ÚTIKRITIKA.HU / Quebec

Quebec tartomány Kanada keleti részén fekszik. Quebec területre (1 542 056 négyzetkilométer) Kanada legnagyobb tartománya, a lakosság alapján viszont csak a második. Quebec tartományban franciául beszélnek. Quebec lakosságának 90 százaléka római katolikus.
Quebéc City Montreáltól észak-keletre, 263 kilométerre fekszik, Észak-Amerika egyik legszebb városa
Quebec kanadai franciás kiejtése: kebek (hangsúly a második szótagon, az első e rövid hang) ; kanadai angolos kiejtése kb. ugyanúgy

A quebeciek többségének első nyelve a francia, és ez az egyetlen hivatalos nyelv a tartományban, ami Quebecet az egyetlen olyan kanadai tartománnyá teszi, ahol hivatalosan csak franciául beszélnek.

A tartomány fővárosa, Quebec City, híres a gyönyörűen megőrzött falakkal körülvett óvárosáról, míg a tartomány legnagyobb városa, Montreal, kozmopolita város és Kanada második legnagyobb települése.

Bár Quebecet többnyire angol nyelvű területek veszik körül, ez Észak-Amerika azon kevés részei közé tartozik, ahol a francia örökség és nyelv megőrződött.

A lakosság szinte teljes egésze Dél-Quebecben, a Szent Lőrinc-folyó menti síkságokon él, míg a tartomány nagy részét szubarktikus erdők borítják, és ahol a lakosság többsége az ööslakosokhoz, az inuitokhoz tartozik.

Fő látnivalók:

Quebec City (az ottani Chateau Frontenac hotel a világ legtöbbet fényképezett szállodája)
Az egyetlen városfal a kontinensen.
Montreal

Időjárás

Quebec meglátogatására a legkellemesebb időszak a nyári hónapok (június-augusztus), igaz ez egyben a turisztikai főszezon is. A tavasz és az ősz elég hűvös Quebecben, a tél pedig, kifejezetten hideg és hóeséses.

Quebec időjárása

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Quebec City magaslati része (Haute-ville), az óváros Észak-Amerikában szokatlan európaisága (olyan, mint egy késő középkori francia kisváros), mesevilág, Észak-Amerika egyetlen várfalas városa
Az óvárosi Chateau de Frontenac és az előtte lévő promenád (Terrace Dufferin) a csodás kilátással
Quebec City-ben a hangulatos éttermek hatalmas választéka (szuper olasz éttermek)
Quebec City kikötőjében a piac, ahová érdemes éhesen ellátogatni...
Egész Quebec-ben a francia ízlésvilág és az amerikai tömegkultúra izgalmas együttléte és keveredése
Az alsó városban (Basse-Ville) nyáron az esti forgatag az éttermekkel és üzletekkel teli 2-3 utcában, egyszerűen álomvilág! macskaköves utcák Amerikában
Quebec City-ben sétálni a modernebb városrészben, a rue St-Joseph est-en
Kompozni a Szent Lőrinc-folyón

Nem tetszett

Kényelmetlen cipőben órákon át sétálni Quebec City alsó és felső városának macskaköves, dimbes-dombos utcáin
Az óváros felső része túlságosan turistás, szuvenírboltok, vendéglők, kávézók sokasága, turisták kegyetlen nagy tömegben (főleg május-október között), turistabuszok elképesztő számban
A tartományban a francia nyelv védelmének egyes vadhajtásai, túlerőltetései, Montreálhoz képest Quebec City-ben mindenképpen, kisebb városokban angolul kelletlenül beszélnek
Nagyon nehéz főszezonban hotelszobát találni, jó előre foglalni kell
Quebec City kanadai viszonylatban drága
A quebeciek nem olyan barátságosak (legalábbis a külföldi turisták irányába), mint az észak-amerikaiak általában, néha akár arrogánsaknak is tünhetnek
Quebec tartományban a közlekedési morál sokkal türelmetlenebb, agresszívabb, mint máshol Észak-Amerikában, a magyar autós kezdi "otthon érezni magát"

Vélemények

,, Az Óváros nekünk nagyon bejött. Tökéletes álllapotban tartják. Az Haute-Ville (felső város) pedig, tele van nevezeteségekkel. A Basse-Ville-ben (alsó város) a sétálgatás a lényeg, és az itteni Place Royal fölöttébb fotogén. A legszebb élmény a Dufferin-teraszon való korzózás volt. Az itteni Château Frontenac elképesztően elegáns, óvilági módon." (aji, 2018)

Szállásválasztás

Québec-i szálláskeresésnél érdemes figyelni:

A szezonalitásra - télen a fűtési rendszer minősége, nyáron a légkondicionálás fontos
A nyelvhasználatra - a francia a fő nyelv, különösen vidéki területeken
A szállás elhelyezkedésére - tömegközlekedési lehetőségekre, parkolási feltételekre
Az épületek korára - Québec óvárosában sok történelmi épület található, amelyek sajátos jellegzetességekkel bírnak
A téli időszakban a hóeltakarítási szolgáltatásra, ha önálló lakást vagy házat bérel

Szállodáknál érdemes ellenőrizni, hogy kínálnak-e helyi specialitásokat a reggelinél, illetve érdemesek a helyi vendéglátóhelyeket, mint a "gîtes" (vendégházak) is számításba venni az autentikus élményért.

Közlekedés

A város valójában nem nagy. A tömegközlekedése megoldott, így bérelt autóra csak akkor lesz szükség, ha az utazó a külvárosban lakik. Akkor is gondot fog jelenteni a parkolás.

Autóval

Autóbérlés és autóvezetés Kanadában általában nem jelent különösebb problémát, még a városokban sem. Azonban érdemes előre lefoglalni az autót az indulási helyről. Gondosan olvassa el a bérleti szerződést, különösen a biztosításra vonatkozó részt. Gyakran lehet bérelni autót egy városban, és visszaadni egy másikban anélkül, hogy túl magas költségekkel kellene számolni.

Quebec jól kiépített, többnyire díjmentes autópálya-hálózattal rendelkezik, amely összeköti a főbb városokat és a környező területeket. Van néhány fizetős híd (az Autoroute 25 észak felé Montrealtól Laval felé, és az Autoroute 30 kerülőút, amely átkel a Szent Lőrinc-folyón Montrealtól nyugatra). A benzinadók Quebecben magasabbak, mint a szomszédos kanadai tartományokban, amelyek viszont drágábbak az amerikai határ menti államokhoz képest. Montrealban és Quebec Cityben különösen magasak az üzemanyagárak: Montreal szigetén a benzin gyakran 10 centtel többe kerül literenként, mint Vaudreuil-Dorionban. A benzint literenként árulják, és a tankolás után kell fizetni.

Egy megjegyzés az európai turistáknak: Quebecben az autópályák sebességkorlátozása 100 km/h. (Korábban általánosan elnézték a 120 km/h-s sebességet a radarok mellett elhaladva, de a tartomány egyre inkább használ fotóradarokat.)

A Quebeci Tartományi Rendőrség (Sûreté du Québec) szigorúbban ellenőrzi a gyorshajtási szabályokat, ahol a legtöbb sofőr a megadott sebességhatártól 5-10 km/h-val tér el. Ez különbözik a szomszédos Ontariótól, ahol 20 km/h eltérés még tolerálható. Ezenkívül Quebec nagyon liberálisan alkalmazza a sebességmérő kamerákat, még az autópályákon is, ami máshol Észak-Amerikában szinte ismeretlen.

A quebeci közlekedési szabályok hasonlóak az Európában alkalmazottakhoz. Néhány különbség az, hogy a közlekedési lámpák gyakran a kereszteződés túloldalán vannak elhelyezve, nem az út szélén, és nem szabad jobbra kanyarodni piros lámpánál Montreal szigetén, vagy ahol külön jelzés tiltja. A stoptáblánál mindenki az érkezési sorrend alapján halad tovább. Körforgalmak nagyon ritkák. Néha furcsa szabálysértésekért is büntethetnek, mint például „tolatás segítség nélkül,” amely más tartományokban nem létezik.

Vendéglátás

Québec konyhájának gazdagságát a különböző kulturális hatások egyedülálló ötvözete adja. Az alapja a francia kulináris hagyomány, amelyet az őslakos népek és a tartományba bevándorolt közösségek gasztronómiai hozzájárulásai tettek még gazdagabbá. Ez a kulturális keveredés határozza meg Québec mai konyháját. Az ételekben számos kiváló minőségű helyi termék is megjelenik, például a jégcider, a kézműves sörök, a borok és több mint százféle sajt.

Québec gasztronómiájának egyik sajátos eleme a cabane à sucre, vagyis a juharszirupfőző ház, ahol a látogatók hagyományos népzenével kísért családi étkezéseken vehetnek részt. Ez a tavaszi szezonban, március és április folyamán a legnépszerűbb, amikor csoportosan lehet ellátogatni ezekbe a „cukorsufnikba”, és friss juharszirupos finomságokat kóstolni. A legtöbb helyszínen juharszirupból készült termékek – például juharvaj, juharcukor és juharszirup – is kaphatók kedvező áron. Ha szeretnéd megtapasztalni ezt a hagyományt, érdemes előre foglalni, és nagyobb társasággal érkezni, ahogyan azt a helyiek is szokták. Néhány cabane à sucre egész évben nyitva tart.

Québec konyhájának jellegzetes ételei közé tartozik a poutine (gravy-vel és sajttúróval tálalt sült krumpli), a shepherd’s pie (húsos, krumplipürével fedett egytálétel), a tarte au sucre (cukortorta), a pouding chômeur (juharszirupos piskótasütemény), a juharszirup, a baked beans (sült bab), a tourtière (húsos pite) és a cretons (hagymás-fűszeres sertéspástétom).

A juharszirup (sirop d'érable) Québec gasztronómiájának egyik meghatározó eleme. A tartomány egész területén található cabane à sucre létesítményekben a juharfa nedvéből főzik, és karakteresebb, savasabb ízvilággal rendelkezik, mint a kukoricaalapú palacsintaszirup. Ha tovább forralják, különböző édességeket készítenek belőle, amelyeket főként tavasszal ajándékként is szokás vásárolni. Különleges csemege a tire sur neige, amelyet frissen forralt szirupból hóra csorgatva készítenek. A juharszirupot nemcsak palacsintához használják, hanem húsok (sertés, marha) bevonataként, sült babhoz és különféle édességekhez is. A legjobb minőségű juharszirupot érdemes farmerek piacán vagy élelmiszerboltokban megvásárolni, mert ott olcsóbban kapható, mint a szuvenírboltokban.
Egy tányér poutine

Québecben tett látogatás nem teljes egy adag poutine megkóstolása nélkül. Ez a különleges étel sült krumpliból, sajttúróból és forró húsos mártásból áll. Léteznek variációi is, például csirkével, marhahússal, zöldségekkel vagy kolbásszal, sőt, az eredeti gravy helyett paradicsomos húsos szósszal is készítik, amit poutine italienne néven ismernek. Poutine-t szinte minden gyorsétteremben lehet kapni, de a legjobb minőségű változatokat a kifejezetten erre specializálódott helyeken érdemes megkóstolni. A helyi étteremláncok jó választásnak számítanak, például a Chez Ashton Québec City térségében, ahol januárban a hőmérséklettől függő kedvezményt adnak – minél hidegebb van, annál olcsóbb a poutine. Az étel eredete még mindig vita tárgya, de valószínűleg Drummondville-ben, 1964-ben, a Roy Jucep nevű étteremben szolgálták fel először. Azóta több környező város is magáénak követeli a poutine feltalálását.

Québec éghajlata miatt a helyi konyha kiadós, kalóriadús és laktató fogásokat részesít előnyben. Például a tourtière du Lac-Saint-Jean egy mélyhúsos pite a Saguenay-Lac-St-Jean régióból, amely marha-, sertés- és vad húsokat tartalmaz, apró kockákra vágott burgonyával, ropogós tésztakéregben sütve.

Montréal konyháját nagyban befolyásolta a város zsidó közössége, amely egykor Kanada legnagyobbja volt.

A kulturális sokszínűség rendkívül gazdag és változatos gasztronómiát eredményez. Gyakorlatilag bármi, amit valaha, valahol emberek fogyasztottak, itt biztosan megtalálható – legyen az autentikus, fúziós vagy modern változat. Külön említést érdemel a „Bring your own wine” (hozd a saját borodat) lehetőség, amely sok étteremben elérhető, így saját bort vagy sört is fogyaszthatunk az étkezés mellé. Az alkoholárak pedig kedvezőbbek, mivel Québecben eltérő szabályozás érvényes, ami alacsonyabb adókat jelent – mintha egy önálló állam lenne Kanadán belül. Természetesen Québec saját gasztronómiai hagyományai is népszerűek, a híres poutine pedig szinte mindenütt kapható, számtalan variációban.

Látnivalók

Quebec City, Kanada egyik legszebb és legjelentősebb történelmi városa, számos turisztikai látnivalót kínál. Íme néhány főbb nevezetesség:

Château Frontenac: A világ egyik legfotogénebb szállodája, a Château Frontenac az UNESCO Világörökség részét képező Óváros fölött emelkedik. Az épület impozáns kastély stílusú, és a város egyik legismertebb szimbóluma.

Óváros (Vieux-Québec): Az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott történelmi városrész macskaköves utcáival, régi épületeivel és bájos atmoszférájával elvarázsolja a látogatókat. A híres Place Royale és a Dufferin Terrasse is itt található.

Plains of Abraham (Les Plaines d'Abraham): Egy hatalmas park és történelmi helyszín, ahol a híres 1759-es csata zajlott. A park nagyszerű hely sétákra és piknikekre, valamint számos kulturális eseménynek ad otthont.

Citadelle of Quebec (La Citadelle de Québec): A francia és brit erődítmény, amely a Château Frontenac mellett található, és panorámás kilátást nyújt a városra és a Szent Lőrinc-folyóra. A Citadelle a kanadai hadsereg aktív katonai bázisa is.

Montmorency Falls (Chutes Montmorency): Az egyik leglátványosabb vízesés Kanadában, amely a várostól keletre található. A vízesés magasabb, mint a Niagara, és látványos hidakkal, lépcsőkkel és kilátóval rendelkezik.

Musée de l'Amérique francophone: Egy múzeum, amely a francia nyelvű Amerika történelmét és kultúráját mutatja be. Érdekes kiállításokat és interaktív tárlatokat kínál.

Quebec-Levis Ferry: Egy rövid hajóút a város és Lévis között, amely gyönyörű kilátást nyújt a városra, és különleges élményt jelent a Szent Lőrinc-folyón való átkelés során.

Basilique-Cathédrale Notre-Dame de Québec: Kanada legrégebbi katedrálisa, amely jelentős vallási és történelmi jelentőséggel bír. Az épület lenyűgöző barokk stílusú belső terével és történelmi emlékekkel rendelkezik.

Parliament Building (Hôtel du Parlement): Quebec tartomány parlamentje, ahol a látogatók megismerhetik a helyi politikai történelmet és az épület grandiózus architektúráját.

Petit Champlain District (Quartier Petit Champlain): Az Óváros egyik legbájosabb része, tele kávézókkal, butikokkal és művészeti galériákkal. A terület híres a színes házairól és a hangulatos légköréről.

Ottawában szerettem volna alaposabban felfedezni a környéket, de a szüntelen eső miatt leginkább múzeumlátogatással telt a napom. Elsőként a kicsiny, mindössze egyetlen kőépületből álló Bytown Museumot néztem meg, amely a Parlament és a lenyűgöző Fairmont Château Laurier szálló között, a világörökség részét képező Rideau-csatorna zsilipjei mellett bújik meg. A kiállítás korabeli használati tárgyakat mutatott be, valamint a zsilipek építésének folyamatát és az azon dolgozó munkások életét ismertette.

A délutánt a Nemzeti Galériában töltöttem, és három óra elteltével már azon aggódtam, hogy vajon valaha megtalálom-e a kijáratot. Az épület hatalmas és elsőre szinte áttekinthetetlen, tele állandó és időszakos kiállításokkal. A modern festészetről alkotott véleményem sajnos továbbra sem változott: ha az öltözködés terén néha úgy érzem, hogy egyeseknek túlteng az önbizalmuk, akkor ezt néhány művészről is nyugodtan elmondhatom.

Quebec tartomány rengeteg érdekes látnivalót kínál Quebec Cityn kívül is. Íme néhány főbb turista nevezetesség a tartomány más részein:

Mont-Tremblant: Az egyik legismertebb síüdülőhely Kanadában, Mont-Tremblant nemcsak télen vonzó, hanem nyáron is rengeteg szabadtéri tevékenységet kínál, például túrázást, kerékpározást és golfot.

Gaspé Peninsula (Péninsule de Gaspé): Ez a festői félsziget gyönyörű tengerparti tájakat, hatalmas sziklákat, mint például a Percé Rockot, valamint a Forillon Nemzeti Parkot kínál, amely híres vadon élő állatfajairól és változatos tájairól.

Charlevoix Régió: A festői régió, amelyet a híres Charlevoix-i kráter alakított ki, gyönyörű tájakat, festői falvakat és a Hautes-Gorges-de-la-Rivière-Malbaie Nemzeti Parkot tartalmaz. Ezen kívül a régióban található a leghíresebb Quebeci szállodák egyike, a Fairmont Le Manoir Richelieu.

Saguenay–Lac-Saint-Jean Régió: A hatalmas Lac-Saint-Jean tó körüli régió számos szabadtéri tevékenységet kínál, például vadvízi evezést, horgászatot és túrázást. A Saguenay–Lac-Saint-Jean Nemzeti Park lenyűgöző tájakat és gazdag vadon élő állatvilágot kínál.

La Mauricie Nemzeti Park: Ez a park rengeteg túraútvonalat, festői tavakat és gazdag növény- és állatvilágot kínál. A park különösen népszerű a természetkedvelők és a szabadtéri tevékenységeket kedvelők körében.

Manicouagan Crater: A hatalmas kráter egy ősi meteorit becsapódásának maradványa, és a kráter által formált Manicouagan tó egy lenyűgöző látványt nyújt. A terület ideális a geológia és a természet szerelmeseinek.

Îles de la Madeleine (Madeline-szigetek): Egy szigetcsoport a Szent Lőrinc-folyón, amely híres színes házairól, gyönyörű tengerpartjairól és bájos falvaira. A szigetek kiváló hely a tengeri ételek élvezetéhez és a relaxációhoz.

Tadoussac: Ez a kis falucska híres a bálnalesi lehetőségeiről. A Szent Lőrinc-folyó találkozásánál elhelyezkedő Tadoussac tökéletes hely a bálnák és más tengeri élőlények megfigyelésére.

Québec-i Borvidék: A Quebeci borvidék, különösen az Eastern Townships régió, híres helyi borairól, borászatáról és festői vidéki tájairól. A régió borászatainak látogatása és a helyi borok kóstolása különleges élményt nyújt.

Joliette és Lanaudière Régió: A Lanaudière régió híres természetes szépségéről, vidéki környezetéről és kulturális eseményeiről. Joliette városának történelmi központja és a régióban található tavak, például a Maskinongé-tó különleges látványt nyújt.

Quebec tartomány kínálata széles körű, és a fenti látnivalók csak egy ízelítőt adnak az állam gazdag kulturális és természeti örökségéből.

Elter Karcsi fotója

Quebec történelme

A jelenlegi tartomány területén eredetileg az első nemzetek és inuitok éltek, míg a területet fel nem fedezték az európai felfedezők, legjelentősebb közülük Jacques Cartier, aki 1534 és 1542 között három expedíció során fedezte fel a területet. A mai Quebec több mint másfél évszázadig francia gyarmat volt, a Quebec City alapításától, amelyet Samuel de Champlain 1608-ban hozott létre, egészen Vaudreuil kormányzó 1760-as brit hatalom előtti kapitulációjáig, amely a hétéves háború (az Egyesült Államokban francia és indián háború néven ismert) során történt. A modern Quebec lakosságának többsége vissza tudja vezetni származását a francia gyarmati időszakra.

A gyarmatot az 1763-as párizsi szerződéssel adták át a briteknek, amely véget vetett a háborúnak. Ennek ellenére az új gyarmati közigazgatás beleegyezett, hogy a helyiek továbbra is használják a francia nyelvet. 1791-ben Quebec része lett Alsó-Kanadának, amely magában foglalta Labrador területét is (ma Newfoundland és Labrador része); azonban az angol nyelvűeket támogató politikák számos francia-kanadai lázadást okoztak a többségében protestáns brit kormány ellen, leginkább Louis-Joseph Papineau vezetésével. Quebec sorsa a brit uralom alatt folytatódott, ahogy a lázadásokat levertek, és a francia kanadaiak kivándoroltak az Egyesült Államokba, ami anti-brit ellenszenvet szült, és ez vezetett a quebeci nacionalista mozgalom kialakulásához.

Quebec 1867-ben George-Étienne Cartier révén csatlakozott a kanadai konföderációhoz, mint az új ország négy alapító tartományának egyike, Ontario, Nova Scotia és New Brunswick mellett. Labrador Newfoundland része lett, amely ekkor egy Kanadától független brit domínium volt. Quebec területe tovább bővült, miután Kanada megvásárolta Rupert's Landet, amely akkor a Hudson's Bay Company (HBC) tulajdonában volt. Montreal fellendült, ahogy bevándorlók és vidéki lakosok érkeztek. A római katolicizmus befolyásolta a quebeciek életmódját azáltal, hogy irányította az oktatást és az egészségügyet, és arra bátorította őket, hogy nagy családokat neveljenek, és hogy a nők apácaként szolgáljanak. Miközben az olasz, görög és kelet-európai bevándorlók beolvadtak az angol nyelvű társadalomba, a francia nyelvűek kisebbségbe kerültek Montrealban, és a francia ajkúak ellenérzése az angol nyelvűekkel szemben a 20. század elejéig és közepéig folytatódott. A quebeci nacionalizmus tovább virágzott Maurice Duplessis kormányzása alatt, aki katolikus, vidéki, francia nyelvű quebeci kultúrát támogatott, bár továbbra is úgy vélte, hogy Quebecnek helye van Kanadában.

Duplessis 1959-es halála után Jean Lesage lett a miniszterelnök, és az 1960-as években vezette a csendes forradalmat, amely a modern quebeci társadalom felemelkedését eredményezte, és megváltoztatta a tartomány politikai helyzetét is. Az oktatás és az egészségügy tartományi feladatkörbe került, az áramszolgáltatás állami vállalattá vált a Hydro-Québec megalapításával, és a quebeci társadalom szekularizálódott. A születési arányok jelentősen csökkenni kezdtek, a reprodukciós szint alá. Quebec politikája egyre inkább a szuverenitásra összpontosított, sokan Quebec elszakadását akarták Kanadától. Az 1960-as évek végén erőszakos szélsőséges kísérletek történtek a függetlenség elérésére, ami az 1970-es októberi válságban tetőzött, amely véget vetett a szuverenitásért folytatott fegyveres támogatás nagy részének. Quebec további infrastrukturális beruházásokba kezdett, mint például gyorsforgalmi autópályák (autoroutes) és vízerőművek, leginkább a James Bay Project. A politikai szuverenitás támogatást nyert René Lévesque vezetésével, aki megalapította a szeparatista Parti Quebecois-t, amely többséget szerzett a Nemzetgyűlésben (a tartományi törvényhozásban) az 1976-os tartományi választásokon.

Lévesque 1978-ban elfogadta a Francia Nyelvi Chartát (közismert nevén a 101-es törvényt), amely a franciát tette Quebec egyetlen hivatalos nyelvévé, szigorúan korlátozta az angol és más nyelvek használatát a nyilvános szférában, és létrehozta a vitatott Office québécois de la langue française-t (szó szerint „a francia nyelv quebeci hivatala”), amelyet az angol ajkúak gúnyosan „nyelvrendőrségnek” neveztek. Az első szuverenitási népszavazást 1980-ban tartották. Ez javasolta egy független Quebec létrehozását, amely gazdasági unióban maradna Kanada többi részével, de a javaslatot 60%-os többséggel elutasították.

Quebec egyedül maradt az 1982-es kanadai alkotmánymódosítások elfogadásának megtagadásában, amelyeket végül a tartományi kormány beleegyezése nélkül fogadtak el. Ezek a reformok megszüntették a fennmaradó jogi kapcsolatokat az Egyesült Királysággal, és egy jogok alkotmányba illesztésével létrehozták a Jogok és Szabadságok Chartáját. Az 1990-es és 1992-es kísérletek az alkotmány módosítására Quebec beleegyezésének megszerzése érdekében meghiúsultak a konszenzus hiánya miatt. 1990-ben bekövetkezett az Oka-krízis, amely egy széles körben nyilvánosságot kapott konfliktus volt a mohák első nemzet és a quebeci kormány között, és hosszú távon megváltoztatta az őslakosokkal szembeni általános bánásmódot. 1995-ben újabb függetlenségi népszavazást tartottak, amelyet ismét vereség követett, bár ezúttal sokkal kisebb arányban (49,4% szavazott a szuverenitásra, 50,6% pedig a Kanada részeként való megmaradásra). Azóta a szuverenitási mozgalom visszaesett (de nem tűnt el teljesen), bár sok quebeci még mindig úgy érzi, hogy tartományukat különállóként kellene elismerni Kanadán belül.

A tartomány lakóiról

A quebeciek (Québécois) 82%-ának anyanyelve a francia, míg a lakosság 10%-ának az angol. A fennmaradó 8%-ot az úgynevezett „allofónok” alkotják, akik mintegy 30 nyelvet beszélnek, például olaszt, spanyolt, arabul, kínait és görögöt fontossági sorrendben. Az őslakos inuitok főként a tartomány északi részein élnek. Mindazonáltal Quebecben nagyon könnyen lehet boldogulni csak angolul is, különösen Montrealban, Gatineau-ban és kisebb mértékben Quebec Cityben. A lakosság több mint 40%-a kétnyelvű. A nagyvárosokban, például Montréalban, ez az arány eléri a 64%-ot, és a lakosság 16%-a beszél harmadik nyelvet is. Mint bármely országban, itt is jó módja a barátságkötésnek, ha a helyi nyelven kezdi a beszélgetést. A quebeciek nagyra értékelik az erőfeszítéseket, hogy valaki franciául próbál beszélni.

A lakosság többsége a Szent Lőrinc-folyó környékén, a tartomány déli részén él. A népesség nagyrészt urbanizált; a quebeciek közel 50%-a Montreal nagyvárosi területén él.

Nyelv

Kanada hivatalosan kétnyelvű szövetségi szinten, ami azt jelenti, hogy az összes szövetségi kormányzati hivatalos dokumentum, tábla és turisztikai információ francia és angol nyelven érhető el. A kiskereskedelmi üzletekben, éttermekben és turisztikai látványosságoknál dolgozó személyzet gyakran beszél angolul, különösen Montrealban. A kisebb létesítmények, főleg Montreálon kívül, nem biztos, hogy angol nyelvű szolgáltatást nyújtanak, de igyekeznek a lehető legjobban segíteni az utazóknak. A tartomány lakóinak körülbelül 8%-a beszéli az angolt anyanyelvként, és további 31% úgy véli, hogy elboldogul az angol nyelvvel. Minden szövetségi kormányhivatal köteles szolgáltatásokat nyújtani franciául és angolul is.

Quebec hivatalos nyelve azonban a francia. A tartományi kormányzati táblák (autópálya-táblák, kormányzati épületek, kórházak stb.) általában csak franciául vannak kihelyezve. A tartományi és önkormányzati hivatalokban a szolgáltatások gyakran csak franciául érhetők el, bár angol nyelven is rendelkezésre állnak azokon a területeken, ahol jelentős angol anyanyelvű lakosság él. A turisztikai információk elérhetők angolul és más nyelveken is. A kereskedelmi táblák és hirdetőtáblák angol és más nyelveken való megjelenítése jogszabályok által korlátozott (kivéve az angol nyelvű médiumokat és kulturális helyszíneket, mint például színházak, mozik és könyvesboltok). A legtöbb üzlet nem rendelkezik angol nyelvű táblákkal, kivéve a turisztikai területeken és azokon a helyeken, ahol nagy angol nyelvű közösség él, és a kiszolgáló személyzet törvény által kötelezett arra, hogy franciául üdvözölje a vásárlókat. A nyelv politikailag nagyon érzékeny téma, különösen Montrealban. Ha nem érti egy üzlet vagy étterem tábláit, a legtöbb eladó megértő lesz, és segít eligazodni. A legtöbb étterem a turisztikai területeken kérésre angol nyelvű menüt is biztosít. Általában érdemes mindig franciául kezdeni a beszélgetést, és megkérdezni, hogy a másik fél beszél-e angolul. Feltételezni, hogy valaki beszél angolul, nagyon udvariatlannak számít.

Quebec lakosságának 82%-a franciául beszél, de az angol nyelv is gyakran használt, különösen a tartomány nagyvárosaiban, például Montrealban, ahol az angol nyelvűek aránya 17%. A sértődés elkerülése érdekében ne feltételezze, hogy mindenki beszél angolul, különösen vidéki területeken, ahol sokan nem.

Más francia nyelvű országokból érkezők számára a quebeci beszélt francia nyelv nehezen érthető lehet, bár ezek a különbségek nem leküzdhetetlenek. Különféle könyvek jelentek meg a quebeci kifejezésekről, és érdemes lehet ezekbe belelapozni, ha hosszabb időt tervez Quebecben tölteni. Mivel Quebec évszázadok óta elszigetelten maradt Franciaországtól, és nem befolyásolta az ország 19. századi nyelvi szabványosítása, a quebeci francia nyelv egy sajátos változatot alakított ki, amely hasonlít a 17. századi Franciaország atlanti partvidékén beszélt nyelvre, egyfajta időbuborék. Az európai változatot – amit itt „nemzetközi franciának” (français international) neveznek – jól értik, és bizonyos mértékig használják is, például a sugárzott médiában és a nemzetközi üzleti közösségben. Ennek ellenére az európai turisták eltévedhetnek, amíg meg nem szokják a helyi akcentusokat és idiómákat.

Néhány fő különbség van a quebeci és az európai francia között. Az egyik az, hogy Quebecben viszonylag gyakori, hogy mindenkit tegeznek (a vous helyett a tu névmást használják), függetlenül az életkortól vagy státusztól (bár a munkahelyen és az osztályteremben vannak kivételek). Franciaországban ezt udvariatlannak tartanák. A quebeci franciában a -tu kérdő partikula is használatos igen-nem kérdések feltevésére, például On y va-tu? ("Menjünk?"). Végül, számos szókincs különbözik, különösen nagyon informális környezetben (például un char az autóra, nem pedig une voiture), és néhány gyakori kifejezés (például C'est beau szó szerint „Szép”, de itt azt jelenti, hogy "OK" vagy "rendben"). Összességében a legjelentősebb különbség a quebeci és az európai francia között a kiejtésben van. Ezek a különbségek összehasonlíthatók a brit és az amerikai angol közötti különbségekkel.

Valószínűleg a legmeghökkentőbb különbség a quebeci francia nyelvben, hogy az emberek gyakran „sacre”-t, azaz szentségelést használnak trágár kifejezések helyett. Olyan kifejezések, mint a baptême (keresztelő) vagy a viarge (a vierge, azaz szűz szóból), szlenges és tabunak számítanak ebben az egykor buzgó katolikus kultúrában. Az "Hostie de tabarnac!" (szó szerint: „az ostya a tabernákulum!”) vagy egyszerűen csak "tabarnak!" az egyik legobszcénebb kifejezés, és az udvariasabb változatok, mint a "tabarnouche" vagy "tabarouette", a „darn” vagy a „fudge” szavak megfelelői.

Bár a sacre viccesnek tűnhet, biztos lehet benne, hogy a quebeciek, különösen az idősebb generáció, komolyan veszik. Ne szentségeljen, ha nem gondolja komolyan! Azonban fiatalabb quebeciek szívesen tanítanak majd néhány sacrage kifejezést, ha megkérdezi őket.

Az angol nyelvű quebeciek általában kétnyelvűek, és leginkább Montreal környékén élnek, ahol a lakosság 25%-a beszél otthon angolul. Azon kívül, hogy néhány helyi francia kifejezést átvesznek (például dépanneur a sarki bolt vagy vegyesbolt helyett), angol nyelvük alig különbözik a standard kanadai angoltól, beleértve az alkalmi „eh” kifejezést a mondat végén; az akcentust erősen befolyásolja az etnikai hovatartozás, különböző ír, olasz, zsidó és görög hanglejtések hallhatók Montreal különböző negyedeiben. Az angol és francia nyelvűek közötti beszélgetések gyakran tudat alatt átcsúsznak az angolról franciára, és fordítva, kölcsönös tisztelet jeleként. Ez zavaró lehet, ha nem beszél mindkét nyelvet, de egy zavart tekintet általában visszaváltásra készteti a beszélgetést egy mindenki által érthető nyelvre.

Bár az angol anyanyelvűek általában franciául üdvözlik az idegeneket, túlzottan erőszakosnak és mesterkéltnek tekintik, ha egy angol anyanyelvű továbbra is franciául folytatja a beszélgetést más angol anyanyelvűekkel (bár két frankofon könnyed

További beszámolók

Québec 2024 – Egy utazó szemével
A tartomány nagyjából 8,7 millió lakosának közel 78%-a francia anyanyelvű, és több mint 94%-uk beszéli a nyelvet. Elsőre azt gondoltam, hogy francia nyelvtudás nélkül hasonló nehézségekbe ütközöm majd, mint korábban Párizsban, de ez egyáltalán nem így történt. Sőt, néha úgy tűnt, hogy Montréal vagy Québec City utcáin legalább annyi angol szót hallok, mint franciát. Bárkivel szóba elegyedtünk, mindenki beszélt angolul, és szívesen válaszolt is. Egy metrón például egy hölgy már azelőtt odajött hozzánk angolul érdeklődni, hogy segíthet-e valamiben, amikor még csak tíz másodperce nézegettük, melyik kijáratot válasszuk.

Jártunk olyan városrészekben is, ahol a többgenerációs kanadaiak élnek. Ellátogattunk például Montréal nyugati részére, ahol sok angol anyanyelvű québeci él takaros házakban, illetve a Lachine-csatorna déli részéhez, ahol rengetegen sportolnak – bringáznak, futnak vagy eveznek. A jólét nem csak a kertvárosokban volt szembetűnő: a több sávos autóutak mentén végeláthatatlan bevásárlóközpontok sorakoznak, a belvárosban pedig a modern felhőkarcolók utalnak arra, hogy Kanada továbbra is a világ leggazdagabb országai közé tartozik.

A magyar utazó számára kevésbé jó hír, hogy az árak nemcsak hogy nyugat-európai szintűek, de sok esetben meg is haladják azokat. Egy gombóc fagyi mostanra 4-5 kanadai dollár (kb. 1200-1500 forint), egy gyorséttermi menü 14 dollárnál (kb. 4200 forint) kezdődik, míg egy normál éttermi főétel könnyen lehet 25-30 dollár (kb. 7500-9000 forint). Az alkohol még mindig drága: egy korsó sör vagy egy pohár bor 9-12 dollárba (kb. 2700-3600 forint) kerül. A szálláshelyek árai sem barátságosak: Québec City belvárosában 120 dollár (kb. 36 000 forint) alatt nehéz hotelszobát vagy apartmant találni éjszakánként.

Ráadásul a vásárlás sem mindig olyan egyszerű, mint gondolnánk. Szinte mindenhol nettó árakat tüntetnek fel, amihez a pénztárnál még hozzájön a tartományi és szövetségi adó – Québecben ez az egyik legmagasabb Kanadában. A borok és tömény szeszes italok beszerzése sem egyszerű, mivel azokat csak az állami SAQ üzletekben lehet megvásárolni, jellemzően a világpiaci áraknál jóval drágábban.

A modern építészet sosem tartozott a kedvenceim közé, ezért egy kicsit csalódott voltam, amikor először szálltunk le Montréal Bonaventure metrómegállójánál, és követni kezdtük egy helyi útikalauz túrajavaslatát. Bár akadt néhány régi, szép épület és templom, ezek szinte elvesztek a toronyházak árnyékában. Később, a régi városrészt elérve már összefüggőbbnek tűntek az eredeti formájukban megőrzött épületek, de Montréal óvárosa még így sem mérhető össze egy klasszikus európai várossal.

Más a helyzet Québec Cityvel, amelyet Samuel de Champlain alapított 1608-ban, így Észak-Amerika egyik legrégebbi városa. Az óváros, amelyet városfal vesz körül, már valóban Európát idézi: macskaköves utcák, virágos, színes házak, hangulatos terek, a város ikonikus Château Frontenac szállodája és a Citadella mind hozzájárulnak az autentikus hangulathoz. Az óváros könnyen bejárható akár egy-két nap alatt, és valóban lenyűgöző élményt nyújt.

Ha valaki az időutazás élményére vágyik, érdemes ellátogatni Upper Canada Village-be, amely Montréalból másfél órányi autóútra található, már Ontario tartomány területén. Itt egy 19. századi falucska elevenedik meg, ahol korhű ruhába öltözött emberek mutatják be a régi mesterségeket. Bár az alkalmazottak nap mint nap ugyanazokat a történeteket mesélik el a látogatóknak, mégis meglepően lelkesnek tűntek – legalábbis nekem így tűnt.

Út közben többször elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg olyan jó hely-e Québec, és benne Montréal. A bevándorlók nagy száma arra utal, hogy igen, hiszen sokan választják új otthonuknak. Ugyanakkor a baráti beszélgetésekből kiderült, hogy nem minden működik tökéletesen. A feketemunka továbbra is létezik, a politikusokat korrupciós ügyek kísérik, és a helyiek szerint a maffia még mindig jelentős részesedést harap ki az útépítési projektekből. Hallottunk olyan állami pénzből vásárolt kutatási berendezésekről, amelyeket azóta sem használtak, és a magas adók mellett a szolgáltatók közötti verseny is elég korlátozott.

Québec így is egy izgalmas és sokszínű hely, ahol a francia kultúra és a modern észak-amerikai életstílus keveredik. Az biztos, hogy az itteni élmények mások, mint Európában, és az ember folyamatosan talál valami érdekeset – akár a történelmi városrészekben, akár a modern városok nyüzsgő forgatagában.