek

"Egyik kezemben könyv, másikban pohár malvazija, és csak néztem Vrsar dombra kapaszkodó, gyönyörű házait. Amelyekről addig, amíg fel nem mentünk a városnéző kisvonattal - gyalog lusták voltunk izzadni a meredek utcákon -, nem is sejtettem, milyen szenzációs sikátorokat, átjárókat, udvarokat rejtenek. Elmentünk Porecbe és Rovinjba is, a közeli környék két legnagyobb kisvárosába, amelyekben dettó boldoggá varázsolt bennünket a történelem. Az olasz-velencei közép- és a római ókor leheletének meg a 21. századi balkánságnak a küvéje minden további nélkül berántotta az embert. A falak, a pálmafák, a tenger kékje. Ahogy Rovinjban elindultunk fel, a Szent Eufémia-templom felé, egy szűk utcácskán, és bal felől egyszer csak felbukkant a kék, a sziklák közt úszkáló-napozó emberekkel.

A történelmi nevezetességek sorolásába nem bonyolódnék bele, mert nem az a legfontosabb. A hangulatok a legfontosabbak, mindig. Amit meg kell nézni, azt meg kell nézni, van, amit többször is - mint a Szent Eufráziusz-bazilikát Porecben -, de annál nagyobb butaságot nem követhet el a turista, mint hogy az útikönyvek alapján végigrohan, hogy a végén ne maradjon meg semmi, csak az, amit nem felejtett el lefényképezni. Igaz, a felkészületlenség is röhejes: az idén Pulában - utólag rekonstruáltuk - vissza bírtunk fordulni ötven méterrel Augustus temploma előtt. Tökfejek voltunk.

Mi volt még tavaly? Kis fürdőzés a tengerben, hajókázás a Lim fjordban, friss hal és tenger gyümölcsei, nagyobb szabású gasztronómiai megvilágosodás nélkül, jobbnál jobb malvaziják különféle termelőktől. Az isztriai fehérborok rejtelmeit sem itt fejteném fel, ez nem az a fórum, a mikroblogomon írtam róluk röviden, de lelkesen, ha valakit érdekel. A félsziget belső részeire, izgalmas kisvárosaira, sőt Pulára sem jutott idő egy éve, majd legközelebb, biztattuk magunkat."


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Nagy Zsolt, 2014. 10. 28. 13:50
Csodálatos hetet töltöttünk el Rovinjban. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Negatív tapasztalatunk nem volt. A város és környéke csodálatos, a tenger hihetetlen tiszta és vitorlázóknak egy paradicsom. :)


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon