ÚTIKRITIKA.HU / Svájc






Svájc

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A svájciakról | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

Földrajz

Svájcban négy hivatalos nyelv van. A lakosság 64 százalék svájci németet beszél (sokféle dialektusban), 20,4 százalék anyanyelve a francia, 6,5 százaléknak az olasz, és egy százalék beszéli a latin gyökerű rétorománt. Svájcban a harmadik legelterjedtebb vallás: az iszlám. Svájc egyik megnevezése a Confoederatio Helvetica, és ennek rövidítése a svájci autókon is látható CH rövidítés.

,, Nem vagyok nyelvész, nem tudom, hol van ennek a határa, de a svájci német annyira „eltorzult”, annyira hatott rá az elszigeteltség, a francia nyelv és még ki tudja mi minden, hogy laikus fülelő azt gondolhatja, hogy egy teljesen különálló nyelvvel van dolga. Nekem a német elég jól megy, de itt azért elkerekedett a szemem.

Beszédben a saját nyelvjárásukat használják, írásban automatikusan elhagyják a Mundartot (nyelvjárást), azaz az irodalmi németre váltanak. Tulajdonképpen párhuzamosan használják a két nyelvet. " forrás

Időjárás és éghajlat

Svájc éghajlata akár ideálisnak is nevezhető, hiszen nincs szélsőséges meleg, hideg, páratartalom.

"Régebben azt hittem, hogy itt minden télen derékig ér a hó, és nyáron hűvös van. Persze tudom, hogy a hegyek nagyban befolyásolják az időjárást, és mivel nem 2000 m körül élek, ezért nem lehet elvárni a nyakig érő havat. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy csak várom és várom a havat, de nem esik. Illetve esik, de közel sem annyi, mint azt gondoltam volna. Ez persze a közlekedés szempontjából jó, de azért a fehér Karácsonyt itt is úgy kell "kiimádkozni". A nyarak kicsit hűvösebbek, mint az otthoniak, de azt nem is bánom. Bár az idei nyár, na az valami katasztrófa volt, szinte egész nyáron szakadt az eső, és persze általában hétvégén. Inkább hasonlított monszunra, mint nyárra. Így az idei kirándulások rendszerint elmaradtak. Na igen, az eső. Arra viszont minden évszakban fel kell készülni. Bármikor lecsaphat ránk az özönvízszerű eső, mert az a fogalom, hogy csendes eső, vagy szemerkélő eső, olyan nincs. Ha esik, akkor ömlik. Aki nem akar nagy meglepetést, annak célszerű egy esernyőt vagy esőköpenyt magával vinni." forrás


Zürich-i pöcsörgő május végén - Kriszta fotója


"Alapvetően az jellemző, hogy nyáron kicsit hűvösebb, télen kicsit enyhébb az idő, mint Magyarországon. Természetesen itt most a városi életről beszélek. Ha nem a hegyvidékeken élsz, akkor egészen kellemes a klíma, bár nekem személy szerint hiányoznak az igazán nagy kánikulák. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az utóbbi napokban volt ám itt is 30 fokos meleg. Ilyenkor svájciék már teljesen kitikkadnak, a gyerekeket nem engedik az utcára, és halálos hőségről beszélnek…külföldi svájciék pedig kibattyognak valamelyik tó partjára, mert abból van ám itt elég bőven, és élvezik a csodaszép jó időt. Az a jó, hogy itt a nyári és a téli idővel is tudsz mit kezdeni. Ahogyan írtam, sok itt a tó, ahová legtöbbször ingyen elmehetsz strandolni, illetve rengeteg, szintén díjmentes medencés strand is van. Itt Bernben, a városban is van választási lehetőség bőven. Szóval nyáron itt lehet strandolni, wakeboardozni, vitorlás szörfözni, mindenféle vízi-sportot űzni, hajókázni, gumicsónakkal Aare-túrát csinálni, vagy csak kimenni a folyópartra és sütögetni, esetleg bográcsgulyást főzni is. Aki inkább a szárazföldön marad, az tud túrázni, bringázni, hiszen ezekhez adottak a hegyvidékek, a kerékpárutak, és a jó idő is." forrás


,, A Bise egy nagyon hideg északi szél, ami rendszeresen meglátogatja Genfet. Általában 3 napig marad. Még melegben is elég kellemetlen, de télen kifejezetten emberpróbáló." forrás

Történelem

  • Svájc 1499 óta független állam, s ez az állapot csupán egyszer, 1798 és 1815 között szakadt meg francia megszállás miatt.
  • Svájc 1515 óta nem háborúzott. Nem kis teljesítmény.
  • Svájc a hagyományos semlegessége jegyében egészen 2002-ig halasztgatta az ENSZ-be való belépését.

"Akik jártak már itt, kivétel nélkül a természet szépségeit emelték ki, vagy a csokit, a sajtot, a bicskát. Többen a bankokat említették, vagy azt, hogy Svájc rendőrállam. Mindenkinek igaza van, ezek mind pontos, találó észrevételek. Érdekes módon a demokráciát kevesen említették, pedig ez is többször szóba kerül Svájccal kapcsolatban, mint irigylésre méltó elem. Különböző fórumokon sokszor hallom, hogy „Svájcnak könnyű, nem volt 500 éve háború itt.” No, igen a nagy háborúkba nem léptek be, talán azért, mert nem értek rá. Ez most viccesen hangzik, de aki elolvassa az alábbiakat, maga is meglepődik, hogy a svájciak milyen sokszor álltak harcban – magukkal. Ennek eredménye az a több száz évig tartó folyamat, amivel kialakult a demokratikus államberendezkedés. Nem volt egyszerű a konföderáció kialakulása, hisz összhangba kellett hozni a különböző érdekű, nemzetiségű, vallású kantonok életét. A svájci konföderáció első formája már a XIII. században megtalálható. Alapja három völgy, Uri, Schwyz és Unterwalden lakóinak 1291. augusztus 1-én kötött szövetségi szerződése. E három völgy lakói, a zavaros időkre való tekintettel, ünnepélyes kötelezettséget vállaltak, hogy egymás javait, érdekeit kölcsönösen megvédik és tiszteletben tartják. Amikor elolvastam az írásom forrásául szolgáló könyvet, mely Ajtay Gábor tollából született, magam is meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ilyen komoly belső harcok után alakult ki a jelenlegi helyzet. Bár nem vagyok állampolgár, így sok hiányosságom van még az ország működésével kapcsolatban, de a saját meglátásom szerint – jól vizsgázik a rendszer." forrás


Manapság

Svájc egy nagyon régi demokrácia. Az ott élők szerint ez néha már túlzásokat eredményez. Tény, hogy szinte mindenről népszavazást tartanak és nyilván imádnak szavazni.

Életszínvonal

"A munkanélküli segély több összetevő alapján számolódik. Alapja az utolsó 12 hónap átlagkeresete. Hossza és az összege függ az életkortól, a gyermekektől. De alapvetően a fizetés 70/80%-a." (Kiki, 2013)


"Egy fodrász átlagosan 3.400 frankot, egy virágárus 3.625-öt, egy taxisofőr azonban csak 3.200-at keres havonta, ami 14%-kal kevesebb, mint 10 évvel ezelőtt. Mindeközben a mozdonyvezetők jól jártak, most 37%-kal keresnek többet, mint 10 évvel ezelőtt, mégpedig egy 2010-es minimálbér-definíciónak köszönhetően, így 5.332 frankot keresnek havonta. Egy főorvos 12.824 frankot visz haza, 6,6%-kal kevesebbet, mint 10 évvel ezelőtt. Erről jut eszembe, hogy az idegenellenesség egyik oka az, hogy félnek attól, hogy a külföldről jövő munkavállalók lenyomják a béreket azáltal, hogy kevesebbért is vállalnak egy adott munkát, mint egy svájci. És itt kell ismét megjegyeznem, hogy eszébe ne jusson senkinek átszámolni a béreket forintra, mert ez teljes mértékben félrevezető, hiszen az árak is teljesen mások, ill. az, hogy a fizetésből mire mennyit költenek az emberek. Jellemzően bérlakásban laknak, ami nagy részét elviszi a fizetésnek és az egészségbiztosítás is húzós összeg." forrás


"Svájcra gondolva - azt hiszem - senkinek sem a szegénység jut az eszébe. Pedig minden 10. ember 4000 franknál kevesebbet visz haza, elsősorban a nők. Ezt az összeget nem szabad átszámolni forintra, noha otthon bárki boldog lenne ekkora fizetéssel, itt azonban jóval magasabbak a megélhetés költségei és ez az összeg nem igazán elegendő hozzá. Egy normális méretű lakás havi bérleti díja pl. 2-3 ezer frank között van, a mi 3-fős családunk egészségbiztosítása havi 680 frank. És akkor még semmire sem költöttünk, még közüzemi díjakra sem, és már majdnem elértük a 4000 frankot. A minimálbér alatt foglalkoztatottak közül legtöbben a kereskedelemben dolgoznak, őket követi a szolgáltatásban (fodrászként, kozmetikusként, takarítóként, ill. a gasztronómiában) dolgozók alulfizetett serege. És még itt is nagy a nemek közötti különbség. A férfiaknak csupán 6,1%-a, míg a nőknek 15,8%-a kap a minimálbérnél kevesebbet. Egy minimálbér alatt foglalkoztatott cipőbolti eladónő pl. 630 frankkal kevesebbet kap kézhez, mint ugyanezt a munkát végző férfi kollégája." forrás


"Svájc úgy él képzeletünkben, mint egy hihetetlenül nyugodt (és legalább annyira drága) ország, a jólét netovábbja. A bevándorlókat elfogadó szemléletnek történelmi okai vannak, de az is, hogy előbb-utóbb baj lehet. Kevesen tudják, de a csöppnyi Luxembourg mellett Svájcban van a legtöbb bevándorló, ez mostanában a híradások szerint 29-31% között mozog (az "őslakókhoz” viszonyítva). Svájcnak szüksége van a jól képzett munkavállalókra, akik hajlandók keményen dolgozni. Itt nem látni a különbséget, nincs urizálás, "én vagyok a munkáltató, ergo csak Te dolgozol"-mentalitás. Ennek történelmi oka a protestantizmusban keresendő (az ok ugyanaz, ami a múlt század elején az USA-t sikeressé tette; nagyon sok párhuzam megfigyelhető itt), illetve abban a tényben, hogy a svájciaknak sosem volt királyságuk, ergo sosem voltak kiváltságos rétegeik (legyenek egyházi vagy világi személyek).

Lássuk be, egy fél Magyarországnyi országban, amelynek 30%-a hegy, és egyes országrészeket csak 150 éve lehet megközelíteni, "cselesnek" kell lenni a sikerhez vezető úton (és egy kissé szerencsésnek, hogy elkerülték a XX. század nagy háborúit). A hegyi népek rendkívül edzettek voltak, hogy megtermeljék, amit csak lehet (a tehén és egyéb jószágok viszont jól eléltek a lankákon). Csak a kemény munka vitte előre a falvak népét, így sokan beálltak zsoldosnak külföldre. Egyes történészek szerint minden harmadik felnőtt férfi zsoldosként kereste meg a kenyerét, majd a szolgálat leteltével megnősült és letelepedett valahol Svájcban, és gazdálkodással egészítette ki a "nyugdíját". Ezek a harcosok megjárták a legkülönbözőbb földeket, találkoztak megannyi néppel útjaik során, majd hazatérve hozták a kultúrát, nekik tetsző szokásokat, és szavakat, kifejezéseket (nem ritkán asszonyokat).

Szóval Svájc lakossága eleve változatos volt az évszázadok során, eltérő helyeken zsoldoskodók meg már alig értették meg egymást... Egy szó mint száz, a svájciaknál nem új keletű az elvándorlás-bevándorlás kérdésköre: az 1970-es években a németek török-politikájától eltérően a katolikus portugálokat hívták be, akik nagycsaládokkal érkeztek (jórészt a mai napig egymás közelében élnek és dolgoznak, de ezt nem "portugál negyedként" kell elképzelni a városokban), megtanulták a nyelvjárást, és beilleszkedtek. A Portugáliában maradt családtagokat pedig támogatják. Ami a migráció kérdésében a legfontosabb: aki dolgozik, és igyekszik beilleszkedni (értsd: megtanulja a nyelvet, tud és akar bizonyítani) annak nincsen gondja Svájcban; mentalitásban a svájciak kedvesek, előzékenyek, korrektek, DE... Annak lesz családja, akinek pénze is van.

Aki csak azért jön, hogy a fejlett, rengeteg pénzből felépített és fenntartott ellátórendszeren csüngjön, az keservesen csalódik... Hollandiával (ami jó példa az összehasonlításra) ellentétben Svájc nem EU vagy szociális állam: így itt alapból annak lesz családja, aki anyagilag megengedheti magának (egy friss felmérés szerint, bár Svájcban ma a legjobb születni Európában, egy gyerek felnevelése félmillió svájci frankos költséggel jár!). Nincsen óvoda, ahogyan azt Magyarországon megszoktuk, nincs GYES, GYED, stb. A szülést követően az anyának általában két hónap fizetett szabadság jár, aztán passz (ellátórendszer hiányában az anya fizetése egy az egyben elmegy a családi napközire, ami itt is létező forma). Emiatt sok, alapbért kereső fiatal (és kevésbé fiatal) vándorol ki Svájcból, például a magas betegbiztosítási összegek miatt. De azt tudni kell, a beilleszkedni nem akaró menekültek bombája előbb-utóbb Svájcban is robbanni fog. Mivel Svájc abszolút decentralizált, nem ritkán egy nyolcszáz fős kistelepülés kap 300 afgán menekültet, mint befogadó..." forrás


Ha egy dollárt kapnék ahányszor megkérdezik tőlem, hogy svájci lévén gazdag vagyok-e,

akkor gazdaggá válnék.


"Maguk a boltok és szupermarketek nem sokkal drágábbak az itthon megszokottnál. Egy árucsoportot kivéve: a húst. Mivel a svájci állam erőteljesen védi a hazai termelőket, magas vámokkal terhelik a behozatalt. Ennek eredményeként meglehetősen furcsa szokást vettek fel a határ környékén élők. A német-ajkúak Németországba vagy Ausztriába, míg a déli részeken Franciaországba járnak át húst vásárolni, hiszen ez még benzinköltséggel együtt is megéri. Azt is hozzá kell tenni, hogy akármennyi pénze is van az igazi svájcinak, a spórolás mindennél előbbre való. Amikor pár éve az Aldi és más olcsó szupermarket-láncok bejöttek az országba, mindenki csúfos jövőt jósolt nekik. Azonban az élet ennek ellenkezőjét bizonyította: szombaton a hatalmas terepjárók és Mercik tolakodnak a parkolóhelyekért, gazdáik pedig az átlagnál egy frankkal olcsóbb csokis sütiért. Meglepő módon, hajléktalanokkal is ritkán lehet találkozni. Valamiért viszont a punkok a szokásosnál sokkal nagyobb arányban képviseltetik magukat a vasútállomás környékén, mint más, nyugat-európai városokban. A legtöbb esetben kutyával, aminek az okára sokáig nem tudtam rájönni, amíg valaki fel nem világosított, hogy a helyi önkormányzatok a háziállatok után is fizetnek szociális segélyt sok helyen, nehogy szegény blökiknek ne legyen mit enniük." forrás


"Itt szinte esélyt sem adnak neked, hogy munkanélküli maradhass. Milyen galádság… Válhatsz munkanélkülivé, két hónap után aztán meg is sajnálnak rendesen, és igen megtámogatnak. Na de nem csak anyagilag, nehogy azt hidd…Foglalkoznak veled! Tanácsokat adnak, tanfolyamra íratnak be, sőt mi több, állásinterjúkra küldenek addig-addig, míg végül beadod a derekad, és munkába állsz. Ekkor aztán ismét bekerülsz abba a csekély 97%-ba, akik rendelkeznek munkaszerződéssel, és folytathatod további dolgos hétköznapjaidat. Hogy mire számíthatsz? Nem fogom magam tapasztalt, vén rókaként beállítani. Ez az első munkahelyem itt az au-pairkedést leszámítva, és Magyarországon sem voltam soha teljes munkaidős foglalkoztatott. Azt viszont tudom, hogy a menedzsment napjai itt alapvetően nem azzal telnek, hogy kiskapukat keressenek, adót csaljanak stb. (tisztelet a kivételnek itt is, ott is), mert egész egyszerűen nincsenek rászorulva.

"Uszlenderként" (=Ausländer=külföldi) tudnod kell, hogy viszonylag behatároltak a lehetőségeid, vagy másképpen fogalmazva: igen ügyesen kell forgatnod, fordítanod, előadnod a tudásodat ahhoz, hogy a megfelelő (vagy általad annak ítélt) állást megkapd. Svájcba ne gyere azzal, hogy "angol-német perfekt vagyok vazze", mert a következő kérdés az lesz, hogy "igen kérem, na de milyen idegen nyelvet beszél?" (Kitérő: hotelünk egyik portugál takarítónője egyem meg a szívét az anyanyelvén kívül beszél spanyolul, olaszul, franciául és németül is…lehet, hogy a nyelvtana nem tökéletes, sőt talán egy szót sem tudna leírni németül, de mikor hallottad Bözsi nénit öt nemzet fiaival pletyózni a kispadon? )" forrás

Kutyaparkoló egy bevásárlóközpontnál - Kriszta fotója

Gazdaság

Csupán emlékeztetőként, íme néhány világhíres svájci cégmárka: Credit Suisse (bank), Adecco (HR), Lindt&Sprüngli (csokoládé), Mövenpick (szállodák), Nestlé (élelmiszer), Logitech (elelktornika), Novartos (gyógyszeripar), Swatch (óra), Securitas (biztonság), UBS (bank), Wintherthur (biztosítás).

Politikai élet

  • Svájcban évenként van államfő-, azaz elnökválasztás.
  • Ha hiszik, ha nem, Svájcban már volt olyan népszavazás, ahol jelentős többséggel megszavazták az adók emelését!

A svájciakról

Nem lehet egyértelműen általánosítani a svájciakról, hiszen régiókként, nyelvterületenként vannak azért fontosabb különbségek. Megpróbáljuk azért összefoglalni a jelentősebb közös vonásokat, természetesen a született svájciakra vonatkozóan. A svájciak értékelik a tisztaságot, a becsületességet, a kemény munkát és az anyagi javak birtoklását. Nagyon büszkék a környezetükre, főleg a természeti környezetükre (joggal). Erős tudatában vannak annak, hogy milyen régiek náluk a szabadság hagyományai. Nagyra tartják a józanságot, a toleranciát (csökkenőben), a takarékosságot, a pontosságot és a felelősségtudatot. Roppant büszkék a semlegességükre és azt gondolják, hogy semlegességük sokban hozzájárul a világbékéhez. A svájciak köztudottan mély gyökerű tiszteletet éreznek a megtakarítások fontossága iránt és úgy tartják, hogy a spórolás anyagi jóllétet képes teremteni nekik.

A svájciak nagyon individualisták. Családi és baráti körön kívül (de még azon belül is bizonyos mértékben) nem szeretnek mások dolgaiba beleavatkozni, főleg nem mások problémáiba belekeveredni. Van egy jellemző mondásuk: Az ember a piszkos cuccait csak otthon mossa ki. Nem arról van szó, hogy a svájciak szívtelenek, csak arról, hogy náluk hagyományai vannak az önerőre támaszkodásnak. Ellentétben a magyarokkal, ott jóval kevésbé reménykednek abban, hogy majd az állam bácsi vagy bárki más megoldja a problémáikat. Magukra utalják magukat és saját sorsukért, gyarapodásukért maguk vállalják a felelősséget. Másik mondásuk: A mennyország azoknak segít, akik magukon segítenek. Az idegenek a svájciak mentalitásának ezen dolgait gyakran interpretálják önzőségnek. Na de azért nem illik elfelejteni, hogy a svájciak hozták létre a Vöröskeresztet.

Meglepő, hogy egy ilyen magasan fejlett gazdaságú, fejlett demokráciájú országban a nők egyenjogúsága gyengén érvényesül. Ez megnyilvánul abban is, hogy a munkaerőpiacon olcsóbbra taksálják a nőket, és ugyanolyan munkáért kevesebb bért adnak nekik. Döbbenetes tény, hogy 1971-ig a nőknek még szavazati joguk sem volt Svájcban! Manapság is erősen alul reprezentáltak a politikai életben. A jellemző családi felállás: a férj a kenyérkereső, a nő a háztartásbeli. (Persze ez azért is lehet így, mert meg tudnak élni egy ember keresetéből.)

A svájciak többsége meglehetősen zárkózott, ha idegenekről van szó. A turista ritkán tapasztalhatja meg, hogy egy svájci csak úgy szóba akar elegyedni vele, minden üzleti szándék nélkül. A svájciak amúgy is nagyon tapintatosak, diszkrétek, nem szeretnek másokat megzavarni, nagyon tartanak attól, hogy bárki bármit zaklatásnak tekintsen részükről.

Példás a svájciak környezetvédelmi tudatossága. Máshol nagy beszédeket mondanak a környezet védelméről, itt védik. A külföldieket (turistákat, ott élőket) gyakran bosszantja az, hogy a svájciak mennyire szabálytisztelők. Regeln sind Regeln, magyarul a szabályok azok szabályok (tehát azért vannak, hogy be is tartsuk őket) - ez egy alapkifejezés náluk. Japán (vagy Svédország?) után Svájcban van a világon a leghosszabb várható élettartam. A felmérések szerint a svájciak alig 15 százaléka tekinti a vallását vagy a vallást kifejezetten fontosnak.

,, A mennyország ez: a rendőrök britek, az olaszok a főszakácsok, a németek a szerelők, a franciák a szeretők, és az egészet a svájciak szervezik.

A pokol: németek a rendőrök, britek a főszakácsok, franciák a szerelők, svájciak a szeretők, és az egészet az olaszok szervezik"

Turista etikett

  1. Svájcban a sörrel vagy borral való koccintáskor illik a másik szemébe nézni. Itt udvariatlanság azt csinálni, amit a franciák, hogy koccintáskor már arra vetik a szemüket, akivel azután fognak koccintani.
  2. Kézfogáskor ne roppantsuk meg a másik kezét, nem túl lanyhán, de nem is túl keményen fogjunk kezet. A lanyha, bátortalan, bizonytalan kézfogást nem díjazzák.
  3. Német nyelvterületen jobb Guten Tag-gal köszönni, mint egy lazán odavetett hallo vagy hello-val. Elmenetelkor Svájcban ne használjuk a Tschüss-t, mert a helyiek nem csípik ezt a módot, pláne idegentől. Jobb maradni az Auf Wiedersehen-nél.
  4. A svájciak szeretik a tiszta, rendezett öltözködést, és rossz véleményt formálgatnak magukban, amikor túlságosan rendetlenül, gyűrött, koszos, foltos ruhában látnak turistákat.
  5. A svájciak utálják a szemetelőket. Nem udvariaskodnak és képesek rászólni a turistára, ha az szeméttel szennyezi Svájc szép földjét.
  6. Svájcban az átlagpolgár bunkóságnak tartja, ha valaki idegenek előtt, az utcán, vendéglátóhelyen rágógumizik vagy a körmét tisztogatja, no és a publikus orrturkálás sem arat osztatlan sikert.
  7. Ha úgy adódik, hogy turistaként valahol időben kell megérkeznünk, akkor gondoljunk arra, hogy a svájciak mennyire fontosnak tartják a pontosságot. Elvégre nagy óragyártó nemzet.

,, Svájcban tilos a WC-t lehúzni 10 óra után bizonyos szállodákban, mivel ez zavarhatja sokak nyugalmát. Nem tudom mit tehet a szegény utazó, ha rájön a szükség, de legalább csak pénzbüntetést kell fizetni, ha megszegjük a furcsa szabályt. A görög szigeteken egyébként a legtöbb helyen nem szabad a papírt bedobni a WC-csészébe, hanem mellette gyűjtik egy szemeteskosárban. Ennek az az oka, hogy ezeken a helyeken nagyon keskeny csöveken fut a szennyvízhálózat, így azonnali dugulást idézhetünk elő. Bár ennek megszegéséért még börtönbüntetést senki sem kapott, mégse szegjük meg, ha nem szeretnénk kétnaponta a szállás recepcióját hívogatni dugulás miatt, a végén még ki is lakoltathatnak bennünket. (2018)" forrás

Gasztronómia

Tipikus svájci ételek a sajtfondue, a raclette, az Alplermagrone (német nyelvű területen az alpesi parasztok makaronija), a röszti (itthon is terjedő ez az aranybarna burgonyalepény), és a Bircher müzli (amit nem reggelire esznek, az egy könnyű vacsora tétel). Svájcban magas szintű a sajtevés kultúrája. A svájciak kedvenc alkoholos itala nem a sör, hanem a bor.

Érdemes kipróbálni a különböző kenyereket, csodásak.

raclette

Fotóegyveleg

Egy Rotschild-villa

Vakáció Svájcban? Egy börönd elegendő hozzá...

Svájci hotelben kínaiul ajánlják a kínai turistáknak, hogy a zuhanyfüggönyt a kád belső részébe húzzák be - Kriszta fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon