ÚTIKRITIKA.HU / Moldova

A világon csupán három olyan ország van, amelynek nemzeti lobogója a két oldalán nem azonos motívumú. Paraguay és Szaud Arábia mellett Moldova zászlója ilyen.

Az ország területe nagyrészt síkságokból és dombokból áll, amelyeket a Dnyeszter és a Prut folyók szelnek át.

Az éghajlata szárazföldi, a nyarak melegek és a téli hónapok hidegek. A legmelegebb hónap július, amikor a nappali hőmérséklet általában 25-30 Celsius fok körül alakul. A leghidegebb hónap általában január, amikor a nappali hőmérséklet általában -5 és 0 Celsius fok között van. A csapadék jellemzően egyenletesebben oszlik el az év folyamán, de a legnagyobb mennyiség általában a nyári hónapokban esik.

Moldova területe többnyire mezőgazdasági célra hasznosul, és fontos ágazata a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az országban jelentős az erdő- és vadgazdálkodás is. A folyók és tavak kiváló halászati lehetőséget biztosítanak.

Történelem

Moldova 1944-ben lett szovjet köztársaság. Sztálinék 1949-ben hozzávetőleg 250 ezer moldávot deportáltak Kazahsztánba és különböző szibériai területekre. Így ,,szovjetizálták Moldovát etnikailag is. Rosszabbul jártak, mint a magyarok. Nekik az orosz a hivatalos nyelvvé vált, a magyaroknak csak az iskolában kellett küszködnie a kötelező idegennyelvként oktatott orosszal.

Moldova vagy Moldva? Nem véletlen, hogy sokan összekeverik a két nevet – tisztázzuk, mi micsoda. Moldva ma Románia keleti része, egykor önálló fejedelemség volt, amely a Kárpátoktól keletre, Erdéllyel szomszédosan terül el. Testvérállama Havasalföld volt, amely a Kárpátokon túl, délre helyezkedik el. Moldva számunkra különösen azért fontos, mert itt élnek a csángó magyarok, egy ősi, sajátos nyelvjárást beszélő közösség.
A mai Moldovát – másik nevén Besszarábiát – a Prut folyó választja el Moldvától. Ez a terület egykor az Etelköz néven ismert síkság része volt, ahonnan egyes történészek szerint a magyarok elindultak a Kárpát-medence felé. A vándorlás okát más, erősebb sztyeppei törzsek támadásaihoz kötik. Moldva és a mai Moldávia történelmileg gyakran ugyanahhoz a hatalmi térséghez tartoztak – például Nagy István (románul Ștefan cel Mare) idején, aki a 15. század második felében Moldva fejedelme volt, és akit ma a román ortodox egyház szentként tisztel.

E régió történetére jellemző a folyamatos hatalmi átrendeződés: a középkorban magyar, lengyel és szláv befolyás keveredett, majd a török uralom árnyéka vetült rá. Később az orosz és az oszmán birodalom között ingadozott, időnként az erdélyi fejedelmek szövetségét keresve. A helyi román fejedelmek hol egyik, hol másik nagyhatalomnak fizettek adót, cserébe védelmet remélve.

Az 1700-as évek orosz–török háborúi nyomán a mai Moldávia, azaz Besszarábia, végül orosz fennhatóság alá került. Moldva viszont fejedelemség maradt egészen 1859-ig, amikor Cuza ezredes egyesítette Havasalfölddel, és megalapította az első román nemzetállamot. Ennek a Romániának lett később része Erdély is, 1918-ban – politikai zűrzavar és magyarországi forradalmi események következményeként.

1918 és 1940 között Moldova teljes területe Romániához tartozott. A második világháború kitörése előtt a Szovjetunió – a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján – elfoglalta Besszarábiát, és súlyos tisztogatásokba kezdett: tízezreket deportáltak vagy gyilkoltak meg. Moldova ekkor lett ismét orosz érdekszféra.

A szovjet korszak végére a lakosság kétharmada „moldovának” vallotta magát, bár a népcsoport meghatározása a mai napig vita tárgya. A maradék lakosság ukrán, orosz, román, gagauz, bolgár vagy lengyel származású. 2025-ben a hivatalos nyelv a román, de a hétköznapi kommunikáció továbbra is gyakran oroszul zajlik, különösen a városokban. Feliratok, hirdetmények főként román nyelvűek.

Moldova lakosságának közel egyharmada Chișinău (Kisinyov) agglomerációjában él, egyharmad a vidéki térségekben, míg a harmadik harmad tartósan külföldön dolgozik – főként Oroszországban és az EU egyes országaiban.

A Szovjetunió felbomlásával 1991-ben Moldova független köztársaság lett. A függetlenséget azonban hamar polgárháború követte. Ennek lezárása 1992-re tehető, ám az egyik következménye máig fennáll: a Dnyeszter bal partján kialakult a Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznisztria), amely kb. félmilliós lakosságával önálló államként működik, saját pénzzel és intézményekkel, noha jogilag Moldova része. Csak Oroszország és néhány más, szintén nemzetközileg el nem ismert állam ismeri el.

Moldova másik autonóm térsége a Gagauzia, amely mintegy 150 ezer lakost számlál, 1800 km²-en. A gagauzok ortodox keresztény hitű török nyelvű népcsoport, amely sajátos identitással rendelkezik – magukat az úzok, besenyők és kunok leszármazottainak tartják. Fővárosuk Komrat (Comrat), ahol ma is áll Lenin szobra, és működik az autonóm régió egyeteme is. Egy szoborparkban korábbi szovjet vezetők alakjai őrzik a múlt emlékét – a látogató számára ez gyakran zavarba ejtő keveréke a történelemnek, politikai hagyománynak és identitáskeresésnek.

Kisinyov - Emlékeztető, hogy itt jelentős zsidó élet és hitélet múlt volt (1940-ben 70 ezer zsidó élt itt) - Ata fotója

Manapság

A kb. 400 eurós egy főre jutó bruttó nemzeti termékével Moldova statisztikailag nézve Európa legszegényebb országa. A bérekből, a nyugdíjból egyszerűen nem lehet megélni. Az ország gazdaságának összeomlását részben az akadályozza meg, hogy kb. egymillió moldovai dolgozik Nyugat-Európában és az ő hazautalásaikból él Moldova is, és rengeteg család is.

Parlament - v.g. fotója

Szolgálom a Hazát - v.g. fotója

lakótelep - N.L. fotója

A helyiekről

,, A moldávok általában nagyon barátságos, és segítőkész emberek, de idegennyelvtudással nem állnak valami jól. Az oroszt mindenki beszéli, így aki még tanult oroszul, és emlékszik is rá, az elboldogulhat. Angolul a fiatalabb generációt érdemes megszólítani. (2014)" forrás

N.L. fotója

N.L. fotója

Kisinyov - központi piac - kofa (szőlő kb.270 forintnak megfelelő heliy pénzért) - Ata fotója

Kisinyev- Sakkozók a téren - Ata fotója

A nők széles körben tiszteletnek örvendenek a moldáv társadalomban, talán jobban, mint bármely más európai országban. Moldovában sok női polgármester van, és több nő tölt be magas pozíciókat a kormányban, beleértve az elnöki tisztséget is 2020 óta.

Ahogy az egykori Szovjetunió területén általában, Moldovában is hagyományosan lovagiasan bánnak a nőkkel. A nők ne lepődjenek meg vagy ijedjenek meg, ha moldáv férfi barátaik kezdeményezik a számla kifizetését egy étteremben, minden ajtót kinyitnak előttük, és/vagy segítenek nekik tárgyak cipelésében. A férfiaknak meg kell érteniük, hogy a moldáv nők elvárják ezeket a finom gesztusokat.

A vidéki területeken társadalmi tabu a nők dohányzása és iszákoskodása.

Turista etikett

Ne vegyük biztosra, hogy minden moldovai magát románnak tartja. Legyünk tapintatosak e tekintetben. A beszélgetésekből aztán rendre kiderül, hogy a beszélgető partnerünk milyen nemzeti azonosságot vall, érez. Ez független attól, hogy a moldáv nyelvet lényegében minden moldovai románnak tekinti és mondja.
Vidéken, főleg falvakban rossz szemmel nézik, ha a turista lány/nő nyilvános helyen, utcán cigizik. Az ilyen nőt ott és ők "könnyűvérűnek" vélik.
Moldovában az emberek többnyire udvariasak az idősekkel, és átadják a helyet pl. a tömegközlekedési eszközökön. Kövessük a példájukat, amúgy persze bárhol máshol is.
Ortodox templomokba lépve a nőknek fedniük kell a vállaikat és kendővel kell takarniuk a hajukat. A férfiaknak illik levenni bármely fejfedőjüket.

A turisták valószínűleg magukra vonják a helyiek tekintetét. Ne ijedjen meg vagy lepődjön meg; ez nem ellenségességet, hanem inkább kíváncsiságot jelez. Előfordulhat, hogy emiatt egyesek úgy kezelik majd Önt, mint egy "sétáló pénztárcát" vagy valakit, aki "gazdag". Ha úgy érzi, hogy valaki átverni próbálja, egyszerűen ne vegyen tudomást róla, vagy mondja meg neki, hogy menjen el. Ne érezze szükségét, hogy udvarias legyen a simlisekkel.

A moldovai politikai diskurzus hajlamos polarizáló lenni. A moldovaiak három ellentétes táborra oszlanak: azok, akik szorosabb kapcsolatokat szeretnének az Európai Unióval, azok, akik szorosabb kapcsolatokat támogatnak Oroszországgal, és azok, akik azt szeretnék, hogy Moldova elkötelezze magát a semlegesség mellett.

Érdemes óvatosnak lenni a következő politikai témák megvitatásával kapcsolatban:

Románia és Moldova egyesülésének lehetősége érzékeny téma bizonyos körökben, különösen a pro-orosz moldovaiak között.
Kerülje a Dnyeszteren túli konfliktus felhozatalát; ez nagyon érzékeny beszélgetési téma lehet, és sok moldovai ellenzi Transznisztria függetlenségét.
Moldova és Oroszország kapcsolata összetett beszédtéma; míg Gagauziában és Transznisztriában egyesek kedvezően vélekednek Oroszországról, addig néhány pro-európai moldovai, különösen a jelenlegi kormány támogatói, nem néznek jó szemmel az orosz kormányra. Egyes moldávok úgy érzik, hogy Oroszország nem tett eleget annak érdekében, hogy elismerje a szovjetek szerepét az 1940-es évek közepén bekövetkezett éhínség okozásában.
Moldova Európai Unióhoz való csatlakozásának lehetősége különösen érzékeny téma a pro-orosz moldávok körében. Kerülje ennek megvitatását Gagauziában és Transznisztriában élő emberek előtt.
Az identitás kérdése különösen érzékeny téma Moldovában; a legtöbben "moldávnakk" vallják magukat, míg néhányan "románnak" (ami a pro-európai és egyesüléspárti moldovaiak körében gyakori). Ez a nyelvre is vonatkozik; bár a román a hivatalos nyelv Moldovában, néhányan "moldávnak" nevezik. A legbiztosabb módszer az, ha kipuhatoljuk, hogy a helyi beszélgető partnerünk a fenti táborok melyikéhez tartozik. .

Helyi konyha és gasztronómia

A Szovjetunió idején a Moldova szovjet köztársaság volt a nagy komcsi ország egyik fő zöldség- és gyümölcstermesztő helye. Ma is nagyon finom, friss zöldségek és gyümölcsök teremnek itt, de már egy független országban. Az ételekben bőségesen helyet kapnak a zöldségek.

Egyetlen moldovai utazás sem lehet teljes a helyi ételek és italok megkóstolása nélkül. Moldova ma is erősen mezőgazdasági jellegű ország: termékeny földjein zöldség, gyümölcs, gabona és szőlő terem bőséggel. Nem véletlenül nevezték már a szovjet korszakban is „a Szovjetunió éléskamrájának” – ez a szerep azóta sem veszett el. A gazdaság gerincét továbbra is az agrárszektor adja: friss termények, konzervek, húskészítmények és borok viszik hírét a moldovai földeknek a nemzetközi piacon.
Az itteni élelmiszerek azonban nemcsak a világ asztalaira, hanem az űrbe is eljutnak: űrhajósok számára készített ételek egy részét ma is Moldovában állítják elő – a moldovai agrárium így szó szerint túlnőtt a Föld keretein.

Az ország maga egy vegetáriánus paradicsom: mindenhol friss zöldségeket, gyümölcsöket kínálnak, és az étkezések általában gazdag előételekkel indulnak – különféle saláták, hidegtálak vezetik be a levest és a főfogást. Aki viszont húsra vágyik, az sem marad éhen: a csirke és a sertés a leggyakoribb alapanyag, de a folyókban, tavakban bőven akad hal is, amely a vendéglők kínálatát színesíti. Kedvelt és elterjedt a töltött, sült tésztafélék világa is.

A piacokon mindig találni valamilyen kifőzdét vagy bódét, ahol kedves helyi asszonyok árulják a saját kezűleg készített pirogot vagy más házi finomságot. De az elegánsabb éttermek is komoly kulináris élményt nyújtanak, gyakran a hagyományos moldáv ízek újragondolt változataival.

Az ételhez pedig bor illik: Moldova borászata méltán híres, a dombvidék lankáin évszázadok óta termesztenek szőlőt. Egy moldáv utazás során érdemes ellátogatni legalább egy pincészetbe – nemcsak az ital, de maga a borvidék is különleges hangulatú.