ÚTIKRITIKA.HU / Kína

Kína kontinensnyi méretű ország, amelynek különböző térségei között nagyon jelentős fejlettségi, éghajlati és természeti különbségek vannak. Az ország keleti és déli, tengerparti területei átlagosan fejlettebbek, a nyugati és az északi körzetek kevésbé fejlettek. Az utak, a szálláshelyek fejlettsége és a kommunikációs lehetőségek ennek megfelelően meghatározzák az utazási és tartózkodási lehetőségeket.
A nagyvárosokon kívül általában nagyon nehéz idegen nyelvű tájékoztatást kapni, szóban és írásban egyaránt. A terület fejlettségi szintje meghatározza a higiéniai körülményeket is, amelyek a beszerezhető élelmiszerekkel együtt általában szokatlanok lehetnek az európai utazók számára.
A bankrendszer folyamatos fejlődése ellenére a banki szolgáltatások igénybe vétele az ország egyes részein nehézségekbe ütközhet.
A belföldi turizmus folyamatosan fejlődik, azonban az ország egyes körzeteibe (pl. Tibet, Xinjiang/Ujgurisztán, Szecsuan tartomány tibetiek által lakott részei) a hatóságok a külföldiek beutazását időnként korlátozzák.
A turizmus, üzleti, családlátogatási célú tartózkodáson túlmenő utazási tervek (pl. hegymászás, régészet, filmkészítés, vallási közösségekhez történő csatlakozás) megvalósítása engedélyezést, bejelentést igényel. Ezekről célszerű előzetesen tájékozódni.

Az UNESCO világörökségének kulturális és természeti részei Kínában:

Kínai Nagy Fal (kulturális)
Taishan-hegy (kulturális/természeti)
A Ming- és Csing-dinasztia császári palotája Pekingben (kulturális)
A Mogao-barlangok (kulturális)
Az első kínai császár, Csin Shi Huang Ti síremléke az agyaghadsereggel (kulturális)
A "Pekingi előember" lelőhelye Csoukoutienben (kulturális)
A Huangshan-hegy (kulturális/természeti)
Jiuzhaigou-völgy Történelmi és Nemzeti Park (természeti)
Huanglong Történelmi és Nemzeti Park (természeti)
Wulingyuan Történelmi és Nemzeti Park (természeti)
Chengde, a nyári rezidencia és a hozzá tartozó templomok (kulturális)
A Konfucius-templom, a Konfucius-temető és a Kong család rezidenciája Kufuban (kulturális)
A Wudang-hegység történelmi műemlékegyüttese (kulturális)
A Potala-palota történelmi együttese Lhászában (Potala-Palota, Jokhang Templom és Norbulingka Palota) (kulturális)
Lushan Nemzeti Park (kulturális)
Az Emei-hegy környezete a „Leshani Óriás Buddha" szobor környezetével (kulturális/természeti)
Li Jiang óvárosa (kulturális)
Ping Jao óvárosa (kulturális)
Suzhou klasszikus kertjei (kulturális)
A Nyári rezidencia és a "Császári Kertek" Pekingben (kulturális)
A Pekingi "Mennyei Béke" temploma: a császári áldozati oltár (kulturális)
Dazu barlang sziklametszetek (kulturális)
A Fuji-hegy (kulturális/természeti)
Dél-Anhui ókori települései – Xidi és Hongcun (kulturális)
A Ming- és a Csing-dinasztia császári síremlékei (kulturális)
A Longmen-barlangok (kulturális)
A Csincseng-hegy és a Dujiang Jüan vízellátó rendszer (kulturális)
A Jungang-barlangok (kulturális)
A „Három párhuzamos folyó” a Yunnan Természetvédelmi Területen (Jangce, Mekong, Salween) (természeti)
Az Ókori Koguryo Királyság fővárosai és királyi síremlékei (kulturális)
Makaó történelmi városmagja (kulturális)
Sichuan - az óriáspandák védett területe, Wolong, Singuniang és Jiajin hegység (természeti)
Yin Xu régészeti ásatásai (kulturális)
Diaolou erődített falvai (kulturális)
Dél-Kínai Karszt (természeti)
A Fujian Tulou erődített lakóépületei (kulturális)
Sanqingshan-hegy Nemzeti Park (természeti)
Wutai buddhista szent hegy (kulturális)
China Danxia (természeti)
Dengfeng történelmi műemlékei az "Ég és Föld Központjában" (kulturális)
Hangzhou Nyugati-tó kultúrtáj (kulturális)

A nagyvárosok közt a szupergyors és ultramodern golyóvonattal (bullet train) közlekedtünk, ami egy külön élmény volt, mivel korábban még nem utaztunk ilyen vonatokkal. Kína ráadásul jelenleg a világ legnagyobb nagy sebességű vasúthálózatával rendelkezik, melynek segítségével összesen 4.500 km-t tettünk meg az országon belül.
Kínával kapcsolatban sok országspecifikus tudnivaló van, így az odautazás több felkészülést igényel, mint egy átlagos célpont. Ilyen például a helyi appok vagy a megfelelő VPN letöltése, továbbá érdemes előre megvenni pl. vonatjegyeket vagy egyes népszerű helyekre a belépőket, mert ezek hamar elfogyhatnak a belföldi turizmus intenzitása és az ottani embertömeg miatt. Kína tehát nem egy spontán úti cél, de ha már ott vagyunk az országban, akkor meglepően gördülékenyen lehet közlekedni és tájékozódni, hiszen minden nagyon flottul zajlik ebben a hihetetlenül modern, fejlett országban. A helyiek nagyon kedvesek és segítőkészek annak ellenére is, hogy egyáltalán nem beszélnek angolul. Egy jó fordítógéppel vagy applikációval prímán el lehet boldogulni. Ha egy kicsit is érdekel ez a kultúra, akkor én csak biztatni tudlak titeket, hogy álmodjatok nagyobbat, és fedezzétek fel magatoknak ezt a csodálatos országot.

A Nagy Fal

A kínai Nagy Fal

Nem állíthatom, hogy egyszerűen csak sétáltam a Nagy Falon – sokkal inkább úgy éreztem, hogy meg kellett megküzdenem vele. Kezdetben egy széles, kövezett gyalogút vezetett a tövében, amelyről időnként le lehetett térni, de ahogy távolodtunk a bejárattól, úgy ritkult a tömeg is, míg végül már alig találkoztunk valakivel.

Az út mentén néhol árusokba botlottunk, néhol kis éttermek vagy egészen furcsa attrakciók – például bobpálya és valami hullámvasút-szerű szerkezet – törtek meg a táj nyugalmát. Ahogy haladtunk előre, a fal egyre meredekebb, a lépcsők egyre egyenetlenebbek lettek, és a végén már csak a legelszántabbak kapaszkodtak tovább. Eljött az a pillanat, amikor 5-10 percen át senkivel sem találkoztam, és ez a csendes magány olyan különleges érzést adott, amit ritkán élhet át az ember egy népszerű turistahelyen.

A szakasz végén egy bástyához értem, amelynek ajtaja sajnos be volt falazva – innen kezdve a fal restaurálatlan, és hivatalosan nem látogatható. Éppen erre a részre vágytam a leginkább: az érintetlen, vad formájában kanyargó falra, amely még hosszan követi a hegygerinc vonalát. A pillanat csalódással és dühvel keveredett – pár halk káromkodás után nem maradt más választásom, mint visszafordulni, és keresni egy kevésbé meredek szakaszt, ahol ismét csatlakozhatok az útvonalhoz.

A második napon a Kínai Nagy-fal felé vettük az irányt. El akartuk kerülni a legnépszerűbb, turistákkal zsúfolt szakaszokat, ezért a Badaling helyett a Mutianyu részt választottuk, amely autóval körülbelül másfél órányira fekszik Pekingtől. A táj már útközben is szemet gyönyörködtető volt, de a falhoz érve valósággal elvarázsolt minket a dús zöld növényzet, amely minden irányból körbeöleli a kőből épült kígyózó erődítményt. Nem véletlen, hogy ezt tartják az egyik legszebb és legfotogénebb szakasznak.

A bejáratnál kis bódék sorakoztak, ahol különféle szuveníreket árultak – itt is, mint mindenütt Kínában, elvárás az alkudozás, különben az ember biztosan ráfizet. A falhoz egy meglehetősen hosszú és kissé rozoga libegővel jutottunk fel – nosztalgikus érzés volt, mintha csak a budapesti János-hegy környékén lettünk volna, csak itt éppen a Nagy-fal tűnt fel alattunk, nem a Normafa.

Fent lenyűgöző látvány fogadott. A turisták száma jóval kevesebb volt, mint máshol, így zavartalanul lehetett élvezni a csendet, a friss levegőt és a páratlan kilátást. Mindkét irányba lehetett sétálni a falon, és minden lépésnél újabb és újabb perspektívából tárult elénk a táj. Érdemes egy kardigánt vagy vékony dzsekit vinni, mert itt jelentősen hűvösebb az idő, mint lent, Peking utcáin.

Lefelé két lehetőség közül választhattunk: vagy visszacsorogtunk a libegővel, vagy – a bátrabbakhoz hasonlóan – vállalkoztunk egy nyári bobozásra, amely izgalmas, lendületes és gyerekes örömet adó módja volt a leereszkedésnek. Egy biztos: ez a kirándulás felejthetetlen élményt jelentett – nemcsak a történelem közelsége, hanem a táj szépsége és az egész út különlegessége miatt is.

Korán, már reggel fél nyolckor elindultunk, így nagyjából kilenc óra körül megérkeztünk a Kínai Nagy Fal egyik látványos szakaszához, a Juyong-hágóhoz. Ez a rész gyönyörűen felújított, és ahogy a hegyek között kanyarogva több irányba szétágazik a fal, az ember szinte nem tud betelni a látvánnyal. A mászás azonban egyáltalán nem sétagalopp – a lépcsőfokokat szándékosan különböző magasságúra építették, hogy az ellenség dolgát megnehezítsék. A kaptató rendesen próbára teszi az embert. Szerencsénk volt, hogy korán érkeztünk, mert már ekkor is sokan voltak, de a nagy csoportok csak akkor kezdtek felszivárogni, amikor mi már épp lefelé tartottunk.

A Juyong-hágó különösen jó választás azoknak is, akik nem szeretnének vagy nem tudnak komolyabb szintkülönbségeket megtenni. A lentebb húzódó falszakaszon is lehet sétálni egyet, ráadásul egy skanzenszerű kiállítás is várja a látogatókat, amely érzékletesen mutatja be a Fal építésének történetét. A fal tulajdonképpen őrtornyok láncolata – ezeknél érdemes megpihenni, mielőtt tovább indulnánk fölfelé. Ahogy haladunk egyre magasabbra, ritkul a levegő, de minden lépéssel szebb és tágasabb panoráma tárul elénk.

Felejthetetlen érzés a kaptatókon felfelé haladva elképzelni, milyen lehetett egykor az itt szolgáló katonák élete. Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy ez is csak egy túlreklámozott nevezetesség, de a Nagy Fal teljesen lenyűgözött – nemcsak a méreteivel, hanem az egész környezettel, amelyben megbújik. A kínaiak számára a Fal megmászása szinte szimbolikus jelentőségű: szokás, hogy mindenki legalább egyszer az életében – legyen hároméves vagy nyolcvanöt – elzarándokol ide, még ha csak segítséggel is.

A szűk lépcsők és a turisták tömege miatt persze türelemre van szükség, sokszor kerülgetni kell a többieket, és a felfelé jutás nem megy gyorsan. Két óra szabadidőt kaptunk, hogy feljussunk, körülnézzünk, fotózzunk és – természetesen – szuvenírt is vásároljunk. Érdekesség, hogy Nagy Falas hűtőmágnest máshol nem is láttunk, csak itt. Az egyik legötletesebb emlék pedig egy személyre szóló oklevél, amely tanúsítja, hogy megmásztuk a Nagy Falat – névvel és dátummal ellátva, 160 jüanért (ez 2025-ben körülbelül 8000 forint).

X'ian

X'ian (helyes kiejtése: síán) város lélekszáma: kb. 8 és fél millió.

Jilin

Jilin (kiejtése: csilin) város lakossága: 4,1 millió.

Hunan

Jön!

Guangdong (Kanton)

Guangdong, vagy Guangzhou (kínai kiejtése kb ez: kuáktón) kb. 14 milliós megaváros.

,, Visszafelé megálltunk Kantonban egy 30 órás stopoverre. Vízum vagy előzetes ügyintézés nem kell, de alaposan olvassátok el a szabályokat:

Mi 80 perc alatt kaptuk meg a belépési engedélyt (ingyenes). Szerencsés esetében (nincs sor) fél óra alatt is meglehet.
Mindenhol rengeteg kamera / karszalagos őr / rendőr. Egy kínai után már nem kell elolvasnod az 1984-et.
Kantonban 16 millióan laknak, a környékkel (tartománnyal) együtt 110 millióan
Kantonban van egy kis sziget régi házakkal (Shamian, szép), egy nagyon csili-vili Canton Tower (szép), egy szintén nagyon csili-vili felhőkarcolós negyed (Huacheng Avenue környéke, szép).
A hotelek, a repülőtér, a bevásárlóközpontok nagyon modernek. Az emberek nagy többsége nem jó állapotú házban lakik
A vásárlásokhoz jobb a készpénz.
Turista kevés van. A legtöbb étteremben van angol nyelvű étlap. Angolul kevesen és csak kicsit beszélnek, de valahogy mégis könnyen lehet boldogulni. Az emberek, ha már megszólítottad őket, segítőkészek. A metró kétnyelvű.
Az első metró 1997-ben nyílt meg. Most 14 vonal van 257 állomással, 476 km-rel, évi 2,8 milliárd utas (bld)

Hangzou

Hangzou (kiínai kiejtése kb: háncsó) kb. 9 milliós nagyváros.

Belföldi repülés Hangzhouba – hajókázás a Nyugati-tavon, a Hat Harmónia Pagoda meglátogatása
A nap hajnali 3:15-kor indul – nem kevés elszántság kellett az ébresztő után felkászálódni, de hamarosan már a xiani repülőtér felé tartottunk. Egy belföldi járattal, mintegy másfél órás repüléssel értük el Hangzhout. Az Eastern China légitársaság gépe kényelmes volt: kellemes ülőhelyek, elfogadható széktávolság, és még egy meleg reggelit is felszolgáltak – minden adott volt egy nyugodt belső járathoz.

A megérkezés pillanatában máris érezhető volt a különbség: Xian hűvösebb levegője után itt forró, fülledt páratartalom csapott arcon minket. Mivel a korai kelés és a hőség mindenkit megviselt, a napra inkább könnyedebb programokat terveztünk. A repülőtéren helyi idegenvezetőnk, a rendkívül kedves Leaf fogadott bennünket. (Jó tanács: érdemes váltóruhát tenni a kézipoggyászba, és még a gépen átöltözni – a forróság gyorsan utolér.)

Utunk elsőként a város szívében fekvő Nyugati-tóhoz vezetett. Egy kellemes hajózás keretében ismerkedtünk a tóval és környezetével: kis szigetek, pagodák, parkosított partvidék, hosszan kanyargó sétányok és aranyos hidacskák fogadtak. A tó két oldalán emelkedő pagodák közül az egyik karcsú és kecses, amelyet a helyiek tréfásan csak „sexy lady”-nek neveznek, míg robusztusabb párját „old man”-ként emlegetik.

Ebéd után a nap utolsó programjaként a Hat Harmónia Pagodát látogattuk meg. Ez a nyolcszögletű buddhista épület a hat erényről kapta nevét, és a Yuelun-hegy lábánál emelkedik. Aki vállalkozott rá, 10 jüanos belépő fejében felmászhatott a legfelső szintre, ahonnan elképesztő kilátás nyílt Hangzhou városára és a Qiantang folyóra.

Tipp 2025-re: este érdemes taxival visszatérni a tópart Hyatt Hotel előtti szakaszára. Innen nem messze esténként kétszer is megrendeznek egy látványos, zenés-fényes vízjátékot – kb. 15 perces, de minden pillanata varázslatos.

Szállás – Best Western Hangzhou Meiyuan Hotel (4 csillag)
A szálloda tiszta és rendezett, a szobák viszont pótággyal együtt kissé szűkösek. A franciaágy kényelmes, a pótágy egy fotelágy, de rendes matraccal – meglepően jól lehetett rajta aludni. Az egyetlen negatívum az ágynemű enyhén dohos, cigarettás szaga volt – valószínűleg a hotel nemrég lett teljesen nemdohányzó. A fürdő tiszta, rengeteg kis bekészítéssel, és naponta érkezik egy-egy üveg ásványvíz a szobába. A reggeli változatos: kontinentális és helyi finomságok egyaránt megtalálhatók. A közelben, kb. 100 méterre van egy kis bolt is. A tópart, illetve a belváros taxival nagyjából 15 perc alatt elérhető – viszont taxit fogni nem mindig egyszerű.

Hangzhou – Lingyin templomegyüttes, Meijawu falu (teatermesztés), Nyugati-tó esti show

Az előző napi korai ébredést ellensúlyozva ma később indultunk útnak. Elsőként a Lingyin templomegyütteshez látogattunk, amely Kína egyik legjelentősebb buddhista kolostora. A története egészen a 4. századig nyúlik vissza, alapítója egy indiai szerzetes volt. A kolostort az évszázadok során többször elpusztították, majd újjáépítették – a kulturális forradalom idejét azonban csodával határos módon túlélte.

A sziklafalba vájt közel 300 buddhista szobor és felirat mentén haladva, egy csobogó patak kíséretében értük el a kolostor területét. A mai napig élnek itt szerzetesek, a hely szentnek számít a buddhisták számára. Felfelé haladva egymást követik a díszes épületek, mindegyikben hatalmas szobrok és misztikus alakok. Bambuszligetek, imádkozóhelyek és eldugott kis pagodák teszik teljessé a képet – valóban egyfajta földi paradicsomba csöppen az ember.

Innen buszra szállva elindultunk Meijawu falucskába, ahol a híres kínai zöldtea termesztésével ismerkedtünk. Már útközben is zöldellő domboldalak és teaföldek szegélyezték utunkat. A helyszínen bemutatót tartottak: mikor szüretelik a teacserjéket, hogyan dolgozzák fel a leveleket, és milyen minőségű tea készül a különböző időpontokban szedett levelekből. A program része volt egy zöldtea-kóstoló is, amelynek íze messze felülmúlta az otthon ismert változatokat.

A bemutató után kaptunk egy kis szabadidőt is: fel lehetett sétálni az ültetvény tetejére, ahonnan elképesztő panoráma tárult elénk – minden irányban zöld dombok, teacserjék, és kíváncsian figyelő helyiek, akik talán azt találgatták, mit keresünk ott ilyen áhítattal.

Délután viszonylag korán visszaértünk a szállodába, így volt időnk felkészülni az esti csúcspontnak ígérkező programra.

Nyugati-tó esti show – a G20 öröksége

Hangzhou 2016-ban adott otthont a G20 csúcstalálkozónak. E jeles eseményre készült el a Nyugati-tó látványshow-ja, amely olyan népszerűségre tett szert, hogy azóta is minden este műsoron van. A helyszín önmagában lenyűgöző: a tó felett átívelő híd, a pavilon, a környező pagodás épületek, a buja növényzet mesébe illő díszletet teremt. A színpadok a víz felszínén vagy éppen az alá süllyesztve kaptak helyet, némelyik előadás közben mozog is.

A produkciót több száz szereplő, lenyűgöző fény- és hangtechnika, és egy drámai zenei világ teszi felejthetetlenné. Az ember csak ámul és bámul – nehéz szavakba önteni, és még egy profi videó sem tudja visszaadni azt az élményt, amit a helyszínen érez az ember. Ezt a show-t vétek lenne kihagyni.

Hangzhou – általános benyomás

Hangzhou 2025-re is egy rendkívül dinamikusan fejlődő város, mintegy 10 millió lakossal. Itt van a világ egyik legnagyobb e-kereskedelmi vállalatának, az Alibabának a központja. A város hangulata meglepően európai, rengeteg zöldterület, tisztaság és jól karbantartott nevezetesség jellemzi. A Nyugati-tó környéke különösen vonzó a helyiek és a turisták körében egyaránt. A belváros nyüzsgő, tele van helyi ízeket kínáló étkezdékkel, franchise üzletekkel, és hatalmas plázákkal. Élhető, kulturált, barátságos város, amely méltán szerepel sok utazó bakancslistáján.

Szecsuán

Kínai kiejtése: szicsuán.

Tibet

Tibetbe eljutni még ma is bonyolult és költséges vállalkozás. Bár a Lhászába vezető vasút már évekkel ezelőtt elkészült, sőt, a vonal azóta is bővül – a hírek szerint hamarosan Katmanduig is elér –, a belépéshez szükséges engedélyek és a szigorú szabályozás sokakat visszatartanak. Az egyik legnagyobb korlát, hogy kizárólag szervezett út keretében lehet az országba lépni. Az utazási irodák pedig nem szégyenlősek: az árakat gyakran túlárazzák, így aki Tibetre vágyik, mélyen a zsebébe kell nyúljon. Bejutni csak repülővel vagy vonattal lehet, és engedélyek nélkül ez eleve esélytelen.
Ha azonban sikerül átlendülni a bürokratikus akadályokon, az ember olyan élményekben részesül, amilyeneket kevés hely tartogat. Már Lhásza is lenyűgöző, de érdemes befizetni egy körutazásra, és legalább az Everest alaptáboráig eljutni. A távolságok és az útviszonyok miatt sok időt kell autóban tölteni, és a gyakori rendőri ellenőrzések sem gyorsítják az utazást. A hegyek látványa azonban kárpótol mindenért – ha van rá lehetőség, egy kirándulást mindenképpen érdemes betervezni, különösen az Everest környékén.

A közlekedés túlnyomó része szervezetten zajlik, szabad mozgásra főként a városokon belül van lehetőség. A forgalmi kultúra kaotikus, a bérlés vagy az önálló vezetés így nem ajánlott. A kulturális látnivalók főként kolostorokban és templomokban merülnek ki, de ezekből Lhásza környékén bőven találunk. A vallás mindenütt jelen van, de a lakosság meglepően nyitott és befogadó. A szerzetesek közül sokan meglehetősen jólétben élnek, ami elsőre visszatetsző lehet, de nem érdemes ezen fennakadni – minden vallásban akadnak ilyen ellentmondások.

A tibetiek többsége fantasztikus, vendégszerető ember. Aki angolul beszél, azzal szinte azonnal mély beszélgetés alakul ki – ezek az élmények talán a legemlékezetesebbek. Bár kevesen beszélnek idegen nyelveken, a kulturális kíváncsiság és a nyitottság sok mindent áthidal. Kínai betelepültekből rengeteg van, de velük általában nem érdemes kapcsolatot keresni – nem igazán barátságosak, és nem is ez az ő történelmük.

A szállások változó színvonalúak. Bár hivatalosan már sok hely nemdohányzóként működik, a textíliákon még érződik a múlt. Érdemes néhány nappal a szervezett túra kezdete előtt megérkezni, és egyénileg is bebarangolni Lhászát. A belvárosban és a főbb látnivalók közelében könnyebb jó áron szállást találni, de még a négycsillagos hotelekben is érhetnek kellemetlen meglepetések – nekem például egyszer patkány szaladt át a szobámon. A vidéki területeken kevesebb a választék, de egy kis rugalmassággal ott is találni elfogadható lehetőségeket.

Érdemes reggel alaposan megreggelizni, mert napközben nem mindig akad normális étkezési lehetőség. A turistáknak szánt éttermek drágák és gyakran csalódást okoznak. A tibeti konyha eleve visszafogott, ízvilága kevésbé intenzív, és sajnos még ezt is képesek sokszor alulmúlni. A street food kockázatos lehet, de gyakran ez a legjobb választás. Nem mindenhol érvényes a „menj oda, ahol a legtöbben esznek” szabály – néha pont az ellenkezője működik. Egy-egy kisebb, helyi vendégekkel teli hely gyakran sokkal megbízhatóbb. Alkohol fogyasztását magashegységi környezetben nem ajánlom.

Az árak gyakran meglepően magasak, főleg ha nem alkuszunk. Mivel a bőrszínünk azonnal elárul, a turistákra szabott árakkal kell számolni. Budapesti vagy annál magasabb árszintet várjunk – így nem fog meglepetés érni. Az eldugottabb helyeken, például az Everest térségében, minden még drágább, ezért ott érdemes előre bevásárolni.

Összességében úgy érzem, hogy jókor láttam Tibetet. Egy évtizeden belül valószínűleg gyökeresen megváltozik majd az ország – és nem jó irányba. A helyi kultúrát módszeresen szorítják háttérbe, és félő, hogy az autentikus Tibet egyszerűen eltűnik.

Shenzen

Kínai kiejtése: senzsen.

Shenzhen – vagy ahogy nálunk is egyre többen emlegetik: Sencsen – alig néhány évtizeddel ezelőtt még poros kis halászfalu volt. Ma közel tízmilliós metropolisz, amely még Kína mércéjével mérve is tekintélyes méretű. Az utcákon lépten-nyomon luxusautók sorakoznak: BMW, Audi, Lexus – itt ezek azt jelzik, hogy a tulajdonosnak bejött az üzlet, főként az elektronikai iparban. Shenzhen mára a világ egyik legnagyobb központja lett, ha mobiltelefon-kiegészítőkről, töltőkről, memóriakártyákról vagy épp okoseszközökről van szó. Az elektronikai piac szíve itt dobog, és ez nemcsak statisztikákban, de az utcaképben is érezhető.
A pörgés szinte felfoghatatlan. Kollégáink például hiába próbáltak taxit fogni – az üzletemberek már messziről kiszúrták a kocsit, és gyorsabban be is pattantak. Itt egy 30-40 perces várakozás nem számít ritkaságnak. Mindenki siet, mindenki üzletel. A város nem alszik – a napot nem is lopni, hanem keresni sincs idő, bár a napot magát gyakran látni sem lehet. A szmog szinte rátelepszik az utcákra. Ennek egyik oka, hogy a korábbi hongkongi erőműveket ide telepítették át, hogy kielégítsék a város hatalmas energiaigényét. És velük együtt érkezett a környezetszennyezés is.

A kilencvenes évek nagy pénzei itt is az ingatlanpiacról jöttek – a telekspekuláció sokakból csinált gyors milliomost. Ma már ez a korszak lezárult, de a város továbbra is vonzza a befektetőket. Hongkong felől érkezve az első benyomás: hatalmas bevásárlóközpontok mindenfelé. A belváros szélén még inkább az olcsó gagyi dominál, de ahogy haladunk befelé, a silány termékek helyét átveszi a luxus, és ezzel együtt az emelkedő árak is. Shenzhenben gyakorlatilag bármit megkapni, amit csak kívánunk – feltéve, hogy a pénztárcánk is partner ebben. A helyi nők szívesen mutogatják vadonatúj, természetesen eredeti Gucci táskáikat, amiket gond nélkül letesznek a fűbe, hogy aztán belekezdjenek egy kis reggeli tai chibe – akár az autópálya mellett is.

A városképet a csillogás és a magasság határozza meg. Tizenöt olyan felhőkarcoló magasodik a város fölé, amelyek mind 200 méternél magasabbak. Közülük is kiemelkedik a KK100 torony – más néven Kingkey Finance Center –, amely 441,8 méteres magasságával és száz emeletével nemcsak a város, de az egész régió egyik leglátványosabb üzleti központja. A felsőbb szinteken elegáns, ötcsillagos szálloda működik, alatta pedig prémium irodák sorakoznak.

Az utcaszinten a gasztronómia éppoly változatos, mint a város maga: a hagyományos kínai étkezdék mellett ott sorakoznak a nemzetközi láncok is – McDonald’s, KFC, és a többi. Mi inkább a helyi konyhát választottuk, és nem is csalódtunk: Shenzhen gasztronómiája az egyik legjobb az országban. A nyüzsgés, a folyamatos mozgás európai szemmel szinte felfoghatatlan. Az autók állapota árulkodó: ritkaság az, ami két évnél idősebb. Itt egy üzletember nem mutatkozik leharcolt kocsival – az nem illik a siker képéhez, és hát, végső soron a kínai tervgazdaság sem nézi jó szemmel a hanyag megjelenést.

Shenzhen ma a globális kapitalizmus egyik legélesebb, legszembetűnőbb szimbóluma – egy olyan város, amelyet Kína a semmiből emelt a világ élvonalába.