ÚTIKRITIKA.HU / Moldova

Cricova egy hatalmas borpincerendszer, amely kilométereken át húzódik Chișinău alatt. A látogatás során európai színvonalú, jól szervezett vezetett túrán vettünk részt: volt borkóstoló, rövid történelmi filmvetítés, valamint hordó- és pincebemutató is. Moldova borászati látványosságai közül a Mileștii Mici után a második legnagyobb borpince.
Ha esetleg nem ismerős Mileștii Mici neve: itt található a világ legnagyobb borpincéje, amely a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel. Ide sajnos eddig még nem jutottam el, de továbbra is bakancslistás célpont. Amit 2025-ben már biztosan tudni lehet:

a belépő nem olcsó,

a pincehálózat több mint 50 km hosszú,

a bejárásához autóra van szükség (saját vagy bérelt járművel, esetleg szervezett túrával).

2023: Cricovába a borászat hivatalos weboldalán, a https://cricova.md/en/ oldalon keresztül foglaltam le a túrát, lehet angol, román vagy orosz nyelvűre menni. Hétvégén és délután 4 után van egy 100 MDL felár. Többféle csomag is elérhető, az enyém a hétvégi felár miatt 700 MDL volt, de online fizetés €-ban történik, €35.56-ba került. Ha valaki a helyszíni fizetést választja, az MDL-ben lehetséges, készpénzzel vagy kártyával. Szerintem ez a túra az “arany középút” a kostoló nélküli és az ennél drágább túrák között, mindegyik borból ad egy kis ízelítőt. Fontos tudni, hogy a pincelátogatás helyszíne a Strada Chisinaului 124, nem a másik Cricova borászat helyszín, az a gyár. A legközelebbi buszmegálló az “or. Cricova, str. 31 August 1989”.

a cricovai borászat. Időben elmentem a Strada Vasile Alecsandri és a Strada Alexandru cel Bun kereszteződésénél található buszmegállóhoz, ahonnan a 2-es busz megy Cricovába. Egy megállóval túlmentem, így sétálnom kellett egy kicsit pluszban mire megérkeztem a borászathoz, de szerencsére így is időben voltam. A pincelátogatási lehetőségekről és jegyárakról lentebb, a praktikus tudnivalók résznél írok. Az angol nyelvű, kóstolást is magában foglaló csoportos látogatáson vettem részt. A pincékben nyitott minibuszokkal utaztunk. A minket vezető nő sok érdekességet elmondott a borászatról, a bor és pezsgőkészítésről, stb. Láttuk továbbá néhányat a híresebb borok közül, a pincészet kápolnáját és a híres látogatókat bemutató térképet is megnéztük. Én megkérdeztem, hogy vannak-e magyar borok itt, de ezt nem tudta megmondani. Egy vetítésen is részt vettünk, egy pohár pezsgőt is kaptunk a borászat történetét bemutató kisfilm mellé.
A pince bejárását követően jött a várva várt kóstolás (lehet csak pincetúrát tartalmazó jegyet is venni, akik csak azt választották, azoknak értelemszerűen ott ért véget a látogatás). Háromféle bort kaptunk, egy fehéret, egy rosét és egy vöröset, és még egy pezsgőt is. E mellé járt egy kis nasi: dió, sós rudak, aprósütemények. (Szerintem adhattak volna kicsit többet, mivel ezt a mennyiséget kellett 4 adag italhoz beosztani😀). Ki volt rakva egy vödör azok kedvéért, akik csak megkóstolták a borokat, akiknek nem kellett egy egész adag. De én megittam mindet, teljesen vállalható, átlagos mennyiség járt.

Ascony borászat - fogadó bizottság - bor, kenyér, só - N.E. fotója

Következett a cricovai borászat. Időben elmentem a Strada Vasile Alecsandri és a Strada Alexandru cel Bun kereszteződésénél található buszmegállóhoz, ahonnan a 2-es busz megy Cricovába. Egy megállóval túlmentem, így sétálnom kellett egy kicsit pluszban mire megérkeztem a borászathoz, de szerencsére így is időben voltam. A pincelátogatási lehetőségekről és jegyárakról lentebb, a praktikus tudnivalók résznél írok. Az angol nyelvű, kóstolást is magában foglaló csoportos látogatáson vettem részt. A pincékben nyitott minibuszokkal utaztunk. A minket vezető nő sok érdekességet elmondott a borászatról, a bor és pezsgőkészítésről, stb. Láttuk továbbá néhányat a híresebb borok közül, a pincészet kápolnáját és a híres látogatókat bemutató térképet is megnéztük. Én megkérdeztem, hogy vannak-e magyar borok itt, de ezt nem tudta megmondani. Egy vetítésen is részt vettünk, egy pohár pezsgőt is kaptunk a borászat történetét bemutató kisfilm mellé.
A pince bejárását követően jött a várva várt kóstolás (lehet csak pincetúrát tartalmazó jegyet is venni, akik csak azt választották, azoknak értelemszerűen ott ért véget a látogatás). Háromféle bort kaptunk, egy fehéret, egy rosét és egy vöröset, és még egy pezsgőt is. E mellé járt egy kis nasi: dió, sós rudak, aprósütemények. (Szerintem adhattak volna kicsit többet, mivel ezt a mennyiséget kellett 4 adag italhoz beosztani😀). Ki volt rakva egy vödör azok kedvéért, akik csak megkóstolták a borokat, akiknek nem kellett egy egész adag. De én megittam mindet, teljesen vállalható, átlagos mennyiség járt. (2023)

Tiraspol

Bender

Bender Moldova keleti részén található, a szakadár Dnyesztermenti Moldáv Köztársaság második legnagyobb városa. A területet több néven is ismerik – Transznisztria, Pridnyesztrovje, PMR –, a továbbiakban én a PMR rövidítést használom.
Bender viszonylag kevéssé ismert úti cél, bár ez nagyjából egész Moldovára igaz 🙂. Ugyanakkor a Moldovába látogatók jelentős része a PMR-be is átruccan, és Chișinăuból a főváros, Tiraspol felé tartva Bender pont útba esik. Nem véletlen tehát a kérdés: miért érdemes megállni ebben a nagyjából Szolnok méretű városban, akár csak néhány órára is?

A PMR-be a legtöbben az egykori Szovjetunió hangulata miatt látogatnak el. Gyakran hallani azt a leegyszerűsítő megfogalmazást, hogy az egész terület nem más, mint félmillió ember, akik „szovjetesdit játszanak”. A turisztikai marketing ezt az elképzelést nem ritkán rá is erősíti: sok helyen úgy próbálják bemutatni a régiót, mintha a látogató évtizedeket utazna vissza az időben, és belecsöppenne a szovjet hétköznapokba.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. Bár kétségtelenül vannak látványos, változatlan elemek – például a sarló-kalapácsos címer és zászló, vagy a parlament előtti Lenin-szobor –, a mindennapi élet már korántsem múzeumszerű.

A PMR városaiban, így Benderben is, inkább egy posztszovjet, kelet-európai vadkapitalista valóság köszön vissza. Az üzletek jól ellátottak, számos nemzetközi márka elérhető, az emberek okostelefonokat használnak, az utcákon jellemzően nyugati autók közlekednek. A határon gyakran angolul is beszélnek, Tiraszpolban pedig egyáltalán nem kihívás pizzériát vagy kávézót találni.

Összességében tehát: aki a nyolcvanas évek Szovjetunióját szeretné testközelből átélni, az legfeljebb annak halvány árnyékát találja meg a PMR-ben. Valódi időutazás helyett inkább egy különleges, ellentmondásos és éppen ezért érdekes régióval ismerkedhet meg az utazó.

v.g. fotója

Rezina

82 kilométerre fekszik a fővárostól.

Raut-völgy

Răut-kanyon Moldova egyik legszebb természeti látnivalója, Chișinăutól mintegy 30 kilométerre északra. Bár gyakran – kissé túlzóan – a Grand Canyonhoz szokás hasonlítani, egy ilyen kis országtól természetesen szerényebb léptékű völgy illik elvárni. Ez azonban mit sem von le a hely látványosságából.
A Răut Orhei környékétől kezdve végig festői völgyben kanyarog, ám a legszebb szakasz kétségkívül a Butuceni falu környéki néhány kilométeres rész. Ezt a drámai folyókanyart nevezik általában Răut-kanyonnak.

Magyarországról nézve Moldova sokak fejében sík, egyhangú országnak él – ha egyáltalán sikerül elhelyezni a térképen. Éppen ezért különösen meglepő első élmény, hogy egy olyan ország, amelynek legmagasabb pontja mindössze egy 430 méteres szőlővel borított domb, ilyen látványos és drámai tájakat rejt.

A Răut-kanyon ugyan kiemelkedik közülük, de nem az egyetlen természeti érdekesség. Az ország középső részén húzódó Codru – más néven Közép-Moldovai-„hegység”, bár a dombság kifejezés pontosabb lenne – lankás dombokkal, meredek emelkedőkkel és mély völgyekkel tagolt vidék.

A kanyon felé közeledve egészen az utolsó pillanatig nem sejlik fel semmi különös, majd egyszer csak az út menti bokrok mögött feltárul a lélegzetelállító völgy. A busz Butuceni falu határában teszi le az utasokat; itt ér véget az aszfaltút is, beljebb már csak földút vezet.

A völgyben a folyó a falu szélén éles kanyart vesz, szinte visszafordul önmaga felé. A kanyar belső ívén kezdődik a falu, a külső oldalon pedig közel 100 méter magas sziklafal tornyosul. A sziklafal tövében, egy kisebb sík területen kiváló sátorozóhely található.

Egy reggelen a faluval szemközti oldalt indultunk felfedezni egy keskeny ösvényen. Itt figyeltük meg, hogy a Răut folyón máig él a rekesztéses halászat hagyománya, amely Magyarországon már szinte teljesen eltűnt. Ez az apró részlet is jól mutatja, mennyire különleges és időtlen hangulatú vidék a Răut-kanyon környéke.

Kolostorok

Capriana kolostor - H.G. fotója

Curchi kolostor - C.A. fotója

Tipova kolostor - B.C. fotója

Rudi kolostor - p.n. fotója

További beszámolók

Curchi kolostor Moldova egyik legszebb és legjelentősebb kolostoregyüttese, ráadásul viszonylag könnyen megközelíthető. A fővárosból naponta több alkalommal indulnak marsrutkák, így a látogatás kényelmesen belefér egy félnapos kiruccanásba is.
A kolostor legimpozánsabb épülete a nagytemplom, amelyet a 19. század második felében emeltek. A templomot Szűz Máriának ajánlották fel, ám míg a moldáv templomok többsége Szűz Mária elszenderülésének (Успение Пресвятой Богородицы) állít emléket, ezt a szentélyt kivételes módon Szűz Mária születésének (Рождество Богородицы) szentelték. A hagyomány szerint ez az alapító lelki újjászületésével is összefüggésben állhat.

Az épület klasszikus orosz stílusú, ötkupolás templom, amely méretével és arányaival akár Kijevben is megállná a helyét. Moldovai viszonylatban kifejezetten monumentális alkotásnak számít, és a régió egyik legszebb egyházi épülete.

A kolostor történetének egyik legsötétebb időszaka a 20. század második felére esett. A hatóságok bezáratták az intézményt, számos felbecsülhetetlen értékű ikont, valamint több ezer kötetnyi ősnyomtatványt és kéziratot semmisítettek meg. Az épületegyüttest később raktárként használták, majd mezőgazdasági oktatási intézmény, végül pszichiátriai kórház működött falai között.

A kolostort az egyház a politikai rendszerváltást követően kapta vissza, és hosszú restaurálási munkálatok után újra felszentelték. Ma ismét régi fényében tündököl, és joggal tartják számon Moldova egyik legszebb és legfontosabb ortodox kolostoraként.

A múzeumokba, ha van, érdemes diákigazolványt vinni, kb. olyan 5-10 MDL-t lehet azzal spórolni. A három diákigazolványom közül (ISIC (nemzetközi diákigazolvány amit pl az OTP Travel utazási irodákban lehet kiváltani), magyar ELTE-s és ír UL-es (Limericki Egyetem) a tavaszi Erasmusomról) az ISIC-t mutattam meg, elfogadták a STUDENT felirat láttán. (Legközelebb letesztelem a másik kettőt is 🙂) Én fotójegyet is mindig vettem, már csak azért is, hogy a kiírásokat lefotózzam és betegyem a Google Fordítóba. (2023)