.
Nakuru kisváros boltsora - b.s. fotója
Kenya éghajlata annyira változatos, amennyire maga az ország is, hiszen az Egyenlítő áthalad a területén, mégis nem az a tipikus forró, párás trópusi klíma jellemzi, amire sokan számítanának. A tengerszint feletti magasság itt az igazi játékmester, amely teljesen átformálja azt, amit az ember az egyenlítői országokról gondol. A part mentén, Mombasa és a tengerparti területeken valóban meleg és párás az idő egész évben, 24-32 Celsius fok között ingadoznak a hőmérsékletek, és a páratartalom is magas.
Nairobi és a központi fennsík azonban teljesen más történet, hiszen a 1600-1800 méteres tengerszint feletti magasság miatt az éghajlat kellemes és mérsékelt. Itt ritkán megy 25 fok fölé a hőmérséklet nappal, éjszakánként pedig akár 10 fok alá is süllyedhet, különösen a száraz évszakban. A Mount Kenya környékén, 3000 méter felett pedig már valódi hegyi klíma uralkodik, ahol akár fagy is előfordulhat.
Kenya két fő évszakra osztható: a száraz és az esős időszakra, bár ezek nem olyan egyértelműek, mint máshol. A hosszú esős évszak március és május között zajlik, amikor a nagy monszunesők érkeznek az Indiai-óceánról, míg a rövid esős szezon októbertől decemberig tart. Az esős évszakok között azonban jelentős regionális különbségek vannak, a Nyugat-Kenyában például több csapadék hull, mint az északi vagy keleti területeken.
A száraz évszakok, különösen a június-szeptemberi időszak, ideálisak az utazáshoz, mivel ilyenkor tiszta az ég, kevés a csapadék, és a hőmérséklet is kellemes. Az északi területek, mint Turkana környéke, szinte sivatagi klímával rendelkeznek, ahol egész évben száraz és forró az idő, míg a Victoria-tó térségében szubtropikus éghajlat uralkodik. A mikroklimatikus viszonyok annyira változatosak, hogy néhány kilométer megtétele után teljesen más időjárási viszonyokba kerülhetsz, ami különösen izgalmassá teszi az ország felfedezését.
Kenya történelme messze visszanyúlik a történelem előtti időkbe, amikor az emberiség bölcsője volt ez a régió, és az első emberősök lábnyomai itt őrződtek meg a földben. A Rift-völgy területén végzett ásatások során olyan leletekre bukkantak, amelyek szerint már hárommillió évvel ezelőtt is éltek itt emberszerű lények, így Kenya joggal tarthatja magát az emberiség egyik szülőhelyének. Az évezredek során különböző bantú és nilotikus népek vándoroltak be a területre, akik pásztorkodással és földműveléssel foglalkoztak, és megalapozták Kenya mai etnikai sokszínűségét.
A 7. századtól kezdve arab kereskedők érkeztek a part mellé, akik elefántcsonttal, arannyal és rabszolgákkal kereskedtek, miközben az iszlám vallást is magukkal hozták. Ezek az arab befolyások különösen a swahili kultúra kialakulásában játszottak fontos szerepet, amely a helyi afrikai és arab elemek egyedülálló keveréke lett. Mombasa, Malindi és Lamu városok ekkoriban virágzó kereskedelmi központokká váltak, amelyek összekötötték Kelet-Afrikát az arab világgal és az Indiai-óceán térségével.
A 15. század végén Vasco da Gama portugál felfedező megérkezése új fejezetet nyitott Kenya történetében, amikor a portugálok megpróbálták ellenőrzésük alá vonni a part menti kereskedelmet. Körülbelül kétszáz évig tartó portugál uralom következett, amelyet erőszakos hódítások és a helyi uralkodók elleni harcok jellemeztek. A 17. században azonban az ománi arabok kiűzték a portugálokat, és helyreállították az arab befolyást a tengerparton.
A 19. század eleje a felfedezések korszaka volt Kenya számára, amikor európai utazók, mint például Ludwig Krapf és Johannes Rebmann, elkezdték feltérképezni a belső területeket. Ők fedezték fel a Mount Kenya-t és a Kilimandzsárót is, amely akkoriban szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyenlítői területen hótakaró legyen. A brit gyarmati érdeklődés fokozatosan nőtt, különösen az 1880-as évektől, amikor a "scramble for Africa" során a nagyhatalmak elkezdték felosztani maguk között a kontinenst.
Az 1895-ben alapított Brit Kelet-Afrika Protektorátus megalakulásával Kenya hivatalosan is brit fennhatóság alá került, és ezzel kezdetét vette a gyarmati korszak, amely gyökeresen megváltoztatta az ország társadalmi és gazdasági szerkezetét. A britek építették ki a legendás Uganda Railway-t, amelyet "lunatics' line"-nak is neveztek, mivel Mombasa és Kampala között vezetett keresztül a vad területeken. Ez a vasútvonal nemcsak gazdasági, hanem társadalmi változásokat is hozott, mivel ezreket indiai munkásokat hoztak ide a munkálatokhoz, akik közül sokan letelepedtek Kenyában.
Kenya történelme messze visszanyúlik a történelem előtti időkbe, amikor az emberiség bölcsője volt ez a régió, és az első emberősök lábnyomai itt őrződtek meg a földben. A Rift-völgy területén végzett ásatások során olyan leletekre bukkantak, amelyek szerint már hárommillió évvel ezelőtt is éltek itt emberszerű lények, így Kenya joggal tarthatja magát az emberiség egyik szülőhelyének. Az évezredek során különböző bantú és nilotikus népek vándoroltak be a területre, akik pásztorkodással és földműveléssel foglalkoztak, és megalapozták Kenya mai etnikai sokszínűségét.
A 7. századtól kezdve arab kereskedők érkeztek a part mellé, akik elefántcsonttal, arannyal és rabszolgákkal kereskedtek, miközben az iszlám vallást is magukkal hozták. Ezek az arab befolyások különösen a swahili kultúra kialakulásában játszottak fontos szerepet, amely a helyi afrikai és arab elemek egyedülálló keveréke lett. Mombasa, Malindi és Lamu városok ekkoriban virágzó kereskedelmi központokká váltak, amelyek összekötötték Kelet-Afrikát az arab világgal és az Indiai-óceán térségével.
A 15. század végén Vasco da Gama portugál felfedező megérkezése új fejezetet nyitott Kenya történetében, amikor a portugálok megpróbálták ellenőrzésük alá vonni a part menti kereskedelmet. Körülbelül kétszáz évig tartó portugál uralom következett, amelyet erőszakos hódítások és a helyi uralkodók elleni harcok jellemeztek. A 17. században azonban az ománi arabok kiűzték a portugálokat, és helyreállították az arab befolyást a tengerparton.
A 19. század eleje a felfedezések korszaka volt Kenya számára, amikor európai utazók, mint például Ludwig Krapf és Johannes Rebmann, elkezdték feltérképezni a belső területeket. Ők fedezték fel a Mount Kenya-t és a Kilimandzsárót is, amely akkoriban szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyenlítői területen hótakaró legyen. A brit gyarmati érdeklődés fokozatosan nőtt, különösen az 1880-as évektől, amikor a "scramble for Africa" során a nagyhatalmak elkezdték felosztani maguk között a kontinenst.
Az 1895-ben alapított Brit Kelet-Afrika Protektorátus megalakulásával Kenya hivatalosan is brit fennhatóság alá került, és ezzel kezdetét vette a gyarmati korszak, amely gyökeresen megváltoztatta az ország társadalmi és gazdasági szerkezetét. A britek építették ki a legendás Uganda Railway-t, amelyet "lunatics' line"-nak is neveztek, mivel Mombasa és Kampala között vezetett keresztül a vad területeken. Ez a vasútvonal nemcsak gazdasági, hanem társadalmi változásokat is hozott, mivel ezreket indiai munkásokat hoztak ide a munkálatokhoz, akik közül sokan letelepedtek Kenyában.
A 20. század elején a white settlers, azaz fehér telepesek nagy számban érkeztek a termékeny Highlands területére, ahol kávé- és teaültetvényeket hoztak létre, miközben a helyi népesség földjeit elvették. Ez vezetett számos konfliktushoz és feszültséghez, amelyek később a függetlenségi mozgalmak alapjává váltak. Az 1950-es években kipattant a Mau Mau felkelés, amely főleg a kikuyu nép körében szerveződött, és véres harcokat vívott a brit gyarmati hatalom ellen a földkérdés és a politikai jogok miatt.
Jomo Kenyatta, aki később Kenya első elnöke lett, kulcsszerepet játszott a függetlenségi mozgalomban, bár őt is bebörtönözték a Mau Mau felkelés idején. 1963 december 12-én Kenya elnyerte függetlengségét, és Kenyatta lett az ország első miniszterelnöke, majd elnöke. A függetlenség utáni évtizedek kihívásokkal teliek voltak, mivel az országnak meg kellett birkóznia a gazdasági fejlődés, a tribal különbségek és a politikai stabilitás kérdéseivel.
Kenyatta 1978-ban bekövetkezett halála után Daniel arap Moi vette át a hatalmat, aki majd 24 évig irányította az országot, és akinek uralma alatt Kenya egypártrendszerű állammmá vált. Az 1990-es években azonban növekvő nemzetközi és belső nyomás hatására Moi kénytelen volt engedni a demokratizálási követeléseknek. 2002-ben végre békés hatalomváltás történt, amikor Mwai Kibaki győzött a választásokon, véget vetve Moi hosszú uralmának.
A 2007-es elnökválasztás után azonban kitörtek az etnikai alapú összecsapások, amelyek több mint ezer ember halálát okozták és százezreket kényszerítettek menekülésre. Ez a válság rámutatott Kenya társadalmának mély megosztottságára és a politika etnikai alapú természetére. Uhuru Kenyatta, Jomo Kenyatta fia, 2013-ban lett elnök, majd 2017-ben újraválasztották, és William Ruto alelnök mellett próbálta stabilizálni az országot.
2022-ben történelmi jelentőségű választások zajlottak, amikor William Ruto győzött Raila Odinga ellenében, és ez volt az első alkalom, hogy a hatalomváltás teljesen békésen ment végbe anélkül, hogy komolyabb etnikai feszültségek robbannának ki. Ma Kenya Kelet-Afrika egyik legfejlettebb gazdaságával rendelkezik, regionális központnak számít, és fontos szerepet játszik a kontinens politikai és gazdasági életében, miközben továbbra is küzd a korrupció, a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek problémáival.
Kenyában a havi minimálbér 16,000 forintnak megfelelő helyi pénz.
Kenya afrikai viszonylatban stabil országnak számít, mind politikailag, mind gazdaságilag. Persze rengeteg problémával küszködnek, és a korrupció elképesztő méretű és jelentőségű. A kenyai társadalom képe könnyen összefoglalható: van kevés rohadt gazdag és rengeteg szegény, míg középosztály alig van.
Alig ötven méterre tőlünk egy átmeneti, de soha igazán fel nem számolható nyomortanya húzódik meg. Egy elszegényedett földtulajdonos félbehagyott, több szobás kőháza lett a hajléktalanok menedéke, miután elűzték őket az út menti bádogviskókból. Gondosan berendezkedtek, mintha csak a hűtő dobozából varázsolna otthont egy kisgyerek: színes, mintás lepedők lógnak az ablaknyílásokban, előtte söprögetnek, cementpor száll a levegőben, az udvar egyik sarkában kifeszített kötélre feszesen tapadnak a tarka rongyok, kendők, iskolai egyenruhák. Mellette egy mesebeli, deszkából tákolt tyúkól áll, a földön pedig több tucat sárga marmonkanna sorakozik. A vizet az állami csőrepedéseknél keletkező pocsolyákból merik, ehhez egy szűk méter mély gödröt ástak a kanyarban.
Befogadtak egy sovány, keverék kutyát is, akit gondosan ellátnak, és aki rendületlenül őrzi a földkupac tetejét. A csirkék mellett gyöngytyúkokat is nevelnek. Egy mindenre kapható legényt is felkértek, hogy csúzlival szedje le az égen köröző kányákat, mert azok még a fiatal jércéket is elragadják. A fiú türkizkék, mackófüles sapkában, nagy lendülettel vetette bele magát ebbe a furcsa munkába – én pedig próbáltam nem mutatni, mit gondolok erről, nehogy a köréjük sereglett szurkolók megérezzék, mennyire abszurdnak és egyben szomorúan mulatságosnak találom ezt az egész jelenetet.
Kenya egyik legjelentősebb exportterméke a kávé. Érdekes módon maguk a kenyaiak nincsenek oda a kávéfogyasztásért, inkább teát isznak és/vagy sört. A kávétermesztés után a turizmus Kenya fő bevételi forrása.
Kenyában működik egy bizottság, amelynek feladata, hogy morális szempontból értékelje bizonyos kiadványokat, például filmeket. Lényegében egyfajta cenzúrahivatal és erkölcsrendőrség, bár messze nem olyan szigorúan, mint például Szaúd-Arábiában.
A bizottság több tagja is felháborodott, amikor a közelmúltban egy kenyai vadasparkban készült kép kezdett terjedni az interneten, amelyen két hím oroszlán közösül. Ezekial Mutua, a bizottság ügyvezetője kijelentette, hogy ez a kép annak a bizonyítéka, hogy „a démoni erők, amelyek az embereket megfertőzték, már az állatokra is átterjedtek”.
Mutua szerint az oroszlánok viselkedését valószínűleg az befolyásolta, hogy a vadasparkban láttak egy vagy több meleg párt. Bár a bizottság hivatalosan csak az emberek életére van hatással, az ügyvezető mégis azt javasolta, hogy a képen szereplő oroszlánokat „valamilyen tanácsadásra” kellene küldeni, mert szerinte ez a viselkedés semmiképp sem számít normálisnak.
Jól lehet a Kenyában élő etnikumok között mentalitásban vannak különbségek, tán közös vonásnak lehet nevezni az életvidámságot, a mának élést, a lazaságot, az idő tényezőjének hanyagolását. Európai szemmel a kenyaiakban sok infantilizmus van, gondolkodásmódjuk elég egyszerű. Gyorsan képesek tanulni, s a megtanultakat képesek még gyorsabban el is felejteni. A kenyai gyerekek viszont az iskolában nagyon szorgalmasak, sokukban nagy a tanulási vágy, pedig többnyire nem jók az életkörülményeik. A kenyaiak nagyon barátságosak, vendégszeretőek, és családközpontúak. Az asszonyok jellemzően többet és hosszabban dolgoznak, mint a férfiak. Lényegében mindent ők csinálnak. A férfiak a szabadidejük beosztásával foglalkoznak, tisztelet a sok kivételnek. Nagyon büszkék Obama amerikai elnök kenyai származására (a papa).
Állítólag a kenyai fiatalok szeretnek büszkélkedni azzal, hogy nem egy, hanem több pasijuk vagy csajuk van. Kenyában a kaja nagyon egyszerű, de a helyiek oda vannak nemzeti ételükért, aminek az a neve, hogy ugali. Ez egy kukoricakása jellegű étek, ami jellemzően nem szokott ízleni az európaiaknak. A kenyaiak édesszájúak, imádják a csokit, és minden mennyiségben készek inni a cukros löttyöket. A Kenyában élő etnikumok számon tartják nagyon is a közöttük lévő különbségeket. A kikuyukról azt tartják, hogy jó üzletemberek (pénzéhesek is) és a kikuyu nők nagyon tűzről pattantak, kemény személyiségek. A kikuyu asszonyok ha kiábrándulnak a férjükből, akkor fogják a gyerekeket és a fontosabb cuccokat, oszt elhagyják a férjüket, akár örökre.
A maszájok megbízhatóak, az ő területeiken a turista biztonságban érezheti magát. A maszáj nők imádják a bolondos, feltűnő fülbevalókat és egyéb ékszereket, de a maszáj férfiak is szeretnek így-vagy úgy feltűnősködni kinézetben. Az óceánparton élő népek állítólag a leglazábbak, és nagyon barátságosak is. A vidékieknek nagyon rossz a véleményük a fővárosról és úgy tartják, hogy Nairobi tele van tolvajokkal, csibészekkel, és az emberek nem törődnek egymással. Valamennyi kenyai helyi etnikum közös nevezőre jut abban, hogy a szomáliaiakban nem lehet megbízni. A kenyaiak általánosító véleménye a fehérekről, hogy mind gazdagok és jól neveltek. Persze ők csak abból indulnak ki, hogy kiket látnak az országukban.
Csinos - s.d. fotója
A kenyai nők mind egytől egyig gyönyörűek, függetlenül attól, melyik törzshöz tartoznak. A környezettől és az alkalomtól függően néha hagyományos ruhákban látni őket, máskor farmerben vagy más, nyugati stílusú viseletben – de 20 fok körüli hőmérsékletben szinte mindig kesztyűt viselnek. Nagyon kedvesek, nyitottak és mosolygósak, és melegszívű vendégszeretettel fogadnak bárkit.
Kívülről talán visszafogottnak és csendesnek tűnnek, de valójában ők irányítják a háttérből a férfiakat. Mindenről megvan a véleményük – amit nem mindig mondanak ki, de ha kell, határozottan kiállnak az igazukért. A kenyai nők rendkívül erősek, okosak, bátrak és kitartóak, ugyanakkor családcentrikusak, mélyen vallásosak és gondoskodó természetűek.
A maszájok vendégszeretete messze földön híres. Úgy tartják, ha egy távoli maszáj idegen betér egy másik maszáj faluba, akkor annak a férfinak lesz a vendége, akinek a kunyhóját kiválasztja. Az idegen napokig maradhat a házban, és a vendéglátó gyakran még a feleségeit is felajánlja neki, hogy ne unatkozzon a faluban töltött idő alatt. Ha pedig egy gyermek születik ebből a vendégeskedésből, akkor az a falu közösségéhez tartozik.
A maszáj kultúra e szokása ugyan meglepő lehet a kívülállóknak, de náluk a vendégfogadás a becsület és a közösségi összetartás része. A faluban mindenkit szívesen látnak, és fontos számukra, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A vendégek a kunyhókban gyakran egy kis ünnepléssel, énekkel és tánccal is találkoznak, ami különleges élménnyé teszi a látogatást. És a maszáj vendégszeretetet mindig kíséri a hagyományos tejből és vérből készült ital, amit a közösség egyfajta üdvözlő gesztusként kínál.
t.k. fotója
Egy kenyai ember majomhoz való hasonlítása az egyik legsúlyosabb sértés, amit csak elkövethetsz. Hasonlóan durva megsértés, ha valakinek a szellemi képességeit vonod kétségbe – például ha beszélgetés közben a homlokodra csapsz, az nyílt sértésnek számít. De az is agressziónak hat, ha ujjal bököd meg a kenyait, miközben beszélgetsz vele.
A kenyaiak nagyon érzékenyek ezekre a finom kulturális jelekre, és az ilyen gesztusokat tiszteletlenségként vagy provokációként értelmezik. Sokkal jobb, ha inkább nyugodtan és udvariasan szólsz hozzájuk, és kerülöd az olyan gesztusokat, amik Európában vagy máshol talán ártalmatlannak számítanak. A kenyaiak fontosnak tartják a személyes tér tiszteletben tartását, és a túlzott testi érintkezés könnyen félreérthető. Ezért ha barátságos, de diszkrét módon közelítesz, ők is hasonlóan nyitottan és tiszteletteljesen viszonozzák a gesztusaidat.
J. M. fotója Mombasában
Falusi életkép - K. M. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.